Nemzeti (nép)Sport, 1990. június (1. évfolyam, 78-107. szám)
1990-06-01 / 78. szám
I. 78. ♦ 1990. június 1. Labdarúgás NEMZETI (nép)SPORT 3 NB I 4- Gyorsmérleg '8^—4- C^©rsüséB*l©g '89*“#© 4- Gyorsmérleg 111. Olvasóink megszokhatták, hogy a bajnokság után felkérjük NB I-es csapataink vezető edzőit, hogy értékeljék a hátunk mögött hagyott esztendőt. Ezúttal eltérünk a szokásos formától: edzőink egyszerre válaszolnak egy kérdésre. Reméljük, négyrészes összeállításunk így áttekinthetőbb lesz, és ezzel a módszerrel könnyebb összehasonlítani is a csapatokat. A harmadik részben ezeket a kérdéseket tettük fel: Milyennek ítéli a bajnokság után labdarúgásunk színvonalát, helyzetét? Röviden fogalmazva, miben látja a kilábalás módját? VARGA ISTVÁN (II. Dózsa) — A színvonal nem változott, viszont küzdelmesebbek lettek a mérkőzések. Azt hiszem, példátlan, hogy egyetlen gólom műltek fontos kérdések, ez is jellemzi a bajnokság kiélezettségét. Elgondolkodtató, négy — azon belül is két — csapat alaposan elhúzott a mezőnytől. Túlzás nélkül mondhatom, hogy ez a négyes — Újpest, MTKVM, Ferencváros és Pécs — jelenti ma a magyar futball elitjét. Ezeket kellene megerősíteni, ha nemzetközileg is elismerésre méltó eredményeket akarunk elérni. Számomra nonszensz, hogy ezekből kevés a válogatott, ugyanakkor annál több a kiscsapatokból. És a képhez tartozik az is, hogy akár az ország egészében, a labdarúgásban is egymást érték a zűrök, a megoldatlan ügyek, ezek nagyon kárára vannak a sportágnak. VEREBES JÓZSEF (MTK-VM) — A bajnokság színvonala, s ez talán sokak számára meglepő, egészében véve szerintem emelkedett, elsősorban a küzdeni akarás és a kiegyensúlyozottság terén. Talán még sohasem fordult elő, hogy ennyi lényeges kérdést csak a gólkülönbség döntsön el. Igaz, az első négy helyezett kiemelkedett a mezőnyből, a többiek viszont végig óriási harcot folytattak a bentmaradásért, s csak a végére alakult ki az erősorrend. S ha már a négy kiemelkedő csapatnál tartunk, szerintem, s ezt nem a keserűség mondatja velem, nagyon érdekes lehetett volna egy rájátszás, mondjuk a Népstadionban, kettős mérkőzések formájában. Biztos, hogy nagy közönségcsalogató esemény lett volna... Úgy vélem, a jelenlegi élcsapatokat tudatosabban kellene erősíteni, a tehetségek ugyanis jelenleg túlságosan is szétszórtan játszanak. Kellemes meglepetés volt számomra a Veszprém szereplése, nagy csalódás viszont a Bp. Honvéd, a Rába ETO és a Videoton- Waltham, bár ez utóbbi gyengélkedése az ismert sajnálatos okok miatt érthető. RÁKOSI GYULA (Ferencváros) — Két csapat, az MTKVM és az Újpesti Dózsa futott versenyt a bajnoki címért, végül az utolsó pillanatban a „célfotó” döntött a lila-fehérek javára. A Dózsa rászolgált a bajnoki címre, de ha az MTK nyer, akkor is csak ezt mondhattam volna, reális az eredmény az élen. A színvonal lehetett volna jobb, de ebben nem csak a csapatok a hibásak. A küzdelmet elfogadhatónak tartom, úgy érzem, az kielégítette a közönséget. Ahhoz, hogy jelentős változás legyen, többet tehetne a szövetség is. Az MDSZ-ben zajló ügyek ártanak a futballnak. Nincs egység, és ebben a széthúzásban a játék a háttérbe szorul. Fegyelmezett, profi szemléletet kellene kialakítani a sportág vezetésében. Gondolom, ez hatással lenne , a klubokra és a játékosokra is. Ha fent rend van, akkor feltételezhetjük lent is a rendet, ami az alapja lehetne a sportág felemelkedésének. « GARAMI JÓZSEF (PMSC) — A bajnokság színvonala hasonló volt a korábbiakéhoz. Ugyanakkor izgalmasabban alakult a hajrá az élen, és az alsóházban is, tehát sikerült a közönség érdeklődését végig ébren tartani. A színvonal emelkedéséhez arra lenne szükség, hogy igazi piaci viszonyok alakuljanak ki a labdarúgásban is, vagyis ne csak eladjunk, hanem vásároljunk is játékosokat. Ezenkívül elengedhetetlen szélesíteni a sportág tömegbázisát, sokkal több csapat kellene, mint amenynyi ma játszik az országban. SZENTMIHÁLYI ANTAL (Tatabánya) — Labdarúgásunk színvonaláról elmondhatjuk, hogy volt jobb, s remélhetőleg minél hamarabb ismét jobb lesz. Sajnos, jellemző a kevés gól. Csapatom rúgott góljainak száma mindennél többet mond erről. A kiesőknél is kevesebb gólt értünk el, csupán a Debrecen rúgott nálunk kevesebb gólt, és így is az előkelő ötödik helyet szereztük meg. A bajnokságra továbbá jellemző a kiegyensúlyozottság, ezért végig izgalmas volt. Az már más kérdés, hogy az izgalom kárpótol-e az elmaradt színvonalért. A fejlődést a több és színvonalasabb munka végzésétől lehet remélni. Ki kell dolgozni, és be kell vezetni egyértelmű, konkrét célú szabályzókat, törvényeket, amelyek minden együttesre vonatkoznak. GLÁZER KÓRÉRT (Veszprém) — Ez a bajnokság sokkal jobb volt a tavalyinál. Egyre több csapat alkalmazza a letámadást, s a zöme idegenben is győzelemre törekszik. Megnőtt a küzdőszettem, s ha mindegyik mérkőzés olyan lenne ebből a szempontból, mint az utolsó forduló találkozói, útja nyílna a fejlődésnek. Az előrelépéshez szükséges még, hogy az öltözőkbe is kell az őszinte szó. Tudja meg mindenki, mi a hibája, azokat javítsa, és szükség lenne még egymás maximális megbecsülésére. Mindez óhatatlanul magával hozná a szakmai igényesség kialakulását. GELIEI IMRE (Siófok) — A magyar labdarúgásban nagyon sok a tennivaló. A nemzetközi élmezőnyhöz képest sajnos, tavalyhoz viszonyítva is nőtt a lemaradásunk. Lassabbak vagyunk futásban, labdakezelésben, de főleg a játék közbeni gondolkodásban. Javítási lehetőség rengeteg van. Én csak a két legkézenfekvőbbet említem meg. Sokkal több tétmérkőzésre, és jóval rövidebb bajnoki szünetre lenne szükség, s ezen túl alapvetően meg kellene változtatni a gyerekek képzését. Siófokon is csak salakon gyakorolhatnak, az ifiedzők bérezése pedig országszerte megoldatlan. De ezekről már rengeteget beszéltünk. Évek óta csak beszélünk ... Mészáros Ferenc (Vasas) — A most zárult bajnoki esztendő színvonala igencsak hullámzó volt. Ezt igazolják az eredmények. A csapatok egy része, főként azok, amelyek az első nyolc között végeztek — s ezek élén a Dózsát és az MTK-t említem elsőként —, elveszítettek biztosnak tűnő meccseket, és nyertek akkor, amikor a papírforma mást jelzett. Akadtak jó mérkőzések, sajnos, ebből kevés jutott a csapatok zömére. A magyar futball helyzete katasztrofális. Ebben benne van a jelenlegi felső vezetés, tehát a szövetség ténykedése is. Például azért, mert vannak kivételezettek, s eleve esparentástak. Kilátásaink ? Szükség lenne tőkeerős nagycsapatokra. A futballban a piaci helyzetnek kellene érvényesülnie. Szerintem, ha három-négy jó együttesünk lenne, sokkal többre vinnénk a válogatott mérkőzéseken, és a kupatalálkozókon is. Aztán: pontosítani kellene a szabályokat. Ha akadnak ügyek — szövetségi kapitány, Petres dolga —, villámgyorsan intézzék el. A teljesítményhez kell a valóságban is kötni a prémiumot. Aki tesz a győzelemért, kapjon jóval többet. Aki pedig lemarad, dolgozzon! MEZEY GYÖRGY (Videoton-Waltham) — Ne ringassa magát senki sem tündéri álmokba. Ez a bajnokság ugyanolyan tisztátlan volt, mint a korábbi éveké. A színvonalat illetően sem hozott előrelépést, sőt... Ha profi labdarúgást akarunk, akkor a piac gazdasági törvényei szerint kell egész labdarúgásunkat átalakítani. Mindennél fontosabb azonban, hogy labdarúgásunk kritikán aluli erkölcsi színvonalán alapvetően változtassanak azok, akik ezért tehetnek. VIGN TIBOR (Békéscsaba) — Véleményem szerint nem olyan rossz a magyar labdarúgás, mint amilyen képet festenek róla. A színvonalromlást egyértelműen az okozhatja, hogy a legjobb játékosok külföldre szerződnek, s ezzel sokkal szürkébb a hazai pontvadászat. Hiszen a nézők elsősorban a kedvencekre kíváncsiak. Az biztos, hogy a magyar futballisták technikai s taktikai felkészültsége elmarad a legtöbb országétól, de fizikálisan is javulni kell. Én kötelezném a klubokat, hogy az utánpótlás-nevelésre fokozottabban figyeljenek oda. Erről már évek óta beszélnek, de nem sok eredménnyel. CSANK JÁNOS (Váci Izaó) — Véleményem szerint labdarúgásunk színvonala nem annyira rossz, mint ahogy azt sokan beállítják. Én elsősorban a külföldi szakemberek véleményeit tartom mérvadónak, mivel azok sokkal objektívabbak a hazai bírálatok zöménél. Az kétségtelen, hogy labdarúgóinknak sokat kell még fejlődni, gyorsabban, keményebben kell játszaniuk. Szabályosabban kellene kihasználni a testi erőt, a kevesebb sípszó lényegesen gyorsítaná a mérkőzések ritmusát. A kilábalás módjáról szerintem mindenki előadásokat tudna tartani, aki ért a labdarúgáshoz. A külföldi tőke és gondolkodásmód betörése — lásd FTC — számomra szimpatikus. Várható az igazi profizmus megjelenése, s ez emelni fogja a színvonalat, a labdarúgás presztízsét. PECZE KÁROLY ________(Rába ETO)_______ — Mindössze egy éve dolgozom a magyar NB I- ben, és így a magyar labdarúgás helyzetének megítélése számomra kényes kérdés. Tapasztalataim alapján annyit azért elmondhatok, hogy minden területen nagyon sokat kell tenni a felzárkózás érdekében, mert Európa nagyon eltávolodott tőlünk. Rendezni kell a játékosok külföldre távozásának kérdését, mert lassan már nem marad játékos a hazai élvonalban. A csapatok menedzselését profi szintre szükséges emelni, hogy ne csak magyar játékosok menjenek külföldre, de külföldieket is tudjanak a hazai klubok vásárolni. Megfelelő fizikai alapokat kell teremteni a játékosoknál. Meglátásom szerint ezen a területen van a legnagyobb lemaradás, és ez megmutatkozik a nemzetközi kupamérkőzéseken éppúgy, mint a válogatott találkozókon. Főfoglalkozású edzőkre van szükség, hogy olyan alapképzésben részesüljenek a fiatalok, amely egyenes utat jelent számukra az első csapat felé. Tudom, hogy mindezek megvalósulásához elsősorban pénzre volna szükség, de ezek nélkül nincs felzárkózás, és nem tudunk egyenrangú partnerei lenni még az európai középmezőny tagjainak sem. HAÁSZ SÁNDOR (Bp. ,Honvéd) — Kézzel fogható, egyértelmű jeleket nem tapasztaltam, arra vonatkozóan, hogy a magyar futball előbbre lépett volna. De ez nem is várható a környezet megváltozása nélkül. Remélem, hogy a sport, s ezen belül a labdarúgás, feltételrendszerének a rohamos romlása a szükséges változtatásokra kényszeríti az illetékeseket. Úgy gondolom, elsősorban azt kell eldönteni, hogy profi vagy amatőr futball legyen hazánkban, mert jelen pillanatban a kettő határmezsgyéjén ingadozunk, s gyakorta fizetünk amatőr teljesítményekért profi juttatást, illetve fordított helyzetek is előfordulnak, miközben arra panaszkodunk, hogy kevés a pénz, s fontos dolgokra nem jut. Ha a profizmus mellett döntünk, akkor viszont nem kell új szabályokat kitalálnunk, hanem át kell vennünk mindazt, ami lényeges és adaptálható a hazai viszonyokra. Ezek nélkül a változások nélkül évről évre csak azt tudjuk majd megállapítani, hogy megint eltelt egy év, s nemhogy nem léptünk előre, de utolért bennünket a világ legutolsó harmada. TEMESVÁRI MIKLÓS __________(DVSC)_________ Ez az év sem hozott megújulást. A különböző ügyek ráadásul tovább rontották a sportág hitelét. Irreálisnak tartom az egy-három pontos rendszert, az már eső után köpönyeg, hogy ősztől visszatérünk a régi pontozáshoz. Ahhoz, hogy kilábalhassunk a hosszan tartó hullámvölgyből, hogy ismét előkelő helyen jegyezzék a magyar labdarúgást, kivétel nélkül minden területen rendet kellene teremteni. Ennek azonban egyelőre még a körvonalai sem látszanak... GUNYHÓ FERENC (Haladás) Sokakkal ellentétben én nem látom tragikusnak a magyar labdarúgás helyzetét. Az pedig külön erény, hogy a bajnokság kiélezett küzdelmet hozott, csak az utolsó pillanatban dőltek el a legfontosabb kérdések. Számunkra minden mérkőzés izgalmas volt, véleményemet nyitván ez is befolyásolja. MAR JÁNOS (Csepel) — Nagyon elkeserítőnek tartom labdarúgásunk jelenlegi helyzetét, főképpen azért, mert a színvonal már évek óta romlik, és egyre rosszabb lesz. Addig nem is látok megoldást, amíg a magyar focistáknak vonzóbb lesz a finn másodosztály vagy az osztrák negyedosztály. Nem akarok csupán az anyagiakról beszélni, de a hazai játékosok megélhetése hosszú távon cseppet sincs biztosítva. Ezen is sürgősen változtatni kell, hiszen egy labdarúgónak elsősorban a futballal kellene foglalkoznia, s a játékra koncentrálnia, nem pedig ügyes-bajos dolgait intéznie. Az pedig egy külön téma lenne, hogy a magyar futballisták miért maradnak le technikailag, taktikailag és fizikálisan külföldi vetélytársaiktól.