Népsport, 1973. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1973-12-01 / 283. szám
2 NÉPSPORT Népsport JELENTI ■ Emlékülés. A Magyar Sportorvos Társaság 1973. december 10-én, hétfőn délután 14 órakor az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete székházának klubtermében (Budapest, V., Münnich F. u. 32.) tartja 1973. évi Dalmady Zoltán emlékülését. Az ünnepi előadók: dr. Szalai István és dr. Tomola György. ■ Spartakiád: Balatonfüreden rendezték meg a falusi dolgozók spartakiádjának veszprémi járási döntőit. Az asztalitenisz- és sakkversenyek nagy sikert arattak. Előbbiben a herendiek, utóbbiban a tihanyiak szerepeltek a legeredményesebbem ■ Búcsúzik az öreg pálya. December 2-án 10 órakor a XIX. kerületi Zoltán utcai pályán — amelyet 1974-ben átépítenek — barátságos labdarúgó-mérkőzést játszik a Kispesti Helyipari SC öregfiúk és a KHSC Bp. III. osztályú csapata. M Bíróváltozás: A MÁV DAC —Ganz-MÁVAG NB I B-s labdarúgó-mérkőzést Vincze dr. betegsége miatt Kristóf vezeti. A találkozót vasárnap 13 órakor játsszák Győrött. ■ Új játékcsarnok. A Nagykanizsai városi Tanács, a MÁV és az OTSH együttműködésével — nyolcmillió forintos költséggel — sportcsarnokot építenek Nagykanizsán a vasutas sportegyesület részére. A nyolcszáz négyzetméter játékterű csarnokba szétbontható lelátókat szerelnek. A jövő tavasszal kezdődő építkezés helyét már kijelölték. A terv szerint 1976-ra készül el az új létesítmény. Éremosztás és változás. Éremosztó ünnepséget tartottak a Bp. Spartacusban, Pazár Sándor, az egyesület ügyvezető elnöke a női kézilabda NB I-ben harmadik és a Terem Kupában második helyet szerzett csapatnak adta át az érmeket. Ezúttal jelentették be azt is, hogy a szakosztály elnöki tisztét a jövőben Vértes Miklós, az Universál Ipari Szövetkezet elnöke látja majd el. ■ Különgéppel a visszavágóra. A Bp. Honvéd labdarúgócsapata (csakúgy, mint legutóbb Plovdivba) ezúttal is különgéppel repül az UEFA Kupa viszszavágó mérkőzés színhelyére , Chorzówba. A tervek szerint az együttes a december 12-i mérkőzés után azonnal visszatér Budapestre. A Teremtorna Mosonmagyaróvárott. A Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem december 1-én és 15-én a MOTIM TE, a MOFÉM és a MOGAAC csapatainak részvételével kispályás labdarúgótornát rendez. A torna körmérkőzéses formában kerül lebonyolításra. ■ Kibővült a keret. A fiú tenisz utánpótlás-válogatott keret foglalkozásaira Zentai Ferenc edző a Rába ETO két fiatalját, Méri Istvánt és Tóth Bélát is meghívta. ■ Az év értékelése. A Magyar Teke Szövetség elnöksége november 29-én ülést tartott, amelyen a férfi és női válogatott edzőinek, Kiss Pálnak és B. Tóth Lászlónak a jelentése alapján a jövő évi világbajnokságra készülő válogatottak 1973. évi teljesítményét, a keretek munkáját értékelte. ■ Modellezés: Az őszi modellező versenyekről tudósít, néhány érdekes modellt ismertet, s még számos figyelemre méltó cikket tartalmaz az autó-, a repülő-, a rakéta- és a hajómodellezés köréből a Modellezés novemberi száma. SPORT A RÁDIÓBAN. Szombat. Kossuth-adó, 19.25: öt perc sport. 22.15: Sporthírek. Petőfiadó, 14.30: Közvetítés a SZEOL —Vasas bajnoki labdarúgó-mérkőzésről. 18.10: öt perc sport. 20.10: öt perc sport. SPORT A TELEVÍZIÓBAN. Szombat. 12.55. SZEOL—Vasas bajnoki labdarúgó-mérkőzés közvetítése Szegedről. IDŐJÁRÁS. A Meteorológiai Intézet jelenti. Várható időjárás szombat estig: növekvő felhőzet, főként nyugaton többfelé havazás. Időnként megélénkülő, helyenként megerősödő északnyugati, nyugati szél. Szórványosan hófúvások, hideg idő. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton —2, —6 fok között. (MTI) SPORTMOZGALOM Ön miért nem tud úszni? Játszunk. Felütöm a telefonkönyvet, és tárcsázok egy számot. 343—944. VOLÁN. Nemzetközi fuvarozás. — Tud úszni? — kérdezem a világ legudvariasabb hangján. A vonal másik végén szívderítően nevet valaki. — Attól függ, hogy miben? A boldogságban igen, az adósságban nem! Miért, másra gondolt? — Igen. A vízre. — Volt rá lehetőség a Tiszán, de BELENYOMTAK A VÍZBE. A tutajosok húztak ki... így maradtam meg. — Családja van? — Miért érdekes ez? .. . Iskolába jár a fiam . .. ő tud úszni. — A nevét... — N. Gy.-né, maradjunk enynyiben. Szívderítő nevetés. Nagy László, Kossuth-díjas költő mondott ehhez hasonlót egyik interjújában: „A repülősségről tudományos munkát nem olvastam, de azt hiszem, akik úgy röpülnek, mintha úsznának, azok tudnak is úszni. De én nem tudok, mert gyermekkoromban BELEFOJTOTTAK A VÍZBE A LEGÉNYEK, így víziszonyom van. Még hajmosáskor is csaknem megfulladok. De más, lelki, biológiai oka is lehet.” Tárcsázok tovább. 110—800. FÁÉRT. — Tud úszni? — Nem. Nincs időm. Jó volna, ha tudnék! . . . AMOLETT KEKSZEN ÉLEK. Már leadtam két kilót. — Nem illik kérdezni ... — 45 éves vagyok, és Dibák Jánosnénak hívnak. — A család többi tagja? — A lányom is, a férjem is tud úszni, de csak régi módon, csapkodva... 222—958. Cipőkészítő Ktsz. — Jó napot kívánok. Tud úszni? — Anno a Berettyó mellett annyira megtanultam, hogy NEM VESZTEM EL A FEJEMET A VÍZBEN. — Tehát volt rá lehetőség. — Ettől függ minden. A szülő örül, ha a gyereke a vízbe ugrik, és nem süllyed el. De ha már villamosozni kell azért, hogy valaki a vízbe ugorhasson, akkor már sokan meggondolják. . — Köszönöm. A nevét... — Tóth Gyula vagyok. Élvezem a játékot. Lázas izgalommal keresgélek a telefonszámok között. „188—820. Kálvin téri Áruház, udvarias kiszolgálás.” Ezt olvasom a könyvben. Sztereotip kérdés. Akadozó hang — Hát. .. Sokat jártam strandra, de sohasem jutott eszembe, hogy megtanuljak úszni. Senki sem tud a családban. Sem a szüleim, sem a testvérem. — És miért? — TUDJA, NEM IS VOLT RÁ IDŐ. Apám a Gizella malomban volt molnár ... — Kivel beszéltem? — Szabó Sándornéval. 659—218. Figaró bűvész volt. A vonal túlsó végén egy 19 éves fiatalember, Szabó István. — Tud...? — Nem . . . sokszor szerettem volna, de egyedül nem ment, és nem volt, aki megtanítson. Most már félek. — Törekszik valamire? — Bűvész szeretnék lenni. — Ehhez a hivatáshoz elengedhetetlen az úszás... — NÉHA NAGYON ROSZSZUL ÉRZEM MAGAM, HA LÁTOM, HOGY A TÖBBIEK MILYEN VIDÁMAN LUBICKOLNAK. Az apám tud úszni. Mindig azzal henceg, hogy hányszor átúszta a Dunát. .. 201—180. Magyar Hajó- és Darugyár. Garázs. Mély hang. A 28 éves Árpád Andoré. — Ahogy múltak az évek, úgy lettem egyre magasabb, eljutottam a 186 centiméterig, de elfelejtettem megtanulni úszni. Most pedig már minek? NEM FECSÉRELEM RÁ AZ IDŐT. A feleségem úszik helyettem, én pedig mellette sétálok... A vízben. * 184—635. Állami Biztosító. Vállalati biztosítás. — Jó napot kívánok... A kérdésre egy férfihang: — Én tudok. — És a többiek ott maga körül... Néhány pillanatnyi csönd. — Vannak néhányan, akik ... nem. Ne haragudjon, komolytalannak tartjuk a kérdést. A telefonviccek korát éljük, jöjjön be személyesen, és egy kávé mellett elbeszélgetünk. Játszottunk. De közben NÉHÁNY MONDAT ELGONDOLKOZTATOTT. (kő) XXIX. 283. ♦ 1973. december 1 SÚLYEMELÉS Helyzetváltoztatás Idézet a Magyar Súlyemelő Szövetség számára októberben készített edzői beszámolóból: „A világbajnokság után lezárult a felnőtt válogatott keret központi felkészítése. A keret tagjai egyesületeikben dolgoznak tovább.” S egy friss hír: „A válogatott keret tagjainak jelentős része november 22-e óta közösen készül a december közepén kezdődő országos bajnokságra. Megszűnt az ellenállás Ellentmondás? — Éppen erről írom heti jelentésemet — mondja Orvos András, a válogatott vezető edzője. — Jelenleg az a helyzet, hogy az edzői beszámolóhoz képest némi változás történt. A válogatott kerettagok egy része valóban egyesületében készül, másik részük viszont az általam irányított program alapján közösen. A Csepel, a Testvériség, a DVTK, az Oroszlányi Bányász, a Bp. Honvéd és a BSE versenyzőiről van szó, akiknek egyesületükben nem tudták biztosítani a felkészüléshez szükséges, optimális feltételeket. — Mit ért optimális feltételeken? — Időzített felkészítést alkalmazzunk. A heti terheléseket másként osztjuk be, mint eddig. A nyomás nélküli versenyzésben szerzett tapasztalatainkat szeretnénk hasznosítani Ennek egyik eszköze például, hogy az edzések szombaton a legerősebbek, azért ezen a napon, mert a versenyek időpontja is hét végére esik. Csütörtökönként pedig szünnapot is beiktattunk. Az új módszerektől nem várunk csodát, kiugró eredményeket, de feltétlenül hasznos tapasztalatokat kell, hogy nyújtsanak. Megvalósításuk pedig közös munkával lényegesen előnyösebb. Az egyesületi edzők egy része, miként ez a világbajnokság után írt beszámolójából is kiderült, véleménye szerint nem támogatta megfelelően a keret munkáját. Az országos bajnokság pedig elsősorban egyesületi verseny. Nem alakult ki újabb ellenállás? — De igen, többen tiltakoztak a mostani közös program ellen Ezért leültem velük, hosszú és fáradságos tárgyalásokat folytattam, de úgy érzem, sikerült is meggyőzni őket. Hangulatkép Dunavansány. Csitneki Péter edző irányításával készül többek között Szűcs, Horváth Gy., Benedek, Bagócs, Ambrózi, Tasnádi, Baczakó, Rehus Uzor. Néhány friss portré: Horváth György. (A világbajnokságon teljesítményben és helyezésben is elmaradt a várakozástól. Ebben a évben nem tudott magára találni, fáradt embernek látszott. — Jelenleg súlyproblémákkal küzdök. Most is a versenysúlyom alatt vagyok, nem is várhatok kiugró teljesítményt, de mindent megteszek azért, hogy a bajnoki címet megszerezzem. Baczakó Péter. (Idén sokat fejlődött. Alkata kedvező a kétfogásnemes versenyzéshez, akarati tulajdonságai is kiemelkedőek. Az idei VB első nagy versenye volt, és ezt figyelembe véve nem okozott csalódást. — Most nagyszerű körülmények között készülhetek. A váltósúlyban indulok, jóllehet a későbbiek során a szakvezetők középsúlyra kívánnak átállítani. Hogy végül is mi lesz, az egyelőre nyitott kérdés. A bajnokságon mindenesetre jó eredményt szeretnék elérni ésgyőzni. Rehus Uzer György: (Megszállóba a súlyemelésnek, de más problémák hosszú ideje nehezítették előrelépését. Idén sérülés is hozzájárult ahhoz, hogy elmaradt a várakozástól. — Félnehézsúlyban indulok. A csuklóm teljesen rendbejött, jó erőben érzem magam, és az év utolsó versenyén mindenképpen bizonyítani szeretnék. Valóban nem úgy jött ki idén a lépés, ahogy szerettem volna, de az OB-t nagyszerű alkalomnak érzem a javításra. Benedek János: (Egy világbajnoki cím mellett egy csalódás fűződik a nevéhez. Havannában szakításban kiesett a versenyből.) — A térdem fájr, ez némileg megnehezítette a felkészülésemet, ha, remélem, nem akadályoz a továbbiakban. Készülök ... Mást egyelőre nem tudok mondani. Szeretném megnyerni a bajnokságot. Kettős feladat A válogatott vezető edzője, s az egyesületi edzők az eddig eltelt néhány nap tanúsága alapján egyetértésben dolgoznak. A közös edzések célja kettős: egyrészt az országos bajnokságon — az első hazai kétfogásnemes OB-n — való jó szereplés, másrészt, pedig a jövő évi feladatok jegyében tapasztalatok szerzése, új edzésforma kikísérletezése. „Az olimpiai program 1974. évi feladatai szempontjából lényeges, hogy a negyedik negyedévben milyen szellemben és intenzitással edzenek és versenyeznek a keret tagjai” — foglalja össze a már idézett edzői beszámoló. A szellemmel és a hozzáállással, úgy tűnik, nincs baj. Mindezt, remélhetőleg, az országos bajnokság eredményei is igazolják majd. Bocsák Miklós ...Menni fog?” — kérdezi Baczakó tekintete, s a háttérben Horváth György pillantása. Hiába, az edzőteremben is akadnak izgalmas pillanatok (Geleta Pál felvétele) LABDARÚGÁS Pontosztozkodás várható Szegeden MMVasas Szeged, 13. Katona (Závodszky, Maczkó I. J.) Bundzsák Dezső: Remélem, csapatom szombaton lelkes játékkal feledtetni tudja az elmúlt hetek gyenge teljesítményét. Baráti Lajos: Jó lenne a sok-sok keserűség után örömmel zárni a bajnoki idényt. Egy pontban feltétlenül bízom. A keret: Gujdár, Bencze, Várhelyi, Varga, Bánfalvi, Virágh, Kozma III, Mészár, Pataky, Vörös, Magyar, Szeghalmi, Vass, Antal. A csapat: Tamás — Török, Fábián, Vidáts, Kántor — Gass, Lakinger, Puskás dr. (Szőke) — Müller, Tóth, Váradi. Tipp: X HALK, ÜNNEPI BESZÉLGETÉS Ha valaki annak alapján próbált volna az eredményre következtetni, hogy milyen a hangulat az asztalnál, még ma is szégyellhetné magát. Azzal kezdem, hogy alig találtam meg az NDK labdarúgó-válogatottját a mérkőzést követő esetén a Sportszállóban. — Igen, már jöttek néhányan — hallottam az óvatos útbaigazítást a portán. Végül úgy találtam rájuk a félemelet egyik különtermében, hogy azt figyeltem, merre megy a legtöbb felszolgáló. Elképzeltem magamban a győztes csapatot a megnyert mérkőzés után. Vártam a jókedvet, a hangos nevetést, az élcelődést. Hiába. Halk beszélgetés hangja és az erőleves meleg illata áramlott ki a nyitott ajtón. Eszembe jutott, hogy én is éhes vagyok és különösen szeretem az erőlevest, de ez magánügy. Ültem és vártam. Végre fölkeltek az asztaltól. Húsz év munkája rssssssssssssssssssssss. w////z Csendben vonult ki a társaság. Halk megjegyzéseket súgtak egymás fülébe a fiúk és persze, diszkréten kuncogtak is hozzá. Azt is felesleges mondanom, hogy minden szempár automatikusan szegeződött a bárpultnál ülő négy lányra, kivonulásuk mindezek ellenére sem volt diadalmenet. Jött Georg Buschner szövetségi kapitány: — Kérem, várjon még tíz percet. Az újoncokkal van kis beszédem. — Máris? — Jobb azon melegében. Terelte maga előtt a fiúkat, én pedig tovább vártam. Tíz perc leteltével valóban ott ült mellettem. — Várom a kérdéseit — mondta. — Figyelmeztetem, hogy nagyon rossz beszélő vagyok. — Én pedig rossz kérdező. Hadd kezdjem egy megjegyzéssel. A teremből kiszűrődő hangok alapján aligha tudtam volna megállapítani, hogy győztes csapat vacsorázik odabent. A nyáron, amikor az olimpián legyőztük a mexikóiakat és így biztossá vált, hogy mi játszszuk a döntőt, úgy énekeltek a fiúk az autóbuszban, hogy még az ablakok is remegtek. — De nem is nyerték meg az olimpiai bajnokságot! Elnézést ezért a kissé rosszmájú megjegyzésért, de a dolgok összefüggenek. Nem szabad előre ünnepelni. — Ez kétségtelen. De önök most nagy sikert arattak. Hoszszú évek keserves csalódásai után végre győztek a Népstadionban. Ott lesznek a világbajnokságon is, nem úgy, mint mi. Ha valaha, most lehetett volna egyet énekelni... Buschner felvonta a vállát, ivott egy szolid kortyot a bikavérből, hogy lássam, azért ünnepelnek ők, majd így válaszolt: — Lehet, hogy nem vagyunk éneklős fajta. Mindenesetre, úgy érzem, még nincs sok ünnepelni valónk. Remélem, nem érti félre, távol legyen tőlem, hogy a magyar válogatottat lebecsüljem. Tisztában vagyok vele, hogy 1:1, sőt 1:2 is lehetett volna. — De nem lett, önök győztek, gratulálok hozzá, nagy lépést tettek előre, mert ez a győzelem pszichikai okokból szerfölött fontos volt. És nekem nem marad más, mint hogy megkérdezzem: hogyan csinálták? Úgy vélem, közel húsz év munkája van ebben a mai 1 0-ban. — Igen ... körülbelül... Az első tizenhét évről azonban nem sokat tudok mondani, hiszen csak 1970 májusa óta vagyok a válogatott szakvezetője. Azelőtt a Cári Zeiss Jena edzője voltam, tizenkét éven át! Azt hiszem, ez is csúcs. — Alighanem. Ehhez is gratulálok. Mindenesetre, mint a Jena edzőjének is voltak fogalmai az NDK válogatottjának munkájáról. — Voltak. Az első az, hogy tulajdonképpen mindent a magyaroknak köszönhetünk. Az első sikeres lépéseket feltétlenül. A magyaroktól tanultuk meg eredményesen játszani ezt a játékot. Volt is velük szemben gátlásunk mind a mai napig. E passaui béka //////A, ////////./A//A///. — Emlékszem a Passauban lejátszott olimpiai találkozónkra, amelyet a mieink nyertek meg, méghozzá rossz játékkal. — Én is emlékszem rá, sajnos. Bár ne emlékeznék. De ebben a vereségben nemcsak a gátlások játszottak szerepet, h ■nem a célok is Válogatottul 5 akkor állt „átépítés” alatt, hogy úgy mondjam. Nem az olimpia megnyerése volt a célunk, hanem a világbajnokság döntőjébe való jutás. Sokszor elfogott bennünket a kísértés, hogy hagyjuk abba az átépítést és „menjünk rá” az aranyra, de ez csak pillanatokig tartott. Lenyeltük a passaui békát azért, ami itt történt a Népstadionban. Azt hiszem, ér-