Nemzeti Sport, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-01 / 59. szám
IV. 59. ♦ 1993. március 1. Visszanéző a 17. fordulóra Szűcs Mihály: „Sajnálom a szurkolókat” „ Szerda óta óriási erőket és anyagiakat mozgattunk meg, hogy eleget tudjunk tenni az MLSZ egyébként értelmetlen döntésének — mondta Szűcs Mihály, a Békéscsaba elnöke. — Gépet, embert és anyagiakat nem kímélve takarítottuk a pályát, amit normális időben, ha lassabban is, de a természet a maga rendje, módja szerint megold. Csakhogy ilyen korán emberemlékezet óta nem kényszerítettek pályára csapatokat. A játékvezető döntését természetesen tudomásul vettük, ez szakmai kérdés egyébként is. De azt is tudni kell, hogy ezt a játékot a nézőkért játsszák. Egy rossz MLSZ-döntés tizenkétezer szurkolót idegesített. Sok ezer ember jogosan, dühöngött és követelte vissza a belépőjegy árát. Már hetekkel ezelőtt is látszott, hogy milyen erőfeszítést kíván ilyen körülmények között megrendezni a találkozót. Az MLSZ, a liga mégis, mondhatom diktatórikus módon követelte, hogy végrehajtsuk az utasítást, mondván: a válogatott játékosok játsszanak a japán túra előtt. De azt nem vették figyelembe, milyen plusz kiadásokkal, nézőbosszantással jár mindez, nem beszélve a legfontosabbról, a játékosok testi épségéről. Sajnálom a szurkolókat és borzalmas érzés, hogy ilyen megalázó helyzetbe hozták klubunkat. Fordulófalatok Csupán tizenöt mérkőzést játszottak le a tavaszi idényből, de már csak három csapat teljesítménye százszázalékos. A télen nagyon jól erősítő pécsiek a legjobb receptet választották harmatos őszi produkciójuk feledtetésére, sorozat nem nyernek. Az már most látszik, hogy a pécsiek igazolásai valóban erősítést jelentenek. Az újonc Csepel is jól kapta el a rajtot, a Ferencváros és az Újpest ellen hozta a maximális pontszámot, ami még akkor is dicséretes, ha a lilák ebben a szezonban nagyon halvány lilák. A Kispes is hibátlan eddig, de ez már egyre kevésbé meglepetés. Nagyon bentragadt viszont az ősszel nyolcadik helyen végzett Diósgyőr, kettőből kettőt vesztett. Zsinórban negyedik hazai mérkőzését vesztette el a Nyíregyháza, úgy, hogy még gólt sem tudott szerezni. A 11. fordulóban a Videoton- Waltham vitte el Szabolcsból a két pontot, aztán a Kispest, majd a Békéscsaba és a sorozat átnyúlt tavaszra is, mert szombaton a PMSC — először a klub történetében — győzött Nyíregyházán. A hazaiak négy és fél NB I-es szezonja során ilyen rossz otthoni szériát még akkor sem éltek át, amiko 1981-ben kiestek az első osztályból. A nyírségiek gólképtelensége is már elképesztő méreteket ölt, legutóbbi nyolc bajnoki mérkőzésükön mindössze egy találatot jegyezhettek. 730 perc alatt...★ Az NB I-es edzői gárda jelentős része még híján van a komoly tapasztalatoknak, csak kevesek tekinthetnek viszsza hosszabb múltra. Közéjük tartozik Verebes József és Csánk János, így kettejük szombati találkozója „rangadónak’’ számított. A két mester közös jellemzője, azon túl, hogy kitűnő szakemberek, olyan csapatoknál dolgoztak, amelyek korábban nem tündököltek, de irányításukkal csúcsra értek (kivétel: Verebes —Kispest). Kettejük párviadala az 1984—85-ös idényben kezdődött a Rába ETO—Eger mérkőzésekkel, Verebes szerzett előnyt (5-0, 2-2). 1987-től az MTK— Békéscsaba mérkőzéseken találkoztak, ekkor Verebes jelentősen elhúzott: négy győzelem, egy vereség. Aztán hat MTK—Vác mérkőzésen volt érdekelt a két mester, s Csank János megkezdte a felzárkózást: négy győzelem, két vereség. Az őszi Vác—Kispest rangadó újabb pontot „hozott" a váci szakvezető csapata 2-0- ás diadalával, mígnem a szombati váci győzelemmel egyenlített, hét-hét a sikerek aránya. (budai) Mozog a kispad Újpesten ? Dr. Kovács István: „Lépnünk kell” Lehet, hogy furcsán hangzik, de ha az újpesti vezetők — különösen Bene Ferenc — helyében lennék, akkor kukoricára térdepeltetném a szombaton Csepelen pályára lépett játékosokat, elsősorban a védőket. Sőt, elővenném az asztalfiából a hajdan iskolában használt vonalzót, és kormosokét osztogatnék nekik, méghozzá szép számmal. A lila-fehérek különösen az első félidőben játszottak gyengén. A csatárok csapnivalót nyújtottak, a védők szarvashibákat követtek el. A csepeli Váczi Dénes nem tartozik az ismeretlen játékosok közé, évek óta játszik az első osztályban. Köztudott róla, hogy félelmetes lövései vannak, és nagyszerűen fejel. Az is közismert, hogy szeret szögleteknél, beívelt szabadrúgásoknál a kapu előtt téblábolnii. A második csepeli gól előtt a lilák mégis úgy magára hagyták Dénest, mintha haragudnának rá. Váczi viszont nem vette zokon a magányt, hanem annak rendje és módja szerint befejelte csapatának második gólját Borsos kapujába. Sajnálom Bene Ferencet, mert nem érdemli meg, hogy játékosai semmibe vegyék taktikai elképzeléseit. Nem tartom valószínűnek, hogy ne készítette volna fel védőit Vácziból.Mint ahogy ezt a mérkőzés után nyilatkozta is: „Tudtuk, mire számíthatunk, megvolt az embere, mégis őrizetlenül maradt a gól előtt.” Azt már nem árulta el, hogy kinek kellett volna vigyázni Váczira. Ez a játék képéből nem derült ki. Azt hiszem, a fejekkel van baj a Megyeri úton. Közhely, de nem elég kivinni a szerelést a pályára, s talán az is kevésnek bizonyul, ha külföldi játékosokkal erősít egy csapat. Egy profi labdarúgónak kötelessége szívvel-lélekkel küzdeni azokért a színekért, melyekben játszik. Az UTE játékosaiból viszont szombaton délután különösen az első félidőben hiányzott a tűz, az elszántság. A játék második felében már pislákolt bennük némi küzdeni akarás, de ez az idő múlásával erőlködésbe fulladt. Nem tudták kihasználni azt az időszakot, amikor a Csepel a gyorsan bekapott gól után visszaesett. Aztán a hazaiak rendezték soraikat, tudatosan átengedték a területet az ellenfélnek, vigyáztak az eredményre. Az igazsághoz tartozik, hogy ez az Újpest jobb csapatnak látszik annál, mint amennyit produkál A tavaszi második vereség után, mint ahogy ilyenkor lenni szokott, szárnyra kelt a hír: Bene Ferenc alatt megrendült a kispad. Egyesek tudni vélik, hogy Tornyi, Garami vagy Dunai II. váltja fel Ferikét az edzői székben. Ezt megemlítettem dr. Kovács Istvánnak, a labdarúgószakosztály vezetőjének. — Mindenki abból indul ki, hogy sikerült „kiharcolnunk" ezt a két tavaszi rossz eredményt. Hétfőn reggel Bene Ferenc kilenc órára — a szokásnak megfelelően — meglátogatja az egyesület elnökét. Délben tizenkettőkor pedig játékosértekezletet tartunk. Hogy mi fog történni, azt még nem tudom, nem valószínű az edzőcsere, de valamit lépnünk kell. A felsorolt nevek tiszteletre méltóak, ám mi nem tárgyaltunk senkivel. Helyre kell tenni a fejeket az öltözőben. Hétfőn este többet tudok majd mondani. Ebben maradtunk. Boross Dezső Számháború, avagy ki kit csap be Szelet vetettünk és lehet, hogy vihart aratunk majd? A szurkolók és az olvasók jobb kiszolgálása érdekében arra kértük az edzőket, hogy a fordulók beharangozósához az összeállításoknál adják meg a játékosok mezszámát is. Ami azt illeti, ez nem aratott osztatlan sikert a mesterek körében és úgy látszik, hogy ezzel a kezdeményezéssel számháborút váltunk majd ki. Mert például szombaton Csepelen egészen más számozásban álltak fel a játékosok, mint ahogy azt a beharangozóban megkaptuk. A hazaiaknál például Tyukodi 2-es helyett 6-ossal, Váczi 8-as helyett 4-essel, Süveges 5-ös helyett 7-essel, Ács 6-os helyet 5-össel lépett a pályára. A 2-es számú mezt pedig az a Szabó viselte, akit nem ,is jelöltek az előzetes összeállításban. A liláknál már kevesebb volt a gound, hiszen csak Cantona és Rusu cserélt mezt a kezdés előtt. Egy kicsit érthetetlen ez az egész, hiszen naivitásnak tűnik az a gondolkodásmód, hogy az egyes mesterek nem ismerik a másik csapat játékosait. Sajnos, még mindig nem érdekük a tisztelt szakvezetőknek, hogy ők is kiszolgálják a közönséget. Mert azzal, hogy össze-vissza adják meg a számokat, főleg a szurkolókat csapják be. Ha a szurkolókat nem is, de az újságírókat ugyancsak dicséretes módon szolgálják ki Csepelen. A mérkőzés előtt közölték velünk, ha gondunk, bajunk van, vagy nem tudunk eldönteni egy-egy eseményt a pályán, akkor szóljunk, mert szünetben és a meccs végén szívesen visszajátsszák nekünk a vitatott cselekményt akár többször is. Így történt, hogy a pihenő alatt a két csepeli gólt többször is visszanéztük. Köszönet érte ... ködösítés MÉLTATLANKODOTT Martis Kuusela, a Kispest-Honvéd mestere, amikor tudomására jutott, hogy az MLSZ hozzájárult a BVSC-Dreher—Békéscsaba Magyar Kupa-mérkőzés elhalasztásához. Ennek hangot adott a Nemzeti Sport hasábjain is. Arra hivatkozott, hogy nem egyenlőeka feltételek, hiszen csapatának a rendkívül rossz talajon szerdán mérkőznie kellett a kupáért, míg a szombati ellenfél pihenhetett. A kipestiek méltatlankodása ezzel nem fejeződött be, szombaton a Szőnyi úton is a szerdai halasztást emlegették. Ahogy elkezdődött a találkozó, úgy tűnt, nem volt alaptalan az aggodalmuk, a BVSC egyenrangú ellenfélnek bizonyult a bajnokjelölttel szemben. Az idő múlásával viszont egyre magabiztosabb lett a vendégek játéka, és a második félidő alapján már arra gondolhatott a szemlélődő, hogy hétközben a Honvéd kért halasztást, és nem a vasutasgárda. A KISPEST DIKTÁLTA az iramot, a BVSC kapkodott a levegőért, és bizony akár öthat góllal is megterhelhette volna Kuusela csapata Vezér kapuját. A találkozó után a vendégek közül már senki sem emlegette a szerdát. Lehet, hogy a finn mester csupán taktikázott, amikor hétközi nyilatkozatában neheztelt az MLSZ-re. Elképzelhető, hogy így óhajtotta megvédeni magát, ha netalán csapata sikertelenül szerepel a Szőnyi úton. Nos, a szombati mérkőzés azt igazolta, Kuuselának nincs szüksége ilyen ködösítésre, ez a Kispest jó erőben van, időnként már látványos a játéka, joggal várományosa a bajnoki címnek. (lázár) MINI SÖRFŐZDE GYÁRTÁSA, FORGALMAZÁSA A gépsorokon a német tisztasági törvények betartásával készül az ízében is bajor jellegű sör. ÁRAINK EURÓPÁBAN A LEGOLCSÓBBAK! GYORS MEGTÉRÜLÉS! Referenciaüzem megtekinthető. A gépsor helyigénye 20—100 m2,2 hónapos szállítási határidő. KÉRJE ÍRÁSOS TÁJÉKOZTATÓNKAT! Söripari Vállalkozás Kft. Levélcím: 1103 Bp. X. ker. Kőér u. 13/a. Tel.: 06-60/17-396, 06-1 /112-7102. A SÖRIPARI VÁLLALKOZÁS GÉPSORA MINŐSÉG! NEMZETI SPORT 3 Azok a mások ők, maguk Elképesztő. Mutogatnak a futballvezetők. A hibást keveresik, és meg is találják a másikban, vagy a meglehetősen misztikusan kezelt MLSZ-ben, vagy ligában. Igen, igen, a főbűnös, minden rossz oka és eredője a szövetség, és az NB I-es liga. A szemetek, a mocskosak, a felelőtlenek, a... Elindították a bajnokságot akkor, amikor csak a vak nem látta, hogy nem lehet futballozni, és most itt az eredménye. A játékosok sártengerekben birkóznak egymással, mímelve a labdarúgást, tönkretéve a pályákat, milliós károkat okozva az egyesületeknek, feltéve persze, hogy egyáltalán engedélyezik-e a játékvezetők a meccseket. A Fradi négy napon belül kétszer is teljesen feleslegesen kerekedett útnak, Pécsett majd Békéscsabán is legfeljebb a város nevezetességeivel ismerkedhetett meg, a találkozók ugyanis elmaradtak. A mocskos, a szemét, a felelőtlen MLSZ és a liga miatt. Hát szabad ilyet? Hát vezetők az ilyenek? Nem és nem, ezeket az ingyenélőket léccel kellene kiverni a magyar futballból, sőt, az országból. Persze, nem lenne baj, ha a léc emlegetése, méginkább emelgetése előtt a tisztelt klubedzők, és főként klubvezetők átgondolnák, hogy kiket is szidnak valójában, merthogy a szemét, mocskos, felelőtlen MLSZ és liga nem más, mint ők maguk. A bajnokság februári kezdését nem külső erők kényszerítették a klubokra, hanem az egyesületi vezetők alkotta nagy tiszteletű liga döntött emigyen. Vagy már elfelejtik mindannyian, hogy a bajnokság kezdete előtt maga a liga főtitkára nyilatkozta lapunkban: „Mi vállaltuk el a februári kezdést." Ehhez képest most mindenki úgy csinál, mintha neki semmi köze sem lenne az egészhez. A Békéscsaba elnöke diktatórikus módszerekről beszél. Ugyan mi abban a diktatúra, hogy választhattak a február huszadiki és a március végi rajt között, és ők (igen ők, hiszen a csabaiak is tagjai a ligának) az előbbire voksoltak? Most persze, baj van. Dühösek a szurkolók. Valamit mondani kell nekik. Mennyivel egyszerűbb mutogatni az MLSZ-re, meg a ligára, mint elvállalni a felelősség rájuk eső részét. A magyar labdarúgásban valóban elképesztő állapotok uralkodnak, s ebben nem az időjárás a ludas, hanem a vezetők, ők hozzák a szabályokat, ők döntenek konkrét kérdésekben, és amikor baj van, ők mutogatnak másokra. Csakhogy, azok a mások ők, maguk! (borókai) Louis de Vries: „A győzelemből is lehet okulni...” Louis de Vries, a Kispest- Honvéd Kft. belga főtulajdonosa érthető örömmel, fülig érő szájjal fogadta a Szőnyi úti mérkőzés után a gratulációkat. Ezekben a kézszorításokban sok minden kifejezésre jutott, így például az, hogy kétségtelen fejlődés tapasztalható a kispesti gárda játékában, s a korábban aggályoskodók is kénytelenek elismerni, hogy a jelenlegi magyar futballnak még egy finn edzőtől is van mit tanulnia. Vagyis Kuusela kiválasztása mégsem volt De Vries úrék részéről melléfogás. A Kispest-Honvéd bajnokesélyessé lépett elő, de ebben nincs semmi újdonság, Csank János és Nyilasi Tibor is tett erre utaló nyilatkozatot a tavaszi szezon kezdete előtt. — Mi annak idején lépésről lépésre megfogalmaztuk az elképzeléseinket — mondja Louis de Vries. — Most még csak az út elején tartunk. A legjobban annak örültem a BVSC-Dreher ellen, hogy csapatunk önfeledten futballozott, és a lelátóról is jól érzékelhető volt, hogy milyen kedvvel, kitűnő erőállapotban játszott. — El kell ismerni, hogy egy profi módon gondolkodó csapat alapjait rakták le. — Mi egy ötemeletes, modern épületet képzeltünk magunk elé, de most még csak körülbelül az első szintig állnak a falak. Tudjuk, hogy korábban néhány sor téglát ferdébben raktunk, voltak kivitelezési hibák is, de ezekből megpróbálunk okulni. Szép fokozatosan közös nyelvet találtunk a labdarúgókkal is, s ma már nem kell magyarázni nekik, hogy a saját egzisztenciális érdekük a minél sikeresebb bajnoki szereplés, az, hogy a Kispest-Honvéd az ősszel indulhasson valamelyik európai kupaküzdelemben. A játékosoknak sem lehet mindegy, hogy a nevüket megismerik-e a nemzetközi futballéletben, vagy nem. Örülök a jó tavaszi rajtnak, de felesleges lenne tapsikolni, elhitetni magunkkal, hogy mostantól kezdve minden simán, gördülékenyen megy. Naponta kell felülbírálni a rossz lépéseinket, sőt, meg merem kockáztatni, egy-egy győzelemből is lehet okulni.