Népsport, 1984. június (40. évfolyam, 129-154. szám)

1984-06-01 / 129. szám

XL. 129. ♦ 1984. június 1. NÉPSPORT 3 Labdarúgás Spanyolország—Magyarország 1-1 (1-0) Miguel Munoz spanyol kapitány szigora csütörtök reggelre sem csökkent: mindent megtett azért, hogy fiai egy pillanatra se felejtsék el legutolsó találkozónk emlékeit, személyes tapasztalatait. Azt, hogy kellemes mérkőzésre készültek januárban Cádizban, és a végén a hazai közönség fergeteges füttye közepette­­ gra­tulációra kényszerültek . .. A reggeli előtt kiadós tornaedzést vezényelt a Mar­gitszigeten, aztán tíz óra felé sétáltak a vendégek, és közvetlenül a mérkőzésre indulás előtt, délután öt­kor volt a taktikai értekezlet. Egy később gondosan letörölgetett fekete demonstrációs tábla segítségé­vel ... Míg a játékosok sétáltak, a vendégcsapat vezetői a spanyol nagykövetség fogadásán válaszoltak az újság­írók kérdéseire. Aztán a magyar szövetség által a tiszteletükre adott ebéden vettek részt. A mieink nem keltek olyan korán a tatai edzőtá­borban. Mezey György a reggeli után még egyszer megbeszélte a kezdőcsapat tagjaival a taktikai fel­adatokat, s utána vitte ki a játékosokat fél órára az edzőpályára. Egy kis átmozgatásra, idegnyugtató ját­szadozásra. A mérkőzés előtt az Üllői úton a magyar öltözőbe sokan belátogattak egy-két jó szóra, bátorításra. A vendégek bezárkóztak. Csak a játékvezetőnek enged­tek belépést, ő gondosan ellenőrizte a pályára készü­lődök cipőjén a stoplikat, és nem is egy esetben cserét rendelt el. Schmidhuber (Corell, Hellwig) vezetésével, mint­egy 10 ezer néző előtt vonultak ki a csapatok a gyep­re, és a két himnusz eljátszása után a következő ösz­­szeállításban kezdték a játékot: Spanyolország: Arconada — Urquiaga, Maceda, Goicoechea, Camacho — Senor, Victor, Gallego, Gor­­dillo — Santillana, Rincon. Magyarország: Disztl P. — Sallai, Kardos, Garaba, Varga — Ilamnich, Nagy, Gyimesi — Bodonyi, Kiss L., Hajszán. Csere: Rincon helyett Carrasco a 42. percben, Gal­lego helyett Francisco a szünetben, Bodonyi helyett Mészáros, Hajszán helyett Esterházy, Santillana he­lyett Sarabia, valamennyien a 67., Gyimesi helyett Kisznyér a 70., Gordillo helyett Julio Alberto a 80. percben. Gólszerző: Rincon a 22., Nagy a 47. percben. Sárga lap: Victor a 34., Kardos a 44., Sarabia a 87. percben. Szögletarány: 12:2 (7:2) Magyarország javára­­tával a tudatos támadóveze­­tés esetlegessé vált, s már nem volt olyan szervezett a két együttes játéka, mint azt megelőzően. A spanyolok már nem erőltették különö­sebben a góllövést, alig­,alig jutottak el Disztl P. kapujá­hoz. A 87. percben Hannich fe­jelhette kapura Kiss bal ol­dali beadását, ám labdára kóstolgatták egymást a csa­patok az első negyedórában. Mindkét együttes elsősorban a biztonságra ügyelt, egy­mást féltve őrző párok ala­kultak ki nyomban, ha vala­melyik fél átlépte a felező­vonalat. A magyar válogatott kezdeményezett, jobban já­ratták a labdát a mieink a pálya középső harmadában és súlypontáthelyezésekkel pró­bálták kicsalogatni kapujuk előteréből a spanyolokat. De a vendégek csak a labda bir­tokba vétele után voltak haj­landók kimozdulni. A magyar rohamok köze­pette hidegzuhanyként hatott a vendéggól. Teljes védelmi rövidzárlat után egyszerre két spanyol állít teljesen tisztán az ötösünkön belül. Még azt is megengedhették maguk­nak, hogy Rincon elsőre „kiflit” rúgjon, mert volt idő utánamenni a labdának, s ja­vítani, hiszen magyar hátvé­deknek híre-hamva sem volt. Ezután egy sebességfoko­zattal feljebb kapcsolt válo­gatottunk. Minden gyorsabb lett, s főleg egyszerűbb, az oldalpasszok helyett kezdett végre előre játszani tizen­együnk. Hannich hamar egyenlíthetett volna, de, saj­nos, nem tudott élni a lehe­tőséggel. Hosszú percekig nem tudtak kijönni térfelük­ről a vendég piros-kékek. És most inkább ők „osztogat­tak”. Ha túl veszélyesnek indult a magyar roham, mű­vészien elhúzták a kirobba­nó támadó lábát. Ellenfelünk ebben az idő­szakban kifejezetten ritkán jött előre, de ha igen, akkor izgalmas pillanatok adódtak Disztl Péter kapuja előtt. Rincon például egészen gyer­meteg labdakezelési hibája miatt nem került óriási gól­helyzetbe. Ha ugyanis hátvédeink a félpályától versenyfutásra kényszerültek, nehezen bír­ták a sprintelést a gyors spa­nyol csatárokkal. A félidő be­fejezése előtt nem sokkal Kardos is csak egy bodicsek, majd a vele járó sárga lap árán tudta megállítani a mel­lette kiugrani készülő San­­tillanát. Szünet után heves magyar rohamok vezették be a játé­kot, egymást követték az akciók, és gyorsan megszü­letett az egyenlítő gól is. Gyimesi mértani pontosságú beadására Arconada kapuja­Maceda lábáról az alapvona­lon túlr­a csörgött. Majd Sa­rabia kapott sárga lapot, mert egy szabadrúgásnál vo­nakodott hátrább húzódni. Az utolsó pillanatban Kiss ívelt szabadrúgást a jobb oldali szögletzászlótól középre, és Nagy 5 méteres fejese nyo­mán a felső lécről a gólvo­nalra, onnan pedig a mezőny­be vágódott a labdá­­nak előterében Nagy emel­kedett a legmagasabbra, és remek fejessel juttatta a lab­dát a jobb sarokba. Volt iz­galom, a közönség tüzelte a mieinket, akik egyre csak jöttek előre. Főleg a jobb ol­dalon vezettek sok akciót, ezekbe Sallai is besegített. Negyedóra után alábbha­gyott válogatottunk lendüle­te, megint több lett az ol­dalra és a hátra játszás. Több mozgás kellett volna labda nélkül is, hogy táma­dóink el tudjanak szakadni szívósan tapadó ellenfeleid­től. Frissített Mezey kapi­tány, mindkét szélsőt lecse­rélte, Mészárost és Esterhá­­zyt hozta a pályára, majd az első félidőben sokat futó Gyimesit is felváltotta Kisz­­nyérrel. A cserék után pezsdült va­lamit a magyar csapatjáték. ismét rohantak a mieink, de inkább bepréselni próbálták a labdát a kapu előterébe, mintsem gyors kényszerítő­zéssel akartak volna a vé­detem résein át a kapu köze­lébe jutni. Való igaz, hogy nem volt könnyű az igen jól tömörülő, keményen romboló és zömmel létszámfölényben védekező ellenfelet átjátsza­ni. Kemény, férfias csata folyt a hajrában is, amikor volt még egy gólszerzési le­hetőségük a mieinknek: a lécről levágódott a labda, s Nagy fejese után csak mil­liméterek hiányoztak ahhoz, hogy a gólvonalon túlra is jusson. Akkor tulajdonkép­pen mindent hozott volna a csapat, amit a tízezer szur­koló várt tőle: javuló játé­kot és értékes győzelmet. A megelső játékosok mesőnyesiffikója dicsérniélő Disztl Péter a gólról nem tehet, kiszolgáltatott helyzet­ben volt. Később sem tudta bizonyítani jó formáját, mert nem ment lövés a kapujára. Sallai nagyon jól kezdett, bátran ment előre, kivette ré­szét az akciók építéséből is. A gól előtt át­játszották, emiatt elbizonytalanodott egy időre. Utána inkább már a védekezésre összpontosított. Kardos végig óriási terüle­ten játszott, egy pillanatra sem állt meg. A második fél­időben, feleslegesen cselezge­tett a saját térfelén, s ebből majdnem baj lett, de ezt ki­véve jól látta el összetett taktikai feladatát. Garaba keményen, egysze­rű eszközökkel rombolt, sok labdát szerzett, de ennél többre, felfutásokra csak rit­kán vállalkozott. Vargát néhány kemény összecsapás után nagy ívben elkerülték a spanyol táma­dók. És ő nem maradt holt térben, besegített a közép fe­lé, jól indított is. Hannich a szokottnál kicsit visszafogottabb volt. Az első félidőben kihagyott egy nagy helyzetet, utána nem vállal­ta el a kockázatos megoldá­sokat. Nagyszerű keresztlab­dákat adott viszont az előre­törő ékeknek. Sok spanyol akciót állított meg a pálya középső harmadában. Nagy példamutató lelkese­déssel küzdött és a gólja bár­melyik csatárnak becsületé­­­­re­ vált volna. Előtte is, utá­na is sokszor volt a spanyol kapu előterében, s nem rajta múlt, hogy a társak nem tud-­t­ták úgy a fejére ívelni a labdát, ahogy azt Gyimesi tette a szögletnél. Gyimesi törekedett a kö­zéppályások közül a legin­kább arra, hogy a hozzá ke­rült labdákat nehéz helyzet­ben is megjátssza. Bátran cselezett, az első félidőben amolyan karmester szerep­kört töltött be, de aztán el­fáradt, visszaesett. Bodonyi az első félórában sokat mozgott labda nélkül is, könnyű volt őt játékba hozni. Bátran tört kapura, helyzete is volt, nem is egy, de ezeket nem tudta érté­kesíteni. Kiss László sokkal na­gyobb akarással játszott, mint a tavaszi bajnoki mér­kőzések többségén. Néhány lendületes elfutással hívta fel magára a figyelmet, a közelharcokból azonban rit­kán került ki győztesként. Hajszán nem sokat tartóz­kodott az oldalvonal mellett és nem vált a­ csapat táma­dójátékának előnyére, hogy bevitte középre az embe­rét is. Volt néhány látvá­nyos csere, de ennél többre most nem tellett. A csereként beállt játéko­sok mindegyike megtette a magáét, de egyikük sem tu­dott igazán belelendülni A spanyol válogatott kapujában Arconada bravú­rok mellett időnként bizony­talankodott is. A védelemből az egyszerű eszközökkel rom­boló Maceda és a sportsze­rűen harcoló Goicoccheia megbízható teljesítményt nyújtott, Camacho pedig ki­fejezetten jól futballozott. Urquiaga váltakozó harcot ví­vott Haj­szánnal. A középpályások közül Se­nor elsősorban erőszakossá­gával, Victor hatalmas mun­kabírásával, míg Gordillo szervezőkészségével, és a spanyol gól előtti reme­k csel­sorozatával tűnt ki. Gallego, a „legdrágább” ibériai fut­ballista viszont közel sem mondhatja el magáról, hogy a legjobb is volt.... Elöl Santillana egyértel­műen csalódást okozott, sem­mit nem tudott bemutatni ki­vételes fejelőtudományából, és a kapura is teljesen ve­szélytelen volt. Rincon a sé­rüléséig ügyesen, mozgéko­nyan játszott, szemfüles gólt szerzett. A csereként beállt Carrasco, Francisco, Sarabia és Julio Alberto nem tudott lényege­sen változtatni a spanyol vá­logatott teljesítményén. Schmidhuber játékvezető hibátlanul, nagyvonalúan ve­zette a találkozót. Közel a szerhez Varga és Gyimesi Victorral csatázik a labdáért NAGY ANTAL — egyenlített és a győztes gólt is megszerezhette volna Rimon találata Apró csetepatékkal kezdő­dött a találkozó, majd a 3. percben Hannich harmincmé­teres bombája zúgott el a jobb f­első sarok mellett. Már a kezdet kezdetén kitűnt, hogy a vendégcsapat rend­kívül körültekintően szervez­te meg hátsó alakzatát. A spanyolok átadták a terüle­tet, de kapujuk, előterében szorosan fogtak embert. Így aztán a hálók meglehetősen sokáig nem kerültek veszély­be. A 10. percben Rincont ápolták rövid ideig. A 19. percben Varga 25 méteres, jobb sa­rokra tartó szabadrúgását csak másodszorra csípte el az addig tétlenségre kárhoz­tatott Arconada. A 22. percben partdobás után Gordillo két remek csellel játszotta át Sallait és Nagyot, középre adott, Rin­con az üres kapu torkában hibázott, de nem szabadult fel a magyar kapu. Senor utánanyargalt a labdának, visszagurította, s ezúttal Rin­con már könnyedén a háló jobb oldalába továbbított. 1-0 A gól mintha felrázta vol­na a magyar csapatot. Már egy perc elteltével megsze­rezhette volna Hannich az egyenlítést, de Bodonyi nagy­szerű labdáját szép átvétel után, az ötösről a bal alsó sarok mellé helyezte. Szögle­tek, támadások jelezték a ha­zai fölényt. A 29. percben Bo­donyi célozta meg a bal alsó sarkot, ám lövése a kapufa tövénél csúszott mellé. A 34. percben­­Victor buk­tatta Hajszánt, joggal kapott sárga lapot. Az egy-két hú­zásból álló spanyol ellenro­hamok többnyire lesen akad­tak el. Nem így a 39. perc­ben, amikor Santillana ug­rott ki a jobb oldalon, de át­adását kecsegtető helyzetben a gólszerző Rincon körülmé­nyesen vette át, s a védők szögletre mentettek. Aztán a sérült spanyol balszélső le is bicegett a pályáról, helyét Carrasco foglalta el. A 44. percben Santillana feltar­tásáért Kardos „érdemelte ki” a sárga lapot. Na egy remek fejesgóllá SZÜNET UTÁN nagyszerűen kezdett váloga­tottunk: Bodonyi 15 méteres, bal lábas bombáját bravúrral tolta kapu fölé Arconada. A 47. percben Gyimesi nyeste ballal középre a lab­dát a jobbszélső helyéről, és a remek ütemben felugró Nagy 7 méterről úgy fejelt a spanyol hálóba, hogy a labda a jobb kapufa tövéről perdült a gólvonalon túlra. 1-1 Lüktető lett a játék, előrébb húzódott a vendégcsapat. Az 50. percben a csereként be­állt Francisco emelése alig kerülte el Disztl P. kapuját. A 62. percben Kiss lopta el a labdát Urquiagától, el­nyargalt vele a bal szélen, élesen középre lőtt, de a két védőtől szorongatott Bodonyi már nem tudott ráfordulni a beadásra, így kapáslövése el­kerülte a kaput. Kissé „le­ült” a játék, alábbhagyott az iram. Mindkét kapitány ész­revette ezt és cserére hatá­rozta el magát. A 70. percben Kisznyer is pályára lépett, s azonnal be is mutatkozott: 20 méteres szabadrúgása nyomán a spa­nyol sorfalról vágódott visz­­sza a labda. Aztán­ Mészáros 17 méteres lapos lövését csak nehezen mentette Arconada. Aztán, mint kiderült, a sok csere sem hozott meg­váltást. Az új emberek beáll­ HANNICH PÉTER — jól küzdött Drukkerek Dallos Jenő: Rajzos közéleti ábécé című albumából Nyilatkozatok Miguel Munoz: —Jól kezd­tünk, az első félidőben esé­lyeink is voltak, de a szünet után védekezésre kényszerül­tünk. A magyarok mindig jól játszanak ellenünk! Mezey György: — Gondo­lom, szerénytelenség nélkül elmondható, hogy ezt a ta­lálkozót a helyzetek alapján gólokkal kellett volna nyer­nünk. A játékról annyit, hogy jó mérkőzés, nagy csata volt.

Next