Népsport, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-01 / 27. szám
Hétfő, 1971. február 1.2 a Népsport JELENTI ! ■ Közgyűlés Tatabányán. Közgyűlést tartott a Tatabányai Bányász SE, amelyen részt vett és felszólalt dr. Beckl Sándor, az MTI elnöke is. ■ Folytatódik a jégkorongbajnokság. Tíznapos szünet után szerdán a jégkorongozók ismét a bajnoki pontokért küzdenek. Az érdeklődés középpontjában a BVSC—FTC rangadó áll. A másik találkozón a BKV Előre az Újpesti Dózsát fogadja. 13 Molnár Béla 70 éves. A Ferencváros labdarúgócsapatának szövetségi képviselője pénteken ünnepelte 70. születésnapját. "A kitűnő, veterán sportember évtizedek óta hűséges társadalmi munkása a klubnak. Mi is gratulálunk. ■ Módosítani kellett az ugrók téli versenysorozatának műsorát. Tatán ugyanis jelenleg magas- és rúdugróversenyt rendezni nem lehet, így ezeket a számokat nem szombaton Tatán, hanem csütörtökön délelőtt a Játékcsarnokban rendezik meg. Újabb verseny. A teniszezők újabb fedettpályás versenyét a Vasas rendezi, a Pasaréti úti fedett csarnokban. Az egy pályára való tekintettel csak három szám, férfi egyes, női egyes és férfipáros szerepel a február 6-án, szombaton kezdődő verseny műsorán. A nevezési zárlat 4-én csütörtökön van. Haláleset: Mezey Ferenc, a Kertészeti Egyetem tudományos munkatársa, a Magyar Síszövetség volt elnökségi tagja, a sportág nagy szerelmese hosszú betegség után 69 éves korában elhunyt. Mezey Ferenc példamutató szakértelemmel és önzetlenséggel végezte sporttevékenységét is, nem véletlenül tüntették tehát ki a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója címmel. Temetése február 1-én 15 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Felhívás: A Vasas kerékpáros-szakosztálya felvételt hirdet 1954—55-ös születésű, kerékpározást szerető fiúk részére. Jelentkezni lehet mindennap 15 óra után, a Garay utca 24. szám alatti kerékpáros műhelyben. I) Napirenden: Hajdú megye. Első februári elnökségi ülésén a kézilabda-szövetség — többek között — Hajdú megye kézilabdasportjának helyzetét tárgyalja meg. ■ Versenybírók továbbképzése. A sportlövő szövetség versenybíró tanácsa háromnapos versenybíró továbbképző tanfolyamot rendez. A tanfolyam február elején kezdődik. R Változás. A kézilabda-szövetség edzőbizottságának titkári teendőit eddig Rupták Károly látta el. Működését megköszönve az elnökség felmentette megbízatása alól, s az EB titkárául Lovassy Lászlót bízta meg. Eredményes tanácskozás: Dunavarsányban háromnapos megbeszélés keretében vitatták a tekesport időszerű kérdéseit az MTSZ elnökségi tagjai a budapesti és a megyei szövetségek elnökei és főtitkárai részvételével. ■ Négy helyen. Márciusban a kézilabdás válogatottak négy helyen szerepelnek. A férfi ifjúságiak Pozsonyban, a női nagyválogatott az NDK nőnapi tornáján, majd Hollandiában és az NSZK-ban, a férfiválogatott pedig az NSZK-ban, majd valószínűen Hollandiában szerepel. B Alapozás Mohácson. A Duna menti városban nemcsak a labdarúgás népszerű. Ezt bizonyítja, hogy három más sportágban: atlétikában, evezésben és kosárlabdázásban is megkezdődött az alapozás. A mohácsiak nagyon komolyan veszik a felkészülést, heti négy-öt edzést tartanak tornateremben és szabadban. Edzőtovábbképzés. A Magyar Röplabda Szövetség edzőbizottsága február 5-én és 6- án továbbképző tanfolyamot rendez a Testnevelési Főiskolán. A továbbképzésen az NB I-es csapatoknál működő edzők számára kötelező a részvétel. Forró a Spartacusban. Forró Mihály az egykori ismert, élvonalbeli teniszező, aki a labdarúgósportban is jó nevet , szerzett magának, az új idényben a Bp. Spartacus teniszszakosztályának egyik edzője lesz. Forró Mihály eddig a BVSC-nél játékosedzőként működött. Évzáró — évnyitó. A Vasas tenisz-szakosztálya február 3- án szerdán este tartja évzáró, és egyben évnyitó szakosztályi értekezletét. LABDARÚGÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ LABDARÚGÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ LABDARÚGÁS ♦ SPORTMOZG Nagyszerű pályákon folytatódik a felkészülés (Folytatás az 1. oldalról) sokkal kezdődött, és a 7. percben Tóth Bálint már megszerezte a vezetést. Mégsem volt mindenki egyértelműen elégedett. Machos Ferenc edző például többször is beszólt a pályára, távoli lövést, gyorsabb labdatovábbítást sürgetve. A játékosai — érdekes módon — ötperces szakaszokra szót fogadtak. Ezekben a szakaszokban születtek a gólok, egyébként sok volt a felesleges cselezgetés, oldalirányú passzolgatás, egyénieskedés. Ahogy ez már a felkészülésnek ebben a szakaszában lenni szokott... A múlt heti edzőmérkőzéssel ellentétben, most a csapat jobbszárnya volt aktívabb. Puskás megfogadta a tanácsokat, sokkal többet mozgott. Egészen a saját 16-osáig jött hátra a labdákért, többet volt játékban, valósággal vonzotta a labdát. Egy ideig elkapkodta a kapu előtti helyzeteit, de a végén ez is sikerült, egymás után három gólt lőtt A találkozó után Várfi Ferenc, a klub elnöke elmondta, hogy üzenet érkezett a menedzsertől. A túrára feltétlenül sor kerül. Valószínűleg február 9- én lesz az indulás. Ferencváros-II. ker. TTVE 10:1 (3:1) Hévízi út, 4000 néző. Vezette: Kacsányi. Ferencváros: Géczi (Vörös) — Novák, Páncsics (Havasi), Bálint (Horváth Á.), Vépi — Juhász, Rákosi (Selenka) — Szőke (Füsi), Branikovits (Kű), Albert (Németh), Mucha (Kovács B.). Minden rosszul kezdődött. Legalábbis a Fradi-szurkolók számára. Először kisiklott egy villamos, s így gyalog kellett a Flórián tértől megközelíteni a Hévízi úti pályát. A mérkőzésen az első támadás végén zörgött a háló. A Ferencvárosé. Erre Branikovits gyorsan kiegyenlített. Lassan a nap is előbújt a felhők mögül, s a nagyszerű talajú pályáról (dicséret a rendezőknek) már csak a jó játék hiányzott. De ne türelmetlenkedjünk: még csak a fonmébahozó időszak elején vagyunk. A második gólnál, a már említett elégedetlenkedő szurkoló is tapsolt: Novák 25 méterről megeresztett lövése a jobb kapufáról vágódott a hálóba. A félidőben még Branikovits lőtt gólt. A II. félidőben még negyedórát játszott a kezdő „garnitúra”, majd bejöttek a tartalékok. Mindez 5:1-nél történt. A hátralevő időben a III. kerület kapusa szórakoztatta a közönséget. Hibát, hibára halmozott, s jóformán minden lövést beengedett. Kár, mert a „kerület” egészen ügyesen játszott, amíg el nem fáradtak a játékosok. Góllövők: Branikovits, Novák, Horváth (2—2), Szőke Illésből), Albert, Selenka, Juhász, Hl. Kovacsevics. MTK—Budafoki MTE 3:1 (1:1) Salgótarjáni út, 1000 néző. V: Bana. MTK: Hajdú — Török, Dunai, Csetényi — Oláh, Straszszer — Oborzil, Kiss, Szuromi, Koritár, Kunszt. BMTE: Németh — Nagy K., Kárpáti, Kapitány, Szöllősi — Sárközi, Dinnyés — Pataki, Nagy J., Kolbert, Darvas. Negyedóra után megszerezte a vezetést az NB I-eseknek Koritár, de tévedtek azok a kékfehér hívők, akik ebből azt a messzemenő következtetést vonták le, hogy: ___Kicsi aztán megindult az üzlet__” Nem indult meg. Legalábbis nem az az üzlet, amire a hazai szurkolók számítottak. Négy perc múlva ugyanis újabb gól született, de ezt Hajdú kapta. A budafoki Kolbert helyezte a léc alá. Támadott, támadgatott az NB I-es gárda, de ezek a rohamok még nem voltak azok azigaziak. Látszott a labdarúgókon, hogy kemény munkával eltöltött időszakot hagytak maguk mögött. Játékukból még hiányzott a frisseség, a lendület. A második félidőre mindkét csapat több cserét hajtott végre. Hajdút Brünyi, Csetényit Rab, Strasszert Csorna váltotta fel. Lement Oláh is, s Kiss húzódott a helyére. A csatársor pedig így festett: Sárközi, Kontár, Szuromi, Becsei, Kunszt. A BMTE- ben helyet kapott Viktorik, Zoltán, Karikó, Potykievich, Tóth és Taschner. Kiss lövése „besurrant” Viktorik mellett. Egy kicsit potya íze volt a gólnak. Utána viszont egymás után három hatalmas bombát hárított jó érzékivel a fiatal kapuvédő. Lassan elfáradtak a vendégek, s jórészt a kapujuk előtt folyt a játék. Persze, ha egy-egy alkalommal ők is megiramodtak, akkor Brünyi sem unatkozott a túlsó kapuban. Végül még Kunszt bombázott a hálóba, s így lett 3:1 az eredmény. Videoton—Elektromos 5:3 (1:1) Hévízi út. Vezette: Hermalm. Videoton: Szabó — Posch (Mester), Kovács, Nagy III, Fejes — Borsányi (Hartyányi), Burka (Bodnár), Karsai — Wollek, Nagy II, Csukovics (Józsa). A fehérváriak egyenesen az edzőtáborból, Balatonszemesről érkeztek a találkozóra. Először a Videoton játékosai villogtak a pályán. Egy cseles szabadrúgás után Woltek mellé durrantott, majd Burka a kapufát találta el. Posch többször felfutott a jobb oldalon. Aztán csodák csodája, fordult a kocka. Az NB III-as csapat meglepte ellenfelét, s egyre-másra vezette a támadásokat. Fejes hibázott, majd rögtön utána Kovács könnyelműsködött, a jobbszélső beadott és Púpos mintegy nyolc méterről a jobb sarokba helyezte az Elektromos vezető gólját. Az NB I-es csapat nehezen talált magára. Az oldalvonal mellől az edző kommentálta a látottakat. A mélyülő talajon a labda sokszor megtréfálta a küzdőfeleket. Nagy II. miután kihagyott néhány gólhelyzetet, egy beívelt szöglet után a hálóba pofozta az egyenlítő gólt. A pályán ezután perzsavásár folyt. Szavalókórusok alakultak: „Hagyd!” — „Vedd le!” — „Itt vagyok!” A pár perces szünet után elhúzott az Elektromos. Először Horváth lőtt nagy gólt az elalvó Szabó mellett, majd nem sokkal utána Púpos futtatta meg a Videoton védőit, s máris 3:1 volt az eredmény! A nézőtéren már felhangzott: „Mi van veled, Videoton?” Végül rákapcsolt az NB I-es csapat, s egyre-másra hullottak a gólok. A Woliek felvágásáért megítélt büntetőt Karsai értékesítette, majd Józsa beívelt labdájával a kapus a gólvonal mögé fordult, utána rosszul számította ki Woliek bal szélről beadott labdáját. Ezt követően az Elektromos-védők szöktették Bodnárt, aki beállította az 5:3-as végeredményt. Komló I-Komló II 2:2 (2:0) Komló, 500 néző. Vezette: Stier. Komló I: Erdősi — Lazaridisz, Kovács, Makray, Csordás I — Angeli, Solymosi — Bordács (Ficzkó), Juhász, Egri, Orsós. G: Bodai, Merczel, Hl. Solymosi (2). RESPUBLIKA Lezárult egy korszak és egy új kezdődött a magyar nép történetében, amikor 25 évvel ezelőtt — az ország forradalmi erőit tömörítő, az ország demokratikus erőit maga mögött tudó két munkáspárt javaslatára és követelésére — a nemzetgyűlés törvénybe iktatta a köztársaságot. A fiatal, még nem is egyesztendős magyar demokrácia történelmünk legnemesebb, legdicsőbb hagyományait folytatta azzal, hogy szakított a királysággal és államformájának a köztársaságot választotta. A mohácsi vész 1526-ban véget vetett a magyar nemzeti királyságnak. Az uralomra került Habsburg-dinasztia az ország sorsát Ausztriáéval kötötte össze, az ország érdekeit idegen érdekeknek vetette alá. Azóta, négy évszázadon át a magyar nemzet jobbik és nagyobbik része szinte szakadatlanul harcban állt a függetlenségért, a szabadságért. „Eb ura fakó!” — kiáltotta oda Bercsényi Miklós a kétfejű sas koronás fiainak, amikor az 1707-es ónodi országgyűlésen Rákóczi Ferenc javaslatára kimondták a gyűlölt Habsburg-ház trónfosztását. Aztán 1849. április 14-e a nemzet újabb kísérlete volt, hogy megszabaduljon a Habsburg-járostól: a debreceni nagytemplomban Kossuth Lajos javaslatára nyilvánította trónfosztottnak és száműzöttnek az idegen uralkodóházat. Végül 1918—19 forradalmi eseményei is kikényszerítették a Habsburgok lemondását, de a Tanácsköztársaság bukása után az ellenforradalmi rendszer visszahozta az ország, a nép nyakára a — király nélküli — királyságot, az idegen — a Habsburgoktól az úgynevezett nagynémet vonathoz vezető — uralmat, amely újabb szörnyű háborúba, csaknem nemzeti katasztrófába sodorta az országot. A felszabadulásnak, 1945. április 4-nek kellett jönnie ahhoz, hogy a négyszáz év függetlenségi és szabadságharcát, négy évszázad demokratikus küzdelmét siker koronázza. A győzelmet, ennek a harcnak a győzelmét jelentette 1946. február 1-én a Magyar Köztársaság kikiáltása. A győzelmet, s a döntő lépést azon az úton, amelyen a felszabadult ország a demokráciától a népi demokráciához, a köztársaságtól a népszabadság és a népjólét Petőfi megénekelte „dicső respublicájá”-hoz, a szocializmust építő Magyar Népköztársasághoz jutott el. ÍRJA ÖN TOVÁBB! PÁLYÁZAT Léggömb a tetők fölött IX rész: VÁDOL A VÁDLOTT A BBTC—KFC labdarúgórangadó előtt Szabolcs II részegen jelent meg az öltözőben. Tatai edző tiltakozása ellenére Kareasz Gergely, az egyesület elnöke, beállíttatta a csapatba a második félidőre a csatárt. Szabolcs Feri azonban rosszul lett a pályán, s kórházba kellett szállítani. Felgyógyulása után tudta meg, hogy egyesülete bocsánatot kért Tataitól, őt pedig fegyelmi bizottság elé állítják. Felkereste hát az egyesületet támogató bázisvállalat vezérigazgatóját, Pongráczot, hogy lépjen közbe az érdekében. Pongrácz nem ígért semmit, de közbelépett. Szabolcs II azonban minderről nem tudott semmit. Újra berúgott, s másnap reggel feküdt csak le. Csak nagysokára tudott elaludni. ... Egy ideig még nézte maga fölött a plafont. Aztán befordult a fal felé. Elaludt... A legfelsőbb sportbíróság díszterme zsúfolásig megtelt a Szabolcs-ügy főtárgyalására. A karzatok is roskadoztak a kíváncsiskodók terhe alatt. Az előcsarnokban újságírók és fényképészek hada nyüzsgött,tolakodott a minél jobb helyekért. A közönség ünnepélyesen öltözött sorai között rikítottak a BBTC piros-sárga mezes játékosai. A terem fojtott zsongása elhalkult, amikor a bíróság tagjai bevonultak, s elfoglalták helyüket. Bírók, ügyészek, ügyvédek, szakértők, ülnökök. A gépírónők papírjaikat rendezgetve készültek a nagy tárgyalásra Sokan a bejárati ajtót lesték. Ott vezetik be majd a vádlottat. Döbbent moraj tört fel, amikor az ajtó kinyílt, s Szabolcs II fegyveres őrök kíséretében jelent meg. Az arca sápadt volt, de frissen borotvált. Szemei karikásak és beesettek. Sárga-piros csíkos rabruháján 8-as szám volt. A csuklóin feszülő bilincset igyekezett ruhájával eltakarni. Határozottan, felemelt fejjel jött befelé, nem nézett semerre. A bíró éleset fújt a sípjába, s ezzel megnyitotta a tárgyalást. Megállapította Szabolcs II személyazonosságát, s felszólította az ügyészt, hogy, olvassa fel a vádiratot. Szúrós szemű, szikár ember emelkedett szólásra. Terjengős beszédében többrendbeli iszakázással, egyrendbeli minősített részegséggel, hűtlenséggel, sportszerűtlenséggel vádolta Szabolcsot. Részletesen ismertette és elemezte az eseményeket. Végül, a súlyosbító körülményeket is tekintetbe véve, halálbüntetés kiszabását, valamint a játéktól való egy esztendei eltiltását kérte. Kemény szavait ijedt némaság követte. Egy fiatal nő felsikoltott Ájultan vitték ki a teremből. Szabolcs hátán folyt a verejték. Eddig merev tekintete segélykérőn kereste védőügyvédjét. — Nem temetni jöttem Szabolcsot, de nem is dicsérni! — kezdte ünnepélyes hanghordozással a védőügyvéd. — Nem temetni jöttem azt az embert, akire az ügyész az elhangzott súlyos vádak alapján halálbüntetést kért. A védelem, a védekezés joga azonban mindenkit megillet... Mert hatoljunk a bűnök belsejébe. Próbáljuk vádlottunk elvetemültségét valamivel magyarázni. Keressük a bűnre vezető indítékokat, keressük vádlottunk felelősségének mértékét. Kétségtelen, hogy tetteinek mozgatója nem anyagi érdek, nem aljas szándék, nem bosszúvágy volt. A bűnöket kisebb fajsúlyú jellemhibák, elbizakodottság, felelőtlenség, hiúság, éretlenség szülték. A főbűn következménye rendkívül súlyos volt. Egy bajnokság veszett el miatta! Ez, természetesen, nem maradhat megtorlás nélkül. De vajon előre tudta-e, akarta-e Szabolcs Ferenc ezt a tragédiát? Nem tudhatta, mert a mérkőzés kimenetele nemcsak tőle függött. Nem akarhatta, mert a győzelem részére sem volt közömbös. Tehát csak gondatlanságról, alkoholos befolyásoltságról lehetett szó, és csupán az események szerencsétlen alakulása dagasztotta a törpét óriássá. Nem védhetem a rosszat, de ezeket is figyelembe kell venni az ítélet meghozatalakor .... A teremben csönd volt. Csak a székek nyikorogtak időnként, s papírlapok zizegtek. Az ügyvéd néhány pillanatnyi szünet után folytatta: — Vizsgáljuk meg most a vádlott életútját, környezetét, amelyben bűnössé válhatott. Gyermekkora, iskolás évei elkényeztetett, „mindent szabad” légkörben, könnyedén teltek el. Tehetségét korán felfedezték, s ezután még könnyebben ment minden. Ölébe hullt a siker, a pénz, az egész világ. Kinek ne ártott volna meg ennyi lehetőség? Szabolcs is ember, méghozzá fiatal és tapasztalatlan. Nem tudta elkerülni a bűnre vezető, ámde fényes alkalmakat... Kérdezem ezek után a tisztelt bíróságot: kik hagyták magára Szabolcsot ezen a csúszós úton? Kik tették még veszélyesebbé az útját? A felelősség nem egyedül Szabolcsot terheli! Általában vádolom a felnőtteket, akik elmarasztalják a fiatalokat olyan hibákért, amelyek az ő nevelési hiányosságaik következtében jöhetnek létre. Hibáztatom személy szerint az edzőt, aki elnézte Szabolcs Ferenc kezdeti kisiklásait — hamis „sportérdekből”. Vádolom az orvost, aki felsőbb utasításra ugyan, de hivatásával ellentétben álló beavatkozásokat végzett. És vádolom elsősorban az elnököt, aki kiadta a bűnös utasítást. Akinek mindennél előbbrevaló volt a győzelem, aki kockáztatta a játékos egészségét, aki lábbal tiporta a legalapvetőbb pedagógiai elveket és a sportszerűség elemi törvényeit... Valaki felzokogott a teremben. Karvász vörösre gyűlt arcát eltakarta. De az ügyvéd folytatta: — Elnézést kérek, ha netán elragadtattam volna magamat, de az igazság kedvéért még azt is el kell mondanom, hogy bár Szabolcs viselkedése tagadhatatlanul hozzájárult a csapat vereségéhez, neve mégis úgy fog szerepelni a sportkrónikákban, mint a BBTC gólszerzője, a KFC elleni mérkőzés egyenlítő góljának szerzője, öt perc alatt megtette kötelességét, megtette azt, amire társai 90 perc alatt képtelenek voltak. Mindezeket figyelembe véve, nem lehet ugyan dicsérni Szabolcs II-t, de temetni sem! Az ügyvéd utolsó szavai belevesztek a közönség ovációjába. S amíg a bírók ítélethozatalra visszavonultak, mindenki csak a védőbeszédről, és Szabolcs Feriről beszélt. Az elnöknek háromszor is sípolnia kellett, míg újra csend lett a teremben. — A sportszerűség nevében ítéletet hirdetek! — hallatszott az elnök hangja. — Szabolcs II Ferencet sportszerűtlen viselkedés miatt bűnösnek találtuk, és büntetésképpen játékjogát egy évi időtartamra felfüggesztjük. A BBTC vezetőségét a nevelőmunka elmulasztása és a sportcélok helytelen értelmezése miatt nyilvános megdorgálásra ítéljük ... A közönség felugrott a helyéről. Áttörte a korlátokat, elözönlötte az emelvényt, az egész tárgyalótermet. A piros-sárga mezes BBTC-játékosok Szabolcshoz rohantak, kitépték az őrök kezeiből, és vállakra emelve vitték ki az udvarra. Mámorosan játszottak vele, feldobálták a levegőbe. Feri valószínűtlenül boldognak és könnyűnek érezte magát. Súlytalanul szállt, emelkedett egyre magasabbra. Fel, fel a város tetőrengete fölé. Akár a léggömb. Jókedvűen ébredt. A szobában már sötét volt. Talpra szökkent, s ekkor újra megpillantotta az idézést. Az idézést, saját fegyelmi tárgyalására ... Galamb Sári * Kérjük kedves olvasóinkat, hogy a történet következő folytatását 1971. február 5-én, pénteken déli 12 óráig juttassák el szerkesztőségünkbe. A később érkezett írásokat — a pályázat szabályainak értelmében — nem vehetjük figyelembe. Dombos: Háromntaponként játszunk mérkőzést Elutazott a Rába ETO Jugoszláviába Az eredeti terveknek megfelelően, vasárnap délután társasgépkocsin elutazott Jugoszláviába a Rába ETO labdarúgócsapata, hogy Opatijában jó talajú pályákon készüljön tovább a bajnoki idényre. Pálkövi Gyula sportköri elnök vezetésével , valamint Dombos Ágoston edző, dr. Povázsán József orvos és Józsa Zoltán gyúró kíséretében az új tizennyolcas keret valamennyi tagja útrakelt. Ezek a játékosok a következők: Földes, Tóth dr., Keglovich, Orbán, Izsáki, Pozsgai, Kiss, Stolcz, Horváth B., Somogyi, Korsós, Glázer, Póczik, Vida, Csukás, Horváth L., Nagy Gy., Hegyi. Az elutazás előtt Dombos Ágoston a következőket mondta: — Háromnaponként akarunk mérkőzéseket játszani. Az eddigiek szerint már biztos, hogy megmérkőzünk a Rába ETO volt edzőjének Szusza Ferencnek jelenlegi csapatával, a lengyel Górnik Zabrze csapatával, ezenkívül még több jugoszláv csapattal is játszunk mérkőzéseket. Február 15-ig maradunk Jugoszláviában, és hazatérőben utunkat megszakítjuk Veszprémben, ahol 17-én, a Bakony Vegyész csapatával mérkőzünk.