Népsport, 1963. május (19. évfolyam, 86-107. szám)

1963-05-02 / 86. szám

Készülődés az asztalitenisz Európa Kupa döntőjére Hétfőin este a magyar—kínai asztaliteniszi események utolsó óráira, a búcsúztató társasvacsorára a magyar versenyzők közül Bérezik és Rózsás kissé fáradtan érkezett. Még ki sem pihenték a hétvégi mérkőzések fáradalmait, s hétfőn délután máris komoly edzést tartottak. •Bizony nagy szükségük van a sok játékra, hiszen vasárnapig még akad javítanivaló. Ekkor lesz ugyanis a Vasútépítő Törekvés a CSJ Cluj férfi Európa Kupa döntő. A Vasútépítő Törekvés a belga, az NSZK-beli és a jugoszláv bajnokcsapat legyőzésével jutott el a döntőig, a versenyzője és a vezetők azonban a vasárnapi mérkőzés előtt kissé borúlátóak. Szabó Antal, a vasutasészakszervezet főtitkára, aki egyben a szövetség alelnöke is, 5:3 arányú román győzelmet jósol. — Versenyzőink nagyon készülnek az Eb döntőre — mondja Szabó Antal —, mégis az ellenfelet tartjuk esélyesebbnek és ez részünkről nem szerénység, hiszen Berczikék az utóbbi időben nem játszottak valami jó formában . . . Hasonló véleményen van Rózsás Péter is, aki 5:3 arányú győztesnek jósolja a Negulescu, Giurgiuca, Cobirzan összeállítású — román válogatottnak is megfelelő — csapatot. Bérezik és Rózsás mellett Holló lesz a vasutascsapat harmadik tagja. Erős csapattal érkezik Budapestre a Kolozsvári MSC (Kolozsvár, április.) Alig érkeztek haza a prágai világbajnokságon részt vett román asztaliteniszezőik, a sportküldöttség kolozsvári különítménye — vagyis a teljes férfi csapat —, azonnal hozzákezdett a Budapesti Vasútépítő Törekvés elleni Európa Kupa döntő előkészületeihez. Paneth Vilmos érdemes edző, a válogatott csapat oktatója elégedetten nyilatkozott tanítványai prágai szerepléséről. Cobirzan és az újonc Szentiványi ugyan jobb teljesítményt is nyújthatott volna. Negulescu, Réthy és Giurgiuca viszont jó eredményt ért el azzal, hogy eljutott az egyes negyedik fordulójáig. Paneth edző így vélekedik a roálus 6- i találkozó várható esélyeiről: — Tudjuk, hogy a magyar bajnokcsapat rendkívül nehéz ellenfél lesz otthonában — még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy két legjobbjuk, Bérezik és Rózsás pillanatnyilag hullámvölgyben van. Nyilvánvalóan a Vasútépítő Törekvés jobban szeretne szerepelni a az idei döntőben mint tavaly a Vörös Meteor, s mindent elkövet a harmadszor kiírt kupa elnyeréséért. Mi, akink tavalyelőtt Európa Kupát nyertünk, természetesben szeretnénk azt visszahódítani, így érdekes, izgalmas küzdelemre van kilátás a Sportcsarnokban, s a közönség remélhetőleg élvezetes összecsapásoknak lehet majd szemtanúja. Nem titkolom, jó szereplést várok tanítványaimtól, s remélem, nem okoznak csalódást. A Budapesten kiálló hármas csapatot a Negulescu, Giurgiuca, Cobirzan, Réthy és Szentiványi összeállítású ötös keretből válogatom ki — közvetlenül a döntő előtt. A VB-n és a legutóbbi edzéseken látottak alapján Negulescu és Giurgiuca helye biztosnak látszik a csapatban, míg a harmadik helyre Réthy és a fiatal Szentiványi pályázik a legtöbb eséllyel. A KMSC játékosai egyébként mind fiatalok. A legidősebb közülük Cobirzan, 23 éves. Negulescu 21, Réthy 20, Giurgiuca és Szentiványi pedig 18—18 esztendős. A kolozsvári együttes május 4-én, pénteken hajnaliban utazik el Budapestre és a déli óráikban érkezik oda, a menetrendszerinti nemzetközi gyorsvonattal. László Ferenc A hét végén, pénteken kezdődő főiskolai bajnokság döntői ebben az évben egyetemi sportunk teljes seregszemléjét jelentik. Az idei bajnokság valóban a legjobb magyar egyetemista és főiskolás sportolók versenye lesz. Az Universiade évében ugyanis, az első alkalommal, a bajnokságon részt vehet minden nappali tagozatra beiratkozott egyetemi és főiskolai hallgatók egyesületi hovatartozásától függetlenül. Meghívták ezenkívül a levelező hallgatókat, s azokat a sportolókat is, akik a jövő tanévtől kezdve lesznek egyetemisták. A bajnoki címet azonban csak a nappali tagozatra járó versenyzők szerezhetik meg. A bajnokságon a sportolók oktatási intézményeik színeiben indulnak és az idén pontversenyt nem írtak ki. Három és fél hónappal a nyári Universiade előtt a hétvégi seregszemle képet ad majd az egyes sportágakban a íogy viadalra készülő kerettagok felkészültségéről. A főiskolai egyesületek ismert versenyzőin kívül még számos kitűnő sportolót láthatunk majd a rajtnál, így atlétikában például Koritseket, Antalt, Bognárt, Csutorást, Simon Attilát, Pintért, Kalocsait, Noszályt, az úszók közül indul Dobay, Csikány, Egerváry, Frank, Madarász Csilla, a vívás különböző fegyvernemeiben többek között Horváth Z., Kovács A., Bakonyi, Mendelényi, Meszéna, Pézsa, azután Gulácsy, Sárkovicsné Lendvay, Papp, Fenyvesi, a női tornabajnokságon Hidegkúti, Makrai, Müller. A háromnapos bajnokság műsorán tizenegy sportág (asztalitenisz, atlétika, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, röplabda, természetjárás, torna, tenisz, úszás, vívás) szerepel, s ezekben kb. 740 fővárosi és mintegy 700 vidéki sportoló vesz részt. Pénteken kezdődik az egyetemi és nagy seregsz Nemzetközi Gokartverseny Budapesten A Gokart-sport legelső országos bajnokságának első futamát vasárnap nemzetközi verseny keretében rendezi meg a MALÉV A nehézségek ellenére is fejlődés tapasztalható a magyar gokartosok táborában. Jellemző, hogy az első bajnoki versenyre ötven versenyző jelentette be indulási szándékát. A Népligetben megtartásra kerülő eseményen osztrák és lengyel versenyzők is részt vesznek. asmiTÁ I ámítás - asak jé- relidi e, a focimeccseken általában csak boszszankodik az ember mostanában!... Bizony, nemigen érdemes kimenni a „Stadiba”! — keseregnek napról napra a labdarúgás pesszimistább hívei (hm ... nem egészen indok nélkül). — Hát mikor látunk már végre valóban élvezetes focit, szórakoztató, szívderítő játékot, mikor érezhetünk már ismét elégedettséget a lelátókon? — kérdezgetik egyremásra. Nos, kedves szurkolók (és természetesen minden más kedves olvasónk is)! Íme, a jó összecsapásra egy ajánlat —a teljes garanciával. Tehát — egyszerű az egész, varázslat nincs benne sehol — mondok egy dátumot. Önök pedig azon a napon, csakis verőfényes, tiszta, szélcsendes, szóval ideális labdarúgó idő jöhet számításba, szépen kisétálnak a Stadionba. Bármibe fogadom, olyan játékot láthatnak, amilyenben évenként legfeljebb, ha egyszer részesül az ember. — Hogy ezt a dátumot máris szeretnék tudni? — Rendben, tessék, hiszen éppen ezt akarom mondani — 1963. június 2. — Hogy milyen csapatok? Milyen játékosok? És a többi, és a többi? — No jó, a titokzatosság kosarából akkor hogy ömöljék hát, zúduljon ki a sok színes csalogató! Rangadó lesz a javából, az év csemegéje, amelynek felejthetetlen látnivalóitól, derűs színfoltjaitól tavaly több ezren elestek a Fradi-pálya szerény befogadóképessége miatt. Nicsak! Az ügyesebbek, lám, ki is találták. — Úgy van: a Színészek—Újságírók már távoli „előzetesben” is bombaérdeklődést kiváltó találkozójáról van szó. — Lesz itt foci a javából! S ezenkívül még mi minden! Hiszen csak a keretjáték szereplőinek felsorolása is már eleve siker! Mert, ugyebár, nézzük csak! Többek közt Házy Erzsébet, Németh Marika, Psota Irén, Sárosi Katalin, Toldi Mária, Balogh Edina, Kabos László, Kazal László, Bilicsi Tivadar, Benedek Tibor, Koós János. Szendrő József nevei adják — s ugye, igazat adnak nekem? — a bevezetőben említett garanciát. Labdarúgóink figyelmét külön is felhívjuk a grandiózus eseményre. Jöjjenek és figyeljenek! Mert I. Vasas „Sziszije”, társaival együtt, bizonyára még ma is megmutatja, hogyan irtózik a félszegénységtől. A színészek pedig ékes bizonyságát adják majd: a labdarúgás tudományában legalább annyira vannak, mint amennyire játékosaink egynémelyike a színészi képességek elsajátításában. S hogy Papp Laci mit mutat meg? — Hát. .. Sóvári Kálmánéknak, Mátééknak például azt, hogy a labdarúgó-pályán nemcsak bokszolni lehet kitűnően, hanem Ivannak még csodák! — játszani is. És akiknek ez még mindig kevés? —Akkor sincs semmi vész! — Lesz itt ugyanis a fentiek mellett jelmezes futball-történelem, s a „nagy mécsesen” kívül táncosnőink legjobbjai is összemérik labdarúgóképességeiket!!! — Hát kell ennél több egyelőre a mármár komorrávált kesergő szurkolónak? — Hát persze, hogy kell! — Ismerjük mi, kérem, a szurkoló lelkivilágát. Aznap játszik válogatottunk a csehszlovákok ellen Prágában. — Ott is nyerjünk — ez csak természetes! (gallov) Szerda, 1963. május 1. Vád: a gólszegénység! Gyűlnek a panaszok a gólszegénység miatt. Érveket, ellenérveket hallunk csatároktól, védőjátékosoktól, edzőktől. Ha a vitát egy bírósági tárgyalás formájába öntenénk, körülbelül ezt hallanánk. Elnök: a tárgyalást megnyitom. Az ügyészt illeti a szó. Ügyész: Vádolom önöket azzal, hogy kölcsönös tevékenységükkel előidézik a mérkőzések gólszegénységét, ezáltal megfosztják a labdarúgást igazi értelmétől és súlyos károkat okoznak a sport kedvelőinek. Elnök: Megértették a vádat? Vádlottak (Csatár, Védőjátékos: Igen. Elnök: Bűnösnek érzik magukat? Vádlottak: Nem. Elnök: Csatár! Nem érzi WW\\\\\VV\WV\\WW\VWW\V\\\VVVVVWVV\VV/ bűnösnek magát abban, hogy a mérkőzéseken oly kevés gól esik? Csatár: Igen tisztelt bíróság! A mérkőzéseken valóban kevés gól esik, ez azonban nem az én hibám. Először is: a taktikai utasítások értelmében oly mértékben túlterhelnek védőfeladatokkal, hogy sokkal kevesebb energiát fordíthatok a támadásra, mint korábban. Másodszor: vádlotttársam, a védőjátékos, olyan eszközöket is igénybe vesz a gál megakadályozására, amelyek ellen nem védekezhetem. Ilyenek a szándékos durvaság, az úgynevezett taktikai dánosok, élő embersövény a kapu előtt, időhúzás, a labda lehúzása kézzel és így tovább. Védőjátékos semmiféle eszköztől sem riad vissza, hogy megakadályozzon a góllövésben... Védőjátékos: Merő rágalom! Állítom, hogy vádlott társam csak rám akarja kenni saját bűneit, hogy elhárítsa magától a felelősséget. Mert kérdem én: miféle csatár az, aki messziről nem tud kapura lőni? Miféle csatár az, aki nem tud fejelni? Miféle csatár az, aki nem tud rendesen egy szögletet beívelni? Sőt tovább megyek, igen tisztelt bíróság! Talán abban is én, a védőjátékos vagyok a hibás, hogy őkelme nem tudja rendesen lekezelni a labdát, vagy ha ezt véletlenül megteszi, nem a saját játékostársának, hanem nekem továbbítja? Vagy azért is én vagyok a felelős, hogy ha a Csatár megkapja a labdát, nem tör kapura vele, hanem hátraadja a fedezetnek, az vissza a hátvédnek, az megint vissza a fedezetnek, s így tovább ... Ha neki nem sürgős?... Csatár: Mellébeszélés! Kérem szépen, azért nem török kapura, mert abban a pillanatban, hogy kicselezem Védőjátékost, vagy felrúg labdástól, vagy a nyakamnál, ingemnél, nadrágomnál, kezemnél fogva visszaránt. Ha pedig az ő csapata ér el egy gólt, mondjuk az első félidő 20. percében, akkor nem szégyellik 70 percen keresztül húzni az időt, kirúgdosni a labdát az oldalvonalon, játszadozni vele tíz percekig a saját kapujuk előtt. Azután meg legyen szabad megemlítenem a számbeli túlerőt. A legjobb csatár sem tud mit kezdeni, ha ketten, hárman lógnak a nyakán, mint a kullancsok. Védőjátékos: Persze a szoros emberfogás nem ízlik neki. Meghiszem, jobb volna úgy focizni, hogy öt méter távolságban senkinek se legyen szabad megközelíteni őfelségét, a Csatárt. Akkor talán még gólt is lőne. De nem addig az! Tessék széthúzni a védelmet, tessék mélységben tagozódni, tessék messziről lőni, tessék labda nélkül mozogni és gyorsan továbbítani ... Igenis, ő a Csatár, a hibás a gólhiányért. Egyedül ő! Elnök: Figyelmeztetem önöket, hogy ne próbáljanak kölcsönös vádaskodással kibújni a felelősség alól. Most pedig átadom a szót a védelemnek. Védő: Igen tisztelt bíróság! Legyen szabad védenceim mentségére a következőket előadnom. A vádlottak hibái kétségkívül fentállanak. Van azonban itt néhány igen fontos enyhítő körülmény is. A helyzet ugyanis az, hogy a jelenlegi bajnoki pontrendszer valósággal premizálja a gólképtelenséget. Úgy áll a dolog, hogy majdnem, hangsúlyozom, majdnem mindegy egy csapatnak, hogy 1:0-ra veri-e meg ellenfelét, vagy 9:0-ra. Ez is két pont, az is két pont. A plusz nyolc gólnak szinte csak eszmei értéke van. Számít ugyan a gólarány, de korántsem annyit, hogy több gól eléréséért érdemes lenne a kapott gólok elkerülését kockáztatni. Sőt, tovább megyek: 1:0, jobb gólaránynak számít, mint 7:1. Kérdem én, akkor nem teszi-e helyesen az egy gólt elért csapat, hogy erőit a védekezésre vonja vissza és feladja a további gólszerzés esélyét. Hogy egy elméleti példát mondjak: X. csapat 12 mérkőzést megnyer és mindegyiket nehezen, verítékesen 2:1-re. Y. csapat a tizenkét mérkőzésből tizenegyet fölényesen 5:0-ra nyer, de egyet balszerencsésen 2:1-re elveszít. Akkor X. csapat 24 ponttal 24:12 gólaránnyal nyeri a bajnokságot, az Y. pedig imponáló 56:1-es gólaránnyal második lesz. Az adott góloknak sokkal szerényebb szerepük van, mint a kapott góloknak. Érthető tehát, ha minden csapat csak arra törekszik, hogyberúgja a maga egy gólját, azután a többi a védelem dolga. Ez is egyik, s méghozzá igen fontos oka, az úgynevezett védekező futball elterjedésének, amely e szép múltú sport elkorcsosodására vezet. Kérem a bíróságot, ítélkezésénél vegye figyelembe az előadottakat. Elnök: A bíróság bizonyításkiegészítést rendel el és a tárgyalást bizonytalan időre elhalasztja. A jegyzőkönyvet vezette: Novobáczky Sándor NEM ELVESZETT GYEREK — Ejnye Lajoska, tudhatnád, hogy az okosabb enged. — Anyu, ez egy hülye mondás. Mert, ha folyton az okosak engednének, akkor mindig a butáknak lenne igazuk... NEM BIZTOS, HOGY BAJNOKNŐ LESZ BELŐLE — Ejnye, kislányom, mit szólna anyukád, ha meglátna ebben a lenge fürdőmezben? — Nagy murit rendezne, Éva néni. Ugyanis az övét vettem föl...