Népsport, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-05 / 30. szám
4 NÉPSPORT A KAJAK-KENU A tényeken túl Hétfőn és kedden zajlott le az ország kajak-kenu szakembereinek hagyományos országos értekezlete. Az első előadás kezdetén kilencven edző, sportvezető, versenybíró töltötte meg a termet. A beszámolók a tervezett sorrendben követték egymást, aztán ebédszünetre került sor, s a rövid ebédidő után ismét folytatódott a napirend. A hallgatóság pedig minden szünet után csökkent... Ugyanez a jelenség ismétlődött meg a következő napon is. Kis túlzással: mire véget ért az országos tanácskozás, elfogyott a hallgatóság. Bíráljuk meg a jelenség miatt az edzőket, a sportvezetőket? Vagy ellenkezőleg: szóljunk róluk a legnagyobb elismerés hangján? Egyik sem lenne célszerű. Mert míg az értekezletek túlnyomó többségén a résztvevők nagy része azért ül szívesen, hogy az alatt az idő alatt se kelljen intenzíven dolgoznia, itt merőben más volt a helyzet. Az edzők — és kivált az olimpiai kerettagok edzői — azért „szivárogtak” el a tanácskozásról, hogy edzést tartani, dolgozni menjenek. Olimpiai év lévén, ez a magatartás ugyancsak érthető, sőt igencsak az olyan fajta magatartás látszik követendőnek, amely mindent alárendel a megfelelő olimpiai felkészülésnek. A század másodpercekre menő, kiélezett, öldöklő küzdelmek előtt talán ezen az egy-két edzésen is sok minden múlhat. Volt edző, aki világosan ki is fejtette, hogy szerinte hogyan kellett volna megrendezni ezt a tanácskozást: „Hat napon keresztül, délelőtt tíztől délután kettőig ..Pesti edző volt az illető. Sem a vidéki edzők érdekeivel nem számolt, sem azt a tényt nem vette figyelembe, hogy ilyen feltételekkel a szövetség nemigen kaphatott volna a tanácskozáshoz alkalmas termet. Mégis, a jelek szerint, a jövőben az edzőik ilyen irányú elfoglaltságát is számításba kell venni mind a tanácskozás időpontjának, mind helyszínének kiválasztásánál. Nem szorul változtatásra viszont az értekezlet programja. Legalábbis abban a vonatkozásban, hogy a szervezőknek ezúttal sikerült kiválasztaniuk azokat a témákat, amelyek ebben az időszakban ,valóban a szakemberek érdeklődésének homlokterében állnak. Ezúttal a következő témák kerültek napirendre: a szövetség munkájának értékelése. A felnőtt válogatottkeret edzőjének beszámolója a múlt évi világbajnokságról és az idei olimpiai felkészülésről. Az ifjúsági válogatott egyik edzője ugyanezeket a kérdéseket elemezte , ifjúsági szinten. Rajki Béla négyórás előadást és konzultációt tartott a kajak-kenusoktéli felkészülésének jelentős részét kitevő) úszóedzéseiről. Felkért hozzászólók is elmondták eredményeiket a Counsilmanedzésmódszer kajak-kenura átplántált változatairól. Egyszóval a napirenden csupa fontos téma szerepelt. Vita jószerivel nem is bontakozott az előadók tárgyilagosak, tényszerűek és jól felkészültek voltak, mindent elmondtak a felszólalók „elől.” Azaz, volt egy nagyon érdekes része is ennek a tanácskozásnak Sokan beszéltek egy olyan témáról, amely önálló napirendi pontként nem is szerepelt a tanácskozás programjában. Nevelési feladatokról. Arról, hogy az olimpiai csapatba csak magasfokú erkölcsi értékkel rendelkező versenyzők kerülhetnek. Arról szólt a főtitkár, hogy ezekhez az elvekhez következetesen tartani is fogja magát a szakvezetés, még abban az esetben is, ha netán a legnagyszerűbb eredmény elérésére képes versenyző sérelmére lesznek kénytelenek kedvezőtlen döntést hozni. A főtitkár szavaival mindenki egyetértett. Aztán Kettler Sándor, a váciak szakosztályvezetője még tovább feszegette a témát. Ő arról beszélt, hogy a válogatott versenyző nem egycsapásra kerül a csúcsra. Munkáját a szakosztályban kezdi, ott nő fel,, ott gyarapodik sportági tudása és ott talál magának követendő példaképeket is. Az edzőknek, különféle szakosztályi vezetőknek tehát a speciális sportági oktatással egyenrangú feladata, hogy már a szakosztályban a szocialista embereszményt megtestesítő versenyzőket neveljenek. Ezzel is egyetértett mindenki. Nem valamilyen látványos szavazás eredményeként írhatjuk le most a fenti megállapítást. Hanem azért, hogy a szünetekben az aktuális helyi és országos pletykák helyett ez foglalkoztatta a szakembereket. Ennek a hogyanjáról és mikéntjéről beszéltek. Szubjektív véleményünk szerint ennek a tanácskozásnak ez a legfontosabb eredménye. (naményi) / ATLÉTIKA Az atléták igazán nem panaszkodhatnak az indulási alkalmak miatt. Az Olimpiai Csarnokban tíz nap alatt négy, mindig kétnapos versenyt rendeztek. Ilyen mozgalmas dekádra sem volt még példa a hazai fedettpályás idényben! Láthattunk kitűnő külföldi atlétákat, szoros összecsapásokat, megdőltek országos csúcsok és jó néhány számban változott a csarnok eredménylistája. Azok az olimpiai kerettagok, akiknek télen versenyszámuk van, Balogh Györgyi és Major kivételével már mind indultak ebben az idényben, de, mint ismeretes, az idén a fedettpályás Európa-bajnokságon nem vesznek részt. A többi válogatott kerettag számára viszont nyitva állt a lehetőség, hogy megfelelő eredményekkel kiharcolja a müncheni részvételt. Most az utolsó nagy hazai próba, a hét végén sorra kerülő országos bajnokság előtt már leszűkült azoknak a köre, akik az EB-kiküldetésre számításba jöhetnek. „ A körpályás versenyzés hazai ,,specialistája”, Zsinka a tavalyinál kétségtelenül jobb formában van, s már mindkét középtávon teljesítette az európai szövetség által megállapított nevezési szintet. Változatlanul a 800 m a főtávja, de az idén még egyszer sem találta el a megfelelő irambeosztást. , Kemény munka közben, inkább csak edzésként indult el a kedei taktikai versenyen, s utána levonhatta azt a tanulságot, hogy a robbantó, hosszú hajrá nem neki való. A múlt télhez képest összehasonlíthatatlanul jobban szerepelt az idén 400-on Tóth Éva, s az első komoly külföldi ellenfél ,,kihúzta” belőle a szinten belüli időt. Joggal reméli, hogy erősebb harmadik száz méterrel az új csúcson is javíthat. Kár, hogy Orosz Irént januári bokasérülése és edzéskihagyása visszavetette, mert különben nagy csatákat vívhattak volna a kiküldetésért. Gáton Bognár legutóbb Szófiában az elektromos szintidőn belül futott, utána kedden, fáradtan is, kézi méréssel csak két századdal maradt el legjobbjától Hála az utolsó gátvétellel van baj, lelépéskor megtörik a lendülete, nem tud megfelelő ritmusban hajrázni és a célközelben elfelejti válla előredöntését. Utolsó három versenyét, már-már nyerőhelyzetben, az említett hibák miatt vesztette el. A vágtázó Lukács 60-on többször bebizonyította, hogy a 6.6-os normára jó, egyszer futott Gresáék nyomában 6.5-öt is. Az edzésein látott erőteljes futásokat azonban a versenyeken még nemigen tudja megismételni. A szintesek közé lépett a Bp. Honvéd versenyén 800 m-es csúcsjavításával Lipcsei Irén is, pedig lassú, bátortalan kezdésével értékes tizedeket „ajándékozott” el. Formája alapján jóval nagyobb önbizalommal kell a bajnokságon versenyeznie a tavaly óta határozottan előre lépett élgárda ellen. Kemény edzésmunkájából elég nehezen lendült formába a súlylökő Irányi Margit, de most már csak két centi választja el a 17 m-es határtól A bajnokságon tavalyi téli legjobb eredménye (17.23) túlszárnyalásával szeretne bizonyítani. Egészen váratlanul került a pályázók közé 400 m-en Hornyacsek, a kitűnő Alebics mögött elért 48.3 mp-es csúcsával, anélkül, hogy kifutotta volna magát. Igaz, ez az idő egy tizeddel még „hosszabb” a müncheni normánál, de értékelésénél figyelembe kell venni a pályaméreteket is. Az Olimpiai Csarnokban eddig egyedül Susanj futott 48 mp-en belül és a tavalyi EB-n a budapestihez hasonlóan nehéz, éles kanyaró katowicei körpályán 488 is elég volt az aranyéremhez. Nem adta fel a hilit!rl°tézért a harcot a Török házaspár sem. A feleség, Csipán Borbála Szófiában erős meghűléssel indult 1500 m-en. A hét végén a javuló Lázár és a visszatért Völgyi személyében erős ellenfeleket kap. Férje 3000 m-en próbálja megostromolni a szintet Tavalyi eredményei alapján esélye volt a kiküldetésre magasugrásban Sámuel Editnek, eddig azonban a várt 180-on felüli teljesítménnyel adós maradt. A férfiak közül lehetőséget csillantott meg Gerstenbrein, a nyár óta már öt centit javított. A nagyobb magasságokon a túlzott igyekezet folytán még elgörcsösödik a mozgása, különben nem volna elérhetetlen számára a 216-os magasság. A végső szót a hét végén a bajnokság mondja ki! Akik az EB-kiküldetésre pályáznak KÉZILABDA Az egyik szerény és aggódik, a másik meg... Olimpiai selejtezők, pikantériával „De professzor úr jön ismét a tilosban?” A SVENSK IDKOTT nevű sportlap szerint megértően csengtek a stockholmi rendőr szavai, és a profeszszor, vagyis Paul Högberg, a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) elnöke máris a pénztárcájába nyúlt. Vita nélkül fizette ki a tilos parkírozás „árát”, s miközben beindította a Volvóját, csendben mentegetőzött. — Valahol máshol járt az eszem. Egy kicsit talán ideges is vagyok, tudja, öt és fél hónap múlva itt az olimpia és... És? . A fenti icipici közlekedési ,.kriminek” igenis köze van a XXI. Nyári Olimpiai Játékokhoz. Ott van a kutya eltemetve, hogy a „prezident” már régóta hordja a felelősséget a nagy tét miatt. Tudja, hogy száguld az idő, már százhetvenet sem alszunk, s itt a férfi kézilabdázók harmadik és a nők első olimpiája. De mitől ideges a professzor? Kuszálódnak az olimpiával kapcsolatos dolgok? Vagy talán elúsztak az IHF vezetői a szervezéssel, úgy, mint a montrealiak az építkezéssel? Hossz emlék Szerencsére, másról van szó. A SVENSK SDHOTT is megállapította, hogy az IHF „tábornokai” mindent megtettek a montreali sikerért, de közbejöhetnek még olyan váratlan esetek, amelyek kellemetlenül érinthetik a közvéleményt is ... Tényleg, mi történik, ha az IHF erőteljes gépezetében, mondjuk, majd éppen a „csúcsforgalomban” meghibásodik egy fontos kerék. Ha történetesen csapnivalóan gyenge napot fog majd ki Kanadában a nagy események főszereplője, egyik-másik játékvezető? Bizony, Högberg sem felejtette el az 1973. évi jugoszláviai női VB negatív tapasztalatait: a sok jó játékvezetői teljesítmény mellett a gyengékét... Szurkoljunk tehát közösen a szép tervekért. Eláruljuk, hogy a szurkolást már megkezdte a magyar női válogatott is, amelynek nagyon tudatos felkészülés után decemberben, a kijevi VB-n, bronzérmet sikerült szereznie, és jogot az olimpiai szerepléshez. De hol van a tavalyi hó? Már 1 976. januáriénak uto’só napjait :“szi a nantár, s elvben egy a’van időszak Vözerontól, amelyről nemcsak Paul Hoobernek ■Sahog hevesebben a szíve. Mert dön ¦ik az olimpia úini"v b fontos állomásai" a maz hátalevö *l-fi rá-ka-ácsk. Az •ásno-í, február 6. és a március 7. Főszerepben Európa változatlanul központja a világ kézilabdasportjának. Az erőviszonyokat valósan tükrözi az a döntés, miszerint a férfiak 12 csapatos mezőnyében nyolc válogatott reprezentálhatja Európát Montrealban. De melyik nyolc? Melyiknek sikerül teljesítenie a nehéz feladatot, megszereznie a csoportgyőzelmet? Február 6-án már többet tudunk. Március 7-én, a selejtezők fináléja után pedig még többet. Azt, hogy melyik további hét európai válogatott végzett csoportjában az élen. És a nyolcadik? Ja, igen, Románia, mint az 1974. évi VB győztese, már jogot szerzett a VB-n való szereplésre. Nézzük most szakmai szemmel a jelent, hogy miként áll a már ismert nagycsapatok szénája. A VB-helyezettek (világbajnok Románia, 2. NDK, 3. Jugoszlávia, 4. Lengyelország, 5. Szovjetunió, 6. Csehszlovákia, 7. Magyarország, 8. Dánia). Románia és a hivatalból induló Kanada csapatán kívül, nem érezhetik magukat páholyban. Sőt, olyan furcsaságok is bekövetkezhetnek, hogy a VB ezüstérmese és hatodik helyezettje, az NDK és a csehszlovák együttes játékosai csak messze távolból, esetleg majd a műholdak segítségével, a tévé mellett láthatják az olimpiát. Hogy miért? Izgalmas játék Az az igazság, hogy az NDK lépéshátrányba került a legutóbbi VB-n még alárendelt szerepet játszó NSZK-beli együttessel szemben. Az igaz, hogy a visszavágó NDK-győzelmet ígér, de még hátra lesz az NSZK-nak Belgium elleni találkozója. Itt már csak az lehet a kérdés, hogy milyen arányú győzelemmel végez az NSZK. Belgium csapatából nem lehet csoportgyőztes, de az NSZK- éból még lehet ha nagy gólkülönbséggel nyeri a találkozót. És az NSZK válogatottjának és a belga válogatottnak jugoszláv származású az edzője! Igen, ilyenkor nagyon könnyen előtérbe kerülhet a honfitársi szeretet, s ez esetleg a belgák „súlyos” vereségében is megmutatkozhat. Csoda ezek után, hogy legutóbb az NDK válogatottjának edzőjétől, Paul Tiedemanntól megkérdezte a kisfia: — Apu, miért rágod a körmödet? — Mert ideges vagyok. — Miért vagy ideges? — Mert úgy látszik, hogy az idén nem látjuk meg Montrealt. Vlado Stencel, az NSZK válogatottjának jugoszláv edzője viszont sohasem volt olyan nyugodt, mint most. A csehszlovákokat hasonlóan nehéz időszak várja. Jiri Vida válogatott edző nem éppen így képzelte el a svédek és az olaszok elleni olimpiai selejtezőt. Az ő lehangoltságával szemben áll a svédek egykori klassziskapusának, Roland Mattson edzőnek a véleménye, aki eképpen nyilatkozott: — Kezünkben az újabb nagy lehetőség. Münchenben hetedikek voltunk, a berlini VB-n nem kerültünk a nyolc közé, de Montrealban ott leszünk a dobogó közelében! No, egy kicsit még korai az ilyen magabiztos nyilatkozat, hiszen Jiri Vida csapata már sok meglepetést okozott, és most sem adta föl! Ezt Jaroslav Konecny, a Brnóból származó harmincéves, százharmincszoros válogatott véleménye is alátámasztja: — Benne vagyunk a kutyaszorítóban, de már sokszor álltunk így. A folytatásban sokkal ügyesebbek leszünk, mint voltunk eddig. Az olimpiai selejtezők pikantériája, hogy Európában, a kézilabdázás őshazájában, egyelőre csak a jugoszláv, a szovjet, a lengyel és — félve írjuk le — a magyar válogatott érezheti magát biztonságban. A győztes „balesete** A csoportgyőzelem lehetősége azonban nem kényeztette el az edzőket. Ivan Snojnak, a jugoszlávok szövetségi kapitányának már az a gondja, hogy a selejtezők után miként lendüljön müncheni nagy formájába együttese. Snoj egy kicsit irígyli a románokat, hogy páholyból nézhetik az olimpia előcsatározásait, Nicolae Nedef, a világbajnok gárda vezetőedzője pedig éppen a kényszerpihenőt hibáztatja: — Sajnálom, hogy a fontos időszakban rendre elmaradnak nemzetközi találkozóink. Mi nem szeretünk üdülni a babérjainkra. Érezzük a pihenő hátrányait, s feltevésem igazát mutatják a VB utáni eredményeink. Ezeket még csak véletlenül sem írhatjuk a sikerlistánkra. Jogosan izgul, de jogosan bízik is csapatában a legutóbbi VB-negyedik lengyel válogatott edzője, Stanislaw Majorek, úgyszintén a VB ötödik helyezettje, a szovjet csapat edzője, Anatolij Jevtusenko is. Mert az olimpiai selejtezők első felében nagyszerűen szerepeltek, így már aligha lehet különösebb gondjuk a folytatásban. És velük egy sorban említhetnénk Kaludi Mihálynak, a magyar válogatott edzőjének nevét is, de nem tesszük, mert még forró napok várják a magyar válogatottat. Február 6-án Zürichben Svájc, majd március 7-én Miskolcon Bulgária ellen játssza utolsó selejtező mérkőzését. Cselekedni! Igaz, az első fordulóban Budapesten 24:15-re győzött a svájci csapat ellen, majd Szófiában 19:13 arányban verte Bulgáriát, de mint hallottuk, az ördög nem alszik. Nem ám! Svájc ugyanis legyőzte Bulgáriát és ez netán arra az esetre lenne jó, ha véletlenül vereség várná a mieinket a folytatásban, mondjuk, éppen Svájcban. Persze, akkor sa lenne nagy baj, mert a gólkülönbségünk máris annyira kedvező, hogy csak csoda esetén lehetne elrontani. Mert akadnak még csodák ... A selejtezőkben például a norvégok 55:5-re, a lengyelek pedig 42:5- re győzték le az angolokat! Távlatokban természetesen nem kell aggódni a magyar válogatottért. Mert annyi egészséges energia halmozódott fel ebben az alaposan megfiatalított együttesben, hogy lehet rá számítani. Faludi szívesen gondol csapata tavalyi nemzetközi eredményeire. Arra a húsz viadalra, amelyben kétszer sikerült legyőzni a világbajnok Romániát, egyszer az NDK-t, Csehszlovákiát és Lengyelország csapatát. Gárdánk mérlege 12 győzelem, három döntetlen és öt vereség. Valamennyi „kudarc” idegenben. Közben az sem mellékes, hogy történelme legnagyobb vereségét (28:14) mérte avéd válogatottra Svédországban. Arra a válogatottra, amelynek az edzője magabiztosan jelentette ki legutóbb: „ Ott leszünk Montrealban, a dobogó közelében. Válogatottunk nem beszél, hanem cselekszik. Úgy vélik a fiúk, hogy nem szavakkal kell elkápráztatni a világot, hanem sok szép góllal, sportszerű keménységgel, okos, megingathatatlan védekezéssel, ügyes taktikával és szerénységgel. Faludi Mihály ezt mondta: — Jól állunk a selejtezőkben, de még nincs mit ünnepelni! Izgalmak az előcsatározásban. És még mi lesz a folytatásban!? Nem lepődnénk meg, ha Paul Högberg, az IHF elnöke bérletet vágana a közlekedési kihágások elkövetéséhez. Mert félő, hogy Volvója még skoszor „bűnbe” esik a montreali nyitányig. Szabó András SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ Eredmények és tervek a Ferencvárosban Közeledve a nyári olimpiai játékokhoz, mind nagyobb feladat hárul a sportegyesületekre is, amelyeknek munkájától függ, hogy milyen képességű, felkészültségű versenyzők, játékosok kerülnek a válogatott keretekbe. Ezen a téren a Ferencváros 1975-ben eredményes évet zárt, s az 1976-os tervek is sokrétűek, tartalmasak. Többek között erről is szó volt az FTC Üllői úti klubházában szerdán megtartott sajtótájékoztatón, amelyen Harót János ügyvezető elnök számolt be a megjelenteknek, s írásos anyag dokumentálta a zöld-fehérek munkásságát. 1975-ben a zöld-fehérek — a különböző osztályokban — az olimpiai sportágak versenyszámait tekintve, az országos bajnokságokban elért 1—6. helyezésekkel 983 pontot szereztek, figyel többet, mint 1974-ben és az egyesületek rangsorában a második helyre léptek elő. A világ- és Európa-bajnokságokon — az olimpiai sportágakban — 28,35 pontot gyűjtöttek össze. A múlt év mérlegéhez tartozik még, hogy az egyéni sportágakban 31 felnőtt bajnoki címet értek el, 11-gyel többet, mint egy évvel korábban. Az említett adatok mellett a gazdasági jelentés is pozitív. Az ügyvezető elnök az 1976-os tervek közt említette, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének elismerése nyomán még az eddiginél is nagyobb lelkesedéssel és lelkiismeretességgel igyekeznek hozzásegíteni sportolóikat a sikeres olimpiai részvételhez, s szeretnék, ha versenyzőik Montrealban 20 pontot gyűjtenének a müncheni 13.25-tel szemben. Igen nagy súlyt kap az idei programiban, hogy együttműködési megállapodást kötöttek különböző kerületi szervekkel a tömegtestnevelés kiszélesítése és fejlesztése érdekében. Harót János részleteiben is ismertette, hogy milyen események, rendezvények lesznek a program keretében, s annak a reményének adott kifejezést: megfelelő visszhangra, talajra talál az akció. Az egyesületen belüli tervekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy idén is megkülönböztetett módon akarnak foglalkozni az atlétikával, a tornával, az úszással és a labdarúgással; hasonlóan központi kérdés az utánpótlásnevelés, valamint a szakmai munka színvonalának növelése. XXXII. 30. ♦ 1976. február 5. LABDARÚGÁS Nemzetközi mérkőzések Inter-Bratislava — Haladás VSE 2:0 (0:0). Szombathely, 700 néző. V: Horváth Gy. Inter Bratislava Kovarik — Paliatka, (Barmos), Jurkemik, Mráz (Goga), Simoncic, Zlocha, Levicky (Csovanech), Sajanek, Novotni, Ferrás (Lubnich), Bajza. Haladás VSE: Békés (Kenesei) — Fischer, Kovács, Horváth A., Kereki, Kiss — Halmosi, Horváth Z., Kulcsár — Szabó, Farkas, Hauzer (Dobány). G: Levicky, Lubnich. DVSC — Lokomotiva Kosice 4:2 (3:1). Debrecen, 500 néző. Dr. Demeter. G: Maczkó (2.), Waczlavik, Gottdiener, ill. Józsa. Model. ) KÖZLEMÉNY A tenisz Eb magyarországi versenyeinek rendező bizottsága közli, hogy akik a decemberben megrendezett Budapest — Ostrava mérkőzés három jegyével rendelkeznek, a jegyek bemutatása ellenében soron kívül válthatják meg belépőiket az alábbi Eb- találkozókra: Magyarország — Olaszország (H. 16-án 8 30—17 óráig, II. 17-én 8.30 — 12 óráig), Magyarország — Franciaország (III. 1-én 8 30 — 17 óráig, III. 2-án 8.30 — 12 óráig), a Sportpropaganda Vállalat Bp. V., Népköztársaság útján levő jegyirodájában.