Nemzeti (nép)Sport, 1990. június (1. évfolyam, 78-107. szám)

1990-06-01 / 78. szám

I. 78. ♦ 1990. június 1. Labdarúgás NEMZETI (nép)SPORT 3 NB I 4- Gyorsmérleg '8^—4- C^©rsüséB*l©g '89*“#© 4- Gyorsmérleg 111. Olvasóink megszokhatták, hogy a bajnokság után felkérjük NB I-es csapataink vezető edzőit, hogy értékeljék a hátunk mögött ha­gyott esztendőt. Ezúttal eltérünk a szokásos formától: edzőink egy­szerre válaszolnak egy kérdésre. Reméljük, négyrészes összeállítá­sunk így áttekinthetőbb lesz, és ezzel a módszerrel könnyebb össze­hasonlítani is a csapatokat. A harmadik részben ezeket a kérdéseket tettük fel: Milyennek ítéli a bajnokság után labdarúgásunk színvonalát, helyzetét? Röviden fogalmazva, miben látja a kilábalás módját? VARGA ISTVÁN (II. Dózsa) — A színvonal nem vál­tozott, viszont küzdelme­sebbek lettek a mérkőzé­sek. Azt hiszem, példátlan, hogy egyetlen gólom műl­tek fontos kérdések, ez is jellemzi a bajnokság ki­­élezettségét. Elgondolkod­tató, négy — azon belül is két — csapa­t alaposan el­húzott a mezőnytől. Túlzás nélkül mondhatom, hogy ez a négyes — Újpest, MTK­­VM, Ferencváros és Pécs — jelenti ma a magyar fut­ball elitjét. Ezeket kellene megerősíteni, ha nemzet­közileg is elismerésre mél­tó eredményeket akarunk elérni. Számomra non­szensz, hogy ezekből kevés a válogatott, ugyanakkor annál több a kiscsapatok­ból. És a képhez tartozik az is, hogy akár az ország egészében, a labd­arúgá­s­­ban is egymást érték a zű­rök, a megoldatlan ügyek­, ezek nagyon kárára van­nak a sportágnak. VEREBES JÓZSEF (MTK-VM) — A bajnokság színvo­nala, s ez talán sokak szá­mára meglepő, egészében véve szerintem emelkedett, elsősorban a küzdeni akarás és a kiegyensúlyozottság terén. Talán még sohasem fordult elő, hogy ennyi lé­nyeges kérdést csak a gól­különbség döntsön el. Igaz, az első négy helyezett ki­emelkedett a mezőnyből, a többiek viszont végig óriá­si harcot folytattak a bent­marad­ásért, s csak a végé­re alakult ki az erősor­rend. S ha már a négy ki­emelkedő csapatnál tar­tunk, szerintem, s ezt nem a keserűség mondatja ve­lem, nagyon érdekes lehe­tett volna egy rájátszás, mondjuk a Népstadionban, kettős mérkőzések formá­jában. Biztos, hogy nagy közönségcsalogató esemény lett volna... Úgy vélem, a jelenlegi élcsapatokat tuda­tosabban kellene erősíteni, a tehetségek ugyanis jelen­leg túlságosan is szétszór­tan játszanak. Kellemes meglepetés volt számomra a Veszprém sze­replése, nagy csalódás vi­szont a Bp. Honvéd, a Rá­ba ETO és a Videoton- Waltham, bár ez utóbbi gyengélkedése az ismert sajnálatos okok miatt ért­hető. RÁKOSI GYULA (Ferencváros) — Két csapa­t, az MTK­­VM és az Újpesti Dózsa fu­tott versenyt a bajnoki cí­mért, végül az utolsó pil­lanatban a „célfotó” dön­tött a lila-fehérek javára. A Dózsa rászolgált a baj­noki címre, de ha az MTK nyer, akkor is csak ezt mondhattam volna, reális az eredmény az élen. A színvonal lehetett volna jobb, de ebben nem csak a csapatok a hibásak. A küz­delmet elfogadhatónak tar­tom, úgy érzem, az kielé­gítette a közönséget. Ahhoz, hogy jelentős változás le­gyen, többet tehetne a szö­vetség is. Az MDSZ-ben zajló ügyek ártanak a fut­­ballnak. Nincs egység, és ebben a széthúzásban a já­ték a háttérbe szorul. Fe­gyelmezett, profi szemléle­tet kellene kialakítani a sportág vezetésében. Gon­dolom, ez hatással lenne , a klubokra és a játékosokra is. Ha fent rend van, ak­kor feltételezhetjük lent is a rendet, ami az alapja le­hetne a sportág felemelke­désének. « GARAMI JÓZSEF (PMSC) — A bajnokság színvo­nala hasonló volt a koráb­biakéhoz. Ugyanakkor iz­galmasabban alakult a haj­rá az élen, és az alsóház­ban is, tehát sikerült a kö­zönség érdeklődését végig ébren tartani. A színvonal emelkedéséhez arra lenne szükség, hogy igazi piaci viszonyok alakuljanak ki a labdarúgásban is, vagyis ne csak eladjunk, hanem vá­sároljunk is játékosokat. Ezenkívül elengedhetetlen szélesíteni a sportág tö­megbázisát, sokkal több csapat kellene, mint a­meny­nyi ma játszik az ország­ban. SZENTMIH­ÁLYI ANTAL (Tatabánya) — Labdarúgásunk szín­vonaláról elmondhatjuk, hogy volt jobb, s remélhe­tőleg minél hamarabb is­mét jobb lesz. Sajnos, jel­lemző a kevés gól. Csapa­tom rúgott góljainak szá­ma mindennél többet mond erről. A kiesőknél is keve­sebb gólt értünk el, csupán a Debrecen rúgott nálunk kevesebb gólt, és így is az előkelő ötödik helyet sze­reztük meg. A bajnokságra továbbá jellemző a ki­egyensúlyozottság, ezért végig izgalmas volt. Az már má­s kérdés, hogy az izgalom kárpótol-e az el­maradt színvonalért. A fej­lődést a több és színvona­lasabb munka végzésétől lehet remélni. Ki kell dol­gozni, és be kell vezetni egyértelmű, konkrét célú szabályzókat, törvényeket, amelyek minden együttesre vonatkoznak. GLÁZER KÓRÉRT (Veszprém) — Ez a bajnokság sok­kal jobb volt a tavalyinál. Egyre több csapat alkal­mazza a letámadást, s a zöme idegenben is győze­lemre törekszik. Megnőtt a küzdőszettem, s ha mind­egyik mérkőzés olyan len­ne ebből a szempontból, mint az utolsó fordu­ló ta­lálkozói, útja nyílna a fej­lődésnek. Az előrelépéshez szükséges még, hogy az öl­tözőkbe is kell az őszinte szó. Tudja meg mindenki, mi a hibája, azokat javít­sa, és szükség lenne még egymás maximális megbe­csülésére. Mindez óhatat­lanul magával hozná a szakmai igényesség kiala­kulását. GELI­EI IMRE (Siófok) — A magyar labdarú­gásban nagyon sok a ten­nivaló. A nemzetközi él­mezőnyhöz képest sajnos, tavalyhoz viszonyítva is nőtt a lemaradásunk. Las­sabbak vagyunk futásban, labdakezelésben, de főleg a játék közbeni gondolkodás­ban. Javítási lehetőség rengeteg van. Én csak a két legkézenfekvőbbet em­lítem meg. Sokkal több tét­mérkőzésre, és jóval rövi­­debb bajnoki szünetre len­ne szükség, s ezen túl alapvetően meg kellene vál­toztatni a gyerekek képzé­sét. Siófokon is csak sala­kon gyakorolhatnak, az ifi­­edzők bérezése pedig or­szágszerte megoldatlan. De ezekről már rengeteget be­széltünk. Évek óta csak be­szélünk ... Mészáros Ferenc (Vasas) — A most zárult bajnoki esztendő színvonala igen­csak hullámzó volt. Ezt igazolják az eredmények. A csapatok egy része, fő­ként azok, amelyek az első nyolc között végeztek — s ezek élén a Dózsát és az MTK-t említem elsőként —, elveszítettek biztosnak tűnő meccseket, és nyertek akkor, amikor a papírfor­ma mást jelzett. Akadtak jó mérkőzések, sajnos, eb­ből kevés jutott a csapatok zömére. A magyar futball helyzete katasztrofális. Eb­ben benne van a jelenlegi felső vezetés, tehát a szö­vetség ténykedése is. Pél­dául azért, mert vannak ki­vételezettek, s eleve e­spa­­rentá­stak. Kilátásaink ? Szükség lenne tőkeerős nagycsapa­tokra. A futballban a pia­ci helyzetnek kellene érvé­nyesülnie. Szerintem, ha három-négy jó együttesünk lenne, sokkal többre vin­nénk a válogatott mérkő­zéseken, és a kupatalálko­zókon is. Aztán: pontosí­tani kellene a szabályokat. Ha akadnak ügyek — szö­vetségi kapitány, Petres dolga —, villámgyorsan in­tézzék el. A teljesítmény­hez kell a valóságban is kötni a prémiumot. Aki tesz a győzelemért, kapjon jóval többet. Aki pedig le­marad, dolgozzon! MEZEY GYÖRGY (Videoton-Waltham) — Ne ringassa magát senki sem tündéri álmok­ba. Ez a bajnokság ugyan­olyan tisztátlan volt, mint a korábbi éveké. A szín­vonalat illetően sem ho­zott előrelépést, sőt... Ha profi labdarúgást akarunk, akkor a piac gazdasági törvényei szerint kell egész labdarúgásun­kat átalakítani. Mindennél fontosabb azonban, hogy labdarúgásunk kritikán aluli erkölcsi színvonalán alapvetően változtassanak azok, akik ezért tehetnek. VIGN­ TIBOR (Békéscsaba) — Véleményem szerint nem olyan rossz a magyar labdarúgás, mint amilyen képet festenek róla. A színvonalromlást egyér­telműen az okozhatja, hogy a legjobb játékosok külföldre szerződnek, s ez­zel sokkal szürkébb a ha­zai pontvadászat. Hiszen a nézők elsősorban a ked­vencekre kíváncsiak. Az biztos, hogy a magyar fut­ballisták technikai s tak­tikai felkészültsége elma­rad a legtöbb országétól, de fizikálisan is javulni kell. Én kötelezném a klubokat, hogy az után­pótlás-nevelésre fokozot­tabban figyeljenek oda. Erről már évek óta beszél­nek, de nem sok ered­ménnyel. CSANK JÁNOS (Váci Izaó) — Véleményem szerint labdarúgásunk színvona­la nem annyira rossz, mint ahogy azt sokan beállít­ják. Én elsősorban a kül­földi szakemberek vélemé­nyeit tartom mérvadónak, mivel azok sokkal objek­tívabbak a hazai bírálatok zöménél. Az kétségtelen, hogy labdarúgóinknak so­kat kell még fejlődni, gyorsabban, keményebben kell játszaniuk. Szabályo­sabban kellene kihasznál­ni a testi erőt, a kevesebb sípszó lényegesen gyorsí­taná a mérkőzések ritmu­sát. A kilábalás módjáról szerintem mindenki elő­adásokat tudna tartani, aki ért a labdarúgáshoz. A külföldi tőke és gondol­kodásmód betörése — lásd FTC — számomra szimpa­tikus. Várható az igazi profizmus megjelenése, s ez emelni fogja a színvo­nalat, a labdarúgás presz­tízsét. PECZE KÁROLY ________(Rába ETO)_______ — Mindössze egy éve dolgozom a magyar NB I- ben, és így a magyar lab­darúgás helyzetének meg­ítélése számomra kényes kérdés. Tapasztalataim alapján annyit azért el­mondhatok, hogy minden területen nagyon sokat kell tenni a felzárkózás érde­kében, mert Európa na­gyon eltávolodott tőlünk. Rendezni kell a játékosok külföldre távozásának kér­dését, mert lassan már nem marad játékos a ha­zai élvonalban. A csapa­tok menedzselését profi szintre szükséges emelni, hogy ne csak magyar já­tékosok menjenek külföld­re, de külföldieket is tud­janak a hazai klubok vá­sárolni. Megfelelő fizikai alapokat kell teremteni a játékosoknál. Meglátásom szerint ezen a területen van a legnagyobb lema­radás, és ez megmutatko­zik a nemzetközi kupa­­mérkőzéseken éppúgy, mint a válogatott találko­zókon. Főfoglalkozású ed­zőkre van szükség, hogy olyan alapképzésben része­süljenek a fiatalok, amely egyenes utat jelent szá­­mukra az első csapat fe­lé. Tudom, hogy mindezek megvalósulásához első­sorban pénzre volna szük­ség, de ezek nélkül nincs felzárkózás, és nem tu­dunk egyenrangú partne­rei lenni még az európai középmezőny tagjainak sem. HAÁSZ SÁNDOR (Bp. ,Honvéd) — Kézzel fogható, egy­értelmű jeleket nem ta­pasztaltam, arra vonatko­zóan, hogy a magyar fut­ball előbbre lépett volna. De ez nem is várható a környezet megváltozása nélkül. Remélem, hogy a sport, s ezen belül a lab­darúgás, feltételrendsze­rének a rohamos romlása a szükséges változtatások­ra kényszeríti az illetéke­seket. Úgy gondolom, el­sősorban azt kell eldönte­ni, hogy profi vagy ama­tőr futball legyen hazánk­ban, mert jelen pillanat­ban a kettő határmezs­gyéjén ingadozunk, s gya­korta fizetünk amatőr tel­jesítményekért profi jut­tatást, illetve fordított helyzetek is előfordulnak, miközben arra panaszko­dunk, hogy kevés a pénz, s fontos dolgokra nem jut. Ha a profizmus mellett döntünk, akkor viszont nem kell új szabályokat kitalálnunk, hanem át kell vennünk mindazt, ami lé­nyeges és adaptálható a hazai viszonyokra. Ezek nélkül a változások nél­kül évről évre csak azt tudjuk majd megállapíta­ni, hogy megint eltelt egy év, s nemhogy nem lép­tünk előre, de utolért ben­nünket a világ legutolsó harmada. TEMESVÁRI MIKLÓS __________(DVSC)_________ Ez az év sem hozott megújulást. A különböző ügyek­ ráadásul tovább rontották a sportág hite­lét. Irreálisnak tartom az egy-három pontos rend­szert, az már eső után kö­pönyeg, hogy ősztől vis­­­szatérünk a régi pontozás­hoz. Ahhoz, hogy kilábal­hassunk a hosszan tartó hullámvölgyből, hogy is­mét előkelő helyen je­gyezzék a magyar labda­rúgást, kivétel nélkül min­den területen rendet kelle­ne teremteni. Ennek azon­ban egyelőre még a kör­vonalai sem látszanak... GUNYHÓ FERENC (Haladás) Sokakkal ellentétben én nem látom tragikusnak a magyar labdarúgás hely­zetét. Az pedig külön erény, hogy a bajnokság kiélezett küzdelmet hozott, csak az utolsó pillanatban dőltek el a legfontosabb kérdések. Számunkra min­den mérkőzés izgalmas volt, véleményemet nyit­­ván ez is befolyásolja. MAR JÁNOS (Csepel) — Nagyon elkeserítőnek tartom labdarúgásunk je­lenlegi helyzetét, főképpen azért, mert a színvonal már évek óta romlik, és egyre rosszabb lesz. Addig nem is látok megoldást, amíg a magyar focisták­nak vonzóbb lesz a finn másodosztály vagy az oszt­rák negyedosztály. Nem akarok csupán az anya­giakról beszélni, de a ha­zai játékosok megélhetése hosszú távon cseppet sincs biztosítva. Ezen is sürgő­sen változtatni kell, hiszen egy labdarúgónak elsősor­ban a futballal kellene foglalkoznia, s a játékra koncentrálnia, nem pedig ügyes-bajos dolgait intéz­nie. Az pedig egy külön téma lenne, hogy a ma­gyar futballisták miért maradnak le technikailag, taktikailag és fizikálisan külföldi v­etély­társaik­tól.

Next