Népsport, 1978. október (34. évfolyam, 238-263. szám)

1978-10-01 / 238. szám

XXXIV. 238. ♦ 1978. október 1. LABDARÚGÁS Bp. I. Izzó—Csepel 1-0 (1-0) Újpest, Tábor u., 1000 néző. Vezette: Tóth L. (****). (Tolnai, Varga). Bp. Vasas Izzó: Fekete 7 — Bene 5, Szántó 5, Kovács 6, Által 4 — Geiger 3, Szűcs 6 — Földes 6, Nagy 5, Varga 5, Bódis 4. Edző: Kovács József. Csepel: Hajdú 6 — Gondos 5, Godán 5, Wéber 5, Kovács Gy. 5­­— Hangár 5, Somogyi 6, Harangi 5, Szécsi 5 — Ozsváth 4, Vad 3. Edző: Keszthelyi Mihály. Csere: Bódis helyett Valuch (5) az 52. percben, Szécsi helyett Berecz (—) a 62. percben, Vad helyett Csordás (—) a 73. percben, Varga helyett Zöldi (—) a 75. percben. Gólszerző: Nagy a 10. percben. Szögletarány: 7:5 (3:2) a Csepel javára. Csendesen szitáló esőben, erősen felázott talajon kezdődött a mérkőzés. Az első említésre méltó esemény a 8. percben történt, ekkor Somogyi felvá­gásakor a játékvezető előnysza­bályt alkalmazott, Harangi azon­ban 16 méterről a jobb alsó sa­rok mellé bombázott. Csepeli tá­­­ mániások közepette váratlanul esett az Izzó vezető gólja. A 10. percben, jobb oldali part­dobás után, Földes átívelt a bal oldalra, pontosan Bódis elé, s a szélső a kaputól 10 méterre, a balösszekötő helyéről egyből lőtt, Hajdú vetődve kiütötte a labdát és a berobbanó Nagy 6 méterről a kapu közepébe vág­ta. 1-0 A 17. percben Somogyi 25 mé­teres bombaszabadrúgása alig suhant el a bal sarok mellett. A 27. percben Bódis keresztbe íve­lése után Kovács Gy. elcsúszott, Földes hét méterről, nagy hely­zetben, a jobbösszekötő helyé­ről a léc mellé fejelt. A 42. percben Szécsi a bal oldalon ügyes cselekkel hozta fel a lab­dát, majd a 16-os magasságából keresztbe gurított, a nagy len­dülettel érkező Somogyi lövése nem sokkal szállt el a léc fö­lött. SZÜNET UTÁN az 57. percben Szécsi kapott jó labdát a bal szélen, befelé tört, majd 14 méterről, a balössze­kötő helyéről ballal lőtt, Feke­te kiütötte a labdát. A 60. perc­ben Földes a felezővonaltól ira­modott meg, Wébert lefutotta, a 13-as magasságából laposan ke­resztbe játszott Vargához, aki fordulásból jobbal lőtt, Hajdú a kapu­ közepébe tartó labdát ki­ejtette, pontosan Földes elé, a jobbszélső azonban nyolc mé­­­­terről a kivetődő kapusba vágta a labdát. Nagy helyzet volt! A 69. percben szögletrúgás után Valach 120 méterről a jobbössze­kötő helyéről fejelt, a labda a felső lécet érintve került a ka­pu fölé. Csepeli ellentámadás­nál Csordás került jó helyzet­be, nyolc méterről leadott lö­vését Fekete bravúrral mentet­te, majd az ellentámadásnál Föl­des jó labdát tálalt a nagy len­dülettel kiugró Nagy elé, aki a­­ balösszekötő helyén a 16-osig vezette, majd a kifutó Hajdúba vágta. Az utolsó percekben a csepeliek elkeseredetten roha­moztak. Berecz jobb felső sa­rokra tartó fejesét Fekete ujj­beggyel nyomta a léc fölé. * ★ A csaknem végig szakadó esőben lejátszott találkozón, meglepetésre a vendég cse­peliek a játékidő nagy ré­szében irányították a játé­kot — a rengeteget mozgó Somogyi jóvoltából — egy­más után vezették a táma­dásokat, ám ügyetlen csa­táraik ezúttal is eredmény­telenek voltak. A hazaiak többnyire csak rajtaütéssze­­rű ellentámadásokkal veszé­lyeztettek, amelyek viszont majdnem mindig gólveszé­lyesek voltak. A látottak alapján elmondhatjuk, hogy az immár hatodik (!) alka­lommal eredménytelen cse­peli csatárok „jóvoltából”, a végig lelkesen küzdő Izzó — gólhelyzetei alapján — vé­gül megszerezhette első győzelmét. Az Izzó kapujában Fekete két esetben is bravúrral hárított. A védelem­re időnként nagy nyomás nehe­zedett, amelyben ezúttal is Ko­vács volt a legjobb, aki nem­csak védőfeladatát látta el, ha­nem a középpályán is hasznosan játszott. Szűcs nagy lelkesedés­sel küzdött, míg a csatársorban Földes nemegyszer lendületesen futott el a szélen, s jó labdá­kat adott társainak. Nagyot el­sősorban gólja dicséri. A Csepel kapusa, Hajdú a gólról nem te­het, megfelelően védett. A vé­dőket a szórványos hazai roha­mok többször is zavarba hozták. A középpályások közül ismét csak Somogyi játéka említhető, aki nagyon sokat fáradozott. Szécsi jól kezdett, de azután el­fáradt, le is cserélték. A két­tagú támadósor jóformán sem­milyen veszélyt nem jelentett a kapura... Tóth L. játékvezetőnek volt néhány fordított ítélete, de je­lentős hibát nem követett el. Kovács József: — Idegölő mérkőzésen győztünk, gratulálok a csapatnak az első NB I-es győzelemhez. Keszthelyi Mihály: — A dön­tetlen igazságosabb lett volna. Zsiday István Békéscsaba—PMSC 0-0 Békéscsaba, 10 000 néző. Vezette: Bártfai (*****), (Eőry, Koszó). Békéscsaba: Tasnádi 6 — Királyvári 7, Kerekes 6, Z­áza 6, Zsöm­­börgi 5 — Kőhalmi 6, Tulipán 5, Csepregi 0, Fogács 4 — Ravasz 4, Budavári 4. Edző: Ondrik István. Pécsi MSC: Katzirz 7 — Iványi 7, Torna 6, Pál 5, Tapaszt­ 6 — Lutz 7, Dárdai 6, Schultheisz 5 — Kardos 5, Dohány 4, Varga 4. Edző: Szőcs János. Csere: Csepregi helyett Pásztor (6) a 19. percben. Budavári he­lyett Vágási (—) a 69. percben, Dohány helyett Gallai (—), Schult­­heisz helyett Lőrincz (—), mindkettő a 72. percben. Szögletarány: 6:4 (1:4) a Békéscsaba javára. Dárdai 20 méteres — célt té­vesztett — lövése után a 6. percben kis híján gólt szerzett a Békéscsaba: Királyvári szerelt saját térfelének közepén, majd a jobb szélen felfutó Ravaszhoz adott. A csatár elhúzott Tapasz­­ti mellett, óriási lövést eresztett meg, a labda túljutott már a pécsi kapuson. Iványi azonban a gólvonal előtt elcsípte és fel­szabadított. Néhány perces me­zőnyjáték után Kőhalmi átadá­sával Tulipán futott el, a jobb­összekötő helyéről célozta meg a kaput, Katzirz vetődve hárí­tott. Nem sokkal ezután a Láza buktatásáért megítélt szabadrú­gást­­ Budavári csavarta a léc fölé. A 27. percben nem sok hiányzott ahhoz, hogy a pécsiek szerezzenek vezetést: Dárdai jobb oldali szögletrúgása után Lutz kapta a labdát, becsapta a hazai védőket, majd a középen tartózkodó Dohány elé játszott. A középcsatár lövését Kerekes a gólvonal előtt érte el és az alapvonalon túlra rúgta. A 41. percben Pásztor, Ravasz akció végén Pogács fejesét mentette gyors vetődéssel a pécsiek ka­pusa. SZÜNET UÁTÁN két helyzet adódott a pécsi ka­pu előtt: mindkétszer : Kőhalmi adott középre, először a védők vágták ki a kapu előteréből a Labdát, majd Katzirz öklözése Pogács melléről (!) pattant az alapvonalon túlra. Az 56. perc­ben Kardos Iványi elé gurította a labdát, a hátvéd veszélyes beívelését Tasnádi a mezőnybe öklözte. A 84. percben egy hos­szan előreívelt labdára Pásztor rajtolt, d'­ Pál 23 méterre a pé­csi kaputól a földre rántotta. Kerekes nagy erejű szabadrúgá­sa a sorfal mellett suhant el, de Ketzir­ elcsípte a bal sa­rok felé tartó labdát. k­­ir Az első percek furcsa ké­pet mutattak: a Békéscsa­ba — noha hazai pályán ját­szott — mélyen behúzódott saját térfelére. Csatárai, kö­zéppályásai kapujuktól csak 30—35 méterre támadták meg ellenfelüket, így a PMSC hátvédei, középpályásai nyugodtan építhették táma­dásaikat. A PMSC kezdeti mezőnyfölénye azonban ered­ménytelen maradt, mert a csabaiak nem engedték lö­véshez jutni a vendégeket. Később — főként Pásztor beállítása után — változta­tott taktikáján a Békéscsa­ba. Már a PMSC térfelén letámadták játékosai el­lenfeleiket, alapfelállásuk 4—3—3-ra módosult, me­­zőnyfölénybe kerültek. Gólt azonban így sem tudtak el­érni, mert szélsőik sorra magas labdákkal kísérletez­tek, ezeket azonban a PMSC védői rendre kifejöl­­ték. Szünet után tíz percig még a Békéscsaba rohamo­zott, azután a vendégcsapat akciói következtek. A 60. perctől kezdve a két 16-os között pattogott a labda, igazi gólhelyzet nélkül! Vé­gül az egyenlő erők küz­delme igazságos pontosztoz­kodással ért véget. A Békéscsaba kapujában Tasnádi kevés dolgát magabiztosan látta el. A védők közül kiemelkedő teljesítményt nyújtott Királyvári, aki nem­csak Kardost kapcsolta ki, ha­nem a támadójátékot is segí­tette. Kerekes több alkalommal segítette ki társait. A középpá­lyás sor tagjai közül a ho­szú idő után újra pályára lépő Pász­tor jó átadásaival, indításaival tűnt ki. Kőhalmi beadásai szin­te minden alkalommal veszélyt jelentettek a pécsi kapura. A támadósor tagjai ezúttal igen mérsékelt teljesítményt nyújtot­tak. A PMSC hálóját Katzirz magabiztosan őrizte, több alkalommal bravú­rosan mentett. A hátvédnégyes legjobbja Iványi volt, aki nem­csak a szerelésekből, hanem az ellenfél kapujának ves­zélyezte­­téséből is kivette részét. Tornát fejjátéka dicséri. Lutz volt a pécsi csapat játékmestere, há­tára vette az egész pályát, jól indított és a kapura is veszé­lyes volt. Dárdainak ez elő félidőben ment jobban. A csa­tárok közül Kardos a második félidőre javult fel valamelyest. Bártfai játékvezető a sportsze­rű mérkőzést hibátlanul vezette. Ondrik István: — Többen gyenge teljesítményt, nyújtottak. Főleg támadósorunk tag­jai gyengélkedtek, ezért maradt el a győzelem. Szőcs János: — Ha az első félidőben értékesítjük helyze­teinket, akkor két ponttal utaz­hattunk volna haza. Machalek István NB I TARTALÉKCSOPORT Békéscsaba — Pécsi MSC 1-0 (0-0). Békéscsaba, 3000 néző, V: Boros. Békéscsaba: Panyecz — Alberti, Tisza, Kerekes Gy., Plas­­tyik — Mohácsi, Friderikusz (Decsi), Maján — Fodor, Szal­ka (Szász), Bánáti. F.dz.ő: Süle István. PMSC: Friedler (Farkas) — Ken­deresi, Szabó, Brezsnyiczki, Morvai — Lingl (Vígh), Ambrus (Hargi­tai), Zsolt — Keresztes, Szájer, Jó­nás. Edző: Csordás István. G: Tisza. Kiállítva: Bánáti az 50. percben. Jó: Tisza, Kerekes Gy., Maján, Mohácsi, 411. Szabó, Mor­vai, Szájer, Jónás. MTK-VM — FTC 2-0 (0-0). Ül­lői út, edzőpálya, 300 néző. V: Zsótér. MTK-VM: Rockó — Gál, Vincze, Kovács J., Paksi — Ilos­­vai, Németh, Hajdusk­a, Pekker — Krómer, Morgós. Edző: Haász Sándor. FTC: Hajdú — Rozm­ai, Giron, Csider, Megyesi — Dániel, Ferenczi, Pál — Erdővégi (Schusz­­ter), Csomány, Nénder. Edző: Ró­zsa Lajos. G: Pekker (2). Jó: Vincze, Kovács J., Paksi, Haj­dúkká, Krómer, ill. Hajdú, Csi­der, Néder. ★ NÉPSPORT . NB I Vasas—Újpesti Dózsa 1-1 (0-0) Népstadion, 15 000 néző. Vezette: Kuti (**­•**) (Jaczina, Maczkó). Vasas: Tamás G — Török 4, Híres 5, Somogyi 7, Nagy G — Silye 5, Gass G, Komjáti G, Becsei 4 — Kovács 6, Váradi 5. Edző: Mészöly Kálmán. II. Dózsa: Kothermel 6 — Viczkó 5, Dunai 5, Schumann G, Tóth J. 5 — Kolár 5, Nagy 5, Tóth A. 6 — Fazekas 5, Törőcsik 5, Fekete G. Edző: Várhidi Pál. Csere: Becsei helyett Müller (5) a 63. percben. Nagy helyett Stellner (—) a 74. percben, Silye helyett Szebegyinszky (—) a 75. percben. Gólszerző: Gass az 54. percben, Fekete a 62. percben. Szögletarány: 11:11 (7:4 a Vasas­ javára.) (Kezdés előtti vélemények az öltözőkből. Várhidi Pál: — Nem tak­tikai meggondolásból nyilat­koztam a beharangozóban, hogy a csapat teljesítményét az önbizalom visszaszerzé­se, vagy ennek ellenkezője döntően befolyásolhatja. Az V. Dózsa életében elvétve fordul elő, hogy az ellenfe­le ennyire szétszedje, meg­verje. A kupamérkőzés óta minden erőmmel a régi hely­zet és hangulat visszaállí­tásán dolgozom, s úgy ér­zem, ha eredményesen te­vékenykedtem, győzni fo­gunk! Nem felejtettek el a játékosok futballozni! Mészöly Kálmán: — A hirtelen csúszóssá változott talaj rányomhatja bélyegét a mérkőzésre. Az is lehet, hogy döntő tényezővé válik, mert ilyenkor könnyen el­csúszik a labda a láb alatt, mellett, s ezt a másik azon­nal kihasználhatja. Az új­pestiek közismerten techni­kásak­, fürgék, mozgékonyak. A mieink ezzel szemben fi­zikailag erősebbek... Majd meglátjuk!) A mély talajon sok hibával kezdtek a csapatok. Az 5. perc­ben volt az első említésre mél­tó akció: Törőcsiket Híres buk­tatta a kaputól, 25 m-re. A sza­badrúgást Tóth A. csavarta ka­pura, lövése alig kerülte el a bal felső sarkot. Három perc­cel később Tóth A. a felezővo­naltól indította Nagyot, aki el­húzott a bal szélen, laposan belőtt labdája pontosan a jó ütemben érkező Fekete elé ke­rült, akinek 12 m-es lövése cen­timéterekkel kerülte el a bal alsó sarkot. A 12. percben Komjáti tört be a 16-oson belülre, jobb alsó sa­rokra tartó labdáját Rothermel szögletre tolta. Két perccel ké­sőbb Gass elől mentett szöglet­re az utolsó pillanatban Tóth ,T. A 23. percben Fekete-Törőcsik összjáték után a középcsatár be­tört a 16-oson belülre, ott két védőt is kicselezett, majd 10 m-­­ ről Tamás kezébe emelt. (Fekete: Már „láttam” a gólt, amikor a talaj „sze­relt”. A döntő pillanatban úgy, ahogy kell, Tamás meg is torpant, de megcsúsztam, nem tudtam erőt adni a lö­vésbe és erre már újra tu­dott indulni a kapus. Tamás: — A mérkőzés előtt többen is megkérdez­ték tőlem, jobban fog-e menni a védés, mint leg­utóbb itt a stadionban az FTC ellen? A­zt mondtam, hogy igen, mert azon a mér­kőzésen „vén” fejjel elkö­vettem­ a hibát, túlságosan is akartam bizonyítani. Most már visszajött az ön­bizalmam, úgy készültem,­­ ahogy egyébként. Nincs te­hát abban semmi különös, hogy kétszer is ott voltam, ahol kellett....) A következő percben ismét Törőcsik kapott jó labdát Tóth Andrástól, amelyet 4 m-ről ka­nura pörgetett. Tamás azonban bravúros közbevetődéssel hárí­tott. Változatos mezőnyjáték folyt, sok hibával, hol az egyik hol a másik kapu került ve­szélybe. A 30. percben Váradi 18 m-es szabadrúgását a sorfal mentette, majd egy perccel ké­sőbb már Fekete elöl mentett kapujából messzire kifutva láb­bal az oldalvonalon túlra Ta­más. Nem sokkal később Törő­csik buktatásáért ítélt a játék­vezető 16 m-ről szabadrúgást. Tóth A. lövése alig kerülte el a bal felső sarkot. A 35. perc­ben —­ hosszú indítással — Fe­kete futott el, kicsit kisodró­dott a balösszekötő helyére, be­tört a 16-oson belülre, gyengén helyezett labdáját azonban Ta­más vetődve védte. Egy perccel később ismét Fekete hagyott ki óriási gólhelyzetet: Törőcsik bal oldalról, 20 m-es lapos átadás­sal indította a teljesen fedezet­lenül álló csatárt, aki óriási helyzetben ismét Tamást találta telibe. SZÜNET UTÁN a 49. percben Törőcsik átadá­sával Fekete húzot­t kapura, lö­vését Tamás szögletre hárítot­ta. Az 54. percben gólt ért el a Vasas, a jobb szélen jutott az akció, Kovács meredek labdával szöktette Gasst, az Ü. Dózsa védelme lest vitatva megtorpant és ez adott lehetőséget Gassnak arra, hogy még igazítani is tud­jon a labdán és úgy emelje Rothermel fölött a kapu közepé­be. 1-0 (Gass: — Amikor Kovács­hoz került a labda, tudtam, hogy hozzám fogja továbbí­tani. Előbbre vártam az át­adást, de jó, hogy egy ki­csit késett, mert így igazí­tanom kellett rajta, felnéz­hettem és kihasználhattam a kiinduló Rothermel hely­zetét.) Kezdés után Fazekas közeli lövését Tamás lábbal védte. A 62. percben egyenlítettek a li­la-fehérek. Nagy átadásával Fe­kete ugrott ki jó ütemben a vé­dők közül, betört a 16-oson be­lülre, majd a védőktől erősen szorongatott helyzetben, 10 m­­ről, középről a kifutó Tamás mellett a jobb alsó sarokba to­vábbított. 1-1 (Fekete: — Ilyen a fut­ball! Az első félidőben sok­kal nagyobb helyzeteket el­rontottam, itt csak beletet­tem a lábam a csinbe ér­kező labdába, s bement. ■.) A 70. percben a felezővonaltól induló Törőcsik sorra kicselezte a Vasas-játékosokat, már a 16- oson belül járt, kecsegtető helyzetben azonban lövés he­lyett az átadást választotta, s ezáltal a védőknek lehetőségük nyílt a felszabadításra. A 73. percben Tóth A. bal oldalról becsavart szögletét Tamás Faze­kas elé ütötte, aki alig lőtt fölé. Ezután sorra egymásután három Dózsa-szöglet következett. Ta­más kétszer is kiejtette a csú­szós labdát, a védők azo­nban mentettek. Az utolsó említésre méltó helyzet a 84. percben volt, a Fazekas buktatásáért megítélt szabadrúgást azonban Tóth A. magasan a kapu fölé lőtte. K­­ir­ir Kellemes meglepetésként haton, hogy a Vasas több fiatallal, sőt újonccal feláll­va sem állt be védekezni, hanem elvállalta a harcot a mezőnyben is a lila fehérek­kel. Mészöly magabiztossá­gára jellemző, hogy az el­lenfél legveszélyesebb csa­tárát, Törőcsiket is lényegé­ben az­ NB I-es még csak ismerkedő játékosra, Somo­gyira bízta és számítását a rendkívül kedvezőtlenre vá­ló id­ő, a csúszós mély talaj sem húzta át. A fiatalok lel­kesedéssel pótolták a tapasz­talat hiányát, ennek tulajdo­nítható, hogy bár voltak helyzetei a lila-fehéreknek, az első félidőben kiegyensú­lyozott játék folyt. Az újpesti gárda szoros, követő emberfogással véde­kezett és amikor labdához jutottak, sok mozgással, helycserékkel igyekeztek fel­lazítani az ellenfél tömör védelmi falát. Ez többször sikerült is, de válogatott csatárai nem tudták a hely­zeteket góllá értékesíteni. A labdarúgás régi törvé­nye igazolódott be, amikor a Vasas megszerezte a ve­zetést, már tudniillik,, hogy a döntő pillanatokban el­követett hibákért­­ fizetni kell! És ha nem sikerül olyan gyorsan az egyenlítés, talán még nagyobb is lett volna az ár, mert a Vasas továbbra is szervezetten ját­szott, méltó ellenfél volt, így az eredmény igazsá­gosnak mondható. A Vasasban Tamás a gólról nem tehet, többször is bravúrosan hárított. A közvetlen védelemben Somo­gyi egészen nagyvonalúan oldot­ta meg a feladatát, Törököt ez­zel szemben többször átjátszot­tak. Nagy és Silye megállta a helyét, Nagy néha társainak is segített körültekintő helyezke­déssel, jó ütemű szerelésekkel. Komjáti nagy területen játszott, Gassi gólján kívül még jó né­hány pontos átadása, helyzetki­alakítása dicséri. Váradi inkább hátrahúzódva a mezőnybe jeles­kedett, Kovács többször futott el a jobb szélen, s beadásai mindig veszélyt jelentettek. Az V. Dózsában Rothermeltől jó néhány gyors határozott kifutást láttunk, a gólnál tehetetlen helyzetben volt! Viczkó az első félidőben játszott jobban, Dunai a szünet után talált magára. Tóth J. — embere nem lévén — többször került játékon kívülre. A hát­védek közül csak Schumann nyújtott végig egyenletes telje­sítményt, sok támadást akasz­tott meg. A középpályások kö­zül Tóth A. volt a legaktívabb, csaknem minden támadásban részt vett. Fazekas és Törőcsik hullámzó teljesítményt nyúj­tott. Fekete végig nagyon akart, jól kamatoztatta átlagon felüli gyorsaságát, értékes gólt szer­zett, de a helyzete­ alapján a második pont sorsát is eld­önt­­hette volna. Kuli játékvezető jól kísérte a játékot, határozott volt, nem követett el említésre méltó hi­bát. Mészöly Kálmán: — Örülök az eredménynek, s ezen túl an­nak, hogy a fiatalok bíztatóan mutatkoztak be. Várhidi Pál: — Ha pontozás­sal dőlt volna el a mérkőzés, mi győztünk volna . .. Borbély Pál Szabó Illés 4 Videoton—Zalaegerszegi TI 0­G Székesfehérvár, 4000 néző. Vezette: Palotai (*****) (Szőke, Horváth L.). Videoton: Kovács L. 0 — Garamvölgyi 6, Kovács J. 6, Fejes 5, Baranyi 5 — Nagy II 4, Végh 5, Olajos 5 — Késs 4, Burcsa 5, Tieber 5. Edző: Lantos Mihály. ZTE: Bolemányi 8 — Antoni 6 — Szimacsek 6, Mihalecz 6, Kanász 6, Péter 6 — Józsi 5, Soós 6, Konrád 5 — Havasi 4—2 - 2, Csepregi 5. Edző: Kárpáti Béla. Csere: Ress helyett Nováth (6) a szünetben, Nagy II helyett Karsai (5) az 59. percben, Csepregi helyett Rácz (—) a 73. perc­ben, Soós helyett Hadászi (—) a 83. percben. Kiállítva: Havasi a 43. percben. Szögletarány:­ 10:2 (1:2) a Videoton javára. Az első említésre méltó ese­mény a 10. percben történt, amikor Tieber átadását Nagy II nem találta el a 16-oson. A ha­zaiak első szöglete után Burcsa lőtt kapásból kapu mellé. A másik oldalon Mihalecz beadá­sát csípte el Kovács L. A 29. percben nem sok hiányzott ah­hoz, hogy gólt lőjenek a vendé­gek. Péter saját térfelén szerez­te meg a labdát. Nagy lendület­tel tört egészen a hazaiak 16- osáig, itt Havasihoz játszott, a csatár visszaadott labdáját azon­ban jó helyzetben kapu mellé lőtte. A következő támadásnál vi­szont a hazaiak szerezhették, volna meg a vezető gólt. Tieber futott el a jobb oldalon, pontos beadása teljesen egyedül találta Burcsát, a kaputól 6 m-re azonban a középcsatár a kimoz­duló Bolemányi fölött kapu fölé emelt. A 40. percben ismét a vendégek­ veszélyeztették Kovács L. kapuját. Szimacsek a hozzá pattanó labdát néhány méterről kapura lőtte, de Kovács L. há­rítottA 43. percben egy balol­dali támadásnál Havasi az őt szerelő Garamvölgyi után rúgott a felezővonal közelében. Palotai játékvezető jól látta az esetet és leküldte a pályáról a zalaeger­szegiek csatárát. SZÜNET UTÁN az 54. percben Nováth beadása után Nagy II fejese a bal ol­dali léc mellé került. Négy perc múlva Végh 16 m-ről mellé lőtt. A 65. . percben Kovács J. átadását Nováth lőtte kapura, Bolemányi szögletre tolta a lab­dát. A beívelést követően No­váth a bal felső sarok felé fe­jelt, de a vendégek kapusa is­mét bravúrral hárított. A 72. percben Karsai bal oldali szög­letét az előrehúzódó Garamvöl­­gyi fejelte kapura, Bolemányi remekül védte a léc alól, szög­letre a labdát. A 78. percben Kovács J. 22 m-es lövése is a kapu mellé került. ★ ★ Már az első percekben látni lehetett, hogy a csú­szós talaj a vendégeknek kedvez. Kitűnően erősítették meg védelmüket, hallatlan lelkesedéssel játszottak, a labda átvételében rendre megelőzték a fehérváriakat, sőt több alkalommal meg­lepő, bátor ellentámadást is vezettek. A kiállítás után nagy fölénybe került a Vi­deoton, teljesen kapujához szegezte a vendégeket, de a zalai védelem rendre, maga­biztosan hárította a támadá­sokat, s ha a védőkön mégis túljutott a labda, ak­kor Bolemányi rendre ki­tűnően avatkozott közbe. Bármennyire is meglepő, a zalaegerszegiek rendkívül szervezett védő­játékkal meg­érdemelten vitték el az egyik pontot az ezúttal mérsékel­ten játszó Videoton ottho­nából. A fehérváriak kapujában Kovács Lászlónak alig akadt dolga. A közvetlen védelemben Garamvölgyi dicsér­hető, jó védőjáték mellett még a támadásokat is segítette. Ko­vács József bátran vállalkozott lövésekre, ezeket azonban nem kísérte szerencse. A középpá­lyások lassan, körülményesen szőtték a támadásokat. A tá­madósorban Burcsa és Tieber nagy igyekezettel játszott, de főleg a középcsatár hibázott döntő helyzetekben. A zalaegerszegiek kapujában találjuk a mezőny legjobbját, Bolemányit, aki több nagy lövést hárított. A söpröge­­tő Antoni az első félidőben és a szünet után is sok támadást akasztott meg, de a többi védő is megtette a magáét. A közép­pályán Soós nagy területen ját­szott, az első félidőben még tá­madásokat is vezetett. Elöl Ha­vasi kiállítása után Csepregi nagyon egyedül maradt. Palotai játékvezető a nehéz talajon is jól bíráskodott. Lantos Mihály: — Nem tudtuk kihasználni a lehetőségeinket. Kárpáti Béla: — Tíz ember­rel nagyon nehéz volt, de a többiek lelkesedésükkel pótol­ták a kiállított Havasit. Székelyhídi János

Next