Népsport, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

2 NÉPSPORT S3 Labdarúgás Perelnek az amatőrök az NB II-ben? „Rugalmas állandóság kell!” — vallja Török Péter, az MLSZ főtitkára Amint előző lapszámunkból is kiderült, egyre hangosabb S.O.S.-jelzések érkeznek a második osztályból a nyáron esedékes átszervezéssel kapcsolatban. Az érintett klubok vezetői és játékosai a legteljesebb bizonytalanságban vannak seregnyi olyan kérdést illetően, amelyeket a közelgő nagy átalakulás vet fel. Hiszen az a dolgok könynyebbik része volt, hogy kimondták: a jelenlegi egycsoportos, húszcsapatos NB II helyett az ősztől kétszer tizenhat csapatos másodosztály fog működni. Ennek a gyakorlati kivitelezése a jelek szerint korántsem ígérkezik olyan zökkenőmentesnek, mint az új verzió megszavaztatása ... A felmerült számtalan izgalmas kérdés közül néhány megválaszolására Török Pétert, az MLSZ főtitkárát kértük meg, akinek ezúttal kétségtelenül hálátlan feladat jutott. Mégpedig azért, mert amikor ebben a nagy horderejű kérdésben a szövetség elnöksége — tavaly tavasszal — véglegesen döntött, ő még gyakorló edzőként dolgozott az élvonalban. Természetesen Török Péter nagyon is tisztában van azzal, hogy éppen a főtitkár az, aki hivatott biztosítani a szövetség életében a folyamatosságot. Éppen ezért az alig több, mint három hónappal ezelőtt kinevezett sportvezető írországi utazása előtt egyetlen kényes kérdés elől sem próbált elzárkózni. ♦ Kezdjük talán azzal, hogy a szövetség szerint miért van szükség erre az átszervezésre? — Részben azért, mert ezzel a nyáron legalább tizenkét olyan vidéki városnak és településnek tudjuk megadni a magasabb osztályban való szereplés lehetőségét, amelyek többsége az eddigi szervezeti formában, versenyrendszerben még csak nem is álmodozhatott a feljutásról. Aztán azért, mert ebben az új bajnoki rendben az előzetes elképzelések, számítások szerint a létszámemeléssel jelentős költségcsökkentés, ugyanakkor színvonal-emelkedés érhető el rövid időn belül. No, és nem utolsósorban azért, mert mindenképpen meg akartuk szüntetni az NB III-asok által joggal kifogásolt osztályozókat és az abszolút ráfizetéses szerdai játéknapokat a második osztályban.» Amit indokként most elmondott, azok egy része pillanatnyilag még csak feltételezésnek minősül. Az viszont tény, hogy az utóbbi harminc évben immár ötödször szervezik át ezt az osztályt. Ám a bővítést eddig mindig sürgősen követte a másodvonalbeli mezőny ismételt szűkítése . .. — Jól tudjuk, hogy a labdarúgás gondjait sehol a világon önmagában még nem oldotta meg egy versenyrendszer átszervezése. De én azt mondom, a kiscsapatok feljebb kerülése egyáltalán nem kell hogy automatikusan színvonalcsökkenést okozzon! Gondoljunk csak a Siófok, a Váci Izzó és a Kaposvár esetére, amelyek rövid idő alatt jutottak az élvonalba a korábbi területi szintről. Egy biztos: a nyáron feljutó tizenkét — az osztályozókat figyelembe véve, esetleg tizenöt — együttes gazdáinak és mecénásainak, ha valamikor, most igencsak össze kell majd fogni és mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, hogy élni tudjanak a nagy lehetőséggel, a másodvonalbeli tagsággal. • A főtitkár nem tart attól, hogy a tavaszi idényben — miután az NB II-ből most nem lehet közvetlenül kiesni — az osztályozóra kényszerülő másodvonalbeli csapatok esetleg komolytalanná tehetik az élvonalba jutásért vívandó harcot is? — Enzo Bearzot mondta egyszer: ,,Ahol a kazánból leengedik a gőzt, ott roppant nehéz újra a kellő atmoszférára felfűteni a szerkezetet.” Szerintem, ha lesz olyan alsóházbeli csapat az NB II-ben, amelyik idő előtt feladja a harcot — netán bundázni próbálna —, játékosai kiengednek, azt a gárdát rendkívül kínos meglepetés érheti az NB III harmadikjaival vívott osztályozás!! Vagyis a józan ész szerint nem válhat komolytalanná, esetleg adásvétel tárgyává idén sem a feljutás kérdése. Természetesen a szövetség ellenőrei jelen lesznek minden másodvonalbeli mérkőzésen és árgus szemekkel figyelnek minden apró jelre is . . . Miért nem gondoltak arra hogy átszervezés helyett a jelenlegi húszas mezőnyből négy helyett hat kieső legyen, amivel egy csapásra megszüntethették volna a harmadik osztály bajnokait sújtó osztályozókat? — Tudomásom szerint ezt a kérdést a legszélesebb szakmai nyilvánosság előtt többször is megtárgyalta a szövetség illetékes bizottsága, és a válasz mindig egyértelmű nem volt. Mégpedig azért, mert mindenki úgy vélte, nem jó az, ha egy bajnoki mezőnyben a csapatok közel harminc százaléka évente változik. ♦ No igen, de az idén nyáron éppenséggel nem kevesebb, mint hatvan százalékkal növelik meg „mesterséges” úton az NB II létszámát! Erről jut eszembe: miért nem kaphatott szót a decemberi futballkonferencián dr. Stiegler Károly, az NB II-es liga elnöke? ... — Nem mentségként mondom, de rajta kívül, ha , jól tudom, még húsz jelentkező sem jutott szóhoz. Ettől függetlenül elismerem, hogy súlyos hiba volt éppen annak az osztálynak a képviselőjét elnémítani, amelyik a legnagyobb változások előtt áll. De őszinte leszek: a liga elnöke aligha tudott volna olyasmivel kirukkolni, amivel az átszervezés eldöntött tényét megváltoztathatta volna ... " Ebben nem vagyok egészen biztos. Mert itt van például mindjárt az egyik legizgalmasabb kérdés: mi lesz annak a csapatonként nyolc játékosnak a még egy-két-három-négy évig élő szerződésével, amit az átszervezés következtében a kluboknak fel kell majd bontaniuk? Egyes hírek szerint jócskán lesznek olyanok, akik azonnal perelni fogják klubjukat szerződésszegésért, aligha kétséges eredménnyel... — Én nem látom ilyen veszélyesnek ezen a téren sem a helyzetet. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy az a nyolc amatőrré minősített, nyilván peremember eleve rosszabbul jár, ha inkább elmegy civilként dolgozni és amellett fog továbbra is futballozni. Ami az esetleges jogi következményeket illeti, én úgy gondolom, hogy az érintett játékosokkal a klubok vezetőinek időben le kell ülni megbeszélni a problémáikat. Biztos, hogy mindenhol meg lehet találni az ésszerű megoldást. Nem szabad, hogy az amatőrösítés a bíróságoknak adjon munkát! ■f És az amatőrré lett futballistának ki biztosít majd megfelelő állást? — Ez is kétoldalú dolog. Ha valakire az egyesületnek játékosként továbbra szüksége van, akkor nyilván talál munkalehetőséget az illetőnek. ♦ Vagyis visszatérnek a korábban tűzzel-vassal üldözött, úgynevezett bújtatott állások. Amikor a játékos papíron valahol „dolgozik”, a gyakorlatban viszont naponta kétszer részt vesz csapata edzésén . .. — Sajnos ez a veszély fennáll. Bár azt hiszem, a hazánkban kialakult gazdasági helyzetben nem az lesz a jellemző, hogy egyes munkahelyi kollektívák jó szemmel fogják nézni, ha valaki helyett is dolgozniuk kell... A megoldás itt alighanem az esti edzések bevezetése lehet, ahogy az például Ausztriában régóta magától értetődő. ■f A nagy kérdés — túl azon, hogy szinte sehol nincs az NB II-ben világítás —, hogy vajon mindezt a szakmai munka mennyire sínyli majd meg és mit szólnak ehhez az edzők? — Gondolom, ésszerűnek tűnik, hogy délelőttönként eddzenek a profik, amikor előtérbe kerülhet az egyéni képzés. Délután vagy este pedig a teljes kerettel technikai és taktikai gyakorlásokat tarthatnak a szakemberek. Úgy vélem, ezzel csak „élesedni” fognak az edzések, nagyobb lesz a versengés a kezdőcsapatba kerülésért. Persze, ehhez az is nagyon fontos lenne, hogy a játszó embereket kellően motiválják anyagilag! •sóta már az anyagiaknál tartunk. Árulja el: a csapatok ugyanazt a bértömeget oszthatják majd szét a tizenkét profi között, mint eddig tették a húszas létszámnál? — Tudomásom szerint hazánkban ez év elejétől minden foglalkozási ágban eltörölték a bérek felső határát. Ez nyilván érvényes lesz a hivatásos labdarúgókra is. Ami a bértömeg változatlanságát illeti: természetes, hogy ez a bázisszervek elhatározásától függ. Ha ők biztosítják az eddigi összeget akkor a klubok belátásuk szerint, kellően differenciáltan állapíthatják meg a tizenkét profi alapbérét. A csapatok vezetői nagyon tartanak attól, hogy ebben az új felállásban rengeteg tehetséges fiatal amatőrt elvesztenek. Azon egyszerű oknál fogva, hogy feltehetőleg sokkal kifizetődőbb lesz számukra civilként boldogulni, mintsem, hogy minden áron harcoljanak a profi státusz eléréséért. — Elismerem, hogy ez is reális veszély. De az AISH elvi állásfoglalása egyértelműen kimondja, hogy az NB II létszámemelése nem járhat azzal, hogy az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal által engedélyezett hétszázhúsz hivatásos labdarúgóstátusz száma növekedjék. Vagyis nem marad más hátra az egyesületeknek, mint még vonzóbbá tenni a játékot az NB II-ben, hogy igenis akarjanak a fiatalok hivatásos játékossá válni, majd később az élvonalba kerülni. - Mindent egybevetve tehát, semmi reményünk nem lehet arra, hogy az MHSZ felülvizsgálja az átszervezésről hozott döntését, figyelembe véve a kluboktól érkező egyre aggodalmasabb hangnemben megfogalmazott kérdésözönt? Még akkor sem, ha tudjuk, hogy hazánkban épp a közelmúltban az is előfordult hogy egy ésszerűtlen jogszabályt megszületése után három nappal módosítottak, amikor még életbe sem lépett? ... — Gondolom, azt mindenki tapasztalhatta, hogy az MLSZ bármikor hajlandó az ésszerű kompromisszumokra. A szövetség továbbra is nyitott lesz, és ígérhetem, hogy a felmerülő konkrét problémák láttán lesz ereje belátni, ha tévedett. Ha kell, új javaslattal is előállunk. De ez az átszervezés már tény, így készült el tavaly a versenykiírás. Ami nem jelenti azt, hogy menet közben, a gyakorlati megvalósítás során, ha látjuk, hogy változtatni kell, akkor akár száznyolcvan fokos fordulatra is ne vállalkoznánk. Vallom, hogy rugalmas állandóság kell! Egyelőre keressük a legkedvezőbb megoldást, amely színvonalemelkedéshez és pénzmegtakarításhoz vezethet. Most ez látszik a helyes változatnak. De hogy valóban igazunk volt-e, azt persze úgyis az élet dönti el. Elvégre előre ki tudja, mi az üdvözítő? Zsiday István ELŐKÉSZÜLETI MÉRKŐZÉSEK A hét végén, három nap alatt bonyolították le Egerben, a Kemény Ferenc Sportcsarnokban a Népaság Kupa teremlabdarúgó-tornát. A részt vevő hat együttesből a vasárnapi helyosztókon már csak négy lépett pályára. A harmadik helyért: Gyöngyösi SE—Erzsébeti SMTK 5-4 (1-4). G: Szokolai (2), Molnár T., Soltész, Török, ill. Krómer, Goschler, Tyukodi, Szabó. A döntőben: Bélapátfalvi Építők—Eger SE 2-2 (0-2). G: Torbavecz, Bene, ill. Tatár, Lehnert. Az első helyezést büntetőrúgásokkal — a 24. (!) hétméteres döntött — az NB III-as Bélapátfalva szerezte meg. Négy labdarúgó különdíjban részesült. A legjobb kapus Bodolai (Eger SE), a legjobb védő Vágó (Gyöngyös), a legjobb mezőnyjátékos Horváth T. (Bélapátfalva), a gólkirály Szokolai (Gyöngyös 5 góllal) lett. Békési SE—Békéscsabai Előre Spartacus 1-2 (0-2). Békés, 250 néző. V: Kokavecz. Békéscsaba: Gulyás (Baji) — Szenti (Mracskó), Ottlakán (Vígh), Csató (Bánfi), Fabulya (Horváth) — Kerepeczky, Árky (Belvon), Gruborovics (Szarvas), Csanálosi (Adorján) — Fodor (Kelemen), Szekeres (Kurucz). G: Kondacs, ill. Kerepeczky, Gruborovics. DMVSC—DVSE 3-2 (1-2). Debrecen, 300 néző. V: Szabó. DMVSC: Mező (Horváth B.) — Nagy L., Nagy L., Till, Balogh — Vancsa (Czirbik), Steigerwald (Sallai T.), Bücs, Duró — Fiókás M. (Benyó), Melis. G: Melis (2, egyet 11-esből) Sallai Till, Zsupos (11-esből), Ulveczki. A totó 5. heti eredménye 1. Ascoli—Napoli végeredmény 1-32 2. Avellino—Verona végeredmény 1-01 3. Avellino—Verona I. félidő 0-0X 4. Cesena—Roma végeredmény 0-0X 5. Cesena—Roma I. félidő 0-0X 6. Fiorentina—Milan végeredmény 1-1X 7. Fiorentina—Milan I. félidő 0-0X 8. Internazionale—Como végeredmény 1-01 9. Internazionale—Como I. félidő 0-0X 10. Juventus—Empoli végeredmény 4-01 11. Juventus—Empoli I. félidő 2-01 12. Pisa—Pescara végeredmény 2-01 13. Sampdoria—Torino végeredmény + 1 Ascoli—Napoli I. félidő 1-1X 1-22 XLIV. 26. ♦ 1988. február 1 Pásztor, a svájcicsabai Winterthurban Jeseinek szólítják Pásztor József annak idején Vencsellőről érkezett Békéscsabára, és Babolcsai György kezei alatt vált hónapok alatt NB I-es futballistává. És amikor a cipőkészítő szakmát kitanult fiút édesapja a Nyírségből a Viharsarokba elkísérte, ezt mondta: „Fiam! Becsüld meg magad. A mi kis községünkben mindenki figyeli, mire viszed.” A békéscsabai játékmester tavaly nyár óta a svájci Winterthur együttesének idegenlégiósaként bűvöli a labdát. Ezekben a napokban azonban itthon tölti szabadságát, és ezt az alkalmat kihasználtam egy beszélgetésre. — Nem biztos, hogy Winterthurt mindenki ismeri Magyarországon. Kérem, mutassa be. A várost nyolcvanezer ember lakja, és Zürichtől huszonöt kilométerre fekszik. A helyiek magukénak érzik a klubot, amelyet számos szponzor is segít. Kitűnő létesítmények állnak rendelkezésünkre, s igazán luxusellátásban részesülünk. A támogatók az első osztályba vágyó első csapatot közös vacsorákon látják vendégül hetente, a legelőkelőbb helyeken. — Szemlélet dolga, hogy kinek mindez mennyiben inspiráló. — Pásztor József számára mennyire az? — Amikor én a szüleimhez hazalátogatok a Nyírségbe, mindig azzal fogadnak: „Drága kisfiam, de jó, hogy látunk!” A magamfajta embernek az ilyesmi a világ minden pontján eszébe jut, akár kaviár, akár kolbász kerül az asztalára. Ezzel együtt örülök, hogy ott rúghatom a labdát, ahol nagyon szerelik ezt a csodálatos játékot. Nem keresek rosszul, s az is jólesik, hogy a leghevesebb bajnoki rangadók közepette is hallom a „Gyerünk, Josef!” buzdítást. Svájcban ugyanis így szólítanak. Szerencsém volt, mert a néhány hónapos beilleszkedési gondokon túl, hamar befogadtak. Köszönhetem ezt az ottani magyaroknak is, akik barátsággal, szeretettel vettek körül, ami Svájcban különösen értékes. — Hogyan szerepel a csapata? — Sajnos, a kétcsoportos svájci B-ligában a mi együttesünk a német nyelvterületű tizenkét csapatos csoportban, csak a hetedik tudott lenni... Vagyis tavasszal nem játszhat a rájátszásban, az NB I-be kerülésért. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy tavaly majdnem kiesett, akkor ez sem lebecsülendő. - Miként telnek a napjai? - Ősszel nagy gondot fordítottam a német nyelv tanulására. Két hónapig szállodában laktam, utána kétszobás lakásba költözhettem és kaptam egy Fiat Unót is, szolgálati használatra. Magam főztem otthon, de ez számomra inkább kellemes kikapcsolódást, mintsem kényszert jelentett. Az edzések között a tévé tizenhat csatornájának valamelyikét nézem, és ezzel el is szalad a legtöbb nap. Hívhatnám ugyan naponta az otthoniakat, de akkor - ismerve az én családszeretetemet, és honvágyamat -, a fizetésem fele elmenne a telefonálgatásra. - Mi lesz a tavaszi programja? - Most bepakolok néhány szál saját töltésű kolbászt a csomagtartóba, és irány Winterthurl Először otthon készülünk, aztán Olaszországban, Firenzében edzőtáborozunk, majd jön a bajnokság folytatása. Nem kergetek álmokat, de amíg ott vagyok, becsületbeli ügynek érzem, hogy úgy vagy még jobban futballozzak, mint itthon. Aztán majd meglátjuk. Fábián István „Kórház" a város szélén Aligha túlzás a fenti cím, hiszen az O. Dózsa labdarúgóinak technikai vezetője, Tóth András beszámolója szerint továbbra is rendkívül sok sérültjük van a lila-fehéreknek. A sort Kovács Ervin vezeti. A legújabb diagnózis szerint azért fáj most már hosszabb ideje a térde, mert a gyors növekedés során a lábizmai nem tudták követni az ízület fejlődését. A gyógymód: rengeteg úszás és lábizomerősítés, különleges erőgépekkel. Nagy gond Schróth térdfájdalma is, akinek a jelek szerint el van repedve a térdkalácsa. A szélső nem edzhet, kezelésre jár. Kecskés miatt is fő a feje Göröcs János vezetőedzőnek, miután a védő derékfájdalmai nem múlnak a makacs ideggyulladás miatt. A játékos nem is edzhet, szintén kezelést kap. Schneidernek az alapozás során váratlanul bedagadt a vádlija, de ő talán hétfőtől ismét gyakorolhat. Eszenyi még a nyáron részleges izomszakadást szenvedett. Nem akarják elkiabálni Újpesten, de most úgy tűnik, hogy végre óvatosan elkezdheti az edzést a fiatal labdarúgó.