Népsport, 1962. június (18. évfolyam, 106-126. szám)

1962-06-01 / 106. szám

Gyula bácsinak volt igaza. Talán emlékszik még rá az olvasó, hogy az országúti kerékpáros válogatott keret egyik hévízi edzése után Link Gyula, az ismert öreg kerékpáros vezető, a szövetség hivatalos időmérője kijelentette: ..Ha valamikor, akkor most ki kell jönnie valamilyen jó eredménynek a békeversenyen." Volt ugyan oka ilyen kijelentés tételére, s magam is jobb eredményt vártam a tavalyinál, de hogy a fiúk ennyire Gyula bácsit igazolják, azt még maga az edző sem hitte volna. Annyira megszoktuk már a sikertelenséget, hogy nehezen képzeltük el a nagy fordulatot. Ám ez a nagy fordulat mégis bekövetkezett, s ha az okát kutatjuk, hamar rátalálunk. Nincs benne semmi titok, semmi ,,csoda”. [:::: Két év szorgalmas, kemény és az eddig::: gieknél korszerűbb munkájának gyümöl ■Hícse érett be az idei, jubiláris békeverse::::: nyen. Erre több bizonyíték is van. Az első: a fiúk ragyogó erőnléte. Egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy magyar versenyző valakiről ereje fogytán leszakadt volna. Inkább a fordítottja történt meg, több alkalommal is. Minden iramot bírtak, s nemcsak arra futotta erejükből, hogy a többiekkel lépést tartsanak, hanem állandóan kezdeményeztek, ami természetesen mindig az adott iram jelentős és hirtelen fokozását jelentette. A jó erőnlét persze, önbizalmat ad. Másképpen néz az ember a küzdelmek elé, ha tudja: nincs mitől félnie, fia ezúttal már nem volt mitől félnünk. ::::: Ez az önbizalom — amely ugyan, sze:::::rintem, nyugodtan nagyobb is lehetett volna — más színbe hozta a fiúk előtt a Vl!: versenyt Rájöttek, hogy senki sem ver HíVhetetlen, nincsenek magasabbrendű lé ::::: nyék a mezőnyben, csupán jobban vagy ::::: rosszabbul felkészült kerékpárosok. A jól felkészült embertiszta lelkiismerete csillogott versenyzőink szeméből, s ezt a csillogást a versenyóra is kimutatta. Csapatunk úgy élt, mint egy család, vita, hangos szó soha sem vette fel szobájuk csendjét. Ez, persze, nemcsak a fizikai előkészítés eredménye. Viszt György edzőnek gondja volt arra is — és ez egyik legfőbb érdeme —, hogy a fiúkat egységbe kovácsolja, lelkileg is közel hozza egymáshoz. A viccelődéstől a komoly beszélgetésekig minden eszközt felhasznált arra, hogy a hat fiú, mint hat barát utazzék el, küzdjön egymásért, a csapatért, s most— hat barát hunyorít össze, ha újabb gratuláló jelenik meg a színen! Nehéz lenne tehát valakit kiemelni a csapatból a könyörtelen számok azonban mégiscsak megállapítanak valamilyen sorrendet — okulásul. ::::: Nézzük meg például: ki hányszor volt in. csapattag, vagyis: hányszor került a há:::::rom legjobb magyar közé, a tizennégy versenynapon. íme a számok: Aranyi 11, Üli: Mezei 8, Juszkó 7, Megyérdi 7, Horváth Ili 7, Török 2. Ez azt jelenti, hogy a csapat legmegbízhatóbb, legegyenletesebb formában szereplő tagja Aranyi Lajos, a kapitány volt. És nemcsak mint csapattag volt komoly értéke az együttesnek, hanem mint kapitány is. Higgadtsága, tapasztaltsága révén irányítani tudta a tökideket — s mivel jó erőben is volt — nem hátulról irányított. Hogy az egyéni összetett versenyben „csak” a 25. helyen végzett, az főleg annak tudható be, hogy a hajrá még továbbra sem „kenyere”. Megyerdi volt a magyar csapat „sztárja”. Ezt ne rossz értelemben vegyük, a külföldi szakemberek és újságírók csináltak belőle „sztárt”, ami ellen ő maga szinte kétségbeesetten tiltakozott. Persze, meg lehet érteni az újságírókat is. Megyerdi volt a békeverseny egyik legnagyobb egyéni meglepetése.Még a párizsi L'Équipe is igen elismerő hangon méltatta képességeit, teljesítményét. Kétségtelenül m míg igen tehetséges fiú, jó irammenő, nagy HUI hajrákészsége van, nagyszerűen bírja a ::::: hegyet és „esze” is van a kerékpározás::::: hoz, tehát az igazi országúti kerékpárver:::::senyző minden erényével dicsekedhet. Két második helye magáért beszél. Juszkó volt a másik „szenzáció”. A legtöbb lap, az élettörténetét is megírta. Nagy munkabírása, óriási fizikai ereje még a szovjet versenyzőkre is mély benyomást gyakorolt. Egyike volt a magyar csapat legszilárdíjjdabb oszlopainak, s igen örvendetes, hogy Ilii, az idén már félénkségét is csaknem teljesen levetkőzte. Ha teljesen gátlások nélkül versenyzett volna, azon a napon, amelyen nyolcadik lett, könnyenvégezhetett volna jóval előbb is. Mezei és Horváth volt a csapat két legbalszerencsésebb tagja. Mintha a végzet üldözte volna őket. Gépük eltört, kerekük összement, előttük bukott versenyzőkön estek keresztül, nem múlt el nap, hogy ne kellett volna néha többször is gépet cserélniük. Annál nagyobb dicséret rájuk nézve, hogy a sok balszerencsés törés és bukás sem szegte a kedvüket. Úgy versenyeztek, mintha az egyéni győzelemért hajtanának, szívüket, lelküket tdták a küzdelembe. Reális körülmények között előbb végzett volna mind a kettő. Végül Török Győző. Eddig mindig a legjobb magyarnak számított, most pedig a leggyengébbnek bizonyuit. Mi lehet ennek az oka? Nos, reméljük, nem haragszik meg érte, ha megírjuk: a felkészülés során kissé többet képzelt magáról, mint amennyit kellett volna. Ebből kifolyólag többet is engedett meg magának, néha kihagyott edzéseket is. Igaz, nem lustaságból, hanem képzelt és valóságos betegségei miatt. Török Győzőnek mindig van valami baja, hetvenféle orvosságot szed. Injekciókat kap, folyton kezeli magát. Jó lenne ebből a hipokondriából kigyógyulnia, s mindjárt meg is adjuk hozzá a csalhatatlan receptet: jó, kiadós, kemény edzéseket kell végeznie — rendszeresen! És sokat enni! Ne higgyük azonban, hogy méltatlannak bizonyult a kiküldetésre. Török gys éppen akkor volt a helyén, amikor a legnagyobb szükség volt rá: a 100 kilomé::::teres egyenkénti csapatversenyen. Ez a helytállása nagyon sok értékes percet hozott a magyar csapatnak. Ezenkívül ő végezte a legszívesebben a mezőnyben az „aprómunkát”, ami szintén sokszor volt hasznára a csapatnak, íme, ezek voltak a siker főbb összetevői. A fentieknek köszönhető, hogy a magyar csapat öt alkalommal lett harmadik, s végeredményben a negyedik helyen végzett, maga mögé utasítva minden nyugati ország csapatát. Sőt, ha a békeverseny egy-két nappal tovább tart, még a harmadik hely megszerzésére is, vállalkozhatott volna. Mert ereje és önbizalma volt hozzá. Szombathy István 5000 csabai szurkoló kérdezi... Egy bajnok már van Autóképe a labdarúgó NB II-ban, de a Pécsi VSK sem vesztheti el reális számítás szerint a bajnokságot. Az Egri Dózsa minden valószínűség szerint csoportelső lesz, s közel ennyi a valószínűsége a Szegedi VSE és a Salgótarjáni Kohász elsőségének is. A hatodik csoportban azonban ugyanaz a helyzet, mint a múlt héten, vagy a múlt hónapban, talán úgy is lehetne mondani: a múlt év őszén ... A jelöltek száma ugyan kettőre csökkent, ez a kettő azonban tovább küzd a bajnoki címért, s könnyen lehetséges, az egymás elleni találkozón dől majd el, ki lesz az első: a MÁVDAC vagy pedig a Pápai Texti Ez a helyzet jelenleg az NB II-ban, s ami első pillanatra is feltűnik: az öt csoportelsőségért még versenyben levő 11 csapat közül 10 (Saly, Kohász, Nagybátony, Eger, Miskolci B., Békéscsabai Építők, Szegedi VSE, Jászberényi Vasas, Pécsi VSK, Pécsi BTC, Pápa) már volt az NB II-ben, s a már csoportbajnokságot nyert Cs. Autó néhány évvel ezelőtt szintén a magasabb osztályból esett ki. Az egyedüli kivétel a MÁV-DAC, 3 évvel ezelőtt még a megyei bajnokságban játszott, mégis csoportjában talán a legközelebb áll az NB II-höz. S ha az NB III-ban kétségtelenül található olyan magasabb osztályban is szerepelt csapat, amely még itt is csak nehezen tud megkapaszkodni, illetve innen is kiesik (Törekvés, Csillaghegy, Debreceni Honvéd), mégis a felsorolásból az tűnik ki, hogy az NB II-s tapasztalat rendkívül nagy előny... S mindez még inkább emeli a MÁV DAC eddigi kitűnő szereplésének értékét. A MÁV DAC-ot legutóbb Mosonmagyaróvárra mintegy másfél ezer győri szurkoló kísérte el, s az együttes tavaszi legjobb játékával hálálta meg a győri szurkolók szeretetét: 5:1-re győzött. A Békéscsabai Építők gólnak visszaesése még azokat a labdarúgó-szakembereket is meglepte, akik nem a Viharsarokban élnek, akiket nem az NB III érdekel elsősorban. Ez a csapat egy alkalommal már az NB I ..küszöbén” is volt, s ebben a bajnoki évben olyan sorozatot ért el, amilyet az NB három osztályában küzdő 142 csapat közül egyetlenegy sem tudott felmutatni. Április 4-én, 18 mérkőzés után szenvedte el első vereségét, s azóta szinte „katesztrófálisan” szerepel. Az április 4-e óta lejátszott 9 mérkőzésen mindössze 8 pontot szerzett, szemben az előző 18 mérkőzésen szerzett 29 (!) pontjával 1 1 . , még talán ilyen visszaesésre nem is volt példa a Nemzeti Bajnokság történetében. Ma kétpontos előnynyel a Szegedi VSE áll az élen a B. Építők előtt. Az SZVSE októberben és novemberben 6—8 pontos hátránnyal a csabaiak mögött a bajnoki mezőny hátsó felében tanyázott... 4000—5000 csabai szurkoló áll értetlenül az együttes példátlanul gyenge szereplése előtt, s mindenki az okot keresi... Vezetői hibákról, edzői melléfogásról, a játékosok idegességéről, a szurkolók nagyfokú türelmetlenségéről beszélnek .. . Hogy hol az igazság? Ebben a pillanatban még nehéz lenne meghatározni. Végül, annak érzékeltetésére, hogy milyen kemény csatákra van még kilátás a hátralevő fordulókban, íme egy kis tájékoztató: Észak. VI. 3. S. Kohász—Chinoin. Gázművek—Nagybátony, VI. 10. S. Kohász—Nagybátony, VI. 17. Nagybátony—Kazár, Kartal—S. Kohász. Északnyugat. VI. 3. MÁV DAC —Veszprém. Győri Dózsa —Pápa. VI. 10. MÁV DAC—Pápa. Délnyugat. VI. 3. Pécsi BTC—P. Vasas, Siófok—PVSK, VI. 10. PVSK —Ercsi, Kaposv. Dózsa—PETC. Délkelet. VI. 3. Szám. MTE—B.csabai Ép., Szarvas—Szegedi VSE. VI. 10. B. Ép.—Csongrád, Martfű—Orosháza, VI. 17. Jászberényi Vasas—B. Ép., SZVSE— Orosháza. Északkelet. VI. 3. Rudabánya—Miskolci Bányász, Eger—Nyíregyházi MTE, VI. 10. Debr. Kinizsi—Eger, M. Bányász —Bp. Tűzoltók. VI. 17. Eger— M. Bányász. Péntek, 1962. június 1. Négy-öt tonna és egyebek... ! Túl a bűvös 19 méteren ! — No de már 20 méteren felül vannak ... — vetődhet fel jog gal a kedves olvasóban a gondolat. Igaz, a tengerentúlról érkeztek hírek: Nieder 20.06, sőt ! újabban Long, a konkurrens ! 20.08... világcsúcs! De mi egye-őre maradjunk csak Európában, és nézzük meg, mi az áraannak a „csekély” 19 méternek, árai kell ahhoz, hogy megvaló- e súlyon. Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Európa egyik legjobb súlylökőjét, Varjú Vilmost, a népszerű „Vilit” látolgathatjuk meg edzés közben,Mint ismeretes legutóbb 19.11 méterre javította a magyar csú- Icsot. Nagyszerű eredményi Pró- t hálják nagyjából lelépni vagy felmérni egy pillantással a távolságot. Mi megtettük, s talán ha egy féltéglával kísérletez- Jnénk, siker koronázná kezde- I ményezésünket. No de a súlygolyó 7,5 kilós! Mi is kell ahhoz, zhenidiene jókora lépés megvalósuljon? Elősetör is egy olyan tehetség, mint Vili. Másodszor, aki olyan hihetetlen ambícióval, túláradó lelkesedéssel és magabiztos céltudatossággal dolgozik, mint Vili. Ezenkívül kell egypár szorgalomba, csalódásokba és örömökbe csomagolt év. No, meg végezetül néhány sporteszköz. Vilinek nincsenek titkai edzésrendszerével kapcsolatban, bárkinek készséggel ad felvilágosítást. És amikor hozzá igyekeztünk — ellesni mesterségét —, személyével kapcsolatban fülünkbe csengtek a már szólás-mondássá vált szavak: „Ha egyszer bekerülök a kidobóhelyzetbe!” Bizony,akkor megszűnik számára minden a külvilág, a zajos élet sok aprócseprő problémája, s csak egy cél lebeg előtte: a minél jobb eredmény elérése. A Megyeri úton a tírepszőnyeggel hivalkodó edzőpályáján találtuk. Az erősen tűző nap, no meg, az erős mozgás verejtékcseppeket csalt robusztus testére. A jól ismert örökmosoly ült az arcán, egyszerű közvetlenségével fogadott. A napi háromórás edzőeműsor keretében ötvenezer-hatvanszór emelt munkától izmosodott vállához a hét és fél kilós golyót, s repíti 17 méteren túlra. De ha kedve szottyan, próbaképpen megközelíti legjobb eredményét is. Edzője Tamás László, árgus szemekkel figyeli Vili technikázását és utasítást ad egy-egy kisebb-nagyobb hiba kiküszöbölésére. Mindig akad javítani való, pedig Vili jónéhány éve csiszolja már stílusát. De az eredményekért való gigászi harc mindig újat és újat követel. Vili igyekszik mind tökéletesebben végrehajtani a mozgássorozatot. Ki tudná azonban felsorolni egy edző sokrétű megfigyeléseit és utasításait? Ám, amikor jelentkezik az ernyedt fáradtság érzete, amikor izmai „álljt” parancsolnak, akkor sem hagyja abba. Következik az ötkilós „golyócska" ... Még dobál 10— 15-öt. Ezzel ugyanis könnyebb a mozgás. A technikázás végeztével egy héten három alkalommal súlyt emel. Az adag 60— 130 kilogrammos súlyzóval különböző sorozatokban, összesen négy-öt tonna. Bagatell! A többi napon az iskolázás után 32 kilós súlyzókkal dobál különböző módon, így azokat az izmait erősíti, amelyeket a súlyemeléssel nem foglalkoztat, valamint fejleszti robbanékonyságát. Szerepel még a műsoron helyből távolugrás, magasugrás, rajtgyakorlat, futás — szintén a robbanékonyság, valamint az erőnlét növelése érdekében. Az „Isometric Contraktion” statikus, erőfejlesztő gyakorlat híre hazánkba is eljutott. Az amerikaiak szerint ez módszerében forradalmasította az atlétikát. Vajon mi a véleménye erről Vilinek? — Egyelőre nem csinálom — mondja. — Edzőm nem ösztönöz rá, mivel úgy érzi, hogy ebben az idényben már nem lenne célszerű megbolygatni a kialakult edzésrendszeremet. Talán majd ősztől. Vili különben szereti az újdonságokat. Volt idő, amikor nem volt rest már hajnalban felkelni, s erdei favágónak fém könnyű fejszéjével tetemes mennyiségű rönköt összevágni. Mindezt erősítés céljából... Meg is lett az eredménye! Jelenleg legfőbb célja az őszi Európa-bajnokság. Hogy kit tart legnagyobb ellenfelének? — Feltétlen az angol Rowet — mondja rögtön a kérdésre. — Rowe tavaly már dobott 19.56-ot. Nagyon szeretnék még az EB előtt találkozni vele. Persze Lipsnis, Mecconi és Nagy Zsiga is kemény legény ám... Hát körülbelül ilyen felfogásban és módszerekkel edzik. Csak még annyit: ha ideje engedi, reggelenként is lelátogat a sportpályára. Aki szeret korán kelni , vele tarthat... (Korda) A műkorcsolyázó és jégtánc Európa-bajnokság rendezési előkészületeiről Mindent az Európa-bajnokság sikeres lebonyolításáért! — a jelszó a napokban a jégsport szövetség elnökségi ülésén született. Jégsportunk vezetői ekkor tárgyaltak részleteiben a jövő évben Budapesten megrendezésre kerülő műkorcsolyázó és jégtánc Európa-bajnokság rendezési előkészületeiről. — A nemzetközi szövetségnek az 1963. február 6—10 közötti időpontot javasoltuk — mondta többi között Micsonai Béla, a magyar szövetség főtitkára. — A kérdésben végleges döntés, s a rendezési jog megerősítése az ISU (Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség) június 12-én megtartartandó ülésén várható. Ekkor döntik el azt is, hogy mikor és melyik olaszországi városban rendezik a jövő évi világbajnokságot. Mi Cortináért izgulunk... Cortina D'Ampezzóban sincs ugyanis fedett pálya és így az időjárás mindkét világversenyt egyformán befolyásolná. A rendezés előkészületeiben kétségtelenül az időjárás okozza a legtöbb fejtörést. A műkorcsolyázók szívesebben versenyeznek fedett pályán, ahol az időjárás, a havazás, a szél nem befolyásolhatja futásukat, de az utóbbi években például Garmisch Partenkirchenben is nyílt pályán zajlott le az európai műkorcsolyázók nagy találkozója. A szervező bizottság mindenesetre — már amint hallottuk — keresi a kapcsolatot az „időfelelőssel”, hogy ne legyen panasz az időjárásra sem ... E tréfás megjegyzés arra is utal, hogy a bizottságok már kezdenek munkához látni. A szervező, a versenyt lebonyolító, a sajtó és propaganda, a gazdasági és technikai bizottságok készítik a munkaterveket, s például már a napokban összeállítják a bajnokság végleges, napra, órára beosztott műsorát. A bizottságok munkaterveiben a múlt évi világversenyek hasznos tapasztalatainak gondos tanulmányozásával rengeteg feladat szerepel majd. Ezek közül ragadunk ki néhányat: a Korszerű jégkészítés. Feltétlenül szükségesnek látszik a Szovjetunióban és Csehszlovákiában használt jégkészítőgép alkalmazása. A csak kézi erővel végzett tisztítást és jelentést feltétlenül korszerűsíteni kell. Hasonlóan meg kell oldani a várható hó gyors eltakarításának kérdését is. Zene. A versenyzők gondosan összeállított szabadkorcsolyázását a megszokott ütemű zene felgyorsulása, vagy lassulása döntően befolyásolhatja. A Kisstadionban pedig, ahol nincs feszültségszabályozó, ez gyakran előfordul. Eszerint szükségesnek látszik a hangerősítő berendezés felújítása, új készülékek beszerzése, Sajtó, televízió elhelyezése. Az időjárás mellett ez okozza a legtöbb fejtörést. Az érdeklődések, a Prágában folytatott beszélgetések alapján 15 ország mintegy 150 versenyzőjének részvételére lehet számítani. A korszerű televíziós közvetítőlánc segítségével minden bizonnyal legalább tíz ország átveszi a budapesti verseny közvetítését. A riporterek elhelyezését azonban csak fülkék építésével lehet biztosítani. Hasonló a helyzet az újságírók elhelyezésével, s munkafeltételeik — telefon-, telex-szolgálat — biztosításával. A jónéhány feladat közül csak hármat ragadtunk ki, de ezekből is látszik, hogy a rendezés előkészületeit, a zavartalan lebonyolítást valóban csak összefogással, együttes munkával, más szervek, elsősorban a Népstadion segítségével lehet biztosítani. V. D. Siker Törökszentmiklóson Nem várt sikerrel zárultak a törökszentmiklósi járásban a sportköri közgyűlések: valamennyi községi sportkör termelőszövetkezeti sportkörré alakult át. A termelőszövetkezetek már ebben az évben is hathatós támogatást nyújtottak és fognak nyújtani a sportköröknek. Pozitív és negatív jelenségek is. A röplabda NB I legutóbbi fordulójában a BVSC—Bp. Építők női rangadón igen jó játékvezetést láthattunk. A játékvezető szigorúan, végig nagyon határozottan, és ami a legfontosabb , az egységes elgondolásban vezette a mérkőzést. Éppen azért meglepő volt, hogy egyesek elégedetlenkedtek működéséül, s hangos megjegyzésekkel igyekeztek befolyásolni— szerencsére sikertelenül. S ami a legszomorúbb, elsősorban nem a közönség adott hangot elégedetlenségének, hanem a két csapatnak a pálya szélén helyet foglaló néhány csapatvezetője. Pedig egyáltalán nem volt igazuk, hiszen az az egy-két hiba, amely a játékvezetésbe mégis becsúszott, kizárólag azért történt, mert nem volt másodbíró. Tisztázatlan, hogy a 11-' 'rangadón a másodbíró miért nem jelent meg, miért hagyta cserben a társát. S ha már a játékvezetésről beszélünk, mondjuk el azt is: érthetetlen, hogy a Bp. VTSK— Bp. Spartacus mérkőzésre, miért nem ment el egyik játékvezető sem (!) Távollétük miatt a találkozó el is maradt ... Nyilván be sem jelentették távolmaradásukat, hiszen ellenkező esetben a JT bizonyosan gondoskodott volna helyettesítésükről. Kívánatos, hogy a röplabda JT — nem első esetről lévén szó erélyesen lépjen fel az ilyen jelenségek ellen. (j PRÁGA KÖVETKEZIK... Nem egészen egy hónap alatt tornászaink két nemzetek közötti viadalon vettek részt: a magyar—francia és a magyar—grúz találkozón. Annak ellenére, hogy két ellen- felünk nem tartozik a világ ezorrosan vett élvonalába, komoly jelentőségük volt ezeknek az összecsapásoknak. Ezt a jelentősséget az egyre jobban közelgő prágai világbajnokság adja meg. Ezzel a két versennyel ugyanislezárult legjobbjaink VB előtti nemzetközi versenyidőszaka. A két találkozó eredményeit mérlegelve azt kell néznünk, mit értez a két győzelem a világbajnokágra való felkészülés szemszögétől. A franciák ellen mutatták be legjobbjaink a VB előtt utoljára kötelező gyakorlataikat — még hozzá idegen környezetben, idegen szereken; a múlt hét végi (grúz—magyaron pedig utolsó alkalommal szerepeltek a nagyközönség előtt a szabadon válasz- tott elemekkel. Milyen tanulságokkal szolgált Párizs? A kötelező gyakorlatokat szemlélve megállapíthatjuk, hogy a mestterfokú bajnokság óta a kivitelezés biztonsága javult. A lányok egyszer sem éltek az isismétlés jogával — még a gerendagyakorlatoknál sem. A férfiakról ugyanezt lehet elmondani — a lólengést kivéve, igaz, hogy az itt tapasztalt hibák egy S részét a szokatlan szer okozta. Ennyit a biztonságról. A kivitelezésről azonban sokkal kevesebb A jót lehet elmondani. A szakvezetőket bizonyos fokú csalódás érte ezen a téren. Többet vártak, és ez érthető is, hiszen a csapat tagjai több mint egy éve foglalkoznak a világbajnoki gyakorlatokkal. A kivitelnek ennek megfelelően sokkal lendületesebbnek kellett volna lennie. Mindezek ellenére, a párizsi verseny legörvendetesebb tanulsága legjobbjaink idegen környezetbeli bátor versenyzése volt. Különösen élen járt ebben Csányi, Varga, Keszthelyi, Ducza, Fenstner fia Maknay. A szabadon választott gyakorlatok utolsó nagy erőpróbája a magyar—gríz viadal volt. Éppen úgy, mint Franciaországban ezen is győztünk — ugyancsak megérdemelten. És éppen úgy, mint Franciaországban, most is több hiba felszínre bukkant, így elsősorban újra a kivitelre gondolunk. A hajlott térdekre, a szétnyíló lábakra és— különösen a nyújtógyakorlatoknál lehetett észrevenni — a folyamatos végrehajtás apró döccenéire. A francia —a magyar óta történt fejlődés, de ez még nem elég. Az általános színvonal mindenesetre javult, és láttunk néhány olyan gyakorlatot, amely nemzetközi viszonylatban is számottevő. Különösen Ducza gerenda, Makray szinte hibátlan felemáskorlát gyakorlata kívánja a megemlítést, valamint Csányi nyújtója, amely tartalmasabb és értékesebb volt, mint az, amelylyel Luxembourgban ezüstérmet nyert. Ennek ellenére még ott tartunk, hogy tulajdonképpen csak két olyan versenyzőnk van, aki minden szeren átlagon felülire képes: Ducza Anikó és Csányi Raymund. Igaz, hogy a férfiaknál Varga formajavulása, a nőknél pedig Füle és Fenetraw. Megbízható, kiegyensúlyozott versenyzése ugyancsak örvendetes. A legtöbb versenyzőnknek azonban csak egy-két szere van, amelyen átlagon felülit tud nyújtani. A férfiaknak a lólengés még mindig „lyukas” szerük. Versenyzőink még az időnként jóindulatú pontozás ellenére sem tudták megközelíteni a grúzokat. A nők „gerenda-betegsége” szintén nem gyógyult, de a javulófélben van. Ezen a téren a biztonság fejlesztés az elsőrendű feladat, hiszen ha Hidegkúti és Müller nem esik le a szerről, nemcsak ők értek volna el jobb helyezést, hanem a csapat teljesítménye is lényegesen emelkedhetett volna. Mind a női, mind a férfi csapatunknak két-két olyan szere van, amelyen kiemelkedő átlagteljesítményt nyújtott. A nőknél a felemáskorlát és a talaj, a férfiaknál a nyújtó és a korlát ez a szer. A gyakorlatok anyagerősség szempontjából a nemzetközi versenyek tanulsága szerint megállják helyüket a világ élvonalában. A párizsi és a budapesti verseny mindenesetre ezt mutatta, valamint arra hívta fel a figyelmet, hogy a kivitelt javítani kell, s erre a világbajnokságig még van idő.