Népsport, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-24 / 19. szám

4 NÉPSPORT Labdarúgás Budapest-válogatott— Kairó-válogatott 2-0 (1-0) (Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti). Vasárnap Kairóban magyar időszámí­tás szerint háromnegyed ket­tőkor a Zamalek-stadionban, 15 000 néző előtt az egyipto­mi Mahmud Oszmán játék­vezető sípszavára a követke­ző összeállításban állt fel a két csapat. Budapest: Katzirz — Sallai, Kerekes A., Garaba, Varga —­­Iamnich, Nyilasi, Póczik — Kiss L., Szentes, Pölöskei. Kairó: Szebit — Badri. Sze­­lim. Badr Mohammed. Nabil Amar — Majhub, Gudaj, Ta­­rik Szilimen — Abbuda, Abu Zeid, Naszr. Csere: Nyilasi helyett Pász­tor, Kiss L. helyett Kerekes Gy., Abbuda helyett Vahed, Gudaj helyett Magdi Abdel­­gani, valamennyien a 75. percben. Gólszerző: Pölöskei a 40. percben, Kiss a 64. percben. Sárga lap: Vahed a 88. percben. Az egyiptomi válogatottat több helyen megváltoztatták, de a csapat játékereje nem csökkent. Ez a gárda is a Na­tional, a Zamalek, valamint az arab Contractors első osz­tályú klubok játékosaiból verbuválódott, s egy játékost adott a válogatottba a Port Said együttese is. Didergető szélben, nagy porfelhőben magyar fölény­nyel telt el az első negyed­óra. Nyilasi már a 2. perc­ben jó labdával ugratta ki a középen kitörő Kisst, de a lövést a védők szögletre há­rították. Egy perccel később Pölöskei éles beadását kive­tődve védte az egyiptomi ka­pus. A 10. percben Katzirz hárította nagy bravúrral Abu Zeid lövését. Néhány percig a vendéglátók támadtak, majd a 22. percben Kiss ki­tűnő labdát tálalt Hannich elé, akinek lövése elkerülte a kaput. Változatos helyenként jó iramú és színvonalas volt a játék. A 32. percben Maihul 13 méteres lövését Katzirz a bal felső sarok előtt húzta le. A 40. percben megszületett a magyar csapat vezető gól­ja. Nyilasi, Garaba akció után Szentes kapta a labdát, akinek beadását Pölöskei le­kezelte, majd 7 méterről a bal alsó sarokba lőtte. 1-0 A gól után továbbra is a magyar csapat rohamozott. A 43. percben Kiss a Garabától kapott labdát 22 méterről mellé lőtte. SZÜNET UTÁN ismét a magyar csapat táma­dott többet Az 59. percben Hannichnak az alapvonalról küldött beadását Kiss a há­lóba juttatta, de a partjelző lest intett, így a játékvezető nem ítélte meg a gólt. Be­szorult az egyiptomi csapat. A 62. percben Szelim letal­palta Nyilasit. A középpályás megsérült, de tovább játszott. A 64. percben góllá érett a magyar csapat fölénye. Pö­löskei labdáját az előrehúzó­dó Varga ívelte középre, és Kiss a védők közül kiemel­kedve a hálóba fejelt. 2-0 A 63. percben Garaba ke­mény szerelése után Tarik Szilimont néhány percig ápol­ták. Ezután az egyiptomiak is vezettek néhány veszélyes támadást. Naszr a bal szélen száguldott el, beadását Abu Zeid kapu mellé perdítette. A vereséget az egyiptomi csa­pat nehezen viselte el. A 26. percben Vahed Varga után rúgott, ezért sárga lapot ka­pott. A mérkőzés után Mészöly Kálmán a következőket nyi­latkozta: — Lényegesen jobban ját­szott a csapat, mint két nap­pal korábban. Több volt a gólhelyzetünk, viszont ezek többségét kihagyták a csatá­rok. Jó ellenfelet győztünk le, de még további javulásra van szükség egyéni teljesít­ményekben és csapatjáték­ban egyaránt. Katzirz, Han­nich, Nyilasi és Póczik játé­kát emelném ki. Pölöskei és Kiss gólja is dicséretes. A magyar csapat a hétfői napot pihenéssel tölti. Ked­den délelőtt újabb edzéssel készül a szerdai összecsapás­ra, amelyet az egyiptomi olimpiai válogatott ellen vív. Pölöskei Gábor Kiss László „Szenyor" útra kész... Amikor szombaton délután a Vasas labda­rúgócsapata nekivágott dél-amerikai útjának, a Ferihegyi repülőtér te­raszáról olyan valaki in­tegetett a fiúk után, aki ezt a köszöntést évtize­dek óta, a „másik oldal­ról” , a gép fedélzeté­ről gyakorolta... Vinkovics Lajos, a Vasas és a válogatott gyúrója ezúttal­­ nem tartott a csapattal! Az ő esetében inkább ez az érdekes hír, mint ennek az ellenkezője. No, per­sze, azért senkinek sem kell „könnyeket” hultet­­nia az izmok karban­tartójának hirtelen tá­madt szabadsága miatt A messzi úttól való tá­volmaradás oka kifeje­zetten unikum, profi gyúrónak készül! Ide­genlégiósnak, a Sport­ing Lisboa csapatához. " Az ötlet Mészáros Ferié volt, aki nemcsak felvetette a lehetőséget, de a portugál klubnál olyan propagandát csa­pott nekem, hogy azok a szó szoros értelmében látatlanban szerződtet­tek — mondta a derék „Szenyor”, ahogy fut­ballista körökben isme­rik. — Mikor kel útra új együtteséhez? — No?, azért az nem ilyen egyszerű... A szerződés a Sporting ré­széről rendben van, már csak a hazai jóváhagyás van hátra.­­ Ha a szerződés megvalósul, az a Vasas­tól és a válogatottól is a búcsút jeleni... — Tizennyolc évet húztam le Angyalföldön, s hatvanéves korában az ember már nagyon szentimentális... Mégis úgy döntöttem: ha lehe­tőséget kapok, azt nem hagyom veszni. Felesé­gem halála óta úgysem találom a helyem, talán egy ilyen jelentős kör­nyezet- és munkahely­­változás segít. • Mi újat hozhat egy magyar gyúró egy por­tugál csapat életébe? ” Csodát nem ígérhe­tek, Mészáros Feri azt mondta: „Szenyor, ha maga ott is úgy fog dol­gozni, mint otthon, a hátukon viszik körbe az emberek a stadion­ban. .. Majd meglátjuk. A külföldön játszók mindenesetre azt mond­ják : ők visszasírják gyúróikat, mert ott en­nek a nagyon fontos fel­­készítési, karbantartási munkának nem sok je­lentőséget tulajdoníta­nak. A csapatok eszköz­tára sokkal felszerel­tebb, mint nálunk, ren­geteg a gép, a masina, a csillogó-villogó beren­dezés, a fizikoterápiában például fényévekkel jár­nak előttünk. Egy gyú­rónak azonban eseten­ként apának, barátnak, havernak, öregebb test­vérnek kell lennie, s a szó szoros értelmében „belegyúrni” a gólt a csatár lábába ... Tudns, hogy kinek mi a boga­ra, melegen, forrón, cu­korral vagy keserűn sze­reti a kávét, egyszer, kétszer, vagy háromszor szükséges átdolgozni az izomzatát. Én a Sport­ingnál is ilyen szellem­ben szeretnék dolgoz­ni. .. Vinkovics Lajos, a „Szenyor” útra kész. A csodatáska már magá­ban rejti a varázsszere­ket. Ha minden a tervek, az elképzelések szerint történik, februárban már a Sporting játékosai nyögnek a keze alatt. A szíve azonba­n ott marad a Fáy utcában. Az öltözőben, a gyú­­rópad mellett. (lakat) XXXIX. 19. ♦ 1983. január 24. Az ellenőrizzen, aki fizet! KULCSKÉRDÉS. Az MLSZ néhány héttel ezelőtt tanács­kozást tartott az NB I-es labdarúgó-szak­osztályokkal rendelkező klubok elnökei számára. Sok fontos kérdés megvitatása után az egyik leglényegesebb bejelentés az volt, hogy a szövetség edzőbizottsága a jövőben sem ellenőrzi a szakosztályok­ban folyó edzésmunkát! Ez a feladat egyértelműen az egyesületekre hárul, ők adják a megbízatást a szakvezetőknek, te­hát nekik kell értékelni a munkájukat is. Az edzők többsége megnyugvással vet­te tudomásul, hogy ezután még annyira sem szólnak bele a munkájukba, mint korábban. Nem­ sokkal a fenti bejelentést követően az egyik szakember meg is je­gyezte: „Éppen ideje, hogy feketén-fehé­­ren kimondták: nincs külső ellenőrzés! És gyorsan leszögezem: 0e eddig sem ért semmit! Kilőtt hozzám az egykoron kitű­nő mesteredző, s azt kérdeztem tőle: azt csináljam, amit terveztem, vagy pedig azt, amit erre a napra központilag előír­tak? A mester megnyugtatott: csináljam a magam dolgát. Nincs semmi ellenveté­se. Ezzel a dolog el is volt intézve.” Hát igen. Körülbelül ennyit ért a köz­ponti vizsgálat. Ráadásul azzal a veszély­­lyel is járt, hogy a nagy egészből kiraga­dott egyetlen példából következtettek az éves munkára. Előrelépést jelent tehát a most megis­mételt határozat: ellenőrizzen a klub! De ki(k) és hogyan? A szakosztályi modell leszögezi, hogy a szakosztály szakmai munkájáért a ve­zető edző a felelős, a feltételek biztosí­tásáért pedig a technikai vezető. A szak­osztályt annak vezetősége irányítja és felügyeli. A mai „felállási” formában azonban a szakosztály elnöke a legtöbb helyen társadalmi munkás. Például vala­melyik bázisvállalatnak a felelős irányí­tója. Szakmailag nem járatos a dolgok­ban, nem is várható el tőle, hogy minő­sítsen. De menjünk tovább. A klubok többségében az ügyvezető elnökhöz tar­tozik a szakosztály felügyelete. Vegyes a kép arra vonatkozóan, melyik mennyire ért a játék szakmai kérdéseihez. A nagy egyesületeknél, ahol jóval tíz fölött van a szakosztályok száma, idő sincs a lab­darúgók figyelemmel kísérésére. A kör majdnem bezárt. Van ugyanis még egy fórum, amelynek az eddiginél jobban, s főleg céltudatosab­ban kellene tevékenykednie. A módszer­tani osztályokra (csoportokra) gondolunk. Az ő számukra azonban — tisztelet a ki­vételnek — a labdarúgó-szakosztály első csapata TABU!... Hogyan alakult ki ez a szemlélet? Nem tudni. Régi igazság, hogy az edzők nálunk soha senkinek a javaslatát nem fogadják el. Nem tűrnek beleszólást sem felülről, sem pedig egye­sületen belül, oldalágról. Hogy ezt tehetik, abban a szakosztályok vezetése, s az egyesületek vezetői a hi­básak. De általánosabban ne mentsük fel a módszertani osztályokat sem. Van ugyanis elég példa arra, hogy a házon belül éppen szabad, vagy másra nem al­kalmas embereket ültettek az íróasztal mögé. Számos klubnál lejáratták magukat képzetlenségükkel, vagy éppen hallgatá­sukkal. Szép csendben ellavíroztak, s eb­ből meg is éltek (élnek), nem is rosszul. Nekünk azonban most már azt kell vizsgálni, hogyan kellene JÓL CSINÁL­NI a dolgokat?! Mert a mai helyzet tart­hatatlan. A máról holnapra élés csak stagnálást jelent, s a legtöbb esetben visszalépést. Ismerünk „vándoredzőket”, akik szinte mindenütt voltak már. Egyi­kük „kiszólása” mindent megmagyaráz: „Ha nem jó, amit csinálok, veszem a tás­kámat és megyek máshová. Mindig össze vagyok csomagolva..." Ezért is jönnek a gyors váltások. So­kan sajnálják az edzőt mások az egyesü­letet. Közben kevesen gondolnak arra, hogy a megfelelő terv hiánya miatt élt máról holnapra szakosztály és edző. A VASAS-JELENLEG. Vizsgálódásunk első színhelye a Vasas volt. Alig fél esztendőn belül el­nökcsere zajlott le a piros-kékeknél, s változott a szakosztályelnök személye is. Új vezető edző jött és­­ egy évet vállalt. Mielőtt eldőlt volna, hogy Illovszky Ru­dolf visszatér, az értékelés miatt beszél­tünk az ügyvezető elnökkel. Egy léleg­zetre sorolta: hibás volt az elnökség, a szakosztály vezetése, az edző, a játéko­sok. Tehát mindenki. Mit nem hajtottak végre? Gyakorlati­lag semmit, de a lefektetett elképzelés sem volt! A csapat olyan siralmasan sze­repelt, mint NB I-es múltja során egy­szer sem Az új szakvezetőtől azt kérték: hozza rendbe a gárdát, s végezzenek do­bogókörelben. Ez az egyidényes tenni­való hárult a kitűnő szakemberre, akit mindenben támogat az ugyancsak nagy tapasztalattal rendelkező, jó szervező, Rozner Győző. Kettőjük közös erőfeszítése nyomán változott az edzésmunka, javult a fegye­lem sikerült év közben is erősíteni. A Vasas szénája tehát rövid távon talán rendbe jön. És a távlatok? Na, igen . . Mi a Vasas terve a követ­kező évekre? Milyennek tervezik a játé­kosállományt? Mit játszanak majd? Ké­pesek lesznek-e helytállni a nemzetközi porondon? Jórészt továbbra is külsőkkel erősítenek? Ki tudja, van-e a mai után­pótlásban tehetséges fiatal? Lehet, hogy megint elengednek egy sor fiatal játékost, aki másutt bizonyít? Kérdéshegyek. Illovszkynak most nem kell mondani, mit csináljon, mert nagyon jól tudja Tapasztalata, Vasas-ismerete közismert. Rozner is tudja, hová kell nyúlni. De­­ ha új edző jön, ő is a saját feje után mehet? Megváltoztathatja a Vasas stílusát is? Köpf Károly, a Vasas mód­szertani osztályának vezetője és Gyalog András, akihez a labdarúgó-utánpótlás tartozik, tisztességgel állja a kérdések özönét. — A mi munkánk az ifjúsági csapat­nál véget ér — mondja Köpf Károly. — A felnőtt csapathoz nincs közünk, ezt vi­lágosan megfogalmazták nekünk. Téve­dés ne essék: mi eddig nem is akartunk ellenőrizni! De volt egy sereg dolog, ami­ben az észrevételeink talán hasznosak lettek volna. Hogy mi lesz később? A terveket nem értékelem túl, de hosszú távon nem lehet nélkülük dolgozni. És úgy vélem, a legtökéletesebb vezetőnek is szüksége van tükörre, amelyben látja önmagát és munkáját! A szakosztályhoz szerződő edzőnek szerintem pontosan tudnia kell, mit várnak tőle, honnan ho­vá kell eljutnia. Hogy milyen lesz az új Árpád-híd, ugye, azt is megtervezte va­laki. És az építést azokra bízta, akikről tudta: képesek az elképzelését megvaló­sítani. Az egyesületnek, mint munkaadó­nak is pontosan meg kellene fogalmaz­ni az igényeket. És legyen majd az új edző hatvanéves, vagy harminc, az egyé­ni tapasztalatait hasznosítva azt kellene végrehajtani, amit kérnek tőle. — Ki lenne a Vasasban alkalmas arra, hogy a belső ellenőrzést elvégezze. És — hol dolgoznák ki a terveket? — Egyértelmű: ez mind­azoknak a fel­adata kell legyen, akik hosszú távon a klubban dolgoznak, s a labdarúgáshoz, meg a vezetéshez, a koncepciók megfo­galmazásához értő emberek. Tehát egy kollektíva, amelynek életében nemcsak a jelen dominál, hanem a jövő felismeré­se is fontos feladat. Azaz: a kezdemé­nyezőknek az egyesület vezetésének és a labdarúgó-szakosztály irányítóinak kell lenniük, de a módszertani osztály is hoz­zá­tehet ehhez sok mindent, és azt a kö­zös tervet, amely minden kritikát kibír, kell végrehajtani, illetve a megvalósítást ellenőrizni. Az utóbbi alatt nem azt ér­tem, hogy betűről betűre végrehajtják-e a navi­ edzéstervet, hanem az egyes sza­kaszokra­ tervezetteket megva­lósították-e? S ha nem, akkor miért? Miben lehet se­gíteni? De hogy idáig eljussunk, ahhoz sok régi beidegződést ki kell iktatni. A vezető edző, ne is tagadjuk, mindig első csapat-centrikus! És mindent maga akar csinálni. Nem jut se ideje, se energiája az utánpótlásra. Ma sehol sincs megfele­lő kontaktus az utánpótlás és az első ke­ret között. Amit a sportiskola meg tud oldani a kiválasztásban, majd az ifjúsági csapat a játékosok foglalkoztatásában, an­nak nincs folytatása. És ez is egyik hibá­ja szakosztályunknak. Az MI­SZ tehát nem ellenőriz. A módszertani osztályok szin­te sehol nem szólnak (szólhatnak) bele az első csapatok munkájába. Az elnöksé­gek általában évente egyszer tűzik na­pirendre a labdarúgást. A szakosztályok vezetésében (nem is beszélve az edzők­ről) nagy a hullámzás. Gyorsan és sokat kellene tehát tenni a máról holnapra élés veszélyeinek felszámolása, az egyesü­leti, a munkaadói érdek megbízható vé­delme érdekében! Varga Béla

Next