Népsport, 1979. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)
1979-09-01 / 207. szám
XXXV. 207. ♦ 1979. szeptember 1 LABDARÚGÁS Részlét a Játék fejlődéstörténetéből Szeressük a szeretetre méltót ! Színeket, ízeket kínáló cselekben nem szenved hiányt a labdarúgás. Testcselek, „megkerülős, esernyő-, rálépős, biciklicsel”. Mindegyik szép, de mindegyik kismiska — népszerűségében — a kötény mellett. Ha egy védőnek átgurítják a lába között a bőrgolyót, végighömpölyög a lelátón a nevetés, a csatár dagadozik a dicsőségtől, a szenvedő alany pedig sápadozik a dühtől. Játékos, szurkoló változatlanul kedveli az effajta látványosságot, pedig a „kötényezés” hőskora jobbára már csak emlék. Ugyanakkor Angliában mostanában kaptak rá istenigazában a futballisták. A ködös Albionban „szerecsendió” a csel neve és úgy hírlik, a britek előszeretettel etetik egymást a „dióval”. Fura! Az eszménykép, a tanítómester évtizedes késéssel divatot csinál egy igencsak nélkülözhető trükkel. Talán a szigetországba áramló külföldi labdarúgók felelősek a jelenségért, talán a hírhedt „fényes elszigeteltség”? Mindenesetre az angolok bánhatják, hogy vonakodva tanulnak a külföldtől. Most aztán saját bőrükön érzik szállóige igazságát: „Aki nem ismeri a történelmet, az arra kényszerül, hogy újra átélje eseményeit”. Ők a kötény históriájának fejezetét pótolják a jelenben.Mindez azért érdekes számunkra, mert únos-úntalan az angolokat irigyeljük, magasztaljuk. Ezért a poraiból életre kelt kötény megér egy misét. NÉPSPORT: Az „őskötényről” a kapusok mesélhetnének. A láb között beeresztett gól csempészte a labdarúgásba a nevezetes ruhadarabot. 1925. október 4-én az Üllői úti spanyol—magyar meccsről hazafelé ballagó, búsongó szurkoló megtalálta humorát: „Ha Zsák Karcsi elhozza otthonról„ a kötényét: 0-0 az eredmény”! SZENTMIHÁLYI ANTAL: — A potyagólok legrusnyábbika a láb között beeresztett lövés. Engem is ütött már szíven ilyesmi. Egyszer Pusztai „adta fel rám a kötényt”. Szerencsétlenségemre egy fotós lekapta a jelenetet. A képen úgy látszott, mintha a labdán ülnék. Hetekig pironkodtam az ügy miatt... NÉPSPORT: A 60-as évektől kezdve — főként a latin futball jóvoltából — mind több védőnek alkalma nyílt a pironkodásra. Húszesztendős az alábbi sztori. A Juventus egyik edzésén Sivori egymás után tízszer elvitte a labdát John Charles lába között. Ha a társak nem teperik le János királyt, az óriás walesi széttépte volna a szemtelen argentin törpét. Nézzük, hogyan áll össze a cselek legpimaszabbika... UAM BRADY (a legtechnikásabb brit csatár): — Ha a védő szint vall, azaz nagy lendülettel oldalról vagy szögből rám ront, már körvonalazódik a „szerecsendió”. Szerelési kísérlet közben óhatatlanul széles terpeszt csinál, átcsippentem a labdát az alagúton, hátralépek, hogy elvágtathasson előttem és továbbvezetem a bőrt. IZSÓ IGNÁC: — Akkor ígéretes a kötény, ha a hátvéd kinyújtott lábbal próbálja elzárni a lövőszöget, eközben másik lábával mereven kitámaszt. A lövőcselből apró mozdulattal átgurítom a résen a labdát. A hátvéd az egyensúlyvesztés miatt nem tud utánam nyúlni. NÉPSPORT: Pofonegyszerű az egész! Mégis visszaszorult (Anglia kivételével) szerte a világon. Részben azért, mert technikailag nehezen hajtható végre. Eredményes alkalmazása nagy reakció- és kezdősebességet, ritmusérzéket igényel. És bátorságot! Ma is sokan megkísérlik, de kevés kötény sikerül. A BEK- döntőn összeszámlált 6, a legutóbbi kettős rangadón regisztrált 15 köténypróbálkozás javarészt kudarcot vallott. , Kivesztek az agyafúrtan, tudatosan kötényezők (Dunai II, Best, Dzsajics). Ráadásul a védők felkészültek a figura fogadására. A rutinosabbak gyors fordulás után becsúszva jó hatásfokkal teszik értelmetlenné az „alagút” igénybevételét. Mások azt sem bánják, ha a labda helyett a kötényező lábát rúgják el... VÁRHIDI PÁL: - A kötény felér egy becsületsértéssel. Régen egyszer engedhette meg magának a támadó ezt a viccet. Másodszorra kíméletlenül büntettünk. Az igazán fifikás csatárok nem is hívták ki a sorsot maguk ellen rendszeres kötényezéssel. Aki eltűri, hogy a lába között gurigázzanak, megérdemli a sorsát! SZŰCS LAJOS:- Inkább vigyék el a labdát tízszer mellettem, mint egyszer a lábam között. „A megkötényezett” úgy érzi, kipellengérezték. Nem csoda, hogy sebtiben leereszkedik agyára a lila köd. S az a jobbik eset, ha egyszerűenfeltartja az arcátlan cselezgetőt... BÁLINT LÁSZLÓ: Az évek múlásával megjön a higgadtság. Rájövünk, hogy az eredménnyel is törleszthetünk a kötényért. Ha nyerünk, a meccs végén rákacsintok a kötényezőre és megkérdezem: „Bajtárs, mit mutat a villanyújság?” Persze, kezdőként nem voltam ,elnéző. Személyes sértésnek vettem, ha ily módon felültettek. NÉPSPORT: A védők csattanós választ adnak a kötényre. S a csattanást sokszor sérülés követi. De miért éppen erre a trükkre reagálnak oly érzékenyen a hátvédek?. Vélhetően azért, mert valóban nagyfokú naivitásról tanúskodik a kötény gyakori „felvétele” és a naivitás leleplezését senki sem veszi jónéven. Ráadásul a „megkötényezett" madárijesztőként meredezik a tett színhelyén, sokszor hanyatt is esik. A szurkolók pedig felségesen szórakoznak. A kötény szép mozdulata a grundvilág emlékezete és a grund minden kópéságával, csibészségével — ott él a lelkekben. PHIL NEAL (a Liverpool válogatott védője): — Csatárnak beadni a szerecsendiót — dupla élvezet. Olyan ez, mint amikor a hóhért akasztják. Védő létemre csatárfegyverre adok nekik néhány döfést. Élvezem a szerecsendiózást. Lelkileg feldobja csapatomat, lesújtja az ellenfelet. Persze, csak akkor szabad belevágni, ha megvan az önbizalom. Mondjuk 3-0-ás vezetés után. NÉPSPORT: íme a foci igazságszolgáltatása. A posztok öszszemosódnak, kötényeznek a hátvédek is. Az elegáns zsúrkötény feladásakor érzett élvezetet elhisszük — a csel hasznosságát kevésbé. A kötényezés után rendszerint az ellenfél egyik hátrább helyezkedő játékosa csípi el a labdát, előny nem származik a cselből. Felvetődik a kérdés: vajon hol helyezkedik el az „alagút” a cselek értékrendjében? GRAHAM TAYLOR (a Football Handbook című szaklap tanácsadója): — Nem csoda, hogy néhány angol menedzser betiltotta a szerecsendiót! Láttam olyan kiskapus meccset, ahol egy pontot ért a gól, hármat a láb között átvitt labda. Micsoda ostobaság ez? Be kell adni a diót, ha a láb között adódik szabad hely, de a túlerőltetéstől öncélúvá válik a játék. A kötényre törekvő szeme óhatatlanul lefelé irányul, nem is veheti észre, hogy társa helyzetbe került. Az a szerecsendió elfogadható, amely előrevisz, helyzetet készít elő. Máskülönben parkba való hülyéskedés az egész. Nálunk is sok a passzióból adott, önmagáért való dió. De minden divathóbort elmúlik egyszer. FRIEDMANSZKY ZOLTÁN: — Ebben a csetben az emberi gyengeség, az egyéni szórakozás ütközik össze a csapatérdekkel, a taktikai fegyelemmel. Sok játékosunk többet emlegeti az öltözőben a kötényt, mint a gólt. Felnőtt emberek is gyerekesen tudnak örülni neki. Edzéseken, kiskapuzás közben burjánzik legjobban, az éretlenkedés. Cukkolják a pórul jártat, dicsérik önmagukat, ha „feladtak” egy kötényt. A gúnyolódás, az ellenfél megszégyenítése a törekvés. Hogy miért? ... Mert könnyebb kötényezni, mint lendületes futás közben átvenni a labdát, ,jó helyre beadni, vagy 25 méterről bombagólt lőni! Arról nem beszélve, hogy az állandóan kötényező előbb-utóbb maga válik pojácává, a csapat kerékkötőjévé, hiszen nem a játék lényegére összpontosít. NÉPSPORT: Az edzők, a szakemberek tehát egyértelműen kötényellenesek, a védők még inkább. De van egy ok, amely a csatárokat is megfontolásra késztethetné. A kötény módfelett kockázatos. Ha netán a védő lába közé szorul a labda, azonnal indul az ellentámadás, amelyet tulajdonképpen a kötényező indított el balul sikerült manőverével. PINTÉR SÁNDOR: - Soha meg nem próbálnám! Az én telkemen ne száradjon gól. Számomra olyan ez a csel, mint az ollózás. Szemet gyönyörködtető, csak éppen kevés a haszna. Nem tudni, hol köt ki a labda. NÉPSPORT: Az igazi tehetség nem gyakorolja (csak a sabloncselek tanulhatók) és nem szokik le róla, ha már cselrepertoárja egyik elemeként magáénak mondhatja a kötényadás „művészetét”. De viccet sem csinál belőle. Az adott játékhelyzet felismeréseként vagy kipattintja elméjéből acselt természetes érzéke, vagy felesleges kísérletezni vele. Valóban rengeteget importálhatunk az angol labdarúgás kincseiből. Vegyük át a támadójáték tiszteletét, az áldozatvállalásra is hajlamos gondolkodásmódot. A pálya teljes területét „harctérré” változtató, állandó mozgást, a kapu elé való berobbanás művészetét, a légtér uralásának törekvését. De a „diót” ne irigyeljük tőlük. Nem a szerecsendiózásnak köszönhetik az angolok, hogy immáron három éve sorozatban diadalmaskodnak a BEK döntőjében! Török Péter ! Még egyszer a portyákról Süt a nap és közben esik az eső, ördög veri a feleségét. Ez a közmondás jutott eszünkbe, amikor szerdán este véget ért a második rangadó is a Népstadionban. Azok acsapatok, amelyek közepes teljesítményt nyújtottak a portyákon, most nagyszerű játékkal rukkoltak ki. Kézenfekvő a kérdés: maradjon el a portya kritikai elemzése? Borítsunk fátylat a múltra? Nem tehetjük, mert hibát követnénk el. Nemsokára eljön a téli szünet, aztán újra lesz nyári felkészülési időszak. Idén — ezt nyugodtan kijelenthetjük — átestünk a sokszor megénekelt ló túlsó oldalára. Éveken át nagyon kevés kiutazási engedélyt adtak a szövetség irányítói a csapatoknak, sőt emlékszünk olyan esetre is, amikor a gyenge bajnoki színvonal miatt minden — barátságos jellegű — nemzetközi találkozót leállítottak. Ez sem volt helyes, sőt biztos, hogy vissza is ütött, mert egységesen büntetni mindenkit — nem jó. A kollektív fegyelmezés módszere nem megfelelő megoldás. Mint ahogyan az sem jó, ha minden csapatnak válogatás nélkül megadják az engedélyt arra, hogy külföldre mehessen. A középút megtalálása — éppen a két véglet tapasztalatai alapján — minden bizonynyal sikerül majd. Úgy véljük, az augusztusi portyákról szakmai és anyagi vonatkozásban is beszélni kell. Egy dolgot hadd szögezzünk le mindjárt az elején. Szakmailag megoldhatatlan, hogy egy csapat a portyákon és a bajnokságban is csúcsformában játsszon. Csakis az egyik feladatot lehet jól megoldani. De melyik a lényegesebb? A válasz kézenfekvő: a jó bajnoki szereplés! A legtöbbet ebből profitál a csapat, ugyanakkor a szurkoló és természetesen a szövetségi kapitány is. Jó bajnokság adja az alapot ütőképes, a nemzetközi porondon is helytálló válogatott kialakításához. Akkor a portya mit szolgál? Egyértelmű erre a válasz: a felkészülést! De — és ez sem közömbös! — befolyásolja a portyázó csapat nemzetközi hírnevét. Ha egymás után szenvedi el a vereségeket, akkor nem jegyzik, leírják, s többet nem hívják. Az edzők többsége ezt nagyon jól tudta. Ezért aztán, ha nem is hangoztatták, többen tartottak a portyáktól. Hosszú nyári szünet után, amit a játékosok kaptak, gyorsított ütemben folytatódott a felkészülés, s néhány edzőmérkőzés után indultak túrára. Sokukban — főként azokban, akik már tapasztalt világutazók — az a gondolat fogalmazódott meg, hogy az ellenfelek is hasonló cipőben járhatnak, így nagyjából azonos szinten állnak a felkészülésben, nagy különbségek nem lehetnek. Csakhogy — a bajnokság nem egy időben kezdődik nálunk és az ellenfeleknél! Mi kezdtünk korábban, ezért fordult elő, hogypéldául a Vasas hazaérkezésekor egyenesen Debrecenbe ment, s a Bp. Honvéd is nagyon fáradtan utazott Pécsre. Még kirívóbb volt az Újpesti Dózsa esete. A lila-fehérek egy héttel korábban lejátszották az első bajnoki mérkőzést, hogy a nyitány időpontjában Spanyolországban játszhassanak a cadizi tornán. Mintha túlzottan is az anyagi szempontok léptek volna előtérbe a portyák szervezése során. És ez más kérdéseket is felvet. Egy pillanatig sem vitatható a klubok vezetőségeinek jószándéka. A mai valutahiányos időszakban segíteni akartak a maguk szerény eszközeivel. Turistaszemmel nézve , az összegek nagynak látszanak, de valójában nincs akkora gazdasági súlyuk, jelentőségük, ahogyan azt egyesek szeretnék elhitetni. A portyák hétköznapjairól sok mindent elmondtak már a játékosok, a szakvezetők baráti körben. A hosszú utazást, a rövid pihenőket egyaránt emlegették. Azt, hogy volt együttes, amelyik éjjel autóbuszozott több mint kétszáz kilométert. Délelőtt aludtak, s az ebéd befejezése után már mentek a pályára játszani... Akadta csapat, amelynek tagjai — állítólag — saját pénzükből fizették az autósztráda használati díját. És volt együttes, amely társasgépkocsin hazafelé háromezer kilométert tett meg szinte egyhuzamban, megállás nélkül... És az edzésmunka? Nagyon változó az erről kapott kép. Akadt olyan szakvezető, aki szerint két foglalkozás is volt azokon a napokon, amikor nem utaztak és nem játszottak. De hallottunk olyan beszámolót is, hogy még a minimális edzésidőt sem tudták „hozni” a sok utazás miatt. Végül befejezésként szeretnénk nagyon határozottan leszögezni: nem vagyunk a portyák ellen! Azokat a jelenségeket kívántuk mérlegre tenni, amelyek kísérői voltak a mostani időszaknak. A jól szervezett portya hasznos, ha nem zavarja a felkészítést. Az Újpesti Dózsa téren nagyszabású portyát bonyolított le. Utána hazajött és megnyerte a bajnokságot! Kitűnően használta ki tehát a lehetőségeket, pontosabban azt, hogy jó pályákon játszott, edzett, míg ezalatt itthon — például a Bp. Honvéd, az akkor még nagy ellenlábas — rossz pályákon gyakorolt. A bajnokság megnyerése után senki nem tette fel a kérdést: hasznos volt-e a portya? A választ ugyanis a csapat a pályán adta meg. Most miként állunk? Az első fordulóban a Vasas kikapott Debrecenben, a Bp. Honvéd, pedig Pécsett. Két újonc volt az ellenfél. A vereség fő oka fáradtság, a frisseség és az összpontosítás hiánya volt. Négy nappal később, amikor „visszaakklimatizálódtak” jól játszottak a Népstadionban. A portyák szakmai hasznát a bajnokságban való eredményes szereplésben kell majd keresni, s ez hosszú távú válasz lesz. De bármiként alakulnak is a dolgok, körültekintőbben kell majd megvizsgálni a részleteket, a szakmai munkát befolyásoló feltételeket! _ NÉPSPORT 3 NB I*_____________________________________ - ««r -V rSf ... ÜHi® SÍPSZÓ ELŐTT? » Az Újpesti Dózsában Nagy László a Vasas ellen megsérült, nem játszhat, így Várhidi Pál vezetőedző módosít az összeállításon. Viczkó lesz a jobbhátvéd, Jurácsik a beállós, a középső középpályás pedig Sarlós vagy Schumann.@ Török, a Vasas jobbhátvédje, is sérüléssel bajlódik, Mészöly Kálmán azonban bízik felépülésében és számít rá a MÁV Előre elleni találkozón. © A Bp. Honvédban Kozma harcképtelenné vált a szerdai rangadón, helyettese Gyimesi lesz. Pintér izomhúzódás miatt most sem játszhat. © A Dunaújvárosban Szadeczky kimarad, Tímár a balhátvéd. A ZTE-ben nem játszhat a szerdán megsérült Déri és Szimacsek, mérsékelt formája miatt Csepregi és Szentes is kimarad a csapatból. A Győrött Hannich csütörtökön leszerelt, s mivel edzettségi állapotát Kovács Imre meséls edző megfelelőnek, találta, szombaton már helyet is kap a kezdő csapatban. A PMSC-ben bemutatkozik az Újpestről igazolt Kerekes. © Békéscsabán Győrfi sérülése okoz gondot Ondrik István vezetőedzőnek. A kapus két-három hét múlva kezdheti el az edzéseket, térdét ugyanis gipszbe tették. Az edző még nem döntött, hogy Tasnádi vagy Hanyecz védi a csabaiak kapuját. l®§.^ ♦ ■ pite*' kezdetek DEBRECENI MVSC-MTK-VM Debrecen, 15.30. V: Tátrai (Eöry, Fekete) DMVSC: Lukács — Kiss, Szigeti, Potyák, Halla — Somogyi, Menyhárt, Szíjgyártó — Tímár, Dukay, Jankovics. MTK-VM: Gáspár - Kovács J., Varga, Turner, Egervári — Kovács B., Török, Borsó — Csomány, Fülöp, Komitár. BÉKÉSCSABAI ELŐRE SPARTACUS-ZALAEGERSZEGI TE Békéscsaba, 15.30. V: Tompa (dr. Botka, Aczél) Békéscsaba: Tasnádi vagy Hanyecz - Királyvári, Kerekes A., Láza, Zsíros — Pásztor, Kőhalmi, Csepregi — Lipták, Mártai, Budavári. ZTE: Bolemányi — Fodor, Kanász, Mihalecz, Konrád - Soós, Kereki, László - Horbor, Ahtoni, vagy Bogáti, Németh. TATABÁNYAI BÁNYÁSZ-BP. HONVÉD Tatabánya, 15.30. V: Körös (Bay, Bodnár) Tatabánya: Csepecz - Szabó, Néder, Blatt, Knapik - Barabás, Csapó, Dupai - P. Nagy, Kovács, Dudás. Bp. Honvéd: Gujdár — Paróczai, Kocsis, Garaba, Varga I — Pál, Dajka, Nagy - Bodonyi, Weimper, Gyimesi. ÚJPESTI DÓZSA-VIDEOTON Megyeri út, 19.00. V: Nagy B. (Bodó, Simon Gy.) Újpesti Dózsa: Rothermel — Viczkó, Dunai, Jurácsik, Tóth J. - Kolár, Sarlós, vagy Schumann, Tóh A. — Fazekas, Kiss, Fekete. Videoton: Kovács L. — Végh, Kovács J., Baranyi, Horváth G. - Karsai, Burcsa, Csongrádi - Ferencz, vagy Májer, Szabó, Nováth. SZÉKESFEHÉRVÁRI MÁV ELŐRE-VASAS Székesfehérvár, 15.30. V: Győri (Barna, Bodrogi) MÁV Előre: Paulusz Gy. — Rábaközi, Szabó, Meggyes, Tóth - Sugár, Litvik, Lechner - Brúder, Lazsányi, Ur. Vasas: Mészáros - Török, Hegedűs, Komjáti, Rácz — Halász, Szebegyinszky, Zombori - Müller, Kiss, Váradi. SALGÓTARJÁNI TC-PÉCSI VSK Salgótarján, 15.30. V: Nagy M. (Maczkó, Bártfai) STC: Szűcs — Valuci, Kegye, Csíki, Kovács J. — Kiss, Farkas, Varga, Kajdi - Biró, Berindán. PVSK: Sulyok — Huber, Tallósi, Szabó, Németh, vagy Winkler — Szőcs, Tóth, Grünwald, Kresz — Szász, Szájer. PÉCSI MSC-DIÓSGYŐRI VTK Pécs, 15.30. V: Soós (Kovács, Büki) PMSC: Bodnár - Schultheisz, Torna, Pál, Kincses - Lutz, Dárdai, Lőrincz - Nagy, vagy Kardos,Réfi, Kerekes. DVTK: Szabó - Szántó, Salamon, Váradi, Kutasi — Oláh, Fükő, Tatár — Borostyán, Magyar vagy Teodoru II, Fekete, vagy Görgei. RÁBA ETO-VOLÁN SC Győr, 15.30. V: Szává (Dudás, Dorozsmai J.) Rába ETO: Pálla — Csonka, Pozsgai, Pásztor, Magyar — Hannich, Onhausz, Póczik - Szabó O., Glázer, Hajszán. Volán SC: Kovács L.-. Martos, vagy Hatvanyer, Tóth, Kovács B., Juhász — Kellner, Ebedli, Aranyosi - Szakál, Szepesi, Kékesi. DUNAÚJVÁROSI KOHÁSZ-FERENCVAROS Dunaújváros, 15.30. V: Urbán (Simon J., Szentkuti) D. Kohász: Németh — Keller, Giron, Tóth, Tímár — Bódi, Sula, Fajkusz — Szűcs, Sajó, Kuti. Ferencváros: Zsiborás - Tepszics, Judik, Rab, Vépi - Takács, Ebedli, Jancsika — Pusztai, Nyilasi, Pogány. üssi Tibor Az NB I állása (a Bp. Honvéd elnöke) A IV. forduló (szeptember 5., szerda) programja: Bp. Honvéd—Rába ETO, Diósgyőr—Vasas, U. Dózsa—Dunaújváros, PVSK—Békéscsaba, MTK-VM— PMSC, ZTE—MÁV Előre, Ferencváros—Tatabánya, Videoton —Debrecen, Volán—Salgótarján. 1. Videoton 2 2—— 5-0 4 2. Debrecen2 2—— 6-2 4 3. FTC2 11— 4-2 3 4. MÁV Előre2 11— 4-3 3 5. Békéscsaba2 1— 1 3-2 2 6. FTC2— 2— 4-4 2 6. Dózsa2 1— 1 4-4 2 8. PVSK2 1— 1 3-3 2 9. MTK-VM2— 2— 2-2 2 ZTE2 1— 1 2-2 2 11. DVTK2 1—1 1-1 2 12. Vasas2 1—1 5-6 2 13. Volán SC2 1— 1 2-3 2 14. Bp. Honvéd2—1 1 2-3 1 15. Rába ETO2— 1 1 1-3 1 16. Tatabánya2— 1 1 1-3 1 17. Dunaújváros2— 1 1 1-4 1 18. PMSC2—— 2 2-5 -tippel: DMVSC—MTK-VM x Békéscsaba—ZTE 1 Tatabánya—Bp. Honvéd x II. Dózsa—Videoton 1 ■ MÁV Előre—Vasas x LTC—PVSK x PMSC—DVTK 2 Rába—Volán X D. Kohász—FTC X