Népsport, 1962. november (18. évfolyam, 215-236. szám)
1962-11-01 / 215. szám
Két biztosan nyert világbajnokság Moszkvában, a röplabda-világbajnokság döntőjének mérkőzésein nap mint nap megszámlálhatatlanul sokszor zúgott fel a taps. Ez az újra és újra megismétlődő tetszésnyilvánítás főleg a hatalmas erejű leütéseknek szólt, amelyekkel a játékosok az akciókat befejezték. Éppen azért, mert a mezőnyjáték az utóbbi két évben — a legutóbbi VB óta — jelentősen feljavult, a csapatok különös súlyt fektettek a támadások befejezésére. Ugyanakkor feltűnő volt az is, hogy ennek érdekében az esetek többségében a leütéseket megelőző helyzeteket a lehető legegyszerűbb módon készítették elő a játékosok, hogy az ütőjátékosnak feladott labda minden körülmények között a lehető legpontosabb legyen. Ez alól viszonylag kevés csapat volt kivétel, de a kevesek közé tartozott mindenekelőtt a szovjet férfi válogatott. Ennek a gárdának a játékmodora valamennyi ellenfelétől különbözött, mégpedig elsősorban abban, hogy legalább olyan nagy ütőerővel rendelkezett, mint akár a román, a bolgár vagy a lengyel csapat, de emellett az akciókat olykor hallatlanul szellemesen készítette elő. Egy ideig látszólag sablonos volt a szovjet játékosok támadójátéka, majd amikor ellenfelüket sikerült kissé „elaltatniuk”, támadáselőkészítésük szinte egyik pillanatról a másikra valósággal kiismerhetetlenné vált. Láttunk tőlük olyan akciókat, amikor a hálóhoz feladott labdára egyszerrekét játékos is felugrott, de hogy melyikük és honnan üti be a labdát, az rendszerint már csak akkor vált bizonyossá, amikor a labda az ellenfél térfelén csattant. Kitűnő az együttes összetétele is. Voszkobojnyikov és Csesznakov személyében két remekül képzett ütőjátékosa van, akiket úgyszólván nem lehetett sáncolni, leütéseiket a mezőnyben nem lehetett védeni. E tekintetben Kovalenkov és Burobin, a két másodütő is átlagon felüli teljesítményre képes, míg Mondzelevszkij és Vengerovszkij gyorsasága, szinte akrobatikus mozgékonysága a kitűnő mezőnyjátékot biztosítja a csapatnak. Ehhez járul még, hogy az ütőjátékosok — Voszkobojnyikovval az élükön — nemcsak a hálónál, hanem a hátsó sorban is megállják a helyüket, míg a két mezőnyjátékos ugyancsak képes arra, hogy szükség esetén eredményesen fejezze be az akciókat, így bizonyára érthető, hogy ez az együttes ilyen nagy biztonsággal nyerte el a világbajnoki címet. Egy év óta nyújtott kitűnő eredményeik alapján a japán lányok nagy esélyesei voltak a világbajnoki címnek, a legtöbben azonban mégis inkább az otthonában játszó szovjet válogatottat tartották az első hely legfőbb várományosának — annak ellenére, hogy az idén a japánoktól kétszer is vereséget szenvedett. S hogy ez a jóslat mégsem vált be, annak korántsem az volt az oka, hogy a szovjet együttes a várakozás alatt szerepelt, inkább a japán csapat fejlődött rendkívül sokat, és szokatlan stílusa valamennyi ellenfelét meglepte. A Japánok legerősebb fegyvere kétségkívül a nyitás volt, amellyel pontjaik többségét szerezték, de csaknem ugyanilyen nehéz volt védekezni a keményen, szinte férfiasan megütött labdáik ellen, amelyek az egészen sajátságos csuklómozdulattól nem meredek, hanem lefelé hajló ívű pályát írtak le. Nagyon jó az együttes mezőnyjátéka is. A játékvezetők például egyszerűen nem ítéltek ellenük labdakezelési hibát, mert a játékosok mind a nyitásokat, mind a leütéseket — mégha azok nem is voltak erősek — kizárólag alsó ékkel fogták, de az ily módon előreadott labdák éppen olyan pontosak voltak, mintha kosárérintéssel adták volna társaikhoz. A japán lányok fölényére jellemző, hogy a VB-n lejátszott kilenc mérkőzésen mindössze egy játszmát vesztettek! G. L. Munkában, tanulásban ,,Együtt a munkában, együtt a sportban” — így emlegetik az egri Finomszerelvénygyár Kilián-brigádjának nyolc tagját, akik az Egri Dózsa birkózó-szakosztályában találkoznak a mindennapi munka után. Valamennyien minősített birkózók. Képünkön a két Kun-fivér, István és József gyakorlatát figyelik a fiatalok. Versenyben a diáksportolók. A szegedi Radnóti Miklós Gimnázium leánytanulóinak egyik sportoló tornászcsoportja külön brigádot szervezett a politechnikai oktatás alkalmából. A diáksportolók nemcsak a sportban, a szép gyakorlatok végzésében jeleskednek, hanem az 5 + 1-es politechnikai oktatás keretében hibamentes munkát is végeznek az újszegedi virágkertészetben. A MOM 9. sz. Iparitanuló Intézet fiataljainak a napi fárasztó fizikai és szellemi munka után a sporttáskájukba az irkák, tankönyvek helyett tornacipők, sportruhák kerülnek. Irány a zöld gyep, a vörös salak, a sporttelep. Kedvezően akarják kihasználni a hátralevő kellemes őszi napokat. Sötétedésig játszanak, versenyeznek, gyűjtik a Kilián-pontokat. A „ walesi bárdok“ harci készültségben — és még néhány nemzetközi jegyzet Hivatalos úton két hetet töl-töttem a brit szigetországban s ezalatt alkalmam volt néhány szakemberrel beszélgetni. Ang-i Hal tartózkodásom alatt a lapokat két esemény foglalkoztatta. Az egyik Ramsay kinevezése volt. Walter Winterbottom árván maradt helyét hosszas huzavona után végre sikerült az angoloknak betölteniök. A nem éppen irigylésre méltó pozíciót ugyanis inkább taszította, mint vonzotta a szakembereket. Különösen a válogató bizottság „kerékkötő” szerepe riasztotta a jelölteket. Ezért tartott olyan sokáig az utód kijelölése. Az új szövetségi kapitány állítólag lényegesen magasabb, dotációért volt csak hajlandó a megbízo- Itást elfogadni, és emellett teljes szabadkezet kapott a válogatásnál. A válogató bizottság továbbra is megmarad ugyan, de csak technikai jellegű feladatai lesznek. A másik nagy esemény a két szigetországi nemzetközi mérkőzés volt: Anglia — Észak-Írország és Wales — Skócia. Mivel a mi szempontunkból a walesi mérkőzés volt az érdekesebb, ezt tekintettem meg. ★ | Alaposan szemügyre vettem a cardiffi pályát, hiszen március 20-án itt játszik majd Magyarország csapata. A talaj valóban kitűnő. Mintha biliárdasztal lenne. A pálya azonban valamivel nagyobb, s főleg szélesebb, mint a Népstadioné (a védelmeknek nem leányálom!). Futópálya nincs és a közönség egészen a játéktér közelében foglal helyet. A mintegy 60 000 néző a mérkőzés előtt azzal szórakozott (a brit országokban sosincs előjáték), hogy walesi népdalokat, himnuszokat és a skótok tiszteletére skót népdalokat énekelt. Minden néző kapott egy négyoldalas dalszöveg-füzetet. A dalokat megszámozták, a pálya közepén katonazenekar sorakozott fel, s a karmester mindig bemondta a mikrofonba, melyik számot adják majd elő. A közönség egy emberként énekelt a zenekarral. Ez kedves és szívderítő látvány volt és a hűvös, nyirkos délutánon forró hangulatot teremtett. De mi volt ehhez a hangulathoz képest az a hangorkán, amivel a közönség csapatát biztatta? Bizony, fiainknak arra is fel kell készülniük, hogy a walesi közönség az első perctől az utolsóig hallatlan lelkesedéssel buzdítja és hajtja csapatát, őszintén szólva egy kicsit irigyeltem is a walesi fiúkat. Mit nem adnék egy ilyen temperamentumos közönségért? Bezzeg nálunk olykor a Népstadionban egy hűvös ,,angol" nézősereg szemléli végig válogatott csapatunk játékát... ★ A walesi csapat kemény, harcos, szívósan védekező és elszántan támadó fiúkból áll. Nincs elveszett labda! Nekem különösen a csatársor tetszett. A két szélső nagyon veszélyes, mozgékony játékos. A jobbszélső, a fiatal Barrie Jones inkább a zászló felé fut (nagyon fürge, gyorsan cselező játékos), és onnan puhán, de nagyon pontosan ad be. A balszélső Cliff Jones nagyon képzett futballista. Mátrai Sanyi jól ismeri, játszott már ellene nem is egyszer. Tapasztalt játékos, elég gyors, jól cselez és nem a zászló felé fut, hanem kapura húz. A most jobbösszekötőt játszó Allchurch megöregedett ugyan egy kicsit és el is nehezedett, s az is igaz, hogy vannak tíz percei, amikor eltűnik a mezőnyben, de azért a kapu előtt „életveszélyes”. (Erről Grosics sokat tudna mesélni!) Most is rúgott egy lesipuskás gólt és akkora lövéseket eregetett a skót kapura, hogy csak úgy zúgott utána a taps. ] Vernon, a másik összekötő tipikus mezőnyember. Rengeteget dolgozik, nagy területen játszik. S ügyesen cselez és kitűnő érzéke Ivor Allchurch van az összjátékhoz, a kapura azonban már kevésbé veszélyes. Mel Charles, aki eddig ellenünk mint középhátvéd, vagy mint szélsőfedezet védekező feladatot , töltött be, most középcsatárt fog játszani. Nehézkes, nagy testű, darabos és lassú játékos. Egy szikrányi csatárerényt sem is tudtam a játékában felfedezni. A védelmet is ismerik a mi fiaink. Egyedül a Tóth Gyurkára emlékeztető, fiatal kapus, Minnington, számít itt újoncnak. Kelsey, az Arsenal nagyszerű kapuvédője gerincsérülés miatt már hónapok óta nem játszik. Minnington tehetséges fiú, de nem éri el Kelsey klasszisát. A jobbhátvéd Williams és a középhátvéd Nurse (John Charlest ) valószínűleg nem engedi el klub- | ja, az ő posztján fog Nurse | játszani) jó felépítésű, kemény, | kitűnően fejelő és rúgó játékos, de mindkettő körülményes, nehezen fordul és a földön könynyebben átjátszható. Hopkins, a balhátvéd, feltűnően hosszúlábú, | | vékony gyerek. Jelenleg a Tottenham tartalékcsapatában ját- tszik. A két fedezet közül csak a fiatal, nyakigláb Hennessey , játszik ellenünk is. Társát, Lu-cast, Budapesten a sziklakemény Crowe váltja fel. Wales csapata nehéz, nagyon nehéz ellenfél lesz, s csak ötletes, kombinatív „magyar játékkal” lehet őket térdre kényszeríteni. Ha azonban erőlködni fogunk, akkor el lehetünk készülve nagyon kellemetlen meglepetésre is!★ ( Külön fejezetet érdemelnek a skótok. A skót válogatott csapat már évek óta együtt van, s noha a játékosok majdnem kivétel nél- lkül a fiatalabb generációhoz tartoznak, egészen érett futballt játszanak, a védelem inaeszív, kemény és gyors, ami érdekes: nem rúgják el, hanem leteszik a labdát. A középhátvéd szerepében Ure személyében tartalék játszott, de az utóbbi években nemigen láttam nála külföldön jobb középhátvédet. Kivételes képességű futballista a balfedezet Baxter is. Hasonlít a játéka Bozsikéhoz, de mozgása gyorsabb. Nagyszerűen osztogat és szinte viszi magával az egész csapatot. A skót együttes legjobb része azonban a csatársor. Az új jobbszélső, a 13 éves Henderson nagyszerűen bevált. Gyors, állandóan változtatja a helyét, befelé cselez és bal lábbal váratlanul 15. Egyik ilyen hatalmas lövése be is talált a túlsó felső sarokba. A White — St. John *— Law belső hármas hamisítatlan közép-európai futballt játszik. Általában az egész skót együttesben nyoma sincs a robusztus brit labdarúgásnak! Az ötletes, színes, sokmozgásos támadójáték inkább egy jóképességű spanyol klubcsapatra emlékeztet. Azt hiszem, még sokat hallunk a skót válogatott együttesről. Én nem árt, ha félszemünket rajtatartjuk, mert ha így folytatják és együtt maradnak, akkor az 1966-os VB egyik esélyesévé léphetnek elő.★ Az 1963-as esztendő ünnepi éve lesz az angol labdarúgásnak. Ekkor üll a FA, vagyis a „Labdarúgó Szövetség” (mint ismeretes ez az egyetlen szövetség a világon, ám ennek nevében nincs benne az ország, amelyet képvisel, százéves jubileumát. A hivatalos ünnepségek ugyancsak októberben lesznek, de már az évfordulóra való tekintettel adta oda a FIFA kongresszusa Angliának 1966-ra a VB-rendezés jogát. A Jubileum jegyében bonyolítják le jövőre az UEFA ifjúsági tornáját is. Ez a torna ma már tényleges Európa-bajnokságnak számít, hiszen csaknem valamennyi ország részt vesz rajta. Az angol szakemberek nagy várakozással néznek a magyar ifik szereplése elé. — Biztosan szépen játszó, pompás kis csapatot küldenek, mint mindig — mondta nekem A. G. Doggart úr, az angol szövetség elnöke. — Én elégedett lennék már azzal is — válaszoltam —, ha a fiúk Lengyelországgal szemben egyáltalán kiharcolnák az angliai részvétel jogát... *• Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke bajosan tölt egy hetet egyfolytában otthon. Könnyű neki — agglegény. Nemrégiben Mexikóban járt, ahol alaposan tanulmányozta a pályaviszonyokat. Ugyanezt tett© Argentínában és Indonéziában is. Az 1890-es VB-t ugyanis Európán kívül rendezik. A Rímet Kupa fennállása óta most folyamodott a rendezés jogáért először ázsiai ország. Az 1956-os lisszaboni szavazáson a Chilével szemben minimális vereséget szenvedő Argentína is jogot formál a VB megrendezésére, s jelentkezett már a harmadik jelölt is, Mexikó, A FIFA elnöke persze nem foglalt állást abban, hogy melyik országban lenne a legelőnyösebb a VB-t megrendezni. Ha azonban a FIFA végrehajtó bizottságában szó lesz róla, az elnöknek nem esik majd nehezére, hogy a három folyamodó ország pálya- és szállodahelyzetéről átfogó és részletekbe menő képet adjon. A FIFA elnöke egyébként elfogadta meghívásomat és szívesen jön el a Magyarország— Wales mérkőzésre Budapestre, ahová ifjúkorának annyi szép emléke fűzi. Igen, „szép emléke”, annak ellenére, hogy Rous — játékvezető volt. ★ Végül bizonyára érdekli a magyar közönsége:a Népsport már nemegyszer írt róla, hogyan is áll a chilei elszámolások ügye? Tagadhatatlan, hogy az érdekelt európai szövetségek máregy kicsit türelmetlenek, hiszen az elszámolás június közepe óta a szó szoros értelmében ,,zajlik”. A nemzetközi sportsajtó ugyanis állandóan cikkezik róla. A múlt hónapban Mel Charles Wales kulcsembere úgy volt, hogy Ottorino Barassi, a FIFA egyik európai alelnöke utazik Chilébe, de most megváltozott az eredeti elgondolás és nem Barassi megy Chilébe, hanétfi Goni, a chilei „főrendező’' (az elhunyt Carlos Dittborn utóda) jön Európába elszámolni. Az európai szövetségek nyugtalanságának az a legfőbb oka, hogy a chilei valutának, az escudo-nak az árfolyama egyre gyorsabb iramban esik, s a VB befejezése óta éppen a felére zuhant. A FIFA azonban megnyugtatta a szövetségeket, az árakat dolárban rögzítették, s így az infláció nem károsítja meg a szövetségeket. Úgy látszik, hogy egy világbajnokság nemcsak gondos és nagyon hosszú előkészületek után születik meg, hanem ugyanilyen hosszadalmas a befejezése is. Barcs Sándor Az iskolai testnevelés és káderképzés kérdéseiről, s a Sportmúzeum tevékenységéről Az MTST szerdai sajtótájékoztatóján két napirendi pont szerepelt. Béni Miklós, az MTST oktatási osztályának vezetője az iskolai testnevelés és káderképzés kérdéseiről beszélt, Dobozy László, a Testnevelési Tudományos Tanács főelőadója pedig a Sportmúzeum tevékenységét ismertette. Változások az iskolai sport irányításában Béni Miklós bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a sport átszervezése változásokat hozott az iskolai sport irányításában. Eddig a KISZ töltötte be ezt a feladatot, most pedig az MTST, é® ezen belül az Iskolai Testnevelési és Sport Bizottság végzi — kivéve az általános iskolák sportmunkáját, amely továbbra is a KISZ kezében marad. Az elmúlt öt évben az iskolai testnevelés és sportmozgalomnak megvoltak az eredményei — bár nagy vita folyt a tanterv és az osztályozás kérdésében. A közeljövőben megjelenik a Művelődésügyi Minisztérium új utasítása, amelynek lényege, hogy nincs felmentés az iskolai testnevelés alól. Négyfajta testnevelési óra lesz ezután, mégpedig a szorosan vett testnevelési óra, a könnyített tornaóra, az iskolai gyógytestnevelés és a klinikai gyógytorna. Ebben az évben emelkedett az iskolák száma, s ennek következtében nőtt a rendszeresen sportoló tanulók száma is, amely ma már az általános iskolákban 53 ezerre, a középiskolákban 20 ezerre, az egyetemeken és főiskolákon 0 ezerre tehető. Problémát jelent viszont, hogy ezzel nem tart lépést a tanári létszám és a megfelelő sportlétesítményeik száma. Az utóbbiakban nagy segítséget jelent az MTST és a KISZ által kezdeményezett sportlétesítmény építési mozgalom. Az iskolai testnevelés terén az 1956. év előtti évekhez viszonyítva nagy a fejlődés. Szinte minden iskolatípusban megsokszorozódott a tanulók részvétele a sportban. Az általános iskolásoknál 50, a középiskolásoknál 80, az ipari tanulóknál pedig 70 százalék vesz részt különböző sportrendezvényeken, de hasonló a helyzet a felsőoktatási intézr ■ményeknél is. Az egyetemi és főiskolai bajnokságot eddig 11 sportágban rendezték meg. Ez a küzdelemsorozat a jövőben is lebonyolításra kerül, de az eddigiektől eltérően, ezután csak minden páratlan évben írják ki és nemcsak nagy seregszemléje lesz az egyetemistáknak, hanem előkészület az Universiatékra is. A páros években viszont az egyetemi és főiskolai klubok bajnokságát tartják meg. A továbbiakban az előadó a sportiskolákról szólt és megemlítette, hogy a tanerők és az edzők állandó útmutatást kapnak, hogy munkájuk valamennyi iskolában egységes legyen. Béni Miklós végül az iskolai káderképzésről beszélt és elmondotta, hogy a szakképzés egységes formában történik, mégpedig a TF-en, valamint a Sportvezető és Edzőképző Intézetben. Új tárlat a Sportmúzeumban Az öt héttel ezelőtt megnyílt Sportmúzeum nagy érdeklődésre tart számot és a városligeti Műjégpálya nagytermében létesített VB-kiállítás dokumentumanyagét már jó néhány ezren megtekintették. A Sportmúzeum létrejöttének körülményeiről Dobozy László, a következőket mondta: „Sok ország megelőzött már bennünket Sportmúzeum létesítésével, s ezt a hiányt igyekszünk most pótolni. Négy évvel ezelőtt felvetődött terv került most tető alá, amikor a TTT keretében megalakult a Sportmúzeum és Éremtani Bizottság. A mostani VB-kiállítás úttörő kezdeményezésnek tekinthető, de a helyiség nem alkalmas sportmúzeum céljaira, hiszen az értékes dokumentációs anyag olyan nagy, hogy állandó bemutatására a mostaninál négyszer nagyobb teremre volna szükség. A jelenlegi kiállítás november végéig lesz nyitva, majd 1963. tavaszán új tárlatot mutatunk be „Sport a művészetekben” címmel Ennek anyaga máris rendelkezésre áll. 1964 elejétől pedig az újkori olimpiai játékok történetét kívánjuk az érdeklődők érténni. (MTI) Az atléta-palánta felcseperedett Egyik legnagyobb atlétaígéretünk — Gyulai István — mindössze 19 éves, vagyis az ifjúsági korcsoport utolsó esztendejét tapossa. Tízéves korában futott először időre — 60 méteren 9 mp-et. Azután vívott, tornázott, kézilabdázott, futballozott, s négy esztendeje, hogy véglegesen „elszegődött” a salakra. Nézzük csak a fejlődését igazi távján, 400 méteren. Szárazak az adatok, néha azonban sokat mondanak. 1959-ben egy kis bozontos hajú, kreolbőrű gyerek indult el az országos serdülő bajnokságon. S mint ismeretlen 52,8-cal megnyerte a 400-at. A következő évben már kerek 50 mp-et mutatott az óra, azután megint ugrott egy évet a naptár és 48.8-nál állt meg a mutató. És az idén? 48.3 ... 48 . . . 47.5. Egymás után adta át a múltnak az ifjúsági csúcsokat. A legutolsó futása különösen nagy benyomást keltett: ötven perccel előtte 300-on ért el országos csúcsot, majd könnyed, lendületes mozgással, a végén már egyedül javította meg a 400-ast. Arról még nem is beszéltünk, hogy ez a kissé zárkózott fiatalember, még 100-on és 200-on is csúcstartó. A Bp. Honvédben, Cziráki József irányítása mellett készül. Az edző szerint Pista tavaly és tavalyelőtt még nem „hajtott”, az eredmények addig szinte maguktól jöttek. Kár lett volna elsietni, hiszen van még bőven ideje. Az idén edzett először már igazán komolyan. Nehéz táv a 400 méter, még azok is félnek tőle, akik rendszeresen futják. Gyulai Pista azonban nagyon szereti. Lehet, hogy talán még egyszer sem futotta ki magát rajta, úgy igazában. Bizony összeszorított foggal, keményen küzdeni még meg kell tanulnia. Csak úgy gyorsan kérdeztük meg tőle az idei utolsó versenye után, amellett, hogy a bölcsészkar német—angol nyelvű tagozatát sikeresen akarja elvégezni, mik a tervei a sportban. — Sokat szeretnék erősödni — válaszolta. — Olvasom a szaklapokat, a nagy futók edzésmódszereit. Az eredményekről diplomatikusan hallgatott. Node, nem vitás, hogy nem akar megrekedni a 47.5-nél. riaius:---------------Eggggsge— 0% Csütörtök, 1962. november 1.9