Népsport, 1987. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-01 / 26. szám

2 NÉPSPORT Hungária Kupa és sílövő OB Remzki Gém nyert a rövidtávon Az elmúlt években, ha a Mátrából tudósítottunk, mindig beszámoltunk az igazi tél szépségeiről. Ebben az évben viszont ehhez nem kell feltétlenül Galyatetőre jönni. A nemzetközi sílövő Hungária Kupa öt ország­ból érkező vendégei öröm­mel állapították meg, hogy nemcsak a körülmények voltak nemzetközi szintűek (vakító napsütés, kifagyott porhó), hanem a rendezés is. A teljes sikerhez csupán egy valami hiányzott, de az nagyon, olyan hazai ver­senyző, aki a nemzetközi mezőny második vonalába tartozó külföldiekkel siker­rel vette volna fel a ver­senyt. Így, végül síelőink úgy jártak, mint az elmúlt évben lovasaink, csak a díj­ugrató bajnokságra az NSZK negyedik csapatát hívták meg, és kikaptak tőlük. A felnőtt férfiak versenyében ugyanis a legjobb magyar, az országos bajnok csak ha­todik lett, a bronzérmes pe­dig tizenkettedik. Persze, ha figyelembe vesszük a hazai és a többi szocialista ország felkészülési körülményeit, akkor ez már nem is any­­nyira rossz eredmény. A nézőközönség mindezek ellenére nagyon izgalmas versenyt láthatott. A 20 lem­en győztes Kovács Zsolt már a fekvő lövészetben „ellőtte” reményeit, két ko­rongot nem talált el. Végül a nemzetközi versenyben csak huszadik lett, s a ver­seny után megfázásra hi­vatkozott. Valószínűleg nem indokolatlanul, de betegsége nem magyarázat arra, hogy a szakág egyik legnagyobb tehetsége évek óta nem fej­lődik és így a nemzetközi mezőnyben is visszaesett. Hozzáállásán, szorgalmán kellene változtatni, hogy ígéretes pályafutásának le­gyen sikeres folytatása. Az elsőségért a tavaly 20 km-en győztes Horváth és a címvédő Géczi nagy csa­tát vívott. Végül a szoká­sosnál rövidebb büntetőkör miatt, a sífutásban dőlt el az aranyérem sorsa a jó­­formában versenyző Géczi javára. A felnőtt nők versenyé­ben szintén a vendégspor­tolók játszották a főszere­pet, a bajnoki címet az ez­úttal is jól célzó Bereczki Brigitta szerezte meg. Férfiak. Nemzetközi ver­seny, 10 km: 1. Karpinkiny (szovjet) 31:24 (1), 2. Pinc (csehszlovák) 32:11 (4), 3. Dolnij (szovjet) 32:15 (4), 4. Plestil (csehszlovák) 32:45 (3) , 5. Cserepkin (szovjet) 32:50 (5), 6. Géczi (H. Zal­ka) 32:57 (1). 10 kma-es országos baj­nok: Géczi Tibor (H. Zalka, edző: Kiss Imre) 32:57 (1), 2. Horváth (Bp. Honvéd) 33:02 (0), 3. Mayer (Bp. Honvéd) 34:16 (4), 4. Bér­ezés (H. Papp J. SE) 34:39 (4) , 5. Szöllősi (H. Papp J. SE) 34:54 (5), 6. Dosek (Va­sas) 35:21 (6). Nők. Nemzetközi verseny, 5 km: 1. Aleksina (szovjet) 28:21 (3), 2. Szmiganovszka­­ja (szovjet) 28:55 (5), 3. Le­­gierska (lengyel) 29:28 (6), 4. Bereczki (S. Petőfi) 29:46 (4). 5 km-en országos bajnok: Bereczki Brigitta (Salgótar­jáni Petőfi, edző: Vincze István, Földi László) 29:46 (4), 2. Galbács (S. Petőfi) 30:38 (5), 3. Bozsik (BKV Előre) 31:19 (7), 4. Kalló (H. Papp J. SE) 34:31 (10), 5. Veress Zs. (BKV Előre) 36:04 (9), 6. Veress M. (BKV Előre) 36:12 (4). Síugró Oit Magabiztosan győzött a Bp. Honvéd Az országos bajnokság második napján, Mátrahá­zán a csapatversenyeket bo­nyolították le a kissáncon. A felnőtteknél a Bp. Hon­véd első csapata magabiztos versenyzéssel utasította ma­ga mögé a többieket. Az ezüstéremért hatalmas har­cot vívott a Bp. Honvéd második csapata és a Kő­szegi Latex. Végül is a kő­szegiek szerezték meg a má­sodik helyet. Az ifjúságiak versenyét mindkét korcsoportban, nem kis meglepetésre a Kőszegi Latex versenyzői nyerték. Eredmények. Felnőttek. Kissánc. Bajnok: Bp. Hon­véd I (edző: Kelemen Zol­tán) 614.2 (Fischer 212.3, Gellér 205.3, Szalai 196.6), 2. Kőszegi Latex 514.8 (Kará­­di, Molnár, Szilágyi), 3. Bp. Honvéd II 508.0 (Marosvöl­gyi A., Szigeti, Halovits). Ifjúsági I. B.: Kőszegi La­tex (e.: Marosvölgyi Imre) 470.4 (Molnár 174.3, Maros­völgyi G. 166.8, Karádi 129.3), 2. MOM 337.4, 3. Bp. Honvéd 316.8. Ifjúsági II. II.: Kőszegi Latex (e.: Maros­völgyi Imre) 415.7 (Maros­völgyi G. 172.3, Vágfalvi 127.4, Tuczai 116.0), 2. MOM 343.0, 3. Bp. Honvéd 325.0. XLIII. 26. ♦ 1987. február 1 ubjark­9»­1 _______________________________________________________________________________ Felkészületlenül a területi bajnokságban sem lehet boldogulni (I.) Labdarúgásunk har­madik vonalában hatodik éve küzd hat csoportban száz csapat a hat bajno­ki aranyért, öt éven át a bajnokok számára az utol­só mérkőzéssel nem ért véget a hosszú küzdelem­sorozat, következett az ál­talunk is sokszor elítélt idegőrlő osztályozó, amely­ből 1985-ig a hatból hár­man, tavaly viszont a hat­ból négyen jutottak az NB II-be. Azok a csapatok (meg sokan mások is), amelyek ma is bizonyítani akarnak, általában igen komolyan dolgoznak, ke­mény munkát végeznek, s hetenként nem kétszer, nem is háromszor edze­nek !.. . • • • A legjobbak munkájá­nak eredményét ma már nem a területi bajnokság­ban, hanem egy osztály­­lyal feljebb mérik. Ha pél­dául a kedves olvasó a mindenkori helyzetre kí­váncsi, és belelapoz idény közben hétfői számunkba, bizonyára meglepődik azon, ami az NB II táblázatáról leolvasható ... Az eddigi öt területi bajnokság osz­­tályozóiinak a befejezése után a magasabb osztály­ba került 16 együttes kö­zül az alábbiak ma is a második vonalban játsza­nak (zárójelben jelenlegi helyezésük): Kaposvári Rá­kóczi (2), Veszprém (4), Vác (6), Komló (7), Szol­nok (8), Ganz-Mávag (11), Szarvas (13), Baja (14), Ózd (16), Budafok (20). Jó néhányan az NB I-ért, mások viszont a kiesés el­kerüléséért küzdenek. Meg­jegyzésként: a H. Szabó L. SE együttese öt év alatt kétszer is feljutott az NB II-be, de egy év után mindkétszer kiesett. Most harmadszor is próbálkozik, és pillanatnyilag egyik baj­nokjelöltje a Tisza-cso­­portnak! S hogy el ne fe­lejtsük: az öt év alatt két volt területi csapat, a Sió­foki Bányász (1985-ben), és a Dunaújvárosi Kohász (1986-ban) kiharcolta az NB I-et, a Balaton-parti együttes pedig 1984-ben megnyerte a Magyar Nép­köztársasági Kupát is ... A felsorolt csapatok játéko­sainak — ebben bizonyá­ra sokan egyetértenek — érdemes volt a felkészülés napjaiban, téli fagyban vagy nyári kánikulában futni, hajtani, keményen dolgozni. • • • A tárgyi feltételek ma már a területi csapatokat foglalkoztató legtöbb egye­sületben is biztosítottak. A harmadik vonalban küzdő labdarúgók ugyanis álta­lában jó körülmények kö­zött sportolhatnak, kitűnő pályákon edzhetnek, ver­senyezhetnek, készülhet­nek a kitűzött cél eléré­sére. Mégis, annak elle­nére, hogy 1981-től máig több mint félszáz együttes kicserélődött (82-ben pél­dául, a nagy átszervezés idején 33 NB II-es csapat­tal erősödött a területi bajnokság), a jogosan el­várt fejlődés elmaradt, pe­dig számos volt második vonalbeli labdarúgó került a területi mezőnybe. Lassú gondolkodású, rúg­ni, fejelni csak alig, vagy gyengén tudó, technikailag képzetlen, taktikailag éret­len játékos, akármennyire is szívvel-lélekkel játszik, ma már a területi bajnok­ságban sem alkalmas na­gyobb célok elérésére. És mi történhetik az itt fel­sorolt tulajdonságok hiá­nyában egy-egy mérkőzé­sen? Nívótlan játék, ide­ges játékosok, kapkodás, rúgdosás, veszekedés, sportszerűtlenkedés. Ezek­nek a megállapításoknak az igazsága nemcsak most és nemcsak a harmadik vonalban, hanem máskor és más osztályokban is be­bizonyosodott. Mutatja ezt a kiállítások, a sárga és piros lapok magas száma is! Ezzel kapcsolatban ta­lán egyetlen példa megem­lítése is elegendő — terü­leti vonatkozásban! A Ti­­sza-csoportban a bajnok­ság első felében 38 felnőtt és 38 ifjúsági játékosnak kellett kiállítás miatt el­hagynia a pályát! A Hajdú­szoboszlói Bocskaiból 15 labdarúgót állítottak ki, s a kiállítottak közül 10 (!) ifjúsági játékos! S 152 fel­nőtt és 110 ifi összesen 441 (!) sárga lapos figyel­meztetést kapott. Egyetlen félév alatt! Mit lehet eh­hez hozzátenni? • • • A szurkolók ugyan a játéktéren kívül ülnek vagy állnak, mégsem mel­lékszereplői ennek a re­mek játéknak. Így volt ez régen, így van ez most, és így lesz a jövőben is. Lent, a területi bajnok­ságban éppúgy, mint a fel­sőbb osztályokban vagy a válogatott mér­kőzéseken! Lehet-e elfeledni (leg­alábbis azoknak, akik lát­ták) azt az 1926 júniusá­ban játszott és 2-1-es ma­gyar győzelemmel végző­dött Magyarország—Cseh­szlovákia válogatott talál­kozót, amelyen a balszél­ső Kohut Vilmos magyar pályán talán soha nem látott góllal vette be az ellenfél kapuját. Ez a gól „Kohut-szög” címszó alatt vonult be a sportág törté­netébe... Vagy: ki na emlékeznék az idősebbek közül az 1937-es 8-3-as, győztes mérkőzésünkre (ugyancsak a csehszlová­­kok ellen), amikor a CajJa, Sárosi dr., Zsengellér csa­tártrió káprázatos játéká­val szinte szétlőtte Európa akkori legjobb kapusának, Pjanicskárnak a hálóját. (Sárosi dr. egymaga hét gólt szerzett!) Megemlít­hetném az angolok elleni 1934-es 2-1-es győzelmet az Üllői útii pályán, vagy az 54-es 7-1-et ugyancsak el­lenük a Népstadionban. Akik látták, biztosan ma is emlékeznek az 1937-es Ferencváros—Austria 6-1-es KK-mérkőzésre, és a Vasas Rapid elleni 9-2-es KK-döntős győzel­mére a Népstadionban. A hatalmas közönség szinte extázisban ünnepelte győz­tes csapatát. Mindezt csak azért em­lítettem meg, hogy érzé­keltessem, mit jelent a közönség buzdítása a 90 perc alatt. Hiszen a fenti mérkőzéseken a szurkolók, ha nem is „rúgtak” gólt, de a felejthetetlen buzdí­tás, a hangorkán nem is egy gólhoz biztosan hozzá­járult! Nagy József A jól védő miskei kapus, Tasnádi biztos kézzel hárítja a fekete mezes Somogyi közeli lövését a Kecskeméti SC— Miske mérkőzésen. Hubert (3) és Illés feszülten figyeli a jelenetet (Farkas Tibor felvétele) PÉCSI MSC 1957-87 Statisztikánkban a labda­rúgó NB I őszi harmadik helyezettjének 1957—87 kö­zötti szereplését vizsgáltuk. Táblázatunkban megtalál­hatók a félszezonok (általá­ban őszi) végeredményei, va­lamint az utolsó két oszlop­ban az egyes évek végső bajnoki helyezései és pont­­számai. A táblázat üresen hagyott sorai, illetve a gra­fikon megszakadásai azt je­lentik, hogy a Pécsi Dózsa, illetve jogutóda, a PMSC az adott esztendőben nem az NB I-ben szerepelt. A pon­tozott vonal a „félidei”, ál­talában őszi helyezéseket, a vastag vonal pedig az egyes bajnokságok végeredményeit ábrázolja. A grafikon egyes pontjai, illetve szakaszai egybeeshetnek. 1963 őszén, illetve 1970 ta­vaszán egyszezonos volt a bajnokság. A klub neve az 1973—74. évi bajnokságban változott Pécsi Dózsáról PMSC-re. Harcsa 1957—58 12. Pécsi D. 134 2 7 14:26 10 12. 19 1958— 59 1959— 6013. Pécsi D. 133 3 7 16:269 11. 23 1960—61 11. Pécsi D. 132 5 6 15:229 11. 21 1961—62 8. Pécsi D. 135 2 6 15:19 12 8. 22 1962—63 12. Pécsi D. 132 6 5 10:18 10 7. 27 1963 ősz 13. Pécsi D. 133 -10 21:316 1964 11. Pécsi D. 132 5 6 11:149 11. 18 1965 5. Pécsi D. 136 3 4 16:11 15 7. 26 1966 6. Pécsi D. 134 7 2 14:15 15 7. 29 1967 11. Pécsi D. 153 6 6 13:18 12 11. 25 1968 7. Pécsi D. 155 5 5 14:19 15 6. 28 1969 9. Pécsi D. 156 3 6 13:19 15 6. 32 1970 táv. 4. Pécsi D. 146 4 4 18:11 16 7. 1970—71 8. Pécsi D. 154 7 4 17-16 20 11. 33 1971—7210—11. Pécsi D. 153 7 3 7-10 13 11. 25 1972—73 15. Pécsi D. 151 7 7 8-219 12. 25 1973—74 3. PMSC 156 7 2 17-15 19 7. 34 1974—75 11. PMSC 143 5 6 14-23 11 15. 20 1975— 76 1976— 77 1977— 7812. PMSC 175 5 7 20-21 15 13. 28 1978—79 8. PMSC 175 7 5 15-21 17 8. 35 1979—80 12. PMSC 175 5 7 27-22 15 7. 36 1980—81 11. PMSC 175 5 7 18-23 15 10. 31 1981—82 14. PMSC 176 2 9 25-25 14 8. 35 1982—83 14. PMSC 155 2 8 23-28 12 14. 25 1983—84 11. PMSC 154 5 6 19-22 13 10. 28 1984—85 11. PMSC 155 4 6 16-16 14 11. 28 1985—86 2. PMSC 159 3 3 26-12 21 2. 39 1986—87 3. PMSC 158 4 3 23- 9 20

Next