Népsport, 1987. március (43. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-01 / 50. szám
XLIII. 50. ♦ 1987. március 1 Labdarúgás Siófok-Tatabánya 2-2 (0-1) Siófok, 300 néző. Vezette: Lázin (••**), (Kovács I ., Márton S.). Siófok: Horváth Gy. 4 — Olajos 6, Pardavi 7, Kolovics 6 — Brettner 6, Palkovics 4, Jancsika 6, Szajcz 5, Quirikó 7 — Adi 5, Lakatos F. 8. Edző: Kaszás Gábor. Tatabánya: Kiss 5 — Vincze J. 5, Lakatos K. 6, Udvardi 7, Szalma 6 — Moldván 6, Schmidt 3, Csapó 5, Vincze I. 6 — Kiprich 5, Plotár 6. Edző: Temesvári Miklós. Csere: Adi helyett Boda (—) a 62., Csapó helyett P. Nagy (—) a 75., Vincze J. helyett Szabó L. (—) a 88., Lakatos F. helyett Marozsán (—) a 89. percben. Gólszerző: Udvardi a 2., Kiprich (11-esből) a 63., Pardavi (11-esből) a 65., Lakatos F. a 69. percben. Sárga lap: Jancsika a 40., Udvardi a 44., Olajos az 57., Vincze I. a 66., Pardavi a 77., Kiprich a 90. percben. Szögletarány: 5:3 (2:3) a Siófok javára. (Ünnepség előzte meg a mérkőzést, Szakonyi Géza, a Gáz- és Olajszállító Vállalat vezérigazgatója átadta a Siófoki Bányász téren elkészült új, tetszetős klubházát. Az eseményen megjelent Somogyi Jenő, az MLSZ elnöke és Verebes József szövetségi kapitány is. Ami a csapatokat illeti, a hazaiaknál a tüdőgyulladás és sérülés miatt több hetet kihagyó Kovács helyett a fiatal Horváth Gy. állt be a kapuba. A Tatabánya támadósorába viszszakerült a leszerelt Kiprich, a sérüléséből a héten felgyógyult P. Nagy viszont a kispadon foglalt helyet. Hazai szempontból balszerencsésen indult a találkozó. A második percben Kiprich jobbról ívelt a kapu elé szögletet, a rövid sarok felé tartó labdát a védők röviden rúgták ki, középen nagy kavarodás támadt, végül a bolyban Udvardi jutott tíz méterről lövéshez, és a laposan küldött labda a bal kapufa tövéről csörgött a hálóba. 0-1 A Siófok előbb Pardavi 20 méteres szabadrúgásából igyekezett válaszolni, ám a hátvéd a sorfalat találta el. Ezután Jancsika jobbról, éles szögből alig tévesztette el a jobb alsó sarkot. Elszántan támadtak a vendéglátók, a Tatabánya pedig szilárdan, az apró szabálytalanságokat sem megvetve védekezett és megugrása lehetőségre várt. A 19. percben Adi kitűnően húzott el a jobb szélen, jól is kanyarította középre a labdát, de azt Kiss látványosan, előrevetődve elcsípte a csatárok orra elől. Valamivel később, kavarodás után a középen álló Olajos elé pattant a labda, ő húsz méterről derekasan el is találta, de mert középre tartott a lövés, Kiss biztosan hárított. Egy perc múlva Szajcz ötméteres lövésébe Udvardi az utolsó pillanatban vetődött bele. (Nem könnyű leírni a Siófok hadrendjét. Brettner Vincze I.-t őrizte, így többet tartózkodott a középpályán, mint a jobbhátvéd helyén. Olajos Plotárt kisérte, s mindkét oldalon gyakran felbukkant, attól függően, hogy a két tatabányai csatár hogyan váltogatta a helyét. Ugyanez határozta meg a Kiprichre vigyázó Kolovics helyezkedését is. Még egy testőr volt egyébként a hazai csapatban: Jancsika szinte le sem vette a szemét Csapóról. Félóra elteltével egyre gyakrabban szabadult ki a Tatabánya a Siófok szorításából, de a „levegővételből” helyzetre nem futotta. Csupán Csapó 22 méteres szabadrúgása szorította össze a hazai szurkolók gyomrát, ám a bal felső sarok felé nyesett labda egy méterrel elsuhant a léc fölött. Ezután a pálya középső harmadában „gyúrták” egymást a játékosok, csak két sárga lap hozott némi „színt". Előbb Jancsika érdemelte ki a büntetést a 40. percben Kiprich felvágásával, majd négy perccel később az Adit buktató Udvardi is joggal kapott alapos figyelmeztetést. SZÜNET UTÁN a Siófok maradt a kezdeményezőbb és az 51. percben kihagyta addigi legnagyobb helyzetét, Quirkó a balöszszekötő helyén nagyon ügyesen cselezte át magát az alapvonalig, jól vette észre, hogy Olajos a második hullámban őrizetlenül érkezik, eléguritott, de a védő 14 méterről a jobb felső sarok mellé bombázott.Quirikó szólója és átadása remek képességű játékosra vallott. Különösen az volt imponáló, hogy az alapvonalhoz érve felnézett, és észrevette, hogy társai zöme és a tatabányai védelem az ötösön belül tülekedik, viszont Olajos üresen érkezik. Arról már nem a középpályás tehet, hogy végül nem lett gól az akcióból.) Négy perccel később Brettner jobbról érkező beadása hajszállal csúszott el a középen berobbanó Adi és Quirikó előtt. Az 57. percben egy hazai támadás után Lázin megállította a játékot, és sárga lapot mutatott fel Olajosnak.Lázin: — Olajos a nagy tumultusban belerúgott Kiprichbe. Olajos: — Ez igaz, de a labdát akartam eltalálni, tehát nem szándékosan szabálytalankodtam.) Ezután vezette első veszélyes támadását a Tatabánya: Vincze 1. viharzott el a bal szélen, beadását Plotár a középen lendületesen érkező Csapó elé gurította, aki 17 méterről alaposan fölédurrantott. A 63. percben pedig növelte előnyét a vendégcsapat. Plotár a balöszszekötő helyén ugratta ki Vincze I.-et, Horváth Gy. rossz ütemben indult ki kapujából, és az alapvonalnál — tehát teljesen feleslegesen — a labda helyett a csatár lábát találta el. Tizenegyes! A büntetőből Kiprich Horváthot becsapva a kapu közepébe gurított. 0-2 Nem adta fel a Siófok, és már a 65. percben szépíteni tudott. Lakatos verekedte be magát a 16-oson belülre, lövése kipattant Kissről, Boda tíz méterről a kapu jobb oldala felé ívelte a labdát, amelybe a kétségbeesett Vincze J. a gólvonal előtt beleütött. A labda hiába hullott ezután a hálóba, mert Lazin a kezezés pillanatában büntetőt ítélt, amelyet Pardavi végzett el, félmagasan a kapu bal oldalába bombázott. 1-2 Továbbra is a Tatabánya térfelére korlátozódott a játék. A 66. percben Vincze 1. időhúzásért sárga lapot kapott. A hazai csapat hatalmas lendülettel rohamozott. A 69. percben Quirikó a bal oldalon jól vette észre a jobbösszekötő helyén lévő Lakatos Ferencet, ő a 16- osnál levette a labdát, majd elhúzott Lakatos Károly mellett, és aztán 12 méterről, estében a vetődő Kiss felett a jobb alsó sarokba helyezett. 2-2 Ezután sem lankadt az iram, az egyenlítés után a Tatabányának is felébredt a támadókedve. Ezt először Plotár helyzete jelezte, de ő középről, gyengén Horváth Gy. kezébe gurított. A másik oldalon Lakatos F. elegáns cselekkel jutott el a jobbösszekötő helyén az alapvonalig, kitűnően tálalt Szajcz felé, akinek közeli lövését blokkolták a védők. A 77. percben Pardavi felvágta Kiprichet, ő is megkapta a sárga lapot. Néhány perc múlva P. Nagy 25 méteres lövését a siófoki kapus kiejtette, de a labdára rajtoló Kiprich elől Pardavi felszabadított. A mérkőzés utolsó percében hatodszor is előkerült a sárga lap a játékvezető zsebéből, ezúttal a labdát sípszó után elrúgó Kiprich számára. ★ ★ ★ ★ Sokáig meghatározta a mérkőzés képét, hogy a vendégek nagyon gyorsan vezetést szereztek. Ezután ugyanis azt játszották, amit idegen pályán előny birtokában várni is lehetett tőlük: gondosan megszervezett védekezésből igyekeztek ellentámadásokat vezetni. A Siófok pedig roppant elszántan próbálta térdre kényszeríteni ellenfelét, és így ritkán látható küzdelem alakult ki a pályán. Rengeteg szabálytalanság és több bosszantó hiba tarkította a játékot, bár utóbbi a lerázott talaj számlájára is írható. Ha lehet, még nagyobb akarással esett a Tatabányának a szünet után a hazai csapat. Ekkor úgy tűnt, hamarosan ki is egyenlít. Ám egy kósza ellentámadás révén — Horváth Gy. hibájának is köszönhetően — mégis a vendégek szereztek újabb gólt. Kevesen hitték ekkor, hogy a Siófok képes lesz újítani a várhatóan még magabiztosabbá váló Tatabányával szemben. Csakhogy mintha mi sem történt volna, a házigazdák mindent egy lapra feltéve támadtak további És hat percen belül egyenlítettek. A két csapat dicséretére válik, hogy egyik sem elégedett meg az eredménnyel. A tartalékenergiákat is mozgósították a győzelmet jelentő gól megszerzése érdekében. Bár a Siófok jobban játszott ellenfelénél, végül az egy pontnak is örülhetett, s ezt lelkesedésének, hitének és tartásának köszönhette. A Tatabánya pedig taktikus, rutinos játékkal és némi szerencsével vitte haza a másik pontot. Kaszás Gábor: — Kétgólos hátrány után kezdtünk el játszani. Ekkor elégedett voltam a csapat teljesítményével. Szerintem közelebb álltunk a győzelemhez. Temesvári Miklós: — Nem játszottunk jól, ráadásul kétgólos vezetés után csaknem megvertük saját magunkat . .. Pajor-Gyulai László, Molnár József Moldván van kedvezőbb helyzetben, menteni tud Quirkó elől (Török László felvétele) Bp. Honvéd—Haladás 1-0 (0-0) Kispest, Bozsik-stadion, 2000 néző. Vezette: Plasek (*****), (Németh L., Győri). Bp. Honvéd: Andrusch 0 — Garaba 6, Csuhay 6, Cseh 5 — Sallai 5, Sikesdi 5, Fitos 6, Sass 6 — Fodor 5, Dajka 5, Kovács 6. Edző: Komora Imre. Haladás: Hegedűs 6 — Vörös I. 5, Vörös Cs. 6, Pappá, Görög 6 — Bognár 5, Szalay 6, Topor 6, Marton 5 — Nagy 4, Elekes 4. Edző: Rátkai László. Csere: Dajka helyett Lippai (4) az 58., Sass helyett Bodonyi (—) és Elekes helyett Schröter (—), mindketten a 70., Szalay helyett Schaffer (—) a 87. percben. Gólszerző: Fitos a 83. percben. Sárga lap: Cseh a 30. percben. Szögletarány: 7:3 (4:1) a Bp. Honvéd javára. (A kezdés előtt az öltözőfolyosón sokan faggatták Török Pétert — aki korábban hosszú évekig Szombathelyen edzősködött —, a kispestiek jelenlegi pályaedzőjét arról, milyen érzés életében először a Haladás ellen harcba induló csapat kispadján helyet foglalni. Török elmosolyodott és csak annyit mondott: „Tudathasadásos állapot egy kicsit ez a mostani a számomra, de hát ez a mesterség néha ilyen helyzetbe is hozhatja az embert.. Hála a fűthető gyepszőnyegnek, a viszonyokhoz képest kissé síkos, de jó talajú pályán kezdődött a játék, meglepően kevés néző előtt.) Tízpercnyi, nem túlságosan harcias „ismerkedés” után elsőként Elekes veszélyeztetett, de labdája mellé szállt. Majd a túloldalon az ellentámadás végén Sass középről, 18 m-ről nagy bombát eresztett meg, ám a labda a keresztlécről a kapu elé vágódott, és a berobbanó Fodor nem tudott a kapuba találni. Támadásban maradt a bajnok, Sallad éles lövése suhant el alig valamivel a vasiak kapuja előtt. A huszadik percet mutatta a villanyóra, amikor Kovács jól húzott el a bal oldalon, az alapvonal közeléből visszafelé adott, az érkező Dajka négy lépésről egyből kapura perdített, ám a jó ütemben kivetődő Hegedűsről lepattant a labda és Vörös Cs. felszabadított. Fokozta a nyomást a kispesti gárda, és ennek eredményeképpen a 22. percben meg is szerezhette volna a vezetést. Történt, hogy a mozgékony Kovács a balösszekötő helyén tört kapura, már az ötössel egy magasságban járt, amikor a késve becsúszni igyekvő Vörös I. a labda helyett már csak a lábát találta el. Plasek játékvezető azonnal a 11-es pontra mutatott! A büntetőnek Fitos futott neki, de a kapu jobb oldala felé félmagasan, nem túlzottan jól helyezett és nem is erős labdáját Hegedűs, mondhatni magától értetődő módon, amolyan rutinvetődéssel magabiztosan hárítottál (Nem a legszerencsésebb húzás volt a kispesti szakvezetés részéről, azt a Fitost megbízni a büntetővégrehajtásával, aki korábban hosszú évekig együtt játszott Hegedűs kapussal. A vasi cerberus nyilvánvalóan „kottából tudta” a kispesti középpályás „munkamódszerét”. Legalábbis erre vallott, ami történt.) Félórányi játék után a jobb oldalon robogó Nagyot a felezővonal tájékánál Cseh szándékosan felvágta, amiért teljes joggal mutatta fel a kispesti védőnek a játékvezető a sárga kártyát. SZÜNET UTÁN csendesen szitáló hóesésben folytatódott a játék, mindjárt Dajka durrantott mellé 10 m-ről, majd Fodor laposan belőtt labdája okozott zavart Hegedűs kapuja előtt, de Sikesdi elhibázta a lövést. (Az 58. percben cserélt a Bp. Honvéd: Dajka helyett a Diósgyőrből érkezett, egykori sokszoros ifiválogatott Lippai Sándor először lépett a bajnokcsapat mezében pályára, majd nem sokkal később Bodonyit köszöntötte a szurkolók tapsa, aki ebben a bajnokságban makacs sérülése miatt most játszott először.) A Haladás az utolsó negyedóra kezdetekor merészkedett ki először a sündisznóállásból, ekkor Schröter balról ügyesen visszagurított és Marton 18 méterről egyből a bal alsó sarok irányába lőtt. Andrusch csak villámgyors vetődéssel tudott szögletre hárítani. (A hajrában élesedett a küzdelem, amelynek jeleként előbb Fitos rogyott a földre, miután egy közelről erősen megrágott labda fejen találta, majd rögtön ezután Bodonyi kapott rúgást a lábára. A cserecsatárt ápolni kellett, majd bicegve viszszatért. Ezután ismét a szombathelyiek próbálkoztak, ám Nagy, a balösszekötő helyéről nem sokkal a kapu fölé csavart. Röviddel ezután eldőlt a találkozó sorsa. Amikor a 83. percre ugrott az óra mutatója, a kispestiek balról végezhettek el szögletet. A sarokrúgásból Fodor ívelte középre a labdát, és a nagy tömegben felugró Fitos az ötösről a kapu bal oldalába fejelt. 1-0 (A lefújás után Fitos József, aki előbb a poklot, aztán a mennyet is megjárta, így vélekedett a történtekről: — A tizenegyes előtt cseppet sem zavart, hogy tudtam, Hegedűs tudja, hova szoktam rúgni a labdát. Biztos voltam abban, hogy gond nélkül betalálok__ Hibáztam, de ez nem vette el a kedvem, hanem még elszántabbá tett! És a sors igazságot tett: befejeltem a győztes gólt, amivel választ adtam azoknak a türelmetlen szurkolóknak, akik a fejemet követelték a büntetőbakim után ...) ★ ★ A maroknyi didergő kispesti nem kis meglepetésére a kezdés után elmaradt a várt fergeteges hazai roham. A szombathelyiek higgadtan gurigáztak, ügyesen adogattak a mezőnyben, szervezetten megszállták térfelük közepét, így a bajnokcsapat hoszszú ideig nem tudott veszélyes helyzetet kialakítani. A „riadót” Sass bombakapufája jelentette, amely után a kispestiek tartósan átköltöztek a vasiak térfelére. Egymás után indult rohamra a piros-fehér együttes, azonban támadásaik tompák, egysíkúak voltak, érezhetően rendkívül hiányzott a játékmester Détári és Gyimesi. Nélkülük amolyan színtelen darálás folyt a gyepen, amelyet a joggal megítélt büntető látszott megtörni. Ám ekkor is csak Détári hiánya miatt sopánkodhattak a kispesti szurkolók... Az elhibázott lehetőség szemlátomást kedvét szegte a bajnokcsapatnak, és a pihenőig csökkentett sebességgel, különösebb meggyőződés nélkül próbálkozott. A folytatásban sem sokat változott a helyzet, egyfolytában a vendégek térfelén birkózott a két csapat. A vasiak — ki tudja miért? — meg sem próbálkoztak kellemetlenkedni a bajnok portája előtt, így aztán nyilvánvaló volt, hogy csak az lehet a kérdés, vajon képes lesz-e a legkisebb üzemzavar nélkül múlatni a perceket a Haladás saját kapujának előterében. A válasz egyértelmű volt: nem! A bajnokcsapat ugyanis — bár korántsem játszott jól és meggyőzően —, de végig rendkívül lelkesen és odaadóan harcolt. Fitos pedig rendelkezett annyi lelkierővel, hogy első félidőbeli, végzetesnek tűnő hibáját nem sokkal a befejezés előtt, a lehető legjobb lélektani pillanatban jóvátegye, és ezzel csapatát, ha verejtékes, de megérdemelt győzelemhez juttassa. Komora Imre: — A nagyon jó Haladás ellen, ha minimális különbséggel is, de sikerült diadalmaskodnunk. Amit ezen az estén egyedül a „Honvéd-szívnek’* köszönhettünk. Rátkai László: — Végtelenül bosszant ez a vereség, hiszen a befejezés előtt néhány perccel egy kifejezetten elkerülhető góllal veszíteni mindig megrázó. Ugyanakkor be kell látnunk, hogy támadójátékban semmit sem valósítottunk meg elképzeléseinkből. Zsiday István UTÁNPÓTLÁSBAJNOKSÁG Bp. Honvéd—Haladás VSE 3-1 (2-0) Kispest, 400 néző. V: Varga L. Bp. Honvéd: Gelei — Zentai, Krizán, Dózsa, Breznai — Linka, Deutsch, Herbály, Vajda — Veress, Füle. Edző: Maár János. Haladás : Kutasi — Hegyi, Lakner, Wágner, Hevesi — Héra (Varga), Deézy (Tóth), Kovács, Demján — Szabó, Richter. Edző: Kajári Viktor. G: Dózsa, Füle, Breznai (11-esből), ill. Richter. Jó: Krizán, Breznai, Dózsa, Linka, ill. Kovács, Richter. A Haladás az első 45 percben játszott ügyesebben, a mezőnyben egyenrangú ellenfele volt a hazai csapatnak, de elég volt egy védelmi megingás és a Honvéd azonnal megszerezte a vezetést. Biztos győzelmet aratott a Bp. Honvéd a sok helyzetet elpuskázó szombathelyiek ellen. NÉPSPORT . NB I