Népsport, 1968. március (24. évfolyam, 42-63. szám)

1968-03-01 / 42. szám

AZ ÚT ELEJÉN Az edzés előtt versenyzők, ed­zők beszélgetnek. — Jenőnek éppen úgy, mint tavaly, megint fáj a dereka — mondja Szabó Sándor.­­—Nem tud rendesen vívni. Ha pontosan lemásolja a múlt évet, akkor jó, Mexicóban is második lesz. — Első — mondja Szőcs Ber­talan. — Miért?! — Mert most jobban fáj neki. Ezzel aztán a téma le­ is zárul, egészen addig, amíg Kamuti dr. is meg nem érkezik. — Valóban sérült? — Sajnos, igen, így tavasszal mindig előjön évek óta egy ré­gebbi sérülésem, aztán csak jaj­gathatok. Csak idővel el is múl­jon, mint szokott, s akkor ki­egyezek vele... A vívóválogatott olimpiai elő­készületeinek nem az elején, ha­nem igen fontos részénél tart. Szakmai alapozás címén vonult be ez a téli-tavaszi, mindennapos vívást jelentő munka a szótá­runkba. Most, mivel az év első két hónapjában versenyszünet is van, különösen hatásos lehet ez a munka. No és, hogy , a versenyzők igen odaadóan dolgoznak, pedig a napi ötórai vívás már nem gyerekjáték. Hosszú, kényszerű kihagyás után csatasorba állt ismét Gyu­­ricza József is. — Iskolázom, iskolázom, majd meglátjuk, hogyan sikerül ez az év — mondja. Igazán nem lenne rossz, ha úgy sikerülne, mint a 66-os, amelyben Moszkvában volt a világbajnokság. Ahol tudvalevő­leg Gyuricza cselekvően járult hozzá az ezüstérem megszerzé­séhez. Hatz József mesteredző a női tőrvívókról mondja tulajdonképpen, de ál­talánosítható is: — Jó érzés érezni, látni azt a lendületet, azt az igyekezetét, amivel most dolgoznak a gye­rekek. Ha ez az egész felkészü­lés alatt kitart, és nem jön köz­be komolyabb sérülés sem ... Nos, akkor én nyugodtan nézek az olimpia elé. — Ami most a mindennapos edzések során kialakult, azt a munkatempót kívánjuk átvinni a további, heti kétszeri központi edzésre — mondja Polgár József szakfelügyelő. — A hét többi napja edzése az egyesületeké ... A mostani edzések hangulata, légköre valóban igen jó. Szüts János mesteredző a kard­vívókról: — Sokat mondani, így a fel­készülés elején nemigen lehet. Az igyekezet megvan, dolgo­zunk, és igen szépen alakul minden. Pézsának és még né­hány vívónknak le kell adnia néhány kilót... Tényleg, Pézsa Tibor kissé sú­lyosabb egyéniség ezekben a napokban, mint általában lenni szokott. A lendület, a munkakedv per­sze ragadós. De az azért rögtön feltűnik mindenkinek, ha valaki olyan jár elől a munkában jó példával, aki azelőtt, hm... Például Kamuti Lászlóról volt eddig szinte mindig az a vé­lemény, hogy túlságosan sokat bsz a tehetségére, s ennek megfelelően keveset vív, keveset dolgozik. Most viszont fordított a helyzet. Egyöntetű a vélemény, hogy egyike a legszor­galmasabbaknak. Edzője, dr. Bay Béla mesteredző szerint: — Laci még életében nem dol­gozott ilyen figyelemmel, igye­kezettel és annyit, mint most És mit mond ő maga? — Valamikor dűlőre kellett már vinnem a dolgot. Volt már, amikor sokat dolgoztam a felké­szülés során, de mégsem hozta meg a kívánt eredményt, és min­dig kiderült, hogy itt vagy ott lehetett volna még egy kicsit többet, kicsit jobban csinálni. Most nem akarok semmi ilyen kihasználatlan lehetőséget hagy­ni, a lehetséges maximumot aka­rom csinálni. Ha ezután sem si­kerül semmi Mexikóban, akkor levonom a szükséges következ­tetéseket. De ezt az évet a ví­vásnak szentelem. Olimpia. Mexico. Az embernek a munka láttán megvan az a jó érzése: a vívók felmérték és teljesen átérzik e két szó jelentőségét. (Dvd) Milyen sportlétesítményeket akarnak áthelyezni a Margitszigetről ? Mert ut elújulás alatt a Fehér úti sportkombinát ? Aki két évtizeddel ezelőtt járt utoljára Budapesten, ma szinte rá sem ismer fővárosunkra. Nemcsak épül, hanem szépül is az ország centruma. Új városré­szek létesültek, megépült — többek között — a Népstadion, amely — a Halászbástya és a Margitsziget mellett, idegenfor­galmi látványosság lett. Az egy­re fejlődő, izmosodó sportéle­tünkkel azonban kevésbé tudtak lépést tartani a létesítmények. A növekvő igényeket a meglevő régiek mellett az újak sem tud­ják teljesen kielégíteni. Ezért is érint mindig bennünket érzéke­nyen a hír, ha megszüntetnek egy-egy sportpályát. Holott — ezzel számolni kell — a város­­rendezés, a város képének kialakítása ilyen áldozatokkal is jár. — Aktív területgazdálkodást folytatunk a jövőben — mondot­ta Cserpes Ferenc, a Fővárosi Tanács építési és városrendezési osztályának helyettes vezetője. — Eddig díjmentesen engedtünk át egy-egy területet. Jövőben egyszeri megváltásért kell majd négyszögölenként 1000 forintot fizetni, így minden szerv alapo­san megfontolja majd, milyen területekre van szüksége, me­lyikre tart igényt. Gazdaságos-e számára, vagy pedig nem. Arról azt hiszem, le kell mondani, hogy minden vállalat, üzem, sa­ját sportpályával rendelkezzék. Sokkal racionálisabb, ésszerűbb megoldásokat kell keresni, olya­nokat, amelyek előreviszik a sport, elsősorban a tömegsport ügyét. Hiszen egy vállalat, üzem vonatkozásában elsősorban ilyenről lehet szó. Ezzel kapcsolatban megtudtuk, hogy már jó ideje készen áll a Fehér úti sportkombinát terve. Ennek óriási előnye többek kö­zött: h.a jó megközelíthetőség. Itt lesz majd a földalatti végállo­mása is. Ezen a 100 holdnyi te­rületen tervezett sportcentrum alkalmas lehet arra, hogy a kör­nyékbeli vállalatok pályaigényét teljes mértékben kielégítse. Nagy megtakarítást jelent, hogy a te­rület közművesítve van. A sport­liget középpontjában egy na­gyobb sportpálya (20—25 ezres lelátóval) és 10 kisebb pálya — köztük atlétikai és 600 méteres motoros salakpálya — lenne. A terv szerint egy nagyobb klubhá­zat építenének, megfelelő számú öltözőkkel. Erre a sportkombinátra szük­ség van, mert több pálya meg­szüntetésével számolhatunk. Szó van a Margitsziget átrendezésé­vel kapcsolatos újabb tervekről is. Egyelőre csupán a bal oldali részen levő labdarúgópályát kí­vánják átépíteni, mivel ez a sportpálya nem illik be a Mar­gitsziget átrendezési tervébe. — Mi a helyzet a Dózsa te­niszstadionnal és az úttörőpályá­val? — Egyelőre egyiknek a kitele­pítéséről sincsen szó — kaptuk a felvilágosítást. — A teniszsta­dion nívós létesítmény, amelyre szükség van a szigeten. Más a helyzet az úttörőstadionnal. Ha megépül majd a tervezett szálló a pálya közelében, akkor új helyzet alakul ki. A Fővárosi Tanács illetékesei úgy vélik, hogy a jobb oldalon levő csónak­házak rontják a Margitsziget összképét. A Hajógyári-sziget kihasználásával „tehermentesíte­ni” lehetne a Margitszigetet ezektől a csónakházaktól. A Fővárosi Tanács távlati ter­vei között szerepel az Arany­hegyen épülő, kisebb sportliget építése, éppen úgy, mint a lakó­telepek melletti játszóterek lé­tesítése. Ezek — úgy véljük — a legfontosabb, legsürgősebb feladatok közé tartoznak. A Jó­zsef Attila lakótelep 3000—4000 iskolája részére létesített játszó­terek ugyanis csak, részben elé­gíthetik ki az ilyen igényeket. Lényeges lenne, h­a az új lakó­telepek tervezésénél a fiatalság sportigényeit is figyelembe vennék. Budapest új arculatának kiala­kítása tehát több helyütt olyan problémákat vet fel, amelyek megoldása csak az érdekek teljes összehangolása mellett le­hetséges. Az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendelete alapján ho­zott kormányhatározat szerint az MTI — többek között — a sportlétesítmények kezelésével, használatával és igénybevételé­vel kapcsolatos jogkört is gya­korolja. Itt az alkalom tehát, hogy az illetékes szervek ezen a téren közös nevezőre jussanak. Várszegi János Mexikó..., Bilbao..., s az új sporttelep Sajtótájékoztató az FTC-ben Sajtótájékoztatót tartott az FTC csütörtökön délelőtt, az Üllői úti sporttelepen. Az érte­kezletnek két napirendi pontja volt. 1. a mexikói labdarúgó­portya, 2. az új FTC-sporttelep megépítése. Lakat Károly hosszan elemezte a sikertelen portya tanulságait.­­ A liverpooli VVK-találkozót kivéve, az utóbbi időben egyet­len külföldi szereplésünk sem volt sikeres. Teljesen érthetetlen előttünk: ha csapatunk Hegyes­halmot, esetleg Curticit elhagyja, tudásának csak töredékét tudja nyújtani, így volt ez most Mexi­kóban is, ahol pedig igen nagy várakozással tekintettek a Fe­rencváros szereplése elé .. . Kel­lemetlen, hogy éppen az olimpia színhelyén nem sikerült bizonyí­tani, pedig nem is egy mérkőzé­sen a közönség is „velünk” volt... A játékosok egyéni teljesítmé­nyeiről szólva, kiemelte Takács, Novák, Juhász és Szőke teljesít­ményét, viszont csalódással be­szélt Albert, Varga, Rákosi és Szűcs játékáról. Ezután a Bil­bao elleni 13-i és 27-i mérkőzés­ről beszélt az edző. — Egyszer már játszottunk a Bilbao ellen a VVK-ért, s akkor csak a harmadik találkozón tud­tuk biztosítani továbbjutásunkat. Ismerjük tehát a csapatot, és bizonyos fokig a körülményeket is. Reméljük, az első találkozó alkalmával most olyan előnyt tudunk szerezni, ami elegendő lesz a négy közé jutáshoz. Lakat Károly után az egyesü­let elnöke. Kalmár István az Üllői úti nagyszabású pályaépí­tésről beszélt. — A mintegy 40 millió forin­tos költséggel épülő, új sport­telepünk első szakaszának a munkálatai már ebben az évben megkezdődnek, s 4—5 évig tar­tanak majd. Az építkezés költ­ségeit, az állami támogatáson kí­vül, különböző bevételi források­ból fedezzük. Engedélyt kap­tunk a sporttelepet megörökítő, képes levelezőlap, a bajnoki jelvény, és egy, a játékosok alá­írását tartalmazó bajnoki szalag árusítására, számítunk az egye­sülettel rokonszenvező hazai és külföldi sportbarátok anyagi tá­mogatására. Évenként egy nem­zetközi mérkőzés tiszta bevétele is ezt a célt szolgálja majd. Az idén az olasz Internazionaléval szeretnénk játszani. Végül az elnök az FTC jövő évi 70 éves jubileumáról be­szélt. A 70 éves FTC történetét könyvben örökítik meg. Rajtoltak az ifjúsági asztaliteniszezők Pénteken délután a Játékcsar­nokban 20 asztalon pattogtak a labdák, több mint hatszáz fiú és lány küzd a bajnoki címekért. A nevezések száma azonban hatszáznál jóval több volt, hi­szen sokan több versenyszám­ban is elindultak. A szakemberek boldogan tekin­tettek körbe a teremben, hiszen, amint elmondták, tíz éve nem volt már példa ilyen jól rende­zett és népes Budapest-bajnok­­ságra ebben a sportágban. Az első napon egyébként a leány- és fiúpárosok küzdelmei kezdődtek meg, szombaton az egyeseket bonyolítják le a dön­tőkig. N­apirenden a m­exikói olim­pia (Folytatás az 1. oldalról.) RÖPLABDÁBAN — nem si­került az olimpiai részvétel jo­gát megszerezni. SPORTLÖVÉSZETBEN — az elmúlt két évben mérsékeltebb teljesítményt nyújtottak a ver­senyzők. Tavaly megkezdődött a válogatott keretekben a szer­vezett és rendszeres előkészületi munka. Az eredményes pont­szerzés érdekében a szakembe­rek fokozottabb együttműködé­sét várjuk. SÚLYEMELÉSBEN _ a to­kióinál ponterősebbnek látszik csapatunk, de győzelmi esé­lyünk kevesebb. TORNÁBAN — a férfiaknál sikerült az 1967-es előirányzott tervet betartani. Nagyot javult tudásszintjük, reális esélyük van az olimpiai kiküldetésre. A nők eredményei 1967-ben nem voltak kielégítőek. Igaz, hogy négy biz­tos csapattag esett ki közülük. Két versenyző újra dolgozik a keretben, s ez javíthat esélyein­ken. ÚSZÁSBAN — néhány jó eredmény elérésére képes ver­senyzőnk van. Pontszerzésre a női váltókban, egy-két női számban és esetleg az egyik férfi váltó­ban lehet esélyünk. VITORLÁZÁSBAN — évek óta állandó a fejlődés és ez 1967-ben már nemzetközi verse­nyeken is megmutatkozott. Le­hetséges, hogy egy-két egység kivívja a kiküldetés jogát. VÍVÁSBAN — Tokióban 34 pontot, négy aranyérmet szerez­tünk. A közbeeső két világbaj­nokságon ugyan 35, illetve 33 ponttal jelentős sikert arattunk, de csupán egy-egy aranyérme­sünk volt. A nagy esélyesek kö­zül elsősorban a szovjet vívók törtek előre. Ők lesznek Mexi­cóban is a legerősebb ellenfe­leink, ennek ellenére remé­nyünk van arra, hogy csapa­tunk a hagyományokhoz mél­tóan szerepeljen. VÍZILABDÁBAN­­ az ut­rechti EB-n alárendelt szerepet játszottunk. Azóta jól szervezett, sokoldalú edzésmunka folyik, jó hatásúnak bizonyult néhány idősebb játékos visszatérése, a feljövőben van a csapat. Április 7-én: olimpiai fogadalomtétel A továbbiakban Csanádi Árpád a hátralevő időszak feladataira tért ki. " Folytatni kell a tavalyi ki­esések miatti hiányok pótlá­sát. Fokozottabban, szinte min­dennap kell ellenőrizni az előké­születi munkát. Szükségesnek tartjuk, hogy szövetségeink nagy gondot fordítsanak az edzésfe­gyelem megszilárdítására, a ne­velőmunkára, hogy mindenki érezze a felelősséget az olimpiai felkészülésben és a szereplésben. Április 7-én ünnepélyes keretek között megtartjuk az olimpiai kerettagok fogadalomtételét. Az idei, nagy versenyek mindegyikét az olimpiai jó szereplésnek kell alávetni. Július 31-ig le kell zárni a válogatást, a további, nyu­godt felkészülés biztosítása érdekében. A második felké­szülési szakaszban hasonló­képpen jó feltételeket, ki­egyensúlyozott légkört kell teremteni a csapaton belül.­­ Mivel a hosszabb távú elő­készületek kerülnek előtérbe az egész világon, már a közeljövő­ben meg kell kezdeni az 1972-es csapatok kialakítását. Éppen ezért helyes, ha a müncheni olimpia programján szereplő cselgáncs, íjászat és kézilabda sportágakban már most fokozot­tabb gondot fordítunk az előké­születekre. Csanádi Árpád végül az idei téli olimpiai tapasztalatokról tá­jékoztatta a tanácskozást és ki­tért a NOB grenoble-i ülésére is. " A magyar sportközvéle­ményben, akárcsak külföldön, érzékeny visszhangra talált az ott született határozat, amely lehetővé teszi, hogy Mexikóba meghívást kapjon a fajgyűlölő Dél-Afrika Olimpiai Bizottsága is — mondotta többek között Csanádi Árpád, és részletezte a határozat előzményeit. A to­vábbiakban pedig kifejtette: — A NOB döntése súlyos válságot idézhet elő a nem­zetközi olimpiai mozgalom­ban és veszélybe sodorhatja a mexikói olimpia megren­dezését is. Az olimpiai játé­kok sorsát féltő, a sport iránt rajongó milliókkal együtt reméljük, hogy a NOB, a kialakult helyzet értelmes és reális újraérté­kelésében végül is meg­találja a módját a vitatott határozat megváltoztatásá­nak. Ezzel is érvényt szerezhet az igazi olimpia eszméjének, saját alapelveinek, és továbbra is megőrzi az olimpia egységét, amely a nemes mozgalom továb­bi fejlődését biztosítja. — A magunk részéről, a tilta­kozáson túl, természetesen tá­mogatjuk az olyan törekvése­ket, amelyek az olimpia haladó eszméinek megfelelően kíván­ják rendezni a realitást figyel­men kívül hagyó határozat kö­vetkeztében kialakult helyzetet. A jelentést és az abban meg­határozott feladatokat az együt­tes ülés elfogadta. Ezután a Ma­gyar Olimpiai Bizottság az al­elnöki tisztség ellátásával Bíró Mihályt, a főtitkári funkció be­töltésével Csanádi Árpádot bíz­ta meg.* Szünet után az MTS Országos Tanácsa megtárgyalta és elfo­gadta az MTS 1963. évi munka­tervét, az MTS Országos Taná­csának éves üléstervét, az MTI Országos Tanácsa és az Orszá­gos Elnökség ügyrendjét, mű­ködési szabályait. A NAGYMESTER MEGLEPŐ LÉPÉSE Visszavonulás — csúcsformában 1870. március 3-án született Maróczi Géza. A magyar sakkozás kiemelke­dő egyénisége, Maróczy Géza 1903-ban, a márciusi bécsi nagy versenyen felejthetetlen telje­sítménnyel szerezte meg az 1—3. helyet. Ez az eredménye a századforduló táján megkezdő­dött nemzetközi sikereinek mél­tó folytatása volt. Maróczy nem sokkal ezután részt vett a prá­gai tornán — ott 6. lett —, s ek­kor még senki sem gondolta, hogy a nagymester abbahagyja a versenyzést. A nemzetközi és a hazai sakkvilág meglepetéssel fogadta Maróczy visszavonulá­­­sát, aki akkortájt ereje teljében volt. A nagymester elhatározá­sának jelentős oka az volt, hogy munkahelyén nem nézték jó szemmel versenyeken eltöltött idejét, még fizetés nélküli sza­badságát sem. (Maróczy évekkel később visszatért a sakktáblához és újból nagy sikereket aratott — de ez már a sakktörténelem egy másik lapján áll.) Az említett bécsi versenyen a nagymester bemutatta kivételes végjáték-művészetét. A követ­kező hadállásban Maróczy éles szemmel fedezi fel az egyetlen lehetséges utat a győzelemhez. S­ALVE 46. 05! (Messze számított gya­logáldozat, mely megnyitja az utat a világos huszár és király számára a c4 mezőn keresztül.) 46. —, Ke: 47. Kd3, g4 48. Kg:, hg: 49. He4, Hb7 50. Ke3! (Lépés­­kényszer! Sötét csak olyan lé­pést tehet, mely gyalogvesztés­sel jár.) 50. —, Hd8 51. Ha5­, Ke7 52. Kd3, Kd7 53. Kc4, Hf7 54. Hb7, Hg5 55. Hc5:1, Kd6 56. Kb4. (A sötét gyalogok érett gyümölcsként lehullottak, a be­fejezés hibátlan.) 56.­­, Hh3 57. Kb5, Hf2­ 58. a4, Hdl 59. a5, Kc7 60. a6, KbS 61. Kb6, Hc3 62. He6, és sötét feladta, mert azt, Ka8 és Hc7 matt fenyeget. A következő hadállásban Réti Richárd, a későbbi kiváló nagy­mester az ellenfél. Világos: RÉTI: Kgl, Hel, gy: a3, b2, c3, f4, g3, h4. Sötét: M A R­Ó C­Z Y : Kd6, Fg4, gy: a4, b5, f7, g6, h5. Maróczy következetes cserék­kel törekedett erre az állásra, s bemutatja a futó fölényét a huszárral szemben. Következett: 43. Kf2, Kc5 44. Ke3, Kc4 45. Kd2, d4! (Fontos lépés, mellyel világos megszabadul elszigetelt gyalogjától és egyúttal megszer­zi királyának a d4 pontot. Vilá­gosra az ütés kényszer, mert de, majd Kb3 fenyegeti.) 46. cd., Kd4, 47. Hd3, f6 48. Hf2, Ff3 49. Hh3, Fd5 50. Hf2, Fc4 51. g4, f5 52. g5. (Jobb lett volna gh., gh: és a Hhl—g3 ellenjáték, de sötét arra is gyalogelőnyt sze­rez.) 52. —, Ffl 53. Hhl, Fg2 54. Hg3, Ff3!, világos feladta, mert király- vagy huszárlépésre kény­szerül s arra sötét Ke4 után be­hatol a királyszárnyra.) Végállás: RÉTI MARÓCZY MARÓCZY Sándor Béla Szombat, 1968. március 2. ) FRISSÍTŐ HELYETT A számtalan Budapest-bajnoki mérkőzés közepette miben­ is találhatnak felüdülést a fekete-fehér mezők szerelmesei? Egy másik sakkpartiban. Portisch Lajos nemzetközi nagymester egyik játszmáját elemzi Barcza Gedeon nagymester (balról) és Flórián Tibor nemzetközi mester, az IVSZSZ főtitkára. Az érdek­lődők: Szilágyi György, Gábor Zoltán, a szövetség ügyvezető elnöke és Kluger Gyula. (Pobuda Tibor felvétele.)

Next