Népsport, 1978. június (34. évfolyam, 129-158. szám)

1978-06-01 / 129. szám

2 NÉPSPORT LABDARÚGÁS Meghalt Bozsik József Bozsik József, a Bp. Honvéd SE sokszoros magyar bajnok labdarúgócsapatának volt játékosa, az olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes magyar együttes tagja, százszoros válogatott, a Magyar Labdarúgó Szövetség szak­vezetője május 31-én virradóra, szívinfarktus következté­ben, 53 éves korában elhunyt. A magyar labdarúgás egyik legnagyobb, legszínesebb egyénisége távozott el, viszonylag fiatalon, közülünk. Lab­darúgó pályafutását Kispesten kezdte, a második világ­háború alatti években. A Bp. Honvéd nagy együttesének tagjaként indult el a világhír felé. Korának legnagyobb fedezetjátékosa volt, s ezt nemcsak tehetségének, hanem végtelen szorgalmának is köszönhette. Azok közé tarto­zott, akik szerették a játékot, élvezték a sportszerű küz­delmet. Emberi maga­srtása példaképül szolgált csapat­társai, sőt, az egész sportközvélemény számára. Életében — még pályfutásának csúcsán is — végtelenül szerény volt, jóllehet tudását, klasszisát nemcsak itthon, hanem az egész világon csodálták, elismerték. Neve összeforrt a magyar futball legnagyobb, legsikeresebb korszakával. Az aktív szerepléstől századik válogatottsága után vo­nult vissza, s a továbbiakban a magyar labdarúgás sze­rény munkása volt. A Magyar Labdarúgó Szövetség ve­zetésének munkatársaként tevékenykedett a legutóbbi időkig. Bozsik József eltávozása fájdalmas veszteség, hiszen a labdarúgás híveinek nagyon sok örömet szerzett, s a magyar fiatalok is példaképüknek tekintették. MAGYAR OLIMPIAI BIZOTTSÁG ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTHIVATAL MAGYAR LABDARÚGÓ SZÖVETSÉG BUDAPESTI HONVÉD SE + Bozsik József temetéséről később történik intézkedés. + Az MLSZ döntése értelmében valamennyi hétvégi baj­noki labdarúgó-mérkőzésen egyperces gyászszünetet tar­tanak. + A fényképe itt van az asz­talon. Jó előre előkészítettük, hogy a VB nyitó mérkőzése után kéznél legyen. A kép a nyilatkozat mellé kellett, amelyben ez a nagyszerű sportember elmondta volna véleményét a nagy világver­seny első találkozójáról. Mert kivel kezdhettük volna a sort, ha nem vele? A ma­gyar labdarúgás egyik legna­gyobb egyéniségével, minden idők egyik legjelesebb játé­kosával, a kedves, jó baráttal aki oly szívesen s készsége­sen nyilatkozott, beszélt ar­ról, amit oly nagyon szere­tett, ami élete nagyobb ré­szét kitöltötte. A labdarúgás­ról. , ■ -' Ezen a fényképen derűs az arca, ezen a felvételen mo­solyog, s kezében telefon­­kagyló. A felvétel akkor ké­szült róla, amikor nemrégi­ben itt, a szerkesztőségben a szurkolók kérdéseire vála­szolt. Úgy terveztük, ezt a jókedvű, mosolygós képet tesszük a lapba a VB nyitó mérkőzése után, s vártuk a hívását. Tudtuk, ő pontban a megbeszélt időben idecsö­­rög majd, hiszen mindig így tette. Még a nehéz időkben is, amikor beteg szíve az ágyhoz kötötte. Akkor is leg­feljebb annyit mondott, hogy: „Gyerekek, ma egy kicsit ne­hezebb minden, egy kicsit szorít a szívem... de azért csak kérdezzetek nyugod­tan .. Eddig sohasem hagyott cserben bennünket, minden előre megbeszélt interjú el­készült vele. Ez az egyetlen, ez a csütörtöki beszélgetés nem jön létre már soha. Szerda reggel jött a szívet markoló hír. Milyen kegyetlen tud lenni a halál? Elvisz egy élete­­fe­lelősén alig átlépett nagysze­rű sportembert, elszakítja szeretteitől, családjától, bará­taitól, tisztelőitől. Sok em­bertől, mert Bozsik Cucut na­gyon sokan szerették. Sze­rették, akik közelről ismer­ték s azok is, akik csak ját­szani látták. Milyen kegyetlen tud lenni a halál! Akkor jött el a vi­lág egyik legjobb futballis­tájáért, amikor a labdarúgás, a sportág legnagyobb esemé­nye, a VB küszöbére lépett. Egyetlen napot sem várt, nem engedte meg emberének, hogy tanúja legyen annak a nagy versengésnek, amelyet úgy várt. Most fájó, nagyon keserű szívvel tesszük félre azt az előkészített felvételt. Ehhez az íráshoz nem illik már. Ez a másik, ez a mezben ké­szült kép búcsúztassa drága barátunkat! Az a pillanat, amikor a magyar labdarúgó­válogatott ötszázadik váloga­tott mérkőzésére készült,­­ egyetlen százszoros váloga­tottunk, Bozsik József állt a kezdőkörbe, hogy elvégezze a kezdőrúgást. Ő is felhúzta még utoljára a címeres mezt, elővette a régi, kedvenc fut­­ballcipőjét, s fent, a lelátón azt az egyetlen rúgását is vastaps kísérte. Pénteken késő este kifut majd a River Plate-stadion gyepére a magyar válogatott, hogy megvívja első mérkőzé­sét csoportjában. Itthon mil­liók ülnek majd a tévéké­szülékek előtt, szorítanak majd a mieinkért. Ha a Himnusz hangjaira elcsende­sedik majd a pálya, emlé­kezzünk. Emlékezzünk arra, hogy egy kiváló sportember hiányzik a féltők közül. Egy nagy futballista csendben el­ment. Örök álomra hajtotta a fejét. S a könnyeit se szégyellje­ senki. Vihar Rossi körül Az olaszok hangulata nem valami rózsás. Csapnivalóan játszottak a Deportivo Italiano együttese ellen. Bearzot megfázott, a sajtó pedig hatalmas kampányt indított Rossi beállításáért. Több olasz újságíró szerint ugyanis a válogatott csa­paton belüli klikk meg akarja akadályozni az ifjú gólki­rály játékát. Az idősebbek állítólag egyáltalán nem örül­nek, amikor lehetőséghez jut, s nem is adnak neki labdát. A tudósítók mindezt érthetetlennek és elfogadhatatlan­nak tartják. Annál is inkább, mivel az első liga edződ Rossit a bajnokság legjobb játékosának választották, s mint már oly sokszor, a második ligás argentin klub­csapat elleni edzőmérkőzésen is új szint vitt a váloga­tott játékába. Véleményük szerint Rossi nélkül az azzuri tizenegynek semmi esélye sincs a továbbjutásra. Bearzot kapitány az újságíróknak csak ennyit mon­dott: „Nem tudom, hogy beállítom-e a franciák ellen ..." XXXIV. 129. ♦ 1978. június 1. VB ÍGY LÁTJA A VILÁG Londonban inkább a svédeknek szurkolnak Ina Ia­rian a skót válogra-JUc JUlUdlI, jQtt, középcsatára Vigyorogva állítja a londoni ut­cákon látható óriási plakátokon, hogy sikerének titka egy bizo­nyos márkájú sör varázsa. Ami­kor a gyár komoly pénzért szer­ződtette a Manchester United játékosát, aligha gondolt bárki is arra, hogy ez az ártatlan ké­pű fickó halomra rugdalja el­lenfeleit az év hagyományos skót—angol mérkőzésén. Bele­­menései nyomán 10 millió tévé­néző előtt Anglia egyik legnép­szerűtlenebb sportolójává vált. Ez a kettősség jellemzi a szi­getország hangulatát a VB kez­dőrúgása előtt. Habár hivatalo­san a sajtónak és a televízió­nak szüksége van egy „brit” képviselőre Argentínában, az an­gol sportkedvelők inkább mond­juk a svédeknek szurkolnak majd, semmint északi szomszé­daiknak, akiket MacLeod szö­vetségi kapitány nagyképű kije­lentései egyébként is lejárattak. A szakemberek tárgyilagosabban értékelik a helyzetet, Ron Greenwood, az angol válogatott szövetségi kapitánya például így nyilatkozott: „A skót játékosok zöme angol egyesületekben ját­szik, sokan gyerekkorukban még nálunk tanulták a mesterséget, s így­­ természetesen nemcsak a brit labdarúgást, hanem az an­gol ligafutballt is képviselik.” Az utóbbi hetek Si*® nére a hangulat derűlátó a sikert táborban, egyedül McQueen sé­rülése aggasztja a kedélyeket. A kitűnő középhátvéd egyelőre harcképtelen, és az is vitás, hogy később, a skótok esetleges to­vábbjutása esetén csatasorba áll­hat-e? A sikert különben majd­nem biztosra veszik — négy pontra számítanak Peru és Irán ellen — és akkor az utolsó cso­portmérkőzés a hollandokkal szemben már csak az első vagy második helyezés érdekében fo­lyik. A londoni fogadóirodák az NSZK és Lengyelország sikeré­ben is bíznak. A brazilok mel­lett a spanyolokat várják az utolsó nyolcba. A magyarok csa­lódást keltettek ugyan múlt szerdán, de továbbjutási esélyeik nem csökkentek­­ a fogadások szerint. Baráti csapatának világ­bajnokságát 25:1-hez lehet fo­gadni. Azaz, ha valaki egy fon­tot tesz az asztalra, magyar dia­dal esetén huszonötöt, meg a saját, rég nem látott fontját kapná vissza. A csoportból való továbbjutást tekintve Baráti csapatának pontosan ugyanany­­nyi esélyt adnak, mint a fran­ciáknak és az olaszoknak. Ar­gentína sikerét azonban telje­sen biztosra veszik. A skót tá­borban egyébként kezdik meg­szokni a különböző „álar­cokat” viselő titkosrendőrök jelenlétét. „Tegnap egy kutya felemelte a hátsó lábát, mire a fa tíz méterrel odább ment — mondta nevetve Bruce Rioche csapatkapitány. — Olyan kertész is akad, aki gépfegyverrel ka­pál.” A skótok jó hangulatához az is hozzájárul, hogy a többiek főhadiszállásáról „rossz” hírek szivárognak ki. Ilyen negatív örömök közé tartozik az a szen­zációs hír, hogy az olasz játéko­sok nincsenek megelégedve ágyaikkal. Nem azért, mert egyedül fekszenek benne, hanem mert túl rövidek és a szobák is alacsonyak, állandóan bevágják fejüket a mennyezetbe. « ARráz emelkedésével szá­m­­a­­lal porodnak a szak­cikkeik, s továbbra is Brazília, Argentína, az NSZK és Hollan­dia kapja a legtöbb szavazatot az éremesélyeseket illetően. A legtöbben támadó játékfelfogást várnak, jó néhányan szorosabb mérkőzésekkel, amelyek sorsát egy-egy kimagasló egyéni alakí­tás, netán kapushiba, vagy bírói tévedés (?) dönt majd el. Senki sem számít semmi újra a dél­amerikai csapatoktól, s arra is többen fogadnak, hogy az NSZK csak egy szélsővel és két kö­zépcsatárral játszik majd. Schön kapitány ugyanis bizonyára ki akarja használni Dieter Müller és Klaus Fischer kivételes gól­képességét. A hollandok Hop­pel vezetése alatt már kipró­bálták az új, 3—5—2-es formá­ciót az osztrákok ellen és a kí­sérlet sikeresnek bizonyult. Lab­darúgóik ellepik a középpályát, „eldugják” a labdát és a kínál­kozó alkalmakkor a két előretolt csatár, Rensenbrink és Nunninga számára próbálnak helyzetet te­remteni, vagy maguk törnek elő­re. Az olaszok is támadó felfogá­­sos játékot ígérgetnek, a fran­ciák pedig Platiniban bíznak, aki 14-es számot kapott, min­t Cruyff méltó utóda. _ A körhinta indulásra kész, Kornil­ld a sportvilág fi­gyelme Argentína felé fordul. A szóáradat, a sok pletyka és vita érdekes volt, de a labdarúgásban mégiscsak a játék a legszóra­­koztatóbb. És most már csak néhány rövid órát kell számol­gatni, amikor Deyna és Vogts kezet fog egymással, s a játék­vezető feldobja azt a­ bizonyos pelót... London, május 31. Leslie Vernon Jordan, a népszerűtlen reklám­­ember Az NSZK-ban némi derűlátás Egy ország 5. NSZK televíziónézői ugyanis na­pokon át egy pompázatosnak tűnő öltönyben láthatták feszíte­ni Helmut Schönt. „Ez a világ­­bajnoki csapat utazóöltönye! — hangzott a hirdetés szövege. — Sok ezer kilométeres utazás után még mindig tökéletes for­mában. Egyébként pedig kapha­tó a Karstadt áruházakban, ára 359 márka.” És aztán látta a néző a képernyőn Schönt és csapatát elutazni. Nem az or­szágszerte ismert öltönyben! Szabás szín, forma — egészen más. És még meg sem mond­ták, hogy hol veheti meg az, aki olyan ruhára vágyik, ami­lyen a világbajnokcsapatnak valóban van. Maga Helmut Schön mindennap többször is feltűnik már a képernyőn, s Argentínából mondja a magáét, de sohasem abban a bizonyos ruhában. A mosolya azonban éppolyan előkelően hanyag, mint a ruhahirdetésben. „Esé­lyeinket növeli, hogy már nem számítunk a nagy esélyesek kö­zé ...” — mondogatja. A közvéleménykutatások szerint az NSZK-ban áprilisig a megkérdezettek 65 százaléka bízott, ma csupán 45 százalék számít rá, hogy a csapat újra első lesz. Közben akadtak idő­szakok, amikor mindössze 32 százalék tántoríthatatlan derű­látó bizakodott az elsőségben, akkor, amikor a válogatott „ru­hákat” kapott. A braziloktól Hamburgban és a svédektől a Rasunda-stadionban. Az NSZK válogatottja nagyon régen nem vesztett kétszer egymás után! Schön csapata addig tizenkét mérkőzést játszott Beckenbauer nélkül, és megőrizte veretlen­ségét. Hogy Wales ellen (1-1), az angolok ellen (2-1), a szovje­tek ellen (4-0) is­­pocsékul ját­szott, és csak nagy szerencsé­jének köszönheti győzelmét — pedig még a vereség is „állt” —, azt a svéd 1-3 után kezdték emlegetni. Akkor Schön első ijedtségében svéd újságíróknak maga is megvallotta: „Eszünk­be sem juthat, hogy Argentíná­ban újra világbajnokok le­­gyü­nk.” Hiába mondott hazaér­kezve már mást az edző, van­nak 90 percek, amelyeket a kiegyensúlyozott, gondos edzői nyilatkozatok sem tudnak feled­tetni! Hermann Neuberger, NSZ“ Labdarúgó Szövetségének elnö­ke, aki állítólag maga állítja össze a csapatot, és Schön csak áldását adja rá, újra feltalálta a futball-spanyolviaszt! Mondván: „A labda kerek!!! Be nem pattan’!!­’ Pedig hát a labda is nyugatnémet. Az Adi­das szállítja, amely szép össze­gű reklámszerződésben áll az NSZK Labdarúgó Szövetségével. Az erre a VB-re kifejlesztett Tangó-típusú labdákat vékony műanyagbevonattal látták el. A dél-amerikai télben nagy eső­zésekre is kell számítani, ne szívja tele magát annyira víz­zel a bőr. Az elnök szerint a játékosok is azt mondják, in­kább szárazon pattogjon a lab­da! Pedig bizonyára kellemes emlékeket őriznek arról az ólomsúlyúvá vált bőrgolyóról, amellyel 1974-ben az emlékeze­tes „vízicsatában” a döntőbe ju­tásért nem kis szerencsével 1-0- ra megverték a helyzeteiket ki­használatlanul hagyó lengyele­ket. „Schönnek akkor is szeren­cséje volt” — elevenítik fel most a csütörtöki nyitómérkőzés előtt az akkori találkozót. „Schönnek mindig szerencséje volt”­­— elevenítenek fel más emlékeket, eseményeket. Meg­szólal Max Merkel, az osztrák szövetség igazgatója is, mond­ván: „A szerencse olyan, mint a madár, mindig oda jár, ahol már egyszer fészket rakott. És már maga a sorsolás is, hogy Schönék a legkönnyebb csopor­tot kapták, az osztrákok vi­szont.” Az áruházakban ball-labdákat árulnak a vá­logatottak gyári úton sokszoro­sított aláírásával. Egyelőre alig veszik. — Lehet, hogy június végén majd féláron árulják? Az eladó lekicsinylően kioktat: — Ugyan uram, ezt vagy el­kapkodják majd, vagy el kell tűntessük a raktár mélyén, mintha sohasem árultuk volna... A Schön hirdette ruha nem fogy. Ki szeretne látatlan­ban a szövetségi kapitány ru­hájába bújni? Majd, ha a sok ezer kilométeres hazautazás után is megőrzi még akkor is tökéletes formáját... De azért ne feledjük: egy 60 milliós ország 45 százaléka még mindig győzelmet vár. Ebnnél pe­dig csak Argentínában és Bra­zíliában tartják nagyobbra sa­ját csapatukat. Berlin, május 31. Pintér István A szidott tangó — már, mint az a bizonyos műanyag borítású labda MUNDIAL 78 A VB-n részt vevő 16 csapat közül a spanyolok érkeztek utolsóként Argentínába. Kubala gárdája az uruguayi Montevi­­deóból csak kedden utazott cso­portmérkőzéseinek színhelyére. A szövetségi kapitány szerint együttesének tagjai a lehető legjobb fizikai állapotban van­nak. A sokáig sérüléssel bajló­dó, veterán csapatkapitány, Pir­­ri is harcképes. Attouga, a tunéziai válogatott veterán kapusa büszkén nyilat­kozott. Azzal dicsekszik, hogy hat évvel ezelőtt ő védte az Afrika-válogatott kapuját, mikor 7-0-ra legyőzték a VB házigaz­dáinak csapatát. A Neeskens miatt aggódnak a hollandok. A Barcelonából érke­zett középpályás nem teljesen harcképes. „Nagyon rossz idők járnak rám — jelentette ki Neeskens —, december óta alig hat mérkőzést játszottam. Hosz­­szú idő óta először nemrégi­ben Bécsben az osztrákok ellen futballoztam újra egyfolytában kilencven percet. Remélem, a világbajnokság kedvező fordula­tot hoz ebben a számomra ba­lul kezdődött esztendőben. ■ Houseman a teniszpályán is kitűnő. Az argentin válogatottak hazai teniszbajnokságának dön­tőjében az apró jobbszélső 6:0 6:1-re győzött a kapus Lavolpe ellen. P­anasz Panaszkodnak az olasz já­tékosok, hogy szállodájukban kicsik az ágyak, eddig még nem aludtak egy jót. A franciák mindezt nem értik... Ők ugyanabban a szállodában laknak, s azért panaszkodnak, mert az ola­szok kapták szerintük a jobb szobákat. Egyébként vala­mennyi francia labdarúgó ki­tűnően alszik. .. Spanyolországban már 24-es döntő Viharos üléssel kezdődött Buenos Airesben a FIFA 41. kongresszusa. Az előkelő She­­raton Szálló különtermében a küldöttek, a kiszivárgott hírek szerint, válogatott sértéseket vágtak egymás fejéhez, józan, megfontolt tárgyalások helyett kölcsönös vádaskodások hang­zottak el. Joao Havelange, a FIFA négy éve megválasztott brazil elnöke nem volt képes kézben tartani az ülés irányítá­sát. Különösen magasra csaptak a vita hullámai a soron követ­kező világbajnokság döntőjének létszámáról. A dél-amerikai és az európai szövetségek képvise­lői mereven ellenezték a lét­számemelést és azzal is fenye­getőztek, hogy a javaslat el­fogadása esetén ellen-világbaj­nokságot rendeznek. A FIFA-kongresszus fontosabb döntései: 4 A Kínai NK labdarúgó-szö­vetségének felvételét elnapol­ták. A kongresszus előbb a vég­rehajtó bizottság hatáskörébe akarta utalni a döntést, de ezt visszautasították. Tovább tanul­mányozzák a kérdést, aminek el­ső lépését egyébként Tajvan ki­zárása kell, hogy jelentse.­­ Nagy vita előzte meg a VB- döntő létszámemelésének kérdé­sét. A többségben lévő, a lab­darúgásban nem az élvonalhoz tartozó országok küldöttei ra­gaszkodtak ahhoz, hogy ameny­­nyiben a döntőt tizenhat csapat részvételével rendezik, úgy Eu­rópát példám csak hat csapat képviselhesse, míg 20 csapat ese­tén 7, 24 együttes esetén pedig 10 európai válogatott léphetne pályára a Mundialon. A végső szavazás alkalmával a létszá­mot emelő javaslat kapott több­séget, így 1982-ben Spanyolor­szágban már 24 csapat vehet részt a világbajnokság döntőjé­ben.­­ Joao Havelange újabb négy évi időtartamra a FIFA elnöke marad. Az elnöknek, mint is­­meretes, nem volt ellenjelöltje. 4 Macao, Botswana, Ruanda, Szváziföld és Greneda felvételé­vel a FIFA tagszövetségeinek száma 150-re emelkedett. Ecua­dor tagságát, mint ismeretes, felfüggesztették.

Next