Népsport, 1987. március (43. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-01 / 50. szám
2 NÉPSPORT Labdarúgás Rába ETO—Vasas 2-2 (1-1) Győr, 1000 néző. Vezette: Fekete M. (•*•*•), (Molnár L., Maczkó J.). Rába ETO: Albert 7 — Csonka 5, Hlagyvik 5, Turbék 6, Preszeller 5 — Rubold 6, Póczik 6, Somogyi 5 — Melis 5, Szentes 6, Hajszán 6. Edző: Gellei Imre. Vasas: Kovács 6 — Farkas 6, Elekes 7, Balog 6, Csorba 6 — Szíjjártó 6, Komjáti 8, Rixer 5 — Borostyán 5, Teodoru 5, Szabadi S. Edző: Kisteleki István. Csere: Hlagyvik helyett Rezi (6) a szünetben, Melis helyett Handel (—) a 66., Szabadi helyett Nyúl (—) a 76., Rixer helyett Mészöly (—) a 87. percben. Gólszerző: Komjáti a 35., Szentes a 40., Komjáti a 68., Rubold (H-esből) a 89. percben. Sárga lap: Hajszán a 71., Turbók a 79., Komjáti a 87. percben. Szögletarány: 7:6 (4:4) a Rába ETO javára.A mérkőzés előtt Cserjés László, a Győri Rádió munkatársa rövid interjút kért mindkét csapat edzőjétől. Gellei Imre azt mondta, nagyon hosszú volt a téli pihenő, ő is, a játékosok is izgatottan várták a rajtot. Bízik abban, hogy feledtetni tudják a vártnál gyengébb őszi szerepelést. — Tehát győzelmet vár? — Igen, azt hiszem, itthon esélyesebbek vagyunk, és ezt pontokra is tudjuk majd váltani! Kisteleki István, a Vasas mestere, nagyon udvariasan, de elhárította a mikrofont, végül a körben állóknak megjegyezte: — A kezdés mindig, és szerintem mindenkinek nagyon nehéz, mert az első eredmény hatással lehet a folytatásra is. Ősszel mi is vereséggel zártunk, saját pályán kaptunk ki, szeretném, ha a játékosok arra emlékeznének a Pályán, amit az öltözőben mondtam nekik, és amit a hangosan beszélőn keresztül magától értetődően nem lehet megismételni. A lelátó bejáratánál megkérdeztünk húsz szurkolót, miért vállalják az ázást, a fázást, mit várnak a találkozótól? Tizennégyen azt válaszolták, hogy totóztak — közülük öten csak az ETO szelvényre kerüléséért járultak most Fortuna oltárához — és így, ha pénzük is van rajta, egészen más élményt ad a játék!...) Szabadi lövése vezette be a találkozót, de ezt Albert hárította. Aztán a 4. percben csaknem a győri kapuba került a labda. Borostyán bal oldali szögletrúgása után a győri kapuvédő csak dermedten nézte, hogy Komjáti csúsztatott fejese éppen hogy csak kicsúszott a bal oldali léc mellett. A Vasas többet és veszélyesebben támadott, tudatosabban játszott. Néhány ártalmatlan győri próbálkozás után a 17. percben Szabadi jobb alsó sarokra tartó lövését Albert parádés vetődéssel tenyerelte szögletre. Húsz perc elteltével feljött a Rába. Somogyi nagy lövése Komjátiról vágódott az alapvonalon túlra. Nem sokkal később Rubold lövését csípte el a vetődő Kovács. A Vasas „bezárkózott” és érezhetően várt a kedvező pillanatra, hogy gyors ellentámadással bevegye a győriek kapuját. A 35. percben elérkezett a piros-kékek nagy pillanata. A jobb szélre húzódó Szíjjártó hátulról kapott labdával nyargalt a nagyon is levegős győri térfélen Albert kapuja felé. Hlagyvik keresztezett, de mielőtt odaért volna, Szíjjártó a középen szabadon felzárkózó Komjáti elé játszott. A Görögországból hazatért, győri származású Komjáti átvette a labdát, majd néhány lépés után, 14 m-ről, a kiinduló Albert mellett laposan a kapu jobb oldalába lőtt, 0-1 .Amikor annak idején Póczik és Komjáti hosszú, küzdelmes pályafutás után, sérülésektől is meggyötörve, külföldre szerződött szerencsét próbálni, sokan búcsúztak el tőlük azzal, hogy azért még legyen egy-két jó évük . . . Odakint nem volt, de hazajöttek, és a távozásuk után átszervezett régi csapatukban tárt karokkal várták őket. És nem a fiatalok nevelését bízták rájuk, hanem a karmesteri pálcát! Dicséretükre legyen mondva, jól megmarkolták: ezen a mérkőzésen az első taps Pócziknak szólt, a második a gól után, a Vasas szőke veteránjának!) A 38. percben újabb gyors, ügyes Vasas-támadás végén Szabadi került óriási helyzetbe, de kivárt és Albert kivetődve leszedte a csatár lábáról a labdát. A kihagyott lehetőség után jött a „büntetés”. A 40. percben Rubold pontos, hosszú átadással indította a jobb szélen Szentest, aki lendületes futás közben átvette és továbbvitte a labdát, majd 12 mről élesen a bal alsó sarokba bombázott. 1-1 Az újrakezdés után Szentes csaknem újabb gólt ért el, de lövése ezúttal a kivetődő " Kovácsról vágódott az alapvonalon túlra. SZÜNET UTÁN a 49. perc hozta az első eseményt. Póczik 22 méteres szabadrúgásból nagy erővel küldte kapura a labdát, amely a vetődő Kovács kezét érintve vágódott az alapvonalon túlra. Nagy akarattal küzdött a győri csapat. Formás Hajszán—Póczik támadás végén a beadott labdát Melis a kapu torkában roszszul találta el, s így Kovács könnyen hárított. A lendületes győri rohamokra két nagy gólszerzési lehetőség elpuskázásával válaszoltak az angyalföldiek. Az 57. percben Borostyán bal oldali beadása után Teodoru előtt — ahogy mondani szokás — ajtó, ablak nyitva volt, de ő 6 méterről a kiinduló Albertbe vágta a labdát, amely kipattant a kapusról, de Komjáti az üres kapu fölé emelt. A 60. percben a felfutó Farkas beadása után Csonka nem érte el a labdát, Rixer viszont igen, átvette, aztán nagy helyzetből, a kiinduló kapus fölött, a léc fölé emelt. A másik kapu előtt újra Melis ügyetlenkedett el ígéretes lehetőséget. Változatos, izgalmas volt a mérkőzés, a meggyőzőbben futballozó piroskékek támadásaiban több volt a gólveszély. A 68. percben Borostyán beadását követően ide-oda pattogott a labda a győri kapu előterében, végül a szemfüles Komjáti közvetlen közelről a kapuba sodorta. 1-2 (egy nagyszerű egyéni teljesítmény méltó jutalma volt ez a gól! A 33 éves Komjáti — aki egyébként 17 évesen, ifiként Győrből került a Vasashoz — az első perctől kezdve a mezőny legjobbja volt. Rengeteget futott, példamutatóan harcolt és az eszével is uralta a játékot. A mérkőzés nehéz pillanataiban ő tartotta a lelket csapatában. És rúgott két gólt. Ráadásként...) A 71. percben Hajszán az alapvonalról visszafordulva ütközött Farkassal, elesett, majd reklamált, s ezért villant számára a sárga lap. A 79. percben Turbék számára mutatta fel a színes lapot Fekete játékvezető, mivel a felezővonalnál „elgázolta” Nyúlt. A 81. percben Rubold cselezte be magát a Vasas-kapu előterébe, átadását Somogyi egyből továbbította Handelhoz, aki 6 méterről pontosan Kovács kezébe helyezett. Két perccel később újra a győri cserejátékos volt a főszereplő. Handel ezúttal senkitől sem zavartatva lőtte Kovácsba a labdát. A 87. percben Komjáti terítette le győri irányító „kollégáját”, Póczikot, ezért ő is megkapta a sárga lapot. A 89. percben egyenlített a Rába. Hajszán a balösszekötő helyéről indulva, nagy lendülettel tört be a kapu előterébe, s ekkor Balog elkaszálta a szélsőt. Fekete játékvezető határozottan mutatott a 11-es pontra. A büntetőt Rubold, a balra vetődő Kovács mellett, fejmagasságban küldte a kapu közepébe. 2-2 Az utolsó percben Rubold egy 8 méteres szabadrúgást elhamarkodva küldött a léc fölé. ★ ★ ★ ★ A mérkőzés videofelvétele jól használható demonstrációs anyag lehetne egy edzőtovábbképző előadáson. Az esélyesebb csapat, az otthonában játszó ETO többet támadott. Pontosabban támadgatott, mert az akcióiból hiányzott a tervszerűség, az egyéni ötlet és a szellemesség is. Adogattak a pályának a Vasas által üresen hagyott részein, és még az ellenfél tizenhatosáról is a gyors játékosokat próbálták szöktetgetni. Ez azonban nem ment, nem is mehetett, mert a piros-kékek nyolc-kilenc embert vontak hátra a kapujuk előterébe, így mindig közbe tudott nyúlni egy láb, vagy bele tudott vetődni valaki a lövésbe. És amikor sikerült megszerezni a vendégeknek a labdát, egy emberként lendült előre a Komjáti vezette gárda. Ők is sokszor hibáztak a labdakezelésben és az átadásoknál, de rendre csak egy hajszál hiányzott a szervezett akciók eredményes befejezéséhez. És amikor „az öreg” került a kapu elé, győzelemre álltak. Itt nem véletlenül került a hangsúly a rutinra, az adódó lehetőséget megbecsülő versenytapasztalatra, mert később három jóval fiatalabb társa, Szabadi, Teodoru és Rixer is csak a kapussal állt szemben, mégsem lett belőle semmi. Az egyik fölé emelt, a másik belerúgta a labdát a kétségbeesetten előre lefekvő Albertbe. Közben hátul a többiek megállították a győri támadók rohamait, és előkészítették a saját akcióikat, szinte feltúrták a pályát. Már nem nekik állt a mérkőzés, amikor a középpályán óriási munkát végző Komjáti másodszor is eljutott az ETO kapujáig, és rúgott egy „kis gólt”. Olyat, hogy éppen csak elgurult a hálóig a labda. De az — úgy tűnt — két pontot érő találat lesz, mert az ETO-ban egyetlen Komjátihoz hasonlítható játékos sem akadt, s a hajrában már-már megadta magát a széteső hazai gárda. A közönség elindult hazafelé, amikor — újra változott a kép. Egy védelmi hiba,lles, és pontosztozkodás. Az utolsó előtti percben. A Vasas játékosai hagyták el kusábban a pályát. Van mit sajnálniuk, biztosnak tűnő győzelmet hagytak kicsúszni a kezükből. Gellei Imre: — Mindkét csapatnak sok helyzete volt, de a Vasas valamivel jobban használta ki a lehetőségeit. Ezért nekünk újra és újra az egyenlítésért kellett küzdeni. Gondolom hogy a hazai szurkolóknak örömöt szereztünk azzal, hogy közvetlenül a lefújás előtt megszereztük az egyik pontot. Kisteleki István: — Az egész mérkőzésen nyújtott teljesítményért csak gratulálni tudok játékosaimnak, de azt senki, még a győriek sem vitathatják, hogy az utolsó előtti percben, a játék képe alapján, biztos győzelmet engedtünk ki a kezünkből. Borbély Pál Havasréti Béla Komjáti a Rába ETO elleni mérkőzésen csapatának karmestere, a mezőny legjobbja volt. A képen a második gólját ünnepli. Mellette Csonka és Albert, a két győri (Koppány György felvétele) ZTE—Ferencváros 0-0 Zalaegerszeg, 13 200 néző. Vezette: Pádár (*****), (Nagy B., Nagy L.). ZTE: Balázs 0 — Varga 5, Csepregi 6, Pecsics 6, Balog 6 — Nagy T. 5, Czigány 6, Galántai 6 — Kiss 4, Dohány 7, Páli 5. Edző: Szabó Rezső. FTC: Zsiborás 6 — Vaszil 5, Pintér 7, Strausz 5, Keller 6 — Bánki 5, Pölöskei 5, Takács 5 — Kvaszta 4, Fischer 5, Dukon 5. Edző: Dalnoki Jenő, Csere: Kiss helyett Farkas (5) és Dukon helyett Szántó (5), mindkettő a szünetben, Czigány helyett Soós (—) a 11., Kvaszta helyett Limperger (—) a 88. percben. Sárga lap: Fischer a 16., Dohány az 55., Csepregi a 82. percben. Szögletarány: 10:4 (5:2) a ZTE javára. (Szinte kapkodnia kellett a fejét a tudósítónak, annyi újdonságot mondtak el a mérkőzés előtt a ZTE képviselői. Azért, hogy pontosan megállapítsák, hogy hány fizető néző van a találkozón, minden bejáratnál fotócellás számlálót állítottak fel. A ZTE a negyedik és a nyolcadik tavaszi fordulóban egy-egy gépkocsit sorsol ki, azok között, akik tombolát vásárolnak. Még azt is közölték, hogy valamennyi találkozó után a pálya elől különbuszokat indítanak a legnagyobb lakótelepekre, hogy kényelmesen utazhassanak haza a szurkolók. Ami a szakmai dolgokat illeti, Szabó Rezső azt fejtegette, hogy sokat vár a most igazolt két tapasztalt labdarúgótól, Dohánytól és Kissitől. Csak a győzelmet tartja elfogadható eredménynek, erre a kilencven percre. Dalnoki Jenő amiatt panaszkodott, hogy több sérültje van, hiányoznak a katonai szolgálatra bevonultak is. Úgy vélte, hogy döntetlennél rosszabb eredményt nem érhet el a Ferencváros Zalában. Az első negyedórában egy Csepregi-lövés, majd egy ZTE-szabadrúgás foglalkoztatta Zsiborást. A 16. percben Fischer a zöld-fehérek térfelén felvágta Balogot, ezért joggal kapott sárga lapot. A 30. percben Czigány jó cselekkel verekedte be magát a tizenhatosig, de ott Pintér megállította. Nem sokkal utána Dohány lövését hárította a ferencvárosi kapus, majd újra az ősz hajú csatár bizonyította képességeit, nagyerejű jobb sarokra tartó lövését Zsiborás csak szögletre tudta hárítani.Dohány jó benyomást keltett és főszereplő volt az első játékrészben, így joggal van esélye arra, hogy a közönségszavazatok alapján jól szerepeljen, ugyanis ez egy ■másik újítás. A közönség szavazólapokat kapott, s egytől tízig osztályozhatja a legjobb teljesítményt nyújtókat. Az első három helyezett az idény végén értékes díjat kap, ugyanúgy a legjobban osztályozó szurkolók is. A 34. percben ment kapura az első ferencvárosi lövés. Keller küldte, Balázs azonban elcsípte a bal sarokra tartó labdát. A hajrában egy Dohány-szabadrúgás és egy Czigány-fejes jelentett eseményt. SZÜNET UTÁN két ZTE szöglet, majd egy sárga lap következett az 55. percben, amelyet Dohánynak mutatott fel Pádár, mert bokán rúgta Takácsot. (Közben megérkezett Büki László, a ZTE létesítményvezetője, aki közölte a hivatalos fizető nézőszámot: 9289-en váltottak belépőt. Így, a bérletesekkel és azokkal együtt, akik ingyen jogosultak megnézni a mérkőzést — a hetvenen felülik és a tizennégy éven aluliak — jött ki a 13 200-as nézőszám.) A 60. percben Galántai legurított egy szabadrúgást a kaputól húsz méterre Dohánynak, a középcsatár jól eltalált lövése centiméterekkel ment el a bal sarok mellett. A másik oldalon egy ferencvárosi szabadrúgás után a labda a sorfalban álló Dohányon irányt változtatott, de Balázs oda tudott érni a jobb sarokba és elcsípte. A 80. percben Fischer nagy lendülettel húzott kapura, küszködött a vele szembe futó Pecsiccsel, majd beesett a tizenhatoson belülre, Pádár azonban jól látta, hogy szó sem volt szabálytalanságról. A 82. percben Csepregi azért kapott sárga lapot, mert felvágta Fischert. ★ ★ A ZTE vezetése és rendező gárdája igazán kitett magáért, hogy a közönséget mindennel kiszolgálja. A baj ott kezdődött, hogy a játék, amiért a közönség kijött, már meg sem közelítette a rendezést. Az első félidőben a hazai együttes játszott tervszerűbben és kulturáltabban, pontosabb volt az összjátéka, mint a vendégeké. A Ferencváros jobbára a saját térfelén tartózkodott, s jellemző, hogy ebben a játékrészben mindössze egyszer lőttek kapura. A második félidőben valamelyest élénkült a játék. A Ferencváros megpróbált ellenakciókkal veszélyt teremteni a kékek kapuja előtt, de sokszor volt baj az összpontosítással, s mindig hiba csúszott a tizenhatos környékén az átadásokba. Helyzetei alapján a ZTE valamivel közelebb állt a győzelemhez, de Dohányt leszámítva a többi csatár nem tudott veszélyes helyzetet kialakítani. A Ferencváros támadójátékáról sem mondhatunk jobbat, itt még olyan teljesítmény sem akadt, mint a hazaiaknál. Ami még ide kívánkozik, Dohány elég hamar beilleszkedett az együttesbe, Kiss viszont még erősen „kilógott” a sorból. A zöld-fehérek játékán is látszott, hogy néhányan hiányoznak, s ezt a többiek, ha nem is jó játékkal, inkább lelkesedéssel igyekeztek pótolni. Szabó Rezső: — Nagy mezőnyfölényünket nem tudtuk gólokra váltani. Dalnoki Jenő: — Az eredmény reális. Varga Béla Buni Géza UTÁNPOTLÁSBAJNOKSÁG ZTE—Ferencváros 4-1 (2-0) Zalaegerszeg, 500 néző. V: Karáth. ZTE: Huszár (Halász) — Dobos, Németh, Szabó Zs., Belső — Szalai, Kovács L., Békefi, Rózsa — Kámán (Bernáth), Karbuczky. Edző: Prokisch Károly. Ferencváros: Józsa (Balogh) — Takó (Nagy L.), Csiba, Harcsár (Somogyi), Páczelt — Sz. Tóth, Albert, Homonnási — Fekete, Hudák, Nagy Zs. Edző: Mucha József. G: Dobos (11-esből), Kámán, Szalai, Békefi, ill. Fekete (11-esből). Kiállítva: Albert. Jó: Szabó Zs., Kovács, Békefi, Rózsa, ill. Péczelt, Hudák, Nagy Zs. . A ZTE közvetlen a kezdés után büntetőből előnyt szerzett, majd a szünet előtt megszerezte második gólját. A második félidő elején a Ferencváros büntetőből szépíteni tudott, de aztán újra felülkerekedtek a hazaiak és a további két gólon kívül még büntetőt is hibáztak. XLIII. 50. ♦ 1987. március 1 NB I