Népsport, 1962. december (18. évfolyam, 237-256. szám)
1962-12-02 / 237. szám
| Mészáros tud birkózni. Mezei nem. | pamatok01* — alatt. \ hét, sebtiben összetolt tornaszőnyegen folyó küzdelemben ugyanis Mezei kerek tíz percen át siralmasan alárendelt szerepet játszott, a szó átvitt és szoros értelmében egyaránt. Mészáros úgy hancúrozott vele, mint egy játékos mackó. Azt csinált vele, amit éppen akart. Csak az a kár, hogy az esetnek kevés szemtanúja volt (Mezei szerint ez a szerencse), mert a tornaterem másik felében szintén harci labdarúgó-mérkőzés folyt. Amolyan „rúgd, ahol éred”, levezetésképpen a kerékpáros válogatottak alapozó edzésén. Mielőtt a barátságos „pankráció” elkezdődött, részint a szőnyegen, részint a labda körül, erős terhelésű edzés folyt. Az országúti válogatott bebizonyíthatta, mire képes a tornateremben, a tornaszereken. Az edzés lényegében nem tért el az egy év előttitől, a békeversenyen sikert hozó alapozástól, és ez érthető is. Az idén járt útnak ez a része helyes volt. A másik fele viszont? Már sokkal kevésbé. A világbajnokság előtt mellékvágányra siklottunk. Sok szó esett erről most, az edzésen is, és jó, hogy szóba került, így remény van rá, hogy jövőre elkerüljük ezt a buktatót. Idén a sérült ! Évek óta nem volt annyi sérült azlre Ha sciun. f élvonalban mint most ősszel. Néhány játékos már hosszú hetek óta nincs rendben. Borsányi, az U. Dózsa fedezete például már fél éve bajlódik sérüléssel. A tatabányai Csetfalvinak a napokban levették a lábáról a gipszet, de a középhátvéd csak az alapozáskor kezdheti el az edzéseket, akárcsak Juhos, a hátvéd. Sérült még Sándor Károly, Göröcs, Sóvári, Albert és Rákosi is. A legbalszerencsésebb talán valamennyiek között Prohászka János. A dorogiak fedezete éveken át egyszer sem volt sérült, de most már i hónapok óta sérüléssel bajlódik. Nemrégiben a tartalékcsapatban megpróbálkozott a játékkal, de sérülése ismét kiújult. ± I Új dosszié a MASZ-ban. I ^ ^sakai., ^vétségben « ▼ I * l napokban ,, ünnepevy&sert * uj dossziét „nyitottak meg” EB : 1966 felirattal. Egyelőre még csak azok a táviratok és levelek kerültek az új irattartóba, amelyekben különböző külföldi országokból máris jegyet igényeltek a négy év múlva sorra kerülő atlétikai Európa-bajnokságra. Időközben már levélben köszönte meg a MASZ értesítését Milán Mladenovics szkopljei egyetemi hallgató, az első jegyigénylő és mint írja, nagy meglepetés volt számára, hogy ő az első. ♦ | Kiállítás a Csepeli Sportcsarnokban | fc fSb&cX-közgyűlésének napján nyitották meg a Csepeli Sportcsarnokban a sportkiállítást. Dokumentumok az 1912—1962 közötti évekből, ötven év nagy idő egy közösség, egy egyesület életében ... A színes tablókon a klub alapítói, a szakosztályok kiválóságai, képek az üzemi sportról, tömegversenyekről, idegennyelvű feliratokkal hímzett cserezászlócskák. A legnagyobb tablón számadatok. 1952-ben 4200, míg 1961-ben már 10 200 fő vett részt az üzemi sportversenyeken. / ★ (November 30-i lapszámunkban ..Az 50 éves Csepel SC” című cikkünkben sajnálatos elírás történt. A Csepel SC elnöke Lázár Lajos, Keszthelyi Mihály pedig a labdarúgó-szakosztály vezetőségi tagja és az ifjúsági csapat edzője.) ± Göröts nem játszhat Lausanneban. részeköw^Napolban ismét megsérült. Az újpesti szakvezetők azt remélték, hogy Göröcs ennek ellenére is játszhat majd a Napoli elleni harmadik mérkőzésen. Nos, az U. Dózsa szombat délelőtti edzése után Szűcs Gyula mesteredző kijelentette, hogy Göröcs nem is utazik el a csapattal. Helyettese Lausanne-ban Halápi vagy Tóth Mihály lesz. Az újpestiek vasárnap délelőtt utaznak, mágpedig vonaton. A csapattal tart a fiatal Csordás is. ♦ Az első hó Veszprém megyében Jcsi Balázs, a megyei síszövetség elnöke, azonnal érintkezésbe lépett a régi szövetségi aktívákkal Az elmúlt években a hószegény tél miatt nem nyílt alkalom Veszprém megyében versenyek rendezésére, most viszont máris megszülettek a tervek. A nagy hóesés osztatlan örömet keltett a nem versenyző sízőkben is, máris sokan keresték fel a megye sízésre alkalmas lejtőit . Újabb példás fegyelmi ítélet !s “ Istvánt, a Csepel játékosát szándékos durvaság miatt négy NB I-es mérkőzéstől eltiltotta. Feketét hasonló ok miatt már előbb is eltiltották, s ezért büntették most súlyosabban ♦ Rendkívüli VK-mérkőzés Szegeden a városok a román Ploesti labdarúgó-együttese és az NDK beli Lipcse csapata harmadik mérkőzést vív a továbbjutásért. Megegyeztek abban, hogy a mérkőzést semleges pályán, december 9-én, Szegeden rendezik meg. I RaU*Ana’márlikan ! egyhetes bentlakásos tanfolyamon vet- ! ♦ 1 gabona maaivan | ^ részt a Veszpréri megyei falusi , KISZ-titkárok. A tanfolyamon a hall- gatók sok egyéb hasznos tudnivalón kívül a falvak sportjával kap- ; csőlátás' kérdésekkel is foglalkoztak. Megismerkedtek a fiatalok az Ú i. Ifjúság a szocializmusért” mozgalom sportkövetelményeivel és a falun végzendő gyakorlati sportmunkával is. Két hét alatt 163 falusi KISZ-titkárt képeztek ki. ± I A Kaposvári Dózsa ökölvívói , az RPK utaznak, a ka-; ▼ i i posvanak hosszú évek óta baráti viszonyt scarta- pák fenn jó néhány NDK-beli ökölvívó-együttessel. Már többször is találkoztak egymással, s most a riesaiak és a görlitziek ismét a magyar csapat fogadására készülnek. December 6-án Riesa, 8-án pedig Görlitz lesz a portya két állomásai 4 ’ Milyen lesz a pálya Debrecenben? | - Debrecenben egy- r aránt, mert a DVSC—Tatabányai Bányász NB I-es labdarúgó-mérkő- zéssel kapcsolatosan talán nincs is nagyobb probléma most a két városban. A kellemes, nyári idő helyettaz első fordulóban kesett , volna ezt a mérkőzést lejátszani) most bizony csípős hidegben topog- hatnak majd a nézők ezrei a pálya körül. Nos, ami a pályát illeti — az előjelek szerint — nem kell majd olyan talajon játszaniok a csa- ×patoknak, mint legutóbb. A hó elolvadt. Jelenleg viszont nagyon mély, laza és csúszós a talaj. Geller pénteken megsérült, s csak a mérkőzés előtt dől majd el, hogy ő, vagy Gerendás játszik-e. A mérrkőzés utolsó 20 percéről egyébként a Kossuth Rádió helyszíni köz- vetítést ad. J 4 I Indulatok ÚSZÓidény I Dvember 8-án és 9-én az U. I 7 I Dózsa országos versenye nyitja meg a sort, majd utána a Bu-dapest-bajnokság állítja a rajtkőre a főváros legjobbjait. Januárjában ismét rendeznek versenyeket, ebben a hónapban kerül sor a hagyományos nemzetközi brémai versenyre, amelyre ismét meghívták a magyar úszókat. Februárban rendezik a téli fedett uszodai bajnokságokat. 1 ♦ I Befejezték I a Bp- Spartacus Kőér utcai sporttelepének 4 ■ * I parkosítását. Ez a nagyarányú munka első lépcsőfoka volt a telep tervbevett korszerű-í sítésének. A jövőben új lelátót és öltözőket is építenek. 4- I Komora nem játszhat IBJ,Bonvid rtolst ??r’,10 killér~l I 1 1 kezösen. A Szombathely elleni v. mérkőzésen ugyanis a játékvezető 2 kiállította Komorát. Ügyét pénteken délután tárgyalta az MLSZ I. ? számú fegyelmi bizottsága, és úgy határozott, hogy a magáról meg- f feledkezett játékost egy bajnoki mérkőzéstől eltiltja, így tehát a £ Tatabánya ellen Komora nem játszhat. 2 ♦ I 48 országos CSÚCS I ^ az úszósport 1962-es évi „tér- ^ 1 ^ 1 mese”. Ebből 37 felnőtt, míg 11 ^ ifjúsági csúcs. A felnőtt csúcsok közül 20 a férfiaké 17 pedig a nőké. Az ifjúsági csúcsok meg- ^ oszlása: 9 férfi és 2 női csúcs. Feltűnő, hogy az ifjúságiak, s főleg a nők milyen kevés csúcseredményt javítottak meg ebben az esztendőben. 2 ? 4 1 % A csukott ajtón keresztül ki hallatszik a filmgyári riporter által már olyan jól ismert „veszényszó”: — Csend! Felvétel! ^ S azonnal hangzik is rá a hangszórón keresztül a válasz a ^ hangmérnöktől: — Indítok!( Óvatosan lenyomom a kiling5 eset, és besurranok a stúdióba. ^ Megállok a rendező mellett és figyelem az éppen most filmsza- J lagra kerülő jelenetet. A díszlet eszpresszót mutat. Egy kis asztalnál fáradtarcú fiatal nő és jí egy harminc-harmincöt év körüli férfi ül. A férfi egy látha- tatlan harmadikhoz beszél: — Te Cirok! Vannak dolgok, ^ amiket az ember soha el nem £ felejt! Névnapja volt. Nem volt f egy vasam sem__ A színésznő Domján Edit. 4 Azonnal megismerem. ? De ki a színész ?? 4, Nagyon ismerős az arca, de a 4 neve sehogy sem jut az eszem'fébe. Most nem lehet megkérdezni. Majd ha leállnak a felvétellel. 4 Tovább figyelem a színész jᣠtékát. — Felhajtottam egy munkát. ^ Jól fizetett... Az előestén lettem kész. Mikor hazaértem ... 4, Milyen remekül játszik ez a 4 színész. Teljesen eszköztelenül, természetesen. Mintha nem is a 4. felvevőgép előtt, hanem egy körúti eszpresszóban ülne. 4/ — Amikor hazaértem, egy csokor virágot hoztam, nem kaptam mást. Meg egy ezrest. Tisz- 4 tán! Azt letettem pajtás az asztalra ... / 'f/ Bosszant, hogy nem tudok rájönni, ki a színész. Pedig nag ut gyon ismerős az arca. Ha a Népstadionban látnám, nem itt a filmgyárban, azt hinném, hogy Sándor Csikar. Hasonlít rá. \ — Eltépte! összetépte a pénzt! Én váltottam be másnap a bankban!... ! — Ennyi — állítja le Rényi Tamás rendező a jelenetet, majd felém fordul: 1 — Mit szól az új filmszínészünkhöz? ; Rögtön megnyugszom. Ha még fúj ezen a pályán, nem szégyen. 4.—■—.......... 1 Vasárnap, 1962. december 2. hogy nem ismerem. De még mielőtt teljesen megnyugtatnám magam, Rényi Tamás nevetve folytatja: — Jöjjön, hadd mutassam be magának a „Mindennap élünk” című új magyar film egyik főszereplőjét — Sándor Csikart!... No, ne lepődjék meg! Igen, Csikart, az MTK és a válogatott kitűnő játékosát. Csikar is nevetve nyújtja a kezét: — Én legalább úgy meg voltam lepődve, amikor Tamás felkért, jöjjek ma ki a Hunniába, mert próbafelvételt akar rólam készíteni, mint maga. Az első reagálásom az volt, hogy elhárítom az ajánlatot. Úgy éreztem, a filmezés meghaladja az én képességeimet. Még ha futballozni kellene a filmen, az még hagyján. Dehát színészi játékra én nem vagyok képes! — Aztán mégis hogyan győzték meg? — Rényi megérttette velem, hogy nem kell „alakítanom". Nem kell úgy játszanom, mint egy színésznek, hanem önmagamat, saját egyéniségemet kell adnom. Azt mondta, hogy Sajek figuráját — ez a neve annak a szeretőmunkásnak, akit meg kell a filmen személyesítenem — csak egy ilyen alkatú és egyéniségű emberrel tudja megeleveníteni, mint én, és színészben ilyen típus nincs. Hát gondoltam, megpróbálom. Hátha menni fog! — Úgy látom, a próbafelvétel kitűnően sikerült! — Gondolja? Tudja, végül is nagyon örülnék, ha meg tudnám oldani ezt a feladatot. Boldoggá tenne, ha mint „színésszel” is meg lennének elégedve velem. — Csak nem akar pályát változtatni? Csikar heves mozdulatok kíséretében tiltakozik: — Nem! Szó sincs róla! Ez csak egy kis kirándulás! Nem hagyom ott semmiért sem a futballt. Én focista vagyok, és az is maradok! — teszi hozzá nem titkolható büszkeséggel. — És ez a filmszereplés sem akadályozza majd a focit? —• Nem! Szerencsés időszakra, holtidényre esik a forgatás. Mire elkezdjük, az idei évadnak már vége lesz. A válogatott mérkőzések február közepén kezdődnek, s arra már befejezzük a filmet. — És az edzések? — Azokat be tudom illeszteni a programba. A filmezés nemakadályozza majd felkészülésemet. Abban már megállapodtunk, hagynak számomra elegendő időt az alapozásra, arra, hogy jól felkészülhessek az 1963-as tavaszi idényre. Egyébként bízom benne, hogy a jövő év eredményesebb lesz számomra, mint az idei volt. 1962-ben ugyanis tudvalevőleg fél év felhagyással kezdtem a futballévadot, amit aztán bizony megéreztem, s ami természetszerűleg rányomta bélyegét . „szerepléseimre Miközben beszélgetünk, Demján ,Edit.Koncz Gáborral próbál el egy jelenetet, s a szerep szerint hosszú csókban forr, össze az ajkak. Valaki súgva kérdezi Csikartól: — Magával is leforgatják ezt? Sándor elsápadva, ijedten tiltakozik: — Nem, dehogy!. .. Ilyen viszonyban nem vagyok a hölgygyel! . .. Elolvastam az egész forgatókönyvet. .. Nyomott hangulat van közöttünk az egész filmben . . . Ilyen csókolózást én nem is vállaltam volna ... Meg aztán a feleségem.... le is vágná a fejem! A rendező egyre ismételtet a színészekkel. Aztán újra Sándorra kerül a sor, újabb partnerekkel. Múlnak az órák. Az egyik szünetben Sándor halkan megjegyzi: — Nekem azt mondták: jöjjek ki ma reggel próbafelvételre, megnéznek egy pár jelenetben. Azt hittem, legfeljebb egy órát kell itt eltöltenem, aztán mindjárt este lesz! Lassan kiderül, hogy a filmezés fárasztóbb, mint egy válogatott mérkőzés! ... Persze, ez csak afféle túlzás. Sándor Csikar a Hunniában is Sándor Csikar marad, és reméljük, legalább úgy bírja majd a filmezést, mint a pályán,a kétszer negyvenöt percet és ugyanolyan sikere lesz a filmen is, mint a meccseken! Körmend Judit ■Az egyik próbafelvétel Kiss Erzsébettel, a Veszprémi Színház tagjával. (Koncz Zsuzsa felv.) AMI EGY HÍR MÖGÖTT VAN 2 Az 1955 óta egy hajóban versenyző Wagner, Munteán-páros útjai elváltak. 4 Wagner Pál az orvosi egyetem elvégzése után katonai szolgálatot teljesít, Munteán 4 Lászlót, a Szállítóberendezések Gyárának4 mérnökét, azóta egypárevezősben látják 4. evezni a Dunán. Úgy hírlik, ez a páros 4 később sem ül össze újra. „Nekrológjában” nem sok sikerre lehetne visszaemlékezni, 4 inkább kudarcokra. Idehaza ugyan sok 4 győzelmet arattak, külföldön azonban 4 legfőképpen pedig nagy világversenyeken, 4 nem termett számukra babér. Pedig az 1955-ös gandi Európa-bajnokság óta állandó 4 tagjai a válogatott keretnek. Az utolsó 4 nagy evezősversenyen, a luzerni világbajnokságon pedig egyedül képviselték a mai 4 gyár evezőssportot, és nem kerültek a döntőbe. Tizedikek lettek. ^ A Wagner, Muntean-páros szétválásáról , tehát elegendő volna pársoros hírt írni, én azonban úgy éreztem, itt az alkalom, hogy kifaggassam ezt a két fiút, hogyan látták a saját maguk és a magyar evezőssport szereplését, mivel magyarázzák az utóbbi évek sorozatos és fájó kudarcait. Palit nem engedték ki a kaszárnyából — talán maga se nagyon igyekezett —, így csak Munteán Lászlót — a hosszúra nyúlt Lulut — tudtam nyakoncsípni erre a kényelmetlen, és cseppet sem könnyű beszélgetésre. Lulut jól ismerem. Mindketten 1955-ben versenyeztünk először külföldön. A pályájuk kezdetén álló versenyzőkhöz hasonlóan mi is a „Nagy Eredmény” után vágyakoztunk. Nekem idővel a legmerészebb álmaimat is túlszárnyalva sikerült elérnem ezt — neki sohasem. A téli hónapokban, amikor keményebb munkát keresve a fiúk alapozóedzéseit látogattam, a válogatott keret közös edzésein, amelyre engem is meghívtak, sokat dolgoztunk együtt. Nagyjából ismertem a nyári, vízi edzéseik mennyiségét is. Kevésnek találtam. Az Európa-bajnokságokról hazafelé utazva talán Lulu volt az egyetlen, aki unos-untalan faggatott: „Hogy csinálod? Mondd, mit tegyünk?” Nem tudtam soha mást mondani: többet, sokkal többet kell dolgozni. Mikor most, beszélgetésünk elején feltettem neki a kérdést, miért nem fogadták meg tanácsomat, azt felelte, hogy ami a munkát illeti, ebben az évben teljesen tiszta lelkiismrettel utazott ki a luzerni VB-re. Ha a keretedzői jelentésekre gondolok, amelyekben felsőfokokban emlékeztek meg mindig a Wagner, Muntean-páros szorgalmáról, igazat kell adnom Lulunak, aki most egy kicsit úgy néz rám, mint egy győztes hadvezér: lám, én megtettem mindent, amit mondtak nekem, engem nem terhel felelősség a kudarcért... 5 . 7 Hagyom megszilárdulni ezt a ^ hadállását, és más oldalról indu- 6 lak támadásba: ^ — Rendben van, de Te már ^ annyi nagy világversenyen ^ vettél részt, alkalmad volt be^szélgetni a külföldi verseny^zőkkel, megnézhetted a csapatok utolsó edzéseit, a dön tőket sajnos — legtöbbször ') a lelátóról figyelhetted. Mind^ ebből nem vontad le azt a következtetést, hogy ezek a versenyzők sokkal keményebb g edzéseket végezhetnek, mint í Ti? , íg, — Nem, hidd el, hogy az volt ^ a kudarcok oka, hogy a kette sekben való versenyzést erősí tették! Nekünk mindig jobban ^ ment a nagyobb egység. 1956- ban nyolcasban lettünk harmadikak az Európa-bajnokságon, ^ 1960-ban négyesünk lett hatodik ! az olimpián! Most is volt egy ? jó négyesünk, amivel jobb heti lyezést érhettünk volna el! — És a négyes másik két tagja is úgy dolgozott, mint Z Ti Palival? yj — Nem. Csaba és Tibor szinte $ egész télen nem járt edzésre ... $ — Milyen helyet remélhette^tek volna ezzel a csapattal? ^ — Kilencediket... — mondja Lulu, de ezen már maga is kersernyésen elmosolyodik. /, — Ez volt az a hely, amiről ^ 1955-ben álmodtál? ^ — Nem... — sóhajtotta, és egy kis csend támadt. Aztán felkapta a fejét: — Felejtsd el, amit eddig mondtam! Ez mind csak kifogás! Mindenünk megvan a jó eredmények eléréséhez: gyönyörű klubházunk, kitűnő felszerelésünk, majdnem évenként új hajót, lapátokat készítenek nékünk — kívánságunk szerint, — minden támogatást megkaptunk a felkészüléshez ... Bennünk van a hiba! Elterjedt az a nézet, hogy csak annyit edzünk, amennyit a „test megkíván” — az első izzadásig. Ha elfáradtunk egy edzés után, úgy gondoltuk, hogy ez veszélyes lehet, és másnap már könnyítést kértünk vagy „lelazsáltuk” az edzést. Igazad van, ha azt mondod, hogy te is elfáradsz a mosástól, a padlósúrolástól, mégsem tartottad sohasem edzésnek. Igen, nagyon nőiesen űztük ezt a férfias sportágat. Ha hazai versenyen könnyedén tudtunk győzni — és erre, sajnos, több példa volt, mint az ellenkezőjére — megelégedtünk a győzelemmel, sohasem húztuk magunkat „halálra”, az edzéseken meg éppen nem gyötörtük magunkat. Legtöbbször úgy szálltunk ki a hajóból, hogy utána rögtön képesek voltunk ugrálni, bolondozni. Edzőnk különben sem híve a gyötrelmesen sok munkának, de állítom, hogy még ennek az edzéstervnek is csak hatvan százalékát tudta velünk végrehajtani. Sok edzés kimaradt hiányzás, késés, hanyagság, kitalált vagy tényleges sérülések miatt. Az edzések alatt sem vagyunk fegyelmezettek. Elnéztem külföldön a csapatokat, hogyan nyúlnak a hajóhoz, hogyan teszik vízre, hogyan ülnek bele! Fegyelmezett mozgásukkal már itt erőt árulnak el. Hogy mi mit művelünk, azt jobb nem részletezni! A vízen sem jobb a helyzet. Ha az edzőnk bejelenti: figyeljetek, vágta következik, a csapat fele bizonyosan a partra bámul, mert valamelyikük felfedezett ott egy csinos kislányt. Amikor hazajövünk egy-egy kudarccal végződött világversenyről, túlon-túl hamar napirendre térünk szereplésünk felett. Egyesek már a vonatban elfelejtik mások a hazatérés másnapján házibulit rendeznek. Engem nagyon tud bántani a kudarc, de ne hidd, hogy ezzel azt akarom egyben mondani, hogy más vagyok mint a többiek. Nem, sajnos, én is olyan vagyok ... Talán valahol a lelkem mélyén más akarok lenni, de abból a szellemből, amely ma az evezőssportban — vagy maradjunk csak szőkébb hazámnál — a Vörös Meteor klubban elterjedt, én sem tudom kivonni magamat. Rajtam kívül bizonyára sok más fiatal is kezdte már nagyobb reményekkel, több ambícióval evezős pályafutását, de ez a szellem mindenkit előbb utóbb megfertőz. Van nálunk például egy komoly, szorgalmas fiú, egypárevezősben jár edzésre, aki valóságos céltáblája társai gúnyolódásának, amiért többet akar dolgozni. Kíváncsi vagyok, meddig bír ebben a légkörben kitartani? Csak akkor lesznek eredményeink, ha négy ember — vagy kettő — vagy egy, ki tudja vonni magát ebből. Persze itt csak a versenyzőkről beszélek, az edzőkről nem. — Ezért lehet Téged mostanában egypárevezősben látni a Dunán? — Ezért is. De eltökélt szándékom, hogy a legközelebbi szakosztályi értekezleten megkérdezem versenyzőtársaimat, miért töltik itt az idejüket, és azt, hogy hajlandók-e a jövőben komolyan dolgozni. Nem várok ettől a felszólalásomtól sok sikert, mint ahogy ettől a beszélgetéstől sem, ha megírod, inkább azt hiszem, számos ellenséget szerzek magamnak, mert az igazság ebben a pillanatban nagyon fájó az evezőssportban! Javasolom is, hogy a cikk helyére rajzolj a lapban egy almát, amelynek háromnegyed része rothadt, és egy kést, amely ezt a beteg részt kihasítja. Megegyeztünk? Nem! Nem egyeztünk meg! A beteg almán csakugyan könnyű segíteni. Egy kanyarítás a késsel — és kész. Ha azonban egy sportág beteg, azon nem ilyen könnyű segíteni. Egy azonban bizonyos. Ha nem kezdjük meg hamarosan az evezőssportunk gyógyítását, menthetetlenül elsorvad ! Ne haragosokat, sértődött embereket szüljön ez az írás , hanem összefogást. Most inkább erre van szükség! Pap Kornélia