Nemzeti Sport, 1990. szeptember (1. évfolyam, 169-198. szám)

1990-09-01 / 169. szám

1. 169. ♦ 1990. szeptember 1. Labdarúgás Rácáfoltak & mmémméákm Vasas—Váci Iszó 1-2 (0-0) Fáy utca, 4030 néző. Vezette: Molnár (*♦*) (Bognár, Kormai). Vasas: Hámori 5 — Zentai 5, Sas 5, Klink 4 — Ge­­ress 5, Tuboly­­i, Anka 4, Galaschek 6, Szalánszky 5 — Varga 4, Zvara 5. Edző: Mészáros Ferenc. Váci Izzó: Koszta 0 — Kosztolnik 6, Tatapa 6, Gyi­­mesi 6, Csima 6 — Zombori 6, Nagy 7, Víg 6, Roma­­nek 6 — Füle 5, Répási 5. Edző: Csank János. Csere: Varga helyett Baranyi (6) az 57., Linka he­lyett Gubucz (—) a 69., Répási helyett Szalai (—) a 70., Víg helyett Kerekes (—) a 81. percben. Gólszerző: Nagy a 61., Galaschek a 68., Romanek a 80. percben. Sárga lap: Szalánszky a 83. percben. Szögletarány: 7:6 (3:2) a 8., Kosztolnik a 63., Szalai a Váci Izzó javára. 8. perc: Szalánszky elka­szálta Zomborit a jobb ol­dalvonal mellett, 20 méter­re Hámori kapujától. Ala­kítása megért egy sárga la­pot. 21. perc: Vígh a saját térfeléről indult, a jobb ol­dalon kényszerítőzött Fülé­vel, a visszakapott labdát 20 méterről a balösszekötő he­lyén üresen érkező Nagy elé gurította, aki 14 méter­ről lőtt, de Hámori szög­letre ütötte a labdát. 61. perc: Szabadrúgáshoz jutottak a vendégek 20 méterre Hámori kapujá­tól. Nagy futott neki a lab­dának, s a sorfal felett, a későn mozduló Hámori mellett a jobb felső sarok­ba csavart. 0-1 63. perc: Kosztolnik ka­pott sárga lapot, mert Zva­­rát felvágta a kezdőkör­ben. 67. perc: Zvara Tuboly labdájával a váci ötös jobb sarkánál a földre huppant, de a késve visszafutó vé­dők mellett volt ideje fel­kelni, s a kétségbeesve fel­ugró Csima felett az ötös másik oldalánál egyedül érkező Galaschek elé ível­ni. A középpályás kényel­mesen lekezelte a labdát, majd a háló jobb oldalába helyezett. 1-1 80. perc: Nagy jobb ol­dali, 35 méteres szabadrú­gása ártatlanul hullott a Vasas büntető területére, ott Romaneket remetei magányban találta. A ven­­dégjátékos élt az alkalom­mal, s hét méterről, fél fordulattal gyönyörűen a háló jobb oldalába lőtt. A labda még érintette Há­mori kezét, de a kapus már nem tudott menteni. 1-2 83. perc: Szalai lerán­totta a meglóduló Gala­­scheket 17 méterre a váci kaputól, s ezért közelről szemrevételezhette a sárga kártyát. 90. perc: Romanek cse­lezett a bal oldalon, a 16- oson belül egészen az alap­vonalig jutott előre, Klink azonban megunva a kö­zéppályás magánszámát, el­kaszálta. Molnár játékve­zető nagyvonalúan továb­­bot intett. 'k Tfcr ★ Sok szurkoló — biz­tosra véve, hogy a Vác tavalyi, angyalföldi sike­re bunda volt — azt hit­te, hogy a vendégek most törlesztik a „kölcsönt”. Azonban csalódniuk kel­lett­ az efféle álmokat dédelgetőknek. A Vác el­­szántabban, átgondoltab­ban kezdett, s az első félidőben sokkal több galibát okozott, mint a Vasas játékosai. Ferge­teges iramról ugyan nem lehetett beszélni, de oly­kor-olykor mindkét együttes nekiveselkedett, így próbálva ébren tar­tani a jobbára hallga­tásba burkolózott szur­kolókat. Az első félidő végéig úgy tűnt, mind­két csapatnak megfelel a döntetlen. A második játékrész elején a Vasas úgy gon­dolta, ideje döntésre vin­ni a dolgot, s nagy len­dülettel rontott ellenfelé­nek. Gólszerzési lehető­sége is volt jócskán, de csatárai jobbnál jobb helyzetekben hibáztak. Ezután egy szép szabad­rúgás révén a vendégek szereztek vezetést. Az angyalföldiek becsületé­re legyen mondva, nem adták fel, hét perc múl­va egyenlítettek, s is­mét nyílttá vált a játék. Újra úgy látszott, dön­tetlen lesz a végered­mény, de a váciak rácá­folva a mendemondákra, tíz perccel a befejezés előtt, megszerezték a győztes gólt. A vendégek megérde­melték a győzelmet, a a Vasasnak pedig meg­győzőbb, ötletesebb já­tékra lesz szüksége a to­vábbiakban. Mészáros Ferenc: 1 .Úgy érzem, hogy az egysége­sebb csapat nyert, nagyobb figyel­em­m­el el­kerüli heti ink volna a vereséget. Csank János: — Remé­lem, hogy ez a győzel­münk a tavasszal ért bun­davádat elfeledteti. Ez a győzelem lökést ad a to­vábbi nehéz feladatokra. Amikor sikerült a holtpon­ton átjutnia csapatomnak, már reménykedtem a győ­zelemben. Gonda László TARTALÉKBAJNOKSÁG Vasas—Váci Izzó 2-0 (1-0) Fáy u., 300 néző. V: Schnei­der. Vasas: Babócsy — Her­­czeg, Juhár, Maczó, Nagy Cs. (Kottár) — Varró (Matúz), Zsai, Szabó A., Baranyai — Mátekián, Bíró (Szamosi). Edző: Razavi Kasani. Váci Izzó: Leskó (Hajdú) — Há­­germa­nn, Balogh Cs., Je­­szenszki, Horchy — Stra­­nyóczky, Nyilas, Nagy R. (Urbán), Ofella — Balogh Z., Farkas. Edző: Perlaky Ist­ván. G: Baranyai, Ziai (11- esből). Sárga lap: Hajdú. Jó: Juhár, Herczeg, Maczó, Ziai, Szabó A., ill. Hajdú. A kora délutáni kezdés és a tikkasztó meleg bá­gyadttá tette a játékosokat. Az első nagy helyzetet az angyalföldiek hagyták ki a 28. percben, majd két perccel az első játékrész vége előtt szereztek veze­tést és fordulhattak előny­nyel. A második félidőben a Vasas sorozatos támadá­sait a váciak kontrái kö­vették, de adódó helyzetei­ket rendre elhibázták. A Pszt! most nem magának tartotta meg a szenzációt Lacikó és Vermes Kemény ellenfele — ... ne haragudj, Gyuri, de is­mételd ezt még egyszer . . . — Ne játszd az értetlent, nem vagy te olyan naiv gyerek, pontosan hallottad amit mondtam: én az MLSZ elnöke akarok lenni! — Nem lep meg, hiszen valós és önjelöltből immáron annyi, mint el­hagyott kutyaólbán a bolha, de azok, akik eddig szóba kerültek, vagy akik éppen önmagukat hozták, ho­zatták szóba, szóval azok ... — ... gondolom, most azt aka­rod mondani, hogy azok komolyabb emberek, ugye? Mint én, a Kemény Gyuri... — Soha nem fogalmaznék ilyen durván egy kollégával szemben, ar­ról nem is beszélve, hogy miért len­nél­ te komolytalanabb jelölt bárki­nél? Nem mondom, hogy minden­napos történet ebben a mai magyar labdarúgásban, hogy egy MLSZ-lap­­nál is dolgozó újságíró, saját ke­nyéradó gazdájának pozícióját sze­meli ki magának, no, de hány olyan szállodaigazgatóról hallottunk már, aki tányérmosóként vagy liftesfiú­ként kezdte... — Az indítékom roppant egysze­rű: én nem mondom azt, amit min­den elnökjelölt fennen hangoztatni szokott, hogy így szeretem a futballt, meg úgy szeretem ... Azt a futballt, amit manapság a magyar pályán ját­szanak, azt én mm szeretem. Sőt, egyenesen utálom! Az MLSZ-elnö­­kök közül, megítélésem szerint, Sze­pesi György volt az utolsó, aki értett a futballhoz, őutána kapott lábra ez a bizonyos ,,menedzserszemléletű el­nök kell” elmélet. Somogyi Jenő eb­ben a tekintetben hozott is valami újat, de aztán ... — Mégegyszer, immár nyomaté­kosan kérdezem: az a tény, hogy az MLSZ lapjánál, a Focinál dolgozol, összeegyeztethető azzal, hogy most bejelentkezel az elnök posztjára? — Tisztázzunk valamit ... Itt és most én nem, mint a Foci munka­társa, hanem, mint a PSZT! Maga­zin főszerkesztő-helyettese beszélek. Ezt a lapot, amelyet januárban in­dítottunk százezer példányban, s je­lenleg százhúszezernél tart, egy E & E nevű, rendkívül tőkeerős, le­mez- és újságkiadással foglalkozó cég támogatja, amelynek vezetői nemcsak szeretik, de értik is a futballt. A napokban a cég vezetői között született egy dön­tés, nevezetesen: ha én leszek az MLSZ elnöke, akkor az E & E cég húszmillió forintot ajánl fel az MLSZ-nek a magyar labdarúgás tá­mogatására ... — Akkor ez az elnöki poszt most olyan, hogy ha én találok egy céget, amelyik mondjuk huszonegy milliót ajánl, akkor már kopogtathatok is az Andrássy út 47. ajtaján? — Nekem Kemény György­nek, ha egy árva fillér nem állna mögöttem, ak­kor is emberi jogom, hogy 1990 Magyarországán egy tiszt­séget megpályázzak. Igaz, nekem ezekkel a pályázatokkal nincs sze­rencsém, hiszen szereplője voltam az emlékezetes Foci főszerkesztői „pályázat” hercehurcájának is, amit úgy veszítettem el, hogy az anyago­mat, szerintem, el sem olvasták ... Ráadásul az elnöki tisztség most nem is a hagyományos pályázati rendszer szerint kerül „piacra", ha­nem, amint azt Vermes János pél­dája is mutatja: bejelentkezéses ala­pon ... Márpedig ha ez így van, ak­kor nekem ugyan miért lenne tilos bejelentkezni? — Már Vermes esetében sem ér­tettem, hogy miként gondoljátok ti ezt az „elnök leszek” játékot? Ez nem úgy megy, hogy a hónom alá veszek egy dossziét, besétálok egy elnökségi ülésre, s ott azt mondom: itt vagyok, ez a programom, tessék szavazni arról, hogy kellek-e elnök­nek vagy sem . .. Mindketten figyel­men kívül hagyjátok, hogy az MLSZ- nek van demokratikus úton megvá­lasztott elnöke, akit ugyan a köz­gyűlés visszahívhat, de még ez sem jelentené azt, hogy éppen kettőtök közül választana újat... — Futballkörökben mozgó ember lévén, pontosan tudom, a december­re összehívott közgyűlés is könnyen alakítható úgy, hogy ott szóba se ke­rüljön az elnökválasztás kérdése. Ez azonban ma már nem ilyen könnyen asztal alá söpörhető kérdés ... Ver­mes úrnak is hasonló a gondja, ezért neki is ajánlom, hogy közösen for­duljunk kérelemmel Andrásfalvy Bertalan miniszter úrhoz, akinek el kell rendelnie az új elnökválasztást. Az nem lehet, hogy meg se hallgas­sanak bennünket! — Ne kérd, hogy partner legyek az MLSZ elnökének, vagy az elnök­ség tagjainak a szapulásában, ré­szint azért, mert bizonyos kérdések­ben nekem szögesen ellentétes a vé­leményem, ugyanúgy, mint ahogy számos ellenük felsorakoztatott vád­pontoddal messzemenően egyetértek, részint azért, mert a magyar futbal­­lon most valóban segíteni akaró em­ber inkább a jövőt vázolja, mint a múltban vájkál. Lévén az MLSZ el­nökségére aspirálsz, nyilván neked is van programod. — Én már csak azzal meg tud­nám reformálni a futballt, amit húsz esztendőn át újságíróként a fülembe súgtak az edzők, azzal, hogy „ezt csak neked mondom, de meg ne írd...” Mindenekelőtt az edzőket vetném alá egy tesztvizsgálatnak, mert meg­győződésem, hogy a mi trénereink — tisztelet a nagyon kevés kivételnek — fáradt, megtört, alpvetően pesz­­szimista emberek. Olyanok, akiknek pszichológushoz kellene járniuk­... Az ifikhez és a serdülőkhöz olyan edzőket tennék, akire felnéznek a gyerekek, így vége lenne annak a mostani gyakorlatnak, hogy többsé­gében primitív, műveletlen, a gyere­kek nyelvén egyáltalán nem értő emberek foglalkoznak azokkal, akik ennek a sportágnak az aranytartalé­kai ... Programom egyik kulcspont­ja lenne továbbá, hogy az én elnök­ségem alatt csak „fél” szövetségi ka­pitány működve, hiszen azt az évi mondjuk öt válogatott meccset, s az arra való öt hét felkészülést leszá­l­lítva, nálunk a kapitánynak negy­venkét héten át az ég világon sem­mi dolga sincs ... Ezt a munkát a kluboktól felkért edzők is nagysze­rűen el tudnák látni. Az MLSZ ap­parátusát is nagyon felduzzasztott­nak érzem . . . Sok az igazgató! Nem jó .. . Utána nézetnék pénzügyi szak­értőkkel annak is, hogy hová lett az a sok pénz, amit Somogyi Jenő az MLS­Z-re hagyott... Nem engednék, milliókat elpocsékolni külföldön ját­szó magyar játékosok edzőmérkőzés­re való hazahívására . . . Nem egy szavazati jogot kötnék ki magamnak az elnökségben, hanem ragaszkod­nék az elnöki vétójogomhoz ... — Ha a jelenlegi elnököt, Laczkó Mihályt szinte már „leváltottuk” a posztjáról, akkor azt mondom . . . Vermes János sem lesz könnyű el­lenfél, arról nem is beszélve, hogy holnap ilyen alapon bárki előállhat hasonló ötlettel, ha sok pénzt tud szerezni... — Amint olvasom, Vermes úr egyszerre több üzletben is érdekelt, márpedig ezt az MLSZ-elnökséget csak teljes állásban lehet csinálni. Meggyőződésem, hogy ez az egész neki csak ingyenreklámnak kellett, ezzel szemben én senkinek sem tu­dom ígérni, hogy bármikor megete­tem ... Sem kajával sem szöveg­gel... Én egyik klubhoz sem va­gyok elkötelezve, nekem sehol sin­csenek barátaim, számomra a fut­ballvilág minden résztvevője semle­ges ... Ez a tény mellettem szól. Is­ten őrizz, hogy még egyszer azt mondják, menedzser típusú elnök kell az MLSZ-be! Nem ... Miként a színházat is szakmailag kell rend­behozni, úgy igaz ez a labdarúgás­­­ra ... Mi történne, kérdezem én, a színházzal, ha jönne egy menedzser típusú, dúsgazdag zöldséges és támo­gatás fejében ő akarná megrendez­ni a Rómeó és Júliát. .. Természe­tesen úgy, hogy a pősze nagynéni­kéjére osztaná Júlia szerepét... — Gyuri, komolyan végiggondol­tad te ezt az egészet? — A legkomolyabban ... Tudom, hogy rengetegen fognak már nem­csak az újságírói szakmából is meg­támadni, és még többen teljesen bo­londnak nézni, de én akkor is meg­próbálom. Rám a legádázabb ellen­ségeim sem tudják azt mondani, hogy eddig elrontottam valamit a magyar labdarúgásban ... Lakat T. Károly NEMZETI SPORT 3 Fogynak Mészöly idegenlégiósai DÉTÁRI ÉS BOGNÁR GYÖRGY IS MEGSÉRÜLT Két rossz hír is érke­zett külföldről pénteken. Az első Belgiumból. A Standard Liege együtte­sében szereplő Bognár György, akit Mészöly Kálmán meghívott a tö­rökök elleni válogatott mérkőzésre, sérülésre hi­vatkozva­­ a combja húzódott meg —, le­mondta a szerdai, a Me­gyeri úti találkozót. A másik hír pedig Olaszországból, egészen pontosan Bolognából röppent fel. Détári La­jos, aki hamar sztár lett új csapatában, szintén megsérült. Csütörtökön az edzésen bemelegítés­ként rögbiztek a játéko­sok és Döme szerencsét­lenül nyúlt a labdához. A kisujja alatt egyre erősebb zsibbadást ér­zett, de nem hagyta ab­ba az edzést. Utána vi­szont kiderült, az egyik tenyércsontja eltörött. Ennyi volt a hír, ami szerkesztőségünkbe el­jutott. További részlete­ket is szerettünk volna megtudni, ezért felhív­tuk Détárit bolognai la­kásán. — Meglehetősen érde­kes rögzítőkötést kap­tam — mondta. — Nem gipsz, elég puha, de ki­fogástalanul rögzít. — A játékban nem za­var? — De, természetesen zavar. Azt nemigen lehet kikapcsolni a gondola­taimból mozgás közben, hogy vigyáznom kell, ne­hogy ráessek a sérült kézre. Ha ez megtörtén­ne, lehet, műteni kelle­ne, és az hosszú kiha­gyást jelentene. — Ezek szerint a kö­zeljövőben nem is ját­szol? — Játszom, mert a kö­tés tényleg nagyszerűen rögzít, és nem akarok kiesni a formámból. Ed­dig az edzőmeccseken nagyon jól ment min­den. Gólokat rúgtam, az újságok dicsérnek, szó­val a lehető legrosszabb­kor jött ez a sérülés. Szombaton barátságos mérkőzést játszunk az Olympiakosz Pireusszal, szerdán kupameccsünk, lesz, a jövő hét végén pedig indul a bajnokság. — És az angol—ma­gyar? — Arra akkor sem tudnék elmenni, ha tö­­­kéletesen rendben len­nék, mert szeptember ti­zenkettedikén kupa­meccset játszunk a tizen­hat közé jutásért. P. Gy. L.

Next