Népsport, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-05 / 30. szám
XXXII. 30. ♦ 1976. február 5 LABDARÚGÁS Vasárnap Salvadorban lép pályára a magyar csapat Magyar idő szerint szerdára virradóra 3.45 órai kezdettel játszotta le első, tengerentúli mérkőzését Mexikóvárosban 20 000 néző előtt a válogatott keret, a tájt rosszul sikerült. Mexikó—Budapest válogatott 4:1 (2:1) Vezette: Rubia Mexikó: Camaeiro (Cortez, 65. p.) — Rico, Galindo, Santoyo, Mayera — Chavez (Cardenas, 65. p.), Delatore, Delgado (Ayala, 65. p.) — Medina, Jimenez, Damian. Budapest-válogatott: Rothermel — Nagy III, Kovács 3., Rab, Lukács (Paróczai, a szünetben) — Nyilasi, Ebedli, Pintér (Tóth A., 10. p.) — Fazekas, Váradi, Nagy L. (Pusztai, a szünetben). Góllövő: Jimenez (2. egyet 11- esből), Damian, Chavez, ill. Fazekas (11-esből). Az első percekben kiderült, hogy a játékban levő mexikóiak a környezet minden előnyével nagy esélyesei a mérkőzésnek. Baljós előjelekkel kezdődött a 00 perc. Bálint belázasodott, nem játszhatott, így megbomlott az összeszokott védelem. Kovács József került a helyére, az ő posztján pedig a ferencvárosi Ebedli szerepelt. Az Izsóval való hoszszas beszélgetés után Bárón Váradinak adta a 9-es számú mezt. Már a 6. percben a magyar kapuban volt a labda. A mexikói balszárny könnyedén átjátszotta a jobb oldali védelmet és Damian közelről nem hibázott. 1.) A magyar védők a későbbi beszélgetés során lest emlegettek, de nem volt igazuk... Az első kombinatív magyar támadás a tizedik percben futott. Fazekas nagy helyzetből a kapu mellé rúgta a labdát, egyenlítési alkalmat szalasztott el Zavarok keletkeztek a magyar védőmunkában, a 8-as számú Chavez akadálytalanul építgette a hazaiak támadásait, ő és társai sem kaptak védőőrizetet, ezt a lehetőséget ki is használták. Damian kapufája, majd több szép és veszélyes támadás jelezte a mexikói fölényt, amely a 35. percben ismét góllá érett. A magyar kapu előtt pattogott a labda, Lukács vállát érte, a játékvezető 11-est adott, és ezt Jimenez biztosam értékesítette. 2:0 Egy perc sem telt el, Pintér tört be a mexikói 16-osra, elkaszálták. A játékvezető nyomban 11-est adott Fazekas értékesítette. 2:1 A MÁSODIK FÉLIDŐBEN sem változott sokat a játék képe. A mexikóiak támadtak, a magyar csapat védekezett — rosszul. . A versenyfutásban, a labdáért vívott harcban rendre alulmaradtak a magyar fiúk, ha pedig nehezen megszerezték a labdát, rossz leadásokkal hamar eladták. Az 53. percben, jobb oldali szöglet után, átszállt a labda a védők feje felett, Chaveznek volt ideje levenni és a kapuba rúgni. 3:1 A cserék is inkább a mexikói csapatnak kedveztek. A 82. percben, jobb oldali szabadrúgás után Damian a kapufára fejelte a labdát, a kapkodó magyar védelem nem tudott közbeavatkozni, Jimenez közéjük ugrott és gólba pöckölte a labdát 4:1 A látottak igazolták a mexikói bajnoki mérkőzésekből leszűrt tapasztalatokat, labdarúgásukról alkotott helyzetképet, rengeteget fejlődtek. Ezt most „idegenek” nélkül is bizonyították. Az első perctől diktált iramukat nem tudták átvenni a magyarok, a hazaiak mozgékonyságával szemben a mieinknek nem volt kellő ellenszerük. A magyar csapat vezetői remélik, hogy a játékosok kiköszörülik a csorbát: 10-én, a mexikóiak elleni újabb mérkőzésen visszavágnak. Menti némiképp a magyar együttes gyenge játékát, hogy a találkozó akklimatizálódásuk időszakára esett. A mexikói időre, éghajlatra, étkezésre való átállás sose megy zökkenő nélkül. A magyar csapatból Fazekas játéka volt csak elfogadható. A mexikóiak és a mezőny legjobbja Chavez volt, rajta kívül Galindo, Damian, Delgado és Delatore mutatott átlagon felüli képességet. Csapatunk szerdán délelőtt edzett, este Peták Zsiva mexikói nagykövet fogadásán vett részt. A további program szerint február 8-án pályaavató keretében Salvadorban mérkőzik a magyar együttes a helyi válogatottal. A közép-amerikai kis országba pénteken reggel utazik a magyar küldöttség. A további program szerint 10-én ismét Mexikóban játszik a válogatott keret Guadalajarában, a város öt együtteséből kialakított csapattal, Jalisco tartomány válogatottjával. (MTI) I. csoport Békéscsabai Előre Spartacus— Szabó Lajos SE 2:0 (1:0). Mezőtúr, 200 néző. V: Füzesi. Békéscsaba: Bugyik (Tasnádi) — Dobó, Kerekes, Vágási, Zsíros — Németh, Pásztor, Pogács — Mártas, Magyar (Kolesánszky), Királyvári, (Zielbauer). Megérdemelten győzött az NB I-es csapat. G: Magyar, Németh. II. csoport SZEOL —Kalocsai VTSK 7:1 (4:1). Kalocsa, 600 néző. V: Geiger. SZEOL: Nagy — Lancsa, Forgács, Kozma, Szálai — Hangai, Zámbori — Vass, Antal, Hágelmann, Werner (Birinyi). Havas, jeges talajú pályán végig sportszerű mérkőzésen a SZEOL biztosan nyert. G: Hágelmann (3), Vass (3; egyet 11-esből), Werner, ill. Illés. Békéscsabai Előre Spartacus II —Szegedi Dózsa 2:0 (1:0). Szeged. V: Nyári. G: Ravasz (2). III. csoport Diósgyőri VTK—Debreceni MTE 1:0 (0:0). Debreceni 800 néző. V: Király. Diósgyőr: Veréb — Tamás, Váradi, Hajas, Martis — Oláh, Tatár, Görgei — Koleszárik (Borostyán, Salamon), Kiss T., Fekete. A DMTE 75 percig egyenrangú ellenfél volt. A DVTK-ból a 65. percben Váradit durva játékért kiállították. G: Fekete. VI. csoport Ganz-MÁVAG —Csepel 4:2 (2:1). Kőbányai út. V: Eőry. G: Végh (2), Simon, Nagy M, ill. Geiger, Budai. VII. csoport: Salgótarjáni BTC — Salgótarjáni KSE 2:1 (1:1). Salgótarján, 600 néző. V: Borsos. SBTC: Szűcs (Magyar) — Miklós, Kmetty, Kovács XI, Horváth (Kegye) — Angyal, Földi — Szoó (Kovács), Kajdi, Marcsok, Jeck. A sok hibával játszó NB I-es csapat csupán szünet után tudott felülkerekedni. G: Kajdi ('), ül. Bábel. DVTK— Kazincbarcikai Vegyész 4:2 (1:1). Kazincbarcika, 100 néző. V: Károlyfalvi. G: Horváth A (2), Káplár, Feled!, ill. Magyar, Kopa (11-esből). Vili. csoport Videoton — Székesfehérvári MÁV Előre 7:2 (3:1). Székesfehérvár, 1000 néző. V.: Maczkó H. Videoton: Kovács L. (Szabó) — Végh, Garamvölgyi, Fejes, Czeczeli — Hartyán I, Karsai, Kuti (Jankovics) — Wollek, Nagy I, Tieber. Változatos, fóramú mérkőzésen biztosan győzött az NB I-es Videoton. G.: Wollek (3), Nagy II, Kuti, Czeczeli, Tieber, il. Téglás, Fülöp. IX. csoport Tatabányai Bányász—Ajka Bányász 7:1 (2:1). Ajka, 300 néző. V: Grubics. Tatabánya: Brünyi — Lakatos, Néder, Szabó, Koródi (Hernádi) — Dupai, Csapó, Arany — Knapik (Bánfi), Kőműves, Sallói. Az NB I-esek jobb helyzetkihasználással biztosan győztek. G: Sallói (3), Arany (2), Kőműves, Bánfi, ill. Fisch. X. csoport Rába ETO—Sabaria SE 2:0 (1:0). Szombathely. V: Gozdán. G: Tamási (2). XI. csoport Rába ETO —Győri Textiles 3:0 (2:0). Győr, 300 néző. V: Bauer. Rába ETO: Földes — Baumann, Brandisz, Pozsgai, Magyar —Pásztor (Szabó), Somogyi, Varga (Füzd) — Pénzes, Glázer R., Cs. Kovács. Lelkesen küzdő textilesek ellenállását csak 35 perc után tudta megtörni a sokat körülményeskedő NB I-es csapat. G: Glázer R. (2), Pénzes. XII. csoport ZTE —Z. Dózsa 6:0 (2:0). Zalaegerszeg, 200 néző. V: Soós. ZTE: Bolemányi — Molnár, Ambrus, Gáspár (Papp II), Filó — Tóth, Józsi I, Csepregi (Rácz) — Szatmári, Soós, Kelemen. Biztosan nyertek az NB I-esek. Nyúl (Z. Dózsa) a 89. percben kiál- Előkészületi Ferencváros —Kossuth KFSE 2:1 (1:0). Gyáli út, 300 néző. V: Glück. Ferencváros: Hajdú — Megyesi, Giron, Csaja, Martos — Mucha, Branikovits, Takács •— Kelemen, Szabó, Magyar. Kossuth KFSE: Menyhárt (Szendrei) — Szőke, Zentai, Csider, Gálhidi — Bartha, Gálvölgyi, Pogány — Menyhárt, Stier, Sipőcz (Fodor). G: Szabó, Magyar, V: Csider. Bp. Honvéd—Váci Híradás 9:0 (6:0). Vác, 400 néző. V: Csányi. Bp. Honvéd: Payer (Rabcsák) — Kelemen, Páncsics (Egervári), Varga — Pál, Szűcs — Morgós, Szabó, Kozma, Gyimesi, Bartos. G: Kozma (2), Bartos (2), Szabó (2), Gyimesi (2), Szűcs. V. Dózsa —BVSC 5:1 (3:1). Megyeri út, 100 néző. V: Göll. V. Dózsa: Szigethi — Kelner, Dunai III, Juhász, Tóth J. — Kolár, Sarlós (Bíró), Zámbó (Borbély) — Törőcsik (Kerekes), Bene (Dunai II), Fekete. BVSC: Pálinkás — lírva. G: Soós (3), Szatmári (11- esből), Kelemen, Filagics (öngól). XIV. csoport pénzügyőr—Újpesti Dózsa 112:0 (0:0). Pasaréti út. V: Drigán. G: Vida (11-esből), Fazekas. XVI. csoport Csepel —Vasas Izzó 2:0 (1:0). Tábor u., 200 néző. V: Kuti. Csepel: Hajdú — Godán, Ruzsinszki, Wéber, Hunyadi — Tóth B., Gulyás — Kacsányi, Varga, Csordás, Buronyi (Somogyi). Vasas Izzó: Horváth — Révész, Szántó, Menczel, Schuszter — Szilágyi, Kovács, Majsai (Bódis) — Bozi, Rostás (Vágvölgyi), Szekeres. A havas, csúszós pályán mindkét csapat nagy igyekezettel játszott. G: Csordás, Gulyás (11-esből). mérkőzések Bodnár, Dáni, Hosszú, Gara — Turtoczky, Nagy I (Krómer), Aranyosi — Bazsánt (Kaszás), Antal, Papp. G: Bene, Zámbó, Fekete, Borbély, Dunai, ill. Gara (11-esből). Vasas—Budafok 7:1 (4:1). Fáy u. 200 néző. V: Tompa. Vasas: Mészáros (Tamás) — Török, Kanász, Hegedűs, Kántor — Bódi, Zombori, Szijjártó — Gass, Kovács, Becsei P. Budafok: Fellegi (Leskó) — Horváth, Kapitány, Noskó (Bulla), Vízi — Kalmár Gy. Kisteleki (Králik), Harangi _, Zöldi, Jakab, Tátrai. G: Gass (3), Bódi (2), Zombori, Fellegi (öngól), ill. Tátrai. MTK-VM —Hi. ker. TTVE 6:1 (2:0). Hévízi út, 200 néző. V: Bedics. MTK-VM: Gáspár (Lengyel) — Török (Palicska), Csetényi, Szijjártó (Szigeti), Kőhalmi — Burg, Kiss, Borsó — Takács, Tulipán (Koritár), Kunszt. G: Takács (3), Kunszt, Kiss, Koritár, ill. Császár. Felszabadulási Kupa-mérkőzések más után rakják a labdát a tizenhatos sarkára, Szimonjan és Ivanov pedig a beadott labdát kapásból küldi kapura. Ilyenkor jön el az a pillanat, amikor egy vetődés után azt mondom magamnak: „Kész, tovább nem bírom!” Felállni sincs erőm, de azért mégis felállok. ... Hindosz svéd kisváros. A sűrű fenyőerdőben kétemeletes, aprócska villa áll, szaunával, masszázzsal és pingpong-teremmel. Közvetlenül mellettünk, a tó partján egy kis stadion. Itt készülünk fel első világbajnoki mérkőzéseinkre, az angolok, a brazilok és az osztrákok ellen. A sors úgy hozta, hogy velük kerültünk egy csoportba. Hogy tovább folytathassuk a versengést, meg kellett szerezni az első két hely valamelyikét a csoportban. Első világbajnoki mérkőzésünk az angolokkal 2:2-es döntetlenre végződött Győzhettünk volna, és győzni is kellett volna, mint nem sokkal előtte, a moszkvai barátságos mérkőzésem. Ezen a szerencsétlen, mondhatnám végzetes napon mégsem kellett senkinek vádolnia magát, senkinek sem kellett lesütnie szemét az edzőnk előtt. Mindkét csapat jól játszott, de mi azért egy kicsivel mégis jobbak voltunk. Ellenfelünk védelme, bár az angol futball történetének egyik legkiemelkedőbb egyénisége Billy Wrigth vezette, gyakrabban követett el hibát, mint a mienk, s csatáraink, fedezeteink sokszínűbben, változatosabban, ötletesebben játszottak, mint az angolok. Mindenfelől állandó veszély leselkedett kapuinkra, a mienket pedig csupán a középcsatár, Kevan veszélyeztette. Ez a majdnem két méter magas, vörös hajú atlétatermetű, futballista az angol középcsatár klasszikus megtestesítője volt. Kizökkenthetetlen nyugalma, bátorsága, céltudatossága, tiszteletet és elragadtatást váltott ki mindenkiből. Csapattársai egymás után küldték a magas labdákat a tizenhatosunkon belülre, ő pedig mint egy faltörő kos haladt a labda felé, útjából elsöpört mindent és mindenkit, aki megpróbálta meggátolni mozgását. Másfél órás párharcunkról a mérkőzés után sokat írtak az újságok. Kevan stílusa diktálta az én taktikámat is. Állandóan kint voltam a kapuból, a megelőzésre játszottam, s megpróbáltam mindig egy pillanattal előbb megkaparintani a labdát, mint ahogy az elérte volna Kevan fejét. Súllyal és termettel engem is megáldott a természet. Ha a levegőben öszszetalálkoztunk, egyikünk sem túlságosan sokat törődött a másik bordáival, s éreztem, hogy könyökömből, térdemből és vállamból neki is legalább annyi jutott, mint nekem az övéből. De az angol nem próbált maga iránt rokonszenvet ébreszteni a bíróban, nem hempergett a füvön, nem sajnáltatta magát. Minden alkalommal Kevan csak összeszorította a fogát, némán felállt és a következő percben már hatalmas testével ismét Krizsevszkijre vagy rám vetette magát. Mindössze egyetlen egyszefordult elő, hogy Kevan Krizsevszkij előtt érte el fejével a labdát, s a labda máris ágyúgolyóként vágódott mellettem a hosszú sarokba. Ez már a második félidőben történt, az elsőt pedig 2:0-ás vezetéssel zártuk. A kapott gól nem kedvetlenített el bennünket. Világosan látszott, hogy az angol nem kerülheti el a vereséget, a játék jellegének megváltoztatására semmit sem tesznek, úgy látszik, nem is tudnak. Mikor tíz perc sem volt már hátra, Kevan ismételten, ki tudja hányadszor, a kapum felé tört. A labdát egyenesen Krizsevszkijre vezette, aki lezárta előtte a kapu felé vezető utat. A tizenhatos közelében összecsaptak, mindketten a fűre kerültek, a labda tovább gurult és én nyugodtan felemeltem. Képzelhetik, mit éreztem, amikor a magyar Zsolt István a 11-es pontra mutatott!.. Finney rúgta a büntetőt. A pontosan helyezett labdát nem tudtam elcsípni, és a mérkőzésen több gól már nem esett Bennünket nagyon fájdalmasan érintett ez a döntetlen, az értékes pont elvesztése. Hangulatunk aztán némileg megjavult, amikor az osztrákokat 2:0-ra legyőztük. Az én kedvem különösen emelkedett volt, hiszen megfogtam a nagy lövő, Buzek tizenegyesét. Ezúttal viszont nyoma sem volt az angolok elleni gördülékeny játéknak A legegyszerűbb helyzetekben is hibáztunk, sehogy sem sikerült valamire való kombinációt kialakítanunk. (Folytatjuk) Mindig magasabbra (X.) Salgótarjáni három parancsolat Salgótarjánban porzott az edzőpálya piros salakja. Hónak közel, s távolban nyomai sem voltak, s amennyire lehangolóan hatott e tény a karancsaljai gyerekek kedélyállapotára, olyannyira kedvezett a tarjáni labdarúgók felkészülésének. Szó, ami szó, a salak kemény volt, akár a beton, viszont nem csúszott, nem ragadt, nem süppedt, sőt: pattogott rajta a labda! Legalább is a későbbiek folyamán, amikor a különböző távú futógyakorlatokat már maguk mögött tudták a játékosok. Ekkor ugyanis bevonszolta két markos legény a tizenhatos tájára a térdig érő palánkot, s megkezdődött a „lőgyakorlat”. A játékos elindult a labdával, majd rápasszolta a palánkra, az meg — legalább is, ha a futballista korábban ügyesen bemérte a becsapódási szöget, s ha megfelelő erőt adott a rúgásba — viszszapattant a lendülettel érkező fiú elé, aki aztán rádőlt,, s megkísérelte „romba dönteni” a kaput. A nyitórúgást Magyar Lajos tette meg, s szemlátomást forszírozta volna még a dolgot, de Oláh másodedző — aki ezt a foglalkozást vezette — rövid úton beterelte a kapuba, nyilván abból a meggondolásból, hogy a suszter maradjon a kaptafánál. Nos, Lajos beállt a háló elé, és Szűccsel felváltva igyekeztek útját állni a társak lövéseinek. A hangulat ugrásszerű javulásában nyilván nagy szerepe volt a labdák jelenlétének, s ezek csak úgy süvítettek... Aztán vége lett a foglalkozásnak. Legalább is a játékosok zöme számára. Néhányan azonban még maradtak. A két kapus, a hórihorgas középcsatár, Kajdi, a két szélső, Szoó és Jeck, valamint a nemrég még sérüléssel bajlódó Varga Sándor. A „koreográfia” szerint a két szélsőnek be kellett lőnie a labdákat a kapu elé, a jókötésű középcsatárnak pedig minél többet befejelni, belőni közülük a hálóba. De hogy e művelet ne legyen túl egyszerű, arról a két kapus gondoskodott. Az egyik lökte, tuszkolta a felugró játékost, a tizenegyes pont környékén, míg a másik a háló előtt állt, s ha a keze ügyébe került a labda, azt elhalászta Kajdi feje elé. A labdák menetrendszerű pontossággal érkeztek. Néhánnyal „használati utasítást” is küldött a beívelő. Jeck Feri például nem egy rúgás előtt felhívta Kajdi figyelmét arra, hogy nem kell megmozdulnia. Csak álljon nyugodtan, a labda pontosan a homlokára száll. Erre Kajdi megállt mozdulatlanul, mire kiderült, hogy az „öreg” — Jeck Ferencet így becézik — nem a levegőbe beszélt. A labda valóban ott kötött ki a csatár kobakján! — Ez még az edzés hivatalos része, vagy már csak szorgalmi feladat? — kérdeztük a vezető edzőt, Dávid Róbertet. — Még a hivatalos részhez tartozik, mert felvettem oda, de már kicsit kicsúszik a szokásos edzésidőből. A felkészülés során ugyanis nagy gondot fordítunk az egyes játékosokkal és a csapatrészekkel való külön foglalkozásra. Most például Kajdi a soros, feladata a két szélről beérkező labdák különféle megjátszása. Ugyanígy speciális feladatokat kapnak külön-külön a védők, vagy az egész közvetlen védelem, a középpályások és a támadók. A feladatok között soksok rajtgyakorlat, s a rúgótechnika fejlesztése, csiszolása kap bő teret. Remélem, ezek a plusz húsz percek is meghozzák a maguk hasznát. Aztán még hozzátette a vezetőedző, hogy minden gyakorlatot lendületes mozgással végeznek, minden esetben ellenféltől zavarva. — Milyen tapasztalatokkal járt az elmúlt fél év Salgótarjánban? — A védőjátékunk nem volt elég szervezett. Ebben nem csupán a közvetlen védelem volt ludas, hanem a középpályások is. Utóbbiak amennyire hasznosan segítették a támadásokat, annyira megfeledkeztek esetenként a védőfeladataikról. Pontosabban: sok esetben egyszerűen nem értek vissza az ellentámadásokba. Ráadásul középpályásaink szerelési készsége sem volt megfelelő. — Mi tehát a feladat? — Először is meg kell találni erre a posztra a legalkalmasabb három embert, akik megfelelően kiegészítik egymást. Legyen e sorban olyan játékos, aki karmestere a gárdának, legyen, aki alkalmas az emberfogásra, de a főmunkabíróknak kell lenni valamennyiüknek. Ezeket a típusokat kell megteremteni. Mindenesetre e témakörből sok taktikai gyakorlatot iktattunk edzésprogramunkba. — Vannak jelöltek? — Igen. Sőt, nem egy posztra kettő is. Ez jó dolog. Egyrészt, mert így legalább egészséges versengés lesz majd a csapatba kerülésért, másrészt egy-egy esetleges sérülés nem okoz nagyobb felfordulást, nem kell egyik hétről a másikra átszervezni az együttest, csupán a szerkezetbe egyébként beillő embereket a harcképtelenek helyére állítani. — Kikre nem számíthat a rajtnál? — Répásra és Vertigre biztosan nem. Répás még csak gyógytornát végez, s a porcműtéten átesett Vertig is egyelőre utókezelésen vesz csak részt. — Van változás tavaly óta az első csapat keretében? — Igen. Bekerült a fiatal Orosházi, az Egerből visszatért Szlivka, valamint a tehetséges ifikapus, a kis Balázs Zsolt. — És ki került ki? — Szőke kapus, ő a tartalékoknál szerepel a jövőben. Időközben befejeződött immár mindenki számára a közös foglalkozás. Jeck ugyan még maradt volna néhány büntetőrúgás erejéig. Mint hangoztatta, ezt sem árt gyakorolni, még neki sem, annak ellenére, hogy mestere a műfajnak. Annál feleslegesebbnek tartotta mindezt az öltöző előtt álldogáló szőke középpályás, Básti István, s ki is fejtette a leballagó szélsőnek, hogy teljesen felesleges gyakorolnia a büntetőket. Egyrészt, mert sohasem tanulja meg, egyébként pedig van annak gazdája. A vita természetesen kedélyes volt és családias. Mint Magyar Lajos rövid magyarázata, amelyben kifejtette: — íme, egy ember, akinek napok kellenek ahhoz, hogy kiheverje a mezei futás megpróbáltatásait ... A címzett, a télikabátban álló Básti csak mosolygott, majd később elmondotta, hogy azért kapott felmentést erről a foglalkozásról, mert meghúzódott a combja. Mindez ugyan a futásban nem zavarja, de ha rúgni kell, akkor fáj a lába. — Milyennek tartja salgótarjáni szempontból a tavaszi sorsolást? — Úgy kezdünk, hogy egymás után kétszer idegenbe utazunk. Ettől függetlenül nem tartom rossznak — felelte Dávid. — Gondolom, 15 pontot feltétlenül szerzünk. Ez a minimum. Legalább is akkor, ha néhány „parancsolatot” maradék nélkül betart a társaság? — Éspedig? — Egy : ne legyen ácsorgó salgótarjáni játékos a meccseken. Kettő: sokat kell mozogni mindenkinek, akkor nem szakad szét a csapat, meglesz a csapatrészek közötti egység, s mi diktálhatjuk a tempót. Három: minden labdarúgó csak a játékkal törődjön, se a játékvezető ténykedése, se a közönség magatartása ne befolyásoljon senkit... — A soron következő tervek? — Külföldi meghívást kaptunk Belgiumból, szeretnénk elmenni. Aztán nemsokára kezdődik a „második félidő". " Kezdődik: Várkonyi Sándor Kajdi Dávid NÉPSPORT 3