Nemzeti Sport, 1994. június (5. évfolyam, 147-176. szám)

1994-06-01 / 147. szám

V. 147. • 1994. június 1. gy Azt hitték, itt a Kánaán Nem annyira rossz, hndiv rip íq npzzi­ki NIUI|y N­V 19 HC(6i­fcUlXe © Zombori Sándor | Gondolom, sokan hallották már, hogy a Magyar Televízió nem közvetíti a holland-magyar barátságos válogatott lab­darúgó-mérkőzést. Kérem, ide jutottunk. Úgy látszik, egyesek azt gondolják, meg kell kímélni a magyar szurkolókat attól a látványtól, attól az izgalomtól, amely a hollandok elleni kilencven perc idején vár rájuk. Én viszont azt hiszem-remélem, több millió, velem hason­lóan gondolkodóval egyetemben -, hogy ez a magyar lab­darúgó-válogatott azért nem annyira rossz, hogy ne is nézzük! De mi van a közvetítés elmaradásának a hátterében? A kérdésre a választ a televízió sportosztályának veze­tőjétől, Vitray Tamástól kértem: - Ha leegyszerűsítjük a dolgot, akkor azt kell mondanom, hogy azért nem közvetítjük a találkozót, mert olyan nagy közvetítési díjat kérnek, amit nem tudunk és nem is akarunk megfizetni. - Felejtsük el ezúttal az egyszerűséget, mert azt szeretném, ha a labdarúgást szeretők nagy tábora tisztán látna ebben a kérdésben! - Közismert, hogy az MLSZ eladta a váloga­tott mérkőzések közvetítési jogát az IMÁM nevű cégnek. Nos, ez továbbadta az UFA nevet viselő német társaságnak Nekünk vele kellett volna tárgyalnunk a mérkőzés ügyében, ám közben, amúgy hátulról, belépett egy magyar cég, és megvásárolta a jogot. Ezután kerestek meg bennünket a képviselői, és tették meg az ajánlatukat, amelyet nem lehetett elfogadni. + Melyik ez a cég, és mekkora az ajánlat? - Nem óhajtok beszélni a cégről, az ajánlatról pedig csak annyit, hogy akkora összegért mi három ilyen barátságos nemzetközi mérkőzést szoktunk közvetíteni. + Nincs szándékomban megsértem az ismeretlen cég vezetőit, de nekem elég dilettánsnak tűnik a módszerük.­­ Én nem minősíteném őket, csupán annyit mondanék, hogy valószínűleg nincsenek tisztában azzal, hogy milyen formában szokás ilyen kérdésben tárgyalni. Az az érzésem, hogy kétszeres áron vásárolták meg a jogot, s azt haszonnal szeretnék továbbadni. + Mi a gyakorlat az ilyen tárgyalásnál? - Olyan ez, mint az arab piac... Az árak a fellegekből indul­nak, megy az alkudozás, majd végül az esetek nagy száza­lékában megállapodást kötnek. + A holland-magyar esetében már lezárták a tárgyalá­sokat? -A mi részünkről igen. Persze, ha a cég mégis úgy dönt, hogy számunkra elfogadható áron adja a jogot, akkor talán... Nem is tudom, mit mondjak. Tulajdonképpen fel vagyok háborodva. Elsősorban az MLSZ vezetőségére haragszom, amiért nagy valószínűséggel aprópénzért adta el a válogatott mérkőzéseket. Persze, az IMÁM sem érdemel köszönetet, de nyilvánvalóan jól járt. No meg az UFA is. A „fantom" magyar cég viszont, azt hiszem, nagy bakot lőtt... Uraim! Az lenne a legjobb megoldás, ha gyorsan felkeres­nék Vitray Tamást, és megegyeznének. Önök is el­járnának, és mi is boldogok lehetnénk. Hogy ebben az esetben komoly veszteség érné önöket? Meglehet, de még mindig abban járnának, mintha a nyakukon maradna a közvetítés joga... Miközben a fenti üzenetemet fogalmazgattam, újabb infor­mációt kaptam, a titokzatos cég tárgyalás és kompromisz­­szum helyett megemelte a közvetítésért kért összeget. Aztán megtudtam a cég nevét is: MEGASPORT. Az igazgatója Esterházy Márton. -Mi történt, Marci? - Nincs ebben semmi szokatlan. Mi már régóta kapcsolat­ban vagyunk az UFA céggel, amellyel együttműködési szerződést kötöttünk. Valójában mi vagyunk a cég magyar­­országi képviselői. Mivel a holland-magyar és az izlandi­magyar közvetítési ága az UFA-é, mi közvetítettük a mécs­eseket.­­ A televízióban horribilis összegről beszélnek. - Ugyan már! Tizenhétezer márka egy ilyen mérkőzésért igazán elfogadható ár. Az én cégem kifizette volna ezt az összeget, a televíziónak csak kompenzálnia kellett volna az árát. + Most benneteket szid az ország.­­ Nekünk csak minimális hasznunk lett volna, sokkal kevesebb mint a megszokott ügynöki jutalék. + A magánvéleményed? - Nagyon sajnálom, hogy nem lesz közvetítés, de azt még jobban, hogy ebben az ügyben csupán három telefonhívást kaptam: egyet az UFA-tól, kettőt pedig a sajtótól. A televízió nem is keresett... Nos, kérem, ez van. Mindenki a saját érdekeit nézi, a nagy vesztesek pedig mi vagyunk, a szurkolók... B­­ EROTIKUS és FORRÓ 00.1809.474.1012 ! mL ■. mk BUJA CSAJOK ! 00.1809.474.1013 L *• SIMOGASSUK EGYMÁST ! 00.1809.474.1014 . W TÁRCSÁZZ ÉS ÉLVEZZ! m 00.1809.474.1015 Dr. Brávácz Ottó a Parmalat régi-új elnöke „Uraim és labdarúgók! Fehérvárnak újra nagy csapata lesz...” Tavaly decemberben Szé­kesfehérvár labdarúgóit iri­gyelte az ország. A futballtár­sadalom azt képzelte, hogy a Videotonról Parmalatra ke­resztelt klub valóságos Ká­naán lesz. Teltek a hetek és a hónapok és az a bizonyos tej megsavanyodott. A fehérvári fiúkat az új néven sem tisz­telték jobban a bajnokságban, mint a régin. A sikertelenség szinte állandó vendég lett a Sóstói-stadionban. A Parmalat hiába viselte a világhírű olasz cég nevét, bi­zony egyre lejjebb csúszott a táblázaton. S hogy a közvéle­mény számára is egyértelművé váljék a belső viszály, dr. Brá­vácz Ottó elnök a Kispesttől ka­pott öt gól után bejelentette a lemondását. Hartyáni Gábor edző pedig követte a főnökét, így került a csapat élére Kiss László, így maradt elnök nélkül a klub. Sokan féltették és féltik a „Vidit", s nemcsak a kieséstől, hanem az anyagi csődtől is. Aztán elérkezett május 31-e, amely új fejezetet nyitott (?) a klub életében... Ám még mielőtt rátérnénk a kedd délutáni történésekre, tegyünk egy kis kitérőt. Az 1985-ben európai nagycsapattá váló Videoton körül az utóbbi években forr, pezseg a levegő. Lassan nincs olyan év, hogy ne történne valami Fehérvárott. A Videoton 1992-ben felvette a Waltham nevet, de másfél évvel később már úgy hívták a csapatot, hogy Parmalat FC. Az elmúlt három évben háromszor tartottak rendkívüli közgyűlést a klubnál, ami jelzi, hogy a hát­térben óriási munka, szervez­kedés folyt az életben maradásért. Dr. Brávácz Ottó, aki 1988 óta elnökösködik a klubnál, többször is nyilatkoz­ta, hogy rendkívül nehéz helyzetben vannak. A Parmalat belépésével úgy tűnt, hogy minden és mindenki a helyére kerül. Aztán jött az a tavasz, amire az előbb már utaltunk... Ilyen előzmények után tar­tottak rendkívüli közgyűlést kedden délután a székesfe­hérvári polgármesteri hivatal­ban. Galántai Imre, a klub gaz­dasági vezetője volt a levezető elnök és ő ismertette a napiren­di pontokat, amelyek között a legfontosabb az elnökválasztás volt. Brávácz úr helye április 18-a óta üres. Bognár Ferenc, aki megbízott elnökként dirigált az utóbbi hetekben, hozzászólásában elmondta, hogy várták az elnöki posztra jelentkezőket, a segíteni szán­dékozókat, ám a kutya sem nézett feléjük. Természetesen szót kért és kapott Brávácz Ottó is, aki rövid monológban pró­bálta megmagyarázni lemon­dásának okait. Az exelnök szemmel láthatóan úgy beszélt erről a klubról, erről a csapat­ról, mintha a saját családját em­legetné. Elmondta, hogy foko­zatosan jutott el a távozás gon­dolatáig, amelyben közreját­szott, hogy tavaly júniusban nyílt levélben támadták meg őt bizonyos Fejér megyei futball­­vezetők (köztudott, hogy Brá­vácz úr budapesti lakos), és ab­ban a bizonyos levélben több­ször hangsúlyozták, hogy „mi, fehérváriak", utalva az elnök „idegen mivoltára", szünte­lenül duruzsolva, hogy álljon már félre. Nos, ő megtette. A rendkívüli közgyűlés egy­hangúlag újra Brávácz Ottót választotta meg elnöknek. Az elnökség tagja lett dr. Bartha István, a Fejértej Parmalat ve­zérigazgatója és Bognár Ferenc szakosztályvezető. Két további hely még kiadó, azok számára, akik szeretnék komolyan szponzorálni és segíteni a klu­bot. A felügyelőbizottság tagjai a következők lettek: Bencsik István elnök, Bódis Gyula, dr. Gálicz Tibor és Szuna József. A hivatalos bejelentések után újra Brávácz úr kért szót, megkö­szönve a bizalmat. Végezetül Balsay István polgármester szólt, aki kerekperec kijelen­tette, hogy a város is szívügyé­nek érzi a csapatot, sőt, egyre inkább segíteni fogja. Ugyan­akkor a klub általános tevé­­­kenységének ellenőrzésében is részt kíván venni, hiszen a fe­hérvári polgárok pénzét adják a futballra. Bartha István elnök­ségi tag rögtön azzal kezdte, hogy a támogatásról ők gon­doskodnak, ám a jövőben ezért cserébe jobb teljesítményt várnak a csapattól. Befejezésül újra Galántai Im­re kért szót, s frappánsan ennyit mondott: „Uraim és labdarú­gók! Fehérvárnak újra nagy csapata lesz, ezért aki itt van, tegyen meg mindent, hiszen ez mindannyiunk érdeke..." [] Sinkovics Gábor ­ HÍR­CSATORNA SÚLYOS BÜNTETÉSEK. Az MLSZ fegyelmi bizottsá­ga kedd délutáni ülésén 15 játékos ügyében hozott dön­tést. Váczi (Békéscsaba, visz­­szaesőként) két bajnoki mérkőzésen nem szerepel­het. Bánfi (Kispest-HFC) 10 ezer forintot köteles befizet­ni a szövetség pénztárába. Jakab (Csepel) két alkalom­mal nem állhat csapata ren­delkezésére. Az NB II-ben szereplő játékosok közül Nagy A. (Kaba), Odor (Budafok), Fodor (Keszthely) három­három alkalommal nem játszhat csapatában. Cseke (Tiszakécske, mint vissza­eső), továbbá Paksi (Szeged) két-két alkalommal nem lép­het pályára. Tóth M. (Keszt­hely) két mérkőzésre szóló büntetését három hónapi próbaidőre felfüggesztette a bizottság. Csintalan (Baja) két bajnokin nem játszhat­na, büntetését július 31-ig felfüggesztették. Kovács (Paks) egy bajnokin nem ját­szhat. Garas (Budafok) 10 ezer forintot fizet az MLSZ- nek. Hévízi (REAC), László (Veszprém), valamint Gra­­cza (Paks) megúszta írásbeli figyelmeztetéssel. A közgyűlés után megkérdeztük dr. Brávácz Ottótól: - Elnök úr, mit csinált másfél hónapig? - Egy hétig pihentem, utána már napi kapcsolatban voltam a klub vezetőivel. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne segítsek, ahogy tudok. -Akkoriban el tudta volna képzelni, hogy nemsokára vissza­tér? - Voltak olyan pillanatok, amikor biztosra vettem, hogy soha nem jövök ide vissza. - Most győztesnek érzi magát? - Megnyugvást érzek és ugyanakkor meghatottságot, hogy ennyire bíznak benne.. - Ön diktája a feltételeket? -Minden marad a régiben. - Ebben a pillanatban nem érzi elhamarkodott lépésnek, hogy másfél hónapja felállt? -Nem. Az igenis megfontolt lépés volt a részemről. - A közvélemény számára furcsa, hogy a Parmalat be­lépésével is anyagi gondjaik vannak. - Tudomásul kell venni, hogy ide egy szponzor kevés. NEMZETI SPORT 3 Ismét gyászol a magyar futball. Életének 84. évében elhunyt dr. Tamási István, a Műegyetemi AFC örökös bajnoka, az újpesi futball­csapat háromszoros profi bajnoka, egyszeres váloga­tott labdarúgó, aki részt vett az 1934. évi világbajnoksá­gon is. 1938 és 1941 között ő volt a magyar ifjúsági válo­gatott kapitánya. A kitűnő sportembert a magyar sportmozgalomban végzett négy évtizedes, kiemelkedő munkásságáért többször is magas kitüntetésben része­sítették. A megbecsült lab­darúgót, sportvezetőt mé­lyen gyászolja nemcsak a na, a testvére, unokája és dédunokája, hanem az egész sporttársadalom. Dr. Tamási István hamvasztás utáni búcsúztatása 1994. június 9-én 9.30 órakor lesz az Új Köztemető ravatalo­zójában. «%* Egy kósza hír nyomában Lesz-e „MTK 60”? - információ Kedden elterjedt egy hír Bu­dapesten, hogy: „Az NB I-ből kiesett MTK megegyezett a Hatvannal, hogy fuzionál a két klub, s így jövőre ismét élvonal­beli együttes lesz a Hungária körúti klub." A jól értesültek tudni vélték azt is, hogy a csapat új neve „MTK 60" lesz. A szám, per­sze, nem évszámot jelez, mint a München 1860 nevében, csak a kisváros nevét írták át, amit később diszkréten el is lehet majd hagyni. Elvégre a VM is... leszakadt. A kósza hír futárai azt bizonygatták, hogy ez mindössze húszmilló fo­rintjába kerülne a kék-fehér klubnak, és hogy ez az összeg igen jól jönne az egyelőre csak bajnokaspiránsnak mondható Hatvannak, mert annak már a feléért is vásárolhatna magá­nak egy másik NB II-es helyet.. A kósza hír nyomába ered­tünk. Az MTK elnöke, dr. Nagy László éppen külföldön vaká­ciózik, így őt nem is kér­dezhettük meg. Popovics Sán­dor edzőt és Híres Gábor tech­nikai vezetőt viszont igen. Ők a fuzionálásról még csak nem is hallottak. A technikai vezető ugyan némi tétovázás után emlékezni kezdett, hogy a múlt héten beszéltek a klubban valamiféle egyesülésről, de az az MTK juniorcsapatával és valamelyik harmadik osztályú együttessel volt kapcsolatban... A többi csak kitaláció! Megkerestük a Hatvan alel­­nökét, Takács Pált is. A helyi konzervgyár műszaki főosz­tályvezetője (42 éves), aki maga is labdarúgó volt, örült a hívá­sunknak, valamint a meg­előlegezett bajnoki aranynak, de sietve leszögezte: „Kezdjük azzal, hogy még meg sem nyer­tük a bajnokságot. Az igaz, hogy a sorsunkat már mi irányítjuk, de két forduló még hátravan... Mi nem tervezünk semmiféle fúziót. Abban re­ménykedünk, hogy jövőre sike­rül annyi támogatást sze­reznünk, amennyire az NB I- ben szükség van, azaz mintegy hatvanmillió forintot... Mert egyelőre még nagyon gyatrán állunk." Nos, ennyi igaz - egyelőre - a Hatvan és az MTK házas­ságából. Csak „tippet" adtunk volna a még, illetve a már NB II-es klubnak? Lehet. Akkor pedig: ez van. Hatvan. De hol van az a másik hatvan?

Next