Népsport, 1979. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1979-12-01 / 285. szám

XXXV. 285. ♦ 1979. december 1. LABDARÚGÁS Két VB között, válogatottakkal A kispesti „triumvirátus” várja az új feladatokat A világbajnokság­cember 3-án a szövetség vezetői Svájcban­ tárgyalnak a jövendő VB-ellenfelek képviselőivel. Az ügy ,,forró’': mikor, hol lesznek a sorsdöntő selejtezők? Jövőre tehát csapat kell, olyan együttes, amely helyt tud állni Anglia, Svájc, Norvégia és Ro­mánia ellen. Kik kerülnek be a csapatba? Nagy kérdés! Olimpiai válogatottunk a cél­egyenesben van a selejtezőkön. Már csak egy mérkőzést kell ját­szania az európai Keleti csoport­ban Csehszlovákia ellen. Igaz, még sok az idő addig, csak áp­rilis 13-án lép pályára a DVTK- ra épülő olimpiai gárda Prágá­ban. Ott lehetün­k tehát Moszkvá­ban, ha az utolsó akadályt is si­kerrel vesszük. És ebben az eset­ben milyen magyar csapat sze­repel a VB-selej­tezőkön ? A kérdésre ma még nem le­het választ adni. Tény, ha kijutunk Moszkvába, akkor olyan sikerélményt sze­rezhet a válogatott törzsét ké­pező játékosaiyag, amely lendü­letet adhat a többieknek is. A SzaszPtpc most várako­szó ,vezetes­zással tekint a jövő elébe. Számít az olimpiái csapat jelentős erőire, ugyanak­kor bízik abban, hogy a VB-t is megjártak közül többen ver­senyre akarnak kelni az idén sokat szerepelt válogatottakkal. Így egészséges verseny alakul­hat ki az egyes posztokon a csa­patba kerülésért. A VB-n szerepeltek nagy ér­deklődéssel figyelték az olim­­piások­at. Gyakorta esett szó kö­zöttük arról, hogy Szántó, Ve­réb, Kiss és a többiek olyan missziót teljesítenek, amely lab­darúgásunk felemelkedéséhez járul hozzá. Tehát közös ügyet szolgálnak a mai válogatottak. Kispestre azzal a határozott szándékkal mentünk, hogy a Mundialt megjárt három Hon­véd-játékos: Gujdár, Kocsis és Pintér felől tájékozódjunk. Fi­gyeltük Gujdárt és Kocsist az edzésen, s egy darabig ezt tet­te Pintér is, aki még kicsit távol van attól, hogy ott edd­­zen a többiekkel. Elöljáróban annyit, hogy Ti­­chor már tavaly kora ősszel di­csérte mindhármukat. Az elsőik között álltak talpra a VB-sorok után, s beálltak a sorba, volt emberi tartásuk, nem adták bú­nak a fejüket. Nem véletlen, hogy tavaly ősszel a Bp. Honvéd kitűnően szerepelt a bajn­okságban. Úgy zárta az évet, hogy az élen állt, s az UEFA Kupában már a legjobb nyolc között várta a ja­nuárban sorra került sorsolást, amely akkor a Duisburg csapa­tával hozta össze a piros-fehé­reket. Akkor nem tudtak továbblép­ni. Kiestek a kupából, s a baj­nokságban a tartalékos csapat sokszor csak árnyéka volt ön­magának. Itt miat Ac­ megint sok bízott IUcs ol­­tató elemet hor­doz magában. Pintér korai sé­rülése után is megállta helyét a Bp. Honvéd, s most is a­z első helyen áll. Ebben a pozícióban várja az MTK-VM-et és a Vi­deotont is — odahaza. Készülnek az új feladatokra, Kocsis, Gujdár, Pintér pedig a­rra, hogy újra válogatott lehes­sen. Az edzés — tükör. Sok min­dent visszaad abból, amit a já­tékos tenni akar. Mély, sáros volt a talaj, ami­kor kint jártunk Kispesten. Fújt a szél, esett az eső. Gujdár me­legítőjén hatalmas sárdarabok éktelenkedtek. Nem kímélte ma­gát és a hangszálait sem. Az edzőmérkőzésen irányította a tár­sait. Dicsért is, korholt is. És úgy futott ki a kapuból, mint a bajnokin. Tetszett, ami­kor a földet verte mérgében, mert potyagólt kapott. Azt írtuk jegyzetfüzetünkbe. ..Aki így gyakorol, vissza akar kerülni a legjobbak közé!” Kocsis István ezúttal közép­csatárt játszott. Néha elálldogált az ellenfél kapuja előtt. Majd amikor labdát kapott meglódult, futott előre. Kapott egy nagyot. Lassan állt fel, letörölte a sarat magáról. Sántikált, de azért visz­­szaért, amikor labdát kellett szereznie. Félreérthetetlen vele az edzői szándék: játsszon csa­tárt, gyakorolja a másik posztot. Hátha megtanul valamit a hol­napi ellenfél repertoárjából, s akkor talán elkerülhet a csapata egy gólt. Újabb jegyzettsor­ ,j Ko­csis is azok közé tartozhat, akik­re lehet majd számítani.” Pintér Sándor? Vele minden kapitány számol. Még sérülten is. Várják, hogy újra játsszon. Leülünk beszélgetni az edzés után. Tichy is, Komora is hall­gatja. Tele van tervekkel. Mintha nem rázik. És nemsokára futhat is. A következő lépés már — edzés, labdával. Keveset beszél. Az úszás, a kerékpározás leköti. Most ez a következő láncszem. A futás már újabb állomás. A játék meg a végső cél. A VB-vel kapcsolatosan ,,adóssága” van. Be akart kerülni az argentínai VB válogatott csapatába. De et­től messze elmaradt. Újabb sor a jegyzetfüzetben: ..Pintér vissza fogja verekedni magát a válogatottba!” Hárman 12 válogatott talál­nál in­dut­kozón szerepeltek, s több mint 700 NB I-es talál­kozót hagytak maguk mögött. Tervük tiszteletet parancsoló: vissza akarják küzdeni magu­kat a válogatottba. És Tichy La­jos szerint erre képességük, tu­dásuk, szorgalmuk, alkalmassá te­szi őket. A többi a pályán dől el. A sikeres vizsgát az jelenti, ha a nevük bekerül majd dr. Lakat Károly jegyzetfüzetébe is. V. B. „Gujdárnál azt írtuk a jegyzetfüzetünkbe: aki így gyakorol, az vissza akar kerülni a legjobbak közé!”... s Sztanyiszlavszkij, a mo­dern színház egyik legna­gyobb teoretikusa mondta: „Ahhoz, hogy valakiről megtudjuk, nagy színész, elég ha bejön a színpadra, s annyit mond: „Uram, a kocsi előállt!” Ahhoz azon­ban, hogy valakiről meg­állapítsuk, zseni — egyszer­­ oda kell adni neki Hamlet szerepét...” Magyar Lajos, a Rába ETO harmincadik éve felé járó balhátvédje eddig nem keve­sebb, min­t 225 (!) alkalom­mal játszhatta el az NB I- ben ezt a bizonyos, „Uram, a kocsi előállt!” szerepet. Része volt parádés szerep­­osztásokban, de részt vett gyengébb társulati előadáso­kon is. Élvezte a vastaps örömét, szégyenkezett, ami­kor füttykoncert kísérte tár­saival együtt az öltözőbe. Együtt sírt, együtt nevetett a csapattal. „Ha évekkel ezelőtt Izsáki Laci nem szenved súlyos sé­rülést akkor engem talán manapság már senki sem is­mer úgy, mint labdarúgót. Balszélsőt játszottam akko­riban, nem igazán jól, de tu­lajdonképpen nem is rosz­­szul... Aztán történt, ami történt. Dombos Peti bácsi, az akkori edzőnk a balhát­­véd helyére állított, s most már nagy valószínűség sze­rint erről a posztról megyek majd „nyugdíjba.” Orbán „Fater” mellett kezdtem a bekkéletet, tőle tanultam meg a fegyelmet, a sportsze­rűséget, az ellenfél minden­kori tiszteletét. Remek útra­­valót adott. Nekem eddig csak előnyöm származott abból, hogy soha nem keve­redtem botrányokba, nem volt hangos a nevemtől a város, olyat, hogy „Magyar­­ügy”, nem ismertek a klub­nál __ Igaz, a fény, a csil­logás, a pompa is elkerült. Sokszor elgondolkozom, nem lett volna-e kifizetődőbb a másik, a kacskaringósabb utat járni. Aztán rájövök: úgy jó, ahogy történt. De azért az igazán nagy tett hi­ánya, egy valóban koronának számító fellépés, az nagyon hiányzik... Magyar Lajos 225 bajnoki mérkőzést játszott az élvo­nalban úgy, hogy egyetlen egyszer sem volt kiállítva! Védő esetében ez a tény, ta­lán világcsúcsnak számít, ha­zai pályán mindenesetre szinte párját ritkítja. A fel­gyorsult, mind lüktetőbbé, pergőbbé váló játékban min­dig józannak, megfontoltnak, higgadtnak, sportszerűnek maradni nehezebb dolog, mint mondjuk tinédzserként pókerarccal végighallgatni egy Boney M. koncertet... Lajosnál azonban soha sem szaladt fel a pumpa, nem vehetett olyan fordulatot a játék, hogy ő ámokfutó mód­jára üssön-vágjon, csípjen, rúgjon, harapjon maga kö­rül. Rezzenéstelen arccal tűr­te, ha kicselezték, nem len­dült rúgásra, buktatásra a lába, ha lefutották, nem ren­dezett ,,tisztogatást”, ha a 16-oson belül a kelleténél is forróbb volt a levegő, na­gyobb a forgalom. Mindig és mindenkor futballozni próbált. Egyszerűen, tisztán, sportszerűen, valahogy úgy, ahogyan azt „anno” az an­gol tanítómesterek elképzel­ték, megálmodták. „Ahogy egyre-másra teltek­­múltak­ a bajnoki idények, úgy a ISO. bajnoki találko­zóm táján egy beszélgetés­ben felmerült, hogy engem még soha sem állítottak ki, olyan vélemény is kereke­dett, miszerint: nem lehet igazán jó védő az, akinek soha nem kell idő előtt el­hagynia a pályát. Vannak, akikbe úgy■ él a korszerű, az igazi hátvéd képe, hogy esetenként durva, mint a lapokról, nem kér és nem ad kegyelmet, a „szükség törvényt bont” elv hangoz­tatásával saját játékostársát is elbuktatja, ha az ered­mény, a pillanatnyi szituá­ció úgy kívánja. Nos, én ezekkel a véleményekkel egyáltalán nem értek egyet. Jó, kell a keménység, ezt­­ nem vitatom. De a magyar mezőnyben manapság nem fickándoznak úgy a csatá­rok, hogy azokat csak dur­vaságok, kíméletlenségek árán lehessen megfékezni. Nekem kifejezetten fizikai fájdalmat jelent, ha valaki­be véletlenül belerúgok — a futball olyan játék, hogy ez előfordul akkor is, ha az ember egyáltalán nem akar­ja. .. — éppen eleget voltam sérült ahhoz, hogy tudjam, mit jelent egy futballistá­nak, ha harcképtelenné vá­lik. Komolyan mondom, na­gyon kérem, hogy ne ve­gyék „púderszövegnek” de én nem tudnék elaludni es­te akkor, ha előzőleg, dél­után a futballpályán valaki­nek sérülést okoztam. Ilyen vagyok. Mit tehetek? Én már nem fogok megváltozni ...” . Szó, ami szó: a harminca­dik esztendő határán sen­ki­től sem várhatjuk el, hogy kibújjék a bőréből, alapve­tően más ember legyen­­hol­­nap, mint amilyen tegnap volt. Magyar Lajos esete sze­rencsés, tőle nem is vár sen­ki metamorfózist. Esztendők óta meglep­ő, rendre ..riadó­készültségbe” helyezett eré­nyeit — megfelelő emberfo­gás, jó szerelőkészség, az egykori csatármúltból adódó támadó szellem — kell fej­lesztenie, s akkor még a nagy álom, az a bizonyos ..nagy fellépés” sem elképzelhetet­len. Hiszen Magyar Lajos­ban minden olyan erény meg­van, ami kiemelheti őt a szürke közkatonák sorából, s egyszer talán oda is eljut­tathatja, ahová mostanság még csak legszebb álmaiban vágyik. „Az ember egy bizonyos kor elérkeztével törvénysze­rűen leltárt készít. Végigsza­lad az eseményeken, talál olyat, amit nagyon jó lenne újra átélni — egyszer példá­ul megvertük a Vasast, még balszélsőt játszottam s két gólt rúgtam de akad olyan is, amit gyorsan el kel­lene felejteni. (Te nagy ég, hogy estünk mi ki a Juven­­tus ellen a kupából? .. .) Sze­rintem az a játékos érezheti boldognak elégedettnek ma­gát, akinek több „bár csak visszatérne” emléke marad fent a rostán, mint elveten­dő, elfelejtendő eset. Én úgy érzem, ilyen futballista va­gyok. A teljes boldogsághoz azonban még ennél is több kell. Abban az olimpiai vá­logatottban például, amelyik most a csehszlovákok ellen szerepelt, nagyon szívesen játszottam volna . .. Közé­jük valónak érzem magam.” Lakat T. Károly „Uram, a kocsi előállt!” NÉPSPORT 3 • NB I-es mérkőzésen kapott, két sárgalapos figyel­meztetésük miatt a 14. fordulóban a következők nem lép­hetnek pályára: Tóth A. (V. Dózsa), Ebedli (Volán), Sza­bó (PVSK), Vépi és Ebedli (FTC), Segesvári (D. Kohász), Varga I (Bp. Honvéd), Budavári (Békéscsaba). K • Több mint egyhónapos kihagyás után — középpá­lyásként — ismét helyet kap a Ferencvárosban a boka­­szalag-sérüléséből felgyógyult Ral. • Az újpesti Dunai bokája a hétközi edzésen kifor­dult, Kolárnak pedig Achilles-in bántalmai vannak. A kö­zéppályás semmiképpen sem játszhat, a söprögető azon­ban valószínűleg az V. Dózsa rendelkezésére áll szombaton. • Szeptember 5. óta először kap helyet a Bp. Hon­véd kezdőcsapatában Lukács. Nélkülözik viszont a piros­­fehérek a beteg Kozmát. • Kovács L., Szabó, Ferencz, Májer és Tieber után Csongrádi is harcképtelenné vált. Szóhoz jut a Videoton­ban az újonc Fehér és az eddig csak csereként szerepelt Tóth és Vadász.­­ A zalaegerszegi Kereki sérülése hosszabb gyógyke­zelést igényel. A labdarúgó ősszel már nem állhat csapata rendelkezésére. AZ NB I ÁLLÁSA Pirlinger Mihály A 15. forduló (december 1.) műsora: Bp. Honvéd—Videoton, DVTK—U. Dózsa, MTK-VM— FTC, Vasas—FTC, D. Kohász- Volán, Békéscsaba—PMSC, MÁV Előre—DMVSC, PVSK— Tatabánya, ZTE—Rába ETO, Bp. Honvéd—MTK-VM — FTC—Diósgyőr 1 U. Dózsa—MÁV Előre 1 Videoton—Volán 1 Rába ETO—Vasas 2 PVSK—D. Kohász 1 STC—PMSC 1 Tatabánya—ZTE — Debrecen—Békéscsaba­­ (az MTK-VM ügyvezető elnöke) 1. Bp. Honv. 13 7 4 2 22-15 18 2. Videoton 13 7 3 3 30-18 17 3. FTC 13 6 5 2 29-17 17 4. Vasas 13 6 4 3 32-23 16 5. Debrecen 13 5 5 3 19-14 15 6. DVTK 13 7 1 5 17-12 15 7. ZTE 13 6 3 4 20-18 15 8. Rába 13 7 1 5 23-24 15 9. MTK-VM 13 5 4 4 23-21 14 10. Tatab. 13 5 3 5 20-19 13 11. PMSC 13 4 4 5 17-15 12 12. Békéscs. 13 4 4 5 18-23 12 13. U. Dózsa 13 4 3 6 24-29 11 14. MÁV E. 13 3 5 5 15-20 11 15. Volán SC 13 3 4 6 16-25 10 16. FTC 13 1 6 6 14-21 8 17. Dunaújv. 13 2 4 7 16-25 8 18. PVSK 13 2 3 8 12-28 7 így kezdenek BP. HONVÉD-MTK-VM Kispest, 13 V: Palotai (Kőrös, Király). Bp. Honvéd: Gujdár - Paróczai, Kocsis, Garaba, Lu­kács - Pál, Nagy - Bodonyi, Gyimesi, Dajka, Weimper. MTK-VM: Gáspár - Egervári, Varga, Török, Kovács J. - Kovács B., Borsó, Vági - Koritár, Fülöp, Sebestyén. FTC-DIÓSGYŐR Üllői út, 13. V: Tompa (Bauer, Hartmann). FTC: Zsiborás - Tepszics, Judik, Jancsika, Major - Mé­szöly Rab, Ádám - Pusztai, Szokolai, Pogány. DVTK: Veréb - Szántó, Salamon, Teodoru­s, Kutasi - Oláh, Tatár, Görgei - Borostyán, Fükő, Fekete. V: DÓZSA-SZ. MÁV ELŐRE Megyeri út, 16. V: Győri (Divinyi, Dravecz). VI. Dózsa: Rothermel - Viczkó, Dunai, Sarlós, Tóth J. - Jurácsik, Kiss, Nagy - Bodnár, Fazekas, Fekete. MÁV Előre: Paulusz Gy. - Rábaközi, Szabó, Meggyes, Tóth - Ambrus, Litvik, Lechner - Brúder, Lazsányi, László II. VIDEOTON-VOLÁN SC Székesfehérvár. 14.30, V: Lauber (Bay, Kovács). Videoton: Disztl P. - Végh, Kovács J., Baranyi, Horváth - Karsai, Burcsa, Tóth - Nagy, Fehér, Vadász. Volán: Ko­vács L. - Martos, Hámori, Hatvanger, Márkus — Zombori, Szepesi, Aranyosi — Kékesi, Kellner, Szakál. RÁBA ETO-VASAS Győr. 13. V: Bártfai (Szentkuti, Németh I.). Rába ETO: Pálla - Csonka, Pardavi, Pásztor, Magyar - Hannich, Onhausz, Póczik - Szabó O., Glázer, Pölöskei. Vasas: Mészáros — Török, Hegedűs, Rácz — Halász, Kom­­játi, Zombori - Müller, Kiss, Váradi, Rixer. PÉCSI VSK-D. KOHÁSZ Pécs. 13. V: Mohácsi (Fekete, Hegedűs). PVSK: Sulyok - Huber, Tallósi, Winkler, Németh — Tóth, Kaszás, Szűcs, Kresz - Szász, Horváth. D. Kohász: Holló - Keller, Giron, Tóth, Virágh - Nagy II, Suk­a, Fajkusz - Magyar, Szűcs, Kuti. SALGÓTARJÁN-PÉCSI MSC Salgótarján, 13. V: Pádár (Dorozsmai J. Geiger). STC: Kun - Cséki, Kegye, Csiki, Kovács J. - Kiss, Va­­luch, Fábri - Bíró, Mohácsi, Berindán. PMSC: Bodnár vagy Katzirz - Tapaszti, Torna, Schulteisz, Kincses - Dobány, Dárdai, Lőrincz vagy Kerekes, Varga - Kardos, Réfi. TATABÁNYA-ZALAEGERSZEG Tatabánya, 13. V: Urbán (Kiss, Lázin). Tatabánya: Kiss - Szabó, Lakatos, Emmer, Knapik - Csapó, Barabás, Hermann — P. Nagy, Kovács, Schmidt vagy Dudás. ZTE: Bolemányi - Fodor, Kanász, Mihalecz, Péter - Soós, Antoni, Simon vagy Szimacsek - Horbor, Szentes, Csepregi. DEBRECEN-BÉKÉSCSABA Debrecen, 13. V: Maczkó (Eöry, Jaczina.) DMVSC: Szabó - Kiss, Garamvölgyi, Szigeti, Holla — Szűcs, Somogyi, Szíjgyártó - Tímár, Feledi, Jankovics. Békés­csaba: Tasnádi - Királyvári, Kerekes, Láza, Zsömbörgi — Kőhalmi, Pásztor, Pogács vagy Vágó - Martai, Tisza, Ma­gyar.

Next