Népsport, 1984. április (40. évfolyam, 78-102. szám)

1984-04-01 / 78. szám

2 NÉPSPORT Jakab József jelenti Halléból: Lévai a döntőben Ökölvívás Két pénteki mérkőzés volt beszédtéma még szombaton is. Az egyik a Léva­i— Schmid, a másik a Baer— Philipp összecsapás. Lévai Pista győzelme jóval többet ér, mint maga az elődöntő­be jutás. Ellenfele, Klaus- Dieter Schmid, a frankfur­tiak , versenyzője volt, 1933- ban az NDK bajnoka, s egy­ben ranglistavezetője, mi több, a hazaiak legbiztosa­bb Los Angeles-i jelöltje ne­hézsúlyban. Ráadásul a há­rom NDK-beli ökölvívó kö­zül ő került a legkönnyebb ágra, így döntőbe jutása biz­tosra volt vehető. Legalább­is a vendéglátóink szerint. Közbeszólt azonban Lévai, aki taktikus, okos verseny­zéssel, s három egészen tisz­ta megrendítő erejű ütés­sel csökkentette minimális­ra Schmid utazási esélyeit... A frankfurti fiú szerencsé­je, hogy két vetélytársa ha­sonlóan csúnyán, technikai k. o.-val búcsúzott, s főhet az NDK-szakvezetés feje: a három ,,bukott” versenyző közül ki utazzon az olimpiá­ra? A Baez—Philipp mérkőzés után, Neumann Károly, a magyar bíró így dohogott: „Ez kabaré volt, nem ököl­vívás. Az első menetben a kub­ai kétszer is mélyet ütött. A mérkőzésvezetőnek így két alkalma is volt ar­ra, hogy a számolás után leléptesse Baezt. Nem tette, első hiba. Amikor tiszta erő­ből tarkón vágták, Philipp jelezte, hogy ezt így nem csinálja tovább. Felemelte a kezét, vagyis feladta a mér­kőzést. A kubai edző már gratulált versenyzőjének, mire a túlsó sarokban a ha­zai fiú jelezte, hogy mégis tovább küzdene. S ezt a bí­ró engedte ... Második hi­ba. Az egész mérkőzés az AIBA szabályainak meg­csúfolása volt...” Hát, igen, furcsaságok gyakran előfordulnak a hal­lei szorítóban. Nyilvánvaló, hogy a hazai olimpiai je­löltek minden áron bizonyí­tani akarnak — az ökölví­vásban azonban ennek a „mindenáronnak” következ­ményei szoktak lenni. Első­sorban egészségügyi követ­kezményei ... Szombaton 24 elődöntő mérkőzést rendeztek. A leg­többen az NDK-ból küzdöt­tek a döntőért, szám szerint huszonöten, az elődöntőben volt még 9 kubai, 6 szovjet, 3 koreai NDK-beli, 2 ma­gyar, 1—1 etióp, NSZK-beli és bolgár. A 35 NDK-beliből tehát 25 érmes. Higgyék el, azért nem ennyire jók ... Példa erre a Goire—Koeh mérkőzés. A kubai sziporká­zik, villog, az NDK-beli örül, hogy él. A pontozás mégis — 5:0, az NDK-beli javára...! Mellettem a ku­bai újságíró a földhöz vágja a kalapját és megtapossa. Sagarra nyugodt, megbé­kélt, pedig most őrjönghet­ne... NDK-beli testvérharc után a bajnok Bensche bú­csúzott Mehnert ellenében, nem kis meglepetésre. S az is váratlan, hogy a veterán NDK-beli Gerlich biztosan verte a kubai Valdezt. A délutáni program negye­dik mérkőzésén szerepelt Gönczi Róbert az NDK-beli Hael Stachewicz ellen. Az ellenfél 57 kg-ban második volt országa ranglistáján. Ez tekintélyt biztosított számá­ra, és Gönczi a kelleténél is jobban tisztelte Túlságosan óvatos , volt, keveset ütött, pedig látszott, hogy legyőz­hető. Ezt a kecskeméti ver­senyző csak a végén hitte el, sajnos, elég későn. Szoros mérkőzésen a többet ütő Stachewicz győzött 4:1-re Az egyik pontozó Gönczit látta jobbnak 3 ponttal. Na­gyon kedves volt tőle, de­ az ilyen bírót szokás eltilta­ni ... Közben óriási meglepetés is született: 81 kg-ban az NSZK-beli Bott simán ki­verte a kubai Quintanát. A kubaiak ismét bemutattak a világnak egy szuperklasszist, a 60 kg-os Duverger szemé­lyében. Valami egészen fan­tasztikusan bokszol, művé­szet megütni, ő viszont min­dig talál . . . Lévai István látszatra könnyű ellenfelet kapott a­­bolgár Iliev személyében. Fiatal meg, nincs igazi ne­ve. Viszont borzasztóan ma­gas és erős, szinte Lévai fölé tornyosult. Hosszú karjaival szúrkálni próbált, a magyar pedig igyekezett a közelébe férkőzni. Ez időnként sike­rült, akkor kemény pillana­tok vártak a bolgárra. A pontosabban és sűrűbben ütő Lévai végül is megérdemelt győzelmet aratott. A döntő­ben a Baezt verő szovjet Unirbekovval találkozik. Az est utolsó mérkőzésén csúnya kiütést láttunk: Ste­­venson hosszú percekre harcképtelenné tette az NDK-beli Walthert. A vasárnapi döntők páro­sítása. 48 kg: Gerlich (NDK- beli)—Ken Gil Rion (Koreai NDK-beli). 51 kg: Knuth (NDK-beli)—Santiesteban (kubai). 54 kg: Kirchstein (NDK-beli)—Zulow (NDK- beli); 57 kg: Sollet (kubai)— Stachewicz (NDK-beli); 60 kg: A. Mehnert (NDK-beli) — Koch (NDK-beli); 63.5 kg: S. Mehnert (NDK-beli)—Gar­­cia (kubai); 67 kg: Schmitz (NDK-beli)—Duverger (ku­bai); 71 kg: Hunger (NDK- beli)—­Timm (NDK-beli); 75 kg: Maske (NDK-beli)— Svetovius (NDK-beli); 81 kg: Bott (NSZK-beli)— Beljajev (szovjet); 91 kg: Lévai— Umirbekov (szovjet); +91 kg: Kaden (NDK-beli)—Steven­­son (kubai). X. MOGÜRT-SALGÓ RALI Kitört szélvédő, elveszett futamgyőzelem |s^Autósport ] Szombaton hajnalban, né­hány órai alvás után 80 ver­senyzőpáros gyülekezett a Magyar Autóklub salgótarjá­ni műszaki állomásának ud­varán, hogy nekivágjon a Mogürt Salgó ralinak, a szo­cialista országok Béke-Barát­ság Kupa viadalának ma­gyarországi futamán a máso­dik napnak. Ezúttal is 360 km-t és 18 gyorsasági sza­kaszt kellett megtenni. A „félidei” eredmény alap­ján csupán 5 másodperccel vezetett a lengyel Bublewicz, Zlszkowski kettős a Hidegh, Bán páros előtt. Érezték a kaposváriak, hogy itt a nagy lehetőség, akár futamot is nyerhetnek. Elsőként a Béke- Barátság Kupa történetében... Mögöttük a szovjet Tameka, Kingen kettős vigyázott az abszolút harmadik helyre. S mivel a rali kétszeres szorzóval számít a hazai baj­nokságban, így a magyar ver­senyzők zöme elsősorban egymást figyelte. A futamgyőzelemre, de az abszolút második helyre min­denképpen esélyes Hideghék defektes kérésekéi jártak pó­rul. A második körben, a mátraalmási szakasz 300 m­­es lejtőjében bal hátsó durr­defektet kapott gép a part­oldal segítségével felborult. A futómű és a versenyzők sze­rencsére sértetlenek marad­tak, így szélvédők nélkül folytatták a ralit. Még sze­rencse, hogy az eső elállt, „csak” mínusz két fok volt. A salgótarjáni célban a rendezők az első öt verseny­zőnek virágcsokrokkal és — „vigaszdíjként” — a kapos­vári párosnak egy hatalmas üveg pezsgővel kedveskedtek. Lapzártakor a rali hivata­los értékelése még tart. XL. 78. ♦ 1984. április 1. Túl a kísérleti év felén A­átoktunk jobban örülnénk fel Röplabda A balszerencsének álta­lában — a tanulságon kí­vül — előnyei is vannak. "Szomorúan nyugtáztuk szeptemberben, hogy női válogatottunknak a ros­tocki EB-n nem sikerült kivívnia az olimpiai rész­vétel jogát. Igaz, nem so­kon múlt, de a helytállás ténye legfeljebb csak némi vigaszt jelenthet. Hol van itt az előny? Akármilyen hihetetlen, valóban létezik, bár mindenki szívesen le­mondott volna róla. Maradt idő, maradt lehe­tőség a kísérletezésre, a csapat személyi és taktikai átépítésére. Válogatottunk ugyanis másfél esztendőre kikerült a nemzetközi „vizsgakörből”, hiszen az EB-bronzérem jegyet je­lent a jövő évi EB-döntő­­be, tehát tavasszal nem kell selejtezőt vívni. Évek óta visszatérő vita­alapot ad a bajnokság el­húzódása. A klubedzők sokat for­gatott lemeze: „Nem tud­juk megvalósítani a zök­kenőmentes felkészülést a rangadókra, a kupamecs­­csekre, mert a legjobbakat rendre elviszi a válogatott, így ők nem edzenek ve­lünk, turnéznak, fáradtak.” A válogatott szakvezetői­nek lemeze: „A túl hosszú­ra nyúló bajnoksággal min­denki veszít. A szurkolókat általában nem érdekli a már lefutott küzdelemsoro­zat rétestésztaként húzott, tét nélküli, zárása. Unják a játékosok és a szakembe­rek is. Ugyanakkor a leg­jobbakat elvonja a közös munkától.” A válogatott játékosok lemeze: „Ennek így semmi értelme. Sehol sem tudunk százszázalékos teljesít­ményt nyújtani, ha egyidő­­ben két helyen, két külön­böző elképzelésnek kell eleget tenni.” Az MRSZ az 1983—84-es bajnoki sorozatban helyt adott a panaszoknak. Le­rövidült a bajnokság, de a néhány hónap alatt dr. Kotsis Attiláné, a váloga­tott vezető­edzője legfel­jebb csak a bajnoki mér­kőzéseken, a klubedzése­ken vagy magánemberként találkozhatott jelöltjeivel, egészen az MNK-döntő utolsó mérkőzésének lefú­jásáig. Mert ettől a pilla­nattól kezdve újra az övé a karmesteri pálca. Kísérleti év, kísérleti bajnokság. Hogy jogos, ér­demes volt-e, azt majd csak a jövő nagy viadalai dönthetik el. Az eddigi tapasztalatok: felemásak. A klubedzők „lemeze” például máris le­­forgottnak tűnik A zavar­talan munka nem járt si­keresebb nemzetközi sze­repléssel. Korábban egy­szer sem fordult elő olyan eset, hogy a BEK- és a KEK-finálék magyar részt­vevő nélkül zajlottak vol­na. Most egyetlen kupa­csapatunknak sem sikerült (beleértve a férfi együtte­seket is) a négyes döntőbe jutnia, pedig a mezőny né­hány ország képviselőinek távolmaradása miatt gyen­gébb volt, mint korábban. Mindebből, persze, hiba lenne következtetéseket le­vonni a bajnokság színvo­nalára. De a látottakból... A legjobb négy együttes becsülettel végigküzdötte a néhány hónapot, de ma­radéktalanul egyikük sem ünnepelhetett. Sokan már az elmúlt évben helycserét jósoltak a dobogó legma­gasabb fokán. A világ­­klasszis Champstazzal, va­lamint néhány — váloga­tott szinten is — tehetsé­ges fiatallal erősödött­­. Dózsától már akkor arany­érmet vagy kupagyőzelmet vártak. Mint ismeretes, egyik sem sikerült. A lila­fehérek szurkolóinak még egy esztendőt várniuk kel­lett, hogy legalább az utóbbi megvalósuljon. A Tungsram SC tehát meg tudta védeni címét, negyedszer is bajnok lett. A siker teljesen megérde­melt, hiszen a Megyeri útiak nyújtották a mezőny­ben a legkiegyensúlyozot­tabb teljesítményt. A visz­­szatért edző, Déri Rezső lelket tudott önteni a csa­patba, amíg kellett. Ami­kor viszont már kézben volt az aranyérem, hirtelen szétesett a társaság. Ennek tulajdonítható, hogy a pi­ros-kékek örömébe üröm is vegyült, hiszen a baj­nokság búcsútalálkozóján — igaz, a sérült Szijártó­­nét nélkülözve — elvesz­tette közel négyéves hazai veretlenségét a bajnok, és az MNK-döntőben sem si­került talpra állnia. Dr. Kotsis Attilánénak jó néhány jegyzetfüzete megtelt a küzdelemsorozat végére, de a pozitívumok felsorolásához egyiket sem kellett kinyitnia. „Öröm­mel tapasztaltam az edzé­seken és a mérkőzéseken egyaránt, hogy a csapatok zöme, elsősorban az Ú. Dózsa és a Vasas elkezdte a korszerű variációs táma­dások erőltetését, és javait a mezőnymunka is. Álló­­képesség dolgában azonban nem állunk jól.” A korszerű, gyors játék elterjedése, begyakorlása létfontosságú, ugyanakkor nem egyszerű. A bajnok­ság is igazolta, nagyon nagy kockázattal jár. Mert a variációs játékban csak akkor lehet eredményes­ségre számítani, ha az jól begyakorolt, ha pontos, na jó a mezőnymunka. A ma­gabiztos nyitásfogadás pe­dig természetes alapköve­telmény. A korszerű játékra való áttérés tehát nemcsak a megfelelő játékosanyag függvénye, hanem kellő bátorságot is igényel. Vál­lalni kell az átmeneti ered­ménytelenség kockázatát. A dr. Kotsisné által em­lített állóképességi gondok­ra, sajnos, a küzdelemso­rozat hajrája szomorú és elgondolkoztató bizonyítékokkal reagált. Sorozatban sérültek meg egy-egy rossz mozdulat kö­vetkeztében a játékosok, közöttük válogatottak is, Feketéné, Szíjártóné, C­a­­nada és Nagy Gyöngyi. Mindez alaposan megne­hezíti a rajtra kész (?) vá­logatott munkáját. Ráadá­sul Torma és Vargáné csak „rábeszélésre” vállalta (ha vállalta?) a pluszmunkát. Ezek után a tervezett fia­talításnak — akarva, aka­ratlan — meg kell történ­nie. A kényszerlépésekkel várhatóan meghosszabbo­dik a csapattá kovácsolás időszaka, és ezzel a kísér­leti év máris összezsugoro­dott. Az április 4-én kez­dődő Savaria Kupán még csak a háttérmunka vizs­gázik. A háttérmunka, amelynek jelenleg egyik legfontosabb feladata, hogy az utánpótlás számára már ne legyen idegen a variá­ciós játék. Mindennek biztató jeleit tapasztalhattuk a bajnok­ság során és az MNK-dön­tőben is. A mindkét viada­lon a 4. helyen végzett Bp. Spartacus is meglepte oly­kor gyors pontos táma­dással ellenfeleit. Ha a leg­jobbak közé válogatott fia­talok már természetesnek nem pedig erőltetettnek ér­zik ezt a játékfelfogást, ak­kor a szakvezetőnek lénye­gesen könnyebb dolga van. Játéklehetőségben a baj­nokság utáni időszakban sem lesz hiány. Ritkán for­dul elő, hogy a nagy válo­gatott alárendeli munkáját az ifjúsági gárda program­jának. Mindez most érthe­tő, hiszem a fiatalok EB- selejtezőre, illetve EB-dön­­tőre készülnek. Persze, pil­lanatnyilag úgy áll a do­log, hogy az ifjúsági válo­gatott gerince egyben a fel­nőtt csapatnak is tagja. A bajnoki sorozatban nem minden együttes mer­te mély vízbe dobni fiatal­jait Hogy félelmük, fenn­tartásaik jogosak voltak-e, azt a „kísérleti” esztendő hátralevő szakasza min­denképpen igazolni vagy cáfolni fogja. Lukács György A KSC indulhat a K­EK-ben Száz százalékra törekszik a bajnok KÉT NAP, négy mérkőzés, 12 játszma. Ennyi telt el az idei férfi MNK fináléjából. Az utóbbi szám lényegében elárulja a legfontosabbat: az eddigi vesztesek játszmát sem tudtak nyerni... A kupavé­dő KSC és a bajnok Tungs­ram SC eddig különösebb gond nélkül vette az akadá­lyokat, és a két együttes va­sárnapi MNK-búcsúztatója dönti el, hogy a Kecskeméti SC nevét vésik másodszor, vagy a Megyeri útiakét elő­ször a díszes serlegre. A vi­déki együttes egyébként szombati győzelmével már teljesítette egyik célját, hi­szen a zárónap eredményei­től függetlenül biztos, hogy a híres város legjobb férfi röp­­labdázói képviselik hazánkat az 1984—85-ös KEK-sorozat­­ban. Ha egyáltalán lehet bra­vúrról beszélni a finálé első két „csendes” napján, akkor az a döntő­ újonc Malév SC nevéhez fűződik. Pénteken két játszmalabdája is volt a gárdának a kupavédő kecske­métiek ellen, szombaton pe­­dig a bajnokra is ráijesztett. Az első játékrészben öt (!) játszmalabda sem volt elég. Kis szerencsével nem akármi­lyen becsületjátszmát nyer­hettek volna a légiközlekedé­siek. BI­RCSOKÉK szemmel lát­hatóan nem voltak ráhangol­va erre a mérkőzésre, és ha a folytatásban már nem is le­hetett vitás a győzelmük, a Malév SC végig — csakúgy, mint a KSC ellen — egyen­rangú ellenfél volt. A KEK-szereplés volt a tétje a nap rangadójának. A nagy akarás­ használt a kecs­kemétieknek, viszont mál gör­csössé tette a fővárosi együt­tes játékát. Járosiék teljesít­ménye hosszú­ idő után elő­ször az elmúlt évit idézte. Most az első perctől az utol­sóig tudtak összpontosítani, és erejükből még egy-két korszerű, látványos variációs támadásra is futotta. Maga­biztosan, céltudatosan játszot­tak, és ha másképp nem ment, megvárták, hogy ront­son az ellenfél. Általában nem kellett so­káig várniuk... A piros­fehérek régi gondja, a meg­felelő szintű hatodik ember hiánya most felszínre jött. Botos edző néhány cserével megpróbálta feledtetni ezt a gondot, de legfeljebb egy-egy percre sikerült. A KSC fölé­nyes győzelme teljesen meg­érdemeltnek mondható, és ha vasárnap, a Tungsram elleni csúcstalálkozón meg tudja is­mételni a Honvéd ellen nyúj­tott teljesítményt, akkor ta­lán végre igazi rangadónak örülhet a sajnos minden bi­zonnyal a zárónapon is kis számú közönség. (1—cs) FÉRFI MNK-DÖNTŐ Nemzeti Sportcsarnok Tungsram SC—Malév SC 3:0 (15, 7, 9). V: Hurák, Husz­­ti (jól). Tungsram SC: GRÓ­ZER, Bogár, Koszti, BÖR­­CSÖK, Huszár, Magyar. Cs: Horányi. Edző: Bodrogi At­tila. Malév SC: CSERFALVI, Illés, Mészáros, Dembitz, SZABÓ P., Oláh. Cs: Kovács L., Remmel. Edző: Brázda Hugó. Az első játszma alakulása: 0:1, 2:1, 2:2 3:2, 3:3, 4:3, 4:6, 7:6, 7:8, 11:3, 11:11, 12:11, 12:13, 13:13, 13:14 (1), 14:14, 14:15 (1), 17:15. Kecskeméti SC—Bp. Honvéd 3:0 (8, 9, 8). V: Pécsi, Balázs (jó!). KSC: JÁROSI, Konyá­­ri, NYÚL, SZABÓ Z., Nagy PR DEMÉTER. Cs: Lantos, Szabó I. Edző: Beregszászi Szabolcs. Bp. Honvéd: Ho­­both, Balázs, URBÁN, Fejes, Szabó K., Zoufal. Cs: Miklós, Gyenes. Edző: Botos Ferenc. Az állás: 1. Tungsram 22-6:0 92:504 2. KSC 22- 6:0 91:51­4 3. Malév SC 2 - 2 0:6 57:93 2 4. Bp. Honvéd 2 - 2 0:6 44:90 2 NB I A 9—16. helyért FÉRFIAK TFSE—22. sz. Volán 3:2 (—4, 10, —13, 17, 9). Diadal utca, V: Bors, Takács. A 22. sz. Volánnak esélye volt el­ső győzelme megszerzésére, de „öregjei” a döntő játsz­mában elfáradtak. Jó: Novák, Kelemen, ill. dr. Farkas, Be­rén­yi. NŐK DUTÉP SC—Haladás VSE 3:2 (6, —10, —12, 9, 6). Szom­bat -ily. V: Békési, Szekér. Az újabb vereséggel a vasiak sorsa szinte reménytelen. Jó: Crnkovics, Lovászné, Kará­csonyiné.

Next