Nemzeti Sport, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-01 / 59. szám
4 NEMZETI SPORT Visszanéző a 17. fordulóra Puhl ismét remekelt Mint egy utazó nagykövet: tegnapelőtt Glasgow, tegnap Doha, Ana Mar deil Praha, holnap Párizs, holnapután Liszszabon ... Puhl Sándor, a magyar FIFA-bíró, befutott. Egyre-másra kapja a nehéz feladatokat. Akik szerdán késő éjjel nem tudtak aludni, és a televízión a DSF égi csatornára kapcsoltak, azok egyenesben láthatták a dél-amerikai bajnok Argentína és az Európa-bajnok Dánia összecsapását Mar del Platéból. A tragikus körülmények között elhunyt volt UEFA-elnök, Artamio Franchi emlékére kiírt kupáért. A mérkőzést Puhl Sándor vezette, méghozzá kifogástalanul, nagyvonalúan. — Puhl úr, gratulálunk az újabb sikeres szerepléséhez. — Köszönöm, szerencsére ezen is túl vagyok. —• Milyen volt az út? — Párizson keresztül repültünk, s miután megérkeztünk Buenos Airesbe,akkor derült ki, hogy a mérkőzés Mar dal Platóban lesz, abban a stadionban, ahol a magyar válogatott a hetvennyolcas világbajnokságon az olaszok ellen játszott. Tehát tovább kellett utaznunk. Aztán az első szállodában kiderült, hogy ott laknak a dánok, azért egymásik hotelba kellett költöznünk. — A fogadtatás ...? — Első osztályú volt. A pályára együtt mentünk ki, Artemio Franchi fiával, aki magával hozta a kupát. A stadionba érve egy kis meglepetés ért. Formaruhában mentünk megnézni a gyepszőnyeget. A zsúfolásig megtelt nézőtér óriási füttykoncerttel fogadott bennünket. A szurkolók azt hitték, hogy mi vagyunk a dán játékosok. Amikor a hangosbemondó közölte, hogya magyar bírák vannak a pályán, megváltozott a hangulat, és hatalmas tapssal köszöntöttek bennünket. — Bent a pályán, hogyan tetszett a mérkőzés? — Feledhetetlen, nagyszerű élmény volt. Bár nem mondanám, hogy könnyedén vezettem le ezt a találkozót. Nagy volt a tét, mind a két csapat presztízskérdést csinált a játékból és az eredményből is. — Maradona eleinte sokat rakoncátlankodott. — Az első tíz percben, de aztán közöltem vele, hogy ő egy óriási játékos, és ezért inkább a játékkal törődjön. Használt a fejmosás, mert beállt a sorba, ugyanúgy, mint a többiek. Pedig az argentin játékosok eleinte nagyon „kóstolgattak’, rám akarták kényszeríteni akaratukat, sokat színészkedtek. Különösen Caniggia. Végül sikerült „legyőznöm” őket, és a nagyjelenettek helyett inkább futballoztak. — Mi történt a mérkőzés végén? — Maradona odajött, megköszönte a működésemet. A közönség nagy tapssal búcsúztatott. A dánok pedig tudtomra adták, hogy nagyon elégedettek voltak, mert egyenlő feltételeket biztosítottunk nekik a mérkőzés folyamán. Egyszóval, szinte mindenki gratulált. (borosa) ÉRTHETETLEN ÉRDEKTELENSÉG Vácott futballt játszanak Megmondom Sifi voltam, amikor megérkeztem a váci stadionba. Igen, csalódott, mert azt gondoltam, nagyon sokan akarják majd látni a mérkőzést, de szó sem volt ilyesmiről. Pedig ez a váci együttes sokkal, de sokkal több nézőt érdemelne. Csank János együttese már régóta igyekszik kiszolgálni a szurkolótáborát. A kiszolgálás — akár a csapat — egyre jobb és jobb. Vácott manapság jó futballt lát az, aki veszi a fáradságot és kilátogat a stadionba. Nem volt ez másképpen a Rába elleni találkozón sem. Igaz, a kezdés után pár percig zavarodottság látszott a csapaton, de mint kiderült, ez annak volt tulajdonítható, hogy Nagy Tibiék kissé hosszasabban mérték fel a pálya talaját. Aztán amikor ezt megtették, beindult a gépezet. Nem játszik semmi újat a váci csapat, ott folytatja, ahol az ősszel abbahagyta, tehát a játékosok tudatosan mellőzve a könnyelműsködést, nagy összhangban teszik a dolgukat. Világosan látható a Vác szerkezeti felépítése, a csapatrészekben a „prímások” személye, akik a biztosítékai az eredményes játéknak. A Rába elleni sél Nagy a védelemben, Simon a középpályán hozta azt a formát, amelyre az együttesnek szüksége van a győzelemhez. Nagy Tibi indítja az akciókat, Simon a folytatás, a befejezés pedig Répási és Füle feladata. Természetesen szükség van a többiekre is, hiszen nélkülük semmit sem érne az egész, ám az ő játékuk elsősorban attól függ, hogy az előbb említettek mire képesek az adott mérkőzésen. A szombati kilencven percből az első félidőben harminc percig, a másodikban közel húsz percig az történt, amit a váciak akartak. Egyértelmű volt, hogy a váci játékosok jobb képességűek győri társaiknál, és ezt bizonyították is. A győzelmük ennek köszönhető, mert a Verebes vezette társaság fizikálisan egyenrangú ellenfél volt, de játékban már nem. Simont képtelenek voltak tartani és Répási, valamint Füle is időnként megoldhatatlan feladat elé állította Lakost és Feketét. Ha pusztán *"" néznék, azt mondhatnánk: nehéz győzelmet csikart ki a hazai együttes. A valóságban viszont nem erről volt szó. A váciak végig kézben tartották a találkozót, még akkor sem volt nagy gond, amikor Simon kivált a játékból, mert a társak nem átallanak „kúsznimászni”, ha éppen arra van szükség. A győriek becsületesen játszották végig a találkozót, ám a mutatott játék egy Vác legyőzésére vagy a pontszerzésre még kevés. De látható, hogy sokkal több van bennük. (zombori) Csertői ezúttal kemény ellenfeleket kapott a váci Nagy Tibor és Szalai személyében (Makó Éva felvétele) Az első rossz nap az utolsó is ? Tavasszal mindig élesebb... A Veszprém is „ludas" volt Az angyalföldi szakosztályvezetés jóvoltából amolyan kulturált, felnőtt módon találkozott a Fáy utcában csapat és közönsége. Az idény első hazai mérkőzése alkalmával a hangosbeszélőn keresztül közvetlen hangú, lelkesítő köszöntővel indítottak. Aztán régi és mai Vasas labdarúgók jutalmazásával folytatódott a program. A szurkoló — sokéves szünet után — ismét kézbe vehette a Vasas Krónikát, a piros-kékek házi kiadványát, a sajtó külön is üdvözölt képviselői pedig „európai” figyelmességben részesültek... Nem túlzás ezek után azt állítani, hogy a mérkőzés ilyen bevezetés után, általános jó hangulatban kezdődött. Ahogy azonban a figyelem fokozatosan a lényegre, a Vasas-Smirnoff és a Veszprém LC küzdelmére, azaz a futballra terelődött, egyre inkább csökkent az ünnepi hangulat. Az angyalföldi szurkolók mind többet bosszankodtak, mert ahogy múlt az idő, egyre inkább az derült ki: csapatuknak egyszerűen nem megy... Félreértés ne essék: nem arról volt szó, hogy netán Genzwein doktor legénysége lebecsülte, a legcsekélyebb mértékben ,is félvállról vette volna ellenfelét. (Egyébként úgy tűnik ez bárki számára is veszélyes lehet a Veszprémmel szemben!) Nem volt baj a Vasas akarásával, küzdőszellemével, ilyen tekintetben jobb érdemjegyek illetik a csapat tagjait. Játéktudásban azonban — ezt felelősséggel állíthatjuk — több Vasas-játékos jó ha ötven százalékát hozta annak, amit bizonyítottan tud, amit ősszel sorozatban képes volt teljesíteni. A több gyenge osztályzat tehát ide vezethető vissza. Persze, hogy így alakultak a dolgok, abban a Veszprém nagymértékben „ludas”. A hazai játékosokat a pályán alighanem ugyanúgy meglepte a vendégek tudatos, érett játéka, mint a legtöbb külső szemlélőt. Az ámulatból aztán Gensicsék nem engedték felocsúdni őket. Egy szó mint száz, a várakozáson felüli játékkal kirukkoló vendégcsapattal szemben a Vasasnak ezúttal semmi nem sikerült. Az angyalföldieknek volt egy rossz napjuk. Az augusztusi rajt óta talán az első, de a pénteken látottak alapján félő, hogy nem az utolsó... A bajnokság végéig azonban még tizenhárom forduló van hátra. Túl korai lenne tehát messzemenő következtetésekig eljutni a végfejleményeket illetően. Azt a tanulságot azonban máris levonhatjuk, hogy — a régi futballigazságnak megfelelően — tavasszal mindig élesebb. Menetelők és menekülők számára egyaránt ... Dobozy László IV. 59. ♦ 1993. március 1. Belenyugodtak a megváltoztathatatlanba? A hét végi téli-tavaszi fordulóban több meglepő eredmény született, így például váratlanul érhette a szurkolókat az Újpesten pontot szerző Nyíregyházi FC hazai veresége is. Vad játékvezető hármas sípszava után, szomorúan indult haza a 90 perccel korábban, még reménykedő, szépszámú publikum, amely végigdideregte a találkozót. Dideregtek, írom, mert a nézők nem tudtak tűzbe jönni a nyírségi játékosok teljesítménye láttán. Négypontos mérkőzésről beszéltek egész héten szerte a megyében, így várták a szurkolók a Pécs elleni találkozót. A Nyíregyházánakkötelező nyernie, mondták. Emlegették az őszi pécsitalálkozót is, amelyen a szabolcsi játékosok balszerencsés körülmények között maradtak alul. Nos, a szombati, kilencven perc a pécsieknek örömet, míg a hazaiaknak csalódást okozott. A vendég egy árnyalattal jobb volt, győzelméhez mégis kellett az idegesen, futballozó Nyíregyháza ... Egy olyan, csapat, amely hű maradt rossz hagyományához, ahhoz, hogy az 1992—93-as bajnokság eddigi tizenhét mérkőzése közül tizenegy (!) alkalommal gólképtelennek bizonyult. Nyíregyháza jelenleg az utolsó helyen áll az NB I élvonalában.. Az előtte lévő Veszprém i is három, ponttal megelőzi. Helyzete kritikus, és úgy tűnik, Burcsa Győző nem tud csodákat művelni. Talán, ha ő is beállhatna játékosai közé... Nyíregyháza mindig elismert volt rendkívül lelkes ,közönségéről, szurkolóit mindenütt jó példaként emlegették. Most — ki tudja mitért — kezdettől fogva elmaradt a várt lelkesítő hang. Az élvonal újoncai gyámoltalanul, megszeppenve kergettéka sáros labdát. A stadion olyan képet mutatott, mintha csapat és közönsége belenyugodott volna a megváltoztathatatlanba. (kovács) Tieber László a csatártehetségekről Labdarúgóberkekben ismerős Tieber László neve, mivel a Videotonban tizenkét évet, a Siófokban ötöt szerepelt, miközben tagja volt a magyar válogatottnak is. Az egykori gólerős, ördöngősen cselező csatár természetesen, mint mindig, ezúttal is ott volt a Sóstói stadionban, és a szomszédvárak rangadója után tőle kértünk véleményt. — A hazai együttesben Vadász Imrével, a Siófokban Olajos Sanyival még együtt játszottam — mondta Tieber László. — Érthető, hogy mindig nosztalgiázok a két csapat találkozóján. — Hogy tetszettek a fiatal csatárok? — Pálfi igazolta tehetségét, jól érzi a kaput, jó rúgótechnikával rendelkezik. Vigyázni kell terhelésével,nagyon is egyetértettem Hartyáni Gáborral, amikor lecserélte. Horváth sokat fejlődött, nehéz semlegesíteni, nem csak kapura veszélyes, hanem jó átadásokat is ad. Takács a magyar mezőny egyik leggyorsabb csatára. Technikás, remekül cselez, ezúttal profi gólt lőtt. A másik oldalon már szürkébbek voltak a csatárok, Kirchmayer beállításával sokat javult a Siófok támadójátéka. Komán csak egy pillanatra villantotta fel tehetségét. — Mit vár a két együttestől a bajnokságban? — A Videoton-Walthamot a harmadik-negyedik helyre tippelem, tele van ez a csapat tehetségekkel, és jövőre még többre is képes lesz. A Siófok jelenlegi helyzeténél többre hivatott. Most a veszélyes zónában tanyázik, dea bajnokság végére feljut a középmezőnybe. Nem lesznek kiesési gondjai. (székelyhídi) 4 Ei®íll?^ I Faanyagok széles I választékával várjuk I tisztelt vásárlóinkat I telepeinken, az ország 18 pontján. Megbízható kiszolgálással I minőségi fenyő, I lombos és lemezipari I termékeket kínálunk " nagy- és kiskereskedelmi tevékenység keretében. Vevőszolgálatunk készséggel ad felvilágosítást. Cím: ÉRDÉRT VÁLLALAT 1054 Budapest V. ker., Akadémia u. 3. sz. ^ Telefon: 112-7209, 132-9770. y I Telex: 22-5722. Telefax: 132-7762. ■ I 2035B