Népsport, 1980. augusztus (36. évfolyam, 184-211. szám)
1980-08-01 / 184. szám
XXXVI. 184. ♦ 1980. augusztus 1 (Folytatás a 2. oldalról.) nagyon jól csinálja a lengyel versenyző. Gelencsér úgy állt ki ellene, hogy hevesen támadott. Sajnos, igyekezetében rámozdult egy válldobásra, s ez kakára sikerült Pawlowskinak. — Ne lépj felé! — óvta Gelencsért Moravetz Ferenc edző. Pawlowski azonban újra alápattant és válldobására most waza-arit kapott. Ezt az előnyt végig tartani tudta. A 21 éves lengyel eljutott a csoportági döntőig, ott azonban kikapott a mongol Damdintól, aki lábfelkapás után jukóval verte az Európa-bajnok francia Delvingt-et is. A 23 éves mongol fiú, aki már volt világbajnok (!), döntős lett, és ezzel Gelencsér Imre kiesett a küzdelemből. A végküzdelemre aztán már elfogyott a mongol versenyző ereje. A szovjet Szoloduhin először egy hárompontos (koka) akciót ért el vele szemben, majd a mérkőzésvezető ugyanilyen értékű intéssel sújtotta Damdint, így a szovjet csapat megszerezte második aranyérmét. Eredmények. (Zárójelben a győzelem értékét jelöljük. Rövidítések: Ssippon, W = wazaari, P = pontozással, B = bírói döntéssel.) 65 kg. A nyolc közé jutásért: Nedkov (bolgár)—Branco (portugál) V., Szoloduhin (szovjet)— Krdz (csehszlovák) P., Neenan (brit)—Rabary (madagaszkári) I., Reissmann (NDK-beli)—Young (ausztrál) P., Bledron (szenegáli)—Onmuna (brazil) I., Damdin (mongol)—Delvingt (francia) P., Pachowski (lengyel)—Padilla (mexikói) P., Sambou (szenegáli)—Diallo (guineai) I. A négy közé jutásért: Szoloduhin—Nedkov P., Reissmann—Neenan P., Damdin—Biedron P., Pachowski —Sambou W. A döntőbe jutásért: Szoloduhin—Reissmann I., Damdin—Pachowski P. A döntőben: Szoloduhin— Damdin P. 65 KG. Olimpiai bajnok: Nyikolaj Szoloduhin (Szovjetunió), 2. Damdin (Mongólia), 3. Nedkov (Bulgária) és Pachowski (Lengyelország), 5. Delvingt (Franciaország) és Reissmann (NDK), Gelencsér Imre helyezetlen. A kalapácsvetés döntője nyitotta meg a délutáni műsort. Montreal aranyérmese, Szedih már első, nagyszerűen sikerült dobásával túlszárnyalta honfitársa, Litvinov májusban elért világcsúcsát. Az első óriási dobás szokás szerint, nemcsak tekintélyt biztosított, hanem lélektani hatást is gyakorolt a vetélytársakra. A 25 esztendős kijevi atléta, a régi bajnok, Bondarcsuk tanítványa, a világ eddigi legjobb sorozatával (81.80, 81.46, 79.68, kilépett, 80.98, 80.70) megérdemelten védte meg bajnoki címét. Az első dobása (80.64) után idegeit elvesztő, rendre hibázó Litvinov és Tamm személyében két további szovjet atléta léphetett a győzelmi emelvényre. A magyar férfi 4x100-as váltó a második, az erősebb elődöntőbe került. De két ilyen rossz váltással még az elsőben sem boldogult volna. Csak a harmadik váltás sikerült aránylag jól, de Kiss minden igyekezete ellenére, gyenge idővel, mindössze két váltót sikerült megelőzniük. Az első futódöntő, a 3000 m akadály, Filbert Bayi magánszámának ígérkezett. A volt középtávfutó világcsúcstartó bátran, fergeteges iramban kezdett. (1000 m: 2:38.8.) Egyre gyúrta az iramot, csak Tara tartott három körön át vele. Malinowski Sanchez mögött „kocogott”. Bayi fokozatosan növelte előnyét (2000 m: 5:20.3). A lengyelek montreali ezüstérmese csak két körrel a befejezés előtt eredt igazán Bayi nyomába. Mintegy 30 méteres hátrányát igyekezett ledolgozni. Csengetéskor már alig 10—15 méter volt a két futó közötti különbség. A lengyel frissebbnek tűnt lényegesen jobb technikával vette az akadályokat. A vízesárok előtt belevágott, elment Bagi mellett és nagy hajrával, a világ idei legjobb eredményével nyerte a lengyelek második moszkvai aranyérmét. A női 4x400 m második elődöntőjében, az ötös pályán rajtolt a magyar csapat. Orosz Irén jól tartotta magát, az NDK-futónő mögött másodiknak adta át a botot, bár a váltás lehetett volna jobb. Forgács végig nagy küzdelmet vívott román és lengyel ellenfelével. Petrika másodiknak indult, de lassan kezdett, román vetélytársa a túlsó egyenesben előzte, s bár jól hajrázott, harmadiknak váltott. Pál, Ilona jól osztotta be erejét, többször visszaverte a románok befutójának támadását, a célegyenesben lépésről lépésre csökkentette hátrányát és a célban csaknem befogta a lengyel futónőt. Az NDK négyese természetesen fölényesen győzött, csapatunk harmadikként, országos csúccsal biztosan került a pénteki döntőbe. A férfi 4x400-as elődöntők rajtjára már kigyulladtak a reflektorok és a levegő is erősen lehűlt. Két csapat, a belga és jamaicai feladta, mert egy-egy futója húzódást szenvedett. A második elődöntő volt a legerősebb. A nap harmadik és utolsó döntője az olimpia egyik legszínvonalasabb küzdelmét hozta. A 696 cm-rel kezdő és harmadik kísérletével a 7 m-es álomhatáron egy centivel túljutó Szkacskó már biztos győztesnek tűnt. A káprázatos utolsó sorozat azonban felborította az élen a sorrendet. Előbb Tatjana Kolpakova (706), majd Brigitte Wujak (704) is megelőzte Szkacskót és a női atlétika történetében először egy versenyen három versenyző is túlugrotta a 7 m-es, nemrég még bűvös határt! A Frunzéből való Tatjána, aki csak októberben lesz 21 éves, mindenesetre óriási meglepetésről gondoskodott. Tavaly még csak 663 cm volt a legjobb eredménye, s most három centire megközelítette Bardauskiene világrekordját. A többi helyezett is kitűnően ugrott. A férfi 1500-assok két elődöntője zárta a napot. Az első nagy taktikázást hozott. A lassú első kör után a szovjet Malozemlin próbált erősíteni. Ovett a nyomában maradt, a célegyenes bejáratánál még arra is jutott ideje, hogy kiintegessen a brit szurkolóknak, azután rákapcsolt ... A másodikban sem volt sokkal gyorsabb az iram, a hajrában dőlt el a továbbjutás. Coe a végén besétált a célba, s így pénteken, az atlétika zárónapján összecsaphat a világcsúcs két brit tulajdonosa. FÉRFIAK 4x100 m. Elődöntők: I.: 1. Szovjetunió 38.68, 2. Franciaország 39.01, 3. Bulgária 39.25. II.: 1. NDK 38.65, 2. Lengyelország 38.83, 3. Nagy-Britannia 39.20, 4. Brazília 39.48, 5. Nigéria 39.48, 6. Magyarország (Tatár, Nagy I., Babály, Kiss F.) 39.97. Futamonként az első három, továbbá a brazil és a nigériai váltó került a pénteki döntőbe. 4x400 m. Elődöntők: I.: 1. Szovjetunió 3:01.8, 2. Brazia 3:04.9. II.: 1. NDK 3:03.4, 2. Csehszlovákia 3:03.5, 3. Olaszország 3:03.5, 4. Trinidad-Tobago 3:04.3. HL: 1. Franciaország 3:05.4, 2. Nagy-Britannia 3:05.9. Ezek a váltók kerültek a pénteki döntőbe. 1500 m. Elődöntők: I.: Ovett (brit) 3:43.1, 2. Zdravkovics (jugoszláv) 3:43.4, 3. Busse (NDK- beli) 3:43.5, 4. Cram (brit) 3:43.6. II.: 1. Coe (brit) 3:39.4, 2. Straub (NDK-beli) 3:39.4, 3. Marajo (francia) 3:39.6, 4. Fontanella (olasz) 3:40.1, 5. Plachy (csehszlovák) 3:40.4. Ezek kerültek a pénteki döntőbe. 3000 MÉTER AKADÁLY. Olimpiai bajnok: Bronislaw Malinowski (Lengyelország) 8:09.7, 2. Bayi (Tanzánia) 8:12.5, 3. Tara (Etiópia) 8:13.6, 4. Ramon (Svédország) 8:15.8, 5. Sanchez (Spanyolország) 8:18.0, 6. Gerbi (Olaszország) 8:18.5. KALAPÁCSVETÉS. Olimpiai bajnok: Jurij Szedih (Szovjetunió) 81.80, világcsúcs (régi: 81.66, Litvinov, 1980), 2. Litvinov (Szovjetunió) 80.64, 3. Tamm (Szovjetunió) 78.96, 4. Stenk (NDK) 77.54, 5. Gerstenberg (NDK) 74.60, 6. Dulgerov (Bulgária) 74.04. NDK 4x400 m. Elődöntők: I.: 1. Szovjetunió 3:25.3, 2. Bulgária 3:28.7, 3. Nagy-Britannia 3:29.0. II.: 1. NDK 3:28.7, 2. Lengyelország 3:29.7, 3. Magyarország (Orosz, Forgács, Petrika, Pál) 3:29.7, országos csúcs (régi: 3:30.2 Válogatott, 1980), 4. Románia 3:29.8, 5. Belgium 3:30.7. Ezek a váltók kerültek a pénteki döntőbe. A kétszeres Európa-bajnok Bronislaw Malinowski bravúros hajrával győzött Atlétika Szedih világcsúccsal védte meg bajnokságát (Folytatás az 1. oldalról.) számára, hogy a müncheni olimpiai bajnoknő, a szovjet Melnyik 53.76 m-rel ugyancsak búcsúra kényszerült. A legjobb 12 közé kerültek: Pufe (NDK-beli) 65.52, Petkova- Vergova (bolgár) 65.02, G. Beyer (NDK-beli) 62.86, Leszovaja (szovjet) 62.20, Bozskova (bolgár) 60.84, Tacu (román) 60.40, Murasova (szovjet) 60.32, Jahl (NDK-beli) 60.22, Bartonová (csehszlovák) 59.48, Ritchie (brit) 58.66, Romero (kubai) 58.60, Herczegh (magyar) 57.80. A férfi magasugrásban 221 cm volt a szint. Az A-csoportban tizenegyen, a B-ben öten jutottak át ezen a magasságon. Társiinak a 218, Gibicsárnak pedig már a 215 cm végállomást ■ jelentett. Velük együtt esett ki Borghi, az olasz csúcstartó (228) is. A délelőtti és délutáni versenyek közben Adriaan Paulen, a nemzetközi szövetség, az IAAF elnöke tartott sajtótájékoztatót. Visszautasította az amerikai és a nyugatnémet újságírók vádaskodását a hazai rendezés részrehajlásával kapcsolatban. Már önmagában az is elgondolkoztató, hogy vajon miért éppen e két ország tudósítói bírálják a rendezőket, amelynek versenyzői nem is állnak rajthoz. J. Holder, a versenyek brit technikai ellenőre a sajtóértekezleten kijelentette: — Más nagy versenyeken naponta 10—12 órást nyújtanak be. Most hat versenynap után mindössze két hivatalos panasz érkezett, de egyik sem volt kellően megalapozobb... Az egyes ugró- és dobószámolkal kapcsolatban G. Wieczisk, az NDK szövetségének elnöke baráti beszélgetésünk során megrősítette: — Egyes versenyzőink csalódást okoztak számunkra. Be kell vallanunk, sajnos, nem sikerült formaidőzítésük, akárcsak Paragiéknak... TÁVOLUGRÁS. Olimpiai bajnok : Tatjana Kolpakova (Szovjetunió) 706, olimpiai csúcs, 2. Wujak (NDK) 704, 3. Szkacskó (Szovjetunió) 701, 4. Wlodarczyk (Lengyelország) 695, 5. Siegl (NDK) 687, 6. Nygrynová (Csehszlovákia) 683, Pap Mária 641 cm-rel, Papp Margit 632 cm-rel a selejtezőben kiesett. Balra bizonyított (Folytatás az 1. oldalról.) A szovjet Amgyijev evani bátortalan birkózást leszámítva a magyar nehézsúlyú felnőtt régi önmagához. Olyan ellenfeleket vert meg sorozatban, akikből mondjuk egy EB-n szinte egyet is elég legyőznie ahhoz, hogy érmes legyen. Most viszont az EB-győztes bolgár Ivanov, a román lanka után csütörtökre az NDK-beli Roland Gehrke jutott. A tét óriási volt: a győztes bejut a döntőbe, a vesztes kiesik. Gehrke az egész olimpián azt bizonyította eddig, hogy hatalmas akaraterő munkál benne. Szerdáin este például fantasztikus hajrát vágott ki a bolgár Ivanov ellen, s úgy nyert 5:3-ra. Mi viszont Ballától már nagyon hosszú ideje éppen a bátor kiállást, az átlag feletti küzdőképességet hiányoltuk ____ És most Balla József ismét bizonyított! Egy-egy intést követően háromszor is levitte ellenfelét (máskor egyetlen levitel is csak keservesen szokott sikerülni), s 4:1-es vezetéssel kezdte a harmadik menetet. Addig meg sem állít, míg nem biztosította be győzelmét. Mögékerülés és intés után már 6:1 volt a javára... Továbbra is mozgékony, aktív maradt, így ért miniket a teljesen érthetetlen döntés, hogy a bírók őt is megintették. Sőt, érezhetően rá is szálltak, hiszen — példátlan! — figyelmeztették, hogy könnyen a leléptetés sorsára juthat. Az ellenfélhez, akinek pedig egyetlen akciója sem volt még, egy szót sem szóltak . .. No, de Ballát sem olyan fából faragták, hogy egy percen keresztül semmilyen ellenszert ne találjon. . . Halatt. Keményen kapaszkodott, majd keserves erőpróba után belement Gehrke mögékerülésébe. Azután még egyszer, s míg a szőnyegen az ellenfél karfelszedéssel erőlködött ( persze hiába), eltelt az a hatvan másodperc. Balla 6:4-re győzött. Négy hibaponttal került a döntőbe, hiszen korábban kikapott a szovjet Angyijevtől. A 214 centis lengyel óriás, Sandurski pedig hibapont nélkül készült az estére — előbb Angyijev, majd Balla ellen. Este búcsúzott a CSZKA-csarnok. A kedves, szolgálatkész rendezők például minden újságírónak apró figyelmességgel kedveskedtek. Zöld papírra komputer rajzolt ki egy Misa-figurát, s mellette több nyelven szólt a felirat, hogy ez az olimpiai színhely is visszavárja minden barátját. A búcsú előtt azonban még hátra volt hét mérkőzés. A hétből háromban magyar szereplő is volt... Kovács István válla az előző estén megsérült, de — mint Maróthy István, a Csepel SCVezető edzője elmondta — a győzelmet tűzte ki célul. Reményeink hamar semmivé lettek. Az idén kiemelkedő formába lendült bolgár Iszmail Abilov ellen bajnokunk rossz felfogásban kezdett, s mint kiderült, javítani már nem maradt idő... Nem ment közel ellenféhez, nem próbálkozott kötöttfogású akciókkal, amelyeknek pedig mestere. Távolról viszont Abilov tudott indítani: felkapta Kovácsot, maga elé vágta, majd rövid tusakodás után tusolta. Ezzel Iszmail Abilov már olimpiai bajnok volt! (Folytatás a 4. oldalon) A LIDÉRCNYOMÁS ELMÚLT® "Mint a mesében vagy a bibliában, hét szűk esztendőt kellett kiböjtölniük a magyar súlyemelőknek, hogy összetettben ismét legyen aranyérmesünk felnőtt világversenyen. A hét szűk esztendőben a montreali olimpián kívül világ- és Európa-bajnokságok következtek rendre, úgy, hogy még ezüst- vagy bronzérem is csak egy-kettő jutott, legfeljebb néhány fogásnemi siker enyhítette a fájó sebeket. Mert, bizony, még a világversenyek olimpiai pontszámítás szerinti teljes értékelése, s a VB-pontszámítások eredménye sem volt túl szívderítő, hiszen a legtöbbször mérsékelt teljesítményeket, néha harmadik, általában negyedik helyezést hozott. Ezekhez viszonyítva a magyar súlyemelő-válogatott moszkvai szereplése egyszerre örvendetes és elgondolkoztató, örvendetes, hisz Baczakó révén végre ismét van összetett olimpiai címvédőnk (egyben háromszoros világbajnokunk), a kiesések és a végső sorrend miatt viszont nagyon is töprengésre késztető. Ha csak az éremtáblán — holtversenyben — elfoglalt harmadik helyezést látnánk, csupa öröm lenne az élet. De látnunk kell a hat között elfoglalt helyünket is, amely az elért pontok, de még az érmek összesítésében sem anynyira fényes, mint az évek óta várt arany- és az azt jól kiegészítő bronzérem. Íme, az a kulcs, amely segít a gyorsmérlegelésben, amelyen 40 ország 173 válogatottja rajtolt, s amely fantasztikus csúcssorozatot hozott. Moszkvában összesen 18 világcsúcs született, 68 olimpiai csúcsot javítottak meg és nyolc ifjúsági világcsúcsot is átírtak. Az országos csúcsoknak száma egyenesen a fél ezret haladta meg — mint hírügynökségi jelentésből megtudtuk —, s ehhez, ha csak kismértékben is, de a mieink szintén hozzájárultak, hiszen Oláh és Stefanovics két-két csúcsot, Baczakó pedig hármat javított meg. A 18 pont ennek ellenére kevés! — Sajnos, a világversenyeken évek óta nem jön ki igazán versenyzőinkből az a képesség és felkészültség, ami bennük van — mondta Aján Tamás főtitkár. A kiesések és a várttól elmaradó teljesítmények után aligha kell ezt hosszan bizonyítani. De egyetlen mozzanat azért említést érdemel. A súlyemelésben az olimpia egyúttal világbajnokság is, amelyen a fogásnemekben is hirdetnek eredményt, a pontversenyt pedig szakításban, lökésben és összetettben egyaránt 1-től 10-ig számítják. Nos, a VB éremtábláján 14 arany-, 6 ezüst- és 3 bronzéremmel a Szovjetunió lett az első a csak 7 aranyat, 8 ezüstöt és 5 bronzot szerzett bolgárok, illetve a 3 aranyat és 6 bronzot szerzett magyarok előtt. A pontversenyben viszont itt is jóval hátrább szorultunk. íme: 1. Szovjetunió 250, 2. Bulgária 249, 3. Lengyelország 186, 4. NDK 173, 5. Csehszlovákia 163, 6. Magyarország 156, 7. Kuba 148, 8. Románia 85, 9. KNDK 75, 10. Svédország 40 ponttal, (összesen 26 ország szerzett pontot!) Kétségtelen, hogy ezen az olimpián minden plusz kiló, és minden plusz pont rendkívüli teljesítményt jelentett. Gondoljunk csak Jurik Vardanyan örökre emlékezetes különműsorára, és teljesítményére, amelylyel még két súlycsoporttal feljebb is győztes lehetett volna, vagy emlékezzünk a nagy elbukásokra, elsősorban Rigertére, hisz a kudarcot mindig a kockáztatás okozta. Az olimpián szerepelt összes súlyemelő-válogatott, ezen belül a magyar csapat számára a verseny útmutatást adott a hogyan továbbhoz. Számunkra a legnagyobb sikert az jelenti, hogy végre elmúlt a lidércnyomás, sikerült bebizonyítani, hogy a mieink is képesek öszszetett győzelemre. S ha egyelőre nem is léphetnek Vardanyan vagy Ruszev nyomdokaiba (Vardanyan az Aranykilók trófeát is elnyerte Ruszev előtt), megadhatják azt a hitet, hogy a magyar súlyemelők ismét versenyre kelhetnek a legjobbakkal is... A fentiekből kitűnik, hogy a olyan olimpiai versenymérleg nem rossz: a nyolc éremszerző és a 13 pontszerző között foglalunk helyet egy Ország 1. 2. 3. 4. 5. 6. Össz. össz érem pont Szovjetunió5 3 _ _ _ _ 8 50 Bulgária2 4 2 — 1 _ 9 44 Lengyelország— — 3 2 2 2 9 24 NDK— 2 1 2 1 1 7 23 Csehszlovákia1 — 1 2 1 2 7 21 Magyarország1 — 1 1 1 2 6 18 Kuba1 — 1 1 1 1 5 17 Koreai NDK— 1 1 — 1 — 3 11 Franciaország— — — 1 — — 1 3 Svédország— — — 1 — — 1 3 Románia— — — — 1 1 2 3 Ausztria— — — — 1 _ 1 2 Finnország— — — — — 1 1 1 NÉPSPORT 3 Ismét ezüst! Balta József, az FTC 25 esztendős hétszeres bajnok nehézsúlyú szabadfogású birkózója megismételte montreali bravúrjait: ismét ezüstérmet szerzett. Hosszú-hoszszú évek óta tartják a súlycsoport egyik klasszisának. Az 1977-as VB-n bronzérmet nyert és számos EB-n volt érmes. Tulajdonképpen már mindenkit legyőzött a világklasszisok közül, csak egyetlen egyet nem: a szovjet Angyijevet. A betegség miatti hosszú kiesés után, az olimpia előtti mátraházi felkészülésen mármár az ájulásig edzett. Dr. Hegedűs Csaba szövetségi kapitány különös figyelemmel kísérte munkáját. S a verseny az edzőt és a versenyzőt igazolta! Balla az első fordulóban legyőze az Európa-bajnokot, aztán a nagyágyúk közül az NDK-beli Gebrkét és a második helyért vívott óriási küzdelemben a lengyel Sandurskit. Kruj Iván tanítványa ismét „hozta” magát! Újra alobogón Nyílt titok volt, sokan aranyérmet vártak Kovács Istvántól. Nagy elvárás volt ez, hiszen a szabadfogású birkózás 82 kilogrammos súlycsoportjában iszonyúan erős a mezőny. A bolgár Abilov és a szovjet Aracilov világversenyek sorát nyerte már, ellenük senki sem mehet biztosra. Kovács ugyan legyőzte már őket, de vesztett is velük szemben. Tudtuk, nehéz dolga lesz bajnokunknak, de kitől várjunk jó helyezést, illetve győzelmet, ha nem egy világbajnoktól. A Csepel nagyon erős célratörő versenyzője ezúttal már az első fordulókban botladozott, nem tudta igazi formáját hozni. Helyezésével mégsem okozott csalódást, hiszen csak a fent említett két világklasszis tudott eléje kerülni. Az a mód azonban, ahogyan vereséget szenvedett tőlük ... Hát, azért kár volt...