Népsport, 1977. április (33. évfolyam, 77-102. szám)

1977-04-01 / 77. szám

2 NÉPSPORT A Népsport jelenti Sportéletünk is ünnepel Sokan és sokféleképpen készülnek felszabadulásunk 32. évfordulójának megünneplésére. Ifjúsági nagygyűlések, színházi bemutatók, különböző létesítmények átadása teszi ünnepélyessé április 4-ét. Mint harminckét esztendeje min­den alkalommal, a testnevelési és sportmozgalom sem ma­rad ki az ünneplők sorából. Sportpályákat, sportlétesítmé­nyeket avatnak, versenyeket, villámtornákat szerveznek, hogy a testnevelés, a testedzés sajátos eszközeivel is emel­jék az ünnepi megemlékezés hangulatát. Veszprém megyében váltóverseny indul Várpalotától Ajkáig, mintegy 100 km távolságon. Dunaújvárosban uszo­dát avatnak, Felsőtárkányban erdei tornapályát ad át ren­deltetésének a KISZ megyei bizottsága. Mátraházán, a sport­telep környékén felszabadulási természetjáró ügyességi ver­seny nyújt felüdülést a kirándulóknak. Legrangosabb eseménynek a Budapesti Természetbarát Szövetség felszabadulási ep­éktúrája ígérkezik, amelyet április 3-án rendeznek meg a Pilis-hegységben lévő Vörös­­kő-sziklán emelt felszabadulási emlékműnél. Az emlékmű alapkövét harmicegy évvel ezelőtt, 1946. április 7-én Zamer­­cev szovjet tábornok, Budapest egykori városparancsnoka és Kossa István, a SZOT főtitkára jelenlétében helyezték el. A vasárnap 12 órakor kezdődő ünnepségen Kapcsos Lajosné, a BTSH elnöke mond ünnepi beszédet. Budapesti sportaktíva-tan­áckozás Csütörtökön délután a Buda­pesti Pártbizottság Oktatási Igazgatóságán sportaktíva-ta­­nácskozás kezdődött az MSZMP Politikai Bizottsága 1975. de­cember 16-i, az ifjúsági test­nevelés és sport fejlesztéséről szóló határozatának fővárosi végrehajtásáról. (MTI) SZÖVETSÉGI ÉLET A Magyar Evezős Szövetség legjobb 21 női evezősünk szá­mára négyhetes közös felkészü­lést biztosít Dunavarsányban. A közös felkészülés április 10-én ér véget, s ekkor kerül sor az évadnyitó hosszútávú evezősver­senyre, ugyancsak Dunavarsány­ban.★ Július végén Budapesten a Pannónia Kupa keretében ren­dezik meg az Európa—Amerika súlyemelőviadalt. David Moya, az amerikai földrész súlyemelő­­szövetségének elnöke jelezte, hogy a világcsúcstartó kubai Urrutiával az élén erős csapa­tot szeretnének a magyar fővá­rosba küldeni.★ Néhány hónap után kinevez­ték a Budapesti Úszó Szövet­­ség főtitkárát. A szövetség új vezetője Kolossa István, a Bp. Építők szakedzője lett.­­ A Budapesti Birkózó Szö­vetség elnöksége csütörtökön tartott elnökségi ülésén határo­zatot hozott, hogy a jövőben minden évben emlékversenyt rendeznek a közelmúltban el­hunyt Matúra Mihály emlékére. Az első versenyre április 16— 17-én k­erül sor. EGYESÜLETI ÉLET Ünnepségsorozattal köszönti fennállásának huszadik évfor­dulóját a Szekszárdi Repülő­­klub. A megemlékezések első állomása a vasárnap esti baráti repülőtalálkozó lesz, amelyre az MHSZ, a MALÉV, a MÉM Re­pülőgépes Szolgálat, valamint Tolna megye párt-, állami, gazdasági és társadalmi veze­tőin kívül az ország MHSZ- klubjainak képviselőit várják Szekszárdra.★ Urbán Lajos miniszterhelyet­tes, a MÁV vezérigazgatója csü­törtökön munkaebédet adott a BVSC válogatott vívóinak és edzőinek. Gratulált az ez évi nemzetközi sikerekhez és tájé­kozódott a felkészülés jelenlegi állásáról. válogatottak A válogatott atlétakeretek tagjai közül a hét végén a rúd­ugrók vesznek részt központi felmérésen, a többpróbázókét későbbi időpontra halasztották. A jövő héten a rövidtávfutók és a gátfutók, továbbá a közép- és hosszútávfutók részére tartanak felmérést és közös edzéseket . Bacsa Magdolna, a Csepel vá­logatott kosárlabdázója sikeres bokaműtéten esett át és már elhagyta a Sportkórházat. A fia­tal játékosra egyelőre sem a válogatott, sem egyesülete nem számíthat. — VERSENYEK Nagy az érdeklődés az MHSZ hagyományos felszabadulási sportlövő emlékversenye iránt. A Zágrábi úti (puska), a má­tyásföldi (pisztoly) és a szent­endrei (futóvadlövés) lőté­ren sorra kerülő háromnapos eseményre több száz nevezés ér­kezett. Az előzetes hírek sze­rint a szombattól hétfőig tar­tó erőpróbán a lábsérüléssel bajlódó Németh József kivéte­lével elindul a teljes válogatott keret is.­ Szombaton délelőtt tíz ver­senyszámból álló vetélkedés­­ke­retében avatják fel Dunaújvá­rosban az ország harmadik 50 méteres medencéjű fedett uszo­dáját. A MUSZ kijelölte azokat a válogatott versenyzőket, akik­nek kötelező az indulás az uszo­­daavatón. A kerettagok közül ott lesz az ünnepi viadalon Hargitay, Verrasztó Z., Wladár Z., Rudolf, Sós, Koczka, Miko­­la, Kiss Z., Pelle, Fodor és még sokan mások.★ Táviratban értesítették a ren­dezők a tekeszövetséget, hogy elmarad a hét végére kiírt ju­goszláv nemzetközi egyéni teke­bajnokság, amelyen Süliné és Makkai képviselte volna szí­neinket A rendezők tájékozta­tása szerint a bajnokságot az ősz folyamán bonyolítják le. ★ A jugoszláv Petkovics, a kö­töttfogás 82 kg-os olimpiai baj­noka nyerte tavaly a Felszaba­dulási emlékversenyt. Méghozzá lázasan. Sajnos az idén is be­tegen érkezett hozzánk. Gerinc­­fájdalmai vannak és a Sportkór­házban kezelik csütörtökitől. Mi­vel járóbeteg — orvosai engedé­lyével — valószínűleg ott talál­juk szombaton, vasárnap és hét­főn a Körcsarnok­­ lelátóján. UTAZÁS Karakas Éva nemzetközi mes­ter, az MTK-VM élversenyzője csütörtökön vonattal elutazott a franciaországi Hyéresbe, ahol nemzetközi sakkversenyen vesz részt.­ Csütörtökön utazott Varsó­ba a szocialista fővárosok via­dalára Budapest úszóváloga­tottja. A­­Síkos Gyuláné, dr. Mátsik Györgyné, Kurcz Júlia és Temesvári Pál vezette csapat névsora a következő: Ács, Bo­­tond, Fodor Sz., Gulyás, Hé­vízi, Kubina, Lőrincz, Simkó (fiúk), Domonkos, Goldschmidt, Koczka ,„ Lázár E„ Miklósfal­­vi, Sóskúti, Schiffer és Ver­rasztó G. (lányok). létesítmények Sportudvar építését kezdték meg az ádándi úttörők. A Köz­úti Építő Vállalat szocialista brigádja vállalta, hogy az is­kola kézilabda-pályájára társa­dalmi munkában bitumenes bo­rítást készít.­­ ISKOLAI SPORT Gyulán ismét megrendezték az általános iskolai úttörőcsap­atok hagyományos „Három tavasz” váltóversenyét több mint félezer pajtás részvételével a középkori vár körül. Legeredményesebben a 3. sz. iskola 108-as Zrínyi Ilo­na úttörőcsapata szerepelt, har­madízben — és­ ezzel véglegesen — elnyerte a vándorserleget. [ RÁDIÓ, TÉVÉ Péntek. Rádió, Kossuth-adó, 22.15: Közvetítés az asztalitenisz VB-ről. Petőfi-adó, 6.20: Torna, 10.50: Délelőtti torna. Televízió. Budapest, 19.20: Té­­vétorna. II., 21.25: Budapest nemzetközi férfi és női tőrvívó­bajnoksága. Közvetítés a buda­pesti Sportcsarnokból, felvétel­ről. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti. Várható időjárás péntek estig. Felhős, időnként borult idő, több­felé futó havazással. Az északi szél elsősorban a nappali órákban több helyen megélénkül. A vár­ható legmagasabb nappali hőmér­séklet plusz 1 — plusz 6 fok kö­zött. KOSÁRLABDA U­NALOM Idézet a Csepel Vas- és Fémművek dolgozóinak lap­jából. Az újságíró Glatz Ár­pádtól, a férfi kosárlabda­­csapat edzőjétől kérdezi: „— Miért pihent a sokszo­ros válogatott Megyeri Sán­dor a Csepel—Csőszerelő mérkőzésen? — A hétközi megbeszélé­sen kijelentette: unja a ko­sárlabdázást” — hangzott a válasz. Emlék. A kerékpáros munkások ke­zeslábasban, sapkával a fejükön hajtották a pedált. Fáradtak le­hettek, nem sokat beszéltek. Nyolc kemény órát eltölteni az izzó vaskohók mellett — nem mindennapi teljesítmény. Két munkás a csepeli sportcsarnok­nál leszállt a gépről. — Fantasztikus, hogy mit dol­goznak ezek a sportolók — mondta a fáradtabb arcú. — Ebben a fullasztó melegben — tette hozzá a másik. — Be­csülöm őket. , Harsány dudaszóval játékosok érkeztek. Az egyik gondosan megnézte, hogy valamennyi aj­tót bezárta-e, aztán slusszkulcs­csal a kézben elindult az öltö­ző felé. — Szervusz — köszöntötte sze­retetteljes hangon a fáradtabb arcú. — Ugye, nem lesz baj a hét végén? — Ne félj, öregem, ráhajtunk — felelte a sportoló, majd el­tűnt a kapuban. A két munkás elégedetten to­vábbhajtott. Nézem a játékost. Mosolyog. Kérdezem. Nem válaszol. Igyek­szem kitalálni, mi nyomja a lelkét. Miért unja a kosárlabdát Me­gyeri? Miért üres, céltalan szá­mára ez a játék? Lehet, hogy úgy érzi, már nem tud fejlőd­ni ? Kétségtelen, eljutott egy szintre. Egy olyan szintre, amely már nincs is olyan messze a ki­válótól. Kevés kellene hozzá. Ezért a kevésért azonban évek óta keményen dolgozik. Mégsem tudja pótolni... Valami hiány­zik belőle. Erre jött volna rá? Megyeri udvariasan hallgatja ez okfejtést. Csak éppen minden megjegyzés nélkül. Még csak nem is bólint, de nemet sem int a fejével. Ezek szerint másról van szó. Talán az edzője túlon­túl sokat „foglalkozik” vele. Glatz Árpád keménysége köz­ismert. A hibákat nem hagyja észrevétlenül. Esetleg túlságosan­ sokat korholja Megyerit? Per­sze, mit csináljon, ha muszáj. A játékos egyik lábáról a má­sikra áll. Tekintete olyan, mint egy gyereké, aki az édesanyja „prédikációját” hallgatja. Egyszerűen belefáradt volna az egészbe? Van, aki hat, van aki nyolc vagy, tíz év után rendül meg. És olyan is van, aki soha. A sportolóknál egyénekre sza­bott az idő kérdése. Az is le­het, hogy csak időleges, pilla­natnyi elkeseredésről van szó. Valamilyen családi, külső ok a dolog háttere. Ezek a felvetések is mind kérdéssé formálódnak. Sajnos, költőiekké. Elfogadható választ egyikre sem kaptunk. ■: Sokáig nem tudtam megér­teni Glatz Árpád edzőt A MAFC elleni mérkőzés után hívta össze a csapatot Hosszú ideje elégedetlen volt a játéko­sok teljesítményével. Sorra kér­dezte a sportolókat: kinek mi a gondja, baja? Mi kell ahhoz, hogy a nehéz helyzetből kilábal­janak? Steier, Lázár és a töb­biek hosszas fejtegetésbe kezd­tek. Mindannyian jól tudták, szavakkal nem lehet pótolni az elhullajtott pontokat, mégis min­denki egyre jobban érezte ma­gát A széthullott társaság is­mét közelebb került egymáshoz. És ekkor jött Megyeri — már ismert — hozzászólásával. Az edző — bár első hallásra úgy éreztük, tehette volna — nem lépte át kijelentését, ő an­nál már régebben, jobban is­merte Megyerit. Nem utcai be­szélgetésen, hétköznapi találko­záson kérdezte tőle: „Apropó, miért nem igyekszel úgy a pá­lyán?” —, hanem olyan hely­zetben, amikor valóban felelős­ségteljes választ várt tőle. — Megyerivel évek óta csatá­zom — mondta. — Máskor is közölte, ezt ő már csak az elő­nyökért csinálja. Megmondom őszintén, nem örülök, hogy csa­patomnak ő az egyik válogatott sportolója. A közelmúltban azt is megkérdeztem tőle, hogy a válogatottban miért hajt? Azt felelte, azért, hogy eljusson Stockholmba. Nem tudom, érzi-e, hogy mi ebben a kivetnivaló Nem a győzelmet, a hőn áhított továbbjutást emlegeti. Az utazás lebeg előtte.­m A férfiválogatott a múlt héten ausztriai turnén vett részt. Ba­logh József, a legjobbak edzője Megyerit biztos utazónak tekin­tette, Glatz Árpád azonban fel­kereste és beszámolt a történ­tekről. Bár a válogatott érdekei — különösen most, a sportág szempontjából oly sorsdöntő Eu­­rópa-bajnoki selejtező előtt — rendkívül fontosak, a keretedző közölte a játékossal: nem tart­hat a csapattal. Beszélgetésükre a Bp. Hon­véd—Csepel rangadó után, egy nappal az indulás előtt került sor. Jelen voltunk a kellemetlen hír közlésekor. Megyeri akkor is csak mosolygott, majd jó utat kívánt Két nap múlva a románok el­len a B-válogatottban azért he­lyet kapott Némi ellentmondás a nevelésben: ő volt a csapat­­kapitány. Az igazsághoz tar­tozik, hogy jól játszott. „Unot­tan” is dobálta a kosarakat. Mi tartozik még a történtek­hez? Mindenekelőtt az a tény, hogy már csak másfél hó­nap van hátra az Európa-baj­­noki selejtezőig. A válogatott­nak tovább kell jutnia! Megye­rinek helye lenne a csapatban. Ilyenkor, amikor már való­ban minden erőt egyesíteni kell, amikor igazán szükség van minden értékre , mit kell tehát tenni? Mit kell feláldozni? A nevelési elveket? Vagy az egyébként számításba jövő já­tékost? A válasz aligha lehet vitás. Már az is hiba volt, hogy Me­gyeri a B-válogatottban helyet kapott. Ha Megyerinek nincs szüksége a kosárlabdára, a kosárlabdának sem lehet szük­sége Megyerire. Gyárfás Tamás RÖPLABDA Pozsonyi tények „finn" remények Utoljára nem egészen két éve­ jártam Pozsonyban, s éppen férfi röplabda-válogatottunk akk­ori szereplése miatt nem fű­ződnek túlzottan kellemes em­lékeim a városhoz. Az 1975-ös Felszabadulási Torna bizonnyal nem kerül a sportág aranyköny­vébe: öt mérkőzés, négy vere­ség, s mindössze egyetlen, so­ványka győzelem, az is Belo­­ruszia válogatottja ellen, s ki­lencedik helyezés a tizes me­zőnyben — az együttes mérle­ge a közelgő EB előtt sejtetni engedte a későbbi balsikert. No, és fegyelmezetlensége mi­att akkor küldték haza a válo­gatott akkori szakvezetői Bu­­zek Lászlót... Felmerült a kérdés, vajon most mire lesznek képesek ugyanazok a játékosok, akik két évvel korábban szánalmasan vergődtek a pályán, egyetlen pillanatig sem hitték el, hogy akárcsak aprócska győzelmi esélyük van. Azóta sok víz le­folyt a Dunán, s az együttes már tavaly több figyelemre méltó eredményt ért el, a baj­nokság színvonala után ítélve, mégis meglehetősen kétkedve fogadtuk a szárnybontogatás­ról érkező híreket. Alig egy hónapja három mérkőzést ját­szott Csehszlovákiában váloga­tottunk, s mindannyit megnyer­te, a Szuper Liga harmadik he­lyezettjét, a CH Bratislavát pél­dául 2:0 után 3:2-re győzte le. De utána következett idehaza a bajnoki torna, s az egy kicsit ismét megkérdőjelezte a szerep­lés hitelét. Alig két hét múlva kezdődik Belgiumban az EB-selejtező, ami szinte teljesen megszabja a sportág jövőjét. Ezért utazott egy napra ismét Csehszlová­kiába az együttes, hogy újból összemérje erejét a CH Bratis­­lavával. Amely egyébként az eltelt egy hónapban bravúro­san szerepelt a bajnokságban: Li­­berecben 3:0 arányban bizo­nyult jobbnak az Aero Odolena Vodánál, s 3:2-re a bajnok Dukla Liberecnél, ezzel feljött a második helyre. Garamvölgyi edző nem is tagadja, tart az összecsapástól. A mérkőzés előtt nem győzi hangsúlyozni, hogy számára nem az eredmény mondja majd a legtöbbet, hanem az: sikerült-e előrelépni az el­telt egy hónapban? Felhív­ja játékosai figyelmét arra, hogy szünet nélkül gyors tá­madásokat kezdeményezzenek, emlékeztetve arra, hogy leg­utóbb két játszmán át minden­ki Buzek „alá” dolgozott, s erre majdnem ráfizettek a folytatásban. Kéri őket, hogy Buzek ütőerejét használják ki, de azért mozogjanak sokat, al­kalmazzák a tanult variációkat, hiszen ezzel Buzekiak is segí­tenek, az ellenfelet is megté­vesztik. A közel négyórás utazás után meglepően frissen zajlik a be­melegítés, bár az edző kissé hiányolja a még nagyobb össz­pontosítást. De amíg a játéko­sok készülődnek, itt az ideje, hogy megismerkedjünk az el­­lenféllel A CH Bratislava öt válogatottal büszkélkedhet, kö­zülük Pipa a legismertebb, de a balkezes Kroca is sokszor ölthette már magára a címeres mezt. Novotny pedig manapság a legjobb csehszlovák leütő­­nek számít, de alighanem Sir­von és Cifra is ott lesz Bel­giumban, a selejtezőn. A magyar válogatott a Ta­kács, Buzek, Huszár, Börcsök, Bogár, Nagy 1. kezdő hatossal lép pályára, s nagy ambícióval veti magát a küzdelembe. A bajnoki küzdelmekkel összeha­sonlítva pompásan zár a sánc, a feladó Takács is elemé­ben van. Bemutat jobbra, Bu­zek felé, a sánc összezár, a lab­dát mégis Nagy Pista kapja, a bal oldalon. És — üresen... Garamvölgyi beszól: „Gyerekek, ejtésre menjetek!" —, majd mindjárt magyarázza is: „Két hete a védekezést gyakoroljuk. Úgy érzem, most jól megy.” Valóban, ez a legszembetű­nőbb változás. Bogár vetődik, Börcsök vágtat, még akkor is, amikor látszólag el sem érhetik a labdát. Ezen helyzetekben odahaza, a bajnokságban a leg­többen csak legyintenek... És élvezik a játékot! örül­nek egy-egy pontnak, biztatják egymást, néhány villámgyors tá­madásukat az ellenfél egyálta­lán követni sem tudja. A má­sodik játszmában erősítenek a csehszlovákok, mindhiába. A védekezés továbbra is elsőrangú a magyar csapatban, s ami szembetűnő: az ellentámadások olajozottsága. Aztán Garamvöl­gyi is „bemutat” valamit: ami­kor Takács előrekerül, Börcsök meg hátra, a helyükre Mondi, illetve Dévényi jön a pályára, hogy végig támadásban marad­hassunk. Mindez u­:7-nél törté­nik, azután, hogy szemmel lát­hatóan élesedett a küzdelem. Majd jön a visszacsere, mert leforgott a csapat. Az ered­mény? 14:9! Átmeneti visszaesés, semmi nem sikerül a negyedik játsz­mában. Bőrösök kiszól: „Annyi butaságot csinálunk most...” És újabb „új vonás”, Takács összeszorított fogakkal mond­ja : „Nincs még vége, nincs még vége, meg kell nyernünk!" Nem adják fel, s ha most nem is, a következő játékrész­ben eredménnyel jár, hogy végre, úgymond, tartása van az együttesnek. A szünetben a csehszlovákok mestere, Schenk — de jó játékos volt!­­— izga­tottan, idegesen gesztikulál, mintegy bizonyítva, mennyire komolyan veszik a találkozót. De ezúttal hiába! A negyedik játszma csupa csillogás-villogás, a sánc nagyszerű, az ellenfél bármennyire is akar, nem sze­rez egyetlen pontot sem, csak­­ a labdát nézheti. A magyarok, az edzőt is beleértve, moso­lyognak, s aki ismeri őket, jól tudja, korábban mérkőzéseken ez alig jellemezte őket. Az ötö­dik játszma már csak ráadás ... Magyar válogatott—CH Bratislava 4:1 (6, 9, —4, 0, 10) Takács, Bogár és Börcsök ját­szott kiemelkedően, de a többiek is megtették a magukét. Külö­nösebb következtetéseket persze nem szabad ebből az edzőmér­kőzésből levonni. Annál töb­bet abból a hazafelé, a buszban lezajló beszélgetésből, amelyet most idézek majd. Azokról esett szó, akik nem vállalták az emelt szintű követel­mények tel­jesítését, kiváltak a sorból, fel­adták a harcot. Kovács Károly, a csapatkapitány mondja Bo­gárnak: „Azt hiszem, ők bele­nyugodtak abba, hogy az EB balsikerével lépjenek le a nem­zetközi porondról. Én ..., mi... ezt nem fogadjuk el. Tudjuk, hisszük, hogy több van ben­nünk!” Erő feszül az általános he­lyeslésben. Kívánjuk, hogy az igazuk Ternatban és Ruisbro­­ekben is bebizonyosodjék! Meg aztán Finnországban is. Az EB-n... Tölgyes Péter XXXIII. 77. ♦ 1977. április 1. KÉZILABDA Felszabadulási Kupa — Pécsett Az utóbbi két év legrango­­sabb férfitornája • Ven­dégségben: a szovjet és a lengyel válogatott • Világ­hírű kézilabdások rande­vúja • A lengyel Klempel századik válogatottságát ünnepli Nem panaszkodhatnak a pé­csi sportkedvelőik, hiszen hétről hétre rendkívül gazdag sport­­programot bonyolítanak le­ vá­rosukban, különösen amióta megépült a minden igényt ki­elégítő sportcsarnokuk. A hét végi Felszabadulási Kupa nem­zetközi férfi kézilabdatorna rendezési jogát is a pécsiek kapták, rangosabb kézilabda­­esemény pedig az utóbbi két évben nem nagyon volt Ma­gyarországon. Igazolásképp elég, ha csak az indulók névsorán futunk végig: ott lesz a tornán a montreali olimpiai bajnok szovjet válogatott, a harmadik helyezett Lengyelország, az öt­karikás játékok hatodik helyén végzett magyar válogatott, va­lamint a svédországi világbaj­nokságra készülő junior-váloga­tottunk. A pénteken kezdődő három­napos mérkőzésorozat résztve­vői közül hárman — a lengyel válogatott és a két magyar csa­pat — már Pécsett tartózkod­nak, a szovjetek csak péntek délelőtt érkeznek. A lengyel vá­logatott legjobb összeállításá­ban képviselteti magát a tor­nán. Megcsodálhatják majd a dunántúli város szurkolói a vi­lághírű Klempel játékát, aki egyébként második mérkőzésü­kön, a magyar juniorok elleni találkozójukon ünnepeli majd századik válogatottágát, de he­lyet kapott a csapatban a nagy­­­hírű Rozmierek, Gmyrek, So­­kolowski és Kaluzinski is. A szovjetek is, mint jelezték, igen erős öszeállításban érkeznek. Itt lesz például ez olimpiai arany­érmes Tomin, Kigyajev és Cser­­nyisov. A csapatot egyébként jórészt a BEK-ben kiválóan szereplő CSZKA Moszkva tag­jai alkotják. Nem lesz­­k­önnyű dolga a két magyar együttes­nek. — Ismerjük ellenfeleinket, a rangjuktól függetlenül szeret­nénk megszerezni az első he­lyet — mondta Faludi Mihály, a felnőttválogatott vezető­ed­zője. — Ehhez persze kimagasló teljesítményt kell nyújtania va­lamennyi kézilabdásunknak. Sajnos, a felkészülési lehetősé­günk nem volt a legkedvezőbb. Sérülések is tizedelték az utób­bi napokban az együttest. A testnevelési főiskolás Mocsai például ez utóbbi ok miatt nem játszhat, helyére a szegedi Do­bót hívtam meg, s a tavalyi év kézilabdásának, Szilágyinak a szereplése is kétséges. — Nekünk nincsenek, de nem is lehetnek győzelmi re­ményeink — vette át a szót Fa­zekas László, a juniorok ed­zője. — A pécsi torna erőfel­mérés lesz a csapat számára, s egyben a világbajnokságra való felkészülésünk záró szakasza. JÁTÉKOSKERETEK Szovjetunió: Tomin, Hro­­nyi, Klujko (kapusok), Ki­gyajev, Csernyisov, Ceikola­­jev, Csamajev, Dracsov, Lo­­szovik, Kolotov, Kószák, Kul­­jov, Tolbisz, Maruszenko. Lengyelország: Rozmiarek, Malek, Milkowski (kapusok), Kacki, Gmyrek, Kaluzinsz­­ki, Gyesla, Cieselski, To­­masewszki, Sokolowski, Klempel, Faleta, Brzozowsz­­ki, Köziéi, Gwozdz, Man­­kowszki, Jedlynszki, Lakami. Magyarország: Bartailos B., Verőci, Elés (kapusok), Ke­nyeres, Kantra, Kovács P. Szabó, Buday, Kocsis, Gu­­bányi, Ulez, Ágoston, Talga, Szilágyi, Dobó. Magyar junior-válogatott: Bakos, Hoffmannn (kapusok), Nád, Bodnár, Jegenyés, Mol­nár, Wohner, Paksi, Kovács M., Kasparik, Makai, Szaba­­dics, Demény, Lele, Horváth, Kedves.

Next