Népsport, 1978. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1978-02-01 / 26. szám
XXXIV. 26. ♦ 1978. február 1 LABDARÚGÁS Készülődés a mezei futóversenyre A DVTK és a K. Rákóczi utál* kijelölte csapatát Az NB I-es labdarúgók mezei futóversenye már hagyományosnak számító esemény, amelyre e héten, szombaton, a szokott színhelyen, az Úslóverseny téren (X. Albertirsai út) 11 órai kezdettel kerül sor, az MLSZ és a Magyar Atlétikai Szövetség közös rendezésében. Az első futamot 11 órakor indítják, s a négyezer méteres távnak ekkor a vezetőedzők által legjobbnak tartott hat-hat játékos közül a legjobb öt eredménye adja a csapatteljesítményt. Az első futamban csak azok a labdarúgók indulhatnak, akik az 1977—78. évi bajnokság őszi fordulójában legalább 1őszer szerepeltek az első csapatban. — Minden NB I-es együttesnek február 1-ig közölni kell a legjobb csapatösszeállítását — mondotta Száger György, az edzőbizottság titkára, aki a futóversenyen is a titkár szerepkörét látja el. A legfrissebb a DVTK és a Kaposvári Rákóczi volt, e két együttesnek nevezése már megérkezett az MLSZ-be. A DVTK Borostyánt, Feketét, Kerekest, Oláhot, Szántót és Tatárt nevezte. A Kaposvár összeállítása: Gulyás, Hangar, Kanyar, Karasz, Konrád és Túrás. Újdonság lesz a futóversenyen, hogy a pálya különböző pontjain URH-adó-vevővel felszerelt ellenőrök lesznek, akik tájékoztatják a versenybíróság elnökét és titkárát a pillanatnyi helyzetről, s így a közönség szinte ..rádióközvetítést”hallhat a futóversenyről. A legjobb egyéni versenyzők és csapatok — ez is már hagyomány — tiszteletdíjakat kapnak, amelyeket a verseny végén Keszthelyi Mihály, az MLSZ edzőbizottságának elnöke, a versenybíróság elnöke ad majd át. A tiszteletdíjakat felajánlók közül már az MLSZ-ben van a BTSH, az IBUSZ, a Rába ETO, és szerkesztőségünk küldeménye. A második futam mezőnye 11.30-kor rajtol, ebben a kategóriában azok szerepelnek, akik ősszel legalább ötször játszottak az NB I-ben. A harmadik futamot 12 órakor indítják, a résztvevők azok a labdarúgók, akik játékengedéllyel rendelkeznek, de az első és a második futamban nem szereztek indulási jogosultságot. Az eredményhirdetés 13 órakor lesz a lelátó előtti térségen. A Miskolci VSC nyerte a vándorserelet A Borsod megyei Labdarúgó Szövetség a területén működő NB-s felnőtt, országos, ifjúsági és megyei bajnokságban szereplő csapatok részére a diósgyőri stadion környékén 500 indulóval bonyolította le a 4010 m-es mezei futóversenyt. A Honvéd Papp J. SE elnöksége az NB-s csapatok küzdelmére vándorserleget ajánlott fel és ezt első ízben a Miskolci VSC csapata hódította el. Az egyéni versenyt Szanyi (Kazincbarcikai Vegyész) nyerte 12:14 perccel, klubtársa Tamás és a sátoraljaújhelyi Szűcs előtt. Az ifjúságiak küzdelmében Czink (DVTK) bizonyult a legjobbnak 12:45-tel, mindössze két másodperccel előzi meg klubtársát, Sziklait. A csapatversenyt a DVTK nyerte. A megyei csapatok játékosai közül Szőke (Borsodi Volán) futott a leggyorsabban, ideje: 12:17 perc. Egy másodperccel futott csak roszszabbat klubtársa, Bujdos és mindössze hárommal az ugyancsak Volán-labdarúgó, Orlóczky. A csapatversenyben a Borsodi Volán bizonyult a legjobbnak. Irány: Irán Az UEFA selejtező mérkőzésekre készülő magyar ifjúsági válogatott tagjai vasárnap a KSI-pályán találkoznak, délelőtt 10 órakor. Rákosi Gyula szövetségi edző ekkor rövid foglalkozást tart, majd az együttes az ifjúsági B-válogatott ellen játszik előkészületi mérkőzést. Február 12-én ugyanez a program, 19-én pedig az Eger ifjúsági együttese ellen lép pályára a válogatott. — Ezt követően hétfőn, vagy kedden indulunk el Iránba — említette Rákosi. — A magyar együttes negyedszer játszik a nagyszabású nemzetközi tornán, ahol tavaly a döntőbe jutott és csak hosszabbítás után szorult a második helyre. A keretben eredetileg 22 játékos szerepelt, de Mohácsi, Belényesi és Sallai biztos, hogy nem utazhat velünk, mert a DVSC három játékosát iskolájuk igazgatója nem engedi külföldre, tanulmányi eredményük miatt. Jurácsik, az Újpesti Dózsa játékosa pedig sérüléssel bajlódik, az ő utazása kétséges. A keret egyébként a következő: Novák (DVTK), Farkas (PMSC), Fidler (DVSC), Kardos (STC), Sverla (DVTK), Paksi (KSI), Plastvik (Békéscsaba), Melis (SZMTE), Fitos (ZTE), Segesvári (DKSE), Durucskó (DMTE), Magyar (Szabó L. SE), Tulkán (SZEOL AK), Zimonyi (Újpesti Dózsa), Boglyó (DMTF) Murai (Kaposvári Rákóczi), Molnár (Tatabányai Bányász), Tasi (SZMTE), Jurácsik (II. Dózsa). Az iráni tornának egyébként már elkészült a csoportbeosztása is. Ez a következő: A-Csoport (Abadan): Szovjetunió, Kazehsztán, Brazília, Irán B, Egyiptom, Görögország. B-csoport (Shiraz): Magyarország, Fars (Iráni tartomány), Kínai Népköztársaság, Irán A, Mexikó, Lengyelország. A körmérkőzések befejezése után a csoportok első és második helyezettje küzd az abadand döntőben. A MI JÁTÉKOSUNK Tud küzdeni a csapatáé Csak egy név és más semmi, de ez a név önmagában is sokat sejtető legyen. Mindössze ennyi volt kérdésünk lényege-veleje. Az első osztályú labdarúgócsapatok vezetőinek szavazataiból 18 nevet tartalmazó lista áll össze. Sorozatunkban azt a 18 játékost léptetjük elő főszereplővé, aki magánéletével, felfogásával és hosszú távon mutatott teljesítményével kiérdemelte a megkülönböztetett figyelmet. Ne maradjon titok a nagyközönség előtt sem az, ami klubjaikon belül köztudomású, hogy valamennyi példakép - vagy ahogy a vezetők mondják - „a mi játékosunk". Hero akkor lett a játékosuknak, amikor 1975 februárjában azt a bizonyos négy gólt bevágta, illetve befejelte a sokszoros bajnok Újpesti Dózsa kapujába. Arra a négy gólra kapta fel mindenki a fejét. Ki ez a pécsi legény? A bravúrért meg is kapta a jutalmát, az igazán nagy tettet végrehajtóknak járó megkülönböztető osztályzatot a 10-est (!), s ezzel egycsapásra ismert emberré vált. Dárdai Pál ezen a délutánon letette névjegyét a labdarúgás asztalára. Annak idején Véménden kezdett futballozni, majd bevonult katonának, s a Steinmetz SE együttesében játszott. Onnan került 1973-ban Komlóra, Lantos Mihály akkori együttesébe. A Hungária körúton mutatkozott be az élvonalban, ahol csereként lépett a pályára, de legközelebb, a Videoton ellen már kezdő emberként. Boldog volt, s elégedett, elérte szíve vágyát. NB I-es labdarúgó lett belőle. . Sok jót azonban nem evett meg az élvonalban. A Bányász a tavasz elmúltával elbúcsúzott a legjobbak küzdelemsorozatától, s se szó, se beszéd kiesett az NB I-ből. Dárdai egy évig még Komlón futballozott, aztán hívta a Pécs, s a fiatalembere ■ fogadta a meghívást. 1918 őszén az első bajnoki fordulóban már ott volt a csapiban, s azóta már kétszer hiányzott a játszók közül. Szép lassan rangot, tekintélyt vívott ki magának, szerették tárnái, ő is jó bírás volt, s szerette klubját. Magáénak érezte, tudott érte (Komoróczy Lajos rajza) mindig szívvel, lélekkel harcolni. 1975 nyarán a Pécs is kiesett a legmagasabb osztályból. A nevesebb labdarúgók közül többen is összecsomagoltak, szedték a sátorfájukat, s odébb álltak. Legtöbbjüket természetesen neves élvonalbeli együttes várta, Dárdai Pál is kapott hasonló meghívót, őt is szívesen látta volna nem egy együttes, ő mégis maradt. Pedig legalább úgy szeretett volna továbbra is az NB I-ben játszani, mint bármelyik túrsa. Egyszerűen magyarázta a döntést: amikor kiestünk, s “nelmér többen elmentek, én az alig 25 évemmel egy csapásra az idősebb játékosok táborába csöppentem. Noha nekem is voltak kedvező ajánlataim, mégsem tudtam elmenni innen. Egyszerűen valami belső kényszer azt sugallta, hogy velem esett ki a csapat, tehát kutya kötelességem maradni, s mindent elkövetni, hogy visszakerüljön. Mi követtük el a hibát, nekünk kell rendbehozni, ez így becsületes. És maradt. Pedig később bizony sokszor eszébe jutott, hogy mennyivel jobban járt volna, ha ő is veszi a kalapját. Amikor látta, hogy a többiek milyen jól boldogulnak. De aztán elhessegette magától a gondolatot, s nekiveselkedett. Mert ekkor a nagy ügyért dolgozott. Azért, hogy a Pécs minél előbb ismét NB I-es csapat legyen. Az elő év az NB II-ben egy ifjabb kudarc volt. Dárdai Pál még ekkor is mehetett volna más élvonalbeli csapathoz, de most már pláne nem ment. Most már a dac, a „csakazértis” dolgozott benne. Hogy nem hagyja magát, s nem hagyja a csapatot. S a következő év mindent feledtetett. A PMSC már hetekkel a bajnoki idényzárás előtt bebiztosította magának a feljutást, s hogy ez sikerült, abban Dárdai Pálnak oroszlánré íze volt. Középpályás létére 32 gólt szerzett. Ő gólkirály lett, az együttes pedig ismét tagja a legjobbak vetélkedőjének. Dárdai Pál ismét boldog ember lett. Örült a sikernek, az NB I-nek, s annak, hogy a visszakerüléshez ő is lerótta a maga adósságát. Ráadásul kamatostó. Örült, hogy nem engedett a kísértésnek, hogy hű maradt klubjához, mert hát ez időszak alatt is csak erősödött benne az érzés, hogy ő itt érzi igazán jól magát a Mecsek alján. Itt, ahol szeretet veszi körül, ahol bármit is kiabálnak be neki a szurkolók, még ha nem is dicsérik, csak ösztökélik, akkor is úgy mondják, hogy: „ . . .Menjél Pali, meg, hogy ne hagyd magad Pali...” ]Upni s nem hagyta maliit. III. gát. Mert azok közé a labdarúgók közé tartozik, akik nem adják meg magukat egykönnyen. Van szívük, tudnak hajtani, s ha nem is látszanak mindig hiba nélkül, de igyekezetükkel feledtetni tudják egy-egy gyengébb teljesítmé-yületet is. Ezért jelölte őt edzője, Kovács Imre a mi játékosunk címre. És jelölésével mindenki egyetértett. Lázár Lajos NÉPSPORT 3 A VÁLOGATOTT ELSŐ NAPJA lüktető étel a Népstadion hrfvószínpadán A jövő héttől az A-keret külön készül Fel, a Mundialra! Kimondatlanul is ennek a gondolatnak a jegyében készülődtek hétfőn reggel a Népstadionban a VB-keret tagjai, mégpedig három öltözőben. Azok, akik kiharcolták a tizenhat közé kerülést, nagy szeretettel ölelgették egymást, míg a fiatalok kissé elfogódottan nézelődtek, egyikük-másikuk arca meghatottságot tükrözött. A szövetségi kapitány azonban kicsit bosszús volt, mert a szombathelyi Kereki és Kovács igazolatlanul hiányzott. Már vasárnap este fent kellett volna lenniök, nem tudom elképzelni, mi történt? — dohogott Baráti Lajos. Az újpesti Tóth András, a ferencvárosi Magyar és a kispesti Kocsis betegség, illetve sérülés miatt maradt távol. Rab sem érezte jól magát, mégis nekivetkőzött. Kint napsütés fogadta a játékosokat, de a talaj vizes, síkos volt. Baróti gyorsan intézkedett. A fiatalabbak Rákosi Gyula vezetésével az edzőpályára vonultak, a többiek pedig két csoportra osztva, a szoborsorok közötti területen kezdték el a bemelegítést Keszthelyi Mihály és Száger György irányításával. A gyakorlatanyag természetesen itt is, ott is azonos volt Tréfás labdás fogóváltozatok követték egymást Ezekben nagy szerep jutott az ügyességnek, a találékonyságnak. Egy pillanatra sem volt szabad megállni, így aztán nem csoda, hogy hamar kipirultak az arcok. Lukácsról le is került a melegítő, miként később másokról is. Baróti Lajos hol az egyik, hol a másik csoportnál tűnt fel, aztán rohant az edzőpályára. A ,,forgószínpad” egyes állomásain néhány percet elidőzött, utasításokat adott, serkentett, tréfásan korholt is. És nagyon örült annak, hogy Nyilasi mozgásán nyoma sem volt már a hosszú sérülésnek. A nyurga játékos vad csikóként száguldozott a gyepen. A délelőtti edzés fő részében háromnegyed órán át helyeserős támadásvezetések cikáztak a pályán, mégpedig úgy, hogy mindig három játékos rohamozta a kanut, váltogatva adták be a labdát szélekről, s különböző helyekről fejezték be a támadásokat, lövésekkel, fejesekkel. Keszthelyi többször is hajtogatta: — Gyorsan, pontosan! Ment is minden, mint a karikacsapás. Az idő is elrohant. Az öltözőben a kapitányra váratlan kérdészuhatag áradt, amelyet Nyilasi indított el: — Mit látott Madridban, Lajos bácsi? Tudnak az olaszok? Tényleg támadó felfogásban játszanak? — Amint azt várni lehetett, az olaszok nem a legjobb csapatukat szerepeltették, hanem azt a fiatal együttest, amely legutóbb legyőzte a belgákat. Anynyit mondhatok, hogy nagyon harcos felfogásban, gyorsan játszottak, ügyesen védekeztek, de keveset kezdeményeztek. Kontratámadásokkal akarták meglepni az ellenfelet, mégpedig a fiatal, mozgékony Rossi révén, aki vagy kapura tört, vagy próbálta tartani a labdát, bevárni társai felzárkózását. Az olaszok játéka azonban nem volt elég folyamatos, mert a karmester Antognonit Asenzi kikapcsolta a játékból Záporoztak a további kérdések: — Conti valóban olyan remek kapus? Rossi nagyon gyors? Mit tud Pulici? Hátul ki a legjobb? Tardelli rúgta a gólt? — Conti nagy tehetség, gólnak látszó lövéseket is védett, de én azt hiszem, ellenünk Zoff védi majd a hálót. Rossi eleven mozgású, robbanékony, gyors, sokat változtatja a helyét. Pulici nagyon tudatosan, ésszerűen játszik. Vérbeli szélső, jók a beadásai, kapura is veszélyes. A hátvédek közül a jobb oldalon játszó Gentile tetszett leginkább, kemény, határozott. A középpályás Tardeili nemcsak gólt rúg vaH, ha"am irányított is. Az ebédidő alatt kiderült, hogy Kereki és Kovács azért nem jelent az eretben, mert nem kaptak meghívást. Az n.LcZ unván idejében elküldte az értesítést, amely pénteken ! c; £rV'c¡'7‚n+f £t'7ory‡1K'}tVic»! VTf?. ta, továbbította ,a technikai vezetőhöz, aki azonban nem nézte meg a postáját... A gondatlanság margójára érdemes anynyit megjegyezni, hogy a lapok már napokkal előbb megírták, kik alkotják a VB-keretet, s azt is, mikor lesz az első edzés. Ha a Haladás labdarúgó-szakosztálya kissé öntevékenyebb, mindez elkerülhető lett volna. A délutáni edzés is nagyon szervezett, ritmusos volt, mert amíg az A-válogatott 2x30 perces, kétkapus mérkőzést játszott váltott ellenfelekkel, egy tucatra való játékos mindig futott, mégpedig 4000 métert. De nézzük, mit láttunk a pályán? Nézzük először az összeállításokat, mert azok mindig sejtetnek valamit. A csapat: Gujdár — Török, Bálint, Lukács, Tóth J. — Nyilasi, Pintér, Zombori — Fazekas, Törőcsik, Váradi. A-válogatott: Tóth Z. — Paróczai, Kerekes, Nagy A., Végh — Orosházi, Pásztor, Csongrádi — Májer, Szabó, Izsó. Meglepően jó játék alakult ki. Az A-együttes összeszokott csapat módjára játszott, a fiúk megértették egymás elgondolásait, ügyesen váltogattak, de ami a legszembetűnőbb volt, gyorsan, lehetőleg két, három érintés után továbbadták a labdát. Utána sem álltak meg, hanem követték a támadást, ha pedig elvesztették a labdát, idejében visszazárkóztak. Az U-válogatott is harcosan küzdött. Nem maradtak el a kemény összecsapások sem. Az egyik csapatban Nyilasi, a másikban Pásztor tűnt ki leginkább, ügyesen irányítottak. Az eredmény úgy alakult ki, hogy Nyilasi háromszor is hálóba talált. Amikor a fiatalok elmentek futni, jött egy másik csapat, amelyet B-válogatottnak is nevezhetnénk. Íme: Mészáros — Martos, Varga, Halász, Végh — Csapó, Ebedli, Borsó — Kovács I., P. Nagy, Nagy L. Sokáig úgy tűnt, hogy a B- csapat legyőzése nehéz dolog lesz, mert a játékidő első felében nagy ellenállást fejtettek ki. Végül ők sem úszták meg három gólnál alább: Zombori (2) és Nyilasi talált a hálóba. A névsorból kitűnik, hogy délután újabb két játékos hiányzott az edzésről: Rab és Kiss Imre. A ferencvárosi fiú belázasodott, a tatabányai kapusnak pedig kiújult a térdsérülése. Megfogyatkozott tehát azoknak a száma, akik a vörös salakon nekivágtak a 4090 méternek. Megjelentek a köztiszteletben álló ellenőrök is: Vadas Miklós, Szabó Pál és Száger Mihály, mégpedig azért, hogy segítsék a futás zavartalan lebonyolítását, a pálya kijelölését, az indítást, az időmérést. Mindenki nagyon igyekezett, s néhányan igazán kitettek magukért. Halász remekül futott, nagyszerűen beosztotta ez egyenletes tempóban körözött, sorra maga mögött hagyta társait és végül 14:01-es idővel ért célba. A második csoportban is akadt két kitűnő teljesítmény. A két székesfehérvári, Májer és Csongrádi 14:03! A harmadik csoportba kapott besorolást Pintér. Ennek társai nem nagyon örültek, mert féltek, hogy nagy iramot diktál majd. Nos, Pintér anélkül, hogy különösebben kifutotta volna magát, 14:15-öt ért el. A többség megfelelt az előírásoknak, de akadt hét olyan játékos is, aki 15 perc felett ért célba, sőt jóval 16 perc után. Ez érthetően nem tetszett a vezetőknek, még annak figyelembevételével sem, hogy a játékosok nehéz talajon és lényegében két edzés után vágtak neki a távnak. Miközben a játékosok hazafelé készülődtek, a szövetségi kapitányt arra kértük, hogy vázolja a VB felkészülési programját. " A bajnokság befejezéséig minden hétfőn két edzést tartunk. Ezeknek a célja az összeszoktatás, különféle taktikai és technikai képzés, sablonok további gyakorlása. "Elsősorban a szárnyjáték változataira gondolok. A következő héten az utánpótláskeret tagjai Kárpáti Béla vezetésével már külön gyakorolnak. Készülnek a jugoszlávok elleni EB-mérkőzésre — március 22. és április 5. — így rövid idő alatt ki kell alakítani a pályára lépő csapatot, amely nagyon erős lesz, hiszen Rab és Magyar még mindig játszhat, a két idősebb játékost pedig Kerekes és Pásztor jelenti majd. A VB-keret így lényegében véve leszűkül, s aprólékosabban, alaposabban készülhet. A keretet nem tekintem zártnak. Olyannyira nem, hogy jövő hétre meghívom Fülöpöt, később pedig másokat is. A bajnokság befejezése után a válogatott játékosok nem kapnak pihenőt hanem április 24-től május 15-inapközis rendszerben együt gyakorolnak a Népstadionba. Ebben az időszakban huszonötös lesz a keret. Aztán az NSZK- ba utazunk, mégpedig azzal a tizenkilenc játékossal, akik ott lesznek majd Argentínában is. Nürnberg közelében lesz az edzőtáborunk Mindennap tartunk edzést, innen megyünk Londonba, majd Franciaországba, s május 28-án Frankfurtból Buenos Airesbe. A mérkőzésprogram még nem végleges. Az már biztos, hogy április 15-én a csehszlovákokat fogadjuk, május 16-án pedig Gelsenkirchenben a Schalke 04 lesz az ellenfelünk, 24-én Londonban Anglia—Magyarország találkozó lesz, 27-én pedig Sochaux-ban a helyi csapattal játszunk barátságos mérkőzést. Elképzelhető még, hogy március 22-én Varsóban létre jön a Lengyelország—Magyarország viadal. Ha nem, akkor ezen a napon , és április 5-én is edzőmérkőzést játszik a válogatott, mégpedig alighanem egy NB II es válogatott vagy egy klubcsapat ellen. Nos, ez van hátra a Mundialig- N. Gy A délutáni kétkapus játék egyik mozzanata: váradi elfut, nyomában paróczai