Népsport, 1973. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1973-12-01 / 283. szám

2 NÉPSPORT Népsport JELENTI ■ Emlékülés. A Magyar Sportorvos Társaság 1973. de­cember 10-én, hétfőn délután 14 órakor az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete szék­házának klubtermében (Buda­pest, V., Münnich F. u. 32.) tart­ja 1973. évi Dalmady Zoltán emlékülését. Az ünnepi előadók: dr. Szalai István és dr. Tomola György. ■ Spartakiád: Balatonfüreden rendezték meg a falusi dolgozók spartakiádjának veszprémi já­rási döntőit. Az asztalitenisz- és sakkversenyek nagy sikert arat­tak. Előbbiben a herendiek, utóbbiban a tihanyiak szerepel­tek a legeredményesebbem ■ Búcsúzik az öreg pálya. December 2-án 10 órakor a XIX. kerületi Zoltán utcai pályán — amelyet 1974-ben átépítenek — barátságos labdarúgó-mérkőzést játszik a Kispesti Helyipari SC öregfiúk és a KHSC Bp. III. osz­tályú csapata. M Bíróváltozás: A MÁV DAC —Ganz-MÁVAG NB I B-s lab­darúgó-mérkőzést Vincze dr. be­tegsége miatt Kristóf vezeti. A találkozót vasárnap 13 órakor játsszák Győrött. ■ Új játékcsarnok. A Nagy­kanizsai városi Tanács, a MÁV és az OTSH együttműködésével — nyolcmillió forintos költség­gel — sportcsarnokot építenek Nagykanizsán a vasutas sport­­egyesület részére. A nyolcszáz négyzetméter játékterű csar­nokba szétbontható lelátókat szerelnek. A jövő tavasszal kezdődő építkezés helyét már kijelölték. A terv szerint 1976-ra készül el az új létesítmény.­­ Éremosztás és változás. Éremosztó ünnepséget tartot­tak a Bp. Spartacusban, Pa­zár Sándor, az egyesület ügy­vezető elnöke a női kézilabda NB I-ben harmadik és a Terem Kupában második helyet szer­zett csapatnak adta át az ér­meket. Ezúttal jelentették be azt is, hogy a szakosztály elnöki tisztét a jövőben Vértes Mik­lós, az Universál Ipari Szövet­kezet elnöke látja majd el. ■ Különgéppel a visszavágó­ra. A Bp. Honvéd labdarúgó­csapata (csakúgy, mint legutóbb Plovdivba) ezúttal is különgép­pel repül az UEFA Kupa visz­­szavágó mérkőzés színhelyére , Chorzówba. A tervek szerint az együttes a december 12-i mér­kőzés után azonnal visszatér Budapestre. A Teremtorna Mosonmagyar­­óvárott. A Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem de­cember 1-én és 15-én a MOTIM TE, a MOFÉM és a MOGAAC csapatainak részvételével kis­pályás labdarúgótornát rendez. A torna körmérkőzéses formá­ban kerül lebonyolításra. ■ Kibővült a keret. A fiú te­nisz utánpótlás-válogatott keret foglalkozásaira Zentai Ferenc edző a Rába ETO két fiatalját, Méri Istvánt és Tóth Bélát is meghívta. ■ Az év értékelése. A Magyar Teke Szövetség elnöksége no­vember 29-én ülést tartott, ame­lyen a férfi és női válogatott edzőinek, Kiss Pálnak és B. Tóth Lászlónak a jelentése alap­ján a jövő évi világbajnokság­ra készülő válogatottak 1973. évi teljesítményét, a keretek munkáját értékelte. ■ Modellezés: Az őszi model­lező versenyekről tudósít, né­hány érdekes modellt ismertet, s még számos figyelemre méltó cikket tartalmaz az autó-, a re­pülő-, a rakéta- és a hajó­modellezés köréből a Modellezés novemberi száma. SPORT­ A RÁDIÓBAN. Szom­bat. Kossuth-adó, 19.25: öt perc sport. 22.15: Sporthírek. Petőfi­­adó, 14.30: Közvetítés a SZEOL —Vasas bajnoki labdarúgó-mér­kőzésről. 18.10: öt perc sport. 20.10: öt perc sport. SPORT A TELEVÍZIÓBAN. Szombat. 12.55. SZEOL—Vasas bajnoki labdarúgó-mérkőzés közvetítése Szegedről. IDŐJÁRÁS. A Meteorológiai Intézet jelenti. Várható időjárás szombat estig: növekvő felhőzet, főként nyugaton többfelé havazás. Időnként megélénkülő, helyenként megerősödő északnyugati, nyugati szél. Szórványosan hófúvások, hi­deg idő. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton —2, —6 fok között. (MTI) SPORTMOZGALOM Ön miért nem tud úszni? Játszunk. Felütöm a telefonkönyvet, és tárcsázok egy számot. 343—944. VOLÁN. Nemzetkö­zi fuvarozás. — Tud úszni? — kérdezem a világ legudvariasabb hangján. A vonal másik végén szívde­rítően nevet valaki. — Attól függ, hogy miben? A boldogságban igen, az adósság­ban nem! Miért, másra gondolt? — Igen. A vízre. — Volt rá lehetőség a Tiszán, de BELENYOMTAK A VÍZBE. A tutaj­osok húztak ki... így maradta­m meg. — Családja van? — Miért érdekes ez? .. . Isko­lába jár a fiam . .. ő tud úszni. — A nevét... — N. Gy.-né, maradjunk eny­­nyiben. Szívderítő nevetés. Nagy László, Kossuth-díjas költő mondott ehhez hasonlót egyik interjújában: „A repülősségről tudományos munkát nem olvastam, de azt hiszem, akik úgy röpülnek, mintha úsznának, azok tudnak is úszni. De én nem tudok, mert gyermekkoromban BELE­FOJTOTTAK A VÍZBE A LE­GÉNYEK, így víziszonyom van. Még hajmosáskor is csaknem megfulladok. De más, lelki, bio­lógiai oka is lehet.” Tárcsázok tovább. 110—800. FÁÉRT. — Tud úszni? — Nem. Nincs időm. Jó volna, ha tudnék! . . . AMOLETT KEK­SZEN ÉLEK. Már leadtam két kilót. — Nem illik kérdezni ... — 45 éves vagyok, és Dibák Jánosnénak hívnak. — A család többi tagja? — A lányom is, a férjem is tud úszni, de csak régi módon, csapkodva... 222—958. Cipőkészítő Ktsz. — Jó napot kívánok. Tud úsz­ni? — Anno a Berettyó mellett annyira megtanultam, hogy NEM VESZTEM EL A FEJEMET A VÍZBEN. — Tehát volt rá lehetőség. — Ettől függ minden. A szülő örül, ha a gyereke a vízbe ug­rik, és nem süllyed el. De ha már villamosozni kell azért, hogy valaki a vízbe ugorhasson, akkor már sokan meggondolják. . — Köszönöm. A nevét... — Tóth Gyula vagyok. Élvezem a játékot. Lázas iz­galommal keresgélek a telefon­­számok között. „188—820. Kálvin téri Áru­ház, udvarias kiszolgálás.” Ezt olvasom a könyvben. Sztereotip kérdés. Akadozó hang — Hát. .. Sokat jártam strandra, de sohasem jutott eszembe, hogy megtanuljak úszni. Senki sem tud a család­ban. Sem a szüleim, sem a test­vérem. — És miért? — TUDJA, NEM IS VOLT RÁ IDŐ. Apám a Gizella malomban volt molnár ... — Kivel beszéltem? — Szabó Sándornéval. 659—218. Figaró bűvész volt. A vonal túlsó végén egy 19 éves fiatalember, Szabó István. — Tud...? — Nem . . . sokszor szerettem volna, de egyedül nem ment, és nem volt, aki megtanítson. Most már félek. — Törekszik valamire? — Bűvész szeretnék lenni. — Ehhez a hivatáshoz elen­gedhetetlen az úszás... — NÉHA NAGYON ROSZ­­SZUL ÉRZEM MAGAM, HA LÁTOM, HOGY A TÖBBIEK MILYEN VIDÁMAN LUBIC­KOLNAK. Az apám tud úszni. Mindig azzal henceg, hogy hányszor átúszta a Dunát. .. 201—180. Magyar Hajó- és Da­rugyár. Garázs. Mély hang. A 28 éves Árpád Andoré. — Ahogy múltak az évek, úgy lettem egyre magasabb, eljutot­tam a 186 centiméterig, de el­felejtettem megtanulni úszni. Most pedig már minek? NEM FECSÉRELEM RÁ AZ IDŐT. A feleségem úszik helyettem, én pedig mellette sétálok... A vízben. * 184—635. Állami Biztosító. Vál­lalati biztosítás. — Jó napot kívánok... A kérdésre egy férfihang: — Én tudok. — És a többiek ott maga kö­rül... Néhány pillanatnyi csönd. — Vannak néhányan, akik ... nem. Ne haragudjon, ko­molytalannak tartjuk a kérdést. A telefonviccek korát éljük, jöj­jön be személyesen, és egy ká­vé mellett elbeszélgetünk. Játszottunk. De közben NÉ­HÁNY MONDAT ELGONDOL­KOZTATOTT. (kő) XXIX. 283. ♦ 1973. december 1 SÚLYEMELÉS Helyzetváltoztatás Idézet a Magyar Súlyemelő Szövetség számára októberben készített edzői beszámolóból: „A világbajnokság után lezá­rult a felnőtt válogatott keret központi felkészítése. A keret tagjai egyesületeikben dolgoz­nak tovább.” S egy friss hír: „A válogatott keret tagjainak jelentős része november 22-e óta közösen készül a december kö­zepén kezdődő országos bajnok­ságra. Megszűnt az ellenállás Ellentmondás? — Éppen erről írom heti je­lentésemet — mondja Orvos András, a válogatott vezető ed­zője. — Jelenleg az a helyzet, hogy az edzői beszámolóhoz ké­pest némi változás történt. A válogatott kerettagok egy része valóban egyesületében készül, másik részük viszont az általam irányított program alapján kö­zösen. A Csepel, a Testvériség, a DVTK, az­ Oroszlányi Bányász, a Bp. Honvéd és a BSE ver­senyzőiről van szó, akiknek egyesületükben nem tudták biz­tosítani a felkészüléshez szük­séges, optimális feltételeket. — Mit ért optimális feltéte­leken? — Időzített felkészítést alkal­­mazzunk. A heti terheléseket másként osztjuk be, mint eddig. A nyomás nélküli versenyzés­ben szerzett tapasztalatainkat szeretnénk hasznosítani Ennek egyik eszköze például, hogy az edzések szombaton a legerőseb­bek, azért ezen a­ napon, mert a versenyek időpontja is hét vé­gére esik. Csütörtökönként pe­dig szünnapot is beiktattunk. Az új módszerektől nem vá­runk csodát, kiugró eredmé­nyeket, de feltétlenül hasz­nos tapasztalatokat kell, hogy nyújtsanak. Megvalósításuk pe­dig közös munkával lényege­sen előnyösebb.­­ Az egy­esületi edzők egy ré­sze, miként ez a világbajnokság után írt beszámolójából is ki­derült, véleménye szerint nem támogatta megfelelően a keret munkáját. Az országos bajnok­ság pedig elsősorban egyesületi verseny. Nem alakult ki újabb ellenállás? — De igen, többen tiltakoz­tak a mostani közös program el­len Ezért leültem velük, hosszú és fáradságos tárgyalásokat foly­tattam, de úgy érzem, sikerült is meggyőzni őket. Hangulatkép Dunavansány. Csitneki Péter edző irányításával készül töb­bek között Szűcs, Horváth Gy., Benedek, Bagócs, Ambrózi, Tasnádi, Baczakó, Rehus Uzor. Néhány friss portré: Horváth György. (A világbaj­nokságon teljesítményben és helyezésben is elmaradt a vára­kozástól. Ebben a évben n­em tudott magára találni, fáradt embernek látszott.­ — Jelenleg súlyproblémákkal küzdök. Most is a verseny­súlyom alatt vagyok, nem is várhatok kiugró teljesítményt, de mindent megteszek azért, hogy a bajnoki címet megsze­rezzem. Baczakó Péter. (Idén sokat fejlődött. Alkata kedvező a kétfogásnemes versenyzéshez, akarati tulajdonságai is kiemel­­kedőek. Az idei VB első nagy versenye volt, és ezt figyelem­be véve nem okozott csaló­dást­. — Most nagyszerű körülmé­nyek között készülhetek. A vál­­tósúlyban indulok, jóllehet a későbbiek során a szakvezetők középsúlyra kívánnak átállítani. Hogy végül is mi lesz, az egye­lőre nyitott kérdés. A bajnok­­ságon mindenesetre jó ered­ményt szeretnék elérni és­­­győzni. Rehus Uzer György: (Megszál­lóba a súlyemelésnek, de más problémák hosszú ideje nehezí­tették előrelépését. Idén sérülés is hozzájárult ahhoz, hogy el­maradt a várakozástól.­ — Félnehézsúlyban indulok. A csuklóm teljesen rendbejött, jó erőben érzem magam, és az év utolsó versenyén mindenképpen bizonyítani szeretnék. Valóban nem úgy jött ki idén a lépés, ahogy szerettem volna, de az OB-t nagyszerű alkalomnak ér­zem a javításra. Benedek János: (Egy világbaj­noki cím mellett egy csalódás fűződik a nevéhez. Havanná­ban szakításban kiesett a ver­senyből.) — A térdem fájr, ez némileg megnehezítette a felkészülése­met, ha, remélem, nem akadá­lyoz a továbbiakban. Készü­lök ... Mást egyelőre nem tudok mondani. Szeretném megnyerni a bajnokságot. Kettős feladat A válogatott vezető edzője, s az egyesületi edzők az eddig el­telt néhány nap tanúsága alap­ján egyetértésben dolgoznak. A közös edzések célja kettős: egy­részt az országos bajnokságon — az első hazai kétfogásnemes OB-n — való jó szereplés, másrészt, pedig a jövő évi fel­adatok jegyében tapasztalatok szerzése, új edzésforma kikí­sérletezése. „Az olimpiai program 1974. évi feladatai szempontjából lé­nyeges, hogy a negyedik ne­gyedévben milyen szellemben és intenzitással edzenek és verse­nyeznek a keret tagjai” — fog­lalja össze a már idézett ed­zői beszámoló. A szellemmel és a hozzáállás­sal, úgy tűnik, nincs baj. Mind­ezt, remélhetőleg, az országos bajnokság eredményei is igazol­ják majd. Bocsák Miklós ...Menni fog?” — kérdezi Baczakó tekintete, s a háttérben Hor­váth György pillantása. Hiába, az edzőteremben is akadnak izgalmas pillanatok (Geleta Pál felvétele) LABDARÚGÁS Pontosztozkodás várható Szegeden MM­Vasas Szeged, 13. Katona (Závodszky, Maczkó I. J.) Bundzsák Dezső: Remélem, csapatom szombaton lelkes játékkal feledtetni tudja az elmúlt hetek gyenge teljesítmé­nyét. Baráti Lajos: Jó lenne a sok-sok ke­serűség után örömmel zárni a bajnoki idényt. Egy pontban feltétlenül bízom. A keret: Gujdár, Bencze, Várhelyi, Varga, Bánfalvi, Virágh, Kozma III, Mé­szár, Pataky, Vörös, Magyar, Szeghalmi, Vass, Antal. A csapat: Tamás — Török, Fábián, Vidáts, Kántor — Gass, Lakinger, Pus­kás dr. (Szőke) — Müller, Tóth, Váradi. Tipp: X HALK, ÜNNEPI BESZÉLGETÉS Ha valaki annak alapján pró­bált volna az eredményre kö­vetkeztetni, hogy milyen a han­gulat az asztalnál, még ma is szégyellhetné magát. Azzal kezdem, hogy alig ta­láltam meg az NDK labda­rúgó-válogatottját a mérkőzést követő esetén a Sportszállóban. — Igen, már jöttek néhá­nyan — hallottam az óvatos út­baigazítást a portán. Végül úgy találtam rájuk a félemelet egyik különtermében, hogy azt figyeltem, merre megy a legtöbb felszolgáló. Elképzeltem magamban a győztes csapatot a megnyert mérkőzés után. Vártam a jó­kedvet, a hangos nevetést, az élcelődést. Hiába. Halk be­szélgetés hangja és az erőleves meleg illata áramlott ki a nyitott ajtón. Eszembe jutott, hogy én is éhes vagyok és kü­lönösen szeretem az erőlevest, de ez magánügy.­­ Ültem és vártam. Végre fölkeltek az asztaltól. Húsz év munkája rssssssssssssssssssssss. w////z Csendben vonult ki a társa­ság. Halk megjegyzéseket súg­tak egymás fülébe a fiúk és persze, diszkréten kuncogtak is hozzá. Azt is felesleges mon­danom, hogy minden szempár automatikusan szegeződött a bárpultnál ülő négy lányra, ki­vonulásuk mindezek ellenére sem volt diadalmenet. Jött Georg Buschner szövet­ségi kapitány: — Kérem, várjon még tíz percet. Az újoncokkal van kis beszédem. — Máris? — Jobb azon melegében. Terelte maga előtt a fiúkat, én pedig tovább vártam. Tíz perc leteltével valóban ott ült mellettem. — Várom a kérdéseit — mondta. — Figyelmeztetem, hogy nagyon rossz beszélő vagyok. — Én pedig rossz kérdező. Hadd kezdjem egy megjegyzés­sel. A teremből kiszűrődő han­gok alapján aligha tudtam vol­na megállapítani, hogy győztes csapat vacsorázik odabent. A nyáron, amikor az olimpián le­győztük a mexikóiakat és így biztossá vált, hogy mi játsz­­szuk a döntőt, úgy énekeltek a fiúk az autóbuszban, hogy még az ablakok is remegtek. — De nem is nyerték meg az olimpiai bajnokságot! Elné­zést ezért a kissé rosszmájú megjegyzésért, de a dolgok összefüggenek. Nem szabad elő­re ünnepelni. — Ez kétségtelen. De önök most nagy sikert arattak. Hosz­­szú évek keserves csalódásai után végre győztek a Népsta­dionban. Ott lesznek a világ­­bajnokságon is, nem úgy, mint mi. Ha valaha, most lehetett volna egyet énekelni... Buschner felvonta a vállát, ivott egy szolid kortyot a bi­kavérből, hogy lássam, azért ünnepelnek ők, majd így vála­szolt: — Lehet, hogy nem vagyunk éneklős fajta. Mindenesetre, úgy érzem, még nincs sok ünne­pelni valónk. Remélem, nem érti félre, távol legyen tőlem, hogy a magyar válogatottat le­becsüljem. Tisztában vagyok vele, hogy 1:1, sőt 1:2 is lehe­tett volna. — De nem lett, önök győz­tek, gratulálok hozzá, nagy lé­pést tettek előre, mert ez a győzelem pszichikai okokból szerfölött fontos volt. És ne­kem nem marad más, mint hogy megkérdezzem: hogyan csinálták? Úgy vélem, közel húsz év munkája van ebben a mai 1­ 0-ban. — Igen ... körülbelül... Az első tizenhét évről azonban nem sokat tudok mondani, hi­szen csak 1970 májusa óta va­gyok a válogatott szakvezetője. Azelőtt a Cári Zeiss Jena ed­zője voltam, tizenkét éven át! Azt hiszem, ez is csúcs. — Alighanem. Ehhez is gra­tulálok. Mindenesetre, mint a Jena edzőjének is voltak fo­galmai az NDK válogatottjának munkájáról. — Voltak. Az első az, hogy tulajdonképpen mindent a ma­gyaroknak köszönhetünk. Az el­ső sikeres lépéseket feltétlenül. A magyaroktól tanultuk meg e­red­mény­esen játszani ezt a játékot. Volt is velük szem­ben gátlásunk mind a mai na­pig. E passaui béka //////A, ////////.­­/A//A///. — Emlékszem a Passauban le­játszott olimpiai találkozónkra, amelyet a mieink nyertek meg, méghozzá rossz játékkal. — Én is emlékszem rá, saj­nos. Bár ne emlékeznék. De eb­­­ben a vereségben nemcsak a gátlások játszottak szerepet, h ■­­nem a célok is Válogatottul 5 akkor állt „átépítés” alatt, hogy úgy mondjam. Nem az olimpia megnyerése volt a cé­lunk, hanem a világbajnokság döntőjébe való jutás. Sokszor elfogott bennünket a kísértés, hogy hagyjuk abba az átépí­tést és „menjünk rá” az arany­ra, de ez csak­ pillanatokig tar­tott. Lenyeltük a passaui békát azért, ami itt történt a Népstadionban. Azt hiszem, ér-

Next