Népsport, 1963. május (19. évfolyam, 86-107. szám)
1963-05-02 / 86. szám
Gratulálunk Az IPARTERV székházának egyik nyolcadik emeleti tervezőszobájában állandóan cseng a telefon. Gulyás Zoltánt, vagy Rimanóczy Jenőt keresik. A keddi, reggeli lapok híradása szerint ugyanis a Budapesti Nemzetközi Vásár lágymányosi főpavilonjának tervezésére kiírt pályázat első díját a Gulyás Zoltán, Rimanóczy Jenő, Nagy József és Egyedi András által együttesenkészített mű kapta. Szóval ezért a „nagy forgalom”! Ismerősök, barátok — közöttük nem egy sportember — kereste telefonon a tervezőket, hogy gratuláljanak. Látogatásunkkor mi is ezzel kezdtük. Osztatlan örömet keltett kétségtelenül a sportszeretők táborában, hogy végre-valahára talán megoldódik régi óhajunk, vagyunk — a NAGYCSARNOK! Milyen is lesz? A siker utáni öröméből még alig felocsúdó Gulyás Zoltán építészmérnök tájékoztat erről. — Mindenek előtt, amiért önöket, sportembereket is érdekli, hármas funkciót lát majd el. A kiállítás főpavillonja lesz, alkalmas ezenkívül nagygyűlések tartására, s számos sportág nagy jelentőségű hazai és nemzetközi eseményeit is megrendezhetik majd benne. Az eddigi csarnok nem volt képes kielégíteni — elsősorban a közönség részéről felmerülő igényeket. Nos, itt a legkisebb pályaméretnél, mondjuk egy ökölvívó-eseményen tízezer néző befogadására lesz alkalmas létesítményünk! Csak úgy futtából számoljuk, milyen sportágak is kaphatnak majd Lágymányoson otthont? Nos, az asztalitenisz, a birkózás, a cselgáncs, a kézilabda, a kosárlabda, az ökölvívás, a súlyemelés, a tenisz, a torna, a vívás versenyein, mérkőzésein kívül lehet helyet adni itt a téli sportok közül a műkorcsolyázásnak, s a jégkorongnak is! — A legnagyobb belső játéktér hatvanegyszer harminc méteres lesz, felállítható tehát ebben a a jégkorongpálya is. Ilyen esetben előreláthatóan nyolcezren nézhetik majd végig az eseményt. Télen és nyáron egyaránt kihasználható ezek szerint a csarnok! — Eseménytorlódás esetén, ha például kiállítást tartanak, már nem kaphat helyet a sport a pavilonban? — vetjük közbe, ismerve a tetemes idővel járó kiállítási igényeket. — A tervezésnél erre is gondoltunk. Azonos időben ugyanis kétféle funkciót is elláthat majd a létesítmény: külön lehet majd a kiállítási részt megközelíteni, s ismét más folyosókon kerül a közönség majd a lelátókra, a nézőtérre. Bízunk abban, hogy a legigényesebbeket is kielégítik majd a látási, az elhelyezési viszonyok. Zavartalan lesz a rádió- és televízióközvetítés, s a belső hőmérséklet mindig kellemes lesz. Őszintén mondva: ennek ellenére a legnagyobb problémát számunkra a 120x120 méteres fesztáv áthidalása okozta, de erre is a lehető legjobb megoldást választottuk. A négy, hatalmas méretű tartóoszlop, amelyekben a lépcsőfeljárók is elhelyezést nyertek, nem zavarja a látási viszonyokat, mivel ezek a nézőtéri részen kívül kerültek. — Végezetül: miként jutottak a pályázat gondolatáig? — Szóval... ha lehet mondani ... mindannyian szeretjük a sportot. S úgy éreztük: a sportban nem is lehet az utolsók közé sorolni országunkat. A létesítmények terén viszont már igencsak a sereghajtók között vagyunk. Nos, jórészt ezért! ... S most már csak azért szurkolunk, hogy tervünket fogadják el kivitelezésre is. Úgy gondoljuk, ez lesz a könnyebb rész ... Búcsúzunk a csillogó szemű fiatal szakembertől: — Gratulálunk! A viszontlátásra a lágymányosi építkezésen __ Tichy a középcsatár az Admira ellen Kedden könnyebb edzést tartott a Bp. Honvéd. Utána kijelölték szerdám az Adimira ellenpályára lépő csapatot. Ennek érdekessége, hogy Tichy ismét játszik az első csapatban. — Győzelmet várok az Admira ellen. Remélem javuló formában levő csapatunknak sikerül a visszavágás — mondta Bányai Nándor edző. És mi újság a® Admira körül? A csapat kedden koradélután érkezett Budapestre. — Nagy örömmel jöttünk — mondta Hans Pesser edző, a volt sokszoros válogatott. — Tavaly legyőztük a Bp. Honvédot, s most szeretnénk ezt az eredményt Budapestem is megismételni. Az edző elmondta csapatáról, hogy jelenleg jó formában van, s egyik esélyese a bajnoki címnek. Az Admina összeállítása több helyen eltér a tavalyitól. Most van egy dél-amerikai játékosuk is, a jobbszélső Tnacaia. Körner II viszont, aki több ízben játszott a válogatott, dán szélsőt, most középcsatár lesz. A kapus, Draphilmayer még egészen fiatal játékos. Az Admira egyébként kedden délután már edzést is tartott. Akik szerdán délután kimennek a kispesti Honvéd-pályára, bizonyára színvonalas, érdekes mérkőzést láthatnak. Kézilabdás seregszemle A csepeli kézilabda-stadion hat csapat mérkőzésének lesz a színhelye május 1-én. Érdekességként azt is meg kell említenünk, hogy a tv - elsőként sorral kerülő Goldsberger—Csepel női mérkőzés második félidejét, illetve a Bp. Honvéd—Győri ETO férfi mérkőzést teljes egészében közvetíti. Az ezt követő Csepel— FTC férfi találkozó már a televízió nyilvánossága nélkül zajlik le. Remélhetőleg az ünnepnapon lezajló mérkőzések színvonala is méltó lesz május 1-hez. Két esztendő — pozitív előjellel két évvel ezelőtt történt. Angyalföldön, az ünnepélyes megnyitó után nagyszabású sportvetélkedésnek lehettünk tanúi s annak, amikor a boldog röplabdás lányok könyvecskéibe bekerültek az első pontokat igazoló pecsétek. Nézzük a vetélkedést egy idős Láng-gyári munkással, a sportkör elnökségének tagjával, a csónakázás, a túrázás hajdani szerelmesével beszélgettünk arról az időről, amikor ő még kisinas volt. „Tudja — mondta —, voltak idők, amikor a testedzést valósággal hermetikusan zárták el előlünk, munkások elől. A mai fiatalok viszont — hatévestől bármely korbeliig — nem csupán zárva találják a sportcsarnokok, sportpályák kapuit, hanem valósággal bevonják, beédesgetik oda őket. Minden tornaszer, felszerelés rendelkezésükre áll, semmi mást nem kérnek tőlük, csak azt: "Sportoljatok, legyetek egészségesek, váljék véretekké a testedzés.*” Ezen a napon, 1961. május 1-én egészséges, szívet-lelket gyönyörködtető vetélkedéssel indult útjára a Kilián Testnevelési Mozgalom. S most, május 1-én még melegebben cseng a születésnapi köszöntő, hiszen a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepével azonos időben ünnepeljük fiatal mozgalmunk születésnapját, annak a jelvényszerző mozgalomnak útjára bocsátását, amely nem a szédületes csúcsok elérésére, nem fantasztikus sportbabérok megszerzésére sarkall, hanem arra, hogy rendszeres, szívós kitartással, a sport művelésével erősebb fizikumú, ellenállóbb, a nehézségeket könnyebben legyűrő, optimista, vidámkedvű fiatalok — és természetesen idősebbek is — népesítsék be a sportpályák gyepét, a tornatermeket s olyan versenyláz bontakozzék ki, amely az iskolákban jobb tanulást, a termelőmunkában pedig keményebb izmokat, vidámabb munkát eredményez majd. Ma, május 1-én, az „ünnepelt” születésnapján szívbéli kötelességünk, feladatunk visszatekinteni az eltelt két esztendőre, arra az útra, amelyet a fiatal tömegmozgalom befutott. A születésnapi köszöntőben túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a mozgalom tíz- és százezrek szívéhez találta meg az utat. Igazolja ezt, hogy az országban eddig több, mint félmilliónyian kapcsolódtak be a Kilián-mozgalomba. Igaz, hogy ezek túlsúlyban iskolások, diákok, de számtalan üzem, hivatal, termelőszövetkezet fiatal és idős dolgozói is kijárnak munkaidejük után a sportpályákra, ezrek és ezrek tanultak meg kerékpározni, úszni és több, mint félmillió résztvevő talált és talál üdítő felfrissülést a nehéz munka után a játékos testedzési lehetőségek művelésében. Sportvezetők, társadalmi aktívák, testnevelő tanárok szorgalmas, lelkiismeretes munkáját dicséri, tanúsítja, a két esztendő gyümölcse, az 543 ezer jelentkező, s a mintegy 120 ezer különböző fokozatú jelvénytulajdonos. Persze a jelvénytulajdonosok száma több is lehetne, mégis úgy érezzük, hogy májusi köszöntőnk, születésnapi emlékezésünk joggal lehet dicsérő és bízvást tehetünk pozitív előjelet a rövid két esztendő elé, hiszen ez a nagyon vonzó, sokoldalú, az eddigi jelvényszerző mozgalmaknál célratörőbb, átfogó erejű mozgalom utat talált a szívekhez, szép és nemes célkitűzéseit, hasznos és az egyének javát szolgáló feltételeit magukévá tették több, mint félmilliónyian, fiatalok, idősebbek egyaránt. Tehát pozitívan zárhatjuk a két esztendőt. De nem árt egy keveset szólni arról is, hogy mik a legközelebbi teendők. 120 ezer olyan jelentkező van, aki csak részben vagy egyáltalán nem kezdte el a mozgalom indulása óta a pontok gyűjtögetését. A határidő sürgeti a jelentkezőket, de a sportkörük vezetőit is. Ha a 120 ezer résztvevő nem gyűjt annyi pontot a jelentkezéstől számított két év alatt, amely elég valamelyik fokozat eléréséhez, nem tekinthető a mozgalom tagjának, s kezdhet mindent elölről. Éppen ezért a jó idő beálltával minden lehető alkalmat meg kell most teremteni a szabadban végezhető pontszerzési alkalmakra és körültekintő szervezéssel mozgósítani kell ezt a 120 ezer jelentkezőt, buzdítani kell őket arra, hogy ők is gazdái legyenek valamelyik jelvényfokozatnak. Emellett nem szabad elhanyagolni az új jelentkezőket, a versenyalkalmak megteremtését sem — de az előbb említett feladat szinte mindennél sürgősebb és fontosabb. Bízunk abban, hogy ebben az esztendőben is — a 120 ezer hátralékoson kívül is — még újabb és újabb tízezrekkel gazdagodik a mozgalom, emelkedik a jelvényesek száma, mind szélesebb tömegek ismerik fel a sportmozgalom jelentőségét, szép és frissítő gyakorlatait, az egészségre hasznos hatását. A pozitív két év után bízvást reméljük, hogy a következő születésnapi köszöntőben az eddiginél is több eredményről és még kevesebb hibáról adhatunk számot. A mozgalom szép fejlődése még sok — és eredményekben gazdag — születésnappal biztat mindenkit. (csj) 4 IDŐSZERŰ KÉRDÉS Barátihoz és Lakathoz Stockholmban és Budapesten nagy eseményre készülnek a labdarúgás kedvelői. Szombaton a Népstadionban a két ország olimpiai válogatottja mérkőzik, vasárnap a svéd fővárosban pedig a két A-válogatott. Az előkészületek már javában folynak. Baráti Lajos szövetségi kapitány és Lakat Károly szövetségi edző ütőképes csapatot szeretne felvonultatni a svédek ellen. De vajon sikerül-e ez? Az előjelek nem a legbíztatóbbak. Ezt hangsúlyozta a hét közepén Lakat Károly is. Baráti és Lakat végignézett három mérkőzést a tizenkilencedik forduló találkozói közül. Tapasztalataikat természetesen hasznosítják a felkészülésben. Együtt törik a fejüket a legjobb összeállításon, a leghatásosabb taktikán, a közös programon, szinte azonosak a gondjaik is. Éppen ezért azonos kérdéseket is tettünk fel. 1. Milyen összeállításban játszik a csapat, s mik a problémáik? 2. Mit láttak a tavaszi hatodik fordulóban? 3. Milyen eredményt várnak? 4. Mi a további program? Az első kérdés a szövetségi kapitányt töprengésre késztette, lakatot már kevésbé. BARÓTI: Biztos a hátvédhármas: Mátrai, Mészöly, Sárosi, Sólymosi lesz a jobbfedezet. A támadósorban Sándor, Albert, Tichy és Fenyvesi úr. játszik Stockholmban. LAKAT: Gélei lesz a kapus, Novák, Orbán és Ihász a három hátvéd, Palotai és Nagy a két fedezet. Györke a jobb, Rosso a bal szélső, Bene játszik középen. Povázsai balösszekötőben, s alighanem Komor . Lesz a jobbösszeöcöző. S magyarázatként megtoldották 'Szavaikak •*•»,*.?» BARÓTI: A kapuban alighanem liku Pistát szerepeltetem, mert Szentmihályi formáját nem találom egyenletesnek. A hátvédekben bízom, akárcsak Solymosiban, aki egyre jobban belelendül. Sípos viszont fáradtnak látszik, viszszaesett, de sajnos, Szojka sem keltette a legjobb benyomást Kispesten. Göröcs rossz felfogásban játszik. Keveset tartózkodik a jobbösszekötő helyén, a szárny játékban nem vesz részt, nem tudja helyzetbe hozni a társait, ritkán találkozik a labdával. Monostori most talán jobb megoldásnak látszik. A két szélső és Albert helye nemigen lehet vitás. Tichyről mostanában sok szó esik. Meg kel mondanom: sajnálom, hogy okot adott arra, hogy a tartalékcsapatban szerepeltessék. A válogatott mérkőzésen sérült meg, s ez is akadályozta abban, hogy legjobb tudása szerint játsszék. Már rendben van, s mivel a válogatottban mindent megtesz a győzelemért, nincs okom rá, hogy mellőzzem. LAKAT: Ki legyen a bal szélső, ez a gondolat foglalkoztatott leginkább. Rosszra esett a választásom, mert Farkas és Mathesz is sérült, Mathesz pedig különben is az összekötő helyén szerepel a Vasasban. Rossi legalább igazi szélső játékos. Sajnos, a jobbösszekötő helyén nincs igazán jó formában levő játékosunk. Nógrádi és Komora is viszszaesett. Komoréban midenesetre több az erő, munkabíróbb. A kis Dunai ügyes játékos, de Komora rutinosabb . BARÓTI: Kispesten, s az üllői úton voltarti. "Még tv-ns láttam a szegedi mérkőzést is. A Fradi-pályán láttam egy olyan mérkőzést, amely után már valósággal epekedtem. Sok gólt, szellemes csatárjátékot, kulturált játékfelfogást, egészséges támadószellemet, gólratörő csatárjátékot. A Ferencváros összjátéka gyorsabb, csapatjátéka egységesebb volt. A győriek is ügyesen kombináltak, de a pálya közepe táján sokszor adták egymáshoz a labdát. Nagyon tetszett Novák, Mátrai, Albert, Orosz, Vitezsál, Fenyvesi dr., valamint időnként Orbán, Palotai és Morvai játéka is. Az Újpesti Dózsa csatárai sokat egyénieskedtek, csupán Kuharszki keltett jó benyomást. A védők kitettek magukért. A szegediek csatárjátéka a mezőnyben javult, a kapura azonban még mindig nem elég veszélyesek. Kispesten a Honvéd megérdemelten győzött, bár az eredmény alakulhatott volna döntetlenre is. A hazai csatárok csak a 16-osat játszottak jól, de támadójátékukból hiányzott az átütőerő, akárcsak a salgótarjániak csatárjátékából. Tuschinger tetszett, de ő is csak az első félidőben. LAKAT- A kispesti és a szegedi mérkőzésről azonosak a meglátásaim. Én nem az Ollői úton, hanem a Hungária úton voltam. Meglepett a pécsiek okos , 4—2—4-es játékfelfogása. Nem álltak be védekezni, nem ijedtek meg a® MTK-tól. Rádi ügyesen szervezte a játékot, a két Dunai a kombinációban tűnt ki, s tet- E szett Györke is. Vári viszont egy- E általán nem tetszett. Ha ő jól játsozott volna, elvitték volna a két E pontot a pécsiek. Az MTK fáradírnak látszott. O BARÓTI: Az új svéd válogatott játékerejét nem ismerem, de azt tudom. higy a svédek különös becsvágyággal készülnek ellenünk. A csapat E játékereje nagyban függ attól, rendelkezésükre áll-e Hamrin, Simonsson, Bergmark és Jonsson. E Ha igen, akkor nehéz dolgunk lesz ... ! LAKAT: Úgy tudom, hogy a svédek elsősorban olimpiai csa- Epatuk győzelmére, jó szereplőjjeé ne összpontosítanak. Csapatuk I gerince már régen kialakult, s megfelelően összeszokott. Némihány nagy tapasztalattal rendel- E kező játékos is helyet kap a csapatban. Ha tovább akarunk jutni, győznünk kell. Márpedig : ott akarunk lenni Tokióban ... O BARÓTI: Kedden délelőtt taktikai jellegű edzést tartottunk a Népstadionban, s szerdán Szekszárdon a helyi Dó Ezsa ellen játszunk, csütörtökön edzés és fürdő lesz, s pénteken reggel repülünk Stockholmba. Mivel E Stockholmba csak késő délután érkezünk meg, edzést csak szombaton tartunk, vasárnap pedig taktikai értekezlet lesz, s hétfőn már itthon is leszünk. LAKAT: Az egri mérkőzések után Tatára megyünk. Ott tartózkodunk és készülünk a mérkőzés napjáig. És mikor lesz végleges csa-Epatösszeállítás? E BARÓTI: Szerdán, I LAKAT: Szerdán, I Gondjuk közös, szivük vágya E is azonos: győzni! n. gy, O Rossi Ilku „Egyformán cseng minden nép ajkán”... Vannak emberek, akiknek élete forgása úgy alakul, hogy az esztendők során temérdek baráti találkozásuk akad. Valóságos emlékerdő húzódik meg agyuk rejtekében, milliónyi név, arcosokra talán már csak homályosan emlékeznek, mások csak egy-egy villanásra idéződnek fel. Ilyen gazdag emlékezet-gyűjteménnyel rendelkezik a Nemzeti Bank dolgozója, az Újpesti Dózsa sportolója, Dosztály János, aki most ünnepli 25 éves munkásságát, és negyedszázados aktív sporttevékenységét. Munka után egy kis beszélgetésre invitáltuk, azért, hogy emlékezetének kincsesházából, a sportban eltöltött 25 esztendőből próbáljunk egy kis csokrot összeállítani. — Kicsit nehéz így, hirtelenében válaszolni — mondja eltűnődve. — Most, hogy jómagam abbahagyom az aktív versenyzést és a fiatalok nevelésével szeretnék foglalkozni, ideje lenne ezzel is számot vetni. Talán a sportolással kezdeném, a sport, a sportesemények segítettek ezeknek a barátságoknak, baráti találkozásoknak megszületésében. Dosztály János sportpályafutása már 1938-ban indult el. Több sportág mellett szíve a sportlövészethez húzott, ebben érte el első sikerét is. A szép indulást a háború félbeszakította, s 1947-ben, amikor hazatért a fogságból, ismét csak a sportlövészet érdekelte, ezzel keresett tehát leggyorsabban kapcsolatot. Meg is találta: először a Szabadságharcos Szövetségben, illetve a Zalka Máté, majd a Dózsa színeiben szerepelt. 1951 óta pedig már azzal is büszkélkedhetett, hogy biztos oszlopa lett a válogatott csapatnak. Ebből már következik a folytatás is: versenyek sora, események, sporttalálkozók, amelyek szinte kínálták a sportbarátságok megszületésének ezernyi lehetőségét. Évszámok egymásutánjában kutat, s pillanatra megállapodik: „1952, Helsinki, olimpia. Nekem különösen emlékezetes, hiszen, mi, lövészek szereztük a 7. olimpiai érmet, Takács Károly személyében. Alig hirdették ki az eredményt, máris odafutottak az argentinok, a finnek, a kubaiak, a románok, az olaszok, gratuláltak, együtt örültek győzelmünknek.” Emlékezetes volt Lvovban, 1954 májusában megrendezett sporttalálkozó is, majd 1955-ben a bukaresti EB-vel tovább szaporodott a barátok névsora. Itt történt, hogy négyévi veretlenség után először sikerült legyőzni a lengyeleket. „Nagyon jóleső és baráti gesztus volt, amikor a győzelem után ölelgettek bennünket, aztán együtt vacsoráztunk, felelevenítettük közös történelmünk emlékeit. Nem a legyőzött — hanem a barát koccintott.” Mennyi állomás — és mennyi barát. A sikeres milánói EB, a szép emlékekkel gazdag római olimpia, a moszkvai VB, a lipcsei hadsereg-spartakiád és soksok találkozó — sportbarátokkal. Sokaknak csak a neve, vagy elmosódó arcvonása maradt meg, másoktól egy-két üdvözlő sor, ismét másokat már képsorozat, levél, cikk is megörökít a kis házi archívumban. Ylonen, Bogdanov, Sirbu, Andrejev, Jensen, Itkis — finnek, szovjetek, svájciak, dánok, románok, lengyelek, spanyolok, argentinok ... felsorolni is nehéz lenne a neveket, akiket ba-E rátainak tekint. — Sokat tanultam minden külföldi versenyen, nemcsak*: rutint, versenyző képességet.E hanem a tapasztalatok kicseré-E lése, az ismeretségek, megbeszé- I lések mindig előbbre vittek. É Mindegy volt. Kelet, vagy Nyu- gat fiaival találkozunk, közös nyelvet találtunk, a sportbarát- ság nyelvét. Kétszáznál több érem, öt ser- jég, s vagy 30 porcelán-, kris-tályváza, no meg a Sport Ér-demérem bronz fokozata, a Sport Érdemes Dolgozója kitűn- tetés — kiállításnak is sok. Hét- éves kisfiát — lövésznek szánja, „makacs és kitartó, remélem, apja örökébe lép majd” — mondogatja, amikor a vitrint átrendezi. Elöl,ső helyen az első verseny serlege, mellettem a nagyon kedves emlékeket ta-karó moszkvai VB plakettje. „Meleg szálak fűznek a szovjet, sportolókhoz. Megtanultam be-E csalni módszereiket, állhatatos- Eságukat — azt a lebilincselő kedvességet, amellyel mindig fogadtak, részesítettek bennün- eket. Egy nagy családhoz tarto-zunk — a sportolók, a sportE rajongóinak sokmilliós család- E jához.” E Ez a nagy család — 25 éves aktív versenyzés után sem mond le Dosztály Jánosról. Igaz, betegsége megálljt pa- rancsol a versenyzésben, de a fiatalok oktatásában annál in- kább részt kíván venni, edzői tanfolyamra készül. „Amit én kaptam a sportban, annak egy részét szeretném továbbadni. ” Tanítani erre a nagy „nemzet- közi nyelvre” — a sportra —, amely egyformán cseng minden nép ajkán. S örülnék, ha az én segítségemmel is tovább szevődnének fiatalok és fiatalok, „ európaiak, ázsiaiak, afrikaiak és amerikaiak között a sport- barátság erős szálai”... EE Csécsey József . ” Szerda, 1963. május 1.3