Népsport, 1979. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1979-09-01 / 207. szám

XXXV. 207. ♦ 1979. szeptember 1 LABDARÚGÁS Részlét a Játék fejlődéstörténetéből Szeressük a szeretetre méltót ! Színeket, ízeket kínáló cselek­ben nem­ szenved hiányt a lab­darúgás. Testcselek, „megkerü­­lős, esernyő-, rálépős­, bicikli­­csel”. Mindegyik szép, de mind­egyik kismiska — népszerűsé­gében — a kötény mellett. Ha egy védőnek átgurítják a lába között a bőrgolyót, végighöm­pölyög a lelátón a nevetés, a csatár dagadozik a dicsőségtől, a szenvedő alany pedig sápa­­dozik a dühtől. Játékos, szurkoló változatlanul kedveli az effajta látványossá­got, pedig a „kötényezés” hős­kora jobbára már csak emlék. Ugyanakkor Angliában mosta­nában kaptak rá istenigazában a futballisták. A ködös Albion­­ban „szerecsendió” a csel neve és úgy hírlik, a britek előszere­tettel etetik egymást a „dió­val”. Fura! Az eszménykép, a tanítómester évtizedes késéssel divatot csinál egy igencsak nél­külözhető trükkel. Talán a szi­getországba áramló külföldi lab­darúgók felelősek a jelenségért, talán a hírhedt „fényes elszige­teltség”? Mindenesetre az an­golok bánhatják, hogy vonakod­va tanulnak a külföldtől. Most aztán saját bőrükön érzik szállóige igazságát: „Aki nem ismeri a történelmet, az arra kényszerül, hogy újra átélje ese­ményeit”. Ők a kötény histó­riájának fejezetét pótolják­­ a jelenben.­­Mindez azért érdekes szá­munkra, mert únos-úntalan az angolokat irigyeljük, magasztal­juk. Ezért a poraiból életre kelt kötény megér egy misét. NÉPSPORT: Az „őskötényről” a kapusok mesélhetnének. A láb között beeresztett gól csempész­te a labdarúgásba a nevezetes ruhadarabot. 1925. október 4-én az Üllői úti spanyol—magyar meccsről hazafelé ballagó, bú­­songó szurkoló megtalálta humo­rát: „Ha Zsák Karcsi elhozza otthonról„ a kötényét: 0-0 az eredmény”! SZENTMIHÁLYI ANTAL: — A potyagólok legrusnyábbika a láb között beeresztett­ lövés. En­gem is ütött már szíven ilyes­mi. Egyszer Pusztai „adta fel rám a kötényt”. Szerencsétlen­ségemre egy fotós lekapta a je­lenetet. A képen úgy látszott, mintha a labdán ülnék. Hetekig pironkodtam az ügy miatt... NÉPSPORT: A 60-as évektől kezdve — főként a latin futball jóvoltából — mind több védő­nek alkalma nyílt a pironkodás­­ra. Húszesztendős az alábbi sztori. A Juventus egyik edzé­sén Sivori egymás után tízszer elvitte a labdát John Charles lába között. Ha a társak nem teperik le János királyt, az óriás walesi széttépte volna a szem­telen argentin törpét. Nézzük, hogyan áll össze a cselek leg­­pimaszabbika... UAM BRADY (a legtechniká­sabb brit csatár): — Ha a védő szint vall, azaz nagy lendület­tel oldalról vagy szögből rám ront, már körvonalazódik a­ „sze­recsendió”. Szerelési kísérlet közben óhatatlanul széles ter­peszt csinál, átcsippentem a lab­dát az alagúton, hátralépek, hogy elvágtathasson előttem és továbbvezetem a bőrt. IZSÓ IGNÁC: — Akkor ígére­tes a kötény, ha a hátvéd ki­nyújtott lábbal próbálja elzárni a lövőszöget, eközben másik lá­bával mereven kitámaszt. A lö­vőcselből apró mozdulattal át­gurítom a résen a labdát. A hátvéd az egyensúlyvesztés miatt nem tud utánam nyúlni. NÉPSPORT: Pofonegyszerű az egész! Mégis visszaszorult (Anglia kivételével) szerte a vi­lágon. Részben azért, mert tech­nikailag nehezen hajtható végre. Eredményes alkalmazása nagy reakció- és kezdősebességet, rit­musérzéket igényel. És bátorsá­got! Ma is sokan megkísérlik, de kevés kötény sikerül. A BEK- döntőn összeszámlált 6, a leg­utóbbi kettős rangadón regiszt­rált 15 köténypróbálkozás ja­varészt kudarcot vallott. , Ki­vesztek az agyafúrtan, tudatosan kötényezők (Dunai II, Best, Dzsajics). Ráadásul a védők fel­készültek a figura fogadására. A rutinosabbak gyors fordulás után becsúszva jó hatásfokkal teszik értelmetlenné az „alag­út” igénybevételét. Mások azt sem bánják, ha a labda helyett a kötényező lábát rúgják el... VÁRHIDI PÁL: - A kötény fel­ér egy becsületsértéssel. Régen egyszer engedhette meg magá­nak a támadó ezt a viccet. Má­sodszorra kíméletlenül büntet­tünk. Az igazán fifikás csatá­rok nem is hívták ki a sorsot maguk ellen rendszeres köté­­nyezéssel. Aki eltűri, hogy a lá­ba között gurigázzanak, megér­demli a sorsát! SZŰCS LAJOS:- Inkább vi­gyék el a labdát tízszer mel­lettem, mint egyszer a lábam között. „A megkötényezett” úgy érzi, kipellengérezték. Nem cso­da, hogy sebtiben leereszkedik agyára a lila köd. S az a job­bik eset, ha egyszerűen­­feltart­ja az arcátlan cselezgetőt... BÁLINT LÁSZLÓ: Az évek mú­lásával megjön a higgadtság. Rájövünk, hogy az eredménnyel is törleszthetünk a kötényért. Ha nyerünk, a meccs végén rá­kacsintok a kötényezőre és meg­kérdezem: „Bajtárs, mit mutat a villanyújság?” Persze, kezdő­ként nem voltam ,elnéző. Sze­mélyes sértésnek vettem, ha ily módon felültettek. NÉPSPORT: A védők csatta­nós választ adnak a kötényre. S a csattanást sokszor sérülés követi. De miért éppen erre a trükkre reagálnak oly érzéke­nyen a hátvédek?. Vélhetően azért, mert valóban nagyfokú naivitásról tanúskodik a kötény gyakori „felvétele” és a naivi­tás leleplezését senki sem veszi jónéven. Ráadásul a „megköté­nyezett" madárijesztőként me­­redezik a tett színhelyén, sok­szor hanyatt is esik. A szurko­lók pedig felségesen szórakoz­nak. A kötény szép mozdulata a grundvilág emlékezete és a grund minden kópéságával, csi­­bészségével — ott él a lelkek­ben. PHIL NEAL (a Liverpool válogatott védője): — Csatár­nak beadni a szerecsendiót — dupla élvezet. Olyan ez, mint amikor a hóhért akasztják. Vé­dő létemre csatárfegyverre adok nekik néhány döfést. Élvezem a szerecsendiózást. Lelkileg fel­dobja csapatomat, lesújtja az el­lenfelet. Persze, csak akkor sza­bad belevágni, ha megvan az önbizalom. Mondjuk 3-0-ás ve­zetés után. NÉPSPORT: íme a foci igaz­ságszolgáltatása. A posztok ösz­­szemosódnak, kötényeznek­­ a hátvédek is. Az elegáns zsúr­­kötény feladásakor érzett élve­zetet elhisszük — a csel hasz­nosságát kevésbé. A köténye­zés után rendszerint az ellen­fél egyik hátrább helyezkedő já­tékosa csípi el a labdát, előny nem származik a cselből. Fel­vetődik a kérdés: vajon hol he­lyezkedik el az „alagút” a cse­lek értékrendjében? GRAHAM TAYLOR (a Football Handbook című szaklap tanács­adója): — Nem csoda, hogy né­hány angol menedzser betiltot­ta a szerecsendiót! Láttam olyan kiskapus meccset, ahol egy pon­tot ért a gól, hármat a láb kö­zött átvitt labda. Micsoda osto­baság ez? Be kell adni a diót, ha a láb között adódik szabad hely, de a túlerőlteté­stől öncé­lúvá válik a játék. A kötényre törekvő szeme óhatatlanul lefe­lé irányul, nem is veheti ész­re, hogy társa helyzetbe került. Az a szerecsendió elfogadható, amely előrevisz, helyzetet ké­szít elő. Máskülönben parkba való hülyéskedés az egész. Ná­lunk is sok a passzióból adott, önmagáért való dió. De minden divathóbort elmúlik egyszer. FRIEDMANSZKY ZOLTÁN: — Ebben a csetben az emberi gyengeség, az egyéni szórakozás ütközik össze a csapatérdekkel, a taktikai fegyelemmel. Sok já­tékosunk többet emlegeti az öl­tözőben a kötényt, mint a gólt. Felnőtt emberek is gyerekesen tudnak örülni neki. Edzéseken, kiskapuzás közben burjánzik legjobban, az éretlenkedés. Cuk­kolják a pórul jártat, dicsérik önmagukat, ha „feladtak” egy kötényt. A gúnyolódás, az ellen­fél megszégyenítése a törekvés. Hogy miért? ... Mert könnyebb kötényezni, mint lendületes fu­tás közben átvenni a labdát, ,jó helyre beadni, vagy 25 méter­ről bombagólt lőni! Arról nem beszélve, hogy az állandóan kö­tényező előbb-utóbb maga vá­lik pojácává, a csapat kerék­kötőjévé, hiszen nem a játék lényegére összpontosít. NÉPSPORT: Az edzők, a szak­emberek tehát egyértelműen kö­­tényellenesek, a védők még in­kább. De van egy ok, amely a csatárokat is megfonto­lásra késztethetné. A kötény módfelett kockázatos. Ha netán a védő lába közé szorul a labda, azonnal indul az ellentámadás, amelyet tulajdonképpen a köté­­nyező indított el balul sike­rült manőverével. PINTÉR SÁNDOR: - Soha meg nem próbálnám! Az én telke­men ne száradjon gól. Számom­ra olyan ez a csel, mint az ol­lózás. Szemet gyönyörködtető, csak éppen kevés a haszna. Nem tudni, hol köt ki a labda. NÉPSPORT: Az igazi tehetség nem gyakorolja (csak a sablon­cselek tanulhatók) és nem szo­kik le róla, ha már cselreper­toárja egyik elemeként magáé­nak­­ mondhatja a kötényadás „művészetét”. De viccet sem csinál belőle. Az adott játék­­helyzet felismeréseként vagy kipattintja elméjéből a­­cselt ter­mészetes érzéke, vagy felesle­ges kísérletezni vele. Valóban rengeteget impor­tálhatunk az angol labdarúgás kincseiből. Vegyük át a támadó­játék tiszteletét, az áldozatvál­lalásra is hajlamos gondolko­dásmódot. A pálya teljes terü­letét „harctérré” változtató, ál­landó mozgást, a kapu elé való berobbanás művészetét, a légtér uralásának törekvését. De a „diót” ne irigyeljük tőlük. Ne­m a szerecsendiózásnak köszönhe­tik az angolok, hogy immáron három éve sorozatban diadal­maskodnak a BEK döntőjében! Török Péter ! Még egyszer a portyákról Süt a nap és közben esik az eső, ördög veri a feleségét. Ez a közmondás jutott eszünkbe, amikor szerdán este véget ért a második rangadó is a Nép­stadionban. Azok a­­csapatok, amelyek közepes teljesítményt nyújtottak a portyákon, most nagyszerű játékkal rukkoltak ki. Kézenfekvő a kérdés: marad­jon el a portya kritikai elemzé­se? Borítsunk fátylat a múltra? Nem tehetjük, mert hibát kö­vetnénk el. Nemsokára eljön a téli szünet, aztán újra lesz nyá­ri felkészülési időszak. Idén — ezt nyugodtan kije­lenthetjük — átestünk a sokszor megénekelt ló túlsó oldalára. Éveken át nagyon kevés kiuta­zási engedélyt adtak a szövetség irányítói a csapatoknak, sőt em­lékszünk olyan esetre is, amikor a gyenge bajnoki színvonal miatt minden — barátságos jellegű — nemzetközi találkozót leállítot­tak. Ez sem volt helyes, sőt biz­tos, hogy vissza is ütött, mert egységesen büntetni mindenkit — nem jó. A kollektív fegyel­mezés módszere nem megfelelő megoldás. Mint ahogyan az sem jó, ha minden csapatnak válo­gatás nélkül megadják az enge­délyt arra, hogy külföldre me­hessen. A középút megtalálása — éppen a két véglet tapaszta­latai alapján — minden bizony­nyal sikerül majd. Úgy véljük, az augusztusi por­tyákról szakmai és anyagi vo­natkozásban is beszélni kell. Egy dolgot hadd szögezzünk le mindjárt az elején. Szakmailag megoldhatatlan, hogy egy csapat a portyákon és a bajnokságban is csúcsformá­ban játsszon. Csakis a­z egyik feladatot lehet jól megoldani. De melyik a lényegesebb? A válasz kézenfekvő: a jó baj­noki szereplés! A legtöbbet eb­ből profitál a csapat, ugyanakkor a szurkoló és természetesen a szövetségi kapitány is. Jó baj­nokság adja az alapot ütőképes, a nemzetközi porondon is helyt­álló válogatott kialakításához. Akkor a portya mit szolgál? Egyértelmű erre a válasz: a felkészülést! De — és ez sem közömbös! — befolyásolja a portyázó csapat nemzetközi hírnevét. Ha egymás után szenvedi el a vereségeket, akkor nem jegyzik, leírják, s többet nem hívják. Az edzők többsége ezt nagyon jól­ tudta. Ezért aztán, h­a nem is hangoztatták, többen tartot­tak a portyáktól. Hosszú nyári szünet után, amit a játékosok kaptak, gyorsított ütemben foly­tatódott a felkészülés, s néhány edzőmérkőzés után indultak tú­rára. Sokukban — főként azok­ban, akik már tapasztalt világ­utazók — az a gondolat fogal­mazódott meg, hogy az ellenfe­lek is hasonló cipőben járhat­nak, így nagyjából azonos szin­ten állnak a felkészülésben, nagy különbségek nem lehetnek. Csakhogy — a bajnokság nem egy időben kezdődik nálunk és az ellenfeleknél! Mi kezdtünk ko­rábban, ezért fordult elő, hogy­­például a Vasas hazaérkezése­kor egyenesen Debrecenbe ment, s a Bp. Honvéd is nagyon fá­radtan utazott Pécsre. Még kirí­vóbb volt az Újpesti Dózsa ese­te. A lila-fehérek egy héttel ko­rábban lejátszották az első baj­noki mérkőzést, hogy a nyitány időpontjában Spanyolországban játszhassanak a cadizi tornán. Mintha túlzottan is az anyagi szempontok léptek volna előtér­be a portyák szervezése során. És ez más kérdéseket is felvet. Egy pillanatig sem vitatható a klubok vezetőségeinek jószándé­ka. A mai valutahiányos idő­szakban segíteni akartak a ma­guk szerény eszközeivel. Turis­taszemmel nézve , az összegek nagynak látszanak, de valójá­ban nincs akkora gazdasági sú­lyuk, jelentőségük, ahogyan azt egyesek szeretnék elhitetni. A portyák hétköznapjairól sok mindent elmondtak már a játé­kosok, a szakvezetők baráti körben. A hosszú utazást, a rö­vid pihenőket egyaránt emleget­ték. Azt, hogy volt együttes, amelyik éjjel autóbuszozott több mint kétszáz kilométert. Dél­előtt aludtak, s az ebéd befeje­zése után már mentek a pályá­ra játszani... Akadt­­a csapat, amelynek tagjai — állítólag — saját pénzükből fizették az au­tósztráda használati díját. És volt együttes, amely társasgép­kocsin hazafelé háromezer­ ki­lométert tett­ meg szinte egyhu­zamban, megállás nélkül... És az edzésmunka? Nagyon változó az erről kapott kép. Akadt olyan szakvezető, aki sze­rint két foglalkozás is volt azo­kon a napokon, amikor nem utaztak és nem játszottak. De hallottunk olyan beszámolót is, hogy még a minimális edzésidőt sem tudták „hozni” a sok uta­zás miatt. Végül befejezésként szeretnénk nagyon határozottan leszögezni: nem vagyunk a portyák ellen! Azokat a jelenségeket kívántuk mérlegre tenni, amelyek kísérői voltak a mostani időszaknak. A jól szervezett portya hasz­nos, ha nem zavarja a felkészí­tést. Az Újpesti Dózsa téren nagyszabású portyát bonyolított le. Utána hazajött és megnyer­te a bajnokságot! Kitűnően hasz­nálta ki tehát a lehetőségeket, pontosabban azt, hogy jó pályá­kon játszott, edzett, míg ezalatt itthon — például a Bp. Honvéd, az akkor még nagy ellenlábas — rossz pályákon gyakorolt. A bajnokság megnyerése után sen­ki nem tette fel a kérdést: hasz­nos volt-e a portya? A választ ugyanis a csapat a pályán adta meg. Most miként állunk? Az első fordulóban a Vasas kika­pott Debrecenben, a Bp. Honvéd, pedig Pécsett. Két újonc volt az ellenfél. A veres­ég fő oka fá­radtság, a frisseség és az össz­pontosítás hiánya volt. Négy nappal később, amikor „vissza­­akklimatizálódtak” jól játszottak a Népstadionban. A portyák szakmai hasznát a bajnokságban való eredményes szereplésben kell majd keresni, s ez hosszú távú válasz lesz. De bármiként alakulnak is a dolgo­k, körültekintőbben kell majd meg­vizsgálni a részleteket, a szak­mai munkát befolyásoló feltéte­leket! _ NÉPSPORT 3 NB I*_____________________________________ - ««r -V rSf ... ÜHi®­ ­SÍPSZÓ ELŐTT? » Az Újpesti Dózsában Nagy László a Vasas ellen megsérült, nem játszhat, így Várhidi Pál vezető­edző mó­dosít az összeállításon. Viczkó lesz a jobbhátvéd­, Jurácsik a beállós, a középső középpályás pedig Sarlós vagy Schu­mann.@ Török, a Vasas jobbhátvédje, is sérüléssel bajlódik­, Mészöly Kálmán azonban bízik felépülésében és számít rá a MÁV Előre elleni találkozón. © A Bp. Honvédban Kozma harcképtelenné vált a szerdai rangadón, helyettese Gyimesi lesz. Pintér izom­húzódás miatt most sem játszhat. © A Dunaújvárosban Szadeczky kimarad, Tímár a bal­hátvéd.­­ A ZTE-ben nem játszhat a szerdán megsérült Déri és Szimacsek, mérsékelt formája miatt Csepregi és Szen­tes is kimarad a csapatból. A Győrött Hannich csütörtökön leszerelt, s mivel edzettségi állapotát Kovács Imre meséls edző megfelelőnek, találta, szombaton már helyet is kap a kezdő csapatban.­­ A PMSC-ben bemutatkozik az Újpestről igazolt Kerekes. © Békéscsabán Győrfi­ sérülése okoz gondot Ondrik István vezető­edzőnek. A kapus két-három hét múlva kezdheti el az edzéseket, térdét ugyanis gipszbe tették. Az edző még nem döntött, hogy Tasnádi vagy Hanyecz védi a csabaiak kapuját. l®§.^ ♦ ■ pite*' kezdetek DEBRECENI MVSC-MTK-VM Debrecen, 15.30. V: Tátrai (Eöry, Fekete) DMVSC: Lukács — Kiss, Szigeti, Potyák, Halla — So­mogyi, Menyhárt, Szíjgyártó — Tímár, Dukay, Jankovics. MTK-VM: Gáspár - Kovács J., Varga, Turner, Egervári — Kovács B., Török, Borsó — Csomány, Fülöp, Komitár. BÉKÉSCSABAI ELŐRE SPARTACUS-ZALAEGERSZEGI TE Békéscsaba, 15.30. V: Tompa (dr. Botka, Aczél) Békéscsaba: Tasnádi vagy Hanyecz - Királyvári, Kere­kes A., Láza, Zsíros — Pásztor, Kőhalmi, Csepregi — Lipták, Mártai, Budavári. ZTE: Bolemányi — Fodor, Kanász, Miha­­lecz, Konrád - Soós, Kereki, László - Horbor, Ahtoni, vagy Bogáti, Németh. TATABÁNYAI BÁNYÁSZ-BP. HONVÉD Tatabánya, 15.30. V: Körös (Bay, Bodnár) Tatabánya: Csepecz - Szabó, Néder, Blatt, Knapik - Barabás, Csapó, Dupai - P. Nagy, Kovács, Dudás. Bp. Honvéd: Gujdár — Paróczai, Kocsis, Garaba, Varga I — Pál, Dajka, Nagy - Bodonyi, Weimper, Gyimesi. ÚJPESTI DÓZSA-VIDEOTON Megyeri út, 19.00. V: Nagy B. (Bodó, Simon Gy.) Újpesti Dózsa: Rothermel — Viczkó, Dunai, Jurácsik, Tóth J. - Kolár, Sarlós, vagy Schumann, Tóh A. — Fazekas, Kiss,­ Fekete. Videoton: Kovács L. — Végh, Kovács J., Bara­­nyi, Horváth G. - Karsai, Burcsa, Csongrádi - Ferencz, vagy Májer, Szabó, Nováth. SZÉKESFEHÉRVÁRI MÁV ELŐRE-VASAS Székesfehérvár, 15.30. V: Győri (Barna, Bodrogi) MÁV Előre: Paulusz Gy. — Rábaközi, Szabó, Meggyes, Tóth - Sugár, Litvik, Lechner - Brúder, Lazsányi, Ur. Vasas: Mészáros - Török, Hegedűs, Komjáti, Rácz — Halász, Sze­­begyinszky, Zombori - Müller, Kiss, Váradi. SALGÓTARJÁNI TC-PÉCSI VSK Salgótarján, 15.30. V: Nagy M. (Maczkó, Bártfai) STC: Szűcs — Valuci, Kegye, Csíki, Kovács J. — Kiss, Farkas, Varga, Kajdi - Biró, Berindán. PVSK: Sulyok — Huber, Tallósi, Szabó, Németh, vagy Winkler — Szőcs, Tóth, Grünwald, Kresz — Szász, Szájer. PÉCSI MSC-DIÓSGYŐRI VTK Pécs, 15.30. V: Soós (Kovács, Büki) PMSC: Bodnár - Schultheisz, Torna, Pál, Kincses - Lutz, Dárdai, Lőrincz - Nagy, vagy Kardos,­­Réfi, Kerekes. DVTK: Szabó - Szántó, Salamon, Váradi, Kutasi — Oláh, Fükő, Tatár — Borostyán, Magyar vagy Teodoru II, Fekete, vagy Görgei. RÁBA ETO-VOLÁN SC Győr, 15.30. V: Szává (Dudás, Dorozsmai J.) Rába ETO: Pálla — Csonka, Pozsgai, Pásztor, Magyar — Hannich, Onhausz, Póczik - Szabó O., Glázer, Hajszán. Volán SC: Kovács L.-. Martos, vagy Hatvanyer, Tóth, Kovács B., Juhász — Kellner, Ebedli, Aranyosi - Szakál, Szepesi, Kékesi. DUNAÚJVÁROSI KOHÁSZ-FERENCVAROS Dunaújváros, 15.30. V: Urbán (Simon J., Szentkuti) D. Kohász: Németh — Keller, Giron, Tóth, Tímár — Bódi, Sul­a, Fajkusz — Szűcs, Sajó, Kuti. Ferencváros: Zsi­­borás - Tepszics, Judik, Rab, Vépi - Takács, Ebedli, Jan­csika — Pusztai, Nyilasi, Pogány. üssi Tibor Az NB I állása (a Bp. Honvéd elnöke) A IV. forduló (szeptember 5., szerda) programja: Bp. Hon­véd—Rába ETO, Diósgyőr—Va­sas, U. Dózsa—Dunaújváros, PVSK—Békéscsaba, MTK-VM— PMSC, ZTE—MÁV Előre, Fe­rencváros—Tatabánya, Videoton —Debrecen, Volán—Salgótarján. 1. Videoton 2 2—— 5-0 4 2. Debrecen2 2—— 6-2 4 3. FTC2 11— 4-2 3 4. MÁV Előre2 11— 4-3 3 5. Békéscsaba2 1— 1 3-2 2 6. FTC2— 2— 4-4 2 6. Dózsa2 1— 1 4-4 2 8. PVSK2 1— 1 3-3 2 9. MTK-VM2— 2— 2-2 2 ZTE2 1— 1 2-2 2 11. DVTK2 1—1 1-1 2 12. Vasas2 1—1 5-6 2 13. Volán SC2 1— 1 2-3 2 14. Bp. Honvéd­2—1 1 2-3 1 15. Rába ETO2— 1 1 1-3 1 16. Tatabánya2— 1 1 1-3 1 17. Dunaújváros2— 1 1 1-4 1 18. PMSC2—— 2 2-5 -tippel: DMVSC—MTK-VM x Békéscsaba—ZTE 1 Tatabánya—Bp. Honvéd x II. Dózsa—Videoton 1 ■ MÁV Előre—Vasas x LTC—PVSK x PMSC—DVTK 2 Rába—Volán X D. Kohász—FTC X

Next