Népsport, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-01 / 26. szám
4 NÉPSPORT XLIV. 26. ♦ 3,288. február 1 Félévi iskolapéldák a diáksportban A vizsgaidőszakokban általában nem egyedül a tanuló vizsgázik. A feleletek egyben minősítik a pedagógusok, a tananyag-összeállítók és szerzők munkáját, valamint mindazokét, akik segítették a diákok felkészülését. A félévi bizonyítvány persze még valóban csak egy jelzés. Jelzi, hogy helyes úton járunk-e, vagy esetleg sürgősen korrigálni kell az irányon, a módszereken, hogy hosszú távon elkerüljük a bukást. Diáksportéletünk reformja még csak az első „elemibe" jár. Félévi minősítésére már utaltunk egy korábbi összeállításunkban, amikor az élsport irányítóinak felelősségét, eddigitevékenységét próbáltuk feltérképezni. Most az igazi színtereken, az iskolákban jártunk. Csak úgy, találomra, amolyan szúrópróbaszerűen. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire épült be az iskolák falai közé a diáksport új rendszere, hiszen az első félévben ez volt a Magyar Diáksport Szövetség elsődleges feladata. Ahol egyidősek a szövetséggel A teniszháló legtöbbször fönt van Az igazgatónő tájékoztatójának már az első mondataiból kiderült, hogy ebben az iskolában nőuralom van. Hogyan is lehetne másképp, amikor a 215-ös tanulólétszámból mindöszsze öten képviselik a férfinemet? ... Türelmetlenül vártam hát a következő szünetet, hogy személyesen győződjek meg róla: miként rajongja körül legalább három tucat ifjú hölgy az öt büszke férfiút? S ők milyen méltósággal viselik irigylésre méltóan kiváltságos helyzetüket? Végre kicsengettek, és csöngettek az én képzelgésemnek is. Ezek a fránya fiúk ugyanis fittyet hányva a gyengébb nemre, vad száguldással húztak a földszint felé. S talán még el sem ült a kellemes dallamcsengő utolsó akkordja, a fiúk már vívták ádáz lábteniszcsatájukat a csodaszép, friss szagú tornateremben. — Minden szünetben ezt csináljátok? — kérdezem csak úgy, menet közben Molnár Robitól, aki mellesleg az iskolai diáksport egyesület elnökségi tagja. — Csak amikor fent van a teniszháló — lihegi vissza. Azt már nem teszi hozzá, hogy a teniszháló legtöbbször fönt van. ★ Az intézmény lenyűgöző. Magamban úgy fogalmazok: a jövő század iskolája. A fővárosi beruházási program keretében készült, szeptember óta működik. Az igazgatói irodában videóról nézzük az iskola „referenciafilmjét”, s nem győzöm jegyezni: 13 tanterem, 8 többcélú terem, 2 gyakorlóterem, nyelvi labor, számítástechnikai labor, fizika- és kémia-előadóterem és labor, 4 ügyviteltechnikai gépterem, 2 írógépterem, könyvtár, stúdió, fonotéka, orvosi szoba, büfé, étterem. Aztán: tornaterem, konditerem, és olyan sportudvar — teniszpályával —, hogy mármár alig lehet irigység nélküli nézni. — Ilyen adottságok mellett vétek lenne mellékesen kezelni a sportéletet — mondja Csizmadia Márta, a X. kerület, Gyakorló Utcai Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója. — Ehhez már csak egy ügyszerető, agilis testnevelő kellett, aki — mutat a vele szemben ülő Csizmazia Lászlóra — szerencsére ugyancsak rendelkezésre áll. Épp most hozta a hírt, hogy a Diákolimpia kerületi atlétikai döntőjében holtversenyben elsők lettünk. — Önöknél nincs összehasonlítási alap: milyen volt „azelőtt”, azaz MDSZ nélkül? — Azt lehet mondani — veszi át a szót a testnevelő tanár —, hogy egyidősek vagyunk a Magyar Diáksport Szövetséggel. Az iskola jószerivel már DSE- vel együtt alakult. A 215 diákból 150—160 egyesületi tagunk van, pedig az első tavaszunkat még meg sem értük ... — Hogyan igyekeznek kihasználni a jó körülményeket? — Eleve nyitottan indulhatunk, nem csak befelé, magunknak élünk. Tornatermünket például az EGIS SE kosárlabdázói bérlik, konditermünkbe a Népstadion Szabadidő Egyesületnek van bejárása. Ezért mi ingyen korcsolyázhatunk. De nagyon sok kinti egyesülettel működünk együtt. — Igyekeznek tehát minél jobban kihasználni a szép létesítményeket. — Lassan a környező lakosság is kezd megismerni minket. Jönnek a tanfolyamainkra óvodástól felnőtt korig mozogni, kondicionálni. S ami az egészben nagyon jó — a testnevelő elégedett pillantást vet az igazgatónőre — a sportból „kitermelt” pénz a sportnál is maradhat! — Programokra telik? — Most voltunk Csehszlovákiában sítáborban. A BISH és a KISZ Budapesti Bizottsága segítségével olcsón kölcsönözzük a felszerelést. Ezt a túrát februárban megismételjük. De, szervezzük a nyári röplabda-edzőtábort is, készülünk a tiszai vízi vándortáborra, s folyamatos teniszedzéseket tervezünk a nyárra. ★ Az eddigiekből ki kellett derülnie: az iskolának az átlagosnál jobbak a feltételei. De, van itt még valami. Említettem, hogy az igazgatónő vezetékneve Csizmadia, a testnevelő tanáré Csizmadia. De amikor az iskola sportéletéről beszélnek, még egy betűnyi eltérés sem érezhető ... (dobozy) Ahol közepest írnának a bizonyítványba Profi megoldásokra várva A telefonkönyvben hiába keresnénk a XIV. Kerületi Lengyel Utcai Általános Iskolát. Az új épületben alig néhány hónapja tanulnak a Kerepesi út 124. alóli iskolából „áttelepült” gyerekek. Természetesen nemcsak a tanárok és a diákok, hanem közös büszkeségük, a Lendület Diáksportkör is átköltözött. A tornaterem előtti tablókon alig férnek el a programokról értesítő és tudósító plakátok, fényképek. . Éppen a hetedikesek testnevelésórájára toppantam be. — Mi a turisztikai csoport tagjai vagyunk, és rengeteget kirándulunk, télen pedig, ha van hó, síelünk. Egy hónap múlva Lengyelországba megyünk — magyarázta Miló Adrienn és Ligetvári Krisztina a 7. b-ből. — Vannak barlangtúrák is, Budapesten és vidéken. A karácsonyi szünetben voltunk az aggteleki Baradla-barlangban, nemrég meg Erdélyben jártunk, Királyerdőn. Ezen a hétvégén ismét Aggtelekre megyünk — mesélte a 7. a-s Szakácsy Brigitta. — Jó dolog ez a diáksportkör. Sokféle programot kínál, és sok kedvezményt ad — vágott közbe Tóth István, aki szintén a 7. b-be jár. A Magyar Diáksport Szövetség tevékenységéről keveset tudnak a gyerekek. — Ez inkább a tanári kar dolga — magyarázta Kapi Béla testnevelő tanár, a DSK elnöke. Az MDSZ eddigi munkájáról nem egyértelmű kép alakult ki a pedagógusokban. Abban egyetértenek, hogy a szövetség létrejötte jelentős szellemi energiát szabadított fel, növelte a kezdeményezőkedvet, segítette az önálló gondolkodást. Korábban is számottevő sportélet folyt az iskolában, a jelenlegi keretek között viszont lényegesen több diákot tudnak rendszeresen megmozgatni. Az sem elhanyagolható tény, hogy egyre több családot sikerül megnyerni a sportolás ügyének. A pályázati rendszerre nagy szükség van, ám néhány részlete javításra szorul. Véleményünk szerint az lenne a célszerű, ha a pályázatokra szánt összegeket elsősorban azok között a diáksportkörök, -egyesületek között osztanák fel, amelyek jól dolgoznak. Tehát a végzett munka arányában kapnák a pénzt a DSK-k, DSE-k — fejtegette Ruza Józsefné testnevelő tanár. — Mi itt az iskolában úgy érezzük, mintha kissé „leült” volna a támogatási rendszer, és ezt a szülők is kifogásolják. Az erre a tanévre járó sportcsoportvezetői díjakat csak január tizedikén kaptuk meg. Még szerencse, hogy a lelkesedés, legalábbis egyelőre, mindenkit hajt — tette hozzá Kapi Béla. A nehezedő gazdasági körülmények hatással vannak a diáksportkörre is. Az elmúlt tanévben még sikerült szponzorokat találni. Ők több-kevesebb pénzzel támogatták a Lendület DSK működését, az idén azonban már nem. A tanulói és a pártolói tagdíjakból származó bevétel pedig nem elegendő. — Ezekben a napokban kapják meg félévi bizonyítványaikat a gyerekek. Az MDSZ-nek hányast adnának? — kérdeztem különkülön beszélgetőpartnereimtől. — Én nem adnék jobbat hármasnál. Az ösztönzési rendszeren mielőbb javítani kell — felelte Ruza Józsefné. — Közepest írnék a bizonyítványba — válaszolta Kapi Béla. — A kezdeti szép ígéretek egy része, úgy tűnik, elsikkad. Nagyon lényeges kérdést kezdett boncolgatnia két testnevelő. Egy hónap már eltelt az 1988-as évből, ám a csoportvezetői díjakat még nem bruttósították. Azt is kifogásolták, hogy központilag megszabják, mennyit fizethetnek egyegy csoportvezetőnek. Jobb lenne, ha a DSK vagy a DSE maga dönthetné el, mennyit ér neki az adott tevékenység. A beszélgetés végén Kapi Béla így összegezte a pedagógusok és a szülők elvárását a Magyar Diáksport Szövetséggel szemben : — Ez jó dolog, van jövője, de az egészet az eddiginél profibban kellene csinálni. A sikereknek naponta örülő, a nehézségekkel naponta küszködő Lengyel utcai tanárok tehát így vélekednek az első félévről. Az utóbbi időben egyébként másutt, más városokban tanító kollégáiktól is hasonló állásfoglalásokat hallottam. A lecke tehát továbbra is fel van adva. (margay) A legkisebbeknél a legfontosabb a rendszeresség, a testmozgásban is. Ők emelhetik majd az MDSZ bizonyítványait egészen a jelesig ... Ahol a félévben kezdődik a ,,tanév” Szerencsés „KÖZGÁZ”. Közel háromezer diák, közel ezer dolgozó, tizenkét testnevelő tanár és gyakorlatilag egyetlen egy tornaterem. Közgáz, 1988. Először egy tavaly végzett volt diáktól kérdezem, milyen sportolási lehetőségeket teremtett számukra a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem. Megtudom, hogy az első két évben kötelező a testnevelés és több mozgásforma közül választhattak. Volt dzsesszbalett, úszás, a szerencsésebbeknek tenisz a (Feneketlen-tónál bérelt pályán) a fiúk többségének pedig foci. A harmadik évfolyamtól kezdve viszont — mondja Pálfi Erika, az egykori diáklány — ha valaki nem tagja az egyetem valamelyik csapatának, akkor igencsak az egyetem kapuin kívül kellett körülnéznie, ha mozogni akart. No, de azóta sok minden megváltozhatott — teszi hozzá —, elvégre ez már a múlt. Tóth Andornétól, a testnevelés tanszék vezetőjétől a jelenről a következőket sikerült megtudnunk: — Az egyetemen érdekes együttlétben töltik mindennapjaikat a „profi” és az amatőr sportolók. A röplabdás lányok tavaly búcsúztak a legfelsőbb osztálytól, ahol ugye olyanokkal kellett (volna) felvenniük a versenyt akik főfoglalkozású sportolók. Az idén az NB II-ben játszanak, akárcsak a férfi és női kosarasok, valamint a női asztaliteniszezők. A kötelező testnevelésórák után fennmaradó hely és idő nagy részében érthetően ezek a szakosztályok élveznek elsőbbséget a „csak” kedvtelésből sportolni vágyókkal szemben. Vajon ez utóbbiak most is csak az egyetemen kívül találhatják meg a sportolási lehetőségeket? Néhány hete éppen ők alakították a diáksportkört. Az előkészületekről már szóltunk lapunkban. Az akkor beadott pályázatukra még nem kaptak választ a Magyar Diáksport Szövetségtől, így egyelőre a központi anyagi támogatás is késik. De a napi két óra mozgáslehetőséget máris sikerült „kipréselnie” az órarend összeállítóinak a DSK számára, ami a körülmények ismeretében nem akármilyen dolog. Merthogy a majd’ 3000 diák, írd és mondd egyetlen árva tornatermet kénytelen megosztani egymással. Ehhez hozzátartozik még, hogy az előbb már említett egyetlen bérelt teniszpályán kívül az egyetemnek nincs szabadtéri pályája, úgyhogy a hivatalos testnevelési órák is gyakran a játszóterekre szorulnak. (Nem rossz, elképzelem, amint a jövő közgazdászai mondjuk az ovisokkal együtt „viaskodnak” a játszótér használati jogáért.) Mindezek után érthető, hogy a vasárnapi nyitott napon, amikor a tornaterem az egész álló nap a diáksport köré, valamennyiszer zsúfolt a ház. Persze a leleményesség ezúttal itt is segít. Pontosabban az egyetem Kinizsi utcai kollégiumában, ahol a bentlakók „kiszúrták”, éjjel szabad a terem, így a focibajnokság meccseit rendre 11-től hajnali kettőig játsszák. Hogy az egy hónapja megalakult DSK mindezen tud-e változtatni, vagy sem? A 490 fős tagság a tíz szakosztályban összesen mintegy 200 ezer forinttal gazdálkodhat. Ez az összeg segíthet a legszükségesebb objektív feltételek előteremtésében. Legalábbis addig, amíg a hivatalosan az egyetem tulajdonát képező két tornaterem felújítását végre befejezik már (jelenleg romjaiban áll mindkettő). A legszerencsésebbek minden bizonnyal a DSK bridzstagozatának tagjai. Elvégre nekik elég egy asztal és négy szék — no meg egy pakli kártya. A többieknek maradnak a vasárnapok, vagy a napi két óra a tornateremben, és maga a természet, ahol azért — főleg a tél elmúltával — remek meccseket lehet vívni. Igaz, például a cselgáncsozóknak a betonpálya nem éppen a legideálisabb gyakorlóhely. Persze a két tornaterem újjáépítését akár kétkezi munkájukkal is segíthetnek a Közgáz diáksportkörösei, akkor legalább senki sem vitathatná, hogy kit is illet az újjászületett tornaterem ... (harle)