Népsport, 1983. december (39. évfolyam, 285-310. szám)
1983-12-27 / 306. szám
8 NÉPSPORT NEM TÖRTÉNT SEMMI? ß Sportrepülés ] Neve: Mihók József. Életkora: 36 év. Családi állapota: nős (a nyolcéves Monika és a négyéves Gábor édesapja). Lakik: Szeged egyik városrészében. Sportol: a Szegedi Repülő Klubban, 1967 óta. Helyszín: a Kiskunfélegyháza — Békéscsaba — Tiszanána útvonal (a legrangosabb hazai vitorlázórepülő-verseny első napja!). Előzmények: az országos bajnokság előtt egy héttel Podolcsák András parancsnok 500 kilométeres távrepülési kísérletet tett a Szeged — Siófok — Szeghalom — Szeged útvonalon. Aztán — megszakítva a kísérletet — leszállt Félegyházán, s a gépet „nyűgözve” (lekötözve) otthagyta. Tény: ez a gép (Jantár —1) lett Mihók versenygépe. Rossz ómen: a verseny kezdete előtt (a hajnali órákban) óriási erejű szélvihar tombolt Kiskunfélegyházán, s összetört egy gépet (Jantár—1) a repülőtéren.• „A vihar elült. Kisütött a nap. Nyolc órakor sorakoztunk az eligazításra. Aztán megkaptuk a feladatot: háromszáz kilométeres háromszögrepülés a Kiskunfélegyháza — Békéscsaba — Tiszanána útvonalon. A mezőnyt tizenegy óra tájt kezdték húzni (motoros géppel felvontatni). Minden ment a maga megszokott útján. Nem sokkal tizenkettő után rádión bejelentkeztem a reptérre: ezer méter alatt átléptem az indulási vonalat... Kirepültem az útra, hogy végrehajtsam a feladatot. Átlagsebességem körülbelül nyolcvan kilométer volt. (Egyébként amikor siklunk, óránként százötven-kétszáz kilométerrel haladunk, aztán megállunk emelkedni. Azaz, keresünk egy emelő légáramlatot, s — mint a gólyák — felemelkedünk.) Tovább siklottam. Alig több mint egy óra alatt Békéscsabára értem. Fotóztam (a fordulópont igazolására). És hajrá! Tovább! Endrőd—Gyoma vonalában elértem a Körösöket és egy tarlótűz emelésében ezerhatszáz méterre mentem. Tovább siklottam. Kenderes előtt öt-nyolc kilométerre fordultam egy újabb emelésbe. Azaz ... Csak fordultam volna! És ekkor... igen, ekkor jött a balhé ... Balra nyomtam a csűrőt (a bot, amellyel jobbrabalra lehet fordítani a gépet) ... Kopp! Megakadt! Elképedtem. Semmi baj, vigasztaltam magam. Nyugi! Próbáljuk meg az ellenkező irányba... Jobbra is kopp! Megdöbbentem. A kitérés a bot végén másfél centi volt: jobbra is, balra is. (A kitérés a két szélső helyzetig egyébként, normális körülmények között, harmincöt-negyven centi.) Másfél centi! Ez roppant kevés a gép döntéséhez. Mit tegyek? Nincs más hátra, öregem, ugrasz! (A magasság ezernégyszáz méter volt!) Kikötöttem magam, azaz eloldottam a hevedereket. És... tovább siklottam, egyenes vonalban. Mit tegyek? A gép halad! Igen ám, de semmi kedvem lezuhanni! Egyszerűen képtelennek tűnt minden. (Ma is feláll a hátamon a szőr!) Kilépek! — közöltem a repülőtérrel. Mert a kormányom mozgása nagyon kicsi. Azt mondták, tegyek legjobb belátásom szerint. Legjobb belátásom szerint? Na, tessék! Nincs más nátra, maradok. A forduláson törtem a fejem. Igen ám, de ha a gépet bedöntöm, ki is kell venni belőle, s egy idő után egyenesbe hozni! (A Jantár 1 szárnya tizenkilenc méter hosszú. Lusta dög...) A másfél centi kevés ugyan, de mégis mozgatja a csűrőt. Felgyorsítottam száznegyven-százötven kilométeres sebességre és felhúztam a vizelő lapot. Így megváltozott a szárny geometriája és a maradék kevés csűrést hatásosabbá tette. (Ehhez járult még a megnövelt sebesség.) Egek! Ez nem lehet igaz! A fordulót sikerült végrehajtani. Balra is, jobbra is. Döntöttem! Leszállók! Leszállók ... Ha a fene fenét eszik is. Aztán újra megrettentem. Mi okolhatja a hibát? Gondolkodj, öreg! A szerelésnél belecsúszott egy szerszám? Esetleg szétesett a kormánymechanizmus? Úristen! Akkor a középhelyzettől nem szabad elmozdítani a botot----- (Ha végképp reteszelődik, mozdulatlanná válik! Akkor pedig a gép orsómozgásba kezd és képtelenség leszállni vele.) Figyelj, öreg! Lakott helyhez kell érned! Azt tudtam, Kenderesen van repülőtér. Ott segítséget is kaphatok. Lépj kapcsolatba a reptérrel! Megtörtént. S megadták a leszállás pontos helyét... Most már csak találd is meg! összeszorítottam a fogam, s egyetlen nagysugarú körön (úgy ezer méterről) megkezdtem a landolást. Közben versenyzőtársam, Gönczi Péter, önzetlenül utánam eredt, s fölöttem körözött. Beleüvöltött a rádióba: Te őrült, engedd ki a vizet!!! A mindenségit! Idegességemben eszembe se jutott, hogy tele vagyok vízzel! (A gépen száz liter vizet helyeznek el, amely megnehezíti a súlyát, s normális körülmények között a siklósebesség növelésére szolgál.) Kiengedtem. S nagyon lassan, de egyre kivehetőbbé vált a föld ... Most mi lesz? Talajt éreztem magam alatt. Most ijedtem csak meg igazán. A föld rázós volt, a gép pattogott. Az úristenit! Még szétrázódik nekem ettől a mechanikus ütéstől... Megszűnik a hiba, s nem találom meg az igazi okot! (De a bot a helyén maradt.) A gépmegállt. Ültem, s kezem, lábam reszketett... (Szerencsém volt, mert a mozgatás nem szélső helyzetben reteszelődött, hanem középen és majdnem szimmetrikusan. A kormánymechanizmus egyik eleme csúszott szét, elakadt és gátolta a mozgást.) Nem értem rá sokáig remegni. A reptér közelében égett az erdő! (A reptéren pedig néhány gép pihent! Mi lesz, ha eléri őket a tűz?) Na, öreg, futás! Be kell segítened a tűzoltóknak! Az éjszaka a gép szerelésével, majd hazaszállításával telt el. Másnap tovább folytattam a versenyt. Természetesen ugyanazzal a géppel. Féltem. Nagyon féltem. Mindig vártam, most akad el a bot... A bajnokság két hétig tartott. A szabadosztályban enyém lett a második hely... Vakmerőség, amit tettem? Ugyan! Csupán együtt mentünk fel, együtt kellett lejönnünk!” Mihók Józsefnek hívják, harminchat éves, két gyerek édesapja, a DÉLÉP oktatási osztályán dolgozik, villanyszerelő szakoktató. Megmentett egy gépet. Értéke közel egymillió forint. Sorsára hagyhatta volna. Nem történt semmi ? Semmi különös? Ez a semmi néha a minden ... Lejegyezte: Fülöp Mária Motoros- és vitorlázórepülők. .. A vontatás előtti pillanatok (Koppány György felvétele) XXXIX. 306. ♦ 1983. december 27 UKORCSOLYÁZÓ EB, BudAPEST Jégországban derűs a hangulat Európa lgfolltjai a világ élőn vizsgáznak A műkorcsolyázás megbabonázta a világot. A piruettek, a dupla Axelek, a különböző emelések, s más, gyakran alkalmazott figurák olyan magukkal ragadóak, hogy a sportkedvelők szinte számolják, hányat kell aludni még az újabb nagy világversenyig, amelyen pályára lép valamennyi kedvenc. Az izgatott várakozás jól lemérhető most is. Bár csak jövőre, január 9-től 15-ig rendezik Budapesten az Európa-bajnokságot, mégis már hónapok óta egymás után jelentkeznek a külföldi és hazai jegyigénylők, a közönséget kiszolgáló elektronikus és írott sajtó ostroma pedig egész egyszerűen hihetetlen mértékű. Peter Donlann, az amerikai CBS tévétársaság szervezési igazgatója már kétszer is ellátogatott fővárosunkba, hogy minden apró részletet megbeszéljen a közvetítéssel kapcsolatban. Nemcsak az Egyesült Államokat, hanem többek között Kanadát és Bermudát is képviselik, programjukat ott is sugározzák. Egészen egyedi műsortervet dolgoztak ki nézőik számára, s hogy elképzeléseiket megvalósíthassák, tizennégy tagú stábbal érkeznek az eseményre. Még külön közvetítőkocsit is hoznak Svédországból, műszereik segítségével digitális trükköket is bevetnek. A svájci televíziósok is nagyon készülnek. Három társaságuk is jelezte tudósításuk szándékát, az SRG, a TSI és az SSR. Az egyik németül, a másik olaszul, a harmadik franciául közvetít, hogy az ország háromnyelvű lakossága egyaránt élvezhesse a kontinensviadalt. Az írott sajtónak a világ legkülönbözőbb tájain dolgozó képviselői sem akarnak lemaradni az eseményről. Egy japán újságíró például már háromszor jelentkezett a szervező bizottságnál, hogy még véletlenül se maradjon ki a neve a hivatalosan akkreditáltaké közül. Eileen Langsley, az angol Supersport Photo nevű cég sztárriportere legjobb felvételeiből küldött néhányat azzal a szándékkal, hogy felhasználják valamelyik kiadványban, s egyben jelezte: szeretne Budapesten is a lehető legjobb körülmények között dolgozni. Huszonegy nyerőszám? Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megállapítsuk: januárban szerte a világon napi téma lesz Budapest, illetve az itt zajló műkorcsolyázó esemény. Huszonegy év után kapta meg újra a rendezési jogot a magyar főváros, s mivel a 21 nyerőszám, ez azt ígéri, hogy siker koronázza majd a szervezést. Milyen egyszerű ezt így leírni, kijelenteni! S milyen sok munka, éberen végigdolgozott éjszaka az ára a valóban dicséretes teljesítménynek! Az mindenesetre biztos, hogy egy esetleges hóesés nem zavarhatja meg az EB-t mint legutóbb 1963-ban a Kisstadionban. Most fedettben lesz az esemény. Az idősebbek még ma is biztosan emlékeznek a sorrendben negyedik budapesti Európa-bajnokság havas hercehurcáira. 1963. február 3-án kora reggeltől késő estig szakadt a hó. A versenyre autóbusszal utazó nyugatnémet műkorcsolyázó-válogatott valahol az országúton éjszakázott. Nem tudták kiásni magukat a sportolók a hótakaró alól. Sjoukje Dijkstra, a hollandok favoritja Ferihegy helyett Berlinben landolt, s várt arra, hogy az időjárás megkegyelmezzen neki és persze az EB rendezőinek is. A férfiak kötelező gyakorlatai előtt hosszú ideig tanácskozott a versenybíróság, hogy vajon elkezdjék-e a viadalt? A határozat eredményeként az oly sokszor letisztított, de mégis hóval borított jégre kicsúszhatott a szovjet Meskov, parádézni azonban nem tudott, csak szenvedett... A második napon enyhült a hóesés , sőt, olykor el is állt, viszont mínusz húsz fok körüli hideg köszöntött be. Remegtek a versenyzők, remegtek a nézők is. Tulajdonképpen ennek a kontinensvetélkedőnek a hatására született meg a nemzetközi szövetség határozata, mely szerint csak fedett létesítményben lehet világversenyt rendezni. Sorszámhiány Gyakran elhangzó kérdés: vajon hányadik lesz a januári Európa-bajnokság. Nem szerepel szám egyetlen hivatalos papíron sem, az EB plakátján is csak az esemény megnevezése és helyszíne olvasható. Ha pedig az ember műkorcsolyaszakértőket faggat, akkor a legnagyobb bajba hozza őket, hiszen pontos választ képtelenség adni. Hogy mi a magyarázata mindennek? Közel egy évszázadot kell ugrani a történelemben, hogy elmondhassuk ... 1893-tól 1929-ig csak férfiak versenyeztek, a hölgyek és a párosok 1930-tól, a jégtáncosok 1954-től küzdhetnek az érmekért, s helyezésekért, vagyis valamennyi versenyszámban külön kellene nyilvántartani, s kihirdetni, hogy hányadik EB-ről van szó. Külön érdekesség, hogy 1891-ben Hamburgban, egy évvel később pedig Bécsben mérték össze tudásukat a legjobbak, de ezt a két viadalt a később megalakult nemzetközi szövetség nem ismerte el. Az első hivatalos Európa-bajnokságot 1893-ban rendezték, a berlini verseny eredményeit azonban — pontozói műhiba miatt — megsemmisítették. Nincs győztese, nincs érmese. Földváry és utódai A magyar műkorcsolyázók eddig 32 alkalommal állhattak fel a dobogóra. Kilenc első, tizenkét második és tizenegy harmadik hellyel büszkélkedhetünk. Az első érem Földváry Tibor nevéhez fűződik (1894- ben lett 3-ik), míg az utolsó a Regőczy, Sallay kettőséhez (1980-ban szereztek második helyet). Ma az említettekhez hasonló klasszisunk nincs, legfeljebb klasszisjelöltünk. Ha valamelyik magyar versenyző, vagy páros a tizedik helyen végez, az már jó teljesítménynek könyvelhető el. Az aréna persze nem marad jelentős sportélmény nélkül. Többek között jégre lép a csodálatos NDK- beli Katarina Witt, itt lesz a „Bolero-specialista” angol Jayne Torvill, Christopher Dean jégtánc kettős, s nagy vetélytársuk, a szovjet Natalja Besztyemjanova, Andrej Bukin páros... L. Kelemen Gábor A Jayne Torvill, Christopher Dean jégtánckettős, az EB nagy esélyese