Népsport, 1979. december (35. évfolyam, 285-310. szám)
1979-12-01 / 285. szám
XXXV. 285. ♦ 1979. december 1. LABDARÚGÁS Két VB között, válogatottakkal A kispesti „triumvirátus” várja az új feladatokat A világbajnokságcember 3-án a szövetség vezetői Svájcban tárgyalnak a jövendő VB-ellenfelek képviselőivel. Az ügy ,,forró’': mikor, hol lesznek a sorsdöntő selejtezők? Jövőre tehát csapat kell, olyan együttes, amely helyt tud állni Anglia, Svájc, Norvégia és Románia ellen. Kik kerülnek be a csapatba? Nagy kérdés! Olimpiai válogatottunk a célegyenesben van a selejtezőkön. Már csak egy mérkőzést kell játszania az európai Keleti csoportban Csehszlovákia ellen. Igaz, még sok az idő addig, csak április 13-án lép pályára a DVTK- ra épülő olimpiai gárda Prágában. Ott lehetünk tehát Moszkvában, ha az utolsó akadályt is sikerrel vesszük. És ebben az esetben milyen magyar csapat szerepel a VB-selejtezőkön ? A kérdésre ma még nem lehet választ adni. Tény, ha kijutunk Moszkvába, akkor olyan sikerélményt szerezhet a válogatott törzsét képező játékosaiyag, amely lendületet adhat a többieknek is. A SzaszPtpc most várakoszó ,vezeteszással tekint a jövő elébe. Számít az olimpiái csapat jelentős erőire, ugyanakkor bízik abban, hogy a VB-t is megjártak közül többen versenyre akarnak kelni az idén sokat szerepelt válogatottakkal. Így egészséges verseny alakulhat ki az egyes posztokon a csapatba kerülésért. A VB-n szerepeltek nagy érdeklődéssel figyelték az olimpiásokat. Gyakorta esett szó közöttük arról, hogy Szántó, Veréb, Kiss és a többiek olyan missziót teljesítenek, amely labdarúgásunk felemelkedéséhez járul hozzá. Tehát közös ügyet szolgálnak a mai válogatottak. Kispestre azzal a határozott szándékkal mentünk, hogy a Mundialt megjárt három Honvéd-játékos: Gujdár, Kocsis és Pintér felől tájékozódjunk. Figyeltük Gujdárt és Kocsist az edzésen, s egy darabig ezt tette Pintér is, aki még kicsit távol van attól, hogy ott eddzen a többiekkel. Elöljáróban annyit, hogy Tichor már tavaly kora ősszel dicsérte mindhármukat. Az elsőik között álltak talpra a VB-sorok után, s beálltak a sorba, volt emberi tartásuk, nem adták búnak a fejüket. Nem véletlen, hogy tavaly ősszel a Bp. Honvéd kitűnően szerepelt a bajnokságban. Úgy zárta az évet, hogy az élen állt, s az UEFA Kupában már a legjobb nyolc között várta a januárban sorra került sorsolást, amely akkor a Duisburg csapatával hozta össze a piros-fehéreket. Akkor nem tudtak továbblépni. Kiestek a kupából, s a bajnokságban a tartalékos csapat sokszor csak árnyéka volt önmagának. Itt miat Ac megint sok bízott IUcs oltató elemet hordoz magában. Pintér korai sérülése után is megállta helyét a Bp. Honvéd, s most is az első helyen áll. Ebben a pozícióban várja az MTK-VM-et és a Videotont is — odahaza. Készülnek az új feladatokra, Kocsis, Gujdár, Pintér pedig arra, hogy újra válogatott lehessen. Az edzés — tükör. Sok mindent visszaad abból, amit a játékos tenni akar. Mély, sáros volt a talaj, amikor kint jártunk Kispesten. Fújt a szél, esett az eső. Gujdár melegítőjén hatalmas sárdarabok éktelenkedtek. Nem kímélte magát és a hangszálait sem. Az edzőmérkőzésen irányította a társait. Dicsért is, korholt is. És úgy futott ki a kapuból, mint a bajnokin. Tetszett, amikor a földet verte mérgében, mert potyagólt kapott. Azt írtuk jegyzetfüzetünkbe. ..Aki így gyakorol, vissza akar kerülni a legjobbak közé!” Kocsis István ezúttal középcsatárt játszott. Néha elálldogált az ellenfél kapuja előtt. Majd amikor labdát kapott meglódult, futott előre. Kapott egy nagyot. Lassan állt fel, letörölte a sarat magáról. Sántikált, de azért viszszaért, amikor labdát kellett szereznie. Félreérthetetlen vele az edzői szándék: játsszon csatárt, gyakorolja a másik posztot. Hátha megtanul valamit a holnapi ellenfél repertoárjából, s akkor talán elkerülhet a csapata egy gólt. Újabb jegyzettsor ,j Kocsis is azok közé tartozhat, akikre lehet majd számítani.” Pintér Sándor? Vele minden kapitány számol. Még sérülten is. Várják, hogy újra játsszon. Leülünk beszélgetni az edzés után. Tichy is, Komora is hallgatja. Tele van tervekkel. Mintha nem rázik. És nemsokára futhat is. A következő lépés már — edzés, labdával. Keveset beszél. Az úszás, a kerékpározás leköti. Most ez a következő láncszem. A futás már újabb állomás. A játék meg a végső cél. A VB-vel kapcsolatosan ,,adóssága” van. Be akart kerülni az argentínai VB válogatott csapatába. De ettől messze elmaradt. Újabb sor a jegyzetfüzetben: ..Pintér vissza fogja verekedni magát a válogatottba!” Hárman 12 válogatott találnál indutkozón szerepeltek, s több mint 700 NB I-es találkozót hagytak maguk mögött. Tervük tiszteletet parancsoló: vissza akarják küzdeni magukat a válogatottba. És Tichy Lajos szerint erre képességük, tudásuk, szorgalmuk, alkalmassá teszi őket. A többi a pályán dől el. A sikeres vizsgát az jelenti, ha a nevük bekerül majd dr. Lakat Károly jegyzetfüzetébe is. V. B. „Gujdárnál azt írtuk a jegyzetfüzetünkbe: aki így gyakorol, az vissza akar kerülni a legjobbak közé!”... s Sztanyiszlavszkij, a modern színház egyik legnagyobb teoretikusa mondta: „Ahhoz, hogy valakiről megtudjuk, nagy színész, elég ha bejön a színpadra, s annyit mond: „Uram, a kocsi előállt!” Ahhoz azonban, hogy valakiről megállapítsuk, zseni — egyszer oda kell adni neki Hamlet szerepét...” Magyar Lajos, a Rába ETO harmincadik éve felé járó balhátvédje eddig nem kevesebb, mint 225 (!) alkalommal játszhatta el az NB I- ben ezt a bizonyos, „Uram, a kocsi előállt!” szerepet. Része volt parádés szereposztásokban, de részt vett gyengébb társulati előadásokon is. Élvezte a vastaps örömét, szégyenkezett, amikor füttykoncert kísérte társaival együtt az öltözőbe. Együtt sírt, együtt nevetett a csapattal. „Ha évekkel ezelőtt Izsáki Laci nem szenved súlyos sérülést akkor engem talán manapság már senki sem ismer úgy, mint labdarúgót. Balszélsőt játszottam akkoriban, nem igazán jól, de tulajdonképpen nem is roszszul... Aztán történt, ami történt. Dombos Peti bácsi, az akkori edzőnk a balhátvéd helyére állított, s most már nagy valószínűség szerint erről a posztról megyek majd „nyugdíjba.” Orbán „Fater” mellett kezdtem a bekkéletet, tőle tanultam meg a fegyelmet, a sportszerűséget, az ellenfél mindenkori tiszteletét. Remek útravalót adott. Nekem eddig csak előnyöm származott abból, hogy soha nem keveredtem botrányokba, nem volt hangos a nevemtől a város, olyat, hogy „Magyarügy”, nem ismertek a klubnál __ Igaz, a fény, a csillogás, a pompa is elkerült. Sokszor elgondolkozom, nem lett volna-e kifizetődőbb a másik, a kacskaringósabb utat járni. Aztán rájövök: úgy jó, ahogy történt. De azért az igazán nagy tett hiánya, egy valóban koronának számító fellépés, az nagyon hiányzik... Magyar Lajos 225 bajnoki mérkőzést játszott az élvonalban úgy, hogy egyetlen egyszer sem volt kiállítva! Védő esetében ez a tény, talán világcsúcsnak számít, hazai pályán mindenesetre szinte párját ritkítja. A felgyorsult, mind lüktetőbbé, pergőbbé váló játékban mindig józannak, megfontoltnak, higgadtnak, sportszerűnek maradni nehezebb dolog, mint mondjuk tinédzserként pókerarccal végighallgatni egy Boney M. koncertet... Lajosnál azonban soha sem szaladt fel a pumpa, nem vehetett olyan fordulatot a játék, hogy ő ámokfutó módjára üssön-vágjon, csípjen, rúgjon, harapjon maga körül. Rezzenéstelen arccal tűrte, ha kicselezték, nem lendült rúgásra, buktatásra a lába, ha lefutották, nem rendezett ,,tisztogatást”, ha a 16-oson belül a kelleténél is forróbb volt a levegő, nagyobb a forgalom. Mindig és mindenkor futballozni próbált. Egyszerűen, tisztán, sportszerűen, valahogy úgy, ahogyan azt „anno” az angol tanítómesterek elképzelték, megálmodták. „Ahogy egyre-másra teltekmúltak a bajnoki idények, úgy a ISO. bajnoki találkozóm táján egy beszélgetésben felmerült, hogy engem még soha sem állítottak ki, olyan vélemény is kerekedett, miszerint: nem lehet igazán jó védő az, akinek soha nem kell idő előtt elhagynia a pályát. Vannak, akikbe úgy■ él a korszerű, az igazi hátvéd képe, hogy esetenként durva, mint a lapokról, nem kér és nem ad kegyelmet, a „szükség törvényt bont” elv hangoztatásával saját játékostársát is elbuktatja, ha az eredmény, a pillanatnyi szituáció úgy kívánja. Nos, én ezekkel a véleményekkel egyáltalán nem értek egyet. Jó, kell a keménység, ezt nem vitatom. De a magyar mezőnyben manapság nem fickándoznak úgy a csatárok, hogy azokat csak durvaságok, kíméletlenségek árán lehessen megfékezni. Nekem kifejezetten fizikai fájdalmat jelent, ha valakibe véletlenül belerúgok — a futball olyan játék, hogy ez előfordul akkor is, ha az ember egyáltalán nem akarja. .. — éppen eleget voltam sérült ahhoz, hogy tudjam, mit jelent egy futballistának, ha harcképtelenné válik. Komolyan mondom, nagyon kérem, hogy ne vegyék „púderszövegnek” de én nem tudnék elaludni este akkor, ha előzőleg, délután a futballpályán valakinek sérülést okoztam. Ilyen vagyok. Mit tehetek? Én már nem fogok megváltozni ...” . Szó, ami szó: a harmincadik esztendő határán senkitől sem várhatjuk el, hogy kibújjék a bőréből, alapvetően más ember legyenholnap, mint amilyen tegnap volt. Magyar Lajos esete szerencsés, tőle nem is vár senki metamorfózist. Esztendők óta meglepő, rendre ..riadókészültségbe” helyezett erényeit — megfelelő emberfogás, jó szerelőkészség, az egykori csatármúltból adódó támadó szellem — kell fejlesztenie, s akkor még a nagy álom, az a bizonyos ..nagy fellépés” sem elképzelhetetlen. Hiszen Magyar Lajosban minden olyan erény megvan, ami kiemelheti őt a szürke közkatonák sorából, s egyszer talán oda is eljuttathatja, ahová mostanság még csak legszebb álmaiban vágyik. „Az ember egy bizonyos kor elérkeztével törvényszerűen leltárt készít. Végigszalad az eseményeken, talál olyat, amit nagyon jó lenne újra átélni — egyszer például megvertük a Vasast, még balszélsőt játszottam s két gólt rúgtam de akad olyan is, amit gyorsan el kellene felejteni. (Te nagy ég, hogy estünk mi ki a Juventus ellen a kupából? .. .) Szerintem az a játékos érezheti boldognak elégedettnek magát, akinek több „bár csak visszatérne” emléke marad fent a rostán, mint elvetendő, elfelejtendő eset. Én úgy érzem, ilyen futballista vagyok. A teljes boldogsághoz azonban még ennél is több kell. Abban az olimpiai válogatottban például, amelyik most a csehszlovákok ellen szerepelt, nagyon szívesen játszottam volna . .. Közéjük valónak érzem magam.” Lakat T. Károly „Uram, a kocsi előállt!” NÉPSPORT 3 • NB I-es mérkőzésen kapott, két sárgalapos figyelmeztetésük miatt a 14. fordulóban a következők nem léphetnek pályára: Tóth A. (V. Dózsa), Ebedli (Volán), Szabó (PVSK), Vépi és Ebedli (FTC), Segesvári (D. Kohász), Varga I (Bp. Honvéd), Budavári (Békéscsaba). K • Több mint egyhónapos kihagyás után — középpályásként — ismét helyet kap a Ferencvárosban a bokaszalag-sérüléséből felgyógyult Ral. • Az újpesti Dunai bokája a hétközi edzésen kifordult, Kolárnak pedig Achilles-in bántalmai vannak. A középpályás semmiképpen sem játszhat, a söprögető azonban valószínűleg az V. Dózsa rendelkezésére áll szombaton. • Szeptember 5. óta először kap helyet a Bp. Honvéd kezdőcsapatában Lukács. Nélkülözik viszont a pirosfehérek a beteg Kozmát. • Kovács L., Szabó, Ferencz, Májer és Tieber után Csongrádi is harcképtelenné vált. Szóhoz jut a Videotonban az újonc Fehér és az eddig csak csereként szerepelt Tóth és Vadász. A zalaegerszegi Kereki sérülése hosszabb gyógykezelést igényel. A labdarúgó ősszel már nem állhat csapata rendelkezésére. AZ NB I ÁLLÁSA Pirlinger Mihály A 15. forduló (december 1.) műsora: Bp. Honvéd—Videoton, DVTK—U. Dózsa, MTK-VM— FTC, Vasas—FTC, D. Kohász- Volán, Békéscsaba—PMSC, MÁV Előre—DMVSC, PVSK— Tatabánya, ZTE—Rába ETO, Bp. Honvéd—MTK-VM — FTC—Diósgyőr 1 U. Dózsa—MÁV Előre 1 Videoton—Volán 1 Rába ETO—Vasas 2 PVSK—D. Kohász 1 STC—PMSC 1 Tatabánya—ZTE — Debrecen—Békéscsaba (az MTK-VM ügyvezető elnöke) 1. Bp. Honv. 13 7 4 2 22-15 18 2. Videoton 13 7 3 3 30-18 17 3. FTC 13 6 5 2 29-17 17 4. Vasas 13 6 4 3 32-23 16 5. Debrecen 13 5 5 3 19-14 15 6. DVTK 13 7 1 5 17-12 15 7. ZTE 13 6 3 4 20-18 15 8. Rába 13 7 1 5 23-24 15 9. MTK-VM 13 5 4 4 23-21 14 10. Tatab. 13 5 3 5 20-19 13 11. PMSC 13 4 4 5 17-15 12 12. Békéscs. 13 4 4 5 18-23 12 13. U. Dózsa 13 4 3 6 24-29 11 14. MÁV E. 13 3 5 5 15-20 11 15. Volán SC 13 3 4 6 16-25 10 16. FTC 13 1 6 6 14-21 8 17. Dunaújv. 13 2 4 7 16-25 8 18. PVSK 13 2 3 8 12-28 7 így kezdenek BP. HONVÉD-MTK-VM Kispest, 13 V: Palotai (Kőrös, Király). Bp. Honvéd: Gujdár - Paróczai, Kocsis, Garaba, Lukács - Pál, Nagy - Bodonyi, Gyimesi, Dajka, Weimper. MTK-VM: Gáspár - Egervári, Varga, Török, Kovács J. - Kovács B., Borsó, Vági - Koritár, Fülöp, Sebestyén. FTC-DIÓSGYŐR Üllői út, 13. V: Tompa (Bauer, Hartmann). FTC: Zsiborás - Tepszics, Judik, Jancsika, Major - Mészöly Rab, Ádám - Pusztai, Szokolai, Pogány. DVTK: Veréb - Szántó, Salamon, Teodorus, Kutasi - Oláh, Tatár, Görgei - Borostyán, Fükő, Fekete. V: DÓZSA-SZ. MÁV ELŐRE Megyeri út, 16. V: Győri (Divinyi, Dravecz). VI. Dózsa: Rothermel - Viczkó, Dunai, Sarlós, Tóth J. - Jurácsik, Kiss, Nagy - Bodnár, Fazekas, Fekete. MÁV Előre: Paulusz Gy. - Rábaközi, Szabó, Meggyes, Tóth - Ambrus, Litvik, Lechner - Brúder, Lazsányi, László II. VIDEOTON-VOLÁN SC Székesfehérvár. 14.30, V: Lauber (Bay, Kovács). Videoton: Disztl P. - Végh, Kovács J., Baranyi, Horváth - Karsai, Burcsa, Tóth - Nagy, Fehér, Vadász. Volán: Kovács L. - Martos, Hámori, Hatvanger, Márkus — Zombori, Szepesi, Aranyosi — Kékesi, Kellner, Szakál. RÁBA ETO-VASAS Győr. 13. V: Bártfai (Szentkuti, Németh I.). Rába ETO: Pálla - Csonka, Pardavi, Pásztor, Magyar - Hannich, Onhausz, Póczik - Szabó O., Glázer, Pölöskei. Vasas: Mészáros — Török, Hegedűs, Rácz — Halász, Komjáti, Zombori - Müller, Kiss, Váradi, Rixer. PÉCSI VSK-D. KOHÁSZ Pécs. 13. V: Mohácsi (Fekete, Hegedűs). PVSK: Sulyok - Huber, Tallósi, Winkler, Németh — Tóth, Kaszás, Szűcs, Kresz - Szász, Horváth. D. Kohász: Holló - Keller, Giron, Tóth, Virágh - Nagy II, Suka, Fajkusz - Magyar, Szűcs, Kuti. SALGÓTARJÁN-PÉCSI MSC Salgótarján, 13. V: Pádár (Dorozsmai J. Geiger). STC: Kun - Cséki, Kegye, Csiki, Kovács J. - Kiss, Valuch, Fábri - Bíró, Mohácsi, Berindán. PMSC: Bodnár vagy Katzirz - Tapaszti, Torna, Schulteisz, Kincses - Dobány, Dárdai, Lőrincz vagy Kerekes, Varga - Kardos, Réfi. TATABÁNYA-ZALAEGERSZEG Tatabánya, 13. V: Urbán (Kiss, Lázin). Tatabánya: Kiss - Szabó, Lakatos, Emmer, Knapik - Csapó, Barabás, Hermann — P. Nagy, Kovács, Schmidt vagy Dudás. ZTE: Bolemányi - Fodor, Kanász, Mihalecz, Péter - Soós, Antoni, Simon vagy Szimacsek - Horbor, Szentes, Csepregi. DEBRECEN-BÉKÉSCSABA Debrecen, 13. V: Maczkó (Eöry, Jaczina.) DMVSC: Szabó - Kiss, Garamvölgyi, Szigeti, Holla — Szűcs, Somogyi, Szíjgyártó - Tímár, Feledi, Jankovics. Békéscsaba: Tasnádi - Királyvári, Kerekes, Láza, Zsömbörgi — Kőhalmi, Pásztor, Pogács vagy Vágó - Martai, Tisza, Magyar.