Népsport, 1963. április (19. évfolyam, 65-85. szám)

1963-04-01 / 65. szám

SSESSSESEEEBSBEEEESEESESfilBSESEElSESESHESBISBSS 0 TÖBBNAPOS ESEMÉNYEK Péntektől április 14-ig bezárólag: Prágában az asztali-­j­ó tenisz-világbajnokság. Szerdától vasárnapig bezárólag: A sportlövők felsza-­­­­­badulási emlékversenye. Csütörtöktől vasárnapig bezárólag: Az ökölvívók Szik-­­ K­lai-emlékversenye külföldiek részvételével,­­ Péntektől vasárnapig bezárólag. A Budapesti Asztali­jag­tenisz Szövetség I. o. versenye. 0 Teniszezőink Nice-ben, sakkozóink közül Portisch és J­B Szabó Szarajevóban szerepel. KEDDEN dán: Dukla Prága—Dinamó [ A Vásár Városok Kupája, az Bukaest. . 1 . elődöntőbe jutásért: Hiber- Rajt a kézilabda NB Eben, a­nian — Valencia (a kupát vb- Bp. Spartacus-Bp. Vörös ui­de Valencia 5:0-ra vezet). A Meteor, férfi mérkőzés a­­ női teremkézilabda Európa Klapka utcában. 0 Kupadöntője Bratislavában: ,7nMRiTn„ « VASÁRNAP S Trud Moszkva—Rapid Buka- SZOMBATON ES VASARNAP pjj rest. ______. „ Nemzetközi cselgáncs­via­® SZERDÁN dal Budapesten, a Sportcsar­m Nemzetközi labdarúgó­­nokban, Magyarország, a­­ Nemzetközi labdarugó Szovjetunió, Jugoszlávia és a mérkőzések Ausztria részvételével. A Vásár Városok Kupája, az küzdelmet a három olimpiai­­ elődöntőbe jutásért: Petro- súlycsoportban rendezik j C lul Ploesti —Ferencváros (a meg. 0 Ferencváros 2:0-ra vezet). Párbajtőr és női tőr váló-­­ B Dinamó Zágráb—Bayern gate.­­ München (a most otthon sze- Országos középiskolai tőr- s­e­replő zágrábiak 4:1-re vezet- nászbajnokság Debrecenben. I Sí nek). Teljes forduló a teke NB­­ s Kupagyőztesek Kupája, az I-ben. elődöntőbe jutásért: OFK Szabadfogású birkózó csa­ B Belgrád — Napoli (előzőleg az­patbajnokság, ifj OFK 2:0-ra, a Napoli pedig 0 3:1-re nyert, s most sem le- VASÁRNAP 0 -es pályán 3., döntő mérkő­ ._ , ] ¦ zést játszanak). A labdarúgó NB I 16. fór- , ® Válogatott mérkőzés-Észak- dulójának több­ mérkőzései: | 8 , Újpesti Dózsa-Ferencváros | 0 Írország Wales, (délelőtt a Népstadionban), | ® ★ Debrecen — Pécs, Győr—­Ta- | 1 A Bp. Spartacus autós VÁm 16-°M7K_Iz^ed - ' ® rejtvény ver­senye a Buda- Kiemelkedő 1 H pest-Kecskemét útvonalon. ^Ükőzések az NB I l. 18^for I rínTrtRTHKKN dulójából: Csepel—Szállítók,­­ 0 CSÜTÖRTÖKÖN BVTK—Székesfehérvár, Bor-0 Felszabadulási váltófutás sodi Bányász—Ózd, Nyíregy- 1­0 Budapesten, ünnepi úszóver-­háza—Miskolc. Teljes fór- 1 ® seny a Sportuszodában. Az duló az NB III mind a hat j­ó ifjúsági labdarúgó válogatot- csoportjában. ® tak tornájának tavaszi rajt- Magyarország —Svájc férfi j­a­­ja- ... . . . . kosárlabda-találkozó a Sport­ul Teljes forduló a kosárlab- csarnokban. Forduló a ko- S­da NB 1-ben. Kiemelkedő elszlabda női NB I-ben. Ki­­s mérkőzések: Székesfehérvári emelkedő mérkőzés: Bp. V6- 0 Vasas—MTK (­női rangadó), Ioa Meteor—Bp. Petőfi (női [­­ A IX. ker. TST háztömbke- rangadó) S­züli kerékpáros versenye. Országos művészi torna­ ! " A Budapesti Sakkszövetség bajnokság. , , r­0 t­imegversenye a Közgazda- Budapest mezei futóbaj- ^ ® sági Egyetemen. "Tm’sC 120 km-es ország- [ SZOMBATON úti kerékpáros versenye. a [ gy gödöllői országidon. 0 A labdarúgó NB I 16. torn a kézilabda NB I tavaszi i­0­dulójából: Vasas —Salgótar- rajtjának további mérkőzés ( 0 ján. Nemzetközi labdarúgó- ser. Kiemelkedő mérkőzés: [ B mérkőzés: Anglia—Skócia. Pécsi Bányász—Bp. Sparta- 1 . Magyarország — Belgium cus női rangadó Pécsett, a férfi kosárlabda-találkozó a A természetjárók Felsza­ , a Sportcsarnokban. Kadulás emléktúrája és a 0 A férfi teremkézilabda tájékozódási futók emléke­i. ® Európa Kupa-döntője Párizs­ versenye a Vöröskön, h E Ü EilESESEEEEESEEBBEEEEESSEEEEEBBEESBEESEBEEEBfei Az OSC a női, az Újpesti Dózsa a férfi ifjúsági tőr-csapatbajnok Vasárnap délelőtt folytatód­tak az ifjúsági vívó bajnokság küzdelmei. A nyolc női csapat két négyes csoportban, két-két továbbjutóval küzdött a négyes döntőig, majd itt körvívásos rendszerben vívtak a győzele­­mü­ért. Meglepetés, hogy a döntő­ben az OSC szerepelt a legjob­ban és megszerezte a győzelmet az esélyes BVSC előtt. A négy közötti eredmények: OSC — Újpesti Dózsa 10:6, OSC — BVSC 9:5, OSC—Vörös Meteor 8:8 (11:12). BVSC — Újpes­ti Dó­zsa 10:6, Vörös Meteor—Újpesti J­ózsa 9:5, BVSC—V. Meteor 12:4. 1.OSC (Damásdy, Csizmarek, Ma­jor, Németh, Hangos, Hidasi) 2. BVSC, 3. Vörös Meteor, 4. Újpesti Dózsa. A férfiak küzdelmében szin­tén nyolc csapat lépett pástra. Ők azonban rendezési nehézsé­gek miatt egyenes kieséses rend­szerben küzdöttek. Az Újpesti Dózsa minden ellenfelét legyőzte és így a várakozásnak megfele­lően megszerezte a bajnoki cí­met. A négy közötti eredmények: Újpesti Dózsa—Vörös Meteor 15:1. Újpesti Dózsa —BVSC 9:4, Új­pesti Dózsa—Vasas 8:8 (18:20), V. Meteor—BVSC 9:4. Vasas— BVSC 10:6. Vasas—V. Meteor 12:4. 1. Újpesti Dózsa (Szabó, Füredi, Marton, Szőcs, Derko­­vics, Herczeg), 2. Vasas, 3. BVSC, 4. Vörös Meteor. Két csapat nyerte a Petőfi Kupát Zsíroshegy térségében, viszony­lag nehéz, sáros terepen bonyolí­tották le vasárnap délelőtt az if­júsági tájékozódási futók hagyo­mányos Petőfi Kupa-versenyét. Olyan sokan indultak, hogy a ver­seny az utánpótlás bíztató fejlő­désére utalt. Ezt csak erősítette, hogy az időeredmények is kielé­gítettek. Az idősebbek mezőnyé­nek élén különösen szoros vetél­kedés folyt, a kezdők mezőnye azonban széthúzódott. Érdekesség, hogy holtverseny alakult ki, s így az azonos pontot elért Bp. Hon­véd és a Bp. MÁV Igazgatóság II. csapata együttesen lesz a Petőfi Kupa védője. 8.2 km (szintkülönbség 290 m): 1—2. (holtversenyben Bp. MÁV Igazgatóság II. csapata (Bozán, Schuch) és Bp. Honvéd (Borosz­­noky, Vincze) 63—63 perc, 3. Bp. MÁV Igazg. I. csapata (Szenthe, Tolnay) 64 p, 4. Vörösmarty Gimn. (Kovács, Kiss) 87 p. 6,6 km (szintk. 130 m): 1. MVM 9. Int. II. csapata (Nyíri, Varga, Burány) 48 p, 2. Vörösmarty Gimn. (Horváth, Vida, Zibolen) 50 p, 3. Pedagógus I. csapat (Kálmán, Né­meth, Varga) 62 p, 4. Pedagógus II. csapata (Sándor, Párdos, Ősz) 75 p. I Münchenben „nylon-bilincset”­­ raktak a versenyzők csuklójára,­­ hogy a későbbiekben a három I nemzet autósaiból alakult ver- I senybíróság könnyen ellenőriz­­­­hesse a volán mögött ülők szem­­­mélyazonosságát. Ezzel megkezd I­dődött az NSZK-beli, az oszt­­­­rák és a magyar autósok 30 órás és 1200 kilométeres verse­nye. A „lebilincselő” művelet kissé megmosolyogtatta a mint­egy 300 részvevőt, ám közel sem ez jelentette a München—Bécs— Budapest verseny nyitányát. A nyitányt az jelentette, hogy nem is olyan régen az osztrák és az NSZK-beli autósok kije­lentették: — Mi még soha sem küzdöt­tünk az országúton a magyarok­kal. A magyarok is hasonlóképpen vélekedtek, s az eszmecserének egy kitűnő verseny lett a vége. Egyhuzamban, szinte pihenés nélkül száguldottak a gépkocsik hazánk fővárosa felé, át az Al­pok ezer veszélyt jelentő út­jain, át az osztrák hegyiterepe­ken. Az osztrákok egy csapásra két legyet is ütöttek, hiszen az esemény keretében egyben or­szágos bajnokságuk egyik futa­mán is túlestek. A veszély szinte minden ka­nyarban jelentkezett, de a ver­senyzők bátran szembenéztek vele. Egy 1200 kilométeres tá­von versenyezni nem kis do­log, nemcsak jó kocsi , jó vezető is kell hozzá. Ezúttal egyikben sem volt­­ hiány. Porschék, Alfa Romeók, Borgwardok, Volvok, Volkswa­genek, Fiatok, Lanciák, Morri­­sotk, DKW-k, Wartburgok, Sko­dák, BMW-k és egyéb neveze­tes gépkocsik küzdöttek. A márkák mögött az emberek tel­jesítménye sem maradt el. Alig a müncheni rajt után az NSZK- beli Schmidt Morris­ gépkocsi­­jának szélvédő üvegén valami nagyot csattant, s az üveg da­rabokra tört. De egy percig sem gondolkozott. A Morris és gazdája végül is időben megje­lent a Műegyetem előtti cél­ban. Pedig szinte egész éjjel eső áztatta a fiatal túrázót, s hogy ez milyen kényelmetlen­, azt csak az tudhatja, aki már átélt hasonló élményt. Az útvonal nehézségi fokáról mi sem beszél jobban, mint az, hogy Ausztriában igazi téli tél várta a résztvevőket a hegyek­ben. Sok helyütt jégvágányo­­kat szántottak a kerekek, s hogy nem tudott mindenki meg­birkózni a tél maradványával, azt a hat hóba rekedt kocsi iga­zolta. De nemcsak ez jelentette a veszélyt. Kes­jár János és Kiss Gyula, a Skodával indult egyik magyar páros csak kisebb baleset árán úszta meg annak a regensburgi nővezetőnek a köny­­nyelműségét, aki figyelmetle­nül beléjük szaladt. Sok ha­sonló eset történt. Az osztrák Jessich Alfájának bal lámpája koccant össze valamivel, az ugyancsak Alfás Engel kartel­jét pedig egy hatalmas kő re­­pesztette szét. Ausztriában sokkal nehezebb körülmények várták a mezőnyt, mint bárhol máshol. Nagy téve­dés azt hinni, hogy a szomszé­dos országban nincsenek rossz utak. Ausztriában ezúttal nem lehetett sima betonon „kocsi­­kázni". Tengelytörést kapott például a Hollós, Kondorosi magyar kettős Steyr—Puch gép­kocsija is, a váratlan eset után már csak az autómentő tudott segíteni. A magyar szakasz már köny­­nyebbnek bizonyult, hiszen a Rábafüzes, Szombathely, Sárvár, Celldömölk, Pápa, Veszprém, Székesfehérvár, Bicske 300 kilo­méter hosszú útvonal inkább a vezetőket vette igénybe. Külö­nösen a Bicske utáni 4 kilométe­res gyorsasági szakasz, amelyen nem is egy gépkocsi 200 km/ó körüli átlagot is elért. Szabó Zoltán, oldalán Döme Józseffel, végig állta a sarat a Wartburg­gal, s hibapont nélkül futott a célba. • Helyes erőbeosztással versenyeztek, nem hajszolták agyon gépkocsijukat, s így helyt­­állhattak a Morris, a DKW- Junior, a Renault-ok és a SAAB-gépkocsik osztályában. Az idegek harmincórás tánca MÜNCHEN­­ÉS BUDAPEST KÖZÖTT Egyesületi közgyűlések — tanulságokkal S­portegyesü­leti közgyűlések folynak, mint mindig ilyenkor, tavasszal. A különbség a mostani és a korábbi évek közgyűlései között csak annyi, hogy a vezetőségek újraválasztása most nem szerepel a tárgysorozati pontok között. Az MTST kívánta így, mert az év második fe­lében ismét közgyűlések lesznek, hogy az új testnevelési és sportszervezet célkitű­zéseinek szellemében válasszák újra a tiszti­karokat. Helyes tehát a legfelső sportve­zető szervnek az a kívánsága, hogy a most folyó szokásos évi rendes közgyűléseken az elnökségek ne kérjék a felmentésüket, hanem vigyék tovább az ügyeket, hiszen néhány hónap múlva úgy is sor kerül a tisztújításra. Ám akkor szükséges-e most közgyűlése­ket tartani? Feltétlenül szükséges, mert az elmúlt évet a sportegyesületek tagsága előtt is le kell zárni. Tükröt kell tartani a tagság elé: íme, így dolgozzatok! És a tag­ságnak is joga és kötelessége, hogy a ve­zetés munkáját górcső alá vegye. S azt is meg kell vitatni, hogy hogyan tovább. Mindenütt azon a szinten, amelyen állnak. A jobbára az élsporttal foglalkozó nagy­egyesületek tagsága országos és nemzet­közi méretű kérdésekről vitázik, s a kiseb­beknek is megvannak a maguk problémái. D­e szükség van a tavaszi közgyűlé­sekre azért is, mert kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy a tagsággal sportéletünk átszervezéséről, az átszerve­zés politikai, társadalmi, szakmai és gaz­dasági hátteréről elbeszélgessünk. Ebben a tekintetben ugyanis meglepően nagy a tájékozatlanság. Tapasztalataink szerint azonban a köz­gyűlések jelentős részének a gyakorlata nem annyira egyértelmű, mint ahogy azt fentebb vázoltuk. S ebben elsősorban a beszámolók a ludasok. A legtöbbet rózsa­színű tintával írták, probléma, bírálat alig van bennük. Így aztán nem csoda, hogy langyos irántuk az érdeklődés, nem ösztön­zik vitára, bírálatra, önbírálatra, javasla­tok felvetésére a tagságot. Egy-két egye­sületben a tagság ennek ellenére alaposan kipakolt, hosszabb idő óta fennálló, lap­pangó fonákságokat vetettek fel és beis­merésre, a hibák orvoslásának az ígéretére késztették a vezetőséget. T­öbb esetben zavarokat okozott, hogy a közgyűlés előkészítése nem történt kellő gonddal. Az egyik nagyegye­sületben például hónapokkal ezelőtt levál­tották az apparátus vezetőjét és mást ne­veztek ki helyette. A tájékozatlan tagság a közgyűlésen egy logikusnak tetsző indít­vány alapján szerette volna választás út­ján megerősíteni az új vezetőt. A közgyű­lés elnöksége természetesen az MTST ren­delkezéseinek megfelelően ebbe nem me­hetett bele, de elkerülhette volna az egész helyzetet, ha az elnökség a közgyűlést megelőzőleg az alapszabályok értelmében kooptálja az új ügyvezetőt, azaz az elnök­ség önmagát egészíti ki, s ezt mint tényt a közgyűlésnek egyszerűen bejelenti. Az eset persze nem nagy ügy, de emlí­tést érdemel annak érzékeltetésére, hogy a közgyűlések előkészítése során mi min­denre kell az egyesületek elnökségeinek figyelemmel lenniök. A­ztán még egy hiányosság. Az eddig lezajlott közgyűlések — kevés kivé­teltől eltekintve — nem kellő súly­­lyal foglalkoztak sportéletünk átszervezé­sének kérdéseivel. A legtöbb helyen né­hány üresen kongó mondattal elintézték, jobbára csak szervezeti formáiról szólottak és a tartalmi kérdéseket alig érintették. Pedig éppen a sportegyesületekben, sport­életünk szakmai műhelyeiben kellene a leginkább hangsúlyozni a szakmai színvo­nal emelésének nagy fontosságát és az oda vezető utak állandó keresésének szüksé­gességét. A közgyűlések időszakának még nincs vége. Sok sportegyesületnek nyílik még rá lehetősége, hogy a követelményeknek megfelelő közgyűléseket rendezzen. Pető Béla A csatárok megfélemlítéséről Szerelmese vagyok a futballnak, hiszen magam is aktív játékos voltam. Jó idő óta sajnálattal látom, hogy támadójátékunk megfeneklett. Az ötletes, szellemes, gólra­­törő játék lassan álomnak tűn­­­nik. Ennek okát sok mindennel­­ i­s próbálják magyarázni a szak­­gszemberek. Szerintem az alapvető okot abban kell keresni, hogy a­­V védők sokszor egyszerűen m­e­g-­ félemlítik a csatárokat. Az erősebb testi felépítésű já­tékosok csaknem valamennyien védő poszton szerepelnek. Testi erejüket nemcsak szabályosan használják fel, ha­nem azzal hiányzó tudásukat is igyekeznek pótolni. Az ellenfél csatársorából először a legveszélyesebbet igyekeznek ún. „bátor”, „férfias” belépéseikkel megfélemlíteni, majd ha ez nem használ, akkor durva bele­­menésekkel (ezekért, sajnos, legtöbbször csak szabadrúgás jár) igyekeznek harckép­telenné tenni. Nem lehet véletlen, hogy válogatott csatáraink közül Albert, Tichy, Göröcs, stb. lassan többet lesz sérült, mint harcképes. Nos, a sérülés meggyógyul ugyan, de az emléke megmarad a csatár­ban. Akarva nem akarva lassan bátor- Elejét venni a durva játéknak Még csak most kezdődött a labda­rúgó-bajnokság tavaszi idénye, s az NB I-ben máris több sérülés történt a kíméletlen, durva játék miatt. Tata­bányán, ill. az MTK-pályán két vá­logatott kerettag, Szepesi Gusztáv és Nagy István feledkezett meg is­mételten magáról. Legjobb csatá­raink szinte minden héten megsérül­nek. Ez a védekező „módszer” nem engedhető meg. Mi, szurkolók min­den hasonló esetben példás bünte­tést követelünk az MLSZ-től, hogy a jövőben elejét vegyük a durva játéknak és a sok sérülésnek. Ez or­szágos sportérdek! (Bakonyi Iván, Bp., V., Guszev u. 25. Főv. Fürdő­igazgatóság.)­talanná válik, kivész belőle a harci szellem. Többek között nekem is feltűnt, hogy csatáraink nem a válogatott mérkőzéseken sérülnek meg leginkább, hanem a hazai bajnoki mérkőzéseken. Ez szerintem azért van, mert a válogatott mérkőzéseken csa­tárainkkal szemben egyenlő tudású védők állnak, akiknek nincs szükségük tisztátalan eszközök alkalmazására a szerelésben, ők tehát nem megfélemlítéssel, nem durva­sággal, hanem egyenlő tudással igyekeznek védőszerepüket ellátni. Szerintem itt a játékvezetőkre várna nagyszerű feladat. A mérkőzéseken már a legelső szándékos durvaságot mindjárt ki­állítással büntessék, a fegyelmi bizottság pedig az ilyen kiállításokat ne „szigorú dorgálással”, hanem hosszabb időre szóló eltiltással büntesse, így lassan megszűnne a durva, az ellenfél testi épségét veszé­lyeztető játék, bátrabbak lennének a csa­tárok, a védők pedig kénytelenek lennének technikai és taktikai tudásuk fejlesztésére, hogy a sportszerű küzdelemben ne marad­janak alul a csatárokkal szemben. (Gáncs Pál, Székesfehérvár, Martinovics u. 6.) DEBRECEN KOSÁRLABDASPORTJÁRÓL Az utóbbi hetekben olvas­tam, hogy az ország különböző városaiból összegyűltek a ko­sárlabda-sport nevesebb edzői, és megvitatták a ,­­. sportág helyzetét, i TT-V-’-A Az újságcikk­et­ megemlíti, hogy f­utva most már a kö-kö­zépiskolás kosár-­ labda-játékosokat az iskoláktól le lehet igazolni társadalmi egye­sületekhez. Sajnos, mi ezt Deb­recenben nem tapasztaljuk. Debrecen lakosainak száma kö­rülbelül száznegyvenezer. Váro­sunknak 12 középiskolája, il­letve iparitanuló-intézete van, és azt hiszem, nem kevesebb, mint 40 általános iskolája. En­nek ellenére komoly kosárlab­da-sportról beszélni sem lehet. Itt viszont meg kell állni egy pillanatra, mert a helyi kosár­labda-szövetség vezetése körül is hiba van. Február 18-án, a szövetségi napon a szövetség elnöke bejelentette, hogy indul a kosárlabda Magyar Népköz­­társasági Kupa. Ugyanakkor azt is bejelentette, hogy elég, ha csak négy csapat vesz rajta részt, mert akkor egy szombati és vasárnapi napon le lehet bo­nyolítani az egészet. Nos, Hajdú-Bihar megyében jelenleg a következő kosárlabda-csapa­tok működnek: DEAC I. DEAC II. DEAC III (megyei férfi), DASE I (NB II), DASE II. DASE III, DVSC (megyei férfi), DEAC I. DEAC II. DEAC III, DASE, DVSC, Tanítónőképző (megyei női). Ezután a felsorolás után lesz világos, hogy hogyan szervezik meg Debrecenben a Népköztár­sasági Kupa küzdelmeit, amikor nevezett a DVSC, a DEAC I, a DASE­I és a Tóth Árpád Gim­názium ifjúsági csapata. Ezen­kívül szeretett volna még ne­vezni a Fazekas Gimnázium csapata is ifiben, de a szövetség elnöke kereken kijelentette: elég a négy csapat. Vélemé­nyem szerint a kosárlabda­sportot így nem lehet fejlesz­teni. A cél az lenne, ha már ilyen kevés a csapatok száma, akkor a csapatok minél több mérkőzést játszhassanak. Ami pedig a megyei bajnokságot illeti, az egyenlő egy főiskolai bajnoksággal. A szövetség veze­tői is mind tanszékvezető taná­rok — a főiskolákon. Megemlí­tem még, hogy folyik városunk­ban a középiskolás ifjúsági baj­nokság is, de úgy, hogy sok testnevelő tanár éppen csak el­küldi csapatát a mérkőzésre. A gyerekekkel sokszor nincs vezető. De mindezt a mi kosár­labda-szövetségünk vezetői nem veszik tudomásul. Az elmúlt évek során a megyei kosárlabda­­szövetség semmit sem tett an­nak érdekében, hogy a környező helységekben (Hajdúszoboszló, Hajdúnánás, Hajdúböszörmény, Püspökladány, Berettyóújfalu stb.) terjesszék a kosárlabda­­sportot. 16 éves kosárlabdázás után fáj nekem, hogy egy ilyen szép sportág ebben a nagy városban és ebben a megyében ennyire sínylődik. Figyeljenek fel erre a sportág illetéseket. (Vas József, Debrecen, Ruyter utca 42.) (Válaszunk: Érdeklődtünk a Magyar Kosárlabda Szövetség­nél ez ügyben. Közölték, hogy más forrásokból is ismerik a debreceni visszásságokat. A közeljövőben az országos szövetség külön foglalkozik majd Hajdú-Bihar megye és Debrecen kosárlabda-sport­jának kérdéseivel. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^; | Kiúszót a BVSC-uszodának is | örömmel olvastam való téli fürdőzés okozta | í nemrégiben a Népsport megfázás lehetőségét. A ^ í hasábjain egy képes r­- Szőnyi úti uszoda bővít 6 % portot a Császár-uszoda tésével kapcsolatban ^ í és a Szőnyi úti BVSC- azonban nem derül ki, í í uszoda bővítéséről. Na­­hogy ez is kap-e majd ! ^ gyan örülök a bővítés- ki­úszót. Sokak vélemé- ^ /. „ . i-mx-k,__ ___ nyet fejezem ki, amikor 2 ^ nek, különösen annak. kérem, hogy a lehetősé­­t / hogy a Csaszar-uszoda Eekhez képest ott is í r, medencéjéhez kiúszó is építsenek kiúszót. (Csíki ^ épül, ami erősen csak- Sándor, Bp. VII., Rákóczi ^ 1 kenti majd a szabadban út 16­.? '.'AWXVWXWWVX X X ,V\X XXXXX\\XVXXX\'.XXXXXVX,XX»XXX vx Keddtől minden kedden fi oldalon Április 2., keddtől kezdve lapunk valamennyi keddi száma nem 4, hanem 6 oldalon jelenik meg, így a jövőben hetenkint négyszer — hétfőn, kedden, pén­teken és vasárnap — 6—6 olda­lon, egyszer — csütörtökön — pedig 4 oldalon jelenik meg a Népsport. Az április 2-i, keddi számunk­ban egyébként elindul A láthatat­lan 11 című rajzos regény, amelynek folytatását innen kezdve napról napra közöljük. A most induló héten, az ápri­lis 4-i ünnep miatt, a Népsport pénteken nem jelenik meg. Emiatt a hétvégi sportműsort kivételesen a csütörtöki szá­munkban közöljük. Hétfő, 1963. április 1. -3

Next