Nemzeti Sport, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)
1991-05-02 / 118. szám
II. 118. ♦ 1991. május 2. DÉTÁRI TRÉFÁJA, MÉSZÖLY BOMBÁJA „Lo scherzo di Detari!” — üvöltötte az olvasó arcába a szerda reggeli La Gazzetta dello Sport egyik főcíme, ami magyarul annyit tesz, hogy: „Détári tréfája”, s amely végre nyugvópontra juttatott egy olyan ügyet, amely hétfő éjszaka óta minden beszélgetés főtémája volt San Marco di Castel Abatéban. Maga a történet olyan észvesztően bonyolult, sokrétű (és sajnos egyben abszolút jellemző is ránk, magyarokra...), hogy a forrást, a bonyolódást, a kialakult helyzetben megmutatkozó igazi arcokat és jellemeket, de ami a legfontosabb, a következményt ma már nyakon csípni és értékelni nemcsak lehetetlen, hanem teljesen felesleges is. A legsajnálatosabb, hogy ez a most már hivatalosan az itteni újságok által is deklarált „tréfa” szinte teljes mértékben elvonta mindenki figyelmét arról, amiért tulajdonképpen idejöttünk ... Vacsora egyenes adásban Dióhéjban egyébként a „tréfa” lényege, hogy Détári Lajos mintegy törlesztendő, az egyik magyar újságírónak a szovjetek elleni mérkőzés előtt az ő csapatba állításának kérdéséről kifejtett véleményéért — egy óvatlan pillanatban az illetőnek „kiszivárogtatta", hogy 21 millió dollárért a Bologna már el is adta őt a Napolinak. A „kiszivárogtatás” tartalma a kedvező lapzártával bíró kollégákat teljesen érthető módon arra kényszerítette, hogy kész tényként és szenzációként tálalják a Détári-szerződés ügyét, hogy aztán szerdán reggel döbbenten meredjenek a már idézett főcímre: „Détári tréfája .. Nem tisztünk és feladatunk a „tréfát” minősíteni, egészen halkan annyit jegyzünk meg csupán, hogy Détári-ügyben messzemenően kamatozni látszik a maximális óvatosság, no meg az a gyakorlat, hogy átigazolása akkor kezelendő számunkra hírértékűnek, ha új csapata mezében kifut a pályára, és a bíró kezdést jelző sípszavára útjára indítja a labdát... (És ez a pálya minden viccet és tréfát félretéve, még akár a nápolyi is lehet ...) A kedd egyébként itt, a világtól elzárva, a magyar válogatott játékosai számára a megszokott menetrend szerint telt el. Túlzás lenne azt mondani, hogy őket teljesen hidegen hagyta a „Détáriügy”, de azért a többség arról is beszélt, hogy mit kellene csinálni a roppant elszántan, s valami elementáris felhajtás közepette készülődő olasz válogatott ellen. Téma volt ez a keddi agrippai röpke városnézésen éppen úgy, mint a szállodában, ahol az úszómedencéktől a szaunán, a teniszpályákon át a mini-futballpályáig minden a játékosok kényelmét szolgálja. Egy kicsit talán már sok is (de mindenképpen szokatlan és az eddigi gyakorlattól merőben eltérő) az operettfilmekbe illő részlet, például az, hogy a magyar válogatott hétfői és keddi vacsoráját (!) a helyi televízió háromórás élő műsor keretében közvetítette. Lehet nyugodtan mondani, hogy „egyenesben ettek” Limpergerék, az egyes fogások közötti szünetben volt pantomimszám, folklóregyüttes, korával és a hangjával napi, reménytelen harcot vívó dizőz, vagyis minden, ami egy EB-selejtező előtt nem szokott lenni... Mégis a „nagy avé" A szerda kora délután újabb, nem is akármilyen szenzációt hozott. A csapat félórás, könnyed átmozgatást végzett a szálló futballpályáján, amelynek végeztével Mészöly Kálmán az ott lábatlankodó újságírók felé fordulva azt mondta: — Bognár játszik, és nem Kozma! Ha Marilyn Monroe támad fel haló poraiból, s világszerte igazán világbajnoknak minősített fedetlen kebleivel tart felénk, az nem okozott volna akkora döbbenetet, mint a kapitány bejelentése. Kedd este óta ugyan a játékosok már pusmogtak valami hasonlót, de miután úgynevezett hivatalos csapat kihirdetésre nem került sor, senki nem tudott semmi biztosat. Elképzelhetetlennek látszott bármilyen csere a kapitány által hétfőn megadott csapaton, hiszen éppen ő volt az, aki arra a felvetésre, Bognárt és Détárit együtt akarja-e játszatni, a leghatározottabban mondott nemet, nyomatékosítva véleményét, a „futballtörténelemből” vett tapasztalattal: „ez eddig még senkinek sem sikerült...” A kapitány kérdőjelei között akkor még csak egy szerepelt, nevezetesen, hogy Nagyot vagy Kozmát játszassoa-e, de már ez sem volt igazi dilemma, hiszen félreérthetetlenül tette a voksát a Dunfermline középpályására. Nem véletlenül robbantott pici bombát a kapitány tehát Bognár csapatba állításával, persze az is lehet, hogy a kérdezősködés időpontja volt túl korai, talán Mészöly nem igazán jól gondolta át az egészet, talán egy valóban a legutolsó pillanatban jött ráérzés volt az igazi ok, mindegy: a Bognár—Kozma csere már a mérkőzés napjának délutánján megtörtént ... Mészöly egyébként úgy indokolta a váltást, hogy ő Baggióra számított az olaszok kezdőcsapatában, s ebben az esetben nem is módosított volna, de miután minden jel arra mutat, hogy a Juventus olasz istene a kispadon kucorog majd, a Giannani, Donadoni kettős ellen talán megkockáztatható a Bognár, Détári duó egyidejű pályára küldése. S egyébként is, ha De Napoli „netán eltünteti” a pályáról Détárit, akkor még mindig ott van Bognár, akinek ugye, „füle van a zenéhez”, azaz játszatni tudja a csapatot. Balgaság lett volna „személyes sérelemnek” venni, hogy Mészöly hétfőn még kizárta a „nagy” duó szerepeltetésének lehetőségét, hiszen egy szövetségi kapitánynak végeredményben szíve joga, hogy akár a pályára lépés előtti pillanatokban is módosítson a csapatán. A kockázat az övé, arról nem beszélve, hogy Bognár csapatba állításával nemhogy a magyar, de Európa sok más válogatottja sem lenne éppen esélytelenebb vagy gyengébb ... A többiek a maguk megszokott módján készülődtek. Petry most is (mint minden válogatott mérkőzés napján) beszélt reggel telefonon Ausztráliában élő bátyjával, aki az utolsó „taktikai tanácsokkal” látta el. Kovács Kálmán is hazaszólt Auxerre-ba, azt tudakolván, jól aludt-e Viktor fia. Kiprich is kiegyensúlyozottabbnak, sőt vidámnak látszott, amit feltétlenül táplált az a tudat, hogy az olasz—magyarra egyenesen miatta érkeztek Salernóba a Paris Saint-Germain képviselői. Argentinos ováció A korai ebéd után rövid pihenő, majd 16 órakor az utolsó megbeszélés következett, amely már csak a végső részletkérdések megvitatására hívatott öszsze. A válogatott autóbusza (egy Bud Spencer filmbe illő rendőri kísérettel) háromnegyed ötkor indult el a salernói stadion felé, ahová közel másfél órás utazást követően meg is érkezett. A minden eresztékében vadonatúj pálya már akkor csaknem zsúfolásig telt az olasz szurkolókkal, akik „argentin szintű” ovációval fogadták a pályára lépő két csapatot. LABDARÚGÓ EB-SELEJTEZŐ Lakat T. Károly és Zombori Sándor jelenti Salernóból. OLASZORSZÁG-MAGYARORSZÁG 3-1 (2-0) Salerno, Arechi-stadion, 34 ezer néző. Vezette: Worrall (Ilill, Wolstenholme) (mindhárom angol). Olaszország: Zenga — Ferrara, F. Baresi, Ferri — Donadoni, De Napoli, Giannini, Crippa, Maldini —Vialli, Mancini. Magyarország: Petry — Disztl — Garaba, Limperger — Mónos, Bognár, Détári, Lőrincz, Palaczky — Kiprich, Kovács. Csere: Palaczky helyett Kozma a 36., Donadoni helyett Eranio a 37., Kiprich helyett Gregor a 46., Ferrara helyett Vierchowod a 66. percben. Gólszerző: Donadoni a 3., Donadoni a 16., Vialli az 57., Bognár (11-esből) a 66. percben. Sárga lap: Giannini a 37., Garaba a 42. percben. Szögletarány: 3:2 (0:2) Magyarország javára. 1. perc (merthogy a tudósítást illik a legelején kezdeni) : Détári piaci árához méltó —, remek mozdulattal tette ki a labdát balra, Kovács báli könynyedséggel lihegett el, középreívelése alig valamivel suhant el Kiprich feje előtt. Micsoda nyitány lett volna! 2. perc: Limperger „homályt negyedelő” luftrúgása után Mancini igyekezett fejelni, de Petry egy kesztyűjében megfért a labda. 3. perc: Csacska, mondhatni oktondi gólt engedélyezett válogatottunk, pedig nincs nekünk annyink, hogy nagyvonalúskodjunk. Donadoni araszolt befelé a jobbösszekötő helyéről, hárman is jóságosan hátráltak előle. Alkalmasint Détári, Lőrincz és Bognár is arra gondolhatott, hogy a jó Roberto ártalmatlan, hiszen 35 válogatott meccsén összvissz egy gólt szerzett. Donadoni (az álnok!) viszont a középcsatár helyéről 22 méterről rásuhintotta, a középmagas labda a késve elnyújtózó Petry keze mellett a kapu bal oldalán csapódott a hálóba. 1-0. 16. perc: Maldini szabadult el a bal oldalon, úgy felgyorsult, hogy kötőfékkel sem lehetett volna visszafogni. Loholás közben icipicit túlvitte a labdát az oldalvonalon, de sebaj!? A Milán üdvöskéje beívelt, akkurátusan Palaczky mellére. A pécsi balhátvéd szívélyesen a lehetőséget szimatoló Donadoni elé ejtette a labdát, az olasz fejjel maga elé tette, majd két lépés megtétele után 11 méterről, középről, nagy erővel a keresztléc alá tafált. A bombája nem volt éppen helyezett, de olyan villanásnyi idő alatt játszódott le az egész, hogy a kimozduló magyar kapuvédő csak a fehér zászlót tehette ki. Az adakozó kedvű Palaczky révén újabb ajándékcsomagot nyújtottunk át a Squadra Azzurrának, amelynek felirata ennyi volt: 2-0. 22. perc: Az élete nagy show-ját készítgető Donadoni a jobbösszekötő helyén ritmust váltva kirobbant, az alapvonalnál a 16-oson belülre kanyarodott, ekkor Palaczky elkaszálta az itáliaiak legjobbját. Kétségbevonhatatlan jogosságú tizenegyes, Vialli lett az (állami) ítéletvégrehajtó, de a kegyes fajtából való, ugyanis labdája a jobb „„vinklikapufát” találta telibe ... 33. perc: Ha már a büntetőt elfuserálta, gondolta, akkor akcióból sem lő gólt. Vialli ugyanis teljesen zavartalanul tüzelhetett, úgy 13 méterről, Petry tetszetős vetődéssel mentett. 36. perc: Gyanítható volt, hogy szegény Palaczky Jánosnak nem emelnek szobrot. Ennek fényében vette le őt a pályáról Mészöly Kálmán — jött Kozma és jött ez idő tájt az első sárga lap. Kapta a Szuper G. G. alias Giannini, mert bokaingatással állította meg a felrobogó Lőrinczet. 37. perc: Donadoni — a mezőny legkiválóbb futballistája sétált le, hogy helyet adjon Stefano Eramiónnak. A frissiben beszállt genovai menő nem aprózta el: első akciójából — gólhelyzetben — lagymatagul fölé emelt. Még ebben a minutában Garaba is besárgult, ő egy mozdulattal vitte ki Vialli mindkét lábát... SZÜNET UTÁN 47. perc: Kozma és Gregor (nem véletlen, a friss erők) akcióztak a jobb oldalon, az „újpesti skót” belőtt labdáját Zenga kapus unaloműzésként lefricskázta. 50. perc: Csizmaország kedvence, Vialli csizmaszárral pattintott fölé. Kecsegtető lehetőség volt. Majd Giannini 14 méteres lövése vitorlázott el a jobb kapufa mellett. 54. perc: Mancini atletizált védőink között, mindaddig, amíg Disztl a mezénél fogva le nem rántotta a Sampdoria támadóját. A folytatásban Garaba a másik Sampászt, Viallit taszajtotta a gyepre. Worrall játékvezető sajátságos kameraállásból szemlélhette az eseményeket, mert még szabadrúgás(ok) befújását sem tartotta időszerűnek. 57. perc: A középen szabadon hagyott De Napoli tüzelte rá, kapusunk gyors vetődéssel kibokszolta a 17 méteres, bal sarokra tartó labdát, Vialli rácsapott, elhúzott a révetegen bámuló Limperger mellett, majd 8 méterről rászúrta a labdát, amely a keresztlécről vágódott a gólvonal mögé. 3-0 59. perc: Lőrincz Emil szakított az eddigi, haladónak nem nevezhető hagyománnyal, nevezetesen távolról rálőtte. A 22 méteres, életerős labdát, Zenga kisebb repülőút megtételével szólította magához. 60. perc: Vialli süvítettél a jobb oldalon (Sólyomszem legyen a talpán, aki megmondja, hogy nem lesen kapta-e a labdát), begurított, Mancini pedig a kapunak hátat állva „a la Rabah Madjer”, gólt akart sarkazni, Petry azonban mutatós talajtorna árán elhárította a veszedelmet. 66. perc: Ferrara vonult le, helyére jött az „agg” Wierchowod és tiszteletére a magyar gól. Gregor ügyeskedte be magát a 16-oson belülre, három tálján díszkíséretében. A kispesti Fürge Szarvas a kaputól távolodva, kifelé kísérgette a labdát, de Baresi — szokott formáját hozva — úgy oldotta meg a nem létező dilemmát, hogy elgáncsolta a veszélytelen helyzetben pepecselő Gregort. Ez is nyilvánvaló tizenegyes. Az eddig észrevételen Bognár Gyuri állt a labda mögé és szokott csibészes módján — Zengát elfektetve — gurított a bal alsó sarokba. 3-1 91. perc: A gólra éhesen vágtázó Mancinit a idősünkön belül Lőrincz — némi testi fenyítés árán — választotta el a labdától. Az olasz protestált, ha ilyenkor, „ilyenért” már nem adnak büntetőt Nem is adtak... NEMZETI SPORT 3 PETRY 6 - DISZTL 5 - GARABA 4, LIMPERGER 5 - MÓNOS 4, ■ m . ,. é v 0 ' ml ■■ I ' «■ ’ m • soccer • fotboll * labdarúgás-• fussball • voetbal • foci • calcio • football • kopana • foci