Népsport, 1963. május (19. évfolyam, 86-107. szám)

1963-05-02 / 86. szám

Készülődés az asztalitenisz Európa Kupa döntőjére Hétfőin este a magyar—kínai asztali­teniszi események utolsó óráira, a búcsúztató társas­­vacsorára a magyar versenyzők közül Bérezik és Rózsás kissé fáradtan érkezett. Mé­g ki sem pihenték a hétvégi mérkőzések fáradalmait, s hétfőn délután máris komoly edzést tartottak. •Bizony nagy szükségük van a sok játékra, hiszen vasárnapig még akad javítanivaló. Ekkor lesz ugyanis a Vasút­építő Törekvés a CSJ Cluj férfi Európa Kupa döntő. A Vasútépítő Törekvés a belga, az NSZK-beli és a jugoszláv bajnokcsapat legyőzé­sével jutott el a döntőig, a ver­senyzője és a vezetők azonban a vasárnapi mérkőzés előtt kissé borúlátóak. Szabó Antal, a vasutasészakszervezet főtitkára, aki egyben a szövetség alelnöke is, 5:3 arányú román győzelmet jósol. — Versenyzőink nagyon készül­nek az Eb döntőre — mondja Szabó Antal —, mégis az ellenfe­let tartjuk esélyesebbnek és ez részünkről nem szerénység, hiszen Berczikék az utóbbi időben nem játszottak valami jó formában . . . Hasonló véleményen van Ró­zsás Péter is, aki 5:3 arányú győz­tesnek jósolja a Negulescu, Giur­­giuca, Cobirzan összeállítású — román válogatottnak is megfelelő — csapatot. Bérezik és Rózsás mellett Holló lesz a vasutascsapat har­madik tagja. Erős csapattal érkezik Budapestre a Kolozsvári MSC (Kolozsvár, április.) Alig ér­keztek haza a prágai világ­baj­­nokságon részt vett román asztaliteniszezőik, a sportküldött­ség kolozsvári különítménye — vagyis a teljes férfi csapat —, azonnal hozzákezdett a Buda­pesti Vasútépítő Törekvés elleni Európa Kupa döntő előkészüle­teihez. Paneth Vilmos érdemes edző, a válogatott csapat okta­tója elégedetten nyilatkozott tanítványai prágai szerepléséről. Cobirzan és az újonc Szent­iványi ugyan jobb teljesít­ményt is nyújthatott volna. Negulescu, Réthy és Giurgiuca viszont jó eredményt ért el az­zal, hogy eljutott az egyes negyedik fordulójáig. Paneth edző így vélekedik a roá­­lus 6- i találkozó várható esé­lyeiről: — Tudjuk, hogy a magyar bajnokcsapat rendkívül nehéz ellenfél lesz otthonában — még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy két legjobbjuk, Bérezik és Rózsás pillanatnyilag hullám­völgyben van. Nyilvánvalóan a Vasútépítő Törekvés jobban sze­retne szerepelni a az idei döntő­ben mint tavaly a Vörös Me­teor, s mindent elkövet a har­madszor kiírt kupa elnyeré­s­éért. Mi, akin­k tavalyelőtt Euró­pa Kupát nyertünk, természete­sben szeretnénk azt visszahódí­tani, így érde­kes, izgalmas küz­delemre van kilátás a Sport­­csarnok­ba­n, s a közönség re­mélhetőleg élvezetes összecsapá­soknak lehet majd szem­tanúja. Nem titkolom, jó szereplést vá­rok tanítványaimtól, s remé­lem, nem okoznak csalódást. A Budapesten kiálló hármas csapa­tot a Negulescu, Giurgiuca, Co­birzan, Réthy és Szentiványi összeállítású ötös keretből válo­gatom ki — közvetlenül a döntő előtt. A VB-n és a legutóbbi edzéseken látottak alapján Ne­gulescu és Giurgiuca helye biz­tosnak látszik a csapatban, míg a harmadik helyre Réthy és a fiatal Szentiványi pályázik a legtöbb eséllyel. A KMSC játékosai egyébként mind fiatalok. A legidősebb kö­zülük Cobirzan, 23 éves. Negu­lescu 21, Réthy 20, Giurgiuca és Szentiványi pedig 18—18 esztendős. A kolozsvári együttes május 4-én, pénteken hajnaliban utazik el Budapestre é­s a déli óráikban érkezik oda, a menetrendsze­rinti nemzetközi gyorsvonattal. László Ferenc ­ A hét végén, pénteken kezdődő főiskolai bajnokság döntői ebben az évben egyetemi sportunk tel­jes seregszemléjét jelentik. Az idei bajnokság valóban a legjobb magyar egyetemista és főiskolás sportolók versenye lesz. Az Uni­­versiade évében ugyanis, az első alkalommal, a bajnokságon részt vehet minden nappali tagozatra beiratkozott egyetemi és főiskolai hallgató­k egyesületi hovatarto­zásától függetlenül. Meghívták ezenkívül a levelező hallgatókat, s azokat a sportolókat is, akik a jövő tanévtől kezdve lesznek egye­temisták. A bajnoki címet azon­ban csak­ a nappali tagozatra járó versenyzők szerezhetik meg. A bajnokságon a sportolók oktatási intézményeik színeiben indulnak és az idén pontversenyt nem ír­tak ki. Három és fél hónappal a nyári Universiade előtt a hétvégi sereg­szemle képet ad majd az egyes sportágakban a ío­gy viadalra ké­szülő kerettagok felkészültségéről. A főiskolai egyesületek ismert ver­senyzőin kívül még számos kitűnő sportolót láthatunk majd a rajt­nál, így atlétikában például Korit­­seket, Antalt, Bognárt, Csutorást, Simon Attilát, Pintért, Kalocsait, Noszályt, az úszók közül indul Do­­bay, Csikány, Egerváry, Frank, Madarász Csilla, a vívás külön­böző fegyvernemeiben többek kö­zött Horváth Z., Kovács A., Bako­nyi, Mendelényi, Meszéna, Pézsa, azután Gulácsy, Sárkovicsné Lendvay, Papp, Fenyvesi, a női tornabajnokságon Hidegkúti, Makrai, Müller. A háromnapos bajnokság műso­rán tizenegy sportág (asztalitenisz, atlétika, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, röplabda, természetjá­rás, torna, tenisz, úszás, vívás) szerepel, s ezekben kb. 740 fővá­rosi és mintegy 700 vidéki spor­toló vesz részt. Pénteken kezdődik az egyetemi és nagy seregsz Nemzetközi Go­kart­­verseny Budapesten A Go­kart-sport legelső orszá­gos bajnokságának első futamát vasárnap nemzetközi verseny keretében rendezi meg a MA­LÉV A nehézségek ellenére is fejlődés tapasztalható a magyar gokartosok táborában. Jellemző, hogy az első bajnoki versenyre ötven versenyző jelentette be indulási szándékát. A Népliget­ben megtartásra kerülő esemé­nyen osztrák és lengyel verseny­zők is részt vesznek. asmiTÁ I ámítás - asak jé- relidi­ e, a foci­meccseken általában csak bosz­­szankodik az ember mostanában!... Bi­zony, nemigen érde­mes kimenni a „Sta­­diba”! — keseregnek napról napra a labda­rúgás pesszimistább hívei (hm ... nem egészen indok nélkül). — Hát mikor látunk már végre valóban él­vezetes focit, szóra­koztató, szívderítő já­tékot, mikor érezhe­tünk már ismét elége­dettséget a lelátókon? — kérdezgetik egyre­­másra. Nos, kedves szurko­lók (és természetesen minden más kedves olvasónk is)! Íme, a jó összecsapásra egy ajánlat —a teljes ga­ranciával. Tehát — egyszerű az egész, va­rázslat nincs benne sehol — mondok egy dátumot. Önök pedig azon a napon, csakis verőfényes, tiszta, szélcsendes, szóval ideális labdarúgó idő jöhet számításba, szé­pen kisétálnak a Sta­dionba. Bármibe fo­gadom, olyan játékot láthatnak, amilyen­ben évenként legfel­jebb, ha egyszer ré­szesül az ember. — Hogy ezt a dátu­mot máris szeretnék tudni? — Rendben, tessék, hiszen éppen ezt akarom mondani — 1963. június 2. — Hogy milyen csa­patok? Milyen játéko­sok? És a többi, és a többi? — No jó, a titokza­tosság kosarából ak­kor hogy ömöljék hát, zúduljon ki a sok szí­nes csalogató! Rangadó lesz a ja­vából, az év cseme­géje, amelynek felejt­hetetlen látnivalóitól, derűs színfoltjaitól ta­valy több ezren eles­tek a Fradi-pálya sze­rény befogadóképessé­ge miatt. Nicsak! Az ügyeseb­bek, lám, ki is talál­ták. — Úgy van: a Színészek—Ú­jságírók már távoli „előzetes­ben” is bombaérdek­­lődést kiváltó találko­zójáról van szó. — Lesz itt foci a javából! S ezenkívül még mi minden! Hiszen csak a keretjáték szereplőinek felsoro­lása is már eleve si­ker! Mert, ugyebár, nézzük csak! Többek közt Házy Erzsébet, Németh Marika, Psota Irén, Sárosi Katalin, Toldi Mária, Balogh Edina, Kabos László, Kazal László, Bilicsi Tivadar, Benedek Ti­bor, Koós János. Szendrő József nevei adják — s ugye, iga­zat adnak nekem? — a bevezetőben emlí­tett garanciát. Labdarúgóink fi­gyelmét külön is fel­hívjuk a grandiózus eseményre. Jöjjenek és figyeljenek! Mert I. Vasas „Sziszije”, társaival együtt, bi­zonyára még ma is megmutatja, hogyan irtózik a félszegény­­ségtől. A színészek pedig ékes bizonysá­gát adják majd: a labdarúgás tudomá­nyában legalább an­­­nyira vannak, mint amennyire játéko­saink egynémelyike a színészi képességek elsajátításában. S hogy Papp Laci mit mutat meg? — Hát. .. Sóvári Kál­­mánéknak, Mátééknak például azt, hogy a labdarúgó-pályán nemcsak bokszolni le­het kitűnően, hanem Ivannak még csodák!­ — játszani is. És akiknek ez még mindig kevés? —Ak­kor sincs semmi vész! — Lesz itt ugyanis a fentiek mellett jel­mezes futball-történe­­lem, s a „nagy mécs­esen” kívül táncos­nőink legjobbjai is összemérik labdarúgó­­képességeiket!!! — Hát kell ennél több egyelőre a már­­már komorrá­­vált kesergő szurkolónak? — Hát persze, hogy kell! — Ismerjük mi, kérem, a szurkoló lel­kivilágát. Aznap ját­szik válogatottunk a csehszlovákok ellen Prágában. — Ott is nyerjünk — ez csak természetes! (gallov) Szerda, 1963. május 1. Vád: a gólszegénység! Gyűlnek a panaszok a gólszegénység miatt. Ér­veket, ellenérveket hal­lunk csatároktól, védőjá­tékosoktól, edzőktől. Ha a vitát egy bírósági tárgya­lás formájába öntenénk, körülbelül ezt hallanánk­. Elnök: a tárgyalást megnyi­tom. Az ügyészt illeti a szó. Ügyész: Vádolom önöket az­zal, hogy kölcsönös tevékeny­ségükkel előidézik a mérkő­zések gólszegénységét, ezáltal megfosztják a labdarúgást igazi értelmétől és súlyos ká­rokat okoznak a sport kedve­lőinek. Elnök: Megértették a vádat? Vádlottak (Csatár, Védőjá­tékos­: Igen. Elnök: Bűnösnek érzik ma­gukat? Vádlottak: Nem. Elnök: Csatár! Nem érzi WW\\\\\VV\­WV\\WW\VWW\V\\\VVVVVWVV\VV/ bűnösnek magát abban, hogy a mérkőzéseken oly kevés gól esik? Csatár: Igen tisztelt bíróság! A mérkőzéseken valóban ke­vés gól esik, ez azonban nem az én hibám. Először is: a taktikai utasítások értelmében oly mértékben túlterhelnek védőfeladatokkal, hogy sok­kal kevesebb energiát fordít­hatok a támadásra, mint ko­rábban. Másodszor: vádlott­társam, a védőjátékos, olyan eszközöket is igénybe vesz a gál megakadályozására, ame­lyek ellen nem védekezhetem. Ilyenek a szándékos durvaság, az úgynevezett taktikai dán­osok, élő embersövény a kapu előtt, időhúzás, a labda lehú­zása kézzel és így tovább. Vé­dőjátékos semmiféle eszköztől sem riad vissza, hogy meg­akadályozzon a góllövésben... Védőjátékos: Merő rága­lom! Állítom, hogy vádlott társam csak rám akarja kenni saját bűneit, hogy elhárítsa magától a felelősséget. Mert kérdem én: miféle csatár az, aki messziről nem tud kapura lőni? Miféle csatár az, aki nem tud fejelni? Miféle csatár az, aki nem tud rendesen egy szögletet beívelni? Sőt tovább megyek, igen tisztelt bíróság! Talán abban is én, a védőjá­tékos vagyok a hibás, hogy őkelme nem tudja rendesen lekezelni a labdát, vagy ha ezt véletlenül megteszi, nem a saját játékostársának, hanem nekem továbbítja? Vagy azért is én vagyok a felelős, hogy ha a Csatár megkapja a labdát, nem tör kapura vele, hanem hátraadja a fedezet­nek, az vissza a hátvédnek, az megint vissza a fedezetnek, s így tovább ... Ha neki nem sürgős?... Csatár: Mellébeszélés! Ké­rem szépen, azért nem török kapura, mert abban a pilla­natban, hogy kicselezem Vé­dőjátékost, vagy felrúg lab­­dástól, vagy a nyakamnál, in­gemnél, nadrágomnál, kezem­nél fogva visszaránt. Ha pe­dig az ő csapata ér el egy gólt, mondjuk az első félidő 20. percében, akkor nem szé­gyellik 70 percen keresztül húzni az időt, kirúgdosni a labdát az oldalvonalon, ját­szadozni vele tíz percekig a saját kapujuk előtt. Azután meg­ legyen szabad megemlí­tenem a számbeli túlerőt. A legjobb csatár sem tud mit kezdeni, ha ketten, hárman lógnak a nyakán, mint a kul­lancsok. Védőjátékos: Persze a szo­ros emberfogás nem ízlik neki. Meghiszem, jobb volna úgy focizni, hogy öt méter távolságban senkinek se le­gyen szabad megközelíteni őfelségét, a Csatárt. Akkor talán még gólt is lőne. De nem addig az! Tessék szét­húzni a védelmet, tessék mélységben tagozódni, tessék messziről lőni, tessék labda nélkül mozogni és gyorsan to­vábbítani ... Igenis, ő­ a Csa­tár, a hibás a gólhiányért. Egyedül ő! Elnök: Figyelmeztetem önö­ket, hogy ne próbáljanak köl­csönös vádaskodással kibújni a felelősség alól. Most pedig átadom a szót a védelemnek. Védő: Igen tisztelt bíróság! Legyen szabad védenceim mentségére a következőket előadnom. A vádlottak hibái kétségkívül fentállanak. Van azonban itt néhány igen fon­tos enyhítő körülmény is. A helyzet ugyanis az, hogy a je­lenlegi bajnoki pontrendszer valósággal premizálja a gól­képtelenséget. Úgy áll a do­log, hogy majdnem, hangsú­lyozom, majdnem mindegy egy csapatnak, hogy 1:0-ra veri-e meg ellenfelét, vagy 9:0-ra. Ez is két pont, az is két pont. A plusz nyolc gól­nak szinte csak eszmei értéke van. Számít ugyan a gól­arány, de korántsem annyit, hogy több gól eléréséért érde­mes lenne a kapott gólok el­kerülését kockáztatni. Sőt, to­vább megyek: 1:0, jobb gól­­aránynak számít, mint 7:1. Kérdem én, akkor nem teszi-e helyesen az egy gólt elért csapat, hogy erőit a védeke­zésre vonja vissza és feladja a további gólszerzés esélyét. Hogy egy elméleti példát mondjak: X. csapat 12 mérkő­zést megnyer és mindegyiket nehezen, verítékesen 2:1-re. Y. csapat a tizenkét mérkő­zésből tizenegyet fölényesen 5:0-ra nyer, de egyet balsze­rencsésen 2:1-re elveszít. Ak­kor X. csapat 24 ponttal 24:12 gólaránnyal nyeri a baj­nokságot, az Y. pedig impo­náló 56:1-es gólaránnyal má­sodik lesz. Az adott góloknak sokkal szerényebb szerepük van, mint a kapott góloknak. Érthető tehát, ha minden csa­pat csak arra törekszik, hogy­­berúgja a maga egy gólját, azután a többi a védelem dolga. Ez is egyik, s még­hozzá igen fontos oka, az úgy­nevezett védekező futball el­terjedésének, amely e szép múltú sport elkorcsosodására vezet. Kérem a bíróságot, ítélkezésénél vegye figye­lembe az előadottakat. Elnök: A bíróság bizonyí­táskiegészítést rendel el és a tárgyalást bizonytalan időre elhalasztja. A jegyzőkönyvet vezette: Novobáczky Sándor NEM ELVESZETT GYEREK —­ Ejnye Lajoska, tudhatnád, hogy az okosabb enged. — Anyu, ez egy hülye mon­dás. Mert, ha folyton az okosak engednének, akkor mindig a butáknak lenne igazuk... NEM BIZTOS, HOGY BAJNOKNŐ LESZ BELŐLE — Ejnye, kislányom, mit szólna anyukád, ha meglátna ebben a lenge fürdőmezben? — Nagy murit rendezne, Éva néni. Ugyanis az övét vet­tem föl...

Next