Népsport, 1987. március (43. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-01 / 50. szám

2 NÉPSPORT Labdarúgás Rába ETO—Vasas 2-2 (1-1) Győr, 1000 néző. Vezette: Fekete M. (•*•*•), (Molnár L., Maczkó J.). Rába ETO: Albert 7 — Csonka 5, Hlagyvik 5, Tur­­bék 6, Preszeller 5 — Rubold 6, Póczik 6, Somogyi 5 — Melis 5, Szentes 6, Hajszán 6. Edző: Gellei Imre. Vasas: Kovács 6 — Farkas 6, Elekes 7, Balog 6, Csor­ba 6 — Szíjjártó 6, Komjáti 8, Rixer 5 — Borostyán 5, Teodoru 5, Szabadi S. Edző: Kisteleki István. Csere: Hlagyvik helyett Rezi (6) a szünetben, Melis he­lyett Handel (—) a 66., Szabadi helyett Nyúl (—) a 76., Rixer helyett Mészöly (—) a 87. percben. Gólszerző: Komjáti a 35., Szentes a 40., Komjáti a 68., Rubold (H-esből) a 89. percben. Sárga lap: Hajszán a 71., Turbók a 79., Komjáti a 87. percben. Szögletarány: 7:6 (4:4) a Rába ETO javára.­­A mérkőzés előtt Cser­jés László, a Győri Rádió munkatársa rövid interjút kért mindkét csapat edző­jétől. Gellei Imre azt mondta, nagyon hosszú volt a téli pihenő, ő is, a játékosok is izgatottan várták a rajtot. Bízik ab­ban, hogy feledtetni tud­ják a vártnál gyengébb őszi szerepelést. — Tehát győzelmet vár? — Igen, azt hiszem, itt­hon esélyesebbek vagyunk, és ezt pontokra is tudjuk majd váltani! Kisteleki István, a Vasas mestere, nagyon udvaria­san, de elhárította a mik­rofont, végül a körben ál­lóknak megjegyezte: — A kezdés mindig, és szerintem mindenkinek nagyon nehéz, mert az el­ső eredmény hatással le­het a folytatásra is. Ősszel mi is vereséggel zártunk, saját pályán kaptunk ki, szeretném, ha a játékosok arra emlékeznének a Pá­lyán, amit az öltözőben mondtam nekik, és amit a hangosan beszélőn ke­resztül magától értetődően nem lehet megismételni. A lelátó bejáratánál meg­kérdeztünk húsz szurkolót, miért vállalják az ázást, a fázást, mit várnak a ta­lálkozótól? Tizennégyen­ azt vála­szolták, hogy totóztak — közülük öten csak az ETO szelvényre kerüléséért já­rultak most Fortuna oltá­rához — és így, ha pénzük is van rajta, egészen más élményt ad a játék!...) Szabadi lövése vezette be a találkozót, de ezt Albert hárította. Aztán a 4. perc­ben csaknem a győri kapu­­ba került a labda. Borostyán bal oldali szögletrúgása után a győri kapuvédő csak der­­m­edten nézte, hogy Komjáti csúsztatott fejese éppen hogy csak kicsúszott a bal oldali léc mellett. A Vasas többet és veszé­lyesebben támadott, tudato­sabban játszott. Néhány ár­talmatlan győri próbálkozás után a 17. percben Szabadi jobb alsó sarokra tartó lö­vését Albert parádés vető­déssel tenyerelte szögletre.­­ Húsz perc elteltével fel­jött a Rába. Somogyi nagy lövése Komjátiról vágódott az alapvonalon túlra. Nem sokkal később Rubold lövé­sét csípte el a vetődő Ko­vács. A Vasas „bezárkózott” és érezhetően várt a ked­vező pillanatra, hogy gyors ellentámadással bevegye a győriek kapuját. A 35. percben elérkezett a piros-kékek nagy pillanata. A jobb szélre húzódó Szíj­jártó hátulról kapott lab­dával nyargalt a nagyon is levegős győri térfélen Albert kapuja felé. Hlagyvik ke­resztezett, de mielőtt oda­ért volna, Szíjjártó a közé­pen szabadon felzárkózó Komjáti elé játszott. A Gö­rögországból hazatért, győri származású Komjáti átvette a labdát, majd néhány lépés után, 14 m-ről, a kiinduló Albert mellett laposan a kapu jobb oldalába lőtt, 0-1 .Amikor annak idején Póczik és Komjáti hosszú, küzdelmes pályafutás után, sérülésektől is meggyötör­ve, külföldre szerződött szerencsét próbálni, sokan búcsúztak el tőlük azzal, hogy­­ azért még legyen egy-két jó évük . . . Odakint nem volt, de hazajöttek, és a távozásuk után átszervezett régi csa­patukban tárt karokkal várták őket. És nem a fiatalok nevelését bízták­­ rájuk, hanem­­ a kar­mesteri pálcát! Dicséretükre legyen mond­va, jól megmarkolták: ezen a mérkőzésen az első taps Pócziknak szólt, a máso­dik a gól után, a Vasas szőke veteránjának!) A 38. percben újabb gyors, ügyes Vasas-támadás végén Szabadi került óriási hely­zetbe, de kivárt és Albert kivetődve leszedte a csatár lábáról a labdát. A kihagyott lehetőség után jött a „büntetés”. A 40. percben Rubold pontos, hosszú átadással in­­dította a jobb szélen Szen­test, aki lendületes futás közben átvette és tovább­vitte a labdát, majd 12 m­­ről élesen a bal alsó sarok­ba bombázott. 1-1 Az újrakezdés után Szen­tes csaknem újabb gólt ért el, de lövése ezúttal a ki­vetődő " Kovácsról vágódott az alapvonalon túlra. SZÜNET UTÁN a 49. perc hozta az első ese­ményt. Póczik 22 méteres szabadrúgásból nagy erővel küldte kapura a labdát, amely a vetődő Kovács kezét érintve vágódott az alapvo­nalon túlra. Nagy akarattal küzdött a győri csapat. For­más Hajszán—Póczik táma­dás végén a beadott labdát Melis a kapu torkában rosz­­szul találta el, s így Kovács könnyen hárított. A lendüle­tes győri rohamokra két nagy gólszerzési lehetőség el­­puskázásával válaszoltak az angyalföldiek. Az 57. percben Borostyán bal oldali beadása után Teodoru előtt — ahogy mondani szokás — ajtó, ab­lak nyitva volt, de ő 6 mé­terről a kiinduló Albertbe vágta a labdát, amely kipat­tant a kapusról, de Komjáti az üres kapu fölé emelt. A 60. percben a felfutó Farkas beadása után Csonka nem ér­te el a labdát, Rixer viszont igen, átvette, aztán nagy helyzetből, a kiinduló kapus fölött, a léc fölé emelt. A másik kapu előtt újra Melis ügyetlenkedett el ígéretes le­hetőséget. Változatos, izgal­mas volt a mérkőzés, a meg­győzőbben futballozó piros­kékek támadásaiban több volt a gólveszély. A 68. percben Borostyán beadását követően ide-oda pattogott a labda a győri ka­pu előterében, végül a szem­füles Komjáti közvetlen kö­zelről a kapuba sodorta. 1-2 (e­gy nagyszerű egyéni teljesítmény méltó jutalma volt ez a gól! A 33 éves Komjáti — aki egyébként 17 évesen, ifiként Győrből került a Vasashoz — az el­ső perctől kezdve a mezőny legjobbja volt. Rengeteget futott, példamutatóan har­colt és az eszével is uralta a játékot. A mérkőzés ne­héz pillanataiban ő tartotta a lelket csapatában. És rúgott két gólt. Ráadásként...) A 71. percben Hajszán az alapvonalról visszafordulva ütközött Farkassal, elesett, majd reklamált, s ezért vil­lant számára a sárga lap. A 79. percben Turbék számára mutatta fel a színes lapot Fe­kete játékvezető, mivel a fe­lezővonalnál „elgázolta” Nyúlt. A 81. percben Rubold cse­lezte be magát a Vasas-kapu előterébe, átadását Somogyi egyből továbbította Handel­­hoz, aki 6 méterről pontosan Kovács kezébe helyezett. Két perccel később újra a győri cserejátékos volt a főszerep­lő. Handel ezúttal senkitől sem zavartatva lőtte Kovács­ba a labdát. A 87. percben Komjáti terítette le győri irányító „kollégáját”, Póczi­­kot, ezért ő is megkapta a sárga lapot. A 89. percben egyenlített a Rába. Hajszán a balösszekötő helyéről indulva, nagy lendü­lettel tört be a kapu előteré­be, s ekkor Balog elkaszálta a szélsőt. Fekete játékvezető határozottan mutatott a 11-es pontra. A büntetőt Rubold, a balra vetődő Kovács mellett, fejmagasságban küldte a ka­pu közepébe. 2-2 Az utolsó percben Rubold egy 8 méteres szabadrúgást elhamarkodva küldött a léc fölé. ★ ★ ★ ★ A mérkőzés videofelvéte­le jól használható demonst­rációs anyag lehetne egy edzőtovábbképző előadáson. Az esélyesebb csapat, az otthonában játszó ETO töb­bet támadott. Pontosabban támadgatott, mert az ak­cióiból hiányzott a tervsze­rűség, az egyéni ötlet és a szellemesség is. Adogattak a pályának a Vasas által üresen hagyott részein, és még az ellenfél tizenhato­sáról is a gyors játékoso­kat próbálták szöktetgetni. Ez azonban nem ment, nem is mehetett, mert a piros-kékek nyolc-ki­­lenc embert vontak hát­ra a kapujuk előterébe, így mindig közbe tudott nyúlni egy láb, vagy bele tudott vetődni valaki a lövésbe. És amikor sikerült meg­szerezni a vendégeknek a labdát, egy emberként len­dült előre a Komjáti vezet­te gárda. Ők is sokszor hi­báztak a labdakezelésben és az átadásoknál, de rendre csak egy hajszál hiányzott a szervezett akciók ered­ményes befejezéséhez. És amikor „az öreg” került a kapu elé, győzelemre áll­tak. Itt nem véletlenül ke­rült a hangsúly a rutinra, az adódó lehetőséget meg­becsülő versenytapasztalat­­ra, mert később három jó­val fiatalabb társa, Szabadi, Teodoru és Rixer is csak a kapussal állt szemben, mégsem lett belőle semmi. Az egyik fölé emelt, a má­sik belerúgta a labdát a kétségbeesetten előre lefek­­vő Albertbe. Közben hátul a többiek megállították a győri támadók rohamait, és előkészítették a saját ak­cióikat, szinte feltúrták a pályát. Már nem nekik állt a mérkőzés, amikor a kö­zéppályán óriási munkát végző Komjáti másodszor is eljutott az ETO kapu­jáig, és rúgott egy „kis gólt”. Olyat, hogy éppen csak elgurult a hálóig a labda. De az — úgy tűnt — két pontot érő találat lesz, mert az ETO-ban egyetlen Kom­­játihoz hasonlítható játékos sem akadt, s a hajrában már-már megadta magát a széteső hazai gárda. A kö­zönség elindult hazafelé, amikor — újra változott a kép. Egy védelmi hiba,­ll­es, és pontosztozkodás. Az utolsó előtti percben. A Va­sas játékosai hagyták el kusábban a pályát. Van mit sajnálniuk, biztosnak tűnő győzelmet hagytak kicsúsz­ni a kezükből. Gellei Imre: — Mindkét csapatnak sok helyzete volt, de a Vasas valamivel jobban használta ki a lehetőségeit. Ezért nekünk újra és újra az egyenlítésért kellett küzdeni. Gondolom hogy a hazai szurkolóknak örömöt szerez­tünk azzal, hogy közvetlenül a lefújás előtt megszereztük az egyik pontot. Kisteleki István: — Az egész mérkőzésen nyújtott teljesítményért csak gratulál­ni tudok játékosaimnak, de azt senki, még a győriek sem vitathatják, hogy az utolsó előtti percben, a játék képe alapján, biztos győzelmet en­gedtünk ki a kezünkből. Borbély Pál Havasréti Béla Komjáti a Rába ETO elleni mérkőzésen csapatának karmestere, a mezőny legjobbja volt. A képen a második gólját ünnepli. Mellette Csonka és Albert, a két győri (Koppány György felvétele) ZTE—Ferencváros 0-0 Zalaegerszeg, 13 200 néző. Vezette: Pádár (*****), (Nagy B., Nagy L.). ZTE: Balázs 0 — Varga 5, Csepregi 6, Pecsics 6, Ba­log 6 — Nagy T. 5, Czigány 6, Galántai 6 — Kiss 4, Do­hány 7, Páli 5. Edző: Szabó Rezső. FTC: Zsiborás 6 — Vaszil 5, Pintér 7, Strausz 5, Kel­ler 6 — Bánki 5, Pölöskei 5, Takács 5 — Kvaszta 4, Fischer 5, Dukon 5. Edző: Dalnoki Jenő, Csere: Kiss helyett Farkas (5) és Dukon helyett Szántó (5), mindkettő a szünetben, Czigány helyett Soós (—) a 11., Kvaszta helyett Limperger (—) a 88. percben. Sárga lap: Fischer a 16., Dohány az 55., Csepregi a 82. percben. Szögletarány: 10:4 (5:2) a ZTE javára. (Szinte kapkodnia kel­lett a fejét a tudósítónak, annyi újdonságot mond­tak el a mérkőzés előtt a ZTE képviselői. Azért, hogy pontosan megállapít­sák, hogy hány fizető né­ző van a találkozón, min­den bejáratnál fotócellás számlálót állítottak fel. A ZTE a negyedik és a nyolcadik tavaszi forduló­ban egy-egy gépkocsit sorsol ki, azok között, akik tombolát vásárolnak. Még azt is közölték, hogy va­lamennyi találkozó után a pálya elől különbuszokat indítanak a legnagyobb lakótelepekre, hogy ké­nyelmesen utazhassanak haza a szurkolók. Ami a szakmai dolgokat illeti, Szabó Rezső azt fejtegette, hogy sokat vár a most igazolt két tapasz­talt labdarúgótól, Dohány­tól és Kissitől. Csak a győzelmet tartja elfogad­ható eredménynek, erre a kilencven percre. Dalnoki Jenő amiatt pa­naszkodott, hogy több sé­rültje van, hiányoznak a katonai szolgálatra bevo­nultak is. Úgy vélte, hogy döntetlennél rosszabb eredményt nem érhet el a Ferencváros Zalában.­ Az első negyedórában egy Csepregi-lövés, majd egy ZTE-szabadrúgás foglalkoz­tatta Zsiborást. A 16. perc­ben Fischer a zöld-fehérek térfelén felvágta Balogot, ezért joggal kapott sárga lapot. A 30. percben Czi­­gány jó cselekkel vereked­te be magát a tizenhatosig, de ott Pintér megállította. Nem sokkal utána Dohány lövését hárította a ferencvá­rosi kapus, majd újra­ az ősz hajú csatár bizonyította ké­pességeit, nagyerejű jobb sarokra tartó lövését Zsibo­rás csak szögletre tudta há­rítani.­­Dohány jó benyomást keltett és főszereplő volt az első játékrészben, így joggal van esélye arra, hogy a közönségszavaza­tok alapján jól szerepel­jen, ugyanis ez egy ■má­sik újítás. A közönség szavazólapokat kapott, s egytől tízig osztályozhat­ja a legjobb teljesítményt nyújtókat. Az első három helyezett az idény végén értékes díjat kap, ugyan­úgy a legjobban osztályo­zó szurkolók is.­ A 34. percben ment kapu­ra az első ferencvárosi lö­vés. Keller küldte, Balázs azonban elcsípte a bal sa­rokra tartó labdát. A haj­rában egy Dohány-szabadrú­­gás és egy Czigány-fejes jelentett eseményt. SZÜNET UTÁN két ZTE szöglet, majd egy sárga lap következett az 55. percben, amelyet Dohány­nak mutatott fel Pádár, mert bokán rúgta Takácsot. (Közben megérkezett Bü­ki László, a ZTE létesít­ményvezetője, aki közölte a hivatalos fizető néző­számot: 9289-en váltottak belépőt. Így, a bérletesek­kel és azokkal együtt, akik­­ ingyen jogosultak megnézni a mérkőzést — a hetvenen felülik és a tizennégy éven aluliak — jött ki a 13 200-as néző­szám.) A 60. percben Galántai le­gurított egy szabadrúgást a kaputól húsz méterre Do­hánynak, a középcsatár jól eltalált lövése centiméterek­kel ment el a bal sarok mellett. A másik oldalon egy ferencvárosi szabadrú­gás után a labda a sorfal­ban álló Dohányon irányt változtatott, de Balázs oda tudott érni a jobb sarokba és elcsípte. A 80. percben Fischer nagy lendülettel húzott kapura, küszködött a vele szembe futó Pecsiccsel, majd be­esett a tizenhatoson belülre, Pádár azonban jól látta, hogy szó sem volt szabály­talanságról. A 82. percben Csepregi azért kapott sárga lapot, mert felvágta Fi­­schert. ★ ★ A ZTE vezetése és ren­dező gárdája igazán ki­tett magáért, hogy a kö­zönséget mindennel ki­szolgálja. A baj ott kez­dődött, hogy a játék, amiért a közönség kijött, már meg sem közelítette a rendezést. Az első fél­időben a hazai együttes játszott tervszerűbben és kulturáltabban, pontosabb volt az összjátéka, mint a vendégeké. A Ferencváros jobbára a saját térfelén tartózkodott, s jellemző, hogy ebben a játékrészben mindössze egyszer lőttek kapura. A második félidőben va­lamelyest élénkült a játék. A Ferencváros megpróbált ellenakciókkal veszélyt te­remteni a kékek kapuja előtt, de sokszor volt baj az összpontosítással, s mindig hiba csúszott a ti­zenhatos környékén az át­adásokba. Helyzetei alapján a ZTE valamivel közelebb állt a győzelemhez, de Dohányt leszámítva a többi csatár nem tudott veszélyes hely­zetet kialakítani. A Fe­rencváros támadójátékáról sem mondhatunk jobbat, itt még olyan teljesít­mény sem akadt, mint a hazaiaknál. Ami még ide kívánkozik, Dohány elég hamar beilleszkedett az együttesbe, Kiss viszont még erősen „kilógott” a sorból. A zöld-fehérek já­tékán is látszott, hogy né­hányan hiányoznak, s ezt a többiek, ha nem is jó játékkal, inkább lelkese­déssel igyekeztek pótolni. Szabó Rezső: — Nagy me­zőnyfölényünket nem tudtuk gólokra váltani. Dalnoki Jenő: — Az ered­mény reális. Varga Béla Buni Géza UTÁNPOTLÁS­­BAJNOKSÁG ZTE—Ferencváros 4-1 (2-0) Zalaegerszeg, 500 néző. V: Karáth. ZTE: Huszár (Ha­lász) — Dobos, Németh, Sza­bó Zs., Belső — Szalai, Ko­vács L., Békefi, Rózsa — Kámán (Bernáth), Karbucz­­ky. Edző: Prokisch Károly. Ferencváros: Józsa (Balogh) — Takó (Nagy L.), Csiba, Harcsár (Somogyi), Páczelt — Sz. Tóth, Albert, Homonnási — Fekete, Hudák, Nagy Zs. Edző: Mucha József. G: Dobos (11-esből), Kámán, Szalai, Békefi, ill. Fekete (11-esből). Kiállítva: Albert. Jó: Szabó Zs., Kovács, Bé­kefi, Rózsa, ill. Péczelt, Hu­dák, Nagy Zs. . A ZTE közvetlen a kez­dés után büntetőből előnyt szerzett, majd a szünet előtt megszerezte második gólját. A második félidő elején a Ferencváros bün­tetőből szépíteni tudott, de aztán újra felülkerekedtek a hazaiak és a további két gólon kívül még büntetőt is hibáztak. XLIII. 50. ♦ 1987. március 1 NB I

Next