Népsport, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦­­ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚG Tavaszi „tréfák" Szabolcstól Zaláig­­. A mókás kedvű tavasz tréfál velünk: hoz napfényt, jó meleget, aztán zord esőt, szelet, fagyot. Hol naftalinba té­teti télikabátjainkat, hol szedhetjük elő ismét a meleg holmit. Úgy tűnik, ezek az apró tavaszi „tré­fák" a labdarúgásban is honosak. Az NB I múlt hétvégi fordulójáról már megírtuk, hogy meglepőbbnél megle­pőbb eredmények születtek. Nos, ugyanez megtörtént az NB alacso­nyabb osztályaiban, az NB I B-ben, NB Il-ben és az NB Ill-ban is. Azaz Szabolcstól Zaláig rengeteg váratlan eredmény született. Mintha a csapatok egy része most akarná bizonyítani: méltó a figyelemre, így és ezért tör­ténhet meg, hogy szinte átíródnak a táblázatok. És nemcsak az alsóbb régiókban, hanem a táblázatok élén is. De hát ez is szép a tavaszban, meg a fociban! A sok-sok „csintalanság". A meglepő fordulatok. Vegyes érzelmekkel­­ az NB I B-ről Az időhúzás , „veszélyes” taktika Kecskeméten több min­t hatez­ren mentek ki a Dózsa-rang­­adóra. Vonzó volt a csata, hi­szen nem kisebb tétért folyt, mint hogy a győztes egy kis lépéssel közelebb került az NB I-hez! A mérkőzés előtt Ko­vács Ferenc, az egriek edzője nem titkolta, ők a döntetlennel ■is elégedettek leniinének. Csapa­ta érm­él, megfelelően játszott. Az egriek szorosan fogtak em­bert, nagy nyugalommal sze­relték a kecskeméti próbálko­zásokat és­­ húzták az időt. A kecskeméti közönség eleinte bosszankodott, aztán csendesen figyelte csapata vergődését, így ment volna talán ez a mérkőzés végéig. A 64. percben azonban az egri Mészáros fejéről szög­letre pattant a labda és a já­tékvezető — a partjelző inté­sére !— kirúgást ítélt. A kecs­keméti Czilih— aki addig csa­pata egyik legjobbja volt — a vitában megfeledkezett magá­ról. Kiállították! Szigeti Ferenc edző kérdőre vonta a játékost. — Peri bácsi, én csak azt mondtam,­­hogy szöglet volt! A játékvezető­ azonban többre emlékezett. Véleménye szerint e csatár még azt is megjegyez­te, hogy ilyen. .. bírót még nem látott életében. Czéh min­denesetre zuhanyozni vonult. Elszabadult a pokol a pályán. Néhány perc múlva — les után — az egri hálóban táncolt a labda ... A közönség még inkább tűzbe jött és szinte belehajszol­ta a tíz főre olvadt kecskeméti csapatot a győzelembe. Amikor ?_71. Percben Diószegi reális í°,remények­ között a hálóba talált, egy csapásra megválto­zott a mérkőzés képe. Most már az egriek siettek, sőt kapkod­­tak, és ez volt a helyiek sze­rencséje. Lehet, ha az egriek kezdettől fogva győzni akar- nak, mindkét pontot elvisszik, de csak döntetlenre mentek. Mi­­után gólt kaptak, hiába siettek, már elkéstek! Ózdon nem megy a foci Ezt nem nehéz bizonyítani, csak a bajnoki táblázatra kell nézni. A gyönyörű stadionban valamikor, például az FTC elle­pte ,NB I-es mérkőzésen, jóval több volt a nézők száma húsz­ezernél, s ma alig­ emelkedik a kétezer fölé a nézőátlag. Ez a kritika is! Nem megy Ózdon a foci, his­szen a hazai pálya előnyét sem tudja az Ózdi Kohász kihasznál­ni. No, meg a szerencse is el­­a csapattól... Vasárnap például Váradi hatalmas lövése­s felső kapufáról vágódott a gólvonalra, szinte „füstölt a mész”, de kiperdült a mezőnybe a labda. Ide kívánkozik: a Békéscsaba Ózdon jó futballt játszott, meg­érdemelte az egyik pontot. Az ózdi közönség — a döntetlen el­lenére is ez volt az általános vé­lemény — végre jó focit látott. Sztriptíz! „Sztriptíz-műsor” vezette be Soroksáron az Egyetértés—Bp. Spartacus mérkőzést. Mielőtt bárki megrökönyödne, elárul­juk, csak arról volt szó, hogy a két csapat tagjai piros-fehér szerelésben jelentek meg, s ezért nadrágot cseréltek... A pálya közepén! A szégyenlőseb­­bek — nagy derültség közepette — a háló mögött. A hangulatos kezdést a han­gulatos folytatás követte. Ki­alakultak a párok és kiderült, hogy a máskor oly gólerős Ha­lápi, bármilyen tapasztalt „ró­ka”, nem tud elszabadulni a nyurga Kácsortól. A másik ol­dalon Gábor kapott szigorú „testőrt” Szántai személyében. A többi csatár nem sok vizet zavart. És milyen a sors? A közmon­dás szerint egy fecske nem csi­nál tavaszt. Nos, a szünet után beállított Weimper, ha tavaszt nem is tudott varázsolni, de né­hány húzásával tökéletesen meg­zavarta a Spartacus hátsó alak­zatának „házirendjét”. Friss, eleven mozgásával lendületet vitt a támadósorba, s ebben a játékrészben a mezőny legjobb­ja volt. A gól előtti támadás is tőle indult el A harag rossz tanácsadó A Székesfehérvár—Debrecen találkozón a 80. percben fel­bomlott a fehérvári had­rend a középpályán. Hor­váth, a játékvezető döntését be sem várva, „ítélkezett”, amiért kiállítás járt. Néhány perc múl­tán újabb debreceni ellentáma­dás következett. Akadálytalanul játszhatták át a játéktér köze­pét, hiányzott Horváth. Gól szü­letett a támadásból, s ezzel az­tán el is úszott a biztosnak lát­szó fehérvári pont. Egyöntetű volt a mérkőzés végén a véle­mény: ha Horváth nem veszíti el a fejét, aligha következett volna be a vereség! Az újabb lehetőség is elúszott Hová lett a régi oroszlánbar­­lang?! Hová lett Jerabek kora?! Amikor a Szállítók Czabán Sa­mu téri pályájától jobban féltek a csapatok, mint bármilyen más pályától?! Sokat és sokan be­szélgettek erről vasárnap dél­után a FOSPED Szállítók—BKV Előre mérkőzésen, hiszen a ha­zaiak győzelme egyáltalán nem volt egyértelmű, megnyugtató, biztos. A második félidőben Sashegyi egymaga megfordít­hatta volna az eredményt. 1 * Nem sikerült, és ezzel a BKV Előre újabb lehetősége úszott el. A kék-sárgák immár „biztosan” őrzik az utolsó helyet. Ezzel a vereséggel az Előre sorsa valószínűleg végérvénye­sen megpecsételődött... A mér­kőzésről egyébként csupán any­­nyit: a kétszer 45 perc nagy ré­szében „grundfocit” láttunk. Ahol a labda volt, ott nyüzsgött 18—20 játékos. És a néző fejé­ben önkéntelenül is megfordult: túl nagy a különbség az NB I és az NB I B között! Pedig az NB I-es mérkőzéseken sem ké­nyeztetik el manapság a szur­kolókat ... V. A hét 11-e az NB I B-ben­ ­ Németh (BVSC) - Papp­­ (SZMTE), Tallósi (P. Bányász), Kreidli (Kecs­kemét), Mad­ai (Ózd), Lutz (Kecskemét), Filó (ZTE), Lódi (Kecskemét), Weimper (Egyetértés), Im­­re (Békéscsaba), Nagy F.­ (SZMTE). Három mérkőzés, három furcsaság az NB II-ben Nincs abban semmi különös, ha egy NB II-es mérkőzésen öt­­ gól esik. Azt is megszoktuk az utóbbi években, hogy ilyen ta­lálkozóra igen gyakran mind­össze ötszáz néző kíváncsi. Per­sze, attól függ__Vasárnap az MVSC—BEAC meccsen a hazai csapat három kapufát, és öt remek gólt rúgott. Régen volt már ilyen gólszüret a vasutas­pályán. A lelátón mindössze 500 néző ült! Történt ez azon a pá­lyán, ahol alig több, mint egy évtizede, az MVSC fénykorá­ban, 10—15 ezer ember szoron­gott egy-egy mérkőzésen. Sőt a kiesést követő években is 4—5 ezer ember járt a ,,kubik”-ba. Úgy tűnik, a legnehezebb időszakban fordított hátat csa­patának a miskolci zöld-fehé­rek szurkolótábora. Igaz, nem ok nélkül maradtak el a nézők, hiszen a kiábrándulást néhány játékos siettette egy-egy rossz játékkal, lélektelen magatartás­sal. Mostanában azonban szel­lemében és néha már játékában is más csapat lép pályára. Vasárnap az ország második városában az MVSC—BEAC mérkőzés volt az egyetlen szá­mottevő sportesemény. Igaz, nem volt rangadó, nem ígért semmiféle sztorit a találkozó, mégis elgondolkoztató ez a példátlan részvétlenség. Az ott­hon maradók nemcsak öt szép gól élményeivel, hanem egy szép győzelem kellemes érzésé­vel lettek szegényebbek, így az­tán azt is elmondhatjuk: ezen a mérkőzésen nemcsak a REAC veszített, hanem a „hűtlenek” is. Győri Dózsa—Dorog... A két nagymúltú­ csapat találkozója — a bajnoki táblázaton elfoglalt helyük miatt is — nagyszerű sporteseményt ígért. Sajnos, a várakozást most csalódás követ­te. Iram és küzdelem nélküli, vérszegény játék jellemezte a 90 percet. A dorogiak biztonsági játékra törekedtek és ebből az állásból igyekeztek céljukat el­érni, a döntetlent kiharcolni. Sikerült! " Az 58. percben feltartás miatt szabadrúgáshoz jutott a Gy. Dózsa. A játékvezető hosszú ideig magasba tartott kézzel je­lezte, hogy közvetett szabadrú­gást­ ítélt. A 22 méteres büntető­­rúgást végrehajtó Kovács,­ vagy nem ismeri a szabályt, vagy nem törődött a játékvezető jel­zésével, mert nagy erővel a ka­put célozta meg. A „bomba” fej­­magasságban a baloldali léc belső élére, onnan pedig a kapu közepén denmediscen álló Horváth J. fejére pattant és úgy vágó­dott a hálóba. Ha a kapus nem ér a labdához, érvénytelen, hi­szen közvetett szabadrúgásból közvetlenül nem érhető el gól. Kovács tudatlanságán, vagy meggondolatlanságán ezúttal se­gített a szerencse, a dorogi kapuvédő ritka balszerencséjére. Hát ilyen játék a labdarúgás! Nevek vagy napszámosok Másfél év alatt a körülmények­hez képest jó csapatot kovácsolt egybe Kaposvárott a Táncsics SE-ből Váradi Lajos edző. Az NB II legfiatalabb csapata az ősszel jó középcsapattá vált, és közben néhány bravúrt is csi­nált. Az idén azonban a Tán­csics SE saját otthonában sem bírt a Pécsi BTC-vel, azzal a csapattal, amelyet fél évvel ez­­­előtt Pécsett is biztosan fekte­tett kétvállra. Vasárnap Almás­füzitőn újabb vereség követke­zett. Egy tanulságot bizonyára le­vontak a kettős vereségből „Táncsicséknál”. Rájöhettek ar­ra, hogy megbízhatóbb egy lát­szólag kisebb képességű labda­rúgókból álló, de jól összeszo­kott együttes, min­t a hirtelené­­ban összetákolt, nevesebb játé­kosokból álló gárda, amelynek tagjai tulajdonképpen a pályán találkoztak egymással először. A régi, megszokott „napszámosok” bizonyára többre vitték volna! A vasárnap kapusa 1961-ben, 17 éves korában az Országos ifjúsági válogatott ke­ret tagja volt és 1962-ben, a ma­gyar—jugoszláv ifi-mérkőzésen a kispadom ült!... 1962-ben az Újpesti Dózisa ifjúsági kapusa­ként­­ szerepelt, augusztus 1-től azonban már a Nyíregyházi Spartacus kapusa lett. Nagyszerű sorozat áll mögötte. 1965 óta a mai napig a nyír­egyháziak minden mérkőzésén ő védett. Hívták sokfelé — nem ment! Egyesületében, munkahe­lyén (motorszerelő) megszerez­ték, csapatában számos alka-­­lommal a mezőny legjobbja volt. Most is, Kazincbarcikán, ahol a bajnokesélyest saját otthoná­ban győzte le együttese, Pilisák József a mezőny fölé emelke­dett. Bravúros védésednek kö­szönhető, hogy az esélytelen nyíregyházi gárda győztesként vonulhatott le a pályáról. Ugrik a kapus, ugrik a csatár e­gyes a kapus, ugalmas Jelenet a KELTEK—Borsodi Bányász mér­kőzésem (Fotó: Jécsy József) is . ­­ 14 Az NB II-t is megjárt Siófok bemutatkozása az alacsonyabb osztályban, sem a félidényes bajnokságban, sem utána nem járt sikerrel. Molnár Péter, a csapat edzője azt ugyan nem vállalta a szerződéskötéskor, hogy­ nyomban visszavezeti a csapatot az NB II-be, de ígére­tet tett, hogy a szétzilált együt­test összer­ázza. Az őszi fordu­lóban ez nem sikerült. A siófoki vezetők ennek ellenére nem vol­tak türelmetlenek Molnár ál­landóan azt hajtogatta, hogy virradnak még szebb napok is a magyar tenger legismertebb helységének csapatára !... Lehet, hogy ezek az idők most végre elkövetkeztek, hiszen a siófokiak két mérkőzésen négy pontot szereztek. , — Nem csodáról van szó — mondta Stolle László sportköri elnök. — Edzőnk a felkészülés során egybekovácsolta a csapa­tot. Sok­ nehéz problémát meg­oldott, megfelelő szerepkört ta­lált a fiatalabb és az idősebb játékosoknak egyaránt. A jelek­ből ítélve, a fiúk most a bajnok­ságban bizonyítanak. Persze lesznek még buktatók, de végre elindult a csapat az úton... Visszatért a „rossz” edző Amikor 1966-ban Sándor La­jos edző megnyerte csapatával, a Pécsi Előrével Baranya me­gye bajnokságát, az egyesület — ki tudja miért — jobbnak látta új szakvezető szerződtetését. A Pécsi Élőréből az NB III-ban Pécsi Volán lett, a régi edző pe­dig vándorbotot vehetett a ke­zébe. Időközben a Pécsi Volán sze­rényebb eredményekkel vette az NB III-as akadályokat. 1969 őszén és az 1970. évi félfordulós bajnokságban, mindössze egy­­egy győzelmet aratott és gyen­gén állt a csapat szénája a múlt év őszén is. Hat forduló után, két vérszegény döntetlen, alig két pontot eredményezett és a táblázat végén végleges lesza­kadást ígért. Ekkor ismét gon­dolt egy nagyot a sportköri ve­zetés és az első csapat sorsát újra Sándor Lajos kezébe tette le. Az edzőváltozást követő ered­ményekről röviden csak ennyit: az őszi idényt 11 ponttal és visszatérő önbizalommal zárták, az idei tavaszi két forduló pe­dig három pontot eredménye­zett. Idegenben szereztek érté­k­es győzelmet és a helyi rivális PEAC-tól vettek el egy pontot Ma már bizakodással beszélnek a vezetők a bentmaradást ille­tően is. Visszatért tehát a „rossz” edző a Pécsi Volánhoz. Talán­­még időben ahhoz, hogy erős kézzel, megfelelő szigorral rendet te­remtsen! Sok-sok egyesület számára — tanulságként! Rangadó a Hanyi-tájon Fertőd, Fertőszentmiklós, Pe­­tőháza ... Szinte egymásba épült már a három község. A sport­egyesületek között azonban majdnem áthidalhatatlan távol­ságot teremtett az átkos sovi­nizmus. Az elmúlt héten a Fertőszent­miklós—Fertőd „örökrangadó” lázában égett a három község mintegy hétezer lakója. A talál­kozó színhelyéül — a fertőszent­­miklósiak pályaválasztási jogá­nak megvonása miatt — Pető­­házát jelölte ki az illetékes NB III-as bizottság. Hogy ez a bün­tetés a gyakorlatban mit jelent? Csupán egyetlen példa. A Fertő­szentmiklós nyugati részén la­kók részére, lényegesen köze­lebb van a petőházi, mint a szentmiklósi pálya... Éltek is az ajándékkal Közel ezer ember helyezkedett el a nézőtéren. Szóltak a kólam­pok, a kereplőik, forró volt a légikör, küzdelmes a járták. Győzött a vendég. Erről egyébként a fer­­tőszentmiklósiak edzője, Hor­váth Zoltán így nyilatkozott: „ Érettebb, céltudatosabb já­tékot, jobb csapatteljesítményt nyújtottak a fertőddel­, megér­demelték a győzelmet A veze­tők tehát tárgyilagosan, higgad­tan értékeltek. Nem úgy, mint a szurkolók, akik az ugratások áldozataként még egy-két nap­pal a mérkőzés után is indulat­ba jöttek. Hiába, egy rangadó még a hanyi­ tájakon is fel­borzolja az idegeket! Az öreg harcos és a tinédzser Ritkán fordul elő — még az NB III-ban is —,,hogy két, a bajnokság felé kacsingató együtt­­es küzdelme S:1-es eredmény­nyel végződjék! Csabán a Bes. Agyagipar—Szegedi AK mérkő­zésen pedig ez történt. A SZAK — és ezt a mérkő­zés előtt edzőjük nem rejtette véka alá — az egy pontért uta­zott Csabára. A hazaiak vi­szont nyerni akartak, mert újabb pontveszteség esetén vég­leg leszakadtak volna az­­ él­mezőnytől. Bár gólt nem rúgott, csak egy kapufát, a mezőny leg­jobbja a csabaiak örök ifjú balösszekötője Farkas Gábor volt. Ráépült­­a hazaiak tá­madó taktikája is. Farkas tehát hervadhatatlan érdemeket szerzett ezen a va­sárnapon. De ugyanígy kijutott az elismerésből a 18 éves Ká­vásinak is. Akárcsak egy héttel koráb­ban, a hajrában küldte őt pá­lyára , edzője. Még labdához sem ért, amikor Kuti bombája Tóth kapusról kipattant. Az „újonc” véreseként csapott a labdára, s bal lábbal , ame­lyet a rossz nyelvek­ szerint csak támaszkodásra használ — mintegy 14 méterről, óriási gólt zúdított a szegedi hálóba. Egyszer ért labdához — és ez is gólt hozott! A fiú majd kibújt bőréből, s társai alaposan megropogtatták csontjait. A tinédzsernek elő­ször a még egyszer oly idős Farkas Gábor gratulált először! Csütörtök, 1971. április 1. Siófok, Fertőszentmiklós, Békéscsaba RIS III-as egyveleg

Next