Népsport, 1989. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1989-01-03 / 1. szám

2 NÉPSPORT II. Labdarúgás 1 Hatas visaszára vállalja a honvádat Nem szabad örökösen vádiratot szerkeszteni . Tudom, hogy megbeszéltük a találkozót, s tudom, hogy elvállaltam az interjút, most mégis azt kérem, adjon még időt a gondolataim rendezésére — kérte Both József, a Bp. Honvéd újdonsült vezető edzője, amikor hétfőn reggel megjelentem a Bozsik-stadionban. " Mit akar végiggondolni, hiszen mielőtt a Mezey-stáb tagjaként elköszönt a válogatottól, tudtommal alaposan elemezték a döntésük okait és következményét, azon pedig kár morfondírozni, hogy a Honvédtől kapott ajánlatot helyes volt-e elfogadni. — Arról szó sincs, hogy ez utóbbi elhatározásom okozna fejtörést. Való igaz, bizonytalan helyzetben veszem át a Honvédot, de ennek megfelelőek az elvárások és a tervek is. Sokkal inkább az okoz álmatlan éjszakákat, hogy Mezey Györgyöt, s rajta keresztül bennünket is össztűz alá vett a sajtó. ♦ Ezek szerint kétségei támadtak döntésük helyességét illetően? — Nem, vagyis nem tudom. Ahogy változnak az idők, változnak a körülmények, úgy változnak a kérdésekre adott helyes válaszok is, Lehet, hogy fél év múlva már egészen mósként értékelek helyzeteket, dolgokat, embereket, s nem azért, mert az érdekem akkor már úgy kívánja. " Lehet, hogy Mezeyről is másként gondolkodik majd? — Nem,"az elképzelhetetlen. őt mindig nagyon jó szakembernek tartottam, s most is annak tartom, örülök, hogy vele dolgozhattam, mert ismét sokat tanultam tőle. Egy ügy szószólója volt, s ezt pedig én sorkatonaként szolgáltam. Majd cserbenhagyták . .. — Olyan akadályokat gördítettek elénk, amelyek lehetetlenné tették a célhoz érésünket. Nagy kedvvel és nagy tervekkel kezdtünk a munkába, s az eredmények is igazolták, hogy nem tértünk tévútra. A pályán elért sikerekkel egyidőben számos programot indítottunk el az utánpótlás-nevelés megújítására, tehát a jövő érdekében. Csakhogy közbeszólt az eltiltássorozat. — A bundabotrányra gondol? — Nem bundákról, eltiltásokról beszélek, mert szerintem mindaz, ami most a labdarúgásban folyik, nem a megtisztulást segítő folyamat, hanem bizonyos egyéni érdekek összecsapása, harca. Csináltak egy botrányt, csakhogy nem számoltak azzal a következménynyel, hogy az ostor végül a magyar labdarúgáson csattan. Mert például összeroppantottak egy Honvédot — hadd legyek most már Kispest-párti —, amely a magyar futball egyik tartóoszlopa. De a tények mégiscsak tények, s azok arról beszélnek, hogy azt a bizonyos, Debrecen—Honvéd találkozó eredményét megbundázták. — Több mint két évvel ezelőtt ... S nem tudom, szabad-e egy ilyen futballkultúrájú egyesületet régi hibák miatt szétzülleszteni. Reggel hallgattam Pozsgay Imrét a rádióban, s ha jól emlékszem, azt mondta, hogy nem lehet örökösen vádiratokat szerkeszteni egy nép ellen, mert azzal csak zavart keltünk. Úgy érzem, hogy ez a megállapítás a futballra is áll, mert ha mindig csak a labdarúgásunk hibáira irányítjuk a reflektorokat, akkor megkérdőjelezzük annak létjogosultságát, vagyis nem segítünk, hanem ártunk. Tehát hagyni kellett volna, hogy minden menjen a maga útján? — Nem kellett volna nagyobbra fújni ezt az ügyet, mint amekkora. S ezért érzem úgy hogy felesleges akadályokat gördítettek az utunkba, amelyek lehetetlenné tették a célba érésünket. A válogatottat lefejezték, a „tisztán maradottak” pedig képtelenek voltak felvenni a versenyt a nemzetközi mezőnnyel. Egyéniségek nélkül nincs jó csapat. Volt, aki azt mondta, hogy meg kell keresni Détári utódját, de kérdem én, hogyan keressük egy huszonöt éves labdarúgó utódját, amikor csak minden tíz évben születik ekkora tehetség Magyarországon. Elismerem, hogy rövid időn belül nehéz lett volna világverő tizenegyet összehozni, de hat év alatt sok minden elérhető, s a távozásra senki sem kényszerítette önöket. Erre bizonyíték, hogy a máltai békát mindenki simán lenyelte. — De a tüzet kioltották bennünk, s nem volt értelme továbbcsinálni. 4 A Honvédot mégis az első szóra elvállalta. — A labdarúgást továbbra is szolgálni akarom, s úgy érzem, hogy Kispesten jó feltételek között tudok dolgozni. 4 Milyen elvárásai voltak a Honvéd vezetőinek, amikor felajánlották a két és fél évre szóló szerződést? — Azt kérték, hogy a körülményekhez képest jól szerepeljen a Honvéd. Nos, ez akkor nehéz feladat, ha az eltiltottak nem kapnak játékengedélyt a tavasszal. Ez a munka számomra nem új, mivel hasonló volt a feladatom Vácott, a BVSC-ben, sőt az MTK-VM-ben is. 4 Apropó. MTK. Nem fűti a visszavágás vágya, hiszen kurta-furcsa búcsúra kényszerült a Hungária körúton? — Nyugodtan mondhatom, hogy eszembe sem jut ilyesmi. Jó csapatot akarok csinálni, méghozzá Kispesten, s nem az a célom, hogy megverjük az MTK-VM-et. 4 Mire képes a mai Bp. Honvéd? — A teljes játékoskerettel sokra, a csonkával viszont kevesebbre, mint amit az őszi idény végén produkált. Ezzel azt akarom mondani, hogy az utolsó négy fordulóban erőn felül teljesítettek a játékosok. " Az elmúlt évben sok mindenen keresztülment, hiszen előbb kosarat kapott Bálint Lászlótól, majd a BVSC-ben dolgozott, végül a Mezey-stábban kapott helyet és szerepet. Van, amit szívesen törölne az életéből? — Semmit. Minden, amiben részem volt okulásomra szolgált, s tovább erősített. Úgy gondolom, hogy az eddigi munkám némi önbizalomra adhat okot. Hiszem, hogy megbirkózom az előttem álló feladattal. Borókai Gábor Kozmának nincs rokona az MLSZ-ben Aláírás után még a liftet sem találta Az év labdarúgója, Kozma István. Az újpestiek büszkék lehetnek, hiszen tavaly is a Dózsa egyik labdarúgója, Herédi Attila nyerte meg leginkább a sportág vezetőinek a tetszését. Tavaly lett is sértődés a dologból, mert több játékos is kétségbe vonta a döntés jogosságát. 4 Pista! Ezek után hogyan fogadtad az idei döntést? — El kell ismernem, hogy nagyon megdöbbentem, amikor meghallottam a hírt. Pontosabban elolvastam, mert az újságból tudtam meg, hogy én vagyok az év játékosa. 4 Ha ennyire meglepődtél, akkor nem is tudod, hogy miért éppen téged nevezett meg a szövetség? — Pontosan nem tudom. Alighanem közrejátszott az is, hogy a közelmúltban szerződtetett a Bordeaux. Persze, nyilván nemcsak ezért lettem a legjobb, de a többi okot nem tudnám megmondani. Azt elárulhatom, hogy nincs rokonom az MLSZ-ben, tehát protekcióról szó sem lehet... — Magyarán kételkedsz a döntés igazságában? — Ezt nem mondtam. Az viszont igaz, hogy sok jó játékost érintett a bundaügy, ők emiatt nem jöhettek szóba. Ezzel együtt számomra roppant értékes az év labdarúgója cím. Minden elismerés nagyon jól jön, hiszen életem talán legnagyobb célja, hogy minél jobb labdarúgó legyen belőlem, önbizalmat ad, de bizonyára Bordeaux-ban sem bánkódnak, ha megtudják a hírt. Nekik is jó reklám, és nekem is. Engedd meg, hogy tovább kötekedjek. Csapatod igen szerényen szerepelt az ősszel, ám a jelek szerint a te teljesítményed kiemelkedő volt. — Tehát vatkok között félszemű a király? Nem, ne gondold, hogy a többiek olyan gyenge futballisták, akik közül könnyű kitűnni. Ha például jól sikerül télen a felkészülésünk, ez a játékosállomány bőven elérheti a középmezőnyt. Akkor miért sikerült ennyire gyengére az ősz? — A nyári felkészülés jóindulattal sem nevezhető utólag jónak, pedig annak ígérkezett. Aztán az első meccsek nem jöttek be, és ettől görcsössé vált a csapat. Nehezen értük utol magunkat, és különösen az önbizalmunk süllyedt a nulla alá. Neked viszont mégis jól ment. — Lehet, bármit sem ért, ha a csapaton nem tudtam segíteni. A szövetség kitüntetése csak növeli a felelősségemet, a jövőben még többet kell követelnem magamtól. Ezután ugyanis biztosan hatványozottan várja majd tőlem a jó játékot minden szurkoló. „ Volt-e számodra kellemesebb perce az évnek, mint amikor megtudtad, hogy hivatalosan te vagy a legjobb itthon játszó labdarúgó? — Egy volt. Amikor aláírtam a szerződést a Bordeaux-hoz. Olyan boldog voltam, hogy a szállodában percekig nem találtam a liftet. De bizonyára mindenki így lenne ezzel, ha élete egyik legnagyobb álma teljesülne. Ezek szerint már kisgyerekként arról álmodtál, hogy egyszer európai élcsapat játékosa leszel? — Én akkor mindenről álmodtam, amiről egy tizennégy éves fiú Ecsegen álmodhatott. Ekkor lettem ugyanis igazolt labdarúgó, 1978-ban. Aztán következett a Salgótarján, majd 1982 nyarán az Újpest ifi, egy évvel később pedig a szerződés a felnőttek keretébe. Közben mindig álmodoztam valamiről. Azt ugyanis tudtam, hogy egyszerre nem érhetek el mindent, ezért a céljaimat lépésről lépésre akartam megvalósítani. És amikor egy-egy részcélt elérek, akkor nagyon jó érzés tölt el, hiszen egyre közelebb kerül mindaz, amit elterveztem. Nos, így voltam ezzel a szerződés aláírásakor is. Mi okozott számodra még örömet 1988-ban? — Az, hogy Mezey György lett ismét a szövetségi kapitány. Mexikó előtt már dolgoztam vele, és ideális vezetőnek ismertem meg. Amit ő mond, az nekem szent, és próbálom maradéktalanul megvalósítani. És mielőtt megkérdeznéd, hogy mi az, ami az év során elkeserített, megmondom. Mezey György lemondása. Úgy gondoltam, hat évet kapott a munkára, és ez elég lesz ahhoz, hogy elinduljon vele a magyar labdarúgás felfelé. Ez nem azt jelenti, hogy mással nem indulhat el, de benne nagyon bíztam. Más lehangoló élmény nem is ért? — De. A Dunaújváros elleni bajnoki. Kilenc perccel a vége előtt még 3-1-re vezettünk, s a végén tizenegyesekkel kikaptunk. Életem egyik legnyomasztóbb mérkőzése volt. Az előbb kellett volna megkérdeznem, hogy miről álmodsz még. Most akkor úgy kérdezem, hogy mit szeretnél elérni 1989-ben? — Van hely bőven az újságban? — Valamennyi van. Fogd rövidre. — Akkor csak sorolom. Szeretnék az Újpesttel a tabella első harmadában végezni, a válogatottal úgy szerepelni a világbajnoki selejtezőkön, hogy kijussunk Olaszországba, és fontos lenne, hogy minél hamarabb sikerüljön beilleszkednem a Bordeaux-ba. Ne legyek sérült, és töretlenül fejlődhessek. Ugyanis korántsem értem még a csúcsra. Hiába lettem az év labdarúgója, még sokat kell fejlődnöm, hogy igazán jó labdarúgó legyek. Bajor-Gyulai László XLV. 1. ♦ 1989. január 3. Miért akar távozni ? „Tisztességtelennek tartom, hogy valaki lelépjen a süllyedő hajó fedélzetérő!...” Az új esztendő első információi közé tartozik — s ezen labdarúgórovatunk munkatársai is joggal kapták fel a fejüket —, miszerint Duró József, a Vasas 22 éves labdarúgója távozni kíván a Fáy utcából. Mivel a piros-kék gárda csak kedden délelőtt tíz órakor kezdi meg a felkészülést, így sok volt az üresjáratunk, míg végül is megtaláltuk Mészöly Kálmánt, a Vasas vezetőedzőjét. • — Igaz a hír Duró elmeneteléről? — Néhány nappal ezelőtt Genzwein Ferenc szakosztályvezető társaságában beszélgettünk a játékossal, s legnagyobb megdöbbenésünkre közölte, hogy nem érzi jól magát a Vasasban, s éppen ezért hátat akar fordítani a klubnak. — Komoly, az elhatározása vagy csak pillanatnyi hangulata diktálta ezeket a szavakat? — Egyáltalán nem úgy tűnt, hogy csak elkeseredése miatt akar távozni a Fáy utcából. Ha pusztán erről lenne szó, egész biztos, hogy nem fogalmazna annyira keményen, s beszélne ennyire lekezelően, félvállról az egész csapatról. Meggyőződésem, hogy alaposan megfontolta a lépését, mielőtt sor került erre a beszélgetésre. — S végül miben maradtak ?— Azzal álltunk fel az asztaltól, hogy január 3-án, amikor először találkozik a társaság, ismét leülünk vele beszélgetni. — Mégis, hogyan vélekedik Duró elhatározásáról? — Mint köztudott, a fiatal játékos a nyáron került hozzánk, kétmillió-ötszázezer forintért, a Debreceni MVSC-ből. Az egyik legdrágább labdarúgónk, s pontosan ezért háborít fel a hozzáállása. A jelenlegi helyzetünkben ezt csak cserbenhagyásnak tudom minősíteni. Az utolsó helyen állunk, s élethalálharcot kell folytatnunk a bentmaradásért. Pontosan ezért tisztességtelennek tartom, hogy valaki lelépjen a fedélzetről, amikor neki is némi köze van ahhoz, hogy léket kapott a csapat hajója. Ilyen mentalitású embernek — aki nem érzi át, hogy milyen kritikus helyzetbe került ez a nagy múltú egyesület —, nincs helye nálunk. Ezt egyébként közöltem a szakosztály vezetőivel is. — Előfordulhat, hogy tényleg nem érzi jól magát, s képtelen megszokni a főváros légkörét? — Ez is elképzelhető. De Duró módszerével akkor sem értek egyet. A beszélgetésünkkor is elmondtam neki, ha valóban nem érzi jól magát, azon esetleg közösen megpróbálhatunk változtatni. De harcoljon tisztességgel, teljes odaadással a csapat bentmaradásáért a tavaszi szezonban, s ha a nyáron is mindenképpen menni akar, egész biztos, hogy a Vasas nem gördít akadályokat a távozása elé. Ez megítélésem szerint tisztességes lépés lenne, de a mostani, még egyszer mondom, a csapat cserbenhagyása. Mindenesetre várom a kedd reggeli találkozást, abban a reményben, hogy most már Duró is másként vélekedik, mint korábban. Ha nem, akkor nincs helye a Vasasban, nekünk ugyanis váll váll mellett kell küzdenünk a bentmaradásért. (gyenes) Duró József A tánc a Hungária körúton folytatódik Kiss László. ..Törőnek áll a helye.. — Tudtam, hogy nagyon szeretik a fiúk, de, hogy egyesek megkönnyezik a távozását, arra én sem számítottam — mondja Kiss László, a Bp. Volán vezetőedzője, amikor Törőcsik András — most már biztos — távozásáról érdeklődöm. — És az edző szeme? Száraz maradt? — Az egyik együtt sírt a fiúkéval, a másik viszont nevet. Törőnek ma is a legjobbak között a helye, meg fogja mutatni még az élvonalban ... Nagyon „fel van dobva”, futballozni pedig még mindig tud! Elnökünk, Martos Győző is messzemenően egyengette az MTKVM-be vezető útját. — Ezek szerint Törőcsiknek még ma is jó ára van . . . — Nem forintban — játékosokban tárgyalunk. A kékfehérektől szívesen elhoznánk Bíró kapust, Metzger és Szemere védőjátékosokat, de még inkább a csatár Magyart, aki bevonulás előtt „kölcsönben"’ már nálunk játszott és sokat fejlődött. Rájuk igen nagy szükségünk lenne. — Törőesik, a játékmester pótlása? ... — Az én leckém. Nyilván egy kis csapatszerkezeti átalakítás árán is. Tudom, nem kis feladat, de gyengülni még egy ilyen kiváló játékos távozásával sem leszünk hajlandók ... D. L.