Népsport, 1986. augusztus (42. évfolyam, 184-210. szám)

1986-08-01 / 184. szám

­ NÉPSPORT Labdarúgás ] Készülnek a női labdarúgók is A harmadik bajnoki év kezdődik az augusztus 30-i első fordulóval a hazai női labdarúgásban. A versenybi­zottság vezetői értekezletre hívták meg az érdekelt egye­sületek képviselőit, akikkel az őszi bajnoki műsort be­szélték meg. Szó esett arról, hogy a színvonal emeléséhez javítani kell a csapatoknál a szak­mai munkát és a szakosztá­lyok menedzselésében is előbbre kell lépni. Erre el­sősorban a válogatott sike­res szereplése érdekében len­ne szükség. Így tehát az őszi műsoregyeztetéssel egyidőben a jövőről is sok szó esett. A válogatott keret 22 já­tékosa augusztus 1-jén kezdi meg a felkészülést orvosi vizsgálattal, majd Oroszlány­ban folytatja. Ősszel négy válogatott mérkőzésre kerül sor, az egyik a Svájc elleni hazai EB-selejtező lesz. No­vemberben válogatott csapa­tokkal Szegeden ismét meg­rendezik a Boszorkány Ku­pát a teremben. A műsor így fest: Szep­tember 18-án Magyarország —Svédország barátságos mér­kőzés Veszprémben. A svéd válogatott Európa egyik leg­jobb — ha nem a legkivá­lóbb — csapatának számít. Még abban a hónapban, 27- én Jugoszlávia legjobbjai el­len lép pályára a női válo­gatott, a helyszín Kaposvár. Október 11-én lesz Svájccal az EB-csoportmérkőzéseket lezáró találkozó. Sajnos, a csoportelsőséget már győze­lem esetén sem lehet elven­ni az olasz válogatottól, de a következő EB csoportbeosz­tásának szempontjából nem közömbös a mostani szerep­lés és helyezés. Az idei utolsó válogatott erőpróba Csehszlovákia ellen lesz ok­tóber 25-én. Az októberi két mérkőzés helyszíne még nincs kijelölve. A készülő keret: Konyha, Nagyabonyi, Bárfy, Kern (Renova), Kiss M., Horváth, Kissné, Csubák, Vrábel, Nagy, Főfai (Femina), Tóth J., Bukovszkyné, Kerekes, Jenei, Lovász (László Kór­ház), Vajmi, Papp (Eger), Keresztes (Bp. Volán), Lusz­­tigh (Gyula), Nagy T. (Ti­pográfia Vénusz), Fülöp (Székesfehérvár). A válogatott mérkőzések előtt edzőtábor és több elő­készületi mérkőzés szerepel a felkészülési tervben. Ha ehhez hozzávesszük az őszi kilenc bajnoki fordulót is, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy a női labdarúgás őszi programja — a tavaszihoz hasonlóan — igazán ese­ménydúsnak ígérkezik. Pápai Dékány Gábor csendben távozott Amikor 1983 decemberé­ben Dékány Gábor, a Cse­peliből az Újpesti Dózsába igazolt, azért volt érdekes, mert az érdekelt felek nem titkolóztak, közhírré tették: a lilák négyszázezer forin­tot fizettek a játékosért! Pedig akkoriban még nem volt divatos az ilyen nyílt bejelentés... _ Tény azonban, hogy az Újpestnek szüksége volt a tehetséges csatárra. Csepe­len jó formában játszott, igaz, hogy két kitűnő szél­sővel — Tuli­pánn­al és Bu­davárival — könnyű dolga volt. A Dóz­sában méltán várták az ifjú üdvöskétől a gólgyártást, a csatársor já­tékának felfrissítését. Az elképzelések aztán nem vál­tak valóra. A gólok elma­radtak, Dékány hol játszott, hol nem, aztán a szerződé­se lejárt. Ma már egy osz­tállyal lejjebb, az NB II-es SBTC csapatában edz, a következő idényben a Sal­gótarjánban várják tőle azt, amivel Újpesten adós ma­radt. — Bármennyire is furcsán hangzik — kezdi a huszon­hét éves labdarúgó­ —, a Dózsában jól éreztem ma­gam. Sajnos, a gyakori sé­rülések, egy súlyos boka­­szalagszakadás megakadá­lyoztak a jobb teljesítmény­ben. — Miért jött el akkor a liláktól? Nem kellett már a Megyeri úton? — Kétszer is kaptam egy hét haladékot, hogy gondol­kodjam: aláírok-e újabb szerződést náluk, én azon­ban úgy döntöttem, távo­zom. — Miért Salgótarjánba? Kedvezőbb ajánlata nem volt? — Az SBTC-vel együtt öt egyesület keresett, köztük NB I-esek is. A tarjániak ajánlatát kedvezőnek talál­tam, rokonszenves a város, tetszett a vezetők által vá­zolt elképzelés is, így egy­éves szerződést kötöttünk. — Tehát előfordulhat, hogy a Bp. Honvéd, a Honvéd Bem SE, a Csepel, az Ú. Dózsa és az SBTC után jö­vőre újra klubot cserél? — Úgy egyeztünk meg, hogyha a csapat jól szere­pel, s felrémlik a feljutás lehetősége, akkor tovább is maradok. — Milyen szerepkört kap Toldi Miklóstól, a csapat vezetőedzőjétől? — Középcsatárként szá­mít rám a mester, s a gó­lok­­mellett a csatársor irá­nyítása, a fiatalabbak össze­fogása is az én feladataim közé tartozik majd. — Láttam néhány edző­­mérkőzésen, mintha súly­­feleslege lenne? — Kihagytam két és fél hónapot, s közben felszed­tem néhány kilót. A Volán elleni bajnoki rajtig töké­letes erőnlétben leszek, s megpróbálom az újbóli bi­zonyítást, ezúttal a lelkes Liécer szurkol­óknak. (Dékány Gábor 1983 de­­­cem­­erében négyszázezerért cserélt gazdát, 1986 júliusá­ban az Újpesti Dózsa a megállapított eszmei értéke alatt, de már többért, 600 ezer forintért adott túl raj­ta. Vajon bizonyít-e, meg­újul-e a középcsatár?) V. I. Féltucat Rába ETO-gól A Rába ETO Lengyelor­szágban túrázó labdarúgó­­csapata. 6-1-re győzött a második ligában szereplő Babianice ellen. A győriek góljait Melis (3), Hajszán (2) és Handel lőtte. A Rá­ba ETO csütörtökön este repülővel érkezik haza, s szombaton délelőtt már az Ajkai Alumínium ellen ját­szik.★ Motor Zwickau—MÁV DAC 2-0 (1-0). Győr, 300 néző. V: Bay, G., Weiss, Brüc­kner. Nemzetközi serdülőtornán szerepelt a Ferencváros csa­pata. A csoportmérkőzések során veretlenül, 44-1-es gólkülönbséggel lett első a zöld-fehér gárda. A négy közé jutásért a dán Osmnoe csapatát 4-0-ra verte. A dön­tőben nagy küzdelem után Peru válogatottjától 3-2-es vereséget szenvedett, s ezzel a torna ezüstérmét szerezte meg. XLII. 184. ♦ 1986. augusztus 1 . - Akik igent standiak a hívó szóra Alakul Komora stábja KOMORA IMRE, a kine­vezés előtt álló szövetségi kapitány is ismeri azt a mondást, hogy az okos ve­zető kiváló tanácsadókkal veszi körül magát. Felkéré­se óta szakadatlanul tár­gyalt, szerte az országban, a legjobb edzőinkkel, és végül csütörtökön este sike­rült pontot tennie a meg­beszélések végére. Ezek sze­rint pályaedzőnek Török Pétert, az olimpiai váloga­tott vezetőjének Novák De­zsőt, az utánpótlásénak pe­dig Bicskei Bertalant java­solja. — Sokan túl nagynak ta­lálták a feladatot, mások pedig tartottak tőle — mond­ja Komora Imre. — Ez a három ember viszont határ­talan lelkesedéssel mondott igent a hívó szóra. Egyikük szakmai felkészültségéhez sem férhet kétség. Török Péterre ezen kívül azért is esett a­ választásom, mert szerintem éppen az alkotás­ra legalkalmasabb korban van, 46 éves. Novák Dezső tapasztalatával és higgadt­ságával is sokat segíthet, Bicskein pedig messziről érezni, hogy rengeteget ta­nult a kölni futballfőisko­­lán. — Hogyan képzeli a gya­korlati munkát? — Közösen alakítanánk ki szakmai elképzeléseket. Iga­zi csapatmunkában kívánok dolgozni, amelynek során természetesen enyém a dön­tés joga és a felelősség is. TÖRÖK PÉTER a Haladás­ VSE ügyvezető elnöki poszt­ját cseréli fel a válogatott körüli munkáért. Nem isme­retlen persze előtte a kis­­pad világa sem, évekig volt korábban a szombathelyi együttes pályaedzője, majd vezetőedzője. .Tavaly is hív­ta őt Komora Imre segítő­nek, a Honvédhoz, és Török Péter akkor nemet mondott. Nem akart családjától távol dolgozni. Most­ viszont nem utasította el a felkérést. — Gyerekkori barátság fűz Homorához — mondja —, te­hát elfogult vagyok vele szemben. De ettől függetlenül olyan megtisztelő az ajánlat, hogy valószínűleg másnak is igennel válaszoltam volna. — Úgy tudom ismét hívták a Honvédhoz, éppen Komora helyére. — Igen, de szerintem Kis­pesten a játékosállomány ön­magában garancia a jó sze­replésre. Az igazi feladat a válogatott elfogadtatása, talp­­raállítása. — Előrelépésnek érzi-e új munkakörét? — Egyszer lettem már pá­­lyaedzőből elnök, most meg­teszem az utat fordítva is. De komolyan szólva, előre­lépésnek érzem ezt a mun­kát. Imádom a labdarúgást, és keveseknek adatik meg, hogy a válogatott mellett dolgozhassanak. S az sem el­hanyagolható, hogy a munka során a világ labdarúgásá­val találkozhatok, és minden alkalmat meg akarok ragad­ni arra, hogy ebből szakmai­lag a lehető legtöbbet profi­táljam. NOVÁK DEZSŐ útja a Dunaújváros, a Ferencvá­ros, a Baja és a Bp. Volán kisp­adján keresztül vezetett a szövetségbe. Sikeres ed­zői múlttal vág tehát bele a válogatott melletti, az eddigiektől eltérő jellegű munkába, hiszen — Komo­­rához hasonlóan — bajnok­csapat mestere is volt. Az­zal a különbséggel, hogy ő a Ferencvárost segítette aranyéremhez 1981-ben. A nyáron szerződést bontott, megvált a kiesett Volántól. A remélt új szerződés pe­dig nem jött össze egy ideig. Ekkor érkezett az új szö­vetségi kapitány ajánlata. — Lett volna szerződésem — helyesbít, de azt éppen Komora Imre váratlan hí­vása miatt szalasztottam el. Komora egy nappal koráb­ban szólt, mint ahogy alá kellett volna írnom egy ku­vaiti csapathoz. Nem sok időm maradt tehát a gon­dolkodásra, végül a mara­dás mellett döntöttem. — Miért? A kuvaiti szer­ződés visszautasításával nyilván sok pénzt hagy­ott veszni. — Tudom, hogy közhely, de vallom: nem minden a pénz. Az embert nem min­dennap hívják dolgozni a magyar labdarúgás csúcsá­nak közvetlen közelébe. A világ a válogatott szereplé­sén keresztül ítéli meg lab­darúgásunkat, és én meg­tisztel­etesnek tartom, hogy segíthetek a minél kedve­zőbb kép kialakításában. — Ha már ezt említi, ma­napság nem a leghálásabb feladat a válogatott melletti munka. Gondolok arra is, hogy ezentúl eddigi kollé­gáinak, a klubedzőknek a munkájától is függ, mire jutnak. — Ez igaz, de szerintem nem szabad temetni a fut­ballt, inkább a soron követ­kező feladatokra­, kell össz­pontosítani. Aki ismeri a magyar labdarúgást, az nem vár tőlünk csodákat, de sze­retnénk visszaszerezni a te­kintélyt. És mindhárman úgy kívánunk dolgozni, hogy ne kelljen egymásra muto­gatnunk a klubedzőkkel. . . Ezért például töltik kerek majd javaslatot az olimpiai válogatott keretének össze­állításához. S csak azt a já­tékost ves­em figyelembe, aki megtiszteltetésnek­­te­­ki­nti, hogy az olimpiai rész­vételért játszhat. BICSKEI BERTALAN, a stáb negyedik tagja, tulaj­donképpen régi beosztásába kerül vissza, hiszen ő irá­nyította az utánpótlás-válo­­gatottak munkáját korábban is. Ám tavaly — mint isme­retes — felvették a futball legnagyobb akadémiájára, a kölni főiskolára, így a szö­vetségi íróasztalt és a kis­­padot iskolapadra cserélte fel. Szeptemberben vizsgá­zik, majd hazatérve október­től kapcsolódik be a Komo­­ra-stáb munkájába. Pajor-Gyulai László Ötéves a területi bajnokság 0 *_ BAJNOKOK BARABKJA Bakony Duna Dráva Körös Mátra Tisza I. 1981—82. Fűzfő Érd Siófok Baja Nagybátony Balmazújváros 2. 1982—83. Bakony Vegyész Dunaújváros Kaposvár H. Szabó L. SE II. Papp J. SE Szó. MÁV MTE 3. 1983—84. Tapolca Dunaújváros Kaposvár Délép SC Vác Jászberény 4. 1984—85. Motim TE Oroszlány Komló Délép SC Ganz-Mávag II. Szabó L. SE 9 5. 1985—86. MÁV DAC Budafok Kaposvár Szarvas Ózd Debr. USE AZ EDDIGI legbravúrosabb területi csapat a Siófok volt. Már az első évben bajnoksá­got nyert, aztán két NB II-es helyezés után, 1985-ben a Bp. Volán mögött második helye­zettként felkerült az NB I- be. Közben MNK-t nyert, s a KEK-ben képviselte hazánk színeit. Utolsó bravúrja az volt, hogy 14.-ként biztosítot­ta a helyét az NB I-ben. A Dunaújvárosi Kohász 81— 82-ben a háromcsoportos Nyu­gati csoportból, balszerencsé­vel, hatodik helyezettként esett ki (az első öt maradt bent), de egy évvel később már bajnokságot nyert a Du­­na-csoportban. S milyen a sors? Még örültek is, hogy az osztályozón a veszprémieket kapták ellenfélnek. Az öröm­ből azonban a végén üröm lett. A visszavágón a Bakony Vegyész 120 perces játék, majd Sikeresebb tizenegyes­rúgások (4-1) után Dunaújvá­rosban tízezer néző előtt nyert (a veszprémi Palla két tizenegyest kivédett!), a ha­zai csapat így „elvérzett”! Egy évvel később az újra bajnok­ságot nyert Kohász-együttes az osztályozón a Délép SC el­len (1-2 és 2-0) vívta ki a visszajutást a második vonal­ba. A Kaposvári Rákóczi min­den bizonnyal az egyik legne­vezetesebb csapata volt­ eddig az ötéves területi bajnokság­nak. Akkor esett ki az NB II Nyugati csoportjából, amikor a Dunaújváros. A somogyi gárda közvetlenül a kohászok után következett (7. volt). .Négyévi területi szereplése alatt háromszor ,volt bajnok (tavaly a Komló megelőzte, így a kaposvári zöld-fehérek a második helyen végeztek). Az osztályozók közül az el­sőn a Szolnoki MÁV MTE- vel szemben maradt alul, a másodiknál a Váci Izzó mind­két mérkőzést megnyerte! Most az egyik hármas osztá­lyozócsoportban a Budafok mögött második lett, így fel­jebb jutott. A FŰZFŐNÉL nagyobbat senki sem bukott a területi bajnokságban.­­ Bajnokként kezdett az új osztályban, az­tán a második évben az ötö­dik, majd kétszer egymás után a kilencedik, és végül most, ötödször a 17. helyen végzett, s ezzel kiesett. Az ország egyik legszebb pályá­ján egyelőre megyei bajnoki mérkőzéseket, láthat majd a közönség. A HONVÉD SZABÓ L. SE az utolsó három évből kettőt (!) az NB II-ben töltött, ám most másodszor is , visszatért a területi bajnokságba. A Ba­kony Vegyész és a Bajai SE mindössze egy-egy­­ évet ját­szott a harmadik vonalban, a bajaiak 82-től, a veszpré­miek 83-tól szerepelnek a magasabb osztályban. A Dél­ép SC-nek két sikertelen próbálkozása volt az osztályo­zókon. Az Érd, a Nagybátony és a Balmazújváros az új bajnokság első évében reme­kelt, azóta (bár a balmazúj­­városiak dicséretes módon legutóbb bronzérmet szerez­tek) egyikük sem jeleskedett. Az ózdiak tulajdonképpen csak kirándultak a területi bajnokságba. Ősszel még me­leg másfél órákat éltek át, hi­szen a H. Köteles SE labda­rúgói november elejéig vezet­tek. De aztán ment minden, mint a karikacsapás, és a végső elszámolásnál a máso­dik helyezett BVSC mögött 13, s a harmadik H. Köteles SE előtt 15 ponttal nyertek. A DVSE, bár nem játszott alá­rendelt szerepet az osztályo­zón, igazából nem volt esé­lyes a feljutásra. ÉS VÉGÜL még valami, amit a területi bajnokságról feltétlenül el kell mondani. A harmadik vonalból öt év alatt 16 csapat jutott a felsőbb osz­tályba (illetve csak 15, mert a H. Szabó SE kétszer ,,láto­gatott” bajnokként az NB II- be). És ami elöntő: a felju­tott 15 közül tizen az augusz­tus 17-i NB II-es nyitányon is ott lesznek. Talán ez is bi­zonyít valamit. Mondjuk azt, hogy jó ötlet volt öt évvel ez­előtt elindítani a területi baj­nokságot. N. J.

Next