Népsport, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-05 / 30. szám

4 NÉPSPORT A KAJAK-KENU A tényeken túl Hétfőn és kedden zajlott le az ország kajak-kenu szakem­bereinek hagyományos országos értekezlete. Az első előadás kezdetén ki­lencven edző, sportvezető, ver­senybíró töltötte meg a ter­met. A beszámolók a tervezett sorrendben követték egymást, aztán ebédszünetre került sor, s a rövid ebédidő után ismét folytatódott a napirend. A hallgatóság pedig minden szünet után csökkent... Ugyanez a jelenség ismétlő­dött meg a következő napon is. Kis túlzással: mire véget ért az országos tanácskozás, elfo­gyott a hallgatóság. Bíráljuk meg a jelenség miatt az edzőket, a sportvezetőket? Vagy ellenkezőleg: szóljunk róluk a legnagyobb elismerés hangján? Egyik sem lenne célszerű. Mert míg az értekezletek túl­nyomó többségén a résztvevők nagy része azért ül szívesen, hogy az alatt az idő alatt se kelljen intenzíven dolgoznia, itt merőben más volt a helyzet. Az edzők — és kivált az olimpiai kerettagok edzői — azért „szi­várogtak” el a tanácskozásról, hogy edzést tartani, dolgozni menjenek. Olimpiai év lévén, ez a magatartás ugyancsak ért­hető, sőt igencsak az olyan faj­ta magatartás látszik követen­dőnek, amely mindent aláren­del a megfelelő olimpiai felké­szülésnek. A század másodper­cekre menő, kiélezett, öldöklő küzdelmek előtt talán ezen az egy-két edzésen is sok minden múlhat. Volt edző, aki világosan ki is fejtette, hogy szerinte hogyan kellett volna megrendezni ezt a tanácskozást: „Hat napon ke­resztül, délelőtt tíztől délután kettőig ..Pesti edző volt az illető. Sem a vidéki edzők érde­keivel nem számolt, sem azt a tényt nem vette figyelembe, hogy ilyen feltételekkel a szö­vetség nemigen kaphatott vol­na a tanácskozáshoz alkalmas termet. Mégis, a jelek szerint, a jö­vőben az edzőik ilyen irányú el­foglaltságát is számításba kell venni mind a tanácskozás idő­pontjának, mind helyszínének kiválasztásánál. Nem szorul változtatásra vi­szont az értekezlet programja. Legalábbis abban a vonatkozás­ban, hogy a szervezőknek ez­úttal sikerült kiválasztaniuk azokat a témákat, amelyek eb­ben az időszakban ,valóban a szakemberek érdeklődésének homlokterében állnak. Ezúttal a következő témák kerültek napirendre: a szövet­ség munkájának értékelése. A felnőtt válogatottkeret edzőjé­nek beszámolója a múlt évi vi­lágbajnokságról és az idei olim­piai felkészülésről. Az ifjúsági válogatott egyik edzője ugyan­ezeket a kérdéseket elemezte , ifjúsági szinten. Rajki Béla négyórás előadást és konzultá­ciót tartott a kajak-kenusok­­té­li felkészülésének jelentős ré­szét kitevő) úszóedzéseiről. Fel­kért hozzászólók is elmondták eredményeiket a Counsilman­­edzésmódszer kajak-kenura át­plántált változatairól. Egyszóval a napirenden csu­pa fontos téma szerepelt. Vita jószerivel nem is bontakozott az előadók tárgyilagosak, tényszerűek és jól felkészültek voltak, min­dent elmondtak a felszólalók „elől.” Azaz, volt egy nagyon érde­kes része is ennek a tanácsko­zásnak Sokan beszéltek egy olyan témáról, amely önálló na­pirendi pontként nem is szere­pelt a tanácskozás programjá­ban. Nevelési feladatokról. Arról, hogy az olimpiai csa­patba csak magasfokú erkölcsi értékkel rendelkező versenyzők kerülhetnek. Arról szólt a főtit­kár, hogy ezekhez az elvek­hez következetesen tartani is fogja magát a szakvezetés, még abban az esetben is, ha netán a legnagyszerűbb eredmény el­érésére képes versenyző sérel­mére lesznek kénytelenek ked­vezőtlen döntést hozni. A főtitkár szavaival mindenki egyetértett. Aztán Kettler Sándor, a vá­ciak szakosztályvezetője még tovább feszegette a témát. Ő arról beszélt, hogy a válogatott versenyző nem egycsapásra ke­rül a csúcsra. Munkáját a szak­osztályban kezdi, ott nő fel,, ott gyarapodik sportági tudása és ott talál magának követendő példa­képeket is. Az edzőknek, külön­féle szakosztályi vezetőknek tehát a speciális sportági okta­tással egyenrangú feladata, hogy már a szakosztályban a szocialista embereszményt megtestesítő versenyzőket neveljenek. Ezzel is egyetértett minden­ki. Nem valamilyen látványos szavazás eredményeként írhat­juk le most a fenti megállapí­tást. Hanem azért, hogy a szü­netekben az aktuális helyi és országos pletykák helyett ez foglalkoztatta a szakembereket. Ennek a hogyanjáról és miként­jéről beszéltek. Szubjektív véleményünk sze­rint ennek a tanácskozásnak ez a legfontosabb eredménye. (naményi) / ATLÉTIKA Az atléták igazán nem panasz­kodhatnak az indulási alkalmak miatt. Az Olimpiai Csarnokban tíz nap alatt négy, mindig két­napos versenyt rendeztek. Ilyen mozgalmas dekádra sem volt még példa a hazai fedettpályás idényben! Láthattunk kitűnő külföldi atlétákat, szoros össze­csapásokat, megdőltek országos csúcsok és jó néhány számban változott a csarnok eredménylis­tája. Azok az olimpiai kerettagok, akiknek télen versenyszámuk van, Balogh Györgyi és Major kivételével már mind indultak ebben az idényben, de, mint is­meretes, az idén a fedettpályás Európa-bajnokságon nem vesz­nek részt. A többi válogatott ke­rettag számára viszont nyitva állt a lehetőség, hogy megfelelő eredményekkel kiharcolja a müncheni részvételt. Most az utolsó nagy hazai próba, a hét végén sorra kerülő országos baj­nokság előtt már leszűkült azok­nak a köre, akik az EB-kikülde­­tésre számításba jöhetnek. „ A körpályás versenyzés hazai ,,specialistája”, Zsinka a tavalyi­nál kétségtelenül jobb formában van, s már mindkét középtávon teljesítette az európai szövet­ség által megállapított nevezési szintet. Változatlanul a 800 m a főtávja, de az idén még egy­szer sem találta el a megfelelő irambeosztást. , Kemény munka közben, inkább csak edzésként indult el a kedei taktikai ver­senyen, s utána levonhatta azt a tanulságot, hogy a robbantó­, hosszú hajrá nem neki való. A múlt télhez képest összehason­líthatatlanul jobban szerepelt az idén 400-on Tóth Éva, s az első komoly külföldi ellenfél ,,kihúz­ta” belőle a szinten belüli időt. Joggal reméli, hogy erősebb harmadik száz méterrel az új csúcson is javíthat. Kár, hogy Orosz Irént januári bokasérülé­se és edzéskihagyása visszave­tette, mert különben nagy csa­tákat vívhattak volna a kikül­detésért. Gáton Bognár legutóbb Szófiá­ban az elektromos szintidőn be­lül futott, utána kedden, fárad­tan is, kézi méréssel csak két századdal maradt el legjobbjá­­tól Hála az utolsó gátvétellel van baj, lelépéskor megtörik a lendülete, nem tud megfelelő ritmusban hajrázni és a célkö­zelben elfelejti válla előredönté­­sét. Utolsó három versenyét, már-már nyerőhelyzetben, az említett hibák miatt vesztette el. A vágtázó Lukács 60-on többször bebizonyította, hogy a 6.6-os nor­mára jó, egyszer futott Gresáék nyomában 6.5-öt is. Az edzésein látott erőteljes futásokat azonban a versenyeken még nemigen tud­ja megismételni. A szintesek közé lépett a Bp. Honvéd ver­senyén 800 m-es csúcsjavításá­­val Lipcsei Irén is, pedig lassú, bátortalan kezdésével értékes ti­zedeket „ajándékozott” el. For­mája alapján jóval nagyobb ön­bizalommal kell a bajnokságon versenyeznie a tavaly óta hatá­rozottan előre lépett élgárda el­len.­ Kemény edzésmunkájából elég nehezen lendült formába a súly­lökő Irányi Margit, de most már csak két centi választja el a 17 m-es határtól A bajnoksá­gon tavalyi téli legjobb eredmé­nye (17.23) túlszárnyalásával sze­retne bizonyítani. Egészen várat­lanul került a pályázók közé 400 m-en Hornyacsek, a kitűnő Alebics mögött elért 48.3 mp-es csúcsával, anélkül, hogy kifu­totta volna magát. Igaz, ez az idő egy tizeddel még „hosszabb” a müncheni normánál, de ér­tékelésénél figyelembe kell ven­ni a pályaméreteket is. Az Olim­piai Csarnokban eddig egyedül Susanj futott 48 mp-en belül és a tavalyi EB-n a budapesti­hez hasonlóan nehéz, éles ka­nyaró katowicei körpályán 48­8 is elég volt az aranyéremhez. Nem adta fel a hilit!rl°tézért a harcot a Török házaspár sem. A feleség, Csipán Borbála Szó­fiában erős meghűléssel indult 1500 m-en. A hét végén a javu­ló Lázár és a visszatért Völgyi személyében erős ellenfeleket kap. Férje 3000 m-en próbálja megostromolni a szintet Ta­valyi eredményei alapján esélye volt a kiküldetésre magasug­rásban Sámuel Editnek, eddig azonban a várt 180-on felüli tel­jesítménnyel adós maradt. A férfiak közül lehetőséget csil­lantott meg Gerstenbrein, a nyár óta már öt centit javított. A nagyobb magasságokon a túlzott igyekezet folytán még elgörcsö­­södik a mozgása, különben nem volna elérhetetlen számára a 216-os magasság. A végső szót a hét végén a bajnokság mondja ki! Akik az EB-kiküldetésre pályáznak KÉZILABDA Az egyik szerény és aggódik, a másik meg... Olimpiai selejtezők, pikantériával „De professzor úr j­ön ismét a tilosban?” A SVENSK ID­­KOTT nevű sportlap szerint megértően csengtek a stockhol­mi rendőr szavai, és a profesz­­szor, vagyis Paul Högberg, a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) elnöke máris a pénztár­cájába nyúlt. Vita nélkül fizette ki a tilos parkírozás „árát”, s miközben beindította a Volvó­­ját, csendben mentegetőzött. — Valahol máshol járt az eszem. Egy kicsit talán ideges is vagyok, tudja, öt és fél hó­nap múlva itt az olimpia és... És? . A fenti icipici közlekedési ,.kriminek” igenis köze van a XXI. Nyári Olimpiai Játékok­hoz. Ott van a kutya eltemet­ve, hogy a „prezident” már rég­óta hordja a felelősséget a nagy tét miatt. Tudja, hogy száguld az idő, már százhetvenet sem alszunk, s itt a férfi kézilabdá­zók harmadik és a nők első olimpiája. De mitől ideges a professzor? Kuszálódnak az olimpiával kap­csolatos dolgok? Vagy talán el­úsztak az IHF vezetői a szer­vezéssel, úgy, mint a montrea­liak az építkezéssel? Hossz emlék Szerencsére, másról van szó. A SVENSK SDHOTT is meg­állapította, hogy az IHF „tábor­nokai” mindent megtettek a montreali sikerért, de közbe­jöhetnek még olyan váratlan esetek, amelyek kellemetlenül érinthetik a közvéleményt is ... Tényleg, mi történik, ha az IHF erőteljes gépezetében, mondjuk, majd éppen a „csúcsforgalom­ban” meghibásodik egy fontos kerék. Ha történetesen csapni­valóan gyenge napot fog majd ki Kanadában a nagy esemé­nyek főszereplője, egyik-másik játékvezető? Bizony, Högberg sem felejtette el az 1973. évi jugoszláviai női VB negatív ta­pasztalatait: a sok jó játékve­zetői teljesítmény mellett a gyengékét... Szurkoljunk tehát közösen a szép tervekért. El­áruljuk, hogy a szurkolást már megkezdte a magyar női válo­gatott is, amelynek nagyon tu­datos felkészülés után decem­berben, a kijevi VB-n, bronz­érmet sikerült szereznie, és jo­got az olimpiai szerepléshez. De hol van a tavalyi hó? Már 1 976. januáriénak uto’só napjait :“szi a nantár, s elvben egy a’van időszak Vözerontól, amely­­ről nemcsak Paul Hoobern­ek ■Sahog hevesebben a szíve. Mert dön­ ¦ik az olimpia úini"v b fon­tos állomásai" a maz hát­alevö *l-fi r­á-ka-ácsk. Az •ásno-í, február 6. és a már­cius 7. Főszerepben Európa változatlanul központ­ja a világ kézilabdasportjának. Az erőviszonyokat valósan tük­rözi az a döntés, miszerint a férfiak 12 csapatos mezőnyében nyolc válogatott reprezentálhat­ja Európát Montrealban. De melyik nyolc? Melyiknek sikerül teljesítenie a nehéz fel­adatot, megszereznie a csoport­­győzelmet? Február 6-án már többet tu­dunk. Március 7-én, a selej­tezők fináléja után pedig még többet. Azt, hogy melyik továb­bi hét európai válogatott vég­zett csoportjában az élen. És a nyolcadik? Ja, igen, Ro­mánia, mint az 1974. évi VB győztese, már jogot szerzett a VB-n való szereplésre. Nézzük most szakmai szem­mel a jelent, hogy miként áll a már ismert nagycsapatok szé­nája. A VB-helyezettek (világ­bajnok Románia, 2. NDK, 3. Jugoszlávia, 4. Lengyelország, 5. Szovjetunió, 6. Csehszlovákia, 7. Magyarország, 8. Dánia). Ro­mánia és a hivatalból induló Kanada csapatán kívül, nem érezhetik magukat páholyban. Sőt, olyan furcsaságok is bekö­vetkezhetnek, hogy a VB ezüst­érmese és hatodik helyezettje, az NDK és a csehszlovák együt­tes játékosai csak messze távol­ból, esetleg majd a műholdak segítségével, a tévé mellett lát­hatják az olimpiát. Hogy miért? Izgalmas játék Az az igazság, hogy az NDK lépéshátrányba került a leg­utóbbi VB-n még alárendelt szerepet játszó NSZK-beli együttessel szemben. Az igaz, hogy a visszavágó NDK-győzel­met ígér, de még hátra lesz az NSZK-nak Belgium elleni talál­kozója. Itt már csak az lehet a kérdés, hogy milyen arányú győzelemmel végez az NSZK. Belgium csapatából nem lehet csoportgyőztes, de az NSZK- éból még lehet ha nagy gól­­különbséggel nyeri a találkozót. És az NSZK válogatottjának és a belga válogatottnak jugoszláv származású az edzője! Igen, ilyenkor nagyon könnyen előtér­be kerülhet a honfitársi szere­tet, s ez esetleg a belgák „sú­lyos” vereségében is megmutat­kozhat. Csoda ezek után, hogy leg­utóbb az NDK válogatottjának edzőjétől, Paul Tiedemanntól megkérdezte a kisfia: — Apu, miért rágod a kör­mödet? — Mert ideges vagyok. — Miért vagy ideges? — Mert úgy látszik, hogy az idén nem látjuk meg Mont­realt. Vlado Stencel, az NSZK vá­logatottjának jugoszláv edzője viszont sohasem volt olyan nyu­godt, mint most. A csehszlovákokat hasonlóan nehéz időszak várja. Jiri Vid­a válogatott edző nem éppen így képzelte el a svédek és az ola­szok elleni olimpiai selejtezőt. Az ő lehangoltságával szemben áll a svédek egykori klasszis­kapusának, Roland Mattson ed­zőnek a véleménye, aki ekép­­pen nyilatkozott: — Kezünkben az újabb nagy lehetőség. Münchenben hetedi­kek voltunk, a berlini VB-n nem kerültünk a nyolc közé, de Montrealban ott leszünk a dobogó közelében! No, egy kicsit még korai az ilyen magabiztos nyilatkozat, hi­szen Jiri Vid­a csapata már sok meglepetést okozott, és­­ most sem adta föl! Ezt Jaroslav Konecny, a Brnóból származó harmincéves, százharmincszoros válogatott véleménye is alá­támasztja: — Benne vagyunk a kutya­szorítóban, de már sokszor áll­tunk így. A folytatásban sokkal ügyesebbek leszünk, mint vol­tunk eddig. Az olimpiai selejtezők pikan­tériája, hogy Európában, a kézi­labdázás őshazájában, egyelőre csak a jugoszláv, a szovjet, a lengyel és — félve írjuk le — a magyar válogatott érezheti ma­gát biztonságban. A győztes „balesete** A csoportgyőzelem lehetősége azonban nem kényeztette el az edzőket. Ivan Snojnak, a jugo­­szlávok szövetségi kapitányá­nak már az a gondja, hogy a selejtezők után miként lendül­jön müncheni nagy formájába együttese. Snoj egy kicsit irígy­­li a románokat, hogy páholyból nézhetik az olimpia előcsatáro­­zásait, Nicolae Nedef, a világ­bajnok gárda vezető­edzője pe­dig éppen a kényszerpihenőt hi­báztatja: — Sajnálom, hogy a fontos időszakban rendre elmaradnak nemzetközi találkozóink. Mi nem szeretünk üdülni a babérjaink­ra. Érezzük a pihenő hátrányait, s feltevésem igazát mutatják a VB utáni eredményeink. Ezeket még csak véletlenül sem írhat­juk a sikerlistánkra. Jogosan izgul, de jogosan bí­zik is csapatában a legutóbbi VB-negyedik lengyel válogatott edzője, Stanislaw Majorek, úgy­szintén a VB ötödik helyezettje, a szovjet csapat edzője, Anatolij Jevtusenko is. Mert az olimpiai selejtezők első felében nagysze­rűen szerepeltek, így már alig­ha lehet különösebb gondjuk a folytatásban. És velük egy sorban említhet­nénk Kaludi Mihálynak, a ma­gyar válogatott edzőjének nevét is, de nem tesszük, mert még forró napok várják a magyar válogatottat. Február 6-án Zürichben Svájc, majd március 7-én Miskolcon Bulgária ellen játssza utolsó selejtező mérkő­zését. Cselekedni! Igaz, az első fordulóban Buda­pesten 24:15-re győzött a svájci csapat ellen, majd Szófiában 19:13 arányban verte Bulgáriát, de mint hallottuk, az ördög nem alszik. Nem ám! Svájc ugyanis le­győzte Bulgáriát és ez netán arra az esetre lenne jó, ha vé­letlenül vereség várná a miein­ket a folytatásban, mondjuk, ép­pen Svájcban. Persze, akkor sa lenne nagy baj, mert a gól­­különbségünk máris annyira kedvező, hogy csak csoda ese­tén lehetne elrontani. Mert­­ akadnak még csodák ... A selej­tezőkben például a norvégok 55:5-re, a lengyelek pedig 42:5- re győzték le az angolokat! Távlatokban természetesen nem kell aggódni a magyar vá­logatottért. Mert annyi egészsé­ges energia halmozódott fel eb­ben az alaposan megfiatalított együttesben, hogy lehet rá szá­mítani. Faludi szívesen gondol csapata tavalyi nemzetközi ered­ményeire. Arra a húsz viadal­ra, amelyben kétszer sikerült legyőzni a világbajnok Romá­niát, egyszer az NDK-t, Cseh­szlovákiát és Lengyelország csa­patát. Gárdánk mérlege 12 győ­zelem, három döntetlen és öt vereség. Valamennyi „kudarc” idegenben. Közben az sem mel­lékes, hogy történelme legna­gyobb vereségét (28:14) mérte a­véd válogatottra Svédország­ban. Arra a válogatottra, amely­nek az edzője magabiztosan je­lentette ki legutóbb: „ Ott leszünk Montrealban, a dobogó közelében. Válogatottunk nem beszél, ha­nem cselekszik. Úgy vélik a fiúk, hogy nem szavakkal kell el­kápráztatni a világot, hanem sok szép góllal, sportszerű ke­ménységgel, okos, megingatha­tatlan védekezéssel, ügyes takti­kával és szerénységgel. Faludi Mihály ezt mondta: — Jól állunk a selejtezőkben, de még nincs mit ünnepelni! Izgalmak az előcsatározásban. És még mi lesz a folytatásban!? Nem lepődnénk meg, ha Paul Högberg, az IHF elnöke bérletet vágana a közlekedési kihágások elkövetéséhez. Mert félő, hogy Volvója még skoszor „bűnbe” esik a montreali nyitányig. Szabó András SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ Eredmények és tervek a Ferencvárosban Közeledve a nyári olimpiai já­tékokhoz, mind nagyobb feladat hárul a sportegyesületekre is, amelyeknek munkájától­­ függ, hogy milyen képességű, felké­szültségű versenyzők, játékosok kerülnek a válogatott keretekbe. Ezen a téren a Ferencváros 1975-ben eredményes évet zárt, s az 1976-os tervek is sokrétűek, tartalmasak. Többek között er­ről is szó volt az FTC Üllői úti klubházában szerdán meg­tartott sajtótájékoztatón, ame­lyen Harót János ügyvezető el­nök számolt be a megjelentek­nek, s írásos anyag dokumen­tálta a zöld-fehérek munkássá­gát. 1975-ben a zöld-fehérek — a különböző osztályokban — az olimpiai sportágak versenyszá­mait tekintve, az országos baj­­nokságokban elért 1—6. helyezé­sekkel 983 pontot szereztek, fi­gyel többet, mint 1974-ben és az egyesületek rangsorában a má­sodik helyre léptek elő. A vi­lág- és Európa-bajnokságokon — az olimpiai sportágakban — 28,35 pontot gyűjtöttek össze. A múlt év mérlegéhez tartozik még, hogy az egyéni sportágak­ban 31 felnőtt bajnoki címet ér­tek el, 11-gyel többet, mint egy évvel korábban. Az említett ada­tok mellett a gazdasági jelentés is pozitív. Az ügyvezető elnök az 1976-os tervek közt említette, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság el­nökségének elismerése nyomán még az eddiginél is nagyobb lel­kesedéssel és lelkiismeretesség­gel igyekeznek hozzásegíteni sportolóikat a sikeres olimpiai részvételhez, s szeretnék, ha versenyzőik Montrealban 20 pon­tot gyűjtenének a müncheni 13.25-tel szemben. Igen nagy súlyt kap az idei programiban, hogy együttműkö­dési megállapodást kötöttek kü­lönböző kerületi szervekkel a tömegtestnevelés kiszélesítése és fejlesztése érdekében. Harót János részleteiben is ismertette, hogy milyen esemé­nyek, rendezvények lesznek a program keretében, s annak a reményének adott kifejezést: megfelelő visszhangra, talajra talál az akció. Az egyesületen belüli tervekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy idén is meg­különböztetett módon akarnak foglalkozni az atlétikával, a tor­nával, az úszással és a labda­rúgással; hasonlóan központi kérdés az utánpótlásnevelés, va­lamint a szakmai munka szín­vonalának növelése. XXXII. 30. ♦ 1976. február 5. LABDARÚGÁS Nemzetközi mérkőzések Inter-Bratislava — Haladás VSE 2:0 (0:0). Szombathely, 700 néző. V: Horváth Gy. Inter Bratislava Kovarik — Paliatka, (Barmos), Jurkemik, Mráz (Goga), Simoncic, Zlocha, Levicky (Csovanech), Sa­­janek, Novotni, Ferrás (Lubnich), Bajza. Haladás VSE: Békés (Ke­nesei) — Fischer, Kovács, Hor­váth A., Kereki, Kiss — Halmo­­si, Horváth Z., Kulcsár — Sza­bó, Farkas, Hauzer (Dobány). G: Levicky, Lubnich. DVSC — Lokomotiva Kosice 4:2 (3:1). Debrecen, 500 néző. Dr. Demeter. G: Maczkó (2.), Waczla­­vik, Gottdiener, ill. Józsa. Model. ) KÖZLEMÉNY A tenisz Eb magyarországi ver­senyeinek rendező bizottsága köz­li, hogy akik a decemberben megrendezett Budapest — Ostrava mérkőzés három jegyével ren­delkeznek, a jegyek bemutatása ellenében soron kívül válthatják meg belépőiket az alábbi Eb- találkozókra: Magyarország — Olaszország (H. 16-án 8 30—17 óráig, II. 17-én 8.30 — 12 óráig), Magyarország — Franciaország (III. 1-én 8 30 — 17 óráig, III. 2-án 8.30 — 12 óráig), a Sportpropagan­da Vállalat Bp. V., Népköztársa­ság útján levő jegyirodájában.

Next