Népsport, 1971. szeptember (27. évfolyam, 207-231. szám)
1971-09-02 / 207. szám
Vidáts csapatunk egyik legjobbja volt A hétköznap is lehet ünnep, mert hiszen minden relatív, és pusztán arról van szó, hogy történik-e valami, ami ünneppé avathat egy hétköznapot. Szerdán délután ez történt a Népstadion környékén. Már két órával a mérkőzés kezdete előtt nem akadt parkolóhely a stadiont környező utcákban és az autósokból gyalogossá lett szurkolók — elkeveredve a valódi gyalogosokkal — hosszú sorokban indítottak ostromot a bejáratok ellen. Úgy, mint vasárnap. A magyar öltözőben Páncsics Miklós volt a legszorgalmasabb. A többiek éppen hogy csak beérkeztek, ő már mezbe öltözötten javasolta Vinkovics gyúrónak, hogy „essen túl” rajta. Jött Dunai Anti. A padon újságpapírba csomagolt zokni és esportszár várta Tichy Lajost, búcsújátékára. Géczi érkezett, mindenkivel kezet fogott, nekilátott az öltözködésnek. Lassan benépesedett az öltöző, ugyanígy a jugoszlávokéé is. Börzsei János, az MLSZ főtitkára, az előtérben beszélte meg a jugoszláv vezetőkkel a programot. Tichy Lajos búcsúztatása — mint kiderült — a jugoszláv vezetőknek legalább olyan érdekes és fontos esemény, mint a magyaroknak. Ismerik őt régen és szeretik. Megállapodtak abban, hogy — a búcsújátékot nem tekintve — a mérkőzés folyamán mindkét csapat három mezőnyjátékost és egy kapust cserélhet. Fél hét előtt néhány perccel jött ki a két csapat a pályára, az osztrák birói hármas Linemayr (Jegel, Schelowski) (osztrák) vezetésével. Mintegy 42 ezren foglaltak helyet a lelátókon. Eljátszották a két ország himnuszát, majd a veterán Tichyt köszöntötték. Ezután a két csapat a következő összeállításban kezdett: Magyarország: Géczi — Fábián, Táncsics, Vidáts, Juhász ,F. —Juhász, I., Fazekas, Szűcs — Bene, Tiehy,T. Jugoszláviai Vukcsevics — Holcer — Ramljak, Paunovics, Pavlovics, Sztepanovics — Oblak, Acsimovics — Petkovics, Filipovics, Dzsajics. Csere: Tiehy helyett Dunai II a 10. percben, Fábián helyett Noskó, Juhász I. helyett Szőke, Pavlovics helyett Antonievics és Acsimovics helyett Jerkovics, valamennyien a 72. percben, Dzsajics helyett Bjekovics a 87. percben. Góllövő: Oblak a 13. percben, Holcer (öngól) a 64. percben, Szőke a 82. percben. Szögletarány: 11:3 (5:2) Magyarország javára. A 3. percben Tichy átadásával Bene tört ki, de aztán belelőtte a keresztező Paunovicsba a labdát. A 7. percben szögletrúgáshoz jutott a magyar csapat. Zámbó a bal oldalról ívelt középre, Bene fejével csak érinteni tudta a labdát, így abban nem volt elég erő. A 10. percben, miközben a jugoszláv 16-os előtt szabadrúgáshoz jutott a magyar csapat, Tichy nagy taps közepette elhagyta a játékteret és Dunai II jött be a helyére. Azután Bene szabadrúgását mentették a védők. Obiak felső léc után gólt lőtt A 13. percben Obiak futtából mintegy 14 méterről, nagy erővel a felső lécet találta el, majd Szűcs szögletre mentett. Dzsajics szögletét Acsimovics visszaadta a szélsőhöz, aki átívelt a jobb oldalra. A labdát Obiak Acsimovicshoz fejelte, aki felismerve a helyzetet, visszajátszott a jugoszláv jobbszélsőhöz. Az üresen hagyott Obiak így mintegy 7 m-ről, nyugodtan bombázhatott a bal sarokba. 1:0 Jugoszlávia javára. Mindjárt utána Bene törhetett kapura, de kivárt és a keresztező védőkbe lőtte a labdát. Veszélyesen támadtak a vendégek. A 17. percben Petkovics iramodott el a jobbszélen, beadását Filipovics 5 méterről a kapu fölé fejelte. Ezután Oblak lőtt 25 méterről, s a 11-es ponton álló Géczi vetődve védett. A 24. percben a kapura törő Szűcsöt felvágták. A 17 méteres szabadrúgásból Bene a sorfalba lőtte a labdát, onnan visszapattant, Bene ismét kapura lőtt, Vukcsevics azonban hárított. A jugoszlávok kapusa a szerencsével sem állt hadilábon. A 28. percben ugyanis Juhász labdáját kiejtette, de szerencséjére nem volt a közelben magyar csatár... Elkeseredettem támadott a magyar csapat. A 33. percben Juhász átadását Dunai II a felső lécre küldte. A kipattant labdát mentették a védők. Két percre rá Fazekas átadásával Dunai II tört kapura. Nagy lövését a kapus nem tudta megfogni, de a labda végül szögletre pattant. A 36. percben Bene tört kapura, a vele futó Vidáts azonban öt méterről elrúgta előle a labdát, amely a bal kapufa mellett hagyta el a játékteret. A félidő hajrájában volt még egy magyar helyzet, de Fazekas elől a keresztező Holcer a kapu torkában szögletre mentett. A szünetben mind a két csapat bezárkózott, de azután, ahogyan fokozódott az újságírók rohama, úgy nyíltak meg az ajtók. A magyar szövetségi kapitány szorosabb emberfogásra ösztönözte a mieinket, és kérte őket, hogy fokozzák az iramot. A jugoszláv öltözőben Boskov szövetségi kapitány arról próbálta meggyőzni fiait, hogy még nem nyerték meg a mérkőzést. Továbbra is azt kérte, hogy lehetőleg mindent a kitűnő formában levő Dzsajicsra játsszanak, másra vezették rohamaikat Benéék. A 72. percben az előretörő Szűcsöt Acsimovics hátulról megrúgta, a játékvezető felírta a magáról megfeledkezett játékost. Még ugyanebben a percben mindkét csapat két-két cserét hajtott végre. Fábián helyett Noskó jött be, Juhász István helyére pedig Szőke. Zámbó visszahúzódott a középpályára, Bene pedig középcsatár lett. A vendégeknél Jerkovics és Antonievics jött be Acsimovics és Pavlovics helyett. Továbbra is a mieink rohamoztak. A 79. percben Bene hanyatt esve lőtt a kapu fölé. Izgalmas, küzdelmes volt a játék. A 80. percben Dunai beadása elcsúszott három védő mellett is, Szőke azonban nagy helyzetben, négy méterről a kapu fölé vágta a labdát. A 82. percben Juhász Péter hatalmas partdobását Dunai II visszajátszotta középre Vidátshoz, akitől a lesgyanús helyzetben levő Szőkéhez került a labda és a szélső 5 méterről a jobb sarokba nyeste a labdát. 2:1 A partjelző nem intett, s a játékvezető megítélte a gólt. A vendégek reklamáltak, Vukcsevics bele is rúgta a labdát a partjelzőbe. A gól után nem sokkal Dzsajics rúgást kapott, két percig ápolták. Visszajött ugyan, de később lement, s Bjekovics jött be helyette. A vendégek még próbálkoztak, de a védelem mindig közbe tudott avatkozni. Nagy ováció fogadta a mérkőzés végét jelző sípszót. Csak szünet után játszott jól válogatottunk Nem hiába tartott ettől a mérkőzéstől Illovszky Rudolf és tartottak azok a válogatott játékosok is, akik legutóbb a Maracana stadionban a világbajnok brazil csapat ellen látták játszani a jugoszláv válogatottat. Dzsajics és társai igazolták jó hírüket: olyan higgadtan és szinte körültekintően játszottak 45 percen keresztül, mintha ők lettek volna itthon. Nem lehetett tőlük elvenni a labdát, kiismerhetetlenül cseleztek, és különösen az ütközésekben nyújtottak számunkra szokatlant, még akkor is talpon maradtak, amikor buktatták őket... Az első percektől kezdve lassították az iramot. Kicsit hasonlított játékfelfogásuk a londoni világbajnokságon megnyitót játszó uruguayi csapatéhoz. Sok adogatással szőtték az akciókat, de a befejezés már hirtelen felgyorsult és csattanó is volt a végén. Így született a góljuk is. A mieink csak nézték, hogyan cselezget, botladozik Petkovics, kétszer egymás után teljesen üresen célozhatta meg kapunkat Oblak! A magyar csapat játékából mindenekelőtt hiányzott a lendület, ami Rióban is, Újpesten is egyik legfőbb jellemzőjük volt. Rendkívül keveset foglalkoztatták a középpályások a széleken játszókat. Jobb oldalon húsz percig nem jutott említésre méltó akció, és ez csak részben magyarázható azzal, hogy Bene többnyire középre húzódva, Dunai II mellett igyekezett rövidpasszos összjátékkal áttörni a védőfalat. Az oldal mellett tátongó üres hely ugyanis szinte felkínálta a támadási lehetőséget Fazekasnak, Juhásznak vagy Fábiánnak. Hiba volt, hogy az átadások zömét előre lehetett „látni", a jugoszlávok is észrevehetően előre számítottak a sablonos megoldásokra: többszörösen is lefogták azokat, akik veszélyesek lehettek volna kapujukra. Az ellenfél egyébként a vegyes emberfogást alkalmazta — nagyon ügyesen. Jugoszlávia legjobb védőjátékosa, Holcer, söprögetett, a hasonlóan nyurga Paunovics fogta Dunai ■ II-t, Sztepanovics Benét kisérgette, s még a hátravontan játszó Fazekasra is ügyeltek. Pavlovics a fél szemét mindig rajta tartotta. A 16-osok előterében ez az emberfogás rendkívül kemény közelharccá alakult, egyébként a félpálya táján rugalmasan váltottak embert, a középpályások pedig területet fogva szűrték a magyar akciókat. A szünetben nyilván elhangzott „nyomatékos” figyelmeztetéseknek volt foganatja. Ahogy mondani szokták, most már „harapott” a magyar csapat. Az erélyesebb fellépés, az iram fokozása, a test test elleni játék vállalása — s az azokban való helytállás — nyomban zavart okozott a vendégek védelmében. A védők arra rúgták a labdát, amerre álltak, egymás után ívelhette válogatottunk középre a szögleteket, de igazi helyzet Vukcsevics kapuja előtt nem alakult ki. Az addig kifogástalanul játszó Holcer nagy hibája hozta vissza a reményt, hogy mégsem kell válogatottunknak vereséggel levonulnia a Népstadion küzdőteréről. A nagy akarástól — ez nem mentség, legfeljebb magyarázat — jó néhány csúnya belemenést láttunk mindkét oldalról. Hogy ki „adott” többet és nagyobbakat, azt nehéz lenne megmondani. Az biztos, hogy a jugoszlávok kezdték. Taktikai szabálytalanságokkal igyekeztek széttördelni a magyar akciókat, kizökkenteni a lendületből, a ritmusból játékosainkat. Erre fizettek rá a hajrában is: védőik láthatóan nem, a labdára összpontosítottak, hanem inkább törleszteni akartak. Fellazult a védőfal, ketten is ököllel fenyegetve vitatkoztak , s közben a hálójukba jutott a labda! Végig nagyon nehéz küzdelmet vívott a magyar válogatott az őszi nyitányon, az Európabajnoki mérkőzések hazai főpróbáján. Dicséretet érdemelnek játékosaink azért, mert egy nehéz félidő után, vesztésre álló helyzetben úrrá tudtak lenni kételyeiken, és heves rohamaikkal ismételt hibázásra kényszerítették az ellenfél védelmét. Az azonban nyilvánvaló, hogy még sok a tennivaló, javítani való! Vidáts, Szűcs és Bene játéka az élen Géczi az első félidőben egyetlen hibát vétett, alászaladt a labdának. A továbbiakban nem volt különösebben nehéz dolga. Dzsajics lövését azonban bravúrosan hárította. Fábián a várakozás alatt szerepelt. Bár többször felfutott a játékszélső helyén, de Dzsajicsot nem tudta tartani, a balszélső néhányszor átjátszotta. Páncsics a védelem legjobbja volt. Két hibát kivéve, biztosan rombolt, jól lépett közbe és fejjel is uralta a mezőnyt. Vidáts bizonyult a csapat egyik legjobbjánál. Keményen, gyorsan, biztosan játszott, tisztázott egy nagy gólhelyzetet. Sokat dolgozott a mezőnyben és a kapura is veszélyt jelentett. A II. félidőben nem tudták megakadályozni a jugoszlávok az előretörésekből. Juhász Péter a jugoszláv gólnál nagyot hibázott. Többször átjátszottak, nem bírt Petkoviccsal, főleg az első félidőben nyújtott mérsékelt teljesítményt. Szünet után valamit javult teljesítménye, az egyenlítő gól az ő beadásából született. Juhász István is hibáztatható a vendégek góljáért. Igen mérsékelt teljesítményt nyújtott. Nem találta helyét a középpályán, nem sikerültek: a szerelései és továbbításai sem. Cseréje indokolt volt. Fazekas az I. félidőben szürkén játszott, nem sikerültek a cselei, s nem tudott igazán karmester lenni. Szünet után valamit javult, de messze elmaradt legjobb formájától. Szűcs kirobbanó erőben játszott. Elöl-hátul biztos pont volt. Jól fogta Filipovicsot. Benét régen láttuk ilyen jól játszani. Minden támadásban benne volt, jól cselezett, helyzetbe hozta társait és saját magát is. Sajnos, a befejezések nem sikerültek. Dunai II a csatársor egyik legjobbja volt. Nem tudták tartani a jugoszláv védők. Minden megmozdulása veszélyt jelentett, ő jól továbbította a labdát. Zámbó az I. félidőben igen gyenge teljesítményt nyújtott, nem találta a helyét, nem jöttek be a cselei. A cserék után, Szűcs ellenállhatatlanul játszott, amikor a középpályára került, magára talált, s ekkor elfogadhatót nyújtott. Noskó, bár nem volt sok ideje, de magabiztosan látta el feladatát, jól rombolt és ügyesen indított. Szőke beállítása szerencsés húzás volt. Többször zavarba hozta védőjét. Keményen, veszélyesen játszott, s ő rúgta a győztes gólt,bár kihagyott egy nagy helyzetet. Tiehy mindössze tíz percet volt a pályán. Ezalatt is bebizonyította, hogy nem véletlen a korábbi hetvenszeres válogatottság. Több jó labdát adott. Dzsajics és Petkovics volt a jugoszlávok legjobbja Vukcsevics hárított néhány veszélyes lövést, a gólokról nem tehetett. Néhányszor viszont kiejtette a labdát. Ramljak az I. félidőben jól tartotta Zámbót, többször előretört, jól adott középre. Pavlovics biztos pontja volt a védelemnek. Jól fejelt, keményen rombolt. Sztepanovics nagy csatát vívott Benével, de nem tudta igazán tartani a magyar csatárt. Pavlovics mérsékelt teljesítményt nyújtott, többször átjátszották. Oblak bejátszotta az egész pályát. Veszélyes volt a kapura is. Először kapufát, majd gólt rúgott. Holcer is kemény és gyors hátvédnek bizonyult, nehezen, tudták átjátszani. Az egyenlítő gólnál viszont hibázott. Petkovics volt a jugoszlávok egyik legjobbja. Sokszor becsapta Juhász Pétert, igen kellemetlen szélső. Filipovics a csatársor tengelyében halványabb teljesítményt nyújtott. Acsimovics jól kevert, de idegességében néhányszor durvaságra ragadtatta magát. Dzsajics félórás „ácsorgás” után kezdett el játszani, aztán alig lehetett tartani. Ördöngősen cselezett, jól hozta helyzetbe társait. Csapata legjobbja volt. A csereként beállt Antonievics, Jerkovics, valamint Bjekovics nem sokat volt játékban. ★hinemayr játékvezető az első félidőben jól látta el feladatát, szünet után azonban erélytelen volt, lényegében elnézte a durvaságokat. Nyilatkozatok Terpitkó András dr., az MLSZ elnöke: Négy fronton találkoztunk a jugoszlávokkal, ebből három győzelem és egy döntetlen született. Úgy érzem, ez nem rossz arány. Elindultunk előre, kezdünk magunkra találni. A második félidőben úgy játszott és kiváltképpen úgy akart a csapat, hogy az mindenkit ki kell hogy elégítsen. Szűcs: Régen játszottam ilyen lelkes, ennyire győzni akaró csapatban. Reméljük, a második félidő miatt a közönség elfelejti az elsőt. Szőke: Másodszor voltam válogatott. Hosszú szünet után úgy tértem vissza, hogy gólt sikerült szereznem. Úgy érzem, nem voltam lesen, különben is a labda ellenféltől pattant hozzám. Közvetlenül előtte volt egy hasonló helyzetem, azt kihagytam. Szerencsére a második sikerült. Illovszky: Az első félidőben elfogódottan kezdett a csapat. Ezt a rutinos jugoszlávok okos játékkal a maguk javára fordítottál, és gól szereztek. Szerencsére a pánik nem lett teljesen úrrá rajtunk. A második félidőben már azt nyújtotta a gárda, amit kértem tőlük. Igen értékesnek tartom győzelmünket, mindenki láthatta, kiváló ellenfelet sikerült legyőznünk. Vujadin Boskov szövetségi kapitány: Igaz, hogy szerintem a második gólt lesből kaptuk, de a második félidőben mindenképpen jobb volt a magyar csapat. Tudott újítani, és ez elég volt a győzelméhez. Pavlovics Holcer öngólt rúgott, a második magyar gól pedig ledből esett. Ennek ellenére megérdemelték a magyarok a győzelmet, mert a második félidőben jobban bírták. Magyarország—Jugoszlávia 2:1 (0:1) Szőke, a győztes gól szerzője LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚ Magyar támadásokkal folytatódott Fábián labdája nem sokkal kerülte el a jobb sarkot, majd egy formás Zámbór Fazekas akció befejezéseként Fazekas 12 méterről, kapásból lőtt a kapu fölé. Bene bombáját a léc fölé tolta Vukcsevics. Csaknem állandóan a jugoszláv kapu előterében pattogott a labda, ám, csak szögletekre futotta a csatárok erejéből. A másik oldalon az 54. percben alakult ki említésre méltó akció. Petkovics labdáját azonban Filipovics 10 méterről mellé fejelte. Benét túl szigorúan szerelte Sztepanovics a 11-es pont táján, a játékvezető azonban továbbot intett. Aztán ismét Bene viharzott el a jobb oldalon, kecsegtető helyzetben leadott lövésébe azonban bele,tudott lépni Sztepanovics. Több szabálytalanság borzolta a kedélyeket. Elsősorban a vendégek igyekeztek úgynevezett „taktikai faultokkal” megállítani lendületükben a magyarokat. A 63. percben Dzsajics magánszáma okozott izgalmat a nézőtéren. A jugoszlávok kapitánya négy védőt is kicselezett, végül azonban az ötös sárnéról a kimozduló Géczibe lőtte a labdát. Öngóllal egyenlítettünk A 64. percben Bene indította a bal oldalon felfutó Juhász Pétert. A hátvéd a 11-es pont magasságából belőtte a labdát a kapu elé. Dunai átlépte, s a labda a menteni akaró Holcer lábáról a kapu bal oldalába pattant. 1:1 A gól még inkább fokozta a magyarok támadókedvét. Egyre Magyar olimpiai keret—Eszék válogatott 2:1 (1:0) Pécs, 2000 néző. V: Kamarás dr. Olimpiai keret: Bicskei — Vellai, Maurer, Makray, Hunyadi — Szalai, Répás, Básti — Molnár, Takács, Tóth K. Eszék: Krszmanovics — Imicsin, Milics, Loncsarics, Dumancsics — Csordás, Miljkovics — Vujkovics, Petrovics, Obratov, B. Babics. Csere: Dumancsics helyett Kolal (23. perc), Bicskei helyett Varga La Vellai helyett Posch, Szalai helyett Halmosi, Répás helyett Somogyi, Takács helyett Juhász, Vujkovics helyett D. Babics, Obratov helyett Lukacsek (valamennyien a szünetben). Góllövő: Molnár (9. perc), Tóth K. (62. perc), Petrovics 78. perc). A gólok története: 1:0: Takács átadását Molnár 10 méterről a kapuba továbbította. 2:0: Somogyi átívelését Tóth Kálmán 10 méterről kapásból a jobb sarokba bombázta. 2:1: Egy távoli lövést Varga kiejtett, a befutó Petrovics közelről a kapuba továbbított. A gyorsan belőtt formás vezető gól és az első negyedóra bíztató friss játéka után, csalódás érte a nézőket. Ellaposodott és eseménytelenné vált a mérkőzés, főleg a magyarok hibájából. A vendégek nagyobb igyekezettel, jól tartották magukat, de ebben ludas volt a középpálya tarjáni „legénysége”, amely nem tudta határozottan kézben tartani az irányítást. A szünet sem hozott lényeges változást, a figyelmetlen magyar támadókat rendre lesre állították, az eszékiek. Egyetlen kiemelkedő esemény akadt, ebben a játékidőben: Tóth K. remek gólja, amikor Somogyi tértölelő átadását hatalmas kapáslövéssel zúdította a léc alá. A gólt a vendégek is elismerően megtapsolták, majd hamarosan szépítettek, de ebben a gólban elsősorban Varga kapus szerzett „érdemeket”. Gyenge iramú, jórészt eseménytelen mérkőzés volt! Többen nem igazolták válogatottságukat. Az eszéki csapat tagjai pontosabban adogattak, az olimpiai keret ritkább támadásai veszélyesebbek voltak. Lakat Károly dr. a következőket mondta a mérkőzés után: — Már az indulásnál komolyabban kellene venni a kerettagságot! A tokiói csapat, egy évvel az olimpia előtt nagyjából kialakult! — Kikkel elégedett? — Csupán Maurer és Soitieggi igyekezetével! Utánpótlás-válogatottak mérkőzése Jugoszlávia—Magyarország 1:1 (1:0) Szabadkán, kedd délután került sor 9000 néző előtt, a román Bentu bíráskodásával, a két csapat összecsapására. Jugoszlávia: Marics — Dzsoni, Katalinszki, Bogicsevics, Rajkovics — Rutonyszki, Nikezics — Vukotics, Jankovics, Bajevics, Vladisz. Magyarország: Lévay — Kelemen, Kovács J. Bálint, Czeczeli — Dunai III, Müller, Mucha — Máté, Kozma, Nagy L. Csere: Nikezics helyett Cvetkovics. Góllövő: Dzsoni a 40. percben, Máté a 73. percben. Az első helyzet a 12. percben adódott. Ekkor Bajevics lyukat rúgott a magyar kapu torkában. A 18. percben Müller nagy helyzetben kivárt Marics kapuja előtt, s a védők szerelték. A 35. percben Vukotics a felső lécet találta el. A 40. percben Nikezics tisztára játszotta Dzsonit, aki az állva maradó védők között kitört, s 10 méterről a kapuba lőtt. 1:0 A 44. percben Máté talált a kapuba, de a bíró les címén nem ítélt gólt. Szünet után a magyar utánpótlás heves támadásokba kezdett. Előbb Nagy, majd Kozma hibázott nagy helyzetben. A 73. percben végre góllá érett a magyar csapat nagy fölénye. Az előreívelt labdát Kozma Máté elé továbbította, s a szélső két védő és a kapus mellett a hálóba lőtt. 1:1 Csapatunkjátéka folyamatosabb, kulturáltabb volt, mint a hazaiaké. A csatárok azonban — éppúgy, mint a korábbi mérkőzéseken — most is hadilábon álltak a kapura lövéssel. Fordulás után nagy erővel harcolt együttesünk az egyenlítésért. Az 55. percben Kozma már a büntetőn belül járt, amikor a védők felvágták. A 11-est a bíró előbb megadta, aztán — tiltakozásra — visszavonta! Még Nagy, majd Kozma dolgozott ki gólhelyzetet, de azokat elhibázta. A hajrában végre sikerült az egyenlítés. A közepes iramú mérkőzésen a magyar utánpótlásból Lévay, Kelemen és Máté érdemel elsősorban dicséretet. A jugoszláv utánpótlás legjobbjai Nikezics, Dzsoni és Jankovics voltak. A magyar utánpótlás-válogatott szerdán délután visszaérkezett Budapestre.Csütörtök, 1971. szept. 2.