Népsport, 1984. április (40. évfolyam, 78-102. szám)
1984-04-01 / 78. szám
2 NÉPSPORT Jakab József jelenti Halléból: Lévai a döntőben Ökölvívás Két pénteki mérkőzés volt beszédtéma még szombaton is. Az egyik a Lévai— Schmid, a másik a Baer— Philipp összecsapás. Lévai Pista győzelme jóval többet ér, mint maga az elődöntőbe jutás. Ellenfele, Klaus- Dieter Schmid, a frankfurtiak , versenyzője volt, 1933- ban az NDK bajnoka, s egyben ranglistavezetője, mi több, a hazaiak legbiztosabb Los Angeles-i jelöltje nehézsúlyban. Ráadásul a három NDK-beli ökölvívó közül ő került a legkönnyebb ágra, így döntőbe jutása biztosra volt vehető. Legalábbis a vendéglátóink szerint. Közbeszólt azonban Lévai, aki taktikus, okos versenyzéssel, s három egészen tiszta megrendítő erejű ütéssel csökkentette minimálisra Schmid utazási esélyeit... A frankfurti fiú szerencséje, hogy két vetélytársa hasonlóan csúnyán, technikai k. o.-val búcsúzott, s főhet az NDK-szakvezetés feje: a három ,,bukott” versenyző közül ki utazzon az olimpiára? A Baez—Philipp mérkőzés után, Neumann Károly, a magyar bíró így dohogott: „Ez kabaré volt, nem ökölvívás. Az első menetben a kubai kétszer is mélyet ütött. A mérkőzésvezetőnek így két alkalma is volt arra, hogy a számolás után leléptesse Baezt. Nem tette, első hiba. Amikor tiszta erőből tarkón vágták, Philipp jelezte, hogy ezt így nem csinálja tovább. Felemelte a kezét, vagyis feladta a mérkőzést. A kubai edző már gratulált versenyzőjének, mire a túlsó sarokban a hazai fiú jelezte, hogy mégis tovább küzdene. S ezt a bíró engedte ... Második hiba. Az egész mérkőzés az AIBA szabályainak megcsúfolása volt...” Hát, igen, furcsaságok gyakran előfordulnak a hallei szorítóban. Nyilvánvaló, hogy a hazai olimpiai jelöltek minden áron bizonyítani akarnak — az ökölvívásban azonban ennek a „mindenáronnak” következményei szoktak lenni. Elsősorban egészségügyi következményei ... Szombaton 24 elődöntő mérkőzést rendeztek. A legtöbben az NDK-ból küzdöttek a döntőért, szám szerint huszonöten, az elődöntőben volt még 9 kubai, 6 szovjet, 3 koreai NDK-beli, 2 magyar, 1—1 etióp, NSZK-beli és bolgár. A 35 NDK-beliből tehát 25 érmes. Higgyék el, azért nem ennyire jók ... Példa erre a Goire—Koeh mérkőzés. A kubai sziporkázik, villog, az NDK-beli örül, hogy él. A pontozás mégis — 5:0, az NDK-beli javára...! Mellettem a kubai újságíró a földhöz vágja a kalapját és megtapossa. Sagarra nyugodt, megbékélt, pedig most őrjönghetne... NDK-beli testvérharc után a bajnok Bensche búcsúzott Mehnert ellenében, nem kis meglepetésre. S az is váratlan, hogy a veterán NDK-beli Gerlich biztosan verte a kubai Valdezt. A délutáni program negyedik mérkőzésén szerepelt Gönczi Róbert az NDK-beli Hael Stachewicz ellen. Az ellenfél 57 kg-ban második volt országa ranglistáján. Ez tekintélyt biztosított számára, és Gönczi a kelleténél is jobban tisztelte Túlságosan óvatos , volt, keveset ütött, pedig látszott, hogy legyőzhető. Ezt a kecskeméti versenyző csak a végén hitte el, sajnos, elég későn. Szoros mérkőzésen a többet ütő Stachewicz győzött 4:1-re Az egyik pontozó Gönczit látta jobbnak 3 ponttal. Nagyon kedves volt tőle, de az ilyen bírót szokás eltiltani ... Közben óriási meglepetés is született: 81 kg-ban az NSZK-beli Bott simán kiverte a kubai Quintanát. A kubaiak ismét bemutattak a világnak egy szuperklasszist, a 60 kg-os Duverger személyében. Valami egészen fantasztikusan bokszol, művészet megütni, ő viszont mindig talál . . . Lévai István látszatra könnyű ellenfelet kapott abolgár Iliev személyében. Fiatal meg, nincs igazi neve. Viszont borzasztóan magas és erős, szinte Lévai fölé tornyosult. Hosszú karjaival szúrkálni próbált, a magyar pedig igyekezett a közelébe férkőzni. Ez időnként sikerült, akkor kemény pillanatok vártak a bolgárra. A pontosabban és sűrűbben ütő Lévai végül is megérdemelt győzelmet aratott. A döntőben a Baezt verő szovjet Unirbekovval találkozik. Az est utolsó mérkőzésén csúnya kiütést láttunk: Stevenson hosszú percekre harcképtelenné tette az NDK-beli Walthert. A vasárnapi döntők párosítása. 48 kg: Gerlich (NDK- beli)—Ken Gil Rion (Koreai NDK-beli). 51 kg: Knuth (NDK-beli)—Santiesteban (kubai). 54 kg: Kirchstein (NDK-beli)—Zulow (NDK- beli); 57 kg: Sollet (kubai)— Stachewicz (NDK-beli); 60 kg: A. Mehnert (NDK-beli) — Koch (NDK-beli); 63.5 kg: S. Mehnert (NDK-beli)—Garcia (kubai); 67 kg: Schmitz (NDK-beli)—Duverger (kubai); 71 kg: Hunger (NDK- beli)—Timm (NDK-beli); 75 kg: Maske (NDK-beli)— Svetovius (NDK-beli); 81 kg: Bott (NSZK-beli)— Beljajev (szovjet); 91 kg: Lévai— Umirbekov (szovjet); +91 kg: Kaden (NDK-beli)—Stevenson (kubai). X. MOGÜRT-SALGÓ RALI Kitört szélvédő, elveszett futamgyőzelem |s^Autósport ] Szombaton hajnalban, néhány órai alvás után 80 versenyzőpáros gyülekezett a Magyar Autóklub salgótarjáni műszaki állomásának udvarán, hogy nekivágjon a Mogürt Salgó ralinak, a szocialista országok Béke-Barátság Kupa viadalának magyarországi futamán a második napnak. Ezúttal is 360 km-t és 18 gyorsasági szakaszt kellett megtenni. A „félidei” eredmény alapján csupán 5 másodperccel vezetett a lengyel Bublewicz, Zlszkowski kettős a Hidegh, Bán páros előtt. Érezték a kaposváriak, hogy itt a nagy lehetőség, akár futamot is nyerhetnek. Elsőként a Béke- Barátság Kupa történetében... Mögöttük a szovjet Tameka, Kingen kettős vigyázott az abszolút harmadik helyre. S mivel a rali kétszeres szorzóval számít a hazai bajnokságban, így a magyar versenyzők zöme elsősorban egymást figyelte. A futamgyőzelemre, de az abszolút második helyre mindenképpen esélyes Hideghék defektes kérésekéi jártak pórul. A második körben, a mátraalmási szakasz 300 mes lejtőjében bal hátsó durrdefektet kapott gép a partoldal segítségével felborult. A futómű és a versenyzők szerencsére sértetlenek maradtak, így szélvédők nélkül folytatták a ralit. Még szerencse, hogy az eső elállt, „csak” mínusz két fok volt. A salgótarjáni célban a rendezők az első öt versenyzőnek virágcsokrokkal és — „vigaszdíjként” — a kaposvári párosnak egy hatalmas üveg pezsgővel kedveskedtek. Lapzártakor a rali hivatalos értékelése még tart. XL. 78. ♦ 1984. április 1. Túl a kísérleti év felén Aátoktunk jobban örülnénk fel Röplabda A balszerencsének általában — a tanulságon kívül — előnyei is vannak. "Szomorúan nyugtáztuk szeptemberben, hogy női válogatottunknak a rostocki EB-n nem sikerült kivívnia az olimpiai részvétel jogát. Igaz, nem sokon múlt, de a helytállás ténye legfeljebb csak némi vigaszt jelenthet. Hol van itt az előny? Akármilyen hihetetlen, valóban létezik, bár mindenki szívesen lemondott volna róla. Maradt idő, maradt lehetőség a kísérletezésre, a csapat személyi és taktikai átépítésére. Válogatottunk ugyanis másfél esztendőre kikerült a nemzetközi „vizsgakörből”, hiszen az EB-bronzérem jegyet jelent a jövő évi EB-döntőbe, tehát tavasszal nem kell selejtezőt vívni. Évek óta visszatérő vitaalapot ad a bajnokság elhúzódása. A klubedzők sokat forgatott lemeze: „Nem tudjuk megvalósítani a zökkenőmentes felkészülést a rangadókra, a kupamecscsekre, mert a legjobbakat rendre elviszi a válogatott, így ők nem edzenek velünk, turnéznak, fáradtak.” A válogatott szakvezetőinek lemeze: „A túl hosszúra nyúló bajnoksággal mindenki veszít. A szurkolókat általában nem érdekli a már lefutott küzdelemsorozat rétestésztaként húzott, tét nélküli, zárása. Unják a játékosok és a szakemberek is. Ugyanakkor a legjobbakat elvonja a közös munkától.” A válogatott játékosok lemeze: „Ennek így semmi értelme. Sehol sem tudunk százszázalékos teljesítményt nyújtani, ha egyidőben két helyen, két különböző elképzelésnek kell eleget tenni.” Az MRSZ az 1983—84-es bajnoki sorozatban helyt adott a panaszoknak. Lerövidült a bajnokság, de a néhány hónap alatt dr. Kotsis Attiláné, a válogatott vezetőedzője legfeljebb csak a bajnoki mérkőzéseken, a klubedzéseken vagy magánemberként találkozhatott jelöltjeivel, egészen az MNK-döntő utolsó mérkőzésének lefújásáig. Mert ettől a pillanattól kezdve újra az övé a karmesteri pálca. Kísérleti év, kísérleti bajnokság. Hogy jogos, érdemes volt-e, azt majd csak a jövő nagy viadalai dönthetik el. Az eddigi tapasztalatok: felemásak. A klubedzők „lemeze” például máris leforgottnak tűnik A zavartalan munka nem járt sikeresebb nemzetközi szerepléssel. Korábban egyszer sem fordult elő olyan eset, hogy a BEK- és a KEK-finálék magyar résztvevő nélkül zajlottak volna. Most egyetlen kupacsapatunknak sem sikerült (beleértve a férfi együtteseket is) a négyes döntőbe jutnia, pedig a mezőny néhány ország képviselőinek távolmaradása miatt gyengébb volt, mint korábban. Mindebből, persze, hiba lenne következtetéseket levonni a bajnokság színvonalára. De a látottakból... A legjobb négy együttes becsülettel végigküzdötte a néhány hónapot, de maradéktalanul egyikük sem ünnepelhetett. Sokan már az elmúlt évben helycserét jósoltak a dobogó legmagasabb fokán. A világklasszis Champstazzal, valamint néhány — válogatott szinten is — tehetséges fiatallal erősödött. Dózsától már akkor aranyérmet vagy kupagyőzelmet vártak. Mint ismeretes, egyik sem sikerült. A lilafehérek szurkolóinak még egy esztendőt várniuk kellett, hogy legalább az utóbbi megvalósuljon. A Tungsram SC tehát meg tudta védeni címét, negyedszer is bajnok lett. A siker teljesen megérdemelt, hiszen a Megyeri útiak nyújtották a mezőnyben a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt. A viszszatért edző, Déri Rezső lelket tudott önteni a csapatba, amíg kellett. Amikor viszont már kézben volt az aranyérem, hirtelen szétesett a társaság. Ennek tulajdonítható, hogy a piros-kékek örömébe üröm is vegyült, hiszen a bajnokság búcsútalálkozóján — igaz, a sérült Szijártónét nélkülözve — elvesztette közel négyéves hazai veretlenségét a bajnok, és az MNK-döntőben sem sikerült talpra állnia. Dr. Kotsis Attilánénak jó néhány jegyzetfüzete megtelt a küzdelemsorozat végére, de a pozitívumok felsorolásához egyiket sem kellett kinyitnia. „Örömmel tapasztaltam az edzéseken és a mérkőzéseken egyaránt, hogy a csapatok zöme, elsősorban az Ú. Dózsa és a Vasas elkezdte a korszerű variációs támadások erőltetését, és javait a mezőnymunka is. Állóképesség dolgában azonban nem állunk jól.” A korszerű, gyors játék elterjedése, begyakorlása létfontosságú, ugyanakkor nem egyszerű. A bajnokság is igazolta, nagyon nagy kockázattal jár. Mert a variációs játékban csak akkor lehet eredményességre számítani, ha az jól begyakorolt, ha pontos, na jó a mezőnymunka. A magabiztos nyitásfogadás pedig természetes alapkövetelmény. A korszerű játékra való áttérés tehát nemcsak a megfelelő játékosanyag függvénye, hanem kellő bátorságot is igényel. Vállalni kell az átmeneti eredménytelenség kockázatát. A dr. Kotsisné által említett állóképességi gondokra, sajnos, a küzdelemsorozat hajrája szomorú és elgondolkoztató bizonyítékokkal reagált. Sorozatban sérültek meg egy-egy rossz mozdulat következtében a játékosok, közöttük válogatottak is, Feketéné, Szíjártóné, Canada és Nagy Gyöngyi. Mindez alaposan megnehezíti a rajtra kész (?) válogatott munkáját. Ráadásul Torma és Vargáné csak „rábeszélésre” vállalta (ha vállalta?) a pluszmunkát. Ezek után a tervezett fiatalításnak — akarva, akaratlan — meg kell történnie. A kényszerlépésekkel várhatóan meghosszabbodik a csapattá kovácsolás időszaka, és ezzel a kísérleti év máris összezsugorodott. Az április 4-én kezdődő Savaria Kupán még csak a háttérmunka vizsgázik. A háttérmunka, amelynek jelenleg egyik legfontosabb feladata, hogy az utánpótlás számára már ne legyen idegen a variációs játék. Mindennek biztató jeleit tapasztalhattuk a bajnokság során és az MNK-döntőben is. A mindkét viadalon a 4. helyen végzett Bp. Spartacus is meglepte olykor gyors pontos támadással ellenfeleit. Ha a legjobbak közé válogatott fiatalok már természetesnek nem pedig erőltetettnek érzik ezt a játékfelfogást, akkor a szakvezetőnek lényegesen könnyebb dolga van. Játéklehetőségben a bajnokság utáni időszakban sem lesz hiány. Ritkán fordul elő, hogy a nagy válogatott alárendeli munkáját az ifjúsági gárda programjának. Mindez most érthető, hiszem a fiatalok EB- selejtezőre, illetve EB-döntőre készülnek. Persze, pillanatnyilag úgy áll a dolog, hogy az ifjúsági válogatott gerince egyben a felnőtt csapatnak is tagja. A bajnoki sorozatban nem minden együttes merte mély vízbe dobni fiataljait Hogy félelmük, fenntartásaik jogosak voltak-e, azt a „kísérleti” esztendő hátralevő szakasza mindenképpen igazolni vagy cáfolni fogja. Lukács György A KSC indulhat a KEK-ben Száz százalékra törekszik a bajnok KÉT NAP, négy mérkőzés, 12 játszma. Ennyi telt el az idei férfi MNK fináléjából. Az utóbbi szám lényegében elárulja a legfontosabbat: az eddigi vesztesek játszmát sem tudtak nyerni... A kupavédő KSC és a bajnok Tungsram SC eddig különösebb gond nélkül vette az akadályokat, és a két együttes vasárnapi MNK-búcsúztatója dönti el, hogy a Kecskeméti SC nevét vésik másodszor, vagy a Megyeri útiakét először a díszes serlegre. A vidéki együttes egyébként szombati győzelmével már teljesítette egyik célját, hiszen a zárónap eredményeitől függetlenül biztos, hogy a híres város legjobb férfi röplabdázói képviselik hazánkat az 1984—85-ös KEK-sorozatban. Ha egyáltalán lehet bravúrról beszélni a finálé első két „csendes” napján, akkor az a döntő újonc Malév SC nevéhez fűződik. Pénteken két játszmalabdája is volt a gárdának a kupavédő kecskemétiek ellen, szombaton pedig a bajnokra is ráijesztett. Az első játékrészben öt (!) játszmalabda sem volt elég. Kis szerencsével nem akármilyen becsületjátszmát nyerhettek volna a légiközlekedésiek. BIRCSOKÉK szemmel láthatóan nem voltak ráhangolva erre a mérkőzésre, és ha a folytatásban már nem is lehetett vitás a győzelmük, a Malév SC végig — csakúgy, mint a KSC ellen — egyenrangú ellenfél volt. A KEK-szereplés volt a tétje a nap rangadójának. A nagy akarás használt a kecskemétieknek, viszont mál görcsössé tette a fővárosi együttes játékát. Járosiék teljesítménye hosszú idő után először az elmúlt évit idézte. Most az első perctől az utolsóig tudtak összpontosítani, és erejükből még egy-két korszerű, látványos variációs támadásra is futotta. Magabiztosan, céltudatosan játszottak, és ha másképp nem ment, megvárták, hogy rontson az ellenfél. Általában nem kellett sokáig várniuk... A pirosfehérek régi gondja, a megfelelő szintű hatodik ember hiánya most felszínre jött. Botos edző néhány cserével megpróbálta feledtetni ezt a gondot, de legfeljebb egy-egy percre sikerült. A KSC fölényes győzelme teljesen megérdemeltnek mondható, és ha vasárnap, a Tungsram elleni csúcstalálkozón meg tudja ismételni a Honvéd ellen nyújtott teljesítményt, akkor talán végre igazi rangadónak örülhet a sajnos minden bizonnyal a zárónapon is kis számú közönség. (1—cs) FÉRFI MNK-DÖNTŐ Nemzeti Sportcsarnok Tungsram SC—Malév SC 3:0 (15, 7, 9). V: Hurák, Huszti (jól). Tungsram SC: GRÓZER, Bogár, Koszti, BÖRCSÖK, Huszár, Magyar. Cs: Horányi. Edző: Bodrogi Attila. Malév SC: CSERFALVI, Illés, Mészáros, Dembitz, SZABÓ P., Oláh. Cs: Kovács L., Remmel. Edző: Brázda Hugó. Az első játszma alakulása: 0:1, 2:1, 2:2 3:2, 3:3, 4:3, 4:6, 7:6, 7:8, 11:3, 11:11, 12:11, 12:13, 13:13, 13:14 (1), 14:14, 14:15 (1), 17:15. Kecskeméti SC—Bp. Honvéd 3:0 (8, 9, 8). V: Pécsi, Balázs (jó!). KSC: JÁROSI, Konyári, NYÚL, SZABÓ Z., Nagy PR DEMÉTER. Cs: Lantos, Szabó I. Edző: Beregszászi Szabolcs. Bp. Honvéd: Hoboth, Balázs, URBÁN, Fejes, Szabó K., Zoufal. Cs: Miklós, Gyenes. Edző: Botos Ferenc. Az állás: 1. Tungsram 22-6:0 92:504 2. KSC 22- 6:0 91:514 3. Malév SC 2 - 2 0:6 57:93 2 4. Bp. Honvéd 2 - 2 0:6 44:90 2 NB I A 9—16. helyért FÉRFIAK TFSE—22. sz. Volán 3:2 (—4, 10, —13, 17, 9). Diadal utca, V: Bors, Takács. A 22. sz. Volánnak esélye volt első győzelme megszerzésére, de „öregjei” a döntő játszmában elfáradtak. Jó: Novák, Kelemen, ill. dr. Farkas, Berényi. NŐK DUTÉP SC—Haladás VSE 3:2 (6, —10, —12, 9, 6). Szombat -ily. V: Békési, Szekér. Az újabb vereséggel a vasiak sorsa szinte reménytelen. Jó: Crnkovics, Lovászné, Karácsonyiné.