Népsport, 1972. június (28. évfolyam, 128-153. szám)

1972-06-18 / 143. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS Labdarúgó-válogatottunk negyedik az EB-n •In Belgium-Magyarország 2:1 (2:0) Lambert U­tarhe­i­m Paul van Himst Dworpban, a magyar váloga­tott szálláshelyén a szokottnál korábban volt szombaton reggel az ébresztő. Ennek egyetlen magyarázata van: a Szovjetunió válogatott­jától elszenvedett vereség miatt el kellett költözködni a hangu­latos helyről. Mégpedig azért, mert a harmadik helyért nem Brüsszelben játszik a magyar és a belga válogatott. A két együttes a fővárostól 100 kilométerre fekvő Liege­­ben, a Standard Liege pályáján mérkőzik meg egymással. Hétköznapon a 100 kilométer megtétele alig valamivel több — még autóbusszal is — mint más­fél óra, most azonban azt is szá­mításba kellett venni, hogy ez a szombat Belgiumban ünnep! Legalábbis a szurkolók sze­rint. _ Ehhez a véleményhez néhány újság is csatlakozott, s csalha­tatlannak tűnő határozottsággal közölte: 3. Belgium, 4. Magyar­­ország. Vendéglátóink tehát biztosak a győzelemben! Az újságírók pedig még ab­ban is, hogy az aranyérmet az NSZK nyeri, az ezüstérem pe­dig a Szovjetunióé lesz. Ez a határozott vélemény szintén néhány belga lapban napvilágot látott... Ezek szerint nem is kellene lejátszani a két mérkőzést?! Kétségtelen, hogy az NSZK és a belga válogatott esélyesebb, mint a szovjet és­­ a magyar nemzeti tizenegy. De nem mindig győznek az esélyesek! Erre utalt a reggeli után meg­tartott taktikai értekezleten Illovszky Rudolf szövetségi ka­pitány is, aki vázolta a játéko­sok előtt a szombati feladat ne­hézségeit, de nem felejtette el megemlíteni: a találkozó előtti nagy csinnadratta nem döntött el semmit, a bronzérem sorsa a pályán dől el! A belga váloga­tott esélyesebb, de nem legyőz­hetetlen. A szövetségi kapitány arra kérte a játékosokat, hogy fér­fias akarással küzdjenek, ne adják meg magukat! A taktikai értekezlet után a játékosok autóbusszal elindultak Liege-be azon az úton, amelyet a rendőrség különös „kegyben” részesített: helikopterek cirkál­tak az út felett, hogy a „lab­darúgóünnep” várhatóan nagy forgalmát a levegőből irányít­sák. Persze, a helikopterek mel­lett több száz közlekedési rend­őr (motoros és autós) is részt vett az irányításban. Zökkenőmentes utazás után érkezett meg válogatottunk Lie­ge-be. A könnyű ebédet befejez­ve a játékosok az előre lefoglalt hotelben lepihentek. Ugyanebben az időben gyüle­keztek az „szabadságról” vissza­tért belga válogatottak is. Ami­kor Van­­himst megérkezett, szinte egyszerre mondták a já­tékosok a csatárnak: — Ma győzün!­ — érted! Van Himst ugyanis szombaton a belga labdarúgás rekordere lesz, miután a 69. alkalommal játszik a címeres mezben, s ez­zel átveszi a vezetést a régi „csúcstartótól”. Egyébként, ha szombaton is győznek a „vörös ördögök”, 4:2 lesz javukra! Eddig ugyanis 5 alkalommal találkozott a két válogatott, s ebből háromszor a belgák győztek, kétszer pedig a mi válogatottunk bizonyult jobb­nak.­­Természetesen jó lenne egyen­líteni! Ez a „döntetlen” ugyanis egy­ben az EB bronzérmét is je­lentené. A vártnál könnyebb volt meg­közelíteni a Standard Liege pá­lyáját. A belga nézők ugyanis miután kiderült, hogy a TV egyenesben közvetíti , otthon maradtak. Így a 35 ezres sta­dionban mindössze 8000 néző foglalt helyet, amikor a csapatok a játékoski­záróban megjelentek. Katonazenekar játszotta a két csapat himnuszát, majd a belga szurkolók ünnepelték néhány percig a rekorder Paul Van Himstet. A mi válogatottunkban ezen a találkozón Albert Flórián ér­kezett ritka jubileum közelé­be: már csak­ egyszer kell ját­szania címeres mezben ahhoz, hogy 75-szörös válogatott le­gyen. Pontosan nyolc órakor Böström (Fredrickson, Axelit) svéd játékvezetői hármas sípje­lére kezdték el a harmadik hely sorsát eldöntő találkozót. Belgium: Post — Heylens, Van den Daele, Thissen, Dolmans — Verheyen, Dockx, Polleunis — Semmeling, Van Himst, Lam­bert. Magyarország: Géczi — Fá­bián, Páncsics, Bálint, Juhász P. — Juhász I. Albert, Kű — Kozma, Dunai IX, Zámbó. Csere: Zámbó helyett Szűcs a szünetben. Góllövő: Lambert a 23. perc­ben, Van Himst a 28. percben, Kű (11-esből) az 52. percben. Szögletarány: 7:6 (3:2) a belga csapat javára. A magyar csapat kezdett. Az első percekben a pálya közepén folyt a játék, majd egy Albert, Kű, Kozma-akció következett, de Piot fürgébb volt és megka­parintotta a labdát a magyar jobbszélső elől. A 3. percben Kü szöktette Kozmát, aki az oldal­­hálóba lőtt. Az ellentámadásnál Heylens előretört, majd középre gurított, Van Himst visszasar­kalta a labdát, de Páncsics ré­sen volt, s kivágta a kapu elől. Az 5. percben Kozma jó labdát adott Fábiánnak, a jobbhátvéd beívelt, Dunai is nagy helyzet­ben hibázott. Támadott a magyar csapat, szépen szállt a labda lábról lábra. Zámbó lövése suhant el a­­belga kapu mellett, majd egy veszélyes ellentámadás után Páncsicsnak sikerült tisztáznia. Nem volt különösebben nagy az iram, mindkét csapat bizton­sági játékra törekedett. A 14. percben Lambert becsapta Fá­biánt, középre adott. Dockx elöl azonban Géczi bravúros vetődés­sel mentett. Rögtön utána Pol­lennis hosszú labdájával Lam­bert kiugrott, Géczi kifutással tisztázott. A magyar csapat az ellenfél 16-osáig ügyesen ját­szott, de ott elfogyott a csatá­rok tudománya. A belgák szór­ványosabban vezették ellenak­cióikat, de ezek sokkal veszé­lyesebbek voltak. A 19. percben újra Géczinek kellett menteni merész kifutással. A 21. percben megszerezhette volna a vezetést a magyar csapat. Kozma berob­bant a tétovázó belga védők kö­zé, remek cselekkel még a ka­pust is átjátszotta, de kisodró­dott és Dolmans szerelni tudta. Rö­vidzárlat — két ,mál két perc múlva Lambert a jobbszélső helyéről indított tá­madást, a 16-osnál kicselezte Páncsicsot, majd Juhász Pétert, aztán ballábas lövése a kiinduló Géczi fölött a hálóban kötött ki, 1:0 A 25. percben Van Himst be­adását Dockx lőtte a magyar kapura, de Géczi vetődve védett. Három perc múlva növelte elő­nyét a belga csapat. Fábián hi­bájából Lambert elhúzott a bal oldalon, majd begurítolt. Pan­­eszes érthetetlenül átlépte a lab­dát, s ezzel becsapta Géczit, így Van Himst az üres kapuba gu­rított. 2:0 A gól teljesen megzavarta a magyar csapatot, játékosaink nem tudták tartani a labdát, s így megkönnyítették a belgáik dolgát. A 41. percben mégis szé­píthetett volna csapatunk. Koz­ma beadását Dunai is kapásból lőtte, de Polt­ könnyen védett. Egy­ perc múlva Polleanis elhú­zott Fábián mellett. A magyar jobbhátvéd szabálytalanul igye­kezett szerelni, a játékvezető azonban előnyszabályt alkalma­zott. .A labda Lambert elé ke­rült, aki kicselezte Géczit, de hosszan szöktette magát és oda­lett a helyzet. Szünet után folytatódtak a belga rohamok. A 46. percben Juhász Péter ügyesen kapcsolt le egy veszé­lyes Van Himst-kitörést, majd egy perc múlva Páncsics fejel­te ki Semmeling szabadrúgá­sát. Az 50. percben Albert jó átadása Kozmát találta tisztán a jobb szélen, de a szélső lövé­se a védőkről szögletre pattant. A sarokrúgás eredménytelen maradt. Ki nem hibázott Az 52. percben szépítettünk. Ismét Albert volt a kezdemé­nyező, labdáját Kozma kapta, ő az alapvonalról magasan be­ívelt. A kapu előtt Heylens a fejelni ugró Kát­ kilökte a labda alól és Böström határozottan mutatott a 11-e­s pontra. A bün­tetőt Kü magabiztosan értéke­sítette, 2:1 A gól után konzervdoboz re­pült a pályára, fél percig állt a játék. Belelendült a magyar csapat. Az 56. percben Szűcs 18 méter­ről küldött nagy lövést kapura, egy belga védőn irányt változ­tatott a labda és Piot csak ne­hezen tolta az alapvonalon túlra. Az 57. percben Van Himst — véletlenül — fejbe rúgta Juhász Istvánt, s ezután ismét állt a játék. Az 59. percben Szűcs az alapvonalról erős, lö­vésszerű beadását Piot szögletre mentette. A szögletet újabb sa­rokrúgás követte, ennek végén Juhász Péter a menteni akaró belga kapust a kapufának lökte, s­­ezért sárga lapos figyelmezte­tésben részesült. A 61. percben Kozmát Dolmans vágta fel a 16-os előtt, ő is sárga lapot ka­Úgy indult a mérkőzés, hogy megint mi játszottuk a látvá­nyosabb, a tetszetősebb futballt. Legalábbis — egy darabig! A mezőnyben jól építettek a mieink, a középpályát ügyesen pott. Alig telt el egy perc, ami­kor Albertát Verheyen leterí­­tette a félvonalon. Egyre élesebb lett a küzdelem, s keményebb a játék. Juhász Péter a magyar 16-os vonalánál szabálytalanul sze­relte Semmering­et. A beívelt labdát Páncsics szögletre fejel­te. Eseménynélküli mezőnyjáték következett, percekig egyik kapu sem került veszélybe, egé­szen a 72. percig. Ekkor Kozma beadását a felugró Dunai II elől Heylens az utolsó pillanatban a mezőnybe fejelte. A 73. percben a cselezgető Verheyent Fábián a 16-oso­n belül feltartotta, a közvetett szabadrúgást Van Himst gurította kapu elé, Pol­lennis lövése Juhász Péterről kipattant, Dockx ismételt, 3 mé­terről lőtt nagy erővel kapura, de Géczi nagy bravúrral tisztá­zott. A­ 76. percben ismét állt a játék. Van Himst és Juhász Pé­ter ütközött a félpályánál és a belga csatár ápolásra szorult. Ezután Albertét vágták fel, ezt újabb pályára dobott palack követte. Egy percre rá Van Himst lépett ki a magyar védők közül és a jobbösszekötő helyé­ről, 6 méterről nagy lövéssel a két kapufa találkozását találta el. A magyar csapat is próbálko­zott. A 81. percban Juhász Péter beadását Piot merész vetődéssel húzta le a befutó Dunai II elől. A 86. percben Fábián és Juhász István egyesült erővel leterítette Van Himstet, az alapvonal köze­lében, a baloldalon. A beívelt szabadot Géczi nem érte el, de szerencséjére nem volt bent vá­rakozó belga csatár. A 83. perc­ben Bálint az előző esethez ha­sonlóan a jobb oldalon buktatta Semmeringet. A szabadrúgást Juhász István röviden fejelte ki és Lambert 15 méterről lőni tu­dott, Géczi azonban a helyén volt. A mérkőzés egy újabb Lam­bert-alakí­tással fejeződött be, maga mögött hagyta Bálin­tot, de közelről leadott nagy lö­vése magasan kapu fölé szállt, átjátszották, sőt a jobbszélen is futott egy-két támadás. Az 5. percben még helyzetünk is akadt, Dunainak azonban nem sikerült átvennie a labdát. Aztán egyre jobban kitűnt, hogy csak a belga 16-osig­­érnek el támadásaink. Ott pontatlanok lettek játéko­saink. A belgák elég könnyedén vet­ték az első negyedórát, utána azonban fokozatosan erősítettek: egymás után két hazai helyzet is adódott, Dockx, majd Lam­bert előtt. Ekkor még nem jár­tak­ eredménnyel ezek az akciói­, viszont a játék képe azt mutatta, hog­’ a „vörös ördögök"­ né­hány kiírásos, gyors táma­dásai előbb-utóbb célhoz ve­zetnek. Annak ellenére, hogy az első 20 percben a mieink birtokolták többet a labdát, volt még egy kecsegtető Kozma-szóló is, melynél a védők és Piot kapus is kétségbeesetten „kereste” a labdát, s csak kis hija, hogy nem jutott kapuba a labda. Ezután következett Lambert alakítása, a nyurga, remekül cselező csatár előbb Páncsicsot, majd Juhász Pétert csapta be és az ő lövése — sajnos — kí­nosan pontos volt. A belgák vezető gólját na­gyon gyorsan újabb gól kö­vette. Egymást érték a gyors, lendületes rohamok, s a 28. percben nagy védelmi hibá­ból másodszor is megzörrent Géczi hálója. Páncsics kényelmesen elrúghat­ta volna a labdát, helyette tel­jesen érthetetlenül átlépte azt a kapu torkában és az ünnepelt Van Himst kényelmesen a ka­puba passzolt. A félidő hátralévő részében is a belgák játszották a korszerű futballt, a mieink bizony szár­­nyaszegetten, s továbbra is sok átadásból próbálkoztak megkö­zelíteni Piot kapuját. Szünet után kiegyenlített já­ték folyt, a mieink többet tá­madtak. Az 52. percben Kozma beadására Kű ugrott volna fel, ha nem lökik fel a labda alól, az ötösön. Büntetőhöz jutottunk, s végre megszűnt egy példát­lan rossz sorozat, ha belőt­te a labdát. A gól után küz­delmes, kemény, időnként durva lett a játék. Többnyi­re a hazaiak „tüskéztek”, bizony sokat kellett sípolnia a bírónak. Mindkét oldalon akadt szabály­talanság­, a sárga lap is előke­rült — két ízben —­Juhász Pé­ternek és Dolmansnak mutatta meg a játékvezető. Változatos, jó iramú volt a játék, s a mieink dicséretére legyen mondva, iz­galmassá tették ezt a játékrészt. Az utolsó húsz percben is harcos labdarúgást láthat­tunk, a vendégek támadásai voltak inkább veszélyesek. Az utolsó percekben is de­rekasan harcolt a magyar csapat, sajnos, a csatárjáté­kunk ekkor is gyengélke­dett, így véger­edményben egy gólos vereséget szenvedett a magyar válogatott és meg kellett elé­gednie az EB negyedik helyé­vel. Az első sz­édében veszítettü­­k! Ká Géczi Albert Kozma Paul van Himst Albert és Roxtrta a magyar csapat legjobbjai Géczi: A gólok ellenére is jól védett. Gyakran hárított gól­veszélyes helyzetekben, és kifu­tásai is rendre sikerültek. A második gólnál súlyosan hibá­zott. Fábián: Idegesen, kapkodva játszott. Szünet után ráadásul el is fáradt. A jól cselező Lam­­bertet nem tudta tartani, a szél­ső gyakran átjátszotta. Páncsics: Magabiztosan kez­dett, fejjel, lábbal, jól akasz­totta meg a belgák támadásait. Az első gól előtt elcsúszott, így nem tudott közbelépni, a má­sodik gólnál pedig súlyos hibát követett el. Bálint: A védelmi vonalban helyezkedett el, és néhány tá­madást jól akasztott meg. Egy­­szer-kétszer feljutásra is vállal­kozott, de lövőhelyzetbe nem került. Juhász P.: Nagy csatát vívott Semmeringgel, s ezekből gyak­ran győztesként került ki. Egyszer azonban elvesztette a fejét, és sárga lapot kapott. Ez­után idegesen játszott. Juhász L: Van Himst őrzése volt a feladata.­ Nem tudta ki­kapcsolni a belgák kedvencét, aki gyakran átjátszotta. Szünet után már magára talált és nem­csak jól szerelt, hanem néhány jó ellentámadást is indított. Albert: Bátran ütközött, nem félt a közelharctól. Sok labdát megszerzett és kis hibaszázalék­kal azokat megjátszotta. A leg­veszélyesebb támadások tőle in­dultak. Végig bírta erővel. Kű: Sokat futott, mutatta ma­gát, de nem játszott úgy, ahogy szokott. Sok labdát elvesztett és gyakran technikai hibákat is vé­tett. Szünet után lehiggadt, oko­san cselezett és nyugodtan érté­kesítette a büntetőt. Kozma: Játéka kellemes meg­lepetés volt. Az elfutások mel­lett a közelharcokra is vállalko­zott, bátran cselezett és — ha alkalma volt — lőtt is. Sajnos, nem volt szerencséje, így is a csatársor legjobbjának bizonyult. Dunai 11: Ritkán jöttek be cselei, igaz, néha ketten is őrizték. A mérkőzés elején gól­helyzetbe került, ezt elhibázta és ennek idegi hátrányait vé­gig érezni lehetett játékán. Zamikó: Játéka csalódást kel­tett. Öncélúan cselezett, nem volt hasznára a csapatnak, le­cserélése indokolt volt. Szűcs: Nemcsak védekezett, hanem támadott is. Egyik jól sikerült lövését Piot csak nehe­zen hárította. Lambert, Pollennis és Van den Iraele volt a belga csapat legjobbja A belga csapat kapujában Piot-ot a magyar csatárok az első félidőben nem tették pró­bára. Szünet után azonban volt néhány nagyszerű védése. A vé­delem jobb oldalán Heylens ke­ményen, megbízhatóan játszott. Zámbó nem tudott megbirkózni vele. Még arra is tellett erejé­ből, hogy előretörjön. A hátsó sor legjobbja Van den Daele volt. Biztosan szerelt, jól rom­bolt, és rendre elfejelte a lab­dákat a magyar csatárok elöl, Thissen méltó társa volt a kö­zéphátvédnek. Dolmanst Koz­ma többször átjátszotta, ő csak keménységével tűnt ki. A kö­zéppályán Pollennis volt a szel­lemi irányító, jól cselezett, pon­tos labdákat adott és sokszor hozta helyzetbe társait.­Dockx is sokat volt játékban, többször tört a magyar 16-osra, még a kapura is veszélyes volt. Verhe­yen kevésbé tetszett. A csatár­sor legjobbja a balszélső Lam­bert Volt. Feltűnt szinte a csa­társor minden posztján, sokat és jól cselezett, Fábián egyszerűen nem tudta tartani. Rúgott egy nagy gólt és előkészítette a má­sodikat is. Van Himst nem iga­zolta félelmetes hírét, elég keve­set volt játékban, bár a második gólnál jól érkezett és biztosan rálát a magyar kapuba. Sem-­­meling keveset volt játékban. Vasárnap, 1972. június 18.3 pint

Next