Népsport, 1984. június (40. évfolyam, 129-154. szám)
1984-06-01 / 129. szám
2 NÉPSPORT eredményezte a sikert Példának állítható a villámbajnokság Az őszi-tavaszi rendszerre történő átállás miatt kényszerből írták ki a szerdán befejeződött nyári, egyfordulós vízilabda-bajnokságot. Valamit tenni kellett, s a szakvezetők a kétcsoportos csatározást, majd az azt követő rájátszásos formát választották. Igazán nem lelkesedett senki a „csonka” pontvadászatért, a furcsa, látszólag bonyolult mérkőzésrend vitákat váltott ki, a legtöbb érintettnek tulajdonképpen púp volt a hátán. Amolyan „gyorsan játsszuk le a meccseket, aztán felejtsük el az egészet” hangulat uralkodott a rajt előtt. Aligha gondolta valaki is, hogy végül minden idők egyik legjobb, legizgalmasabb küzdelemsorozatára kerül sor. Olyan bajnokságra, amelyre sokáig emlékezhetünk, példaként emlegethetünk a későbbiekben. 0 Vízilabda ____________________| Visszatért a közönség Minek köszönhető a jelentős színvonalemelkedés? A kérdés gyakran elhangzott a hétvégi és hétközi fordulók során, s legtöbbször az a válasz érkezett rá: a kupajellegű lebonyolítás hozta ki az együttesekben rejlő többletet. Idén az történt, hogy valamennyi gárda az első mérkőzéstől az utolsóig tétre menő küzdelmet vívott. A két hetes csoportban a jobbak azért harcoltak teljes erőbedobással, hogy a négyes döntőbe jutást jelentő első két hely valamelyikét elcsípjék, a gyengébbek pedig azért, hogy elkerüljék az utolsó két helyet, vagyis fel se merüljön a nevük a kiesés elleni harc során. A későbbiekben, a rájátszás keretében már a végső sorrend kialakításáért folyt a játék, s ha csak egyszer hibázott valamelyik csapat, nehéz volt javítani. A gyengébb felkészültség, az összpontosítás hiánya könynyen azt eredményezhette, hogy lejjebb csúszott a gárda a tabellán. A nagy csaták, a heves összecsapások felfokozott hangulatot teremtettek az uszodában, s olyan sok nézőt vonzottak a lelátókra, hogy többször is ki kellett tenni a Komjádi-uszoda bejáratánál a „Megtelt” táblát. A múltban négy-öt forduló összes mérkőzése nem csalt ki annyi szurkolót a medence partjára, mint idén egy-egy rangadó, örömteli, hogy sikerült visszahódítani a közönséget, de most jön a még nehezebb feladat: meg is kell tartani! A jelentős számú néző megjelenésével megnőtt a létesítmények rendezői gárdájának felelőssége. A szurkolók örömükben vagy bánatukban sokszor elragadtatják magukat, felelőtlenül viselkednek, meg kell őket fékezni. Az idén például előfordult, hogy egy néző mérkőzés közben lement a medence partjára, odasétált a játékvezetőhöz, s megdobta egy legalább 15x15 centiméteres lemezdarabjál. A ki tudja, honnan származó tárgy sérülést nem okozott, de elgondolkoztató, vajon miért nem akadályozták meg a szurkolót tettének végrehajtásában? A zónázás volt a jellemző Ami a csapatokat illeti, elsősorban a Vasas, a BVSC, az FTC és a Bp. Spartacus, vagyis az első négy érdemel dicséretet. A piros-kékek küzdőszellemből vizsgáztak igazán jól, többször is drámai csatában, a találkozók utolsó játékrészében vívták ki győzelmeiket a játéktudásban velük egy szinten levő, de a még több fiatal, rutintalan pólóst felvonultató BVSC-vel és FTC-vel szemben. A vasutasok idén is bizonyították kiváló képességüket, s hogy ismét csak ezüstérem jutott nekik, az azzal magyarázható: a nagy lehetőség kapujában a felelősség terhét nem tudták elviselni. Éppen akkor csúsztak be hibák, amikor a legnagyobb szükség lenne a pontosságra, a gólra. Az FTC annyit fejlődött, hogy még a klubvezetés is meglepődött. Dr. Szívós István vezetőedzőnek és segítőjének, Kemény Ferencnek sikerült beépíteni az újonnan igazolt fiatalokat a régiek közé, s rendkívül ütőképessé vált a gárda. Nagyon sok munka van a csapat mögött, a legjobb erőben egyértelműen a zöld-fehérek voltak, meg sem kottyant volna a játékosoknak, ha egymás után két mérkőzést kellett volna végigküzdeniük. A Bp. Spartacus előrelépése is kellemes meglepetés. Bolvári Antal edző jól felismerte, hogy Tóth szellemes csatárjátékára kell építeni, valamint dr. Magasra és dr. Pottyondyra kell támaszkodni a siker érdekében. Elgondolása bevált. Szakmai szempontból általános tapasztalat, hogy míg a múltban rendszerint a szoros emberfogásos játékot helyezték előtérbe a csapatok, addig idén a zónavédekezéses vízilabda volt jellemző. Az FTC például úgy kizökkentette abehúzódásos játékkal a Vasast a megszokott ritmusából, hogy a piros-kékek és a szurkolók csak néztek ... A végén csattan az ostor A bajnokságban az U. Dózsa (8. lett), a Bp. Honvéd (11.), a Medicor OSC (12.) és a SZEOL AK (13.) nyilván jobb helyezést remélt. Ezek a csapatok is több kifejezetten izgalmas, jó mérkőzést vívtak, de fordulóról fordulóra nem tudtak azonos teljesítményt nyújtani, akadtak üresjáratok, kihagyások. A lila-fehérektől Németh a legutóbbi átigazolási időszakban ies távozott, ő volt a gárda mozgatórugója, s őt egyelőre nem sikerült pótolni. A piros-fehérek csapata több poszton is megváltozott, s menet közben betegségek, sérülések tizedelték soraikat. Az orvosegyetemisták azzal magyarázhatják szereplésüket, hogy még nem „rázódott össze” a több klubból érkezett játékosállomány. No, és az is igaz: dr. Steinmetz szereplésére túlzottan építenek. A kapus jobb, vagy gyengébb játéka jelentősen meghatározza a gárda teljesítményét. A szegedieknél az ötletek hiányoznak. Elgondolás nélkülinek tűnik a játékuk, „ahogy sikerül” alapon vízilabdáznak, s ezzel nehezen számíthatnak többre. Az őszi—tavaszi rendszerű bajnokság rajtjáig elég idő van arra, hogy tovább formálják, egységesítsék a csapatokat, s a tabella alsó felében helyet foglalók úgy felkészüljenek, hogy meglepjék a vetélytársakat. A mérkőzéssorozat szeptemberben indul, s bár nem kupajellegű lesz, a kiírás úgy készült, hogy a végén „csattanjon az ostor”, a hajrában kerüljenek szembe egymással a legjobbak, és a kiesés elkerüléséért harcolók. A jó hangulat ismét előre biztosított... L. Kelemen Gábor A Vasas 1984. évi győztes csapata. Álló sor, balról jobbra: (Dr. Faragó, Földi, Kuncz, Rusoráv Péter vezetőedző, Jancsó, Meleghegyi József szakosztályelnök: Nemes, Méhes, dr. Csapó. Guggolnak: Kenéz, Tóth Cs., Lengyel, Liebmann, Mészáros, Budavári XI. 129. ♦ 1984. június 1 A labdarúgó BEK-döntő után 33 MA CAPUT MONDJA — az álom mindenképpen csak álom maradt... A FENTEBB IDÉZETT, olasz kanton aligha használatos kifejezést nyilvánvalóan egy félrészeg, a kupagyőzelemtől (is) mámoros liverpooli falember mázolta a metró Termini pályaudvarnál levő megállójának falára. Ki tudja, lehet, hogy éppen a több tucatnyi később letartóztatott, piros-fehér zászlóba „öltözött” szigetországioek közül az egyik őrjöngő követte el a vandál tettet? De még ez lett volna a kisebbik baj. Ám a két szurkolótábor „összecsapásában”, sajnos, ismét a „papírforma” érvényesült. Vagyis több mint negyven embert kórházba kellett szállítani, egy olasz rendőr életveszélyesen megsérült, ötven szurkolót letartóztattak, csaknem száz sebesültet kórházban ápolnak, egy olasz tifosi pedig az életével fizetett a kupacsatát követő „párbajért” ... Pedig elképesztően szigorú, mondhatni ostromállapotra jellemző óvatossági rendszabályokat léptetett életbe az olasz rendőrség — mindhiába. Bevallom, jómagam is igencsak szorong-ra, sietős léptekkel igyekeztem szállásomra a római éjszakában a kupadöntőt követő sajtótájékoztató után ... Egyszerűen érthetetlen, hogyan lehet hadseregnyi carabinieri jelenlétében olyan mészárlást rendezni emberben, autókban, kiraialakban és minden egyéb elérhető, szétrombolható, öszszetörhető élő és élettelen környezetben, amit a két szurkolótábor véghezvitt szerdáról csütörtökre virradó éjszakán Róma utcáin. Lehet, hogy a legközelebbi kupadöntőre már tankot is be kell vetni, sőt, esetleg nem árt majd légi deszant alakulatokat is mozgósítani?! Mivelhogy gumibot, acélmerevítőkkel megerősített műanyag pajzs, idegbénító gázzal töltött lövedék, géppisztoly, véreb — mindez már szinte teljességgel hatástalan fegyelmezési eszköz volt ezen a „szentbertalani” éjszakán. Vajon mi jöhet még? . . . De térjünk vissza a futballhoz. Mert azért szerencsére abban is volt némi részük a jelenlévőknek. Ha nem is a várt, sőt, elvárt „álomdöntő’ szuperszintjén. És ha természetesen a metróállomás falára pingált megállapítás — hogy tudniillik ez a vereség a Roma számára a világ végét jelenti — végletesen túlzó és igazságtalan, az azonban tény: a remélt álom többszörösen is csak álom maradt. Mind a színvonal, a mutatott játék minőségét, mind a rómaiak vágyát illetően. Utóbbiak most olyasmivel próbálják magukat vigasztalni szomorúságukban az elszalasztott, alighanem vissza nem térő lehetőség miatt, mint például, hogy (szerintük) a svéd játékvezető nagyot tévedett, amikor a „vörös ördögök” vezető gólja előtt nem ítélt szabadrúgást a Roma javára Tancredi kapus lökéséért, aztán újfent perbe fogják a 11-es rúgások létjogosultságát, de mindenekelőtt úgy dicsérik csapatukat, minthia legalábbis Contiék nyerték volna meg a BEK-et. .. A MÉRKŐZÉS UTÁN az Olimpiai Stadion lelátója alatt levő kisteremiben először a végtelenül szomorú Liedholm, az AS Roma „bárónak” becézett szakvezetője állt a keresztkérdéseik elé. Azzal kezdte,, hogy leszögezte: „A Roma helytállt Majd így folytatta: „Azt eldönteni büntetőrúgásokkal, hogy melyik csapat Európa legjobbja, szerintem nevetséges és komolytalan dolog. De ettől függetlenül ez sem lehet mentség Conti és Graziani hibájára. Bőven adódtak lehetőségeink a rendes játékidőben, akkor kellett volna döntenünk!” Dino Viola, az olasz klub elnöke harciasan kijelentette: „Nagyon téved, aki azt hiszi, ez a vereség a Roma tündöklésének a végét jelenti!” Jriedholm később sportszerűen csak kibökte: „Az angolok sokkal jobbak voltak, mint amire számítottunk. Nagy csapat ellen maradtunk alul. A védelmük jól zárt, és villámgyorsan indították támadásaikat. Végtelenül sajnálom, hogy öt év után így kellett búcsúznom a Roma kispadjától.. ” Valamivel később megérkezett Joe Fagan, a Liverpool egy éve tisztségében levő 62 éves menedzsere. Szürke melegítőjében, kezében egy dobozos kólával, mosolyogva válaszolgatott az időnként kifejezetten provokatív kérdésekre. „Azért beszéltem keveset a hosszabbítás előtt a csapatnak, mert a Liverpool játékosai nem gyerekek. A mérkőzés előtt mindent megbeszéltünk, minek zavarjam még őket?” Az onascok által oly hevesen vitatott Neal-gól előtt történtekről így vélekedett: „Nem értem, miért ez a nagy felhajtás a gólunk körül? Mindig azt kell elfogadni, amit a bíró ítél...” A 11-es rúgások Fagan optikáján át nézve: „Kétségtelen, nem a legszerencsésebb, hogy így kell eldőlnie a kupa sorsának, de a szabály az szabály. Különben is: kétórányi játék után is higgadtnak és biztos lábúnak kell lenni!” De azért azt is bevallotta: „Az eddigi négy BEK-siker közül ez volt a leggyötrelmesebb. El sem tudják képzelni, mit éreztem, amikor Nicol kihagyta az első 11-est... Ez ellen a Roma ellen a Liverpoolon kívül minden más csapat vesztett volna. Csodálatos küzdelem volt egy csodálatos Liverpoollal!” LÁM, A SIKER HATÁSÁRA mennyire képes lehet az ember — még ha oly tapasztalt is — elrugaszkodni a valóságtól. Hiszen arról még véletlenül sem esett szó, hogy: 1. miután kialakult az 1-1-es állás, a két együttes „ráült” az eredményre, vajmi keveset mutatva azokból az erényeikből, amelyek segítségével eljuthatott a fináléba; 2. a nagy egyéniségek közül Dalglish, Rush, Falcao, Cerezo roppant szerény teljesítménnyel rukkolt ki; 3. az olasz együttes azt hitte, elegendő lehet a nagy sikerhez a hazai környezet, ami a kupa eddigi történetében hét alkalommal adatott meg klubnak, és a Reimset meg a Romát kivéve mindegyik élt is vele; 4. a háromszoros Európa-első Liverpool is kizárólag arra várt, hogy ellenfele hibázzon, ennek lett eredménye a százhúszból legalább nyolcvanpercnyi antifutball; 5. az elképesztően gyermeteg módon végrehajtott olasz büntetők minden kétséget kizáróan arról árulkodtak, hogy nem sikerült a hazai együttes lélektani felkészítése, Contiék képtelenek voltak elviselni a tudatot: az Olimpiai Sablonban nekik nyerni kell ! Ian Rush a mérkőzés után gúnyosan csak annyit mondott: „Látják? Verhetetlenek vagyunk! Mindössze az jelent némi szépséghibát, hogy Rómában nem tudtunk győzni . ..” Ezek után az angol Daily Express című lap megállapítása már nem is lehet meglepő: „A liverpooli gladiátorok fényesen helytálltak az örök város arénájában, háromszor is megmutatták felsőbbségüket. A mérkőzés kezdetén gyorsaságból és technikai csiszoltságból adtak példát, amikor pedig hidegen célzó szemre volt szükség, idegek nélkül rúgták be a 11-eseket.. ." Lehet, hogy talán mégsem volt annyira túlzó az a bizonyos felirat a föld alatt? Már ami a futball jövőjét illeti... Zsiday István A szerdai római BEK-döntőt megtekintő Jacques Georges, az UEFA elnöke szerint a jövő évi két nagy európai klub kupatorna, a BEK és a KEK döntőjét mindenképpen semleges pályán kell lebonyolítani! Pillanatkép a római arénából: a fehér mezes Graziani és őrzője, a Liverpool mind a négy sikeres BEK-döntőjén szerepelt Neal harcol a labdáért Ian Rush: „Látják? Verhetetlenek vagyunk!” LABDARÚGÁS. Válogatott találkozó, East Rutherford. Egyesült Államok—Olaszország 0-0. A világbajnok olaszok újabb kudarca, amire még az sem lehet magyarázat, hogy nélkülözték Rossit és a BEK- döntőt játszott Roma válogatottjait. Nemzetközi mérkőzések: Adelaide, Ausztrália—Nottingham Forest (angol) 1-1. Kobe. Internazional (brazil) —Japán főiskolai válogatott 3-0. Peking. Sheffield United (angol)—Peking válogatottja 2-1. Toronto. Toronto Blizzard (kanadai)—Udinese (olasz) 1-0.