Nemzeti Sport, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-22 / 201. szám

2 NEMZETI SPORT Hoppá! Az újságíró ne ugráljon, a sportoló ne írjon­ ­­­­alószínűleg sok — a magyarok közül viszont­­/ remélhetőleg kevés — sportoló tér majd ' úgy haza Barcelonából, hogy Coubertin báró elévülhetetlen mondatát idézi: „Nem az eredmény, hanem a részvétel a fontos .. Ezt figyelembe véve, akár én is indulhattam volna az olimpián? Nem, már lemondtam róla! Sőt, üzenem kint lévő kollégáimnak: ők se pró­bálkozzanak ... Hogy nem is tehetnék? Nana... Máig is felejthetetlen emlék számom­ra, hogy egyszer a jelenleg Barcelonában lévő kollégáim a Blaha Lujza téri sajtószékház hosz­­szú folyosóján hármasugrásban versenyeztek. En­nek ellenére, a tollforgató — a NOB szabályai szerint — maradjon az írógépnél. Az atléta vi­szont a szögesnél... A két kiváló amerikai vágtázó, Carl Lewis és Leroy Burrell ugyanis próbálkozott. A hatszoros olimpiai bajnok Lewis a francia L’Équipe, Burrell pedig a spanyol El Periodico napilapnak tudósí­tott volna az olimpia ideje alatt. A NOB jogi ügyeinek igazgatója, Howard Stupp azonban he­vesen tiltakozott, mert véleménye szerint az Olimpiai Chartában meg vagyon írva: „Az olim­piai játékok ideje alatt a sportoló nem végezhet újságírói tevékenységet, vagy riporteri mun­kát ...“ Ezek szerint, ha kollégáink indulnának az olim­pián, akkor nem tudósíthatnának? Vagy talán ... ? No, de ezt már döntse el majd az olvasó! (salánki) Atlanta sikeréért Atlanta polgármestere megérkezett Barcelonába. Maynard Jackson, az 1998-as nyári olimpia vá­rosának első embere meg­tekinti a versenyeket és ta­lálkozik a barcelonai szer­vezőbizottság vezetőivel. — Remélem, sok hasznos tapasztalatot szerzek majd a katalán fővárosban, s ezeket felhasználhatják majd munkatársaim a kö­vetkező ötkarikás játékok sikeres előkészítésében, il­letve megrendezésében. Négynyelvű napilap Barcelona ’92 címmel négynyelvű napilapot ve­hetnek kézbe a nyári játékokon részt vevő spor­tolók, vezetők és újságírók. A spanyolul, katalá­nul, franciául és angolul írt újság a versenyek kezdetéig tizenötezer, majd a láng fellobbanása után ötvenezer példányban jelenik meg. A különleges információk és fotók sokaságát közlő kiadványt 45 profi újságíró készíti, akik­nek a munkáját a navarrai és a barcelonai egye­tem információtudományi szakának végzős hall­gatói segítik. A lap utolsó száma augusztus 12- én, három nappal az olimpia záróünnepélye után jelenik meg. Antonio, a spanyol Ilohin Hood Vannak, akik már egy iskolai ünnepélyen is ,,be­­lámpaláb­asodnak”, pedig csak a szavalókórusban statisztálnak. Akkor mit szóljon Anto­nio Rebollo? Emberi szá­mítások szerint közel 3,5 milliárd tévénéző lesz a ta­núja, amikor a derék íjász kilövi azt a nyílvesszőt, amivel fellobbantja az olimpiai lángot a mont­­juici stadionban, a megnyi­tón. A vessző 23 métert re­pül, mire a kandeláber­ben célba ér. A táv kicsi, a cél nagy. De ha 40 kamera figyeli az embert! TVa, mibe fogadjunk? Tulajdonképpen az angolok már csak azért is örülnek ennek az olimpiának, mert lehet fogadni. A William Hill bukmékeriroda legújabb oddszai szerint négy fontot nyer, aki ötöt tesz a gátfutó Colin Jackson győzelmére. Már, persze, ha Co­lin bejön. Linford Christi — 100 méter — győ­zelmét 7:2-re adják. Leroy Burrell sikerére 7:4 arányban lehet fogadni. Ami a 2000. évi játékok rendezési jogát illeti: Manchester 7:1-ről feljött 5:1-re, Sydney stabi­lan 5:4. Persze, azért a szívük biztosan Manches­terhez húz. Le mernénk fogadni... Az a magyaros vendégszeretet... Az utolsó napokban több szomszéd országbeli gárda is közös gyakorlásra készült válogatottjainkkal. Világbajnoki bronzérme férfi vízilabdázóinknál még bőven van idejük ké­szülődni, hiszen csak jövő szerdán utazik a gárda Barcelonába. A csapat a hét közepéig felváltva gya­korol a Margitszigeten és a Komjádi uszodában. Csü­törtökön aztán végleg a „Komiba"’ költözik a társa­ság. Ide várták a hét végére a csehszlovák válogatottat is a kétkapuzásra. Északi szomszédaink azonban kedden váratlanul lemondták a részvételt, így a mieink „maguk között labdázgatnak” majd. Csak remélni tudjuk, hogy a csehek és szlovákok távolmaradása nem áll ösz­­szefüggésben az elmúlt hét kinti történéseivel. Elvégre a póló és a politika, két külön világ... Az északi szomszédainkkal ellentétben nyugati sógo­rai,nk férfi tőrözői remek napokat töltöttek Magyarorszá­gon. A gárda együtt készült Kovács Tamás csapatával vélhetően mindkét fél előnyére. Az osztrákok azóta már hazautaztak, de az utolsó na­pon még egy csapattalálkozóra kiálltak a mieink ellen. A végeredmény 13:12 lett a magyarok javára. A dolog­hoz hozzátartozik, hogy első számú tőrözőnk, Érsek Zsolt nem vívott. Kovács Tamás ugyanis éreztetni akarta a fiúkkal, milyen is az, ha nem számíthatnak É. Zs. tusaira. A magyar csapatban az Európa-bajnok Busa remekelt, öt győzelmet szerzett. Puskás Ferenc — Hosszú és sikeres pá­lyafutása alatt rengeteg emlékezetes mérkőzést játszott. Mi jut eszébe 1952. augusztus másodikáról? — Az, hogy kihagytam egy tizenegyest, aztán még­is gólt rúgtam Beatának. S ami még fontosabb: a Jugoszlávia elleni, 2:0 ará­nyú győzelemmel olimpiai bajnoki címet szereztünk. A mai napig rendkívül büszke vagyok az arany­éremre. Szerdán délelőtt a kü­­löngép 130 magyar olim­piai vendéggel kel útra Budapestről. Fogadásuk­ra minden szükséges előkészület megtörtént. A sportvezetők és szak­vezetők mellett érkez­nek az evezősök, akik azonnal Banyolesba mennek tovább. Elutaz­nak a sportági szakszö­vetségek meghívott el­nökei, illetve főtitkárai, valamint a Magyar Csa­pat­alapítvány támoga­tóinak első csoportja. Na és, kollégáink, az írott sajtó képviselői.­­• Kedden reggel láthat­tuk szombat óta az első felhőket az eddigi tiszta kék égen Barcelonában. Később jobban be­bo­rult, délelőtt olykor esett az eső is, de a hőmér­séklet csak keveset csökkent. Fülledt ma­radt a levegő. ★ A női tornászok hét­főn csak éjfél után tér­hettek nyugovóra. A pó­diumedzés után csak fél egyre értek vissza az olimpiai faluba. De ked­den reggel, kilenc óra­kor már újabb edzésre kellett indulniuk. Hiába, ilyen az olimpia irama. ★ Az olimpiai falu min­den egyes lakója kedves ajándékot kap a házi­gazdáktól. A kis utal­vány ellenében az olim­piai emblémával díszí­tett zacskóban olimpiai törülköző, piperecsomag, olimpiai emblémával el­látott evőeszköz és né­hány képeslap található. ★ Jean-Francois Renault­­tól, a L’Équipe szakíró­jától megtudtuk, hogy a francia cselgáncsozók a férfiak és a nők mező­nyében is teljes csapat­tal, tehát hét-hét csel­­gáncsozóval lépnek ta­tamira július 27-től. Az Európa-bajnok Traineau kisebb sérüléssel bajló­dott, de a rajtra már az emlékét is elfelejti. ★ Kedden elutazott Bar­celonába dr. Bodnár András, a Magyar Vízi­labda Szövetség elnöke és dr. Salamon Ferenc, a Nemzetközi vízilabda­szakbizottság tagja. Mindketten részt vesznek szerdán a FINA, a nem­zetközi szövetség soros ülésén.★ Az információs helyi­ségben már készen áll a dicsőségtábla. A szoba egyik oldalfalát teljesen betakarja. Sok fénykép és név számára van hely. De a csapattagok születés- és névnapjai­kat is megünneplik a já­tékok idején. Például Török Ferenc olimpiai bajnokot, az öttusázók vezetőjét augusztus 3-án. De köszöntik majd a Magdákat, az Annákat, a Mártákat is. ★ Lochmayer György, a csapat vezetője furcsa hírrel érkezett vissza a szokásos csapatvezetői értekezletről. Bejelen­tették ugyanis, hogy a repülőtéren az eddig díjmentesen használt kofferbulikért, kis kocsi­kért is fizetni kell. „Ez volt az utolsó díjmentes szolgáltatásuk” — mond­ta Lochmayer György találóan, némi iróniával. ★ Az olimpiai játékok miatt az 1991. végén be­vezetett biztonsági in­tézkedések hatására Barcelonában 30 száza­lékkal csökkent a bűnö­zés — jelentette a váro­si közbiztonsági hivatal. Sőt, a statisztikák sze­rint a kisebb bűncselek­mények száma egész Katalóniában csökkent. Háromszáznegyvenhat, főként japán újságíró egy sportpályát, vala­mint a reggelihez rizst követelt. A rendezők a reggeli menübe belevet­ték az ázsiaiak kedvenc eledelét, valamint egy futballpályát és egy röp­labdacsarnokot bocsá­tottak a rendelkezésük­re.★ A női tenisz világ­­ranglista hetedik helye­zettje, M. J. Fernandez a vártnál könnyebben épült fel sérüléséből, így pályára lép Barceloná­ban. A szintén amerikai Zina Garrison is játszik, annak ellenére, hogy kö­nyöksérülése még nem jött teljesen rendbe. ★ A világcsúcsnál jobb eredményt (160, 190) ért el az edzéseken Naim­ Süleymanoglu török súlyemelő. A barcelonai indulása előtt azt nyi­latkozta, hogy ugyanezt a teljesítményt az olim­pián is szeretné megis­mételni, s akkor bizto­san megveri a 60 kiló másik sztárját, a bolgár Peselovot. Csak emlé­keztetőül: Süleymanoglu az áprilisi szekszárdi EB-n összetettben 37.5 kilóval kevesebbet emelt. RÖVIDEN — Hogy készültek az olimpiára? — Egész pályafutásom alatt nem szerettem a túl­ságosan nagy készülődése­ket. Tehát az olimpia sem volt más, a szokott utun­kat jártuk. Futballoztunk elég sokat. Fejünkben szüntelenül az járt, hogy eredményeink alapján az aranyérmen kívül minden más csalódás lenne. — Megígérték az arany­érmet Rákosinak? — Nem tartoztunk az ígérgetők közé.. Mi, a csa­pat tagjai egymásnak ígér­tük, hogy győzünk. — Milyen volt az olim­pia hangulata? — Csodálatos. Olyan lég­kört valóban csak az olim­pia teremthet. Hihetetlenül lelkesítőleg hatottak ránk a más sportágbeliek sikerei. — Akadtak „rázós” mér­kőzések is? — Egy olimpián senki sem adja meg magát köny­­nyen. A legnehezebb a ro­mánok elleni játék volt. Turkuban Latisev bírásko­dott, aki közismerten nagy „barátunk” volt. Ütöttek­­vágtak, erre mi sem ma­radtunk adósak. Ez nem is csoda, hiszen Lóránt és Dalnoki is ott volt a vé­delemben. .. Latisev Ko­csis Sanyit állította ki... — Milyen volt akkor a foci és milyen most? — Erről én minek be­széljek? A mi generációnk — a szurkolókkal együtt — azt a futballt tartotta az igazi játéknak. A maiak pedig el sem tudják kép­zelni — vagy talán nem is akarják elhinni. Röviden: a futball akkor gyönyör­ködtetett, napjainkban pe­dig izgalmakkal szolgál. Akkor támadtunk, és min­denki győzni akart. Most mindenki védekezik, és senki nem akar kikapni. — Spanyol állampolgár lévén, véleménye szerint milyen lesz Barcelonában az olimpia? — Egy olimpiát nem le­het elrontani, az olimpia, úgy ahogy van, egy csoda. Egy nagy szépséghibája mindenképpen lesz: nin­csenek ott a magyar labda­rúgók. .. B. J. Gól : A spanyol h­olló A tornásznők levelet várnak otthonról, s így lesznek ezzel a többiek is. Az illető sportoló neve után a következő címet kell írni: 08028 Barcelona, Villa Olympika, Hungaryan Team. Levelek máris szép számmal érkeznek, élelmes autogramgyűjtők ugyanis korán megírták levelei­ket, a magyar csapat egyes kiválóságainak címez­ve. A borítékok a szálláshely főépületében kiala­kított információs helyiségben várják a címzet­teket. III. 201. ♦ 1992. július 22. Vihígbajn­okok fotelben Joggal bosszankodhat a svédek két klasszis asztali­­teniszezője Peter Karlsson és Thomas von Scheele. Je­lenleg ők védik a férfi páros világbajnoki címet, ám mégsem lehetnek ott Barcelonában. Mindennek — bár­milyen furcsa is — az az oka, hogy svédek. Az olimpiai kiírás szerint ugyanis egy országból három egyéni já­tékos utazhat, s legfeljebb két páros. Miután egyéniben Waldner, Persson és Appelgren is indulhat, s Waldner­­nek Appelgren, Perssonnak pedig Erik Lindh a párja, így Karlssonéknak marad a televízió előtti fotel...

Next