Nemzeti Sport, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-01 / 59. szám

IV. 59. ♦ 1993. március 1. Visszanéző a 17. fordulóra Szűcs Mihály: „Sajnálom a szurkolókat” „ Szerda óta óriási erő­ket és anyagiakat mozgattunk meg, hogy eleget tudjunk ten­ni az MLSZ egyébként értel­metlen döntésének — mond­ta Szűcs Mihály, a Békéscsa­ba elnöke. — Gépet, embert és anyagiakat nem kímélve takarítottuk a pályát, amit normális időben, ha lassabban is, de a természet a maga rendje, módja szerint megold. Csakhogy ilyen korán ember­­emlékezet óta nem kényszerí­tettek pályára csapatokat. A játékvezető döntését termé­szetesen tudomásul vettük, ez szakmai kérdés egyébként is. De azt is tudni kell, hogy ezt a játékot a nézőkért játsszák. Egy rossz MLSZ-döntés tizen­kétezer szurkolót idegesített. Sok ezer ember jogosan, dü­höngött és követelte vissza a belépőjegy árát. Már hetekkel ezelőtt is látszott, hogy mi­lyen erőfeszítés­t kíván ilyen körülmények között megren­dezni a találkozót. Az MLSZ, a liga mégis, mondhatom dik­tatórikus módon követelte, hogy végrehajtsuk az utasí­tást, mondván: a válogatott játékosok játsszanak a japán túra előtt. De azt nem vették figyelembe, milyen plusz ki­adásokkal, nézőbosszantással jár mindez, nem beszélve a legfontosabbról, a játékosok testi épségéről. Sajnálom a szurkolókat és borzalmas ér­zés, hogy ilyen megalázó hely­zetbe hozták klubunkat. Forduló­falatok Csupán tizenöt mér­kőzést játszottak le a tavaszi idényből, de már csak három csapat teljesítménye százszáza­lékos. A télen nagyon jól erősítő pécsiek a legjobb receptet válasz­tották harmatos őszi produkciójuk feledteté­­sére, sorozat nem nyer­nek. Az már most lát­szik, hogy a pécsiek iga­zolásai valóban erősí­tést jelentenek. Az újonc Csepel is jól kap­ta el a rajtot, a Ferenc­város és az Újpest el­len hozta a maximális pontszámot, ami még akkor is dicséretes, ha a lilák ebben a szezon­ban nagyon halvány li­lák. A Kispes is hibát­lan eddig, de ez már egyre kevésbé meglepe­tés. Nagyon bentragadt viszont az ősszel nyol­cadik helyen végzett Diósgyőr, kettőből ket­tőt vesztett.­­ Zsinórban negyedik hazai mérkőzését vesz­tette el a Nyíregyháza, úgy, hogy még gólt sem tudott szerezni. A 11. fordulóban a Videoton- Walth­am vitte el Sza­bolcsból a két pontot, aztán a Kispest, majd a Békéscsaba és a soro­zat átnyúlt tavaszra is, mert szombaton a PMSC — először a klub törté­netében — győzött Nyír­egyházán. A hazaiak négy és fél NB I-es sze­zonja során ilyen rossz otthoni szériát még ak­kor sem éltek át, ami­­ko 1981-ben kiestek az első osztályból. A nyír­ségiek gólképtelensége is már elképesztő mére­teket ölt, legutóbbi nyolc bajnoki mérkőzésükön mindössze egy találatot jegyezhettek. 730 perc alatt...★ Az NB I-es edzői gár­da jelentős része még híján van a komoly ta­pasztalatoknak, csak ke­vesek tekinthetnek visz­­sza hosszabb múltra. Közéjük tartozik Vere­bes József és Csánk Já­nos, így kettejük szom­bati találkozója „rang­adónak’’ számított. A két mester közös jellemzője, azon túl, hogy kitűnő szakemberek, olyan csa­patoknál dolgoztak, ame­lyek korábban nem tün­dököltek, de irányítá­sukkal csúcsra értek (kivétel: Verebes —Kis­pest). Kettejük párvia­dala az 1984—85-ös idényben kezdődött a Rába ETO—Eger mér­kőzésekkel, Verebes szerzett előnyt (5-0, 2-2). 1987-től az MTK— Békéscsaba mérkőzése­ken találkoztak, ekkor Verebes jelentősen el­húzott: négy győzelem, egy vereség. Aztán hat MTK—Vác mérkőzésen volt érdekelt a két mes­ter, s Csank János meg­kezdte a felzárkózást: négy győzelem, két ve­reség. Az őszi Vác—Kis­pest rangadó újabb pon­tot „hozott" a váci szakvezető csapata 2-0- ás diadalával, mígnem a szombati váci győzelem­mel egyenlített, hét-hét a sikerek aránya. (budai) Mozog a kispad Újpesten ? Dr. Kovács István: „Lépnünk kell” Lehet, hogy furcsán hang­zik, de ha az újpesti vezetők — különösen Bene Ferenc — helyében lennék, akkor kuko­ricára térdepeltetném a szom­baton Csepelen pályára lépett játékosokat, elsősorban a vé­dőket. Sőt, elővenném az asz­­talfiából a hajdan iskolában használt vonalzót, és kormo­sokét osztogatnék nekik, még­hozzá szép számmal. A lila-fehérek különösen az első félidőben játszottak gyen­gén. A csatárok csapnivalót nyújtottak, a védők szarvashi­bákat követtek el. A csepeli Váczi Dénes nem tartozik az ismeretlen játéko­sok közé, évek óta játszik az első osztályban. Köztudott ró­la, hogy félelmetes lövései vannak, és nagyszerűen fejel. Az is közismert, hogy szeret szögleteknél, beívelt szabadrú­gásoknál a kapu előtt téblá­­bolnii. A második csepeli gól előtt a lilák mégis úgy magá­ra hagyták Dénest, mintha ha­ragudnának rá. Váczi viszont nem vette zokon a magányt, hanem annak rendje és mód­ja szerint befejelte csapatának második gólját Borsos kapujá­ba. Sajnálom Bene Ferencet, mert nem érdemli meg, hogy játékosai semmibe vegyék tak­tikai elképzeléseit. Nem tar­tom valószínűnek, hogy ne ké­szítette volna fel védőit Váczi­­ból.­­M­int ahogy ezt a mérkő­zés u­tán nyilatkozta is: „Tud­tuk, mire számíthatunk, meg­volt az embere, mégis őrizetle­nül maradt a gól előtt.” Azt már nem árulta el, hogy ki­nek kellett volna vigyázni Vá­­czira. Ez a játék képéből nem derült ki. Azt hiszem, a fejekkel van baj a Megyeri úton. Közhely, de nem elég kivinni a szere­lést a pályára, s talán az is kevésnek bizonyul, ha külföldi játékosokkal erősít egy csapat. Egy profi labdarúgónak köte­lessége szívvel-lélekkel küzde­ni azokért a színekért, me­lyekben játszik. Az UTE játé­kosaiból viszont szombaton délután különösen az első fél­időben hiányzott a tűz, az el­szántság. A játék második fe­lében már pislákolt bennük némi küzdeni akarás, de ez az idő múlásával erőlködésbe fulladt. Nem tudták kihasz­nálni azt az időszakot, amikor a Csepel a gyorsan bekapott gól után visszaesett. Aztán a hazaiak rendezték soraikat, tudatosan átengedték a terü­letet az ellenfélnek, vigyáztak az eredményre. Az igazsághoz tartozik, hogy ez az Újpest jobb csapatnak látszik annál, mint amennyit produkál­ A tavaszi második vereség után, mint ahogy ilyenkor len­ni szokott, szárnyra kelt a hír: Bene Ferenc alatt megrendült a kispad. Egyesek tudni vélik, hogy Tornyi, Garami vagy Dunai II. váltja fel Ferikét az edzői székben. Ezt megemlítettem dr. Ko­vács Istvánnak, a labdarúgó­­szakosztály vezetőjének. — Mindenki abból indul ki, hogy sikerült „kiharcolnunk" ezt a két tavaszi rossz ered­ményt. Hétfőn reggel Bene Ferenc kilenc órára — a szokásnak megfelelően — meglátogatja az egye­sület elnökét. Délben ti­zenkettőkor pedig játékosérte­kezletet tartunk. Hogy mi fog történni, azt még nem tudom, nem valószínű az edzőcsere, de valamit lépnünk kell. A felso­rolt nevek tiszteletre méltóak, ám mi nem tárgyaltunk senki­vel. Helyre kell tenni a feje­ket az öltözőben. Hétfőn este többet tudok majd mondani. Ebben maradtunk. Boross Dezső Számháború, avagy ki kit csap be S­zelet vetettünk és le­het, hogy vihart ara­tunk majd? A szur­kolók és az olvasók jobb kiszolgálása érdekében ar­ra kértük az edzőket, hogy a fordulók beharangozósá­­hoz az összeállításoknál ad­ják meg a játékosok mez­számát is. Ami azt illeti, ez nem aratott osztatlan si­kert a mesterek körében és úgy látszik, hogy ezzel a kezdeményezéssel számhá­borút váltunk majd ki. Mert például szombaton Csepelen egészen más szá­mozásban álltak fel a játé­kosok, mint ahogy azt a be­­harangozóban megkaptuk. A hazaiaknál például Tyu­­kodi 2-es helyett 6-ossal, Váczi 8-as helyett 4-essel, Süveges 5-ös helyett 7-es­sel, Ács 6-os helyet 5-össel lépett a pályára. A 2-es számú mezt pedig az a Sza­bó viselte, akit nem ,is je­löltek az előzetes összeállí­tásban. A liláknál már kevesebb volt a gound, hiszen csak Cantona és Rusu cserélt mezt a kezdés előtt. Egy kicsit érthetetlen ez az egész, hiszen naivitás­nak tűnik az a gondolko­dásmód, hogy az egyes mes­terek nem ismerik a másik csapat játékosait. Sajnos, még mindig nem érdekük a tisztelt szakvezetőknek, hogy ők is kiszolgálják a közönséget. Mert azzal, hogy össze-vissza adják meg a számokat, főleg a szurkolókat csapják be. Ha a szurkolókat nem is, de az újságírókat ugyan­csak dicséretes módon szol­gálják ki Csepelen. A mér­kőzés előtt közölték velünk, ha gondunk, bajunk van, vagy nem tudunk eldönteni egy-egy eseményt a pályán, akkor szóljunk, mert szü­netben és a meccs végén szívesen visszajátsszák ne­künk a vitatott cselekményt akár többször is. Így tör­tént, hogy a pihenő alatt a két csepeli gólt többször is visszanéztük. Köszönet ér­te ... ködösítés MÉLTATLANKODOTT Mart­is Kuusela, a Kispest-Honvéd mestere, amikor tudomására jutott, hogy az MLSZ hozzájá­rult a BVSC-Dreher—Békés­csaba Magyar Kupa-mérkőzés elhalasztásához. Ennek han­got adott a Nemzeti Sport ha­sábjain is. Arra hivatkozott, hogy nem egyenlőek­­a feltéte­lek, hiszen csapatának a rend­kívül rossz talajon szerdán mérkőznie kellett a kupáért, míg a szombati ellenfél pihen­hetett. A kipestiek méltatlankodása ezzel nem fejeződött be, szom­baton a Szőnyi úton is a szer­dai halasztást emlegették. Ahogy elkezdődött a találkozó, úgy tűnt, nem volt alaptalan az aggodalmuk, a BVSC egyen­rangú ellenfélnek bizonyult a bajnokjelölttel szemben. Az idő múlásával viszont egyre magabiztosabb lett a vendégek játéka, és a második félidő alapján már arra gondolhatott a szemlélődő, hogy hétközben a Honvéd kért halasztást, és nem a vasutasgárda. A KISPEST DIKTÁLTA az iramot, a BVSC kapkodott a levegőért, és bizony akár öt­hat góllal is megterhelhette volna Kuusela csapata Vezér kapuját. A találkozó után a vendégek közül már senki sem emlegette a szerdát. Lehet, hogy a finn mester csupán taktikázott, amikor hét­közi nyilatkozatában nehez­telt az MLSZ-re. Elképzelhető, hogy így óhajtotta megvédeni magát, ha netalán csapata si­kertelenül szerepel a Szőnyi úton. Nos, a szombati mérkő­zés azt igazolta, Kuuselának nincs szüksége ilyen ködösí­tésre, ez a Kispest jó erőben van, időnként már látványos a játéka, joggal várományosa a bajnoki címnek. (lázár) MINI SÖRFŐZDE GYÁRTÁSA, FORGALMAZÁSA A gépsorokon a német tisztasági törvények betartásával készül az ízében is bajor jellegű sör. ÁRAINK EURÓPÁBAN A LEGOLCSÓBBAK! GYORS MEGTÉRÜLÉS! Referenciaüzem megtekinthető. A gépsor helyigénye 20—100 m2,2 hónapos szállítási határidő. KÉRJE ÍRÁSOS TÁJÉKOZTATÓNKAT! Söripari Vállalkozás Kft. Levélcím: 1103 Bp. X. ker. Kőér u. 13/a. Tel.: 06-60/17-396, 06-1 /112-7102. A SÖRIPARI­­ VÁLLALKOZÁS GÉPSORA MINŐSÉG! NEMZETI SPORT 3 Azok a mások ők, maguk E­lképesztő. Mutogatnak a futballvezetők. A hibást keve­­resik, és meg is találják a másikban, vagy a meglehe­tősen misztikusan kezelt MLSZ-ben, vagy ligában. Igen, igen, a főbűnös, minden rossz oka és eredője a szövetség, és az NB I-es liga. A szemetek, a mocskosak, a felelőtlenek, a... Elindították a bajnokságot akkor, amikor csak a vak nem lát­ta, hogy nem lehet futballozni, és most itt az eredménye. A já­tékosok sártengerekben birkóznak egymással, mímelve a lab­darúgást, tönkretéve a pályákat, milliós károkat okozva az egyesületeknek, feltéve persze, hogy egyáltalán engedélyezik-e a játékvezetők a meccseket. A Fradi négy napon belül kétszer is teljesen feleslegesen kerekedett útnak, Pécsett majd Békés­csabán is legfeljebb a város nevezetességeivel ismerkedhetett meg, a találkozók ugyanis elmaradtak. A mocskos, a szemét, a felelőtlen MLSZ és a liga miatt. Hát szabad ilyet? Hát ve­zetők az ilyenek? Nem és nem, ezeket az ingyenélőket léccel kellene kiverni a magyar futballból, sőt, az országból. Persze, nem lenne baj, ha a léc emlegetése, méginkább emel­­getése előtt a tisztelt klubedzők, és főként klubvezetők átgon­dolnák, hogy kiket is szidnak valójában, merthogy a szemét, mocskos, felelőtlen MLSZ és liga nem más, mint ők maguk. A bajnokság februári kezdését nem külső erők kényszerítet­ték a klubokra, hanem az egyesületi vezetők alkotta nagy tisz­teletű liga döntött emigyen. Vagy már elfelejtik mindannyian, hogy a bajnokság kezdete előtt maga a liga főtitkára nyilat­kozta lapunkban: „Mi vállaltuk el a februári kezdést." Ehhez képest most mindenki úgy csinál, mintha neki semmi köze sem lenne az egészhez. A Békéscsaba elnöke diktatórikus mód­szerekről beszél. Ugyan mi abban a diktatúra, hogy választ­hattak a február huszadiki és a március végi rajt között, és ők (igen ők, hiszen a csabaiak is tagjai a ligának) az előbbire voksoltak? Most persze, baj van. Dühösek a szurkolók. Valamit mon­dani kell nekik. Mennyivel egyszerűbb mutogatni az MLSZ-re, meg a ligára, mint elvállalni a felelősség rájuk eső részét. A magyar labdarúgásban valóban elképesztő állapotok ural­kodnak, s ebben nem az időjárás a ludas, hanem a vezetők, ők hozzák a szabályokat, ők­ döntenek konkrét kérdésekben, és amikor baj van, ők mutogatnak másokra. Csakhogy, azok a mások ők, maguk! (borókai) Louis de Vries: „A győzelemből is lehet okulni...” Louis de Vries, a Kispest- Honvéd Kft. belga főtulajdo­nosa érthető örömmel, fülig érő szájjal fogadta a Szőnyi úti mérkőzés után a gratulá­ciókat. Ezekben a kézszorítá­sokban sok minden kifejezésre jutott, így például az, hogy kétségtelen fejlődés tapasztal­ható a kispesti gárda játéká­ban, s a korábban aggályos­­kodók is kénytelenek elismer­ni, hogy a jelenlegi magyar futballnak még egy finn edző­től is van mit tanulnia. Vagy­is Kuusela kiválasztása még­sem volt De Vries úrék ré­széről melléfogás. A Kispest-Honvéd bajnok­esélyessé lépett elő, de eb­ben nincs semmi újdonság, Csank János és Nyilasi Tibor is tett erre utaló nyilatkoza­tot a tavaszi szezon kezdete előtt. — Mi annak idején lépés­ről lépésre megfogalmaztuk az elképzeléseinket — mondja Louis de Vries. — Most még csak az út elején tartunk. A legjobban annak örültem a BVSC-Dreher ellen, hogy csa­patunk önfeledten futballozott, és a lelátóról is jól érzékelhe­tő volt, hogy milyen kedvvel, kitűnő erőállapotban játszott. — El kell ismerni, hogy egy profi módon gondolkodó csa­pat alapjait rakták le. — Mi egy ötemeletes, mo­dern épületet képzeltünk ma­gunk elé, de most még csak körülbelül az első szintig áll­nak a falak. Tudjuk, hogy ko­rábban néhány sor téglát fer­débben raktunk, voltak kivi­telezési hibák is, de ezekből megpróbálunk okulni. Szép fokozatosan közös nyelvet ta­láltunk a labdarúgókkal is, s ma már nem kell magyaráz­ni nekik, hogy a saját egzisz­tenciális érdekük a minél si­keresebb bajnoki szereplés, az, hogy a Kispest-Honvéd az ősszel indulhasson valamelyik európai kupaküzdelemben. A játékosoknak sem lehet mind­egy, hogy a nevüket megis­merik-e a nemzetközi futball­­életben, vagy nem. Örülök a jó tavaszi rajtnak, de felesle­ges lenne tapsikolni, elhitetni magunkkal, hogy mostantól kezdve minden simán, gördü­lékenyen megy. Naponta kell felülbírálni a rossz lépésein­ket, sőt, meg merem kockáz­tatni, egy-egy győzelemből is lehet okulni.

Next