Népsport, 1966. október (22. évfolyam, 203-224. szám)
1966-10-02 / 203. szám
Öt évtized legnagyobb helyzete Avagy ahogyan írni szokták: Firenze után Győr előtt Lapozgatok a Fiorentina történetében. Nem is megyek olyan nagyon vissza: 1964—65 ... Nézegetem az akkori játékosállományt. Már csak ketten játszanak a Fiorentina mai csapatában az akkoriak közül: Alfpertosi és Hamrin. No és Ferrante, aki két éve még tartaléknak számított. Tavaly alaposan kicserélték a firenzeiek gárdáját. Nello Baglini az elnök, a nagyiparos kiadta a jelszót: fiatalítani! És megszületett a Fiorentina „bébicsapata”. Már az első évben nagyszerűen szerepelt: az 1965 —66. évi bajnokságban az Inter, a Milán és a Napoli mögött a 4. helyen kötött ki. Hamrin a 32, Rogora a 28, és Albertosi a 27 évével erősen rontja az életkor átlagot, mégis az 22 és 23 között van. Két jó vásárt csinált a Fiorentina. Az egyiket már említettem, már mint a jó szereplést. A másik? Az olasz egyesületek legtöbbje állandó adósságokkal küzd. Amióta a Fiorentina fiatalokat nevel és csak olcsó fiatal játékosokat vásárol, anyagilag is jobban áll. Ottino, az elnökhelyettes elmondta, hogy nagyon, de nagyon hosszú idő után, most a nyáron történt meg először az, hogy bajnoki évet adósság nélkül zártak. És... Profi csapatnál, ha nincs adósság, ha van pénz, akkor ritka a vereség ... Ez is kell A jó csapathoz nem elég egy sereg tehetséges fiatal. Jó edző is kell. A Fiorentinánál ez sem hiányzik. Nem is kellett érte idegenbe menni. Giuseppe Chiapella edző 1924-ben ugyan Milánóban született, de a Fiorentina játékosa volt, 1949-ben került a Fiorentinához, 1953-ban válogatott lett, s összesen tizenhétszer öltötte magára a válogatott mezt. Most? Fiatal, nagyszerűen ért a labdarúgáshoz, s bánni tud a fiatalokkal. Kedden este a Fiorentina hegyoldali villájában, a kertben szórakoztak a játékosok, s ott ült közöttük Chiapella is. Velük nevetett, játszott. Egy pillanat alatt áttekinthető volt, hogy milyen nagyszerű a viszony az edző és a játékosok között. S ahol ez megvan, ott nyilván játékos és játékos között is aligha akad számottevő véleményeltérés. Nem lesz könnyű szerdán ezt a csapatot kétvállra fektetni!... De ez is jeles Az újságíró többnyire akikor ismeri meg legjobban a sportolókat, amikor külföldön jár velük. Ekkor napokig van velük együtt a nap minden szakaszában ... Láttunk, hallott mit már sok olyan sportolót, aki nem tett hangfogót a szájára, akinek ... De ne folytassuk, hiszen éppen azt akarjuk most elmondani, hogy ritkán találkoztunk olyan illedelmes, szerény, tisztelettudó társasággal, mint amilyen a győrieké. Egyetlenegy kifogásolható szót nem hallottunk egész út alatt. És ritkán láttunk külföldön magyar csapatot körömszakadtáig úgy küzdeni, mint ahogyan azt az ETO tette. Pedig óriási bizonytalanság volt ebben a csapatban, aminthogy azt korábban már említettem. Ez a bizonytalanság most már eloszlott. Hazafelé jövet már tárgyalgatták, hogy a Fiorentina játékosai közül ki mi tud, hogyan kell velük szemben játszani. Tetszik érteni? Most már ismerik az ellenfelet. És ezért talán nem is lesz olyan nehéz szerdán kétvállra fektetni a Fiorentinát? ... Eze Az előbbiekben szándékosan írtam ETO-t, Győrt és nem használtam a Vasas nevet. Olaszországban úgy is eleget használták. Az állandóan rendelkezésünkre állt autóbuszon az a tábla volt, amelyet még 1959- ban használtak, amikor a magyar válogatott járt Firenzéiben, magyar színekkel, csak éppen a „magyar válogatott ■ csapat” feliratban a válogatott szó helyére került a Vasas sízó. A lapokban is többnyire csak a Vasas szó szerepelt vastag címbetűkkel. Így: Vasas — Győr nélkül. Az ETO-t amolyan Vasas-fiókcsapatnak tekntik. Ideje lenne erről a külföldet leszoktatni. És rászoktatni a Győrre, az ETO-ra. Ebben az akcióban valamelyest segítene az, ha a Győr szerdán kiverné a Fiorentimit. # Éhesek vagyunk! A győri játékosok minden iránt érdeklődtek. Megcsodálták Michelangelo különböző alkotásait, a Palazzo Vecchio előtt a Dávid-szobrot, ha csak másolat formájában is, s mindent, amit rövid két-három nap alatt meg lehetett tekinteni. Látták, hogy Olaszországiban sem fenékig tejfel az élet, hiszen fent, a „firenzei Halászbástyán” egész sereg fiatal mázolt a kövekre rikító színekkel különböző hipermodern „alkotásokat”, s hozzáírták: „Tudjuk, hogy a képek nem szépek, de éhesek vagyunk!" S volt még egy felirat. Fry szó több nyelven: „Köszönjük". Mármint hogy köszönik az odadobott pénzeket. A Fiorentina szerdán szereseit csapata. Álló sor balról: Albertosi, Roqora, Ferrante, Vitali, Bertini, Lenzi. Giicicsoi: Hamrin, De Sisti, Chiaruai. Merrli, Bruqnera. A Palazzo Vecchio, azaz a Városháza. Akitől külön búcsúztak Csütörtök este hat óra előtt a pisai repülőtéren . .. Már indulunk kifelé, amikor megállít az egyik hivatalos személy. Mutatnám meg neki, hogy közülünk melyik az a Stolz. Az, aki a 30. másodpercben azt az óriási helyzetet kihagyta. Mondja, hogy minden 50 évben hagynak ki egy ilyen helyzetet. Megmutatom neki Stolzot, barátságosan egymásra nevetnek, én meg arra gondolok, hogy Győrött tehát már nem lehet kihagyni a fél évszázad helyzetét... Már Firenzében kihagyták ... Mattanovich Béla Jé SMANCULA .. Ma még a teljes erővel folyó edzéseké a szó. A napi adagokat tonnákban mérik. Október 5-én következik majd az erőfelmérés, vagy ahogyan a súlyemelők nevezik — a keményítés. Akkor lehet majd lemérni, hogy a sok-sok tonna mit jelent kilókban. A közös edzéseken a hangulat kitűnő, így készülnek válogatott súlyemelőink az október 15—21 közötti berlini súlyemelő-világbajnokságra. Pszichológiai edzés Földi Imre napi adagja 7—8 tonna. Nála a bemelegítés abból áll, hogy egy 20 kilós vassodrófát vagy félszázszor hajigál a feje fölé. Tavalyi légsúlyú világbajnokságának megvédésére készül és nagyon vigyáz a testsúlyára. A fogyasztásnak egészen új módszerét alkalmazta a nyáron, amikor jó melegben nyakig begombolkozva autózott Wartburgjával zárt ablakok mellett. Mivel nem éppen a legújabb típusú kocsit mondhatja magáénak, külön fogyasztásnak számított, ha útközben szerelnie kellett. — Az ezzel járó bosszankodási idegeskedés felért pszichológiai edzéssel is — meséli most már nevetve. Ecser időnként átnyergel Mármint a súlyemelés kedvéért napi 15—20 kilométert kerékpárnyeregben tölt. Nem kell megijedni, speciális edzéshez, speciális teherbírású kerékpár tartozik, mert csak ez kér©? a „Vastag** becenévre hallgató Károly barátunkat a hátán cipelni. Száguldásról természetesen nincs szó és Ecuer 138 kilós testsúlyát úttalan utakon, terepen pörgetik előre lábai. Néha levezetésként végig gurul a tatai sportpálya salakján is, ahol nagy ilyenkor a riadalom a többi sportoló között. — Bukás meg nem fordult elő? — kérdezzük óvatosan. — Itt a nyoma — húzza boka fölé nadrágszárát és mutatja a még pirosló sebhelyet. — Így jár az, aki félrenéz, amikor együtt edz a lányokkal — hangzik oldalról egy kaján megjegyzés. Csendben és komolyan A többiek is nagy szorgalommal végzik edzéseiket. Az eredményeket csúcsok jelzik, amelyek egy kicsit elsikkadtak a nagyobb nemzetközi jellegű események mellett. A legutóbbi bányászbajnokságon Benedek János fél kilogrammal javította meg pehelysúlyú lökésben Földi 140-es rekordját, Bagócs János pedig a könnyűsúlyú nyomást kerekítette fel egy féllel 128 kilóra. — Az első félévi átlagom jobb volt a tavalyinál — mondja búcsúzáskor Tóth Géza. — Teheránban 462 és féllel voltam 3. Ez most kevés lesz... A lengyelek ellen sikerült a 470. Berlinben erre szeretnék még rátenni. *— Mi van Veres Győzővel? — kérdezzük már az ajtóból, mivel nem láttuk kitűnő világcsúcstartónkat. — Győző továbbra is Tatabányán a klubjánál készül a világbajnokságra — halljuk Horváth József edző szavait. — Berlinben Földi, Veres, Tóth és Ecser helye biztos a világbajnoki csapatunkban, a hiányzó három súlyemelőt majd ott a helyszínen jelöljük ki — akkor már az ellenfelek ismeretében. T. F. Fél óra válogatott súlyemelőinkkel Ecser a terepen Csak elismeréssel lehet adózni Nagyon sokrétű és változatos a napi postával érkező levelek tartalma. Levélíróink többsége együtt él a sportmozgalommal, bírálnak és dicsérnek, érdekes és hasznos javaslatokat vetnek papírra. Meglátják azt, ami jó,korszerű, és sportmozgalmunkat nem elvonatkoztatva vizsgálják, hanem országépítő, társadalmi életünk szerves részének tekintik. Ez csendül ki egy idős társadalmi munkás leveléből is, amelynek a mondanivalója valahogyan így szól: lám, egyszerű térkép is mennyire tükrözi az utóbbi esztendők országépítő munkáját. Levélírónk az új térképekről szól, arról, hogy iskoláinkban ma már feledésbe ment Kogutowicz hajdani hegy- és vízrajzi térképe: az új arcú ország kinőtte, használt lomok közé utasította egykori ábrázatának rajzát. Levélírónk is megemlíti: kellett ez a térkép, mert városok születtek, nagy gyártelepek, sok község nőtt a puszták helyén, s ahol korábban lapos mocsarat, futóhomokot jelölt a rajz, ott ma már élet, termelés, csatorna, folyam, szántóföld és kombinált van. Keltett az új térkép és mégis: milliónyi dolog hiányzik és hiányozni fog róla. Nem lehet százszázalékosan hű képet adni a valóságról, mert ez a valóság napról napra újast szül, ismeretlen jeleket ró a térképre, s olyan gyorsan alakítja az ország képét, hogy a sebes trón sem tudja követni. Ha — gondolatban persze — most olyan térképet próbálnánk készíteni, amely a sportlétesítmények születését is kopírozná, csődöt mondana iparkodásunk. Tegnapi rajzunk ámításnak bizonyulna, mert ma már ismét új jelet kellene róni a meglevők mellé. A szocialista országot építő ember a sport térképét is villám,gyorsan változtatja. S gondolatbeli térképünk talán sohasem gyarapodott oly gyorsan új jelzéseikkel, mint az utóbbi esztendők során. A párt közelgő IX. kongresszusa hatása nyomán az üzemek szocialista brigádjai új meg új munkasikereikkkel vívják termelési harcukat. Új arcú emberek, nem pufogó frázisokkal hirdetik iparkodásukat, nem fellegeket verő ígéreteket tesznek, hanem a köznapi élet ezer tennivalójával birkóznak, azzal a legszebb, de legnehezebb „leckével”, amelyet a történelem adott fel: szocialista módon élni, dolgozni, tevékenykedni. S e tennivalók kötelező erővel szorgalmazzák azt, amelyet valahogyan így fogalmazhatnánk meg: adni a saját erőből, tudásból és energiából a köznek, becsületből a máért és a holnapért mindannyiunknak. S dicsekvés nélkül szögezhetjük le: az alkotó kezdeményezés, a társadalmi munka becsülete és szeretete egészséges erjedést hozott a sport területén is. Sok tucat híradás jelzi az ország minden részéből, hogyan nő napról napra a társadalmi munka a sport területén is. Nehéz a válogatás, hiszen a főváros és a vidék üzemei, a kisebb városok és falvak sportkörei szűkszavú jelentéseikben is óriási tevékenységiről adnak számot. Zalaszentlőrincen például összefogtak a fiatalok és idősek egyaránt és nem vártak felsőbb utasításra, segítésre, felújították tönkrement labdarúgó-pályájukat és most a röplabdapályákon tevékenykednek. Az ország délnyugati, határszéli községében, Lentiben is nagyszabású társadalmi munkán alapuló sportpálya-építési akció folyik. Az 1500 lelket számláló zalai községben, Nován 25 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek el rövid idő alatt a fiatalok és ezt a számot a közeli hetekben szeretnék megduplázni sporttelepük építése során. De bármerre is járunk, mindenütt találkozunk hasonló jelenséggel és szinte lehetetlen felsorolni azt az egészséges törekvést, amely a társadalmi összefogás és munka nyomán kibontakozott Mondhatná valaki, nem nagy dolog mindez, hiszen saját maguknak dolgoznak, saját kedvtelésükre építik a pályákat, öltözőket. Ez igaz, csakhogy e nagyszabású társadalmi munkaakció mögött sokkal több vám, mint egyéni kedvtelés. Az új sporttelepek, épületek társadalmi munkával emelt falaiban ott él a közös cél felismerése, az egyén kötelességtudása és lelkesedése, az alkotó lendület helyes irányba terelése. Erős, testben is egészséges emberek kellenek mindehhez, olyanok, akik maguk is megtalálják az utat a sporthoz és gyermekeik érdekében is tettrekészek. Megfogalmazatlanul, de felismerhetően ott van mindez a sportért végzett társadalmi munka mérlegén, s nagy erővel billenti a mérleg serpenyőjét a társadalmi erők javára. E munka értékét még csak megközelítően sem lehet meghatározni. Csillagászati szám jönne ki — de egyébként sem lehet soha megfizetni a lelkesedést, a sport ügye iránt érzett odaadást. Csak mélységes elismeréssel lehet adózni mindazoknak, akik a maguk hitét, erejét hozzáadták, hozzáadják ehhez a tevékenységhez. Igazi kiállás ez egész országépítő munkánk ügye mellett. Csécsey József __________________L. 1 ARCKÉPEK- félközelben Az ogyesszad ifjúsági atlétikai Európa Játékokon eredményesen szerepelt magyar fiatalok közül valamennyien megérdem-EBBOnEMCtfÁ Uk-f bemu* tatást Egyet*'len aranyárat mesünk, 2 TÉGLA | FERENC § természetesen már Oigyeszg szóban sem „kerülhette” el mm . ezt Nem mind a HtCCA 1966 hennapi küzdelemben, remekül összpontosítva, utolsó dobásával kaparintotta el az aranyérmet az addig vezető NDK-beli Henning előtt. — A dobás után aztán úgy voltam, hogy egyszerűen nem akartam hinni a mérőszalagnak — emlékezik vissza a szegvári diszkoszvető. — Kértem is, mérjék le még egyszer. Másodszorra — elhittem. Becsületszavamra, kis híján sírva fakadtam a boldogságtól. Pedig Feri egyáltalán nem sírás alkat De hát ki ne értené meg a győztesek örömét!?... És ha ez ezúttal a magyar versenyzők közül csak Téglának jutott ki, kis küldöttségünkben akadtak néhányan, akik átélhettek valami hasonlót Ha nem is a dobogó legtetején állva. A csepeli BÁTOR PISTÁNAK például kétszer is kijutott ebből a felemelő érzésből. — Már az előfutamok közben éreztem 400 méteren, hogy „muszáj’’ dobogóra kerülnöm. Először csak a harmadik helyre gondoltam, aztán fokozatosan merészebb lettem. Nem tagadom, győzelemre készültem. A döntő előtt megnéztem a beosztást, a kettes pályán szerepeltem. Gondoltam, minden rendben, előnyös helyzetben vagyok. Aztán közvetlenül a rajt előtt kiderült, hogy csak akkor sorsolják a pályákat, és nekem a legkülső jutott. Mondanom sem kell, ez mit jelentett. 350 m-ig senkit nem láttam, s amikor hirtelen felbukkant mellettem a szovjet Bratcsikov, már nem tudtam visszaverni a támadást. Második lettem. De azért jó volt a második fokon is állni. Csak az bosszantott, hogy a régen áhított új csúcsot most sem sikerült elérnem. Csak beállítottam a régit. Pedig érzem, hogy bennem van a jobb eredmény. — És kétszázon? ... — Ott más volt a helyzet. A papírforma szerint legfeljebb az ötödik helyre lehettem jó. A délelőtti előfutamok után aztán áttanulmányoztam az eredményeket, s arra gondoltam, itt is fel kellene jutni a dobogóra. Persze, ez csak vágyálomnak tűnt akkor még ... Ám beteljesedett. Bátor István önmagát is felülmúlva, harmadik lett. A 19 éves fiatalemberről jó véleménnyel vannak a szakemberek, úgy fogalmaznak vele kapcsolatban, hogy belőle lehet „a” magyar négyszázas. Váratlan kiugrásnak számított viszont a miskolci NYITRAI ZSUZSA bronzérme diszkoszvetésben. Első igazán nagy versenyén eddigi legjobb eredményét megjavítva, verekedte fel magát a dobogóra, és súllyal is helyezést szerzett. — Négy éve kezdtem atlétizálni a helyi sportiskolában — mondja Zsuzsa. — Először súlyt löktem, a diszkoszra csak később tértem rá. Tavaly lettem ifiválogatott, mindkét számban szerepelek__ — És melyik a kedvenc?__ — A mostani eredménytől függetlenül is a diszkoszt jobban szeretem. Persze, nagyon meglepődtem, hogy így sikerült. Nagyon boldog voltam. Aztán ahogyan ott álltunk a dobogón (milyen telhetetlen is az ember!), átvillant rajtam a gondolat: jó lenne feljebb kerülni... Az ormosbányai PAPP MARGITOT úgy jellemezték, hogy szinte korlátlan lehetőségei vannak. Szorgalmas és remek adottságokkal rendelkezik. Ez segítette a mostani harmadik helyhez az ötpróbázók között. Félig tréfásan azt is mondogatták: mi lesz, ha meg is tanul atletizálni? ... Mi lenne?__Mellesleg úgy érezzük, hogy nem teljesen véletlen, hogy Margit a Komszomolszka Iszkra” című lap (amely a versenyről naponta jelentetett meg különkiadást) címoldalára került. Erre a bizonyítékot még kint, Ogyesszában szolgáltatta. Kocsis L. Mihály A vasárnap kiemelkedő sporteseményei (A teljes műsort a pénteki számunkban közöltük.) ATLÉTIKA. Az országos váltóbajnokság második napja, Népstadion, 9. A Bp. Honvéd I országos felnőttversenye, Tüllér u., 15. (kalapácsvetés 11. ; stadion-edző pálya). A Vasas I rúdugróversenye, Pasaréti , út. 10. VÍZILABDA. OB I.: Budai ; Spartacus—Bp. Honvéd, 16. OSC —Szolnoki Dózsa, 17. Egri Dózsa —FTC, 18. Cs. Autó —Újpesti Dózsa, 19. V. Izzó — BVSC, 20. (Valamennyi mérkőzés a Sportuszodában lesz.) LABDARÚGÁS NB I Tatabánya —Vasas, Tatabánya. 14.30. Aranyosi (Tárkány, Kasizia). Tatabánya: Gellei — Törőcsik, Kovács, Juhos, Sas, Lacakó, Szabó, Csennai, Ménesei, Szuromi, Horváth. Vasas: Varga — Bakos, Mészöly, Ihász, Mathesz, Berendi, Molnár, Puskás, Farkas, Fister, Korsós. FTC —MTK, Népstadion, 14.30, Vízhányó (Fülöp, Losonczy). FTC: Géczi — Novák, Mátrai, Páncsics, Juhász, Szűcs, Szőke, Varga, Albert, Rátkai, Rákosi. MTK: £ Láncakor — Keszei, Csetényi, £ Jeney," Nagy I, Dunai, Török, Takács, Nagy E., Obor- Szil, Laczkó.^ Dorog —Diósgyőr, Dorog, 14 30. Radó (Nagy E., Antall, Dorog: Ilku — Lévai, Simon, Molnár, Czéh, Cseri, Juhász, Virágh, Lakics, Monostori, Horváth. Diósgyőr: Tamás — Kovács II. Gál, Kiss, Deák, Szucsányi, Ruttkai, Hajas, Saurgent, Sikora, Vas. Újpesti Dózsa—Bp. Honvéd, Megyeri út, 14.30, Zsolt (Som- fiai, Balla B.). Újpesti Dózsa: Szentmihályi — Káposzta, Sasi- Ani, Nyirő, Solymosi, Noskó, Kuharszki (Fazekasi), Bene, Göröcs, Dunai II, Zámbó. Bp. I Honvéd: Bicskei — Sima, Ma-rosi, Vági, Tóth Gy., Komora, Nagy Gy., Tussinger, Tichy, Nagy A., Tóth K. , ózd — Dunaújváros, Ózd, 14.30, Farkas (Marton, Len-kefi). Ózd: Katona — Ko- vács, Frenkó, Budai, Nagyka- I posi, Murányi (Várallyay), Bo- rzó, Halápi, Szalai, Szendrei, Zalai. Dunaújváros: Aczél — Formaggini, Ligeti, Andriska, Nagy B., Nagy F., Czigler, Mártha, Mihály (Takács), Boreányi, Földi. * KÜLFÖLDÖN SZEREPELNEK: Tájékozódási versenyzőink Finnországban a VB-n, sakkozóink Hágában és Zinnowitziban, női kosárlabdázóink Kolozsvárott az EB-n, hosszútávfutóink Kassán, kajak-kenu versenyzőink Plovdivban. Vasárnap, 1966. október 2.3