Népsport, 1982. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1982-04-01 / 76. szám
XXXVIII. 76. ♦ 1982. április 1, Labdarúgás A Mundial jegyében Üldözni kell a szerencsét! ballista, mint Bodonyi, „zárlatot kap”, amint megpillantja a kapusok kétségbeesett arckifejezését a három léc alkotta keretben? „Elsősorban,z idegállapot kérdése, sikerül-e a gólvonal mögé tuszkolnom a bőrt. Ha megy a játék, akkor rendszerint jön a gól is. Ha nem, akkor hiába akarom beerőltetni a labdát a kapuba. És az még csak hagyján, hogy a srácok néha igencsak cifrákat mondanak oda, de belém hasít a gondolat: lehet, hogy most ment el a meccs? ... Ugyanakkor nincs mese, minél előbb túl kell tennie magát az embernek rajta, mert ha nem, akkor legközelebb még helyzete sem lesz__ Még mindig nem tudtam igazán leszokni a kapkodásról, pedig amúgy nyugodt embernek kifejezetten ismerem magam.” A fürgelábú +szélső időnként bizony redőket kényszerít a kispesti vezetők mostanában amúgy is gondterhelt Ausztráliában még csak homlokára. Azzal például, bosszankodott, Új-Zélandon hogy a válogatottban, amikor viszont már „csábító” aján szóhoz jut, jó néhányszor gólattal lepte meg a télen a lókkal , jó teljesítménnyel élválogatott túrájának meneddemli ki a szakvezetés dicsérsete Bodonyi Bélát. Ne retét, hogy valaki is arra gondol- „Egy valami talán némileg jön, hogy valamelyik világ magyarázza ezt a helyzetet. hírű profi klub érdeklődött Mégpedig az, hogy az utódvolna a villámléptű kispesti bi időben a Honvédban gyakrabb szélső iránt. Az ajánlatban változik a középpályás így szólt: ha Bodonyi a túrán sor összetétele. Márpedig én adódó gólhelyzetei közül leg az ott játszóknak vagyok kialább minden negyediket beszolgáltatva csaknem teljes ragja, akkor egyenként száz mértékben. Ha jól indítanak, dollár üti a markát! félig már nyert ügyem van... A buksza zárva maradt... Ugyanakkor azt sem tagadom, bennem a címeres mez ..... zárva bizony, pedig felvétele egyúttal olyan belső azért öt gólt mégiscsak ősz- energiákat szabadit fel, hogy szekapartam az egy hónap azt nem is tudom szavakban alatt. Most mondjam azt, elmondani. Azt csakis érezni hogy saját számításaim sze lehet! Amikor a Himnuszt mint nem is volt több helyre hallgatom a pályán, vagy sem, mint tizenöt, vagyis akárcsak a kispad előtt állva, minden harmadikból betalál- mindig eszembe jut, hogy hátam? ... Ettől függetlenül rom évvel ezelőtt két hónaszerintem nincs a világon Pto mozdulatlanul kellett seolyan futballista, aki összesküdnöm a kórházban egy lehetőségét gólra váltaná! vírusos izületi gyulladás Még Gerd Müller sem tudta miatt, és még az is kérdéses ezt megcsinálni, pedig ha volt, hogy valaha sétálnavalaki, akkor ő aztán igazán tok-e az utcán . .." érezte, mikor hova pattan ki mondjuk a kapusról a labda. Mostanság, különösen az Olyan ez a góllövés, mint a osztrákok elleni fiaskó után horgászás. Amikor a legjobb ismét élénk vita tárgyát kában akarok betalálni, akkor pezi: Fazekas vagy Bodonyi az istennek se sikerül a „ka legyen-e a válogatott jobbpás”, aztán meg olyankor szélsője? Ami tény: Bodonyi van „fogás” néha kettesével tizenkét válogatottsága közül is, amikor nem is számít rá négyszer volt csak kezdőemaz ember... Egy szó mint bér, de így is négy gólt száz, szerintem jó adag szó- mondhat magáénak címeres lencse is az egész! Az más mezben... kérdés, hogy a szerencsét viszont állandóan üldözni „ ... ettől függetlenül ma kell... sincsenek illúzióim a képességeimről. Fazekas alapvet Ami azt illeti, Bodonyi Bé tcén jobb futballista, mint én, lát igazán nem vádolhatja nem is beszélve óriási rutinsenki sem azzal, hogy túlsájáról. Ami esetleg mellettemgosan „békén hagyná” a szószót, az az, hogy csaknem tíz rencsét. Azon túl, hogy jó évvel vagyok fiatalabb női én pillanatban ő a Bp. Honda, meg talán az, hogy én kivéá legeredményesebb futzony nekimegyek a világ ballistája a maga nyolc gól- akármelyik védőjének. . . Mijóval, íme, álljon itt példa- nél nagyobb a tét, annál jobként néhány idézet a mostaniban érzem magam a meccsbajnokság tudósításaiból. Az előtt, egyáltalán nem ijednék optika természetesen ezúttal meg például az argentinoktól kizárólag Bodonyi tetteit kö- vagy a belgáktól! De tisztázottban vagyok vele, meglehető... Bodonyi rávezette a sen kevés az esélyem arra, labdát a kijutó Szabó kapus hogy Fazekas Lacit kiszorítra, aztán 10 méterről a bal sam. Ahhoz az kellene, hogy kapufát találta el... egy előő öt perc alatt nyolcszor ötrevágott labdával Bodonyi essen a labdán, ugyanakkor iramodott meg középen, de én minden bajnokin szupera kifutó és vetődő Katzirz formát mutassak. Mindkettőlábának rúgta... Bodonyi már nem elég kevés a valószínűség kifutó Kovácson is túljugó... De nekifeszülök tott, de a kapus visszavetőd munkának, mert mindenképp a ve megkaparintotta előle a pen ott akarok lenni Spalabdát... Bodonyi faképnél nyol országban, még ha csak hagytam Szekrényest, de a kispadon is! Aztán egyszer méterről az eléje vetődő Kocsak visszavonul Fazekas rács felett nagy helyzetből Bár lehet, hogy kiszúrvecentiméterekkel a jobb kapu sem, és ő lesz a magyar fa mellé emelt... Bodonyi Matthews...” nagy szóló végén 4 méterről + gyatrán lőtt. A de Rabcsák Akár így lesz, akár nem, spárgázva mentett... Bodo egy biztos: Bodonyi Béla donyit annyira meglepte a számára Spanyolország eddig nagy helyzet, hogy 6 méter szerencsés ómennak bízóról a keresztlécet találta teli- nyúlt. Emlékezzünk csak: a be pedig Varga már verve legutóbbi két magyar—spavol • • ■ . , , nyálon is a hálóba talált... _És ezzel a lista^ meg ^ ko- És alig több, mint két hónap rantsem teljes. Vajon mi le- múlva Spanyolországban lehet az oka annak, hogy egy dal útjára a labda — amolyan rutinos, gyors, jó rúgó- lágbajnokságon! technikával rendelkező fut- Zsiday István NÉPSPORT 3 AZ MNK-DÖNTŐBE JUTÁSÉRT Újpesti Dózsa—Békéscsaba 1-0 (0-0) Megyeri út, 3000 néző. Vezette: Jaczina (Bay, Kurmai), látszik, csak V. Dózsa: Szendrei — Nerédi, Kovács .„ Kovács B„ telt erejéből, egyetlen gólra Tóth — Kardos, Kisznyér, Steidl — Szűcs, Nagy, Bodnár, méterről a felvetődő Rabcsák Békéscsaba: Rabcsák — Rácz, Kerekes, Tisza, Fabulya mellett kapu mellé gurított. — Steigerwald, Pásztor, Kőhalmi, Csepregi — Kanyári, Cseh. Csere: Pásztor helyett Ravasz az 50. percben, Kőhalmi helyett Újvári a 66. percben. Gólszerző: Kardos a 63. percben. Sárga lap: Kovács B. az 54. percben, Újvári a 75. percben, Steidl a 85. percben. Szögletarány: 8:4 (3:2) az V. Dózsa javára. Az első 20 percben Rabcsák alakításai szórakoztatták a közönséget. Előbb 17 méterre futott ki, aztán már kapujától 25 méterre fogta meg a labdát, harmadszorra jó 35 métert nyargalt előre, elegánsan szerelte a gyámoltalan Bodnárt és ügyesen indított. A másik oldalon Szendreit a 21. percben láttuk először munkában. Ekkor Kerekes lövését hárította pompás reflexszel. Tapsot is kapott érte. A 27. percben Bodnár a teljesen tiszta helyzetben levő Steidl elé gurított, Rabcsák és két védő is a földön feküdt, a középpályás azonban ügyetlenül a jobb sarok mellé lőtt. A 35. percben Kerekes emelt ki mesterien egy labdát Nagy elől, majd Rabcsák vétett el egy szögletrúgást. A labda alá szaladt, Pásztor azonban mentett. A 43. percben megint Steidl hívta fel magára a figyelmet, mert 5 méterről kapu fölé fejelt! SZÜNET UTÁN vezetést szerezhetett volna a Békéscsaba. Rácz kitűnő labdát adott Cseh elé, aki közvetlen közelről Szendrei mellett a jobb sarok melé gurított. Nagy a másik oldalon bizonyította, hogy ő még ennél nagyobb helyzetet is képes elügyetlenkedni, három méterről küldte a labdát a bal sarok mellé. Az 54. percben villant az első sárga lap, Kovács B. kapta reklamálásért. A játékvezető addig rendkívül elnéző volt, főleg a vendégekkel szemben. Rendre megelégedett a figyelmeztetéssel, pedig már elő kellett volna vennie a sárga lapot. Az 57. percben Csepregi közeli lövését hárította bravúrral Szendrei. A következő két esemény főszereplője Kardos volt, előbb a saját kapuja előtt rúgott lyukat, de szerencséjére Ravasz későn ismerte fel a kínálkozó nagy lehetőséget. Aztán a S3. percben megint a nyurga középpályás volt a főszereplő, Kisznyer baloldali középre adását az egész békéscsabai védelem és két Dózsa csatár is elvétette, Kardos ott termett és 5 méterről a kapu bal oldalában helyezett. 1-0. A 73. percben Kardos újra gólhelyzetbe került, de úgy A hajrában a játékvezető már hamarabb a sárga lap után nyúlt, és még két nevet írt fel rá; előbb a 75. percben Újváriét, aki Bodnárt vágta fel. A 85. percben Steidl neve zárta a sort, Ö Steigerwaldot vágta fel. Ez a 90 perc nem volt méltó az MNK-elődöntőhöz. Amikor a játékvezető lefújta a találkozót, jól lehetett hallani a hazai szurkolók ajkáról, feltörő sóhajt. Az újpestiek a csapattal együtt valósággal kiszenvedték ezt a soványka győzelmet. Már az összeállítás felírásánál éreztük, hogy ezen a mérkőzésen nem sok gól születik majd. Hol vannak már azok régi szép idők, amikor a a lila-fehér csatárok valóságos gólparádét szoktak rendezni a Megyeri úton ... Most szerény utódaik, Szűcs és Bodnár, valamint a sérüléséből éppen csak felépült Nagy próbálta bevenni Rabcsák kapuját. Ez — nekik — nem sikerült. Végül is Kardos — aki rengeteget csetlett-botlott — beleszaladt egy olyan beadásba, amelyet előtte öten is elvétettek. A hazai lilafehérek igen mérsékelt teljesítményt nyújtottak. Jellemzésül annyit, hogy amikor jókat próbáltunk keresni a mérkőzés végén, szinte nem akadt egyetlen olyan játékos sem, aki a bajnoki mérkőzések értékskálája alapján megérdemelte volna a 6-ost. A vendéglátók lassan, körülményesen szőtték akcióikat. Rengeteg volt a visszafelé és az oldaladogatás, így mindig közbe tudtak avatkozni a csabai hátvédek, ötlettelen, eléggé szegényes és átlátszó volt, amit csináltak, de végül is egyszer mégis betaláltak a kapuba, és ezzel bejutottak az MNK döntőjébe. A Békéscsaba láthatóan a biztonságra törekedett, de amikor látta, hogy az újpesti csatárok és a középpályások ezúttal gyengélkednek, egyre bátrabbá vált. De csak helyzetig és egy-két jó lövésig jutott el. Többre nem futotta erejéből. Nem is titkolták a csabai lila-fehérek, mukra fontosabb, hogy szóbajnokságban ne érje őket a meglepetés, és a jövő szombaton a bajnoki mérkőzésen majd visszavágnak az C. Dózsának... A találkozó után a nézők úgy vélekedtek, jó lenne minél előbb elfelejteni ezt a másfél órát. Elfelejteni nem is, de tanulni mindenképpen kell belőle. Vasárnap szinte az egész ország látja majd az MNB- döntőt a televízió jóvoltából. A Dózsa ilyen játékkal aligha harcolhatja ki a győzelmet a csabaiaknál lendületesebb, harcosabb Videotonnal szemben. Jó: Kovács B. Nagy, illetve Kerekes, Steigerwald. Varga Béla mert három KARDOS — döntőbe kardoskodta csapatát KEREKES — biztos pont a bizonytalanságban Videóim—MTE-VM 1-0 (0-0) Székesfehérvár, 5000 néző. Vezette: Hartmann (Kovács L, Nagy Z.). Videoton: Disztl P. — Borsányi, Disztl L., Csuhay, Horváth — Palkovics, Kiss, Vadász — Májer, Szabó, Tieber. MTK-VM: Gáspár — Szabados, Varga I, Turner, Kovács — Bognár, Varga II, Borsó — Fodor, Pekker, Handel. Csere: Kiss helyett Novath a 61. percben, Bognár helyett Katzenbach a 79. percben, Pekker helyett Korbár a 86. percben. Gólszerző: Novath a 78. percben. Szögletarány: 16:2 (10:1) a Videoton javára. Tíz percnyi „sárkóstoló” után Tieber kiugrott a jobbösszekötő helyén, de 12 mről Gáspár ölébe bombázott. A túloldalon Handel veszélyes középre kanyarítását a berobbanó Fodor két méterről emelte a jobb kapufa mellé. Később Borsó ijesztgette a fehérváriakat egy 16 m-es ravasz, „hulló falevél” jellegű szabadrúgással, amely alig valamivel suhant el a bal felső sarok mellett. Rögtön ezután, másik oldalon Májer szöglete csúszott el a kapu torkában Disztl L. feje előtt. Ezután Májer tartott bemutatót szögletrúgó tudományából, háromszor is közvetlenül kapura irányította a sarokrúgáshoz leállított labdát. Az első alkalommal az elsuhant a kapu előtt, másodszorra Gáspár a léc alól öklözött újra szögletre. A 25. percben a harmadik alkalommal a jobbról, jobbal, ravaszul megcsavart labdát ismét Gáspár hárította akrobata-mutatvánnyal. Egy perccel később a balösszekötő helyén kiugró Szabó előtt nyílott nagy gólszerzési lehetőség, de 10 méterről, a jobb felső sarok irányába élesen meglőtt labdáját Gáspár robinzonáddal tornászta a lép fölé. A 44. percben Vadász ívelt középre, a jó ütemben felugró Szabót azonban Turnor a kaputól 8 méterre a döntő pillanatban kilökte a labda alól. A játékvezető meglepetésre továbbot intett... (Feltűnő volt, hogy a fefehérváriak jelentős mezőnyfölényük ellenére sem tudtak — Szabó helyzetén kívül— igazán gólveszélyes rohamokat vezetni. Előrehúzódó védőik és középpályásaik ugyanis csaknem minden alkalommal magasan a 16-osra ívelt labdákkal próbálkoztak. Így azt érték el, hogy még nagyobb lett az „embererdő”. Ráadásul a vendégek védelmi közepe jelentős légifölényben volt. Vajon a két gyors fehérvári szélső, Májer és Tieber miért nem próbálkozott egyetlen alkalommal sem a partvonalak közelében lendületes támadásvezetéssel?) SZÜNET UTÁN a a 48. percben Vadász balról, 18-ossal egy magasságból félmagasan küldte középre a labdát, amelyet Tieber az 5- ösről pontosan a már vert helyzetben lévő Gáspár kapus lábának fejelte. Tovább fokozódott a fehérváriak fölénye. A 60. percben Vadász 18 méteres, a jobb felső sarok felé tartó lövését hárította mutatósán Gáspár, aztán Novath fejelt közvetlen közelről az oldalhálóba. Már-már mindenki kezdett megbarátkozni a hosszabbítás gondolatával, amikor a Videotonnak a 78. percben sikerült döntésre vinnie a dolgot. Ekkor Májer és Tieber „kényszerítőzött” a balösszekötő helyén, előbbi a visszakapott labdával — Szabados által szorongatva — az alapvonlig verekedte magát, majd az 5-ös és az alapvonal találkozási pontjáról, a kivetődő Gáspárt egy gondolattal megelőzve estében ballal középre gurított, ahol a berobbanó Novath fél méterről a hálóba talpalta a labdát. 1-0 (Novath: — Az az igazság, még arra sem számítottam, hogy ezen a mérkőzésen egyáltalán pályára léphetek. Igazán érthető a boldogságom. Végül is döntőbe jutást jelentő gólt szereztem. Igaz, ezúttal sokkal inkább Májer nevét kellene gólszerzőként feljegyezni. Ő dolgozta ki a helyzetet...) Ezután még az előrehúzódó Disztl L. 16 méteres lapos, a jobb sarokra tartó bombáját ütötte bravúrral szögletre a végig remekül védő Gáspár. A bajnoki címre áhítozó — igaz, különböző szintű bajnoki osztályban szereplő — két együttes a szó szoros értelmében nagy csatát vívott egymással. A játék képét a Videoton időnként nyomasztó fölénye határozta meg. Ettől függetlenül mégis nagyon sokáig úgy tűnt, hogy az MTK-VM hősiesen védekező, megfiatalított gárdája képes lesz a rengeteg bizonytalansági tényezőt magában rejtő hosszabbítás kiharcolására. Hogy mégsem így történt, azt ezúttal csaknem kizárólag a végig rendkívül agilis, erőszakos Májer ragyogó egyéni alakításának, no és a rengeteget fáradozó Vadásznak köszönheti a fehérvári együttes, amely ezen az estén — elsősorban másik két középpályásának hatástalan játéka miatt — meg sem tudta közelíteni eddigi bajnoki teljesítményét. A Videotonból ezúttal hiányzott játékmester Csongrádi, de ettől függetlenül aligha járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk: a megérdemelt döntőbe jutást követően vasárnap sokkal jobb teljesítményre lesz szükség ahhoz, hogy sikerrel küzdhessenek meg a második legrangosabb európai kupában való részvétel jogáért. Jó: Csuhay, Vadász, Májer, ill. Gáspár, Varga I., Turner. Zs. I. NOVATH — szerencsés csereember GASPAR — sokáig ellenállt a rohamoknak