Népsport, 1977. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1977-03-02 / 51. szám
XXXIII. 51. ♦ 1977. március 2.________________________________________________________________________________NÉPSPORT 3 LABDARÚGÁS Oldalháló 77 A Tábor utcában 1—0-ra vezetett az Izzó a Komló ellen, amikor a 82. percben tetőfokára hágott az izgalom. A vendégek egyetlen gólveszélyes akciójának végén az Izzó hálójába került a labda, középkezdés helyett azonban szabadrúgást rúghattak az újpestiek... Mi történt Egy jobb oldali beadás végén a komlóiak játékosa, Tóth és az Izzó kapusa, Horváth „karambolozott” a levegőben, s a kapusról lepattanó labdát a résen levő Gallai a hálóba lőtte. 1—1 helyett végül mégis 2—0 lett az eredmény az Izzó javára, így érthető, hogy a találkozó után kis híján „felrobbant” a Komló öltözője ... Íme, a minidráma egy percben. A szó a főszereplőké• Tóth: »Jött a beadás, na, gondoltam, itt a nagy lehetőség! Még a sarkot is megnéztem magamnak ... Aztán bumm... minden elsötétedett előttem. A társaim mesélték később, hogy Horváth kis híján leütött, a gól pedig teljesen szabályos volt.” Kovács, a Komló kapitánya: „Nekem Petri játékvezető azt mondta, hogy Tóth kézzel ütött a labdába. Sok mindent el tudok képzelni, de ez lehetetlen, nem létezik, hogy így történt...” Horváth, az Izzók kapusa: „A játékvezető már régen fújt, amikor Tóth kitöltött a labda alól. Hogyan lehetett volna így gólt ítélni?” Tessék, tegyen itt valaki igazságot. • Nagykanizsán 3500 néző csalódottan, szomorúan hagyta el a vasutasok salakos edzőpályáját. Az Olajbányász szurkolói biztos győzelemre számítottak a gyengélkedő Ganz-MÁVAG ellen, végül meg kellett elégedniük egy ponttal, mert kulcsembereik közül többen elképesztően gyengén, gyámoltalanul játszottak. Hogy mégis érdemes volt kilátogatniuk a mérkőzésre, az egyedül Bogátinak volt köszönhető... Az Olajbányász jobbszélsője ugyanis nemcsak kitűnően játszott, de lőtt egy olyan gólt is, amilyet nagyon régen láttak Nagykanizsán. Az 5. percben egy szabadrúgást 35 méterről úgy bombázott Kovács kapujába, hogy a háló őrének a kezét felemelni sem volt ideje. Érdekessége a gólnak, hogy a nagynak tűnő távolság miatt a MÁVAG védői nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget a dolognak, s csak immel-ámmal alakították ki falnak egyáltalán nem mondható sorukat... Bogáti aztán alaposan megtréfálta őket, olyannyira, hogy a mérkőzés hátralevő részében valamenynyi Bogáti-szabadrúgás előtt szinte a teljes vendégcsapat odagyűlt a sorfalba. Ha előbb teszik... • Szekszárdon több, mint egyórás játék után kritikus perceihez érkezett a Szekszárd—Debrecen összecsapás. 120 olyan másodperc következett, amely kettős kiállítással ért véget. Előbb Gottdiener „közreműködése” révén terült el Vágó a vendégek kapuja előtt, ezért 14 méterről közvetett szabadrúgáshoz jutottak a hazaiak, majd, miközben a labda a pályán kívül volt, Szabó I és Weitner akasztotta össze a bajuszát, s ők már nem is úsztak meg kiállítás nélkül. Bár mindketten csapatuk erősségei voltak, másnap mégsem olvashatták nevüket a jók, a megdicsértek között. Szinte kísértetiesen ugyanez az eset játszódott le Szentendrén is. A KKFSE ellen játszó Székesfehérvári MÁV Előre két játékosa, Mester és Buús is kénytelen volt a játékidő befejezése előtt elhagyni a pályát, mert nem tudtak uralkodni idegeik felett! Márpedig a bajnoki pontokért folyó küzdelem nemcsak erő és tudás kérdése, hanem az idegek harca is... A 22. forduló válogatottja: Tóth L. (MÁV DAC) — Deákvári (KKFSE), Potyók (DVSC), Simon (SZMTE), Vízi (Budafok) — Kavalák (Oroszlány), Dárdai P. (PMSC), Konyha (Ózd) — Bogáti (Olajb.), Gyomoréi (JAV DAC), Z. Nagy (KKF SE). A szél nemcsak ellenfél, segítőtárs 31000 néző, hat hazai, egy vendéggyőzelem, három döntetlen, 24 gól. Ez a labdarúgó NB II tavaszi harmadik fordulójának mérlege, ha csak a statisztikai adatokat vesszük figyelembe. De hol van olyan forduló, ahol ne kellene túllépni a számok világán, ahol ne lenne szinte kötelező bekukkantani a kulisszák mögé, keresni, kutatni, feltárni, az érdekességeket, a furcsaságokat. Furcsa volt például, hogy a kétségtelenül erős széllel egyetlen csapat sem tudott barátságot kötni, megbirkózni. Az olykor viharos erejű szél, mindkét vasárnap megnehezítette a játékosok dolgát, már nem volt elhanyagolható tényező, hiszen nem egy helyütt befolyásolta az eredmény kialakulását is. Sajnos, hamar kiderült, hogy a második vonal játékosai mennyire felkészületlenek, s egyszerűen képtelenek a külső — általuk kellemetlennek vélt, vagy valóban kellemetlen — tényezők leküzdésére... Rengeteg gondot okozott a pontos labdatovábbítás, a labdakezelés, az összjáték megfelelő ütemének eltalálása. Az indítások többsége hosszúra sikerült, s a játékosok azonnal felmentették társukat, jelezvén: nem tehet róla, a szél a hibás... Az fel sem merült senkiben, hogy a jó játékost éppen az különbözteti meg a gyengén felkészülttől, hogy minden körülmény között képes a legmegfelelőbb megoldás kiválasztására, azaz, ha orkánszerű szélben kell mérkőzni akkor úgy játszik, ahogy ilyenkor a leghatékonyabb, a legeredményesebb! Márpedig régi igazság, hogy a szél nem csak ellenfél, hanem segítőtárs is tud lenni, ha egy csapat a saját szolgálatába tudja állítani. A támadásban éppúgy, mint a védekezésben megvannak a hátrányai és az előnyei. Csapata válogatja, hogy ki milyen mértékben képes ezt kamatoztatni a maga javára. A két forduló során egyetlen olyan csapat sem akadt, amelyik megtalálta volna a legmegfelelőbb játékmódot. A legfurcsább az volt, hogy széllel hátban játszva — amikor egy 35—40 méterről küldött lövés is „életveszélyes” lehet — voltak együttesek, amelyek egyetlen egyszer sem (!) vállalkoztak távoli lövésekre, jobbára ugyanazt a tologatás, öreguras, rövid átadásokra épülő csatárjátékot erőltették, mint máskor, normális időjárási viszonyok között. Sajnos, egyre inkább eltűnik a pályákról a bátor vállalkozó kedvvel, lövőerővel rendelkező csatár, aki a legminimálisabb lehetőséget is kihasználja a lövésre, s ha kell, nem szégyell csőrrel, ismertebb nevén: spiccel (!) kapura rúgni. Az ilyesmi ugyanis — bár egyike, a legeredményesebb lövésfajtáknak — ritka, mint a fehér holló, sőt — gyakorlatilag nem létezik! Furcsa volt a harmadik fordulóban az is, hogy mindöszsze egy csapat, a győri MÁV DAC tudott idegenben nyerni. Az NB II-ben a lehető legritkább esetben van példa ilyesmire, egy héttel ezelőtt például hárman nyertek, hárman pontot szereztek „házon kívül”. A második vonal érdekességét, izgalmasságát éppen az biztosította éveken át, hogy senki sem mehetett biztosra senki ellen. A hazai csapatok vasárnapi sikereiben talán szerepet játszik, az a tény, hogy egyre inkább előtérbe kerül a „pontszükség”, hazai pályán most már mindenkinek „illik”, legalább pontot szerezni... Többnyire nehezen szerzett győzelmek voltak ezek — ilyen volt vasárnap például az Izzó, az SZMTE, az Oroszlány sikere —, de két pontot értek, s ez mostanság mindennél többet jelent. Az idegenben játszó együtteseknek tehát minden eddiginél jobban kell felkészülniük, hiszen a puszta lelkesedésnek, a szerencsének egyre kevesebb lesz a szerepe. Csak az számíthat idegenben pontra vagy pontokra, aki jobban (!) tud játszani ellenfelénél. Furcsa volt az is, hogy a góllövésből a csatárok — akiknek ez tulajdonképpen első számú feladatuk — az idén lejátszott fordulókban nem nagyon vették ki a részüket. A második fordulóban esett 25 gólból 12-t — azaz valamivel kevesebbet, mint a felét... — szerzett csatár, míg a vasárnap hálóba került 24 labda közül ismét 12-t érintett utoljára csatárposzton szereplő játékos. Rendkívül kevés ez, különösen, ha elmondjuk: a kifejezetten góllövéssel megbízott játékosok, vagyis a középcsatárok semmivel sem jelentenek ma már több veszélyt a kapura, mint például a szélsők. A támadók által szerzett 24 gól egyenlően oszlik el a csatárposztokon szereplő játékosok között, 8—8 gólt szereztek a jobbszélsők, a középcsatárok és a balszélsők. A csapatok többségét a középpályások, vagy éppen a védők segítik ki gólinségükből. Nem véletlen, hogy a góllövőlistát is középpályás (!), Dárdai Pál vezeti. Tulajdonképpen nem baj az, ha egy csapatban többen is gólképesek, a középpályások, a védők sem jönnek zavarba a kapu előtt, mégis szerencsésebb, ha a szerepek nem cserélődnek fel. Hiszen ha a középső vagy a hátsó sorokban szereplő játékos nem rúg gólt, attól még megteheti kötelességét, hasznára lehet csapatának, bírálat nem nagyon érheti, a csatárokat viszont azért küldik a pályára, hogy gólt, gólokat rúgjanak! Ha nem teszik , saját szerepeltetésük jogosságát kérdőjelezik meg... Kovács Imre: „Lépés az NB I felé” Mezey György: „Valami eltörött minálunk” • Mi tetszett leginkább a PMSC játékában Kovács Imrének? – Furcsa dolog egy listavezető csapat edzőjének szájából hallani, de az, hogy végre olyan mérkőzést játszottunk, ahol a mi kezünkben volt az irányítás! Ezt ugyanis eddig szinte egyszer sem mondhattuk el magunkról. Általában nyertünk, de jobbára kontratámadások, védekezésből induló támadójátékunk révén. Ősszel a Szőnyi úton azért szenvedtek 1—0-ás vereséget, mert képtelenek voltak megtalálni a BVSC lestaktikájának ellenszerét. Ezúttal ez sikerült__ — Igen, mert már egyáltalán nem ért váratlanul bennünket a vasutasok játékmódja. Két ékkel próbálkoztak, szélsőik nem voltak, inkább a középpályát erősítették meg, így a szabadon maradt területeken — jobbára a pálya két szélén — a mi szélsőink, szélsőhátvédjeink zavartalanul szervezhették, vezethették a támadásokat. Játékosaink végre megérezték a lestaktika ellenszerét. Jó példa erre ne-A forduló egyik legizgalmasabb mérkőzését a PMSC és a BVSC játszotta. A nagyszerű formában levő mecsekaljiak 4-0-ra győztek, s előnyük a 3. helyezett Izzóval szemben - azaz az NB I-et jelentő helyen - már 7 pont. A BVSC közel sem dicsekedhet hasonló formával, egy esztendő alatt 10 gólt kaptak Pécsett, egyébként is hosszú ideje képtelenek kilábalni az eredménytelenségből. A vasárnapi rangadóról kérdeztük a két csapat vezető edzőjét. gyedik gólunk, amely Schultheisz nagyszerű helyzetfelismerését dicséri. A félpályánál megszerzett labdával nem lesreállított csatártársait játszotta meg, hanem egyedül vezette a BVSC kapujára, s mire a vendégek védői feleszméltek, már olyan labdát tálalt Kardos elé, hogy a szélsőnek csak lőnie kellett ... Mindez azt jelzi, hogy fél esztendő alatt is alakulhat, formálódhat, fejlődhet egy csapat, ha igyekszik, akar, koncentrál. B! : A BVSC manapság más jellegű gondokkal küzd ... A csapat az őszi utolsó hat mérkőzésen döntetlenre végzett, az első tavaszi fordulóban 1-0-ra legyőzte a KEF SE-t, vasárnap pedig négyet kapott Pécsett... Mi a megtorpanás oka? — kérdeztük Mezey György edzőtől. — A legnagyobb baj, hogy az utóbbi idők BVSC-je már nyomokban sem hasonlít arra az együttesre, amely újoncként hónapokon át az NB II meglepetéscsapata volt. Nincs meg az a tűz, az a lelkesedés a játékosokban, amely akkor mindenkit hevített. Elkényelmesedett, elégedett lett a társaság. Nagyon nehéz újra lelket verni beléjük. — A pécsi 0—4-nek mik voltak a legfőbb okai? — Amúgyis meggyengült csapatunkat teljesen padlóra küldte az 54. percben megítélt 11-es, hiszen addig 0—0-ra állt a mérkőzés.. Utána részünkről felborult a rend a pályán, senki sem akadt, aki összefogta volna a társaságot, megadtuk magunkat. Az általunk felvonultatott négy középpályás — Kaszást is behoztam a bal szélről középre — kevesebbnek bizonyult, mint a három pécsi, akik egyébként véleményem szerint valamennyien NB I-es képességű játékosok! Milyen kiutat lát a jelenlegi helyzetből? — Csodákat tenni nem lehet, valami eltörött minálunk. Nincs más hátra, új utakat kell keresnünk. Bebizonyosodott, hogy azok, akik eddig rendszeresen helyet kaptak a csapatban, csak bizonyos szintig képesek jó teljesítményre, azaz tehetségükből egyelőre többre nem futja. Újabb és újabb fiatalokat akarok kipróbálni, már vasárnap az Izzó ellen is. Kovács Imre Mezey György Nagy mérkőzés előtti hangulat a Hungária körúton Győzelmet vár az MTK-VM, döntetlenre számít a Hamburg Hideg szél fúj a Hungária körúti pályán. Ajátékosok melegítőbe öltözve gyakorolnak. Keszthelyi Mihály és Gerencsér József vezényszavára éppen a tízperces, megállás nélküli gyakorlatnál tartanak. Ez a brazil módszer, amelynek az a lényege, hogy nem lehet egy pillanatot sem kihagyni. Különböző iramú futások követik egymást, közben gimnasztikáznak is. Később, a két gyakorlat közti villanásnyi szünetben Gerencsér azt mondja nekünk: a brazilok húsz percig képesek egyfolytában csinálni ezt a gyakorlatsort, az MTK-VM fele ideig már nagyon jól bírja. A későbbiekben feljebb srófolják a perceket. Változik a kép. Újabb futások következnek. Figyeljük a játékosok arcát. Mindenki jókedvű. Előkerülnek a labdák. Az edzés taktikai része következik. A keret tagjainak egy része fehér felsőrészt húz a kék melegítőre. Szinte pillanatonként szállnak be jobbról és balról a labdák a kapu elé. A csatároknak és a középpályásoknak nagyon kell igyekezni, mert a védők keményen odalépnek. Később úgy változik néhány játékos szerepköre, hogy aki védőt játszott, most annak kell kapura rúgni. Hja, a jó csatárnak, középpályásnak, ha szükséges, a saját és az ellenfél kapuja előtt helyt kell állnia a pontrúgásoknál is. Szabadrúgás-kombinációk követik egymást. Kiss Tibor a jobb oldalról íveli be a labdákat. Amikor a bal oldalról száll be a pettyes, van időnk arra, hogy néhány szót váltsunk a középpályással. — Nagyon jó hírek érkeztek a Hamburgról hozzánk, de lehet, hogy van ebben némi túlzás. Mindenesetre most majd kiderül ... De hát ők is csak 11- en lesznek a pályán. — Mi lesz az eredmény? — Nyerünk szerdán délután a Hungária körúton! Lényegében itt dől el minden. — Sok függ a középpályásoktól — jegyeztük meg. — Igen. A gólszerzésbe nekünk is be kell segítenünk. A huszadik beívelés után ülések következnek. Borsó kezdi. Az elsőt a kapusba rúgja, a másikat a jobb oldali lécre küldi. — Nincsen semmi baj, majd a meccsen berúgja — mondja Kontár. A többieknek már jobban megy. Gáspár csak a hálóból tudja kikotorni a pettyest. Ismét különböző támadásvariációk következnek. Pillinger Mihály, az MTK-VM ügyvezető elnöke is kilátogatott az edzésre. — Öröm látni, mennyire akar a csapat — mondta. — Láttam őket a titográdi tornán. Főként a Partizán ellen ment jól. — Látjuk, csinosítják a pályát, egészen megújul a Hungária körút. — Ez is az előrelépés jele. Azt szeretnénk, ha külsőségekben is méltók lennénk a KEK- negyeddöntőhöz. — Telt ház lesz? — Nehéz megjósolni. Nagyon rossz az idő. Ha olyan maradt volna, mint a múlt héten, akkor biztosan. Elképzelhetően húszezer főnyi közönség buzdítja majd a fiúkat. A pályán közben két csapatra oszlott a társaság. A fehérmezesek kezdtek nagyobb lendülettel. Gyors egymásutánban rúgták a gólokat. — Hagyjatok néhányat holnapra is — kiáltott be Keszthelyi. — Ne féljen, mester! Maradt még a lábunkban — így Kunszt. Az edzés a többség számára véget ért. Néhányan még kint maradtak. A beíveléseket gyakorolták tovább. Keszthelyinek most már maradt ideje beszélgetésre. — A mai, kedd délelőtti foglalkozással befejeztük a gyakorlati felkészülést a Hamburg elleni találkozóra. A taktika megbeszélése van már csak balra. — Nyer az MTK-VM szerda délután? — Igen! És ezt nagyon határozottan érzem is. Tisztességgel gyakoroltunk, úgy érzem, a körülményekhez képest jó formában van az MTK-VM! — Az SBTC elleni MNK-mecscsen jól ment a játék — mondtuk. — Általában minden mérkőzésen elégedett voltam. A titográdi tornán sem okoztunk csalódást. Állítom, ha Budapesten van a két mérkőzés, megnyertük volna. — Kiket küld a pályára szerdán? — A Gáspár — Palicskó, Csetényi, Siklósi, Szijjártó — Kovács, Kiss, Borsó — Takács, Koritár, Kunszt csapat kezd. Készenlétben áll Hornyák, Szigeti, Burg, Tulipán. Az ötödik kispados Kőhalmi és Sipőcz közül kerül majd ki. — Siklósi teljesen rendben van? — Igen, meggyógyult a keze, de a meccsre azért rögzítő kötést kap. Szükség lesz rá taktikánkban. Természetesen támadni akarunk, győztesen szeretnénk elhagyni a pályát, s ehhez gólokat kell rúgni! A szerdai taktikában jelentős szerep jut a középpályásoknak. A támadó felfogásban küzdő csapatban mindenkire fontos feladat hárul. Jöttünk lefelé a pályáról. A játékoskijáróban ugyancsak sietni kellett. Éppen festették. Az öltözőfolyosón, a lelátón már rend, tisztaság. Az eligazító táblákat éppen akkor rakták a helyükre. A tévések is terepszemlét tartottak. Amolyan nagy meccs előtti hangulat vett körül minket. Kérges, Blankenburg, Nogly és a többiek Kedden délután a vendégek vették birtokba a Hungária körúti pályát. Ők is frissen, jókedvűen végezték a gyakorlatokat. A gyors terepszemle után kiderült: a legjobb összeállításban léphet pályára a Hamburg, ugyanis mindenki jelen lesz, aki számít. Itt van a válogatottban már szerepelt Kargus Kaltz, Valkert és Nogly. Továbbá a volt dán válogatott, Björnmore. És természetesen pályára lép Blankenburg, az Ajax egykori nagy csillaga. Míg a játékosok a pályán gyakoroltak, a stadion egyik emeleti termében a két klub vezetői sajtótájékoztatót tartottak. Dr. Peter Krone, a Hamburg elnöke közölte az összeállítást. A Hamburg így kezd: Kargus — Kaltz, Blankenburg, Nogly, Hidien — Björnmose, Steffenhagen, Bertl — Magath, Reimann, Volkert. Készenlétben áll Kovacsics kapus. Keller, Memering, Zaczyk és Ripp. Krone készséggel tippelt a végeredményre is. — 2—2 után szívesen vásárolnék újra pezsgőt a játékosoknak — mondta nevetve. Majd komolyra fordítva a szót, megemlítette: döntetlenre számít a Hungária körúton, odakint pedig bebiztosítják a győzelmet. Későre járt, mire elcsendesedett a Hungária körút. Micsoda tömeg lesz itt szerdán! Egy biztos, régen randevúztak olyan sokan, mint szerdám kora délután! V. B. A Játékvezető A mérkőzést Dubach vezeti, aki 1972 óta bíráskodik a nemzetközi porondon. Svájc első számú játékvezetője. Tavaly 5 válogatott öszszecsapást irányított, köztük az Algéria—Líbia VB-selejtezőt. Eddig egy mérkőzést vezetett a magyaroknak, a tavalyi 4-2-es győzelemmel végződött Magyarország— Ausztria válogatott találkozót.