Nemzeti Sport, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-02 / 118. szám

II. 118. ♦ 1991. május 2. DÉTÁRI TRÉFÁJA, MÉSZÖL­Y BOMBÁJA­­ „Lo scherzo di Detari!” — üvöltötte az olvasó arcába a szerda reggeli La Gazzetta dello Sport egyik főcíme, ami magyarul annyit tesz, hogy: „Détári tréfája”, s amely végre nyugvópontra jut­tatott egy olyan ügyet, amely hétfő éjszaka óta minden beszélgetés főtémája volt San Marco di Castel Abatéban. Maga a történet olyan észvesztően bonyolult, sokrétű (és sajnos egyben abszolút jellemző is ránk, magyarokra...), hogy a forrást, a bonyoló­­dást, a kialakult helyzetben megmutatkozó ig­azi arcokat és jellemeket, de ami a legfontosabb, a kö­vetkezményt ma már nyakon csípni és értékelni nemcsak lehetetlen, hanem teljesen felesleges is. A legsajnálatosabb, hogy ez a most már hivata­losan az itteni újságok által is deklarált „tréfa” szinte teljes mértékben elvonta mindenki figyel­mét arról, amiért tulajdonképpen idejöttünk ... Vacsora egyenes adásban Dióhéjban egyébként a „tréfa” lényege, hogy Détári Lajos mintegy törlesztendő, az egyik magyar újságírónak a szovjetek elleni mérkőzés előtt az ő csapatba állításának kérdéséről kifejtett véleményéért — egy óvatlan pillanatban az illető­nek „kiszivárogtatta", hogy 21 millió dollárért a Bologna már el is adta őt a Napolinak. A „kiszi­várogtatás” tartalma a kedvező lapzártával bíró kollégákat teljesen érthető módon arra kényszerí­­tette, hogy kész tényként és szenzációként tálalják a Détári-szerződés ügyét, hogy aztán szerdán reg­gel döbbenten meredjenek a már idézett főcímre: „Détári tréfája .. Nem tisztünk és feladatunk a „tréfát” minősí­teni, egészen halkan annyit jegyzünk meg csupán, hogy Détári-ügyben messzemenően kamatozni lát­szik a maximális óvatosság, no meg az a gyakor­lat, hogy átigazolása akkor kezelendő számunkra hírértékűnek, ha új csapata mezében kifut a pá­lyára, és a bíró kezdést jelző sípszavára útjára indítja a labdát... (És ez a pálya minden viccet és tréfát félretéve, még akár a nápolyi is le­het ...) A kedd egyébként itt, a világtól elzárva, a ma­gyar válogatott játékosai számára a megszokott menetrend szerint telt el. Túlzás lenne azt mon­dani, hogy őket teljesen hidegen hagyta a „Détári­ügy”, de azért a többség arról is beszélt, hogy mit kellene csinálni a roppant elszántan, s valami ele­mentáris felhajtás közepette készülődő olasz válo­gatott ellen. Téma volt ez a keddi agrippai röpke városnézésen éppen úgy, mint a szállodában, ahol az úszómedencéktől a szaunán, a teniszpályákon át a mini-futballpályáig minden a játékosok kényel­mét szolgálja. Egy kicsit talán már sok is (de min­denképpen szokatlan és az eddigi gyakorlattól me­rőben eltérő) az operettfilmekbe illő részlet, pél­dául az, hogy a magyar válogatott hétfői és keddi vacsoráját (!) a helyi televízió háromórás élő mű­sor keretében közvetítette. Lehet nyugodtan mon­dani, hogy „egyenesben ettek” Limpergerék, az egyes fogások közötti szünetben volt pantomim­szám, folklóregyüttes, korával és a hangjával na­pi, reménytelen harcot vívó dizőz, vagyis minden, ami egy EB-selejtező előtt­­ nem szokott lenni... Mégis a „nagy avé" A szerda kora délután újabb, nem is akármi­lyen szenzációt hozott. A csapat félórás, könnyed átmozgatást végzett a szálló futballpályáján, amelynek végeztével Mészöly Kálmán az ott lá­­batlankodó újságírók felé fordulva azt mondta: — Bognár játszik, és nem Kozma! Ha Marilyn Monroe támad fel haló poraiból, s világszerte igazán világbajnoknak minősített fe­detlen kebleivel tart felénk, az nem okozott vol­na akkora döbbenetet, mint a kapitány bejelen­tése. Kedd este óta ugyan a játékosok már pus­mogtak valami hasonlót, de miután úgynevezett hivatalos csapat kihirdetésre nem került sor, senki nem tudott semmi biztosat. Elképzelhetetlennek látszott bármilyen csere a kapitány által hétfőn megadott csapaton, hiszen éppen ő volt az, aki ar­ra a felvetésre, Bognárt és Détárit együtt akarja-e játszatni, a leghatározottabban mondott nemet, nyomatékosítva véleményét, a „futballtörténelem­­ből” vett tapasztalattal: „ez eddig még senkinek sem sikerült...” A kapitány kérdőjelei között ak­kor még csak egy szerepelt, nevezetesen, hogy Nagyot vagy Kozmát játszassoa-e, de már ez sem volt igazi dilemma, hiszen félreérthetetlenül tette a voksát a Dunfermline középpályására. Nem vé­letlenül robbantott pici bombát a kapitány tehát Bognár csapatba állításával, persze az is lehet, hogy a kérdezősködés időpontja volt túl korai, ta­lán Mészöly nem igazán jól gondolta át az egészet, talán egy valóban a legutolsó pillanatban jött rá­­érzés volt az igazi ok, mindegy: a Bognár—Kozma csere már a mérkőzés napjának délutánján meg­történt ... Mészöly egyébként úgy indokolta a vál­tást, hogy ő Baggióra számított az olaszok kezdő­csapatában, s ebben az esetben nem is módosított volna, de miután minden jel arra mutat, hogy a Juventus olasz istene a kispadon kucorog majd, a Giannani, Donadoni kettős ellen talán megkockáz­tatható a Bognár, Détári duó egyidejű pályára kül­dése. S egyébként is, ha De Napoli „netán eltünteti” a pályáról Détárit, akkor még mindig ott van Bog­nár, akinek ugye, „füle van a zenéhez”, azaz ját­szatni tudja a csapatot. Balgaság lett volna „személyes sérelemnek” ven­ni, hogy Mészöly hétfőn még kizárta a „nagy” duó szerepeltetésének lehetőségét, hiszen egy szövetsé­gi kapitánynak végeredményben szíve joga, hogy akár a pályára lépés előtti pillanatokban is mó­dosítson a csapatán. A kockázat az övé, arról nem beszélve, hogy Bognár csapatba állításával nem­hogy a magyar, de Európa sok más válogatottja sem lenne éppen esélytelenebb vagy gyengébb ... A többiek a maguk megszokott módján készü­lődtek. Petry most is (mint minden válogatott mér­kőzés napján) beszélt reggel telefonon Ausztráliá­ban élő bátyjával, aki az utolsó „taktikai taná­csokkal” látta el. Kovács Kálmán is hazaszólt Auxerre-ba, azt tudakolván, jól aludt-e Viktor fia. Kiprich is kiegyensúlyozottabbnak, sőt vidámnak látszott, amit feltétlenül táplált az a tudat, hogy az olasz—magyarra egyenesen miatta érkeztek Sa­­lernóba a Paris Saint-Germain képviselői. Argentinos ováció A korai ebéd után rövid pihenő, majd 16 órakor az utolsó megbeszélés következett, amely már csak a végső részletkérdések megvitatására hívatott ösz­­sze. A válogatott autóbusza (egy Bud Spencer film­be illő rendőri kísérettel) háromnegyed ötkor indult el a salernói stadion felé, ahová közel másfél órás utazást követően meg is érkezett. A minden eresz­tékében vadonatúj pálya már akkor csaknem zsú­folásig telt az olasz szurkolókkal, akik „argentin szintű” ovációval fogadták a pályára lépő két csa­patot. LABDARÚGÓ EB-SELEJTEZŐ Lakat T. Károly és Zombori Sándor jelenti Salernóból. OLASZORSZÁG-MAGYARORSZÁG 3-1 (2-0) Salerno, Arechi-stadion, 34 ezer néző. Vezette: Wor­­rall (Ilill, Wolstenholme) (mindhárom angol). Olaszország: Zenga — Ferrara, F. Baresi, Ferri — Donadoni, De Napoli, Giannini, Crippa, Maldini —Vial­­li, Mancini. Magyarország: Petry — Disztl — Garaba, Limperger — Mónos, Bognár, Détári, Lőrincz, Palaczky — Kip­rich, Kovács. Csere: Palaczky helyett Kozma a 36., Donadoni he­lyett Eranio a 37., Kiprich helyett Gregor a 46., Fer­rara helyett Vierchowod a 66. percben. Gólszerző: Donadoni a 3., Donadoni a 16., Vialli az 57., Bognár (11-esből) a 66. percben. Sárga lap: Giannini a 37., Garaba a 42. percben. Szögletarány: 3:2 (0:2) Magyarország javára. 1. perc (merthogy a tudó­sítást illik a legelején kez­deni) : Détári­­ piaci árá­hoz méltó —, remek moz­dulattal tette ki a labdát balra, Kovács báli köny­­nyedséggel lihegett el, kö­­zépreívelése alig valamivel suhant el Kiprich feje előtt. Micsoda nyitány lett volna! 2. perc: Limperger „ho­mályt negyedelő” luftrúgása után Mancini igyekezett fe­jelni, de Petry egy kesztyű­jében megfért a labda. 3. perc: Csacska, mond­hatni oktondi gólt engedé­lyezett válogatottunk, pedig nincs nekünk annyink, hogy nagyvonalúskodjunk. Donadoni araszolt befelé a jobbösszekötő helyéről, hárman is jóságosan hátrál­tak előle. Alkalmasint Dé­tári, Lőrincz és Bognár is arra gondolhatott, hogy a jó Roberto ártalmatlan, hiszen 35 válogatott meccsén össz­­vissz egy gólt szerzett. Do­nadoni (az álnok!) viszont a középcsatár helyéről 22 mé­terről rásuhintotta, a kö­zépmagas labda a késve el­nyújtózó Petry keze mellett a kapu bal oldalán csapó­dott a hálóba. 1-0. 16. perc: Maldini szaba­dult el a bal oldalon, úgy felgyorsult, hogy kötőfékkel sem lehetett volna vissza­fogni. Loholás közben ici­picit túlvitte a labdát az ol­dalvonalon, de sebaj!? A Milán üdvöskéje beívelt, akkurátusan Palaczky mel­lére. A pécsi balhátvéd szí­vélyesen a lehetőséget szi­matoló Donadoni elé ejtette a labdát, az olasz fejjel ma­ga elé tette, majd két lépés megtétele után 11 méterről, középről, nagy erővel a ke­resztléc alá t­afált. A bom­bája nem volt éppen helye­zett, de olyan villanásnyi idő alatt játszódott le az egész, hogy a kimozduló magyar kapuvédő csak a fehér zászlót tehette ki. Az adakozó kedvű Palaczky ré­vén újabb ajándékcsomagot nyújtottunk át a Squadra Azzurrának, amelynek fel­irata ennyi volt: 2-0. 22. perc: Az élete nagy show-ját készítgető Dona­doni a jobbösszekötő helyén ritmust váltva kirobbant, az alapvonalnál a 16-oson be­lülre kanyarodott, ekkor Palaczky elkaszálta az itá­liaiak legjobbját. Kétségbe­vonhatatlan jogosságú ti­zenegyes, Vialli lett az (ál­lami) ítéletvégrehajtó, de a kegyes fajtából való, ugyan­is labdája a jobb „„vinkli­­kapufát” találta telibe ... 33. perc: Ha már a bün­tetőt elfuserálta, gondolta, akkor akcióból sem lő gólt. Vialli ugyanis teljesen za­vartalanul tüzelhetett, úgy 13 méterről, Petry tetszetős vetődéssel mentett. 36. perc: Gyanítható volt, hogy szegény Palaczky Já­nosnak nem emelnek szob­rot. Ennek fényében vette le őt a pályáról Mészöly Kál­mán — jött Kozma és jött ez idő tájt­­ az első sárga lap. Kapta a Szuper G. G. alias Giannini, mert boka­­ingatással állította meg a felrobogó Lőrinczet. 37. perc: Donadoni — a mezőny legkiválóbb futbal­listája sétált le, hogy helyet adjon Stefano Eramiónnak. A frissiben beszállt genovai menő nem aprózta el: első akciójából — gólhelyzetben — lagymatagul fölé emelt. Még ebben a minutában Ga­raba is besárgult, ő egy mozdulattal vitte ki Vialli mindkét lábát... SZÜNET UTÁN 47. perc: Kozma és Gre­gor (nem véletlen, a friss erők) akcióztak a jobb ol­dalon, az „újpesti skót” be­lőtt labdáját Zenga kapus unaloműzésként lefricskáz­­ta. 50. perc: Csizmaország kedvence, Vialli csizmaszár­ral pattintott fölé. Kecseg­tető lehetőség volt. Majd Giannini 14 méteres lövése vitorlázott el a jobb kapu­fa mellett. 54. perc: Mancini atleti­­zált védőink között, mind­addig, amíg Disztl a mezé­nél fogva le nem rántotta a Sampdoria támadóját. A folytatásban Garaba a má­sik Samp­ászt, Viallit ta­­szajtotta a gyepre. Worrall játékvezető sajátságos ka­meraállásból szemlélhette az eseményeket, mert még szabadrúgás(ok) befújását sem tartotta időszerűnek. 57. perc: A középen sza­badon hagyott De Napoli tüzelte rá, kapusunk gyors vetődéssel kibokszolta a 17 méteres, bal sarokra tartó labdát, Vialli rácsapott, el­húzott a révetegen bámuló Limperger mellett, majd 8 méterről rászúrta a labdát, amely a keresztlécről vágó­dott a gólvonal mögé. 3-0 59. perc: Lőrincz Emil szakított az eddigi, haladó­nak nem nevezhető hagyo­mánnyal, nevezetesen távol­ról rálőtte. A 22 méteres, életerős labdát, Zenga ki­sebb repülőút megtételével szólította magához. 60. perc: Vialli süvítettél a jobb oldalon (Sólyom­szem legyen a talpán, aki megmondja, hogy nem le­sen kapta-e a labdát), be­gurított, Mancini pedig a kapunak hátat állva „a la Rabah Madjer”, gólt akart sarkazni, Petry azonban mutatós talajtorna árán el­hárította a veszedelmet. 66. perc: Ferrara vonult le, helyére jött az „agg” Wierchowod és tiszteletére a magyar gól. Gregor ügyes­­kedte be magát a 16-oson belülre, három tálján dísz­kíséretében. A kispesti Fürge Szarvas a kaputól tá­volodva, kifelé kísérgette a labdát, de Baresi — szokott formáját hozva — úgy ol­dotta meg a nem létező di­lemmát, hogy elgáncsolta a veszélytelen helyzetben pe­pecselő Gregort. Ez is nyil­vánvaló tizenegyes. Az ed­dig észrevételen Bognár Gyuri állt a labda mögé és szokott csibészes módján — Zengát elfektetve — gurí­tott a bal alsó sarokba. 3-1 91. perc: A gólra éhesen vágtázó Mancinit a id­ősünkön belül Lőrincz — némi testi fenyítés árán — választotta el a labdától. Az olasz protestált, ha ilyenkor, „ilyenért” már nem adnak büntetőt Nem is adtak... NEMZETI SPORT 3 PETRY 6 - DISZTL 5 - GARABA 4, LIMPERGER 5 - MÓNOS 4, ■ m . ,. é v 0 ' ml ■■ I ' «■ ’ m • soccer • fotboll * labdarúgás-• fussball • voetbal • foci • calcio • football • kopana • foci

Next