Népsport, 1965. augusztus (21. évfolyam, 151-173. szám)

1965-08-01 / 151. szám

II labdarúgó őszi idény nyitánya előtt (Folytatás az 1. oldalról.) « úgy csinálják, hogy csakis rájuk lehet figyelni! ... A csapat tagjai vidámak, fris­sek, pénteken a bemelegítő részt, a háromkörös kötelezést szinte pajkosan végighancúroz­­ták. Hamar megjelentek az első izzadságcseppek a játékosok homlokán, mert nem volt meg­állás: ismét kötelek, gimnasz­tika, rövid vágták, egy kis technikázás belsővel, ismét egy kis futás. — Jöhetnek a gyógylabdák! — Egyre komolyabb mozgásfajtáik következtek, de Balogh edző láthatóan ügyelt a változatos­ságra. — Öt perc szabadfoglalkozás! Benne, Káposztával légvonal­ban rohant a kapuhoz. Göröcsöt persze, nem tudták megelőzni. Záporoztak a lövések. Dagadt a háló. Még jó negyvenöt percet tar­tott az edzés. Solymosi szabad­rúgás-negyedórát tartott, Rajna a kapáslövésekkel próbálkozott, Zámbó gépszerű pontossággal ívelt be. A leadós kétórai edzés után is nehezen tisztult a pá­lya. * Levonulóban egy-két tipp az FTC elleni mérkőzésről: Só­vári 1:1, Káposzta 2:1-es, Soly­mosi 3:1-es újpesti győzelem. Balogh edző is bizakodik. A Ferencváros nem derűlátó Az Üllői úti pályán még a a délelőtti edzések is látogatot­tak. Szombaton reggel is többen üldögéltek a lelátó előtt húzódó padokon, s várták a játékoso­kat. Azok tíz óra tájban be is robogtak, s eltűntek az alagsor bejárójában. De a játékos­­kijáróban csak nem akartak megjelenni. Az óramutató már elhagyta a tizenegyes számot, s a pályán mindaddig csak egyetlenegy­­ zöld-fehér mezes sportembert * láttak a szurkolók — a szertárost. Az tájékoztatta őket, hogy még tart a játékos­értekezlet. Cél lett, mire az első játékos kijött. Aztán jöttek a többiek — de felöltözve. S" indultak el a pályáról. A csapat edzője, Mészáros József az értekezlet után bi­zony nem a legrózsásabb han­gulatban volt. — Egyelőre még bizonyta­lan a vasárnapi csapatösszeállí­tás — mondta. Albert, Varga, Rákosi, Mátrai sérült, s bizony­talan a játékuk. A gondokat te­tézi, hogy a tartalékcsapatban is sokan bajlódnak kisebb­­nagyobb sérüléssel, mint Pán­­csics, Lukács. Albert a hasfalát fájlalja, Vargának, Mátrainak, s Rákosinak makacs húzódása van. Varga Zoli sérü­lése mellett fáradtságról is pa­naszkodott, így előtérbe kerül Németh játéka. Az előjelek te­hát nem a legkedvezőbbek szá­munkra, s ezért nem lehetünk különösebben derűlátóak sem. Brundzsák szerint... Azt hihetné az ember, hogy az első helyezett Vasas biztos gye­re­b­bi eséllyel lép pályára. De Bundzsák Dezsőnek, a Vasas szakosztályvezetőjének, nem ez a véleménye.­­ Münchenben néhány játé­kos, főleg a védők fáradtan mo­zogtak, s a csa­tárok is ritkán tudtak csak elszabadulni, a ke­mény, szívós német védőktől. A Bayern München nagyon készült ellenünk, s a 2:5 azt bizonyítja, nem is hiába. Persze bennünket elsősorban a magyar bajnokság, s így az Ózd elleni találkozó ér­dekel. Szerintem az Ózd ellen nehéz dolgunk lesz, mert a vi­déki együttes roppant küzdőké­pes, jó a védelme,­­ a tavaszi 2:2-n felbuzdulva bizonyára el­szántan játszanak majd, s alig­hanem nyugodtan is, hiszen mi vagyunk az esélyesek! A piros-kékek esélyét, az egy­kori Vasas játékos, Kárpáti Béla, az ózdiak edzője nagyra értékeli: — A mi számunkra nemcsak a Vasas jelent akadályt, hanem az esti légkör, a világítás is. Mi lesz Pécsett és Győrött? A felépült Kispéter Mihály újságolta szombaton: — Sajnos, két legjobb játéko­sunk. Sípos és Tichy nélkül utazunk Pécsre, s ez baljós elő­jel. Pécsett évek óta nem tu­dunk győzni, sőt, még gólt rúg­ni is nehezen. Sok volt a 0:0. A Dózsa tavasszal pontot sem vesztett otthonában, s öt mérkő­zés közül csak egyen kapott gólt. A döntetlenben kiegyez­nek. Síposnak hasfal-bántalmai vannak, Tichynek a lába fáj. Érdekesség még az, hogy Nóg­rádi mérsékeltebb formája miatt kimarad az együttesből. Az edző azt mondta, hogy szer­dán a Vojvodina ellen már mindhárman játszanak. Pécsett sokáig az volt a kér­déses, hogy ki öltse magára a 11-est mezt. Orczifalvi edző vé­gül is úgy döntött, hogy a bal­szélső Csicsmané lesz, Csupek pedig hátravontan játszik. A Dózsa berkeiben nagy a derű­látás. ..... Más a helyzet viszont Győ­rött. Az ETO-ban Orbán sérült, nem is edz, s Máté is csak a napokban jött rendbe. A Tata­bánya ellen egyikük sem ját­szik. Koós viszont nagyon hosszú idő után ismét helyet kap az együttesben, mégpedig a hátvédhármas tengelyében. Győrött a szurkolók már na­gyon várják a mérkőzést, mert kedvenceik tavasszal csak öt bajnoki találkozót játszottak otthon, s a Tatabányának kü­lönben is nagy a tekintélye a Rába-parti városban. A tatabányai bányászcsapat szakvezetői úgy vélik, hogy já­tékosaik könnyelműsködése miatt estek ki az MNK-ból. Ezért felhívták a csapat tagjai-tiafc a figyelmét az­ akaraterőre, a nagyobb küzdőkedv szüksé­gességére. Harsai bajnokin is bemutatkozik az USTK-ban Lakat Károlyból a pénteki ed­zés után dőlt a keserűség: — Tele vagyunk sérültekkel. A hét egyik napján tizenegy sérült játékost számláltam ösz­­sze. A legjobbak közül ilyen okokból nem számíthatunk Va­sasra, Bödörre, Vargára, Ke­szeire és másokra. Solymosi dr. lesz a jobbhátvédünk. Jenei játszik bal oldalon, a támadóso­runkban pedig helyet kap a saját nevelésű, nagyon tehetsé­ges Karsai. Nehéz dolgunk lesz Dorogon. Dorogon is akadnak sérültek, Monostori után a fiatal Barta­los sem egészséges, s még nem ültek el az edzőiválság hullá­mai sem. Egy biztos: Laczkó István, a csapat új oktatója ne­héz­ helyzetben van, mert az együttesben mostanában nem valami egészséges a szellem. Az összeállítás Bartalos állapo­tától függ. Ha a balszélső nem játszhat, Csőri húzódik ki a helyére, míg a balösszekötő Németh vagy Takács lesz­, a balfedezet pedig esetleg Mak­rai. Sok a sérült Salgótarjánban is. Sándor I, Ferencz, Oláh, Ko­csis, s az utolsó edzésen derék­rándulást szenvedett Kökény sem állhat a csapat rendelke­zésére, így aztán érthető, hogy borúlátó hangulatban várják a Szegedet.­­ S­zegeden is az a kérdés: rendbejön-e Arató sérülése. Bo­ros dr. minden eshetőségre szá­mítva készenlétben áll Pataki és Zöldi sérülése miatt, Szeke­res és Várhelyi pedig eltiltása miatt nem jöhet számításba az összeállításnál. Segíti-e a 4-2-4 a Komlói Ilőnvászt? A Vasas után, még egy csa­patunk, a Komlói Bányász is el­határozta, hogy a jövőben új já­tékrendszer szerint áll fel, még­pedig 4—2—4-es formációban. — Az elmúlt hetekben arra törekedtem, hogy javuljon a fiúk erőnléte, gyorsabb legyen a csapatjátékunk, s erősödjön a csapatban a kollektív szellem — újságolta Szőcs edző. — Máról­­holnapra­­persze nem lehet hat­hatós változásokra számítani. Reméljük, hogy a 4—2—4-es fel­­állási formával szilárdabb lesz a védelmünk. Érdekes kísérletnek számít, hogy Lutz ezentúl fedezetet fog játszani, s ilyen szerepkörben foglalkoztatják a jövőben Pataki I-et is. A csatársorban pedig hosszú szünet után ismét bizal­mit kapott a gyors Lazaridisz. És az ellenfél? A csepeliek bizakodó hangulatban utaznak Komlóra. Keltai István szakosz­tályvezető azt mondta, hogy va­sárnap is kiegyezne a 0:0-ás eredménnyel. Legutóbb ugyanis a Nyári Kupában 0:0-ra végző­dött a két csapat találkozója. Eldőlt utolsó pillanatban az is, hogy Gondár, Frits és Sebestyén közül ki játsszék balszélsőt. Mégsem Frits, hanem­­ Sebes­tyén. Szemerkélő eső fátyolos pára­függöny permetez a Sportuszo­dában. A lelátókon esernyőgom­­bák százai. A szerencsések a le­látó szűkös, fedett részein szo­ronganak. Borús, komor lehet az ég, bár rad­hatatlan egyh­angúsággal zu­hoghat az eső — a légkör mind­ennek ellenére ünnepi... Meg hát, különben is: az úttörő olim­pia úszóversenyeinek apró in­dulói nem félnek a víztől. A hetes rajtkövön aranyos, barnásszöszke, égőpiros fürdő­­ruhás kislány áll. Egy picit iz­gatott, de amint Körösi István, nemzetközi versenybíró vezény­szavát hallja, már magabiztos nyugalommal dől előre a me­zőnnyel együtt... Pisztoly dör­­rem, s egyszerre fúródik az üde­zöld vízbe, az 50 méteres leány gyorsúszás döntőjének nyolc részvevője. Ludányi Mária, a III. kerüle­tiek reménysége, kitűnően raj­tol, és 25-nél már egy karcsa­pással az élen halad. De szoro­san ott törekszik a nyomába a vékonyka szegedi Bálla Sári, és egyre jobban felnyomul az egri Bella Ildikó is. .. . De nincs semmi baj, a hossz második felében a kis Ludányi alaposan belevág, és tisztán nyeri az úttörő olimpiai bajnokságot. ... A hófehér dobogó mellett díszruhás úttörők sorakoznak, majd felemelik karjukat és a fátyolpárás jégen át tisztán törnek utat az eredményhirdető szignál éles hangjai. Ludányi Marika boldog nevetéssel iga­zítja hátra csuromvíz,­­ szösz,ke haját és frissen pattan fel az esőáztatta dobogó csúcsára. — De jó érzés is a győzelem! — ráadásul éppen itt, az úttörő olimpián. Győzelmét már hirdeti a hangszóró is, és örömét, boldog­ságát, ezt a kedves látványt a tv-kamerák eljuttatják szerte az országba. Nyakba kerül a szép szalagos érem, amelyet nem más, mint Egervári Márta, népszerű úszó­bajmofónőnk nyújt át egy Hatos, örömvörös szegfű és egy őszin­tén gratuláló puszi kíséretében. Izgalmas, érdekes, és szív­derítően kedves esemény az úttörő olimpiai bajnokság úszó­­versenyeinek küzdelemsorozata. De nemcsak a Sportuszodában van nagyüzem, hiszen alig né­hány méterrel arrébb, fáradha­tatlanul pattog a labda az Úttörő Stadion labdarúgó-­­ kosárlabdapályáján, és márna megállás a Sportcsarnokban sem, ahol a fiúk versenye után a lányok döntik el a bajnoki cím és a helyezések sorsát Az úttörő olimpia úszóverse­­nyeinek­ eredményei. 50 méteres leány gyorsúszás: 1. Ludány Mária (Bp. III. ker.) 31.3, 2. Bal­la Sarolta (Szeged) 32.7, 3. Bóla Ildikó (Eger) 33.8. 50 m leány mellúszás: 1. Ritter Edit (Sze­ged) 40.8, 2. Pöhm Irén (Bp. II ker.) 41.7, 3. Tóth Margit (Bé­késcsaba) 42.2. 50 m fiú gyors­úszás: 1 Erdélyi Ferenc (Bp III ker.) 20.1, 2. Büki Bála (Zala­egerszeg) 30.7, 3. Bálla György (Szeged) 30.9. 50 m fiú mell­úszás: il. Kárpáti István (Szeged) 36.4, 2. Máté György (Bp. VIII ker.) 39.4, 3. Kovács Tamás (Eger) 41.7. ★ Úttörő olimpia. Labdarúgás Szombathely — Békéscsaba 1:1 (1:0). V: Hargitai. A szombat­helyiek ezzel a győzelmükkel e harmadik helyet szerezték meg az úttörő olimpián: Budapest­— Békéscsaba 1:0, Budapest — Szombathely 2:1, Kecskemét — Békéscsaba 2:1. Kosárlabda, lányok: Kecske­mét— Szolnok­ 21:5, Tatabánya Budapest 24:16, Kecskemét — Bu­dapest 12:10. Torna. Lányok. Szekrényug­rás: 1. Bajnógel Katalin (Bp. XV. ker.) 9.5, 2. Körmendi Ilona (Székesfehérvár) 9.3. 3. Békési Ilona (Bp. XIII. ker.) 9.1. Fele­máskorlát: 1. Békési Ilona (Bp. XIII.) 9.4. 2. Körmendi Ilon­a (Székesfehérvár) 9.2, 3. Erdélyi Márta (Bp. XI. ker.) 9.2. Műsza­­badgyakorlat: 1. Békési Ilona (Bp. XIII.) 9.6. 2. Körmendi Ilona (Székesfehérvár) 9.5, 3. Erdélyi Márta (Bp. XI. ker.) 9.45. össze­tettben: 1. Békési Ilona (Bp. XIII. ker.) 28.1, 2. Körmendi Ilona (Székesfehérvár) 28, 3. Erdélyi Márta (Bp. XI. ker.) 27.35. ÚTTÖRŐ ÜNNEP a Sportuszodában Vasárnap, 1965. augusztus 1. ^WWWWWWV \\V\V.V\\\\\\'.\\V\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\W.\^ A * kiemelkedői vaSamaji sporteseményei | (A teljes műsort a pén­teki számunkban közöltük.) ATLÉTIKA. Az országos felnőtt bajnokság harmadik napja, Népstadion, 16 (női magasugrás 115-kor, ügyessé­gi selejtezők 10 10-kor). ÚSZÁS. Országos felnőtt bajnokság. Sportuszoda, 10, ill. 17. LABDARÚGÁSNB I. Újpesti Dózsa—Fe­rencváros, Népstadion, 17, IMayer (osztrák), (Horváth L., Szabó L.). Újpesti Dózsa: Lung — Káposzta, Rafina dr., Sóvári — Solymosi, Noskó — Lenkei, Göröcs, Bene, Ku­­harsz­ki, Zámbó. FTC: Gé­czi — Novák, Mátrai, Horváth — Juhász, Orosz — Ka­rába, Varga (Németh), Albert, Rákosi, Feny­vesi dr. Vasas —Ózd, Népsta­dion. 19.30, Petri (Fáth, Nagy E.). Vasas: Varga — Bakos, Mészöly, Berendi, Ihász — Mathesz, Fister — Molnár, Puskás, Farkas, Pál. Ózd: Balogh — Kovács, Frenkó, Temesvári — Várallyai, Lutz — Borbás II. Halápi, Zalai, Szendrei, Pintér (Budai). Do­rog—MTK, Dorog, 17, Müncz (Bánhegyi, Almási). Dorog: II.ku — Lévai, Lakat, Fellegi — Szűcs, Takács (Makrai*) — Juhász, Kákics, Oborzil, Cső­ri (Németh), Bartalos (Csőri). MTK: Lanczkor — Solymosi, dr. Dunai, Jenei — Nagy, Szűcs A. — Takács, Laczkó, Kuti, Karsai, Héger. SBTC — Szeged: Salgótarján, 17, Radó (Pusztai, Losonczy). SBTC: Cserháti — Szarvas, Szojka, Sándor II (Oláh) — Szalai, Toldi — Kriskó, Kökény (Bás­­ti), Básti (Sári), Taliga, Jeck. Szeged: Korányi — Kővári, Kürtösi dr., Gyerkó — De­­zsöfi, Remélnyn­k dr. — Csö­mör, Szlovák, Nemes, Linka, Arató (Boros dr.). Pécs —Bp. Honvéd, Pécs, 17, Emsberger (Lenkefi, Kaposvári). Pécs: Rapp — Hernádi, Móricz, Kincses — Vajda, Halasi — Gór, Györkő dr., Dunai dr., Csupak, Csicsmanm. Bp. Honvéd: Takács — Dudás, Marosi, Mihalecz — Tussiin­­ger, Vági — Nagy Gy., Ko­­mora, Nagy A., Tóth, Katona. Komló —Csepel, Komló, 17, Kaposi (Magyar, Soós J.). Komló: Kiss — Komlós, Csor­dás. Ruppert, Jervabek — Lutz, Pataki I — Garai, Ró­nai. Lazaridísz, F­odai. Cse­pel: Fatér — Vellai, Kiss, Molnár — Faludi, Kleibán — •Sebes, Németh, Kalmár, Rot­­tenbiller, Sebestyén. Győr — Tatabánya, Győr, 17, Soós G. (Jakab. Igaz). Győr: Tóth — Kiss, Koós, Tamás — Palo­tai, Soproni *— Szaló, Varsá­nyi, Povázsai, Korsós, Keglo­­vich. Tatabánya: Gélei — Tö­­r­őc­s­ik, Szepesi, Juhos — Menczel, Lacz­kó — Szabó, Szuromi, Csornai, Szekeres, Deli. Az árvízi károsultak javá­ra: Csillaghegy—Gázművek, Csillaghegy, 17. Itt sincs semmi - ott sincs semmi Elkeserítő látvány néhány asztalitenisz-szakosztályban Az asztalitenisz nem éppen nyári sportág, de ma már egyet­len sportban sem szabad teljes pihenőt tartani, mert az ellen­felek is szüntelenül dolgoznak és esetleg — éppen nyáron — behozhatatlan előnyt szereznek. Egy július végi napon elindul­tunk, hogy megnézzük, mit csi­nálnak az asztalitenisz-szakosz­tályok. Elsőnek a VM KÖZÉRT helyiségébe látogattunk. A Gor­kij fasori teremben az asztalok helyett szekrények és székek csúcsosodtak egymáson. Farkas József edző és felesége éppen a szereléseket osztályozta és így panaszkodott: . . Egy hónapra elvették a ter­met tőlünk, hogy egy másik iskola berendezését itt tárol­hassák. Érzésem szerint ebből sokkal több lesz, mint egy hó­nap ... A HSC terme zárva. • Az ab­lakon keresztül látszik, hogy szintén bútorokkal rakták tele. A HSC asztaliteniszezői — nagy gond után — állítólag egy élet­­veszélyesnek nyilvánított helyi­ségben kötöttek ki. Irány a VM KÖZÉRT másik terme. A Dohány utcai iskola tornater­mében már valamivel jobb a kép, fiatal fiúk és lények ug­rálnak az asztalok között, igaz, 1 “—~—— kissé elhagyatottan játszanak, de legalább játszanak. És hol vannak a „nagyok"? Íme a vezetők válasza: — A női NB I-es csapatunk tagjainak július 1-től, augusz­tus 1-ig szabadságot adtunk. Az NB I-ben első helyen álló férfi csapatunk tagjai pedig máshol edzenek­­. .. Ez nem tetszik nekünk. És mi nem tetszik a VM KÖZÉRT vezetőinek? — Budapesten nem lehet kapni 300-as és 500-as Góliát­­égőt foglalattal, ezért egy-két asztalt nem is tudunk hasz­nálni. És sortütőt sem lehet kapni ... Gyorsan elbúcsúzunk és elme­gyünk a Kertész utcába. A BVSC-ben (volt Vasútépítő Tö­rekvés) már sok válogatott ne­velődött, talán találunk valami biztatót. Tévedünk. Az iskola tornatermében öt asztal áll, de három üresen. Két asztalon ugyan gyerekek játszanak, de a háló szabályta­lanul alacsony, és a gyerekek adogatása is legalább ilyen sza­bálytalan. A felnőtt verseny­zők? Sehol. Edző? Sehol. Szak­osztályvezető? Sehol. Hat gye­rek — egyedül. Innen még gyor­sabban távozunk. Persze, a fenti példák nem jelentik, hogy Pesten nem akadnak nyáron is jól dolgozó asztalitenisz-szakosztályok, hi­szen csak a VII. kerületben tet­tünk körsétát. De a sportágra, sajnos, a fenti tapasztalatok jel­lemzők. S ez elkeserítő. Az idén,­­már augusztusban elkezdődik az NB I őszi fordu­lóinak küzdelme. Sok helyen egyáltalán nem készülnek fel. És egyébként is: mi lesz ve­led asztalitenisz? Hámori Tibor Az első női úszóverseny­ rt­ hetvenöt esztendővel ez­zel előtt, 1390. augusztus 23-án, nagy esemény színhelye volt a Fővárosi Nem­zeti Uszoda. Ezen a napon ren­dezték — jótékony célra — az „első rendszeres és nyilvános női úszóversenyt”. Országos viszonylatban a sze­gediek jóval megelőzték Buda­pestet. A nagy alföldi városban már 1881-ben távúszó-versenyt rendeztek hölgyek számára a Ti­szán. A fővárosban azonban ez a verseny volt az első. Az ad­dig nem látott „különlegesség” és a jótékony cél társadalmi eseménnyé avatta a budapesti úszónők vetélkedőjét. A rende­zőség vezetője Porzsolt Gyula személyében ugyan férfi volt, de mellette két „hamisítatlan” női versenybíró (Balogh Amália és Reif Róza) tevékenykedett. A versenytitkári tisztséget Feis­­ler Hermina töltötte be. A Herkules című sportlap be­számolója szerint „víg cigányze­ne mellett kezdődött a najádok és szirének küzdelme. Festői fürdőkosztümökben startol­tak ...” Az első szám a kezdők versenye volt. Ebben Kovácse­­vits Miéi bizonyult a legjobb­nak. Ezután a gyorsúszók elő- Budapesten versenye következett. Az egy méter előnnyel induló Mayer­­csák Ilona ütött be elsőként a célba. Ugyancsak ő volt a leg­gyorsabb a hát­úszók ötfőnyi mezőnyében is. Ezután víztapo­sásban (!) vetélkedtek az úszó­hölgyek. A legerőteljesebbnek és legkitartóbbnak Fein Matild bizonyult. Élvezetes és érdekes küzdelmet vívtak az ugrók, akik bátor és „férfias” mutatvá­nyaikkal gyakran ragadtatták tapsra a hálás közönséget. Fischer Teréz aratta a legna­gyobb sikert nemcsak a nézők, hanem a versenybíróság köré­ben is. A „búvárkodás” (víz alatti úszás) jó tüdőt és kitar­tást, ügyességet igénylő verse­nyében is Fischer kisasszony tüntette­ ki leginkább magát. Ezután „korrekt” úszásban (mintaúszásban) vetélkedtek a „gyengébb” nem képviselői. Hét induló közül Steller Natália került ki győztesen, aki „szép hosszú, elasztikus tempókkal, erőteljes és harmonikus lábmun­­kával” úszott. Ezzel a verseny tulajdonkép­pen befejeződött. Csak egy be­mutató volt még hátra. Az os­tor ezúttal is a végéin csattant! Az egykori krónikás szerint ugyanis ekkor derült ki, hogy „a Nemzeti Uszoda legelső és legremekebb úszónője Péczely Etelka, ki merész fej- és komp­likált műugrásaival és hatalmas erejű felfelé úszásával a kesz­tyűt igen sok férfigyőztessel fel merné venni!” A női úszók fővárosi premier­je osztatlan sikert aratott. A következő években már termé­szetes volt, hogy egyre több úszóversenyen szerepeltek női számok is. A legjobbak a ki­lencvenes évek derekán már „külföldre”, Ausztriába, is elju­tottak. (A monarchia idején Ausztria alig számított külföld­nek. Ezért az idézőjel.) A magyar úszónők rövid idő alatt kinőtték a jótékony célú bemutatók kereteit... Antal Zoltán Valami azért mégiscsak hiányzik... Amint emelkedik Tata ide­genforgalma, a kis város amo­lyan világvárosi külsőt kezd felvenni. Természetesen csak nagyon szerény keretek között. Újabban például a sokak szá­mára nagy élményt jelentő Nagy-tó a különféle nemzeti­ségű turisták kedvenc találko­zóhelye. S egyre több hazai lá­togató keresi fel a szép vidé­ket napjainkban. .. S már nemcsak a Fényes­forrás vonzza a látogatót, ha­nem a hajdan csak halairól hí­res Nagy-tó partjai is zsúfoltak nem csupán a hétvégeken, ha­nem hétköznapokon is. A vendéglátóipar már az el­múlt évben felkészült a meg­­növekedett forgalomra. ízléses „presszó” épült a tóparton, melynek teraszán szívesen fo­­­­gyasztanak időnként egy kis üdítő italt nem csupán a turis­ták, de a szomszédos csónak­házban tanyázó bányászkajako­sok is. A vendéglátóipar azon­ban lefőzte, ha úgy tetszik, megelőzte a sportot. Pedig en­nek cseppet sem kisebbek a le­hetőségei.­ Sajnos — reméljük, csak egyelőre — a Tatabányai Bányász csónakháza igen ko­pottas, az alaposan felfrissített környezettől így alaposan elüt. Van viszont új, amelyet kis részben már a sport, legalább is a kellemes időtöltés számlájára lehet írni. Még őszön kezdték építeni, ma már serényen üze­mel a csónakkölcsönző. Van úgy, hogy 100 nevet is beír a kis vállalat ifjú tisztviselője a kartonokra. — Többségében fiatalok vi­szik el a ladikok­at — mondja. — Vannak közöttük itteniek,­­meg teljesen idegenek is. Nem egy, magyarul sem tud... A hullámokon ringatózó zöld ladikok mellett rövid ideje már újfajta hajók is tarkítják a vi­zet. Hat fehér portyakajak, a Kilián-mozgalom keretében lét­rehozott víziállomást, erősítené. Ezek kikölcsönzése már nem tartozik a kölcsönző vállalat­hoz. Ott azt állítják: a Tatabá­nyai Bányász kajakszakosztályá­nak gondjaira bízták a kis hajó­kat. Elsősorban azért, hogy a hozzáértő szakemberek ezek se­gítségével újabb versenyzőket to­borozzanak a sportág táborába. A kajakok ott vannak a Bá­­nyász-csónakház előtti térségen. Összevissza. Ahogy éppen a használója otthagyta. Mert használják azokat, nem is rit­kán. Olyankor is, amikor a tatabányai szakosztály kajako­sai, kajakozóvezetői ott sincse­nek. Tanítja ilyenkor az igény­bevevőket valaki? Vigyáz a testi épségükre? Nem tapasztal­tuk nagyon. Víz — az van elegendő Tatán. Legújabban — ezt a kölcsönző kimutatásai bizonyítják — je­lentkező is akad bőven, aki elő­ször ladikázni, később kajakoz­ni is szeretne. S ezt ragyogóan segítené a Kilián-kölcsönző állo­más. Ha jól megszerveznék. Legyen az a városi vállalat, vagy a T. Bányász kajak­szakosztályának kezelésében... Most, amikor már minden a rendelkezésre áll, amikor erő­södhetne egy sportág bázisa, akkor jön rá Tatán a látogató, hogy — valami azért mégiscsak hiányzik. Talán a lelkesedés, talán — a lelkiismeretesség. Vasárnap 30. fél 2 órakor GALOPP

Next