Népsport, 1964. november (20. évfolyam, 220-241. szám)

1964-11-01 / 220. szám

A TORNA KÖLTŐJE Tokió után Mexikó előtt Jugoszláviában Sopocani és Rigómező fenséges táját, a történelem megszentelt őrhelyeit búcsújárókként keresik fel a fiatalok. Századokon át egymást keresztezte és kergette itt száz csapás. . .. Sopocaniban az ódon monostor freskósorozata XIII. század eleji emlék. Az első kép fő alakja: megörökített szerb atléta. Ősz hajú pásztor kér tőle segítséget. Sok évszázados szimbólum ez az ifjú atléta! Az arcát szemlélvén, a turisták megállapítják: „No, nézzétek csak, arca, szeme tiszta Cezar! A tornász!”★ Diocletianus római imperátor Porta Aureájától északkeletre esik Tivolit, Nemzet Háza ... A tornateremben vagyunk ... A forró jelen színhelyén minden fénylik, mint az eleven élet. Ép, üde, új minden. Gumipadló, vadonatúj tornaszerek, puha szőnyegek a talajtornához, birkózáshoz ... A nagy sportkombinát néptelenebb a megszokottnál. Legjobbjaik Tokióból még nem érkeztek vissza... De sürgésforgás mindenütt... Az utánpótlás gyakorol szorgalmasan, mint ahogy Miroszláv Cerar is 12 éven keresztül ezeken a szereken tette! Az utánpótlás kitartása is hasonló az övéhez, aki tizenkét éve minden délután vasakarattal sajátította el ennek a lendületes sportnak minden csinját-binját, minden fogást a korláton, minden lendülést a gyűrűn, a lovon, a nyújtón. Mire való neki ez az aszkétafegyelem, a szakadatlan ismétlés? A kimért, szabályos, soha be nem fejeződő kemény edzés? Azért gyakorolt olyan pontosan, szabályosan, szépen, mert a szertorna mozdulatharmóniáit éppúgy szabályokhoz kötik, mint az emberi szellem önkifejtését, a költészetet. Ez is művészet. A mozgás művészete. A motívumok elmélyítése, a kristálytiszta egyszerűség elérése, hosszú rendszerezést, gyakorlást követel. Csak fakalapáccsal márványt kivésni nem lehet. A mozdulatok szobra csak az akarat, az önfegyelem acélvésőjével formázható__ ... Sok kisgyerek, sudár, de még vékonypénzű ifjú gyakorol itt. Ilyen volt — nem is olyan régen — még Cezar is . .. Édesapja látta, hogy a fiú tüdeje gyenge, izmai cérnaszálak, de lelkében erős. A gyerek az iskola focicsapatában játszott. Sokat gáncsolták az erősebbek. Lelke tele volt a gyengék megalázottságával. Futott lelkesen a labda után, de a többiek mindig ellökték a góllövéstől. Fájt a társak csúfolódása. Úgy érezte magát, mint a kis Grujicák régmúlt századokban, akiket apjuk — ó, csúffá tevő próba! — a török ellen lányszoknyában vetett be. És ahogy a népmesék szeretettel beszámolnak róla — végül a szoknya alól váratlanul előrántott szablyájával lekaszabolta az ellent, így követhetjük a kis Mirót a focipályáról a tornaterembe. Mondta is az apja: „A szerek nem futnak el előled, mint a labda! Volt elég tornász, atléta, vitéz Macedóniában elég. Van kinek az örökébe lépned!” Borisz Gregorka, az edző úgy bánt vele, mintha a fia volna. Azt a kitartást plántálta még mélyebben Miró lelkébe, amelyet népük a keserű századokból örökségképpen hagyott rájuk. Miró ifjonti nekibuzdulásából ismeretek, növekvő tudás, önfegyelmezés lett. Később már az edző sem győzött csodálkozni, persze, csak magában, mert keveset dicsérő, kevés szavú ember. Deli ifjúvá serdült a tanítvány. Megszerezte a jogi diplomát. Nemcsak Tivoliban, hanem a világvárosok tornacsarnokaiban is ismertté vált a neve. Nápolytól Moszkváig, Luxembourgtól Krakkóig, Belgrádtól Prágáig. Ez csak a szerénységét növelte. Tokió előtt legnagyobb külföldi szereplési alkalma Prágában, a Sportok Palotájában volt. Endóval, Sahlinnal, Menichellivel vetélkedett. S ő kapta az első díjat. Szerénységét bizonyítja, hogy a győztesnek kijáró taps fájt neki. A második és harmadik helyezettre nézett, de már nem volt tekintetében az egykori trák—macedón gladiátorok diadalittassága. Modern és a sportetikának megfelelő volt, amit tett. Nem tűrte az ünneplést. Kivonult a tapsvihar elől. A győzelemnek mindent feledtető percében, hiúság nélkül, méltányos tudott lenni a rangos, többszörös olimpiás legyőzöttekkel szemben. Mennyire rokon a költészet és a sport! Lelke igazát mondta ki szavak nélkül, mint szavakkal a poéták. Bebizonyította: nem a személyi győzelem a végső cél, hanem a felülemelkedés önmagunkon — az egyre jobb eredmény. A sport, a vetélkedés nagy dicsőséget hozhat. Mégis legfőbb kincse, hogy lefaraghatunk magunkból valamit, ami még felesleges, nyers és méltánytalan. Aki a győzelmet kivívja, s a világ sportját viszi előbbre, mindig más és más. Mint a stafétabotot, úgy adta át Cerar is a győzelmet Tokióban azoknak, akiket Prágában legyőzött... Ez a tornászpoéta filozófiája ... Most húszéves. Fiatal. A háborúból kilábaló emberiséggel együtt serdült. Vele együtt emberesedik. Grujica szép balladája él benne.. De már búcsút intett a múlt szenvedéseinek. Miroszláv Cerar, az életerő és emberi élni akarás megtestesítője Mexikóra, a XIX. olimpiára készül... Vele együtt reméljük, hogy a megosztott emberiség nagy eszméiért vívók és vívódók kezébe sem Mexikó előtt, sem utána mérgezett kardot senki nem csempészhet!... Lejegyezte: Erdős Jenő 2 Vasárnap, 1964. november 1. Túrázzanak már az iskolások is! Már régen megnyitották kapuikat az iskolák, és a gyermekek ezrei lépték át a küszöböt új tervekkel, új fogadalmakkal. A sportolni vágyó ifjúságot várják a szakosztályok, hogy a szellemi fejlődés mellett a testi se szenvedjen kárt. Vajon természetjáró-szakosztályok is várnak-e azokra a diákokra,akik sportjuknak a túrázást választják? Hogyan áll ez a kérdés az iskolákban, vagy hogyan állt eddig. Az MTI Országos Tanácsának határozatában ez áll: „A középiskolákban intenzív természetjáró és táborozási életet kell kialakítani.” A megvalósítással baj lehet, mert valamennyi megyei szövetségnél és szinte valamennyi szakosztálynál a megbeszélések egyik fő pontja és problémája az, hogy nehéz hozzáférni az iskolákhoz, minden próbálkozás zátonyra fut és a legnagyobb igyekezet is merev falba ütközik. Természetesen akad kivétel is, ahol a megoldás teljes mértékben sikerült, így Csongrád megyében szinte azt lehet mondani, hogy valamennyi középiskolában jól működő természetjáró-szakosztály van. Ez annál is figyelemre méltóbb, mert egy alföldi megye mutat példát az egész országnak. Jó úton jár még ebben a kérdésben Veszprém és Heves megye. Melyek azok az áthághatatlan akadályok, amelyek miatt nem alakulnak meg a középiskolákban a természetjáró-szakosztályok? Az iskolaigazgatók egy része elzárkózik a természetjárás elől, azzal az indokkal, hogy a gyermekek ennek ürügye alatt majd csavarognak és így nagyobb veszélyt lát a túrázásban, mint hasznot. A sportköröket a testnevelő tanárok vezetik, akik — érthetően — egyéb sportágakat kultiválnak és sok esetben nem is nézik jó szemmel a természetjárást, mert elvonja a gyermekeket más szakosztályból. A más szakos tanárok között — néhány lelkes természetbarát kivételével — nem nagyon akad olyan, aki a szabad idejében még túrákra vinné a diákokat, miután egész héten, nap mint nap együtt van velük. Pedig erre serkentené őket a Művelődésügyi Minisztérium közel 5 éve megjelent rendelete is, amely kötelezővé teszi a természetjáró-szakosztályok megalakítását. A Magyar Természetbarát Szövetség a saját területén mindent megtett, hogy a középiskoláknak segítsen. Több száz pedagógust képezett ki túravezetővé, minden évben ifjúsági, túravezető tanfolyamokat tart, így a fiatal túravezetők száma már eléri az ezret. A szervezett természetjárók között sokan vannak, akik valamelyik iskolában tagjai a szülői munkaközösségnek, és szívesen bekapcsolódnának ezen a téren is az iskolai munkába, de sok helyen az igazgató elzárkózik. Hiba az is, hogy míg a többi szakosztálynál van anyagi ösztönzés a vezetők részére, addig ez a természetjáró-szakosztályokban nincs meg, így a többi sportággal szemben másodrangú szerepet játszanak. Mindezeket most kell fontolóra venni, hogy közös összefogással minden iskolában legyen természetjárás és a gyermekek korán megismerjék és megkedveljék ezt az egészsége®, olcsó és szép sportágat. WIENER WALDER - földöntgéssel és frecdávxd Érdemes volt...? Ezgy hílttel a be. ...................................... fejezés után már így vetődik fel a hetventagú osztrák küldöttség tokiói részvételének a kérdése Bécsben. Az osztrák sportemberek most joggal keresik a kudarc okát. Aki keres , talál, s Bécsben találnak is. Hat versenyzőben, köztük elsősorban a kalapácsvető Thunban, a kajakozó Spitzben, a vívó Losertban és a műugró Mrkvickában nagyon bíztak az osztrákok. És hogy nem sikerült, abban a szakmai okokon kívül egyebek is közrejátszottak, amiről ma már széles körökben szó esik az osztrák fővárosban. Az aranyéremre is esélyes Thun gyenge szereplésének például nem is a sérülése volt az igazi oka, hanem az, hogy túlságosan korán érte el csúcsformáját, és amikor a bizonyítás ideje elérkezett, Thun letört. Vajon az edzésmódszer volt-e a rossz szereplés oka, vagy pedig a túledzettség? — kérdezik most sokan. De történtek ennél furcsább dolgok is Tokióban az osztrák sportolókkal, s ezek a tizenkilenc kísérő működésére bizony nem a legjobb fényt vetik. A magasugrónő, Pfiegel például nem tudta mikor fog ugrani, pedig női edző is volt kint. .. Mrkvicka nyugodtan filmezett akkor, amikor indulnia kellett volna: „elfelejtették" értesíteni versenyéről, s így érem helyett egy tekercs színes filmet hozott haza. Elég sokba került ez a film ... A sokszoros vívóbajnok Losertnak a négy közé jutásért folyó küzdelemben, szakember helyett két újságíró (!) segédkezett. Osztrák barátaink nagy várakozással tekintettek az olimpia elé. Nem sokra, de legalább néhány éremre számítottak. Most keseregnek, és ... az edző az orvost, az orvos a versenyzőt okolja a sikertelenségért. A versenyző pedig? Mindenkit, aki él, csak saját magát nem. — Tipikus osztrák felfogás — mondják a bécsiek. Égzengés ..., földrengés ..., aztán megy minden újra a maga útján ugyanúgy, mintha semmi sem történt volna. Égzengés ugyan wm,^nJ°lfs piff-paff volt Bécsben a múlt héten. Amikor szállodai szobámban a csillárok „csárdásba” fogtak, az ablakok és a falak pedig remegni kezdtek, gyorsan az utcára siettem. A kedélyes bécsiek azonban még a földrengésből is viccet csináltak, bár lehet, hogy a jókedvű kiabálás és a sok-sok ugratás csak lepel volt, amely félelmüket takarta. A piff-paffal, az egyébként elég rosszul világított stadionban találkoztunk. A mérkőzés alatt úgy lövöldözött néhány feltűnni vágyó fiatal szurkoló, mintha legalábbis a bécsi vidámparkban lett volna. A petárda, a színes rakéta eléggé új lehet még Bécsben labdarúgó-mérkőzéseken, a jobbérzésű sportemberek viszont úgy mondták: inkább a WSC-csatárok lőttek volna jól a 2x45 perc alatt Géczi kapujára és akkor most nyugodtabban mehetne a dornbachi együttes a pesti visszavágóra. 2 Az osztrák Jah*?TM9°~vezetok különben mar I ■ Ü » • ■ . 1 r -a vanulóságot iS a jövő évi nagy program (ahogy ők nevezik) szempontjából nézik. A londoni VB-selejtező küzdelmeiben ugyanis a hatodik csoportban, 1965-ben a következő mérkőzésekre kerül sor: Ausztria—NDK április 25. NDK—Magyarország május 23. Ausztria—Magyarország június 13. Magyarország-Ausztria szeptember 5. Magyarország—NDK október 10. NDK—Ausztria október 31. Ausztriának tehát Magyarországgal és az NDK-val szemben kell bizonyítani, illetve kiharcolnia a 66-os londoni VB-n való részvétel jogát. Az osztrák labdarúgó-válogatott az elmúlt hetekben két kitűnő eredményt ért el, legyőzte Jugoszláviát és a Szovjetuniót. Ez a teljesítmény kétségtelenül nagyszerű fegyvertény, biztonságot kellene hogy kölcsönözzön vezetőknek és játékosoknak egyaránt. Ez a biztonság azonban — enyhén szólva — hiányzik. Hogy miért? Mert sok vezető szerint: 1. a két győzelem rosszul játszó, tartalékos ellenféllel szemben született meg, 2. a bajnokság színvonala nem megfelelő. 1 Ra Bteren “‘Sír*. .............................deklődik valaki, a kérdezett tömör véleménye — egy legyintés. És ebben a legyintésben minden benne van. Az is, hogy a múlt vasárnapi hét első ligás mérkőzést mindössze 35 500 néző tekintette meg, s hogy a stadion kettős mérkőzésén (Wacker Wien—Rapid, Austria Wien—LASK) mindöszsze 6500 néző volt, a WAC— Wiener Neustadt találkozón pedig 500 (ötszáz) elszánt szurkoló — bosszankodott__ Igaz, hogy a WSC—Wacker Innsbruck mérkőzésre 13 000 néző volt kíváncsi, s a tizenkétezres befogadóképességű pályán összecsapott a rendőrség és a szurkolók egy része is, de a WSC-ben most jó munka folyik, így nagy az érdeklődés bajnoki mérkőzései iránt. Első helyen áll az első csapat, a tartalékbajnokság táblázatának élén szintén a WSC áll, az ifjúsági csapat a harmadik, az „úttörő” csapat pedig a nyolcadik. Jól mennek tehát a dolgok a dornbachi piros-feketéknél amióta Decker vette át a szakmai irányítást, bár a tizenegy jó képességű játékost még neki sem sikerült egységes, ütőképes csapattá kovácsolnia. Bizonyára ez az oka annak is, hogy a vasárnapi Rapid—WSC rangadóra tíz bécsi lap nyolc az egyhez adja a Rapid győzelmét. De a mai osztrák bajnokságnak más érdekességei is vannak. Így például: 171 gól esett eddig a nyolc forduló 56 mérkőzésén (3 gólos átlag), és ebből a sokszoros válogatottak közül Buzek, Viehböck, a Spanyolországból visszatért Senekovitsch 3—3-at, Rajreider, Hameri, Nemec 2—2-t, Flögel, Gager, Hirnschrodt mindössze 1—1 gólt rúgott. És előttük egy-két kivétellel csupa kevésbé ismert, vagy éppenséggel ismeretlen labdarúgó, köztük az élen kilenc góllal vezető Latzke és a nyolc góllal második F. Cejka áll. Il?n 9 fpipmár most a vezetőkfU (t lCJCn,fcj hiszen a jÖVg • ••••• 1 gy. ^(jrmas találkozó első mérkőzéséig alig valamivel több mint hat hónap áll a válogatott és a válogatók rendelkezésére. S a kapitány és az edző személyében éppen most történt változás. Ha azt kérdezzük, mi lesz jövőre? — az osztrákok széttárt karokkal csak ennyit mondanak: — Semmi! Rosszak vagyunk, és nincs is remény, hogy jobbak leszünk... Mintha ezt már sokszor hallottuk volna, és aztán következett a meglepetés. Hat hónap múlva kezdődik a nagyszerű hármas torna — Londonért... Jobb félni, mint megijedni — tartják az osztrákok. Reméljük, nem lesz igazuk ... Nagy József A kétszeres bajnok közelről Folyik még a vita a szakemberek között, hogy egyénileg ki nyújtotta a legnagyobb teljesítményt Tokióban. Abban azonban megegyeznek a vélemények, hogy Peter Snell, a fekete mezes új-zélandi futó volt az olimpia egyik legnagyobb alakja. Nemcsak azért, mert megnyerte mindkét klasszikus középtávot, hanem azért is , ahogyan nyerte. A 800-as döntő második körében szinte reménytelenül bezárt helyzetből, az előtte futókat kikerülve valósággal végigvágtázta a túlsó egyenest, hogy az utolsó kanyarba már elsőnek forduljon, és látszólag minden erőlködés nélkül, biztosan előzze meg a kétségbeesetten küzdő mezőnyt, öt nappal később, 1500-on tulajdonképpen csak kétszáz métert futott igazán, 1200-tól kezdve, amikor egyszerre előretört a hullámzó, lök dösődő élbolyból. Snell nemcsak a hajrá, hanem a formábajövés mestere is. Ezt Róma óta már sokszor, az idén is bebizonyította. Eredményei nem voltak éppen meggyőzőek, hosszú szünet után, augusztus végén combsérülése miatt feladással kezdte, s úgy érkezett Tokióba, hogy egyik távon sem szerepelt a világranglista első tizenötje között. Itt azután szinte napról napra javult a formája, nagyszerű időket futott, miközben váltig kétségben hagyta az újságírókat afelől, hogy végül is melyik távon indul. Egy nappal a rajt előtt, reggel a falu edzőpályáján, átmozgatás közben találtam. Válasz helyett azonban ő kérdezett: — Nem ismerem a beosztást. Nem tudja, hogy 800-on melyik előfutamba kerültem és hányan jutnak tovább? Minden további faggatás elől kitért. De akkor már sejtettük, hogy a legegyszerűbb megoldást választja: mindkét távon indul. Az első, a 800-as győzelme után a stadion úgynevezett interjú-szobájában újságírók és fényképészek hada várt rá. S köztük izgatott, szőke, kék szemű asszony Ica, Sally, a bajnok felesége. Hálás interjúalany. Boldogan, büszkén és érthető elfogultsággal csacsogta, hogy nagyon bízott férje győzelmében, persze, azért nem volt teljesen biztos, hiszen mindig történhet valami baleset. Igazi rajongó, mindent megértő bajnokfeleség, bár ő maga sohasem sportolt komolyan. — Két és fél évvel ezelőtt, amikor megismertem Pétert, nem sokat tudtam a futásról, őszintén szólva nem is érdekelt — mesélte. — De azután hamarosan rájöttem, hogy Peter mennyire szereti a futást és nincs is kifogásom ellen. Ma már rendszerint elkísérem az edzésekre, sőt időt is mérek neki. Az ifjú pár tavaly Kaliforniában töltötte a nászutat, „stílszerűen”, Snell amerikai versenykörútjával egybekötve. S Sally asszony még csak nem is gondol arra, hogy lebeszélje a versenyzésről az urát. — Nagyszerű dolog, hogy Peter aranyérmeket szerez, győzelmeket arat, de bizony sok csalódás is érte már pályafutása során. Bizony nagyon örülnék, ha már abbahagyná, s kicsit megpihenne, erről azonban még nem lehet szó. A futás az életéhez tartozik, a munkaadói is nagyon jók, megértőek, tudják, hogy a futás mit jelent neki. Az izmos,szinte tagbaszakadt, 26 éves újzélandi egy dohányvállalat tisztviselője. Naponta kétszer edz, kora reggel, majd délután 5 óra körül, munka után. Csendes, hallgatag fiatalember, nem szívesen nyilatkozik, kerül minden felesleges szót, nem szereti az érzékenykedést. Szemtanúk szerint, amikor a döntőre a pályára indult, felesége megölelte és sok szerencsét kívánt. Snell egy pillanatra elgondolkozott és azután ennyit morgott a foga között: „Kösz”. Amikor végre az interjúszobában megjelent, nekünk, újságíróknak nem sok örömet okozott. Hagyta türelmesen minden oldalról fényképezni magát, de jóformán csak annyit árult el, hogy aránylag könnyen győzött és az idővel elégedett. Az 1500-as döntő után viszont már bőbeszédűbb volt. **Őszintén elmondta, hogy a látszólag nagyon biztos győzelem nehezére esett, fáradtnak érezte magát, és ha erősebb az iram, nem tudja, jutott volna-e elég ereje a hajrára. Nem is gondolt arra, hogy megjavítsa Elliott világcsúcsát. De az 1500 méter kevésbé is érdekli, tipikus angolszász módon az angol mértékű távokban gondolkodik. — A jövőben már teljesen a mérföldre összpontosítok — jelentette ki. — Úgy érzem, képes leszek 3:50-ig leszorítani a világcsúcsot, utána pedig abbahagyom Megemlítették neki, hogy a döntő résztvevői közül többen panaszkodtak, hogy nagyon kemény, könyöklős verseny volt. Az amerikai Burleson például azt mondta, hogy teljesen bezárták, össze-vissza lökdösték és ettől kezdve már csak szinte nézője volt a hajrának. Snell rándított egyet a vállán. — Amikor kilenc klasszisfutó találkozik, ilyennel mindig számolni kell - válaszolta. — Az egész mezőnyben Burlesontól tartottam a leginkább. Ha bezárták, csakis az ő hibája volt, megtalálhatta volna a módját, hogy kikerüljön a bolyból. Azután láthatólag megunta már a sok kérdezést, karonfogta Sally asszonyt és a kijárat felé igyekezett. Búcsúzóul még annyit jegyzett meg, hogy náluk, otthon most kezdődik a nyár, az igazi versenyidény. Pedig de jó volna egy kis golfozással kipihennie magát... Subert Zoltán Ki jut a kupadöntőbe? (Folytatás az 1. oldalról) szenvedett vereséget a bajnokcsapattól. Nos, remélhetően most is így lesz. Bízom abban, hogy bekerülünk az MNK döntőjébe. Az összeállítással kapcsolatban elmondta az edző, hogy Tóth lesz a kapus és a hátsó alakzatok a megszokott összetételben szerepelnek. A támadósor érdekessége az, hogy Keglovich a jobb-, Povázsai pedig a balszélső poszton szerepel. A Ferencvárosban még nincs összeállítás A győriekhez hasonlóan pénteken az Üllői úton is telt ház volt — hosszú idő óta először. Azaz majdnem telt ház ... Huszonkét labdarúgó sétált ki a pályára alig fél három után, mindegyiküknél labda. Az együttes valamennyi számottevő labdarúgója ott volt, csupán Mátrai hiányzott a sorból, aki Bécsben csúnya rúgást kapott, s ezt az edzést kihagyta. Aztán felharsant Mészáros edző sípszava, és kezdetét vette a munka. Az edzés pergő volt és szórakoztató. Minden gyakorlatot labdával csináltak a játékosok. És ha a labda ott van, akkor minden „elviselhető”. Még a vágták is... Ott futkároztak a gyepen az olimpiáról visszatért labdarúgók is. Közülük a fiatal Varga Zoli volt a „legvirgoncabb”, aki láthatóan nagy kedvvel mozgott. Már szürkült, amikor Géczi a kapufa tövénél felráncigálta könyökvédőit, a csatárok pedig elfoglalták „tüzelőállásaikat” a kapu előterében, s aztán „ami belefért” ... tűz alá vették a kaput. Eleinte, bizony, el-elsüvítettek a labdák a kapu mellett, később azonban már nem győztek felkelni a kapusok a földről. A zöld-fehérek szombati edzésén már Mátrai is részt vett, de vasárnapi játéka még nem biztos. Mészáros edző még nem tudott összeállítást adni szombaton. — Egyelőre csak az „utazó keretet" tudom megadni — mondta az edző. Több játékos bajlódik sérüléssel, ezek játéka véglegesen csak a mérkőzés előtt dől majd el. Egy-két játékost pedig szerdára a Wiener SC elleni mérkőzésre szeretnék pihentetni. Az alábbi 16 játékos utazik Győrbe: Géczi, Aczél, Horváth, Mátrai, Dálnoki, Páncsics, Havasi, Perecsi, Orosz, Fenyvesi II, Juhász, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr., Novák.