Népsport, 1983. november (39. évfolyam, 260-284. szám)

1983-11-01 / 260. szám

XXXIX. 260. ♦ 1983. november 2. Labdarúgás A BEK-ért // /*•/// ,illliszhboll: A Rába ETO­­ győzni akar.• • Korán keltek kedden reggel a győriek, mivel már hat óra után néhány perccel megérkeztek a Ferihegyi repülőtér indu­lási csarnokába. Az IBUSZ és a különböző uta­zási irodák szervezésében több száz szurkoló kísérte el a Rába ETO-t. A levegőben arról fag­gattam a játékosokat, ho­gyan sikerült túltenni ma­gukat a győri 6-3-as ve­reségen. Szentes Lázár így val­lott: — Aki ismer, tudja, hogy megrögzött optimista vagyok, nemcsak a ma­gánéletben, hanem a sport­pályán is. Nem tudok úgy játszani, hogy ne bíznék a sikerben. Hiába kaptunk ki Győrben, nem adtam­ fel a reményt, s ha to­vábbjutást nem is, de mindenképpen győzelmet várok Minszkben! Úgy ér­zem, a többiek is rendbe jöttek, jót tett a tíznapos szünet, s az MTK-VM el­len helyenként már úgy játszottunk, mint legszebb napjainkban. A Dinamo nem jobb csapat, mint mi. Magyar Lajos csapatka­pitány a következőket mondta: — Az első mérkőzésen gyermeteg hibákat követ­tünk el. Sajnos védel­münk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hat gólt kap­tunk. De amikor a Dina­mo 2-0-ra vezetett, még volt erőnk, hogy újítsunk. Sajnos, kevés volt a sze­rencsénk. Sokan kísértek el bennünket, mindenkinek megígérhetem, hogy helyt­állónk. Kovács László, a csapat kapusa nem szokott jósol­ni, most mégis így kezdte: — Ha valaki megkérdez egy mérkőzés előtt, hogy mi lesz az eredmény, el­hárítom a tippelést. Most mégis azt mondom, hogy a minszki közönség jó meccset és Rába-győzelmet fog látni! Kevés csapatnak van olyan támadósora, mint a miénk. Nem vélet­len, hogy az elmúlt két évben százkilencven gólt rúgtunk. Védekezésben kell nagyot javulnunk ... Szabó Ottó, két kártya­­parti között ezt válaszolta: — A győri mérkőzést többször is megnéztük a képmagnón, elemeztük a hibákat. Nagyszerű csapat­tól szenvedtünk vereséget, de a különbség túlzott ... A védekezést és a táma­dást is tizenegy játékosnak kell megoldania. Mi most is győzelemre fogunk ját­szani, remélem sikerül... Pestről a felkelő nap su­garai mellett indultunk, Minszkben borús idő és plusz öt fok fogadott. A minszki újságíró kollégák Szántói Jánost, a győriek ügyvezető elnökét és Vere­bes József vezető edzőt a magyar újságírókkal együtt a repülőtér különtermébe invitálták, sajtófogadásra, amelynek házigazdája Leo­­nyid Gorej, a Dinamo Minszk elnöke volt. Szániel János elmondta, hogy a továbbjutásra nincs esély, de az ETO becsü­lettel akar búcsúzni a baj­nokok tornájától. Verebes József reálisan elemezte az első mérkőzésen elkö­vetett hibákat, majd azt mondta, hogy szerdán es­te jó játékkal akarják meglepni a minszkieket. Leonyid Gorej­tól meg­kérdeztem: hogyan fogad­ták Minszkben az első találkozó eredményét? Az elnök a következőiket vá­laszolta: — A győzelemnek min­denki örült, de tudjuk, hogy a BEK-ben nincse­nek gyenge csapatok, így komolyan kell venni a visszavágót is. Nagyon ké­szülünk erre az összecsa­pásra. Nem szeretnénk, ha meglepetés érne bennünket. A Rába ETO az 1980- as olimpiára felépített Ho­tel Planyétában kapott he­lyet. Az ebédet követő pi­henő gyorsan elszállt és magyar idő szerint 16 óra­kor edzésre indult a tár­saság. Verebes József csak a mérkőzés előtt hir­deti ki csapatát. A találkozó szerdán ma­gyar idő szerint 17 óra­kor kezdődik. A várható összeállítások: Kurbiko — Siskin, Borovszkij, Truhan, Kornyenyin, — Z­sigmanto­­vics, Gocmanov, Janu­­sevszkij (Pudisev) — Alej­­nyikov, Szokol, Kondra­tyev, illetve Kovács (Les­­kó) — Szíjártó, Hlagyvik, Rezi, Magyar — Hannich (Kurucz), Szepesi, Burcsa, Hajszán — Szabó, Szen­tes. Az UEFA Kupáért Cfttríjes Sz/ Pi| /í fí'uíi Spitíln'il: Nem szabad 0-0-ra játszani A repülés olyan élmény, amelyet sohasem lehet megszokni. Ezt a két órát sem fogjuk elfelejteni, mert felhőtlen égbolton, gyönyö­rű időben repültünk át a Dunántúl és a jugoszláviai magas hegyek felett, és amikor felkéklett a tenger, ízelítőt kaptunk az itteni szél erejéből is. Komora Imrével közben arról beszélgettünk, milyen taktikával akarja kihasz­nálni azt a helyzetet, hogy Budapesten győzött ugyan a csapat, de kapott két gólt. — Azt hiszem, már a bu­dapesti mérkőzés lefújása­kor valamennyi játékosunk tudta, hogy tulajdonképpen minden elölről kezdődik. Egy gól ugyanis idegenben — és nyugodtan hozzátehe­­tem, hogy főleg Jugoszlá­viában! — semmi biztosíté­kot nem ad. Itt szerdán negyvenezer szurkoló fogja biztatni a hazaiakat, és anélkül, hogy bármi rosszra gondolnék, ez önmagában már jelent egy gólt. A biz­tatás, a nézők sóhajtása egyszer befújja az ellenfe­lek hálójába a labdát. A legfontosabb tehát, hogy já­tékosaink ne törődjenek semmivel, ami nem tartozik szorosan az eredményes já­tékhoz. Függetlenítsék tehát magukat a közönségtől, az esetleges bírói tévedésektől és az ellenfél harcmodorá­tól is; védekezzünk szívó­san, és okosan, hogy ha a legkisebb esély van rá, visz­­szavághassunk! Elfogadom ugyanis azt a megállapí­tást, hogy itt a döntetlenhez is legalább egy gólt kell rúgni, mert egyet biztos ka­punk! Ehhez igazodva a Buda­pesti Honvéd 4—4—2-es felállásban kezd majd. Var­ga söpröget hátul, és előt­te ketten — Garaba, Sikes­­di és Tóth közül, ahogy a helyzet hozza — látják el a beállós feladatát. Gyimesi és Détári még a pálya kö­zepén épít vagy rombol, és ketten lesznek végig elöl, Dajka és Esterházy. — Az elején különös gondot fordítunk majd a Hajdúk rohamainak lassí­tására, és ha fél óráig nem kapunk gólt, megpróbálunk egyre többet kezdeményez­ni. Ne csak a mi térfelün­kön folyjék a játék. Ha ez nem sikerül, ha netán ve­zetéshez jut az ellenfél, az egyik védő helyére bekül­döm Kozmát. Tehát szerke­zeti változással igyekszem ritmust váltani — mondta a vezető­edző. Az ellenfél háza táján nincs minden rendben. Nyolc játékost adtak a Svájc elleni válogatott ke­retbe. Ebből hatan szere­peltek Bázelban a 0-2-re végződött találkozón. A megtisztelő elismerésért azonban nagy árat kellett fizetniük, mert a Budapes­ten gólt szerzett kitűnő hát­véd, Cukrov megsérült. Be­lekönyököltek az arcába, és eltört a járomcsontja. Há­rom hétig nem játszhat, és a helyi kollégák állítják, hogy nem lesz ellenünk a kezdő csapatban Csop sem, aki a csapat állandó söprö­­getője. Budapesten ő kény­szerült a kispadra két sárga lap miatt, most pedig állí­tólag sérült. Azért kell fel­tételes módban beszélni ró­la, mert Komora ezt a be­jelentést kétkedve fogadja. Csopról ugyanis Jugoszlá­­via-szerte mindenki azt mondja, hogy minden idők egyik legkeményebb hazai futballistája. Elpusztítha­tatlan őserő! Akinek nem számít egy kis húzódás ... Mit lehet erre mondani? Ezek szerint a két csapat tervezett összeállítása: Bp. Honvéd: Andrusch — Kerepeczky, Varga, Gara­ba, Sallai — Sikesdi, Gyime­si, Détári, Tóth — Dajka, Esterházy. Hajdúk Split: Szimovics — Drasics, Volles, R­ozics, Miljus — Cselics, Zoran Vu­­jovics, Susnyara — Pesics, Szliskovics, Zlatko Vujo­­vics. És befejezésül néhány ér­dekesség: az itteni energia­takarékosság miatt kedden nem edzhetett villanyfény­­nél a magyar válogatott. Előrehozták a gyakorlást 15 órára, de a mérkőzés is egy órával korábban, tehát 17 órakor kezdődik. Kiss, Törőcsik és Tóth a nyugatnémet lapokban Az V. Dózsa kellemes repülőút után hétfőn a délelőtti órákban érkezett Frankfurtba. Onnan autóbusz vitte a társaságot Kölnbe, illetve nem is odáig, csak a város határán, az autópálya melletti zöldövezetben található Non­otel szállóig. Miután a játékosok elfoglalták szobáikat, gyors ebéd következett, de már akkor tapasztalhatták, hogy a köl­niek — magabiztosságuk ellenére is — megkülönböztetett elismeréssel adóznak a lilák magyarországi játékának. A szál­loda alkalmazottjai rögtön elmondták, hogy látták a pesti mérkőzést, s kiváló csapatnak tartják a Dózsát. Az igazi meglepetés azonban ezután következett, a szálloda halljában, de később az ed­zéseken és a városnézés során is tucat­jával rohanták meg a magyar játékoso­kat az autogramgyűjtők. Jöttek a fotóriporterek is szép szám­mal, és a keddi lapok már Kiss, Törő­_ NÉPSPORT 3 A KEK-ért Szabi­ Híva valam­i Haladás: Telt házat és továbbjutást várnak a házigazdák Azt már a kupaforduló első találko­zója után megállapíthattuk, hogy az U. Dózsa magára vonta a nemzetközi köz­vélemény Ügyelmét. Aligha számított va­laki is arra, hogy nagyszerű játékkal, kétgólos hátránnyal búcsúztatja Újpest­ről kontinensünk egyik legjobb klubcsa­­patát. De minden kupaford­uló „két fél­idős”, s így most Kölnben kell bizonyí­tani, hogy nemcsak kifutott eredmény volt a Megyeri úti diadal. Szerdán este dől el, hogy sikerül-e a Dózsának kivív­nia a futballvilág elismerését, sikerül-e ismét beverekednie magát Európa jól csengő nevű együttesei közé. Nagyon ne­héz feladat előtt áll a magyar kupagyőz­tes. Ezt a legjobban alighanem a hely­színen lehet érzékelni. Kölnben ezekben a napokban tetőfokára hágott a futball­­láz. Csak egyetlen adalék: hétfőn délre már 40 ezer jegy talált gazdára, s így a helybeliek valószínűnek tartják, hogy telt ház előtt — ami 60 ezer nézőt je­lent — játszanak kedvenceik a magya­rok ellen. Sohn „Már az első félidőben...” A kedvenc megfogalmazást ezúttal szó szerint kell érteni, mert Köln városa is­mét szívébe zárta labdarúgóit. Az Eint­racht Frankfurt elleni 7-0-ás kiütéses szombati győzelem után elfelejtették a korábbi botladozást, a budapesti kudar­cot, s most mindenki arról beszél, hogy legalább fél tucat góllal kell távoznia a Dózsának is, hiszen a csapat végre for­mába lendült, s hazai pályán az Újpest­nél jóval erősebb együttest is képes le­győzni. A kölni edző, Hannes Löhr szin­tén derűlátó. Nem ígér ugyan futball­­parádét, de abban bizonyos, hogy fiai behozzák hátrányukat, s magabiztosan jutnak tovább. „Már az első félidőben dűlőre­ kell vinnünk a dolgot — hang­súlyozta. — Nem tudom elképzelni, hogy ellenfelünk tartósan ellenálljon feltüzelt já­tékosainknak.” Löhr derűlátását tovább fokozta, hogy sérüléséből felépült Engels, aki nemcsak remekül szervezi a támadásokat a kö­zéppályán, hanem gyakran előrenyomul és sorsdöntő gólokat szerez. Annak, is örül, hogy Littbarski, Fischer és Allofs is egyre jobban mozog elöl, s most már nemcsak a középpályások, hanem a két középső védő, Strack és Steiner is egyre hathatósabb támogatást ad nekik. A két védőnek egyébként elöl a légtér uralása lesz a feladata, az, hogy a szélekről be­ívelt labdákra lendülve fejeljenek minél többet kapura. — Nincs értelme a kísérletezgetésnek, szerdán este a legutóbb kitűnően helyt­állt csapat kezd — nyilatkozta Löhr. — Csak egy változás lesz a Budapesten kezdett csapathoz képest, Reif helyett Engels lesz a középső középpályás. Ezek szerint az edző a Schumacher — Pres­­tin, Strack, Steiner, Höhnerbach — Haas, Engels, Hartmann — Littbarski, Fischer, K. Allofs összetételű csapatot küldi pá­lyára. esik és Tóth fényképével jelentek meg. Nem véletlen, a helybeliek a Megyeri úti játék után őket tartják a Dózsa kulcsembereinek. Hétfőn este villanyfénynél gyakorolt a társaság, az 1. FC Köln egyik edzőpá­lyáján. A játékosok láthatóan nagy örömmel mozogtak a kiváló minőségű füvön, és a párás, kissé hűvös időben is keményen dolgoztak. Pedig Temesvári Miklós nem követelt túl sokat, néhány percnyi gimnasztika után átadások, rö­vid vágták és kapuralövések tették ki az egyórás gyakorlás tetemes hányadát. Kedden délelőtt ragyogó napsütésre ébredt a magyar küldöttség, a hőmér­séklet meghaladta a 15 fokot. A dél­előtti program­­ fő látványossága a kölni dóm volt, majd átruccant a társaság a mintegy 25 km-re levő Bonnba. Az NSZK-ban kedden a halottak napja tisz­teletére munkaszünet volt, kifejezetten békés, vasárnapi hangulat uralkodott mindkét városban. A magyar labdarú­gók így is érezhették, hogy milyen rangja van mostanában a kölni futbal­listáknak. A küldöttség ugyanis a klub autóbuszán utazott, s a járókelők — Schumacherékat sejtve az ablakok mö­gött — mindenütt barátságosan integet­tek, s mutogatták, hány gólt várnak szerdán este. A legkisebb szám egyébként az 5-ös volt.... Este hét órakor már a nagyszerű kölni stadionban gyakoroltak a dózsások, így üresen inkább csak im­pozánsnak tűnt az építmény, de nézők­kel zsúfoltan alighanem félelmetes lát­ványt nyújt. A szintén átmozgató jellegű gyakorlás után Temesvári Miklós fel is hívta fiai figyelmét arra, mennyire dön­tő lesz az első húsz perc. Ha nem zava­rodik meg a csapat, akkor már lényege­sen könnyebben mennek majd a dolgok. Később, a taktikai értekezleten részlete­sen kifejtette azt is, milyen feladatot szán a Szendrei — Kozma, Kovács J., Sarlós, Tóth — Steidl, Kardos, Kisznyér, Fekete — Kiss, Törőcsik összetételű csa­patnak. Temesvári: „Ötvenszázalékos esélyt adok"’ — Nem véletlen — mondta a Dózsa edzője —, hogy Feketét a középpályások közé soroltam, mert, noha neki is fel kell érnie a támadások befejezésére, ko­moly védőfeladatot bízok rá. Az ő dolga lesz a váltakozva felfutó Stein és Strack üldözése, zavarása. Kiss és Törőcsik a megszerzett labdát megtartva, s ha mód van rá, az üresen maradt folyosókon elő­relendülve játszik. Kardos Fekete mö­gött vigyázza az előretörő kölni védőket és középpályásokat. Steidl és Kisznyér valamivel hátrább játszva a középpályá­sok semlegesítésével és a labda gyors megjátszásával lesz megbízva, a hátvé­dek, miként a Megyeri úton is, a ve­szélyes csatárokat kísérlik meg semlege­síteni. Ez nyilván nem lesz könnyű fel­adat, hiszen most valószínűleg jóval több támogatásra számíthatnak Littbars­­kiék, mint Budapesten. Egyébként ötven­százalékos esélyt adok ... Nagyon veszé­lyesen fog támadni a jó formába len­dült Köln. Csak fegyelmezett védekezés­sel kerülhetjük el a gólözönt. Nem tu­dom elképzelni, hogy rúgott gól nélkül továbbjuthatunk. Ezért semmilyen kö­rülmények között sem szabad lemonda­nunk a támadásokról. Már csak azért sem, mert csak a védekezésre koncent­rálva beszorulnánk, s törvényszerű, hogy a nagy nyomás hatására előbb­­utóbb összeomlana a védelmünk. A játékosok egyébként a mérkőzés kezdetének közeledtével egyre többet foglalkoznak a várható fejleményekkel. Jól tudják, mit vár tőlük az újpesti szurkolótábor és a labdarúgást szerető magyar közvélemény. Jól tudják, ha bra­vúros játékkal továbbjutnak, nemcsak a lila-fehér színeknek, hanem a jelenleg komoly gondokkal küzdő magyar labda­rúgás egészének is szolgálatot tesznek.

Next