Nemzeti Sport, 1994. június (5. évfolyam, 147-176. szám)
1994-06-01 / 147. szám
V. 147. • 1994. június 1. gy Azt hitték, itt a Kánaán Nem annyira rossz, hndiv rip íq npzziki NIUI|y NV 19 HC(6ifcUlXe © Zombori Sándor | Gondolom, sokan hallották már, hogy a Magyar Televízió nem közvetíti a holland-magyar barátságos válogatott labdarúgó-mérkőzést. Kérem, ide jutottunk. Úgy látszik, egyesek azt gondolják, meg kell kímélni a magyar szurkolókat attól a látványtól, attól az izgalomtól, amely a hollandok elleni kilencven perc idején vár rájuk. Én viszont azt hiszem-remélem, több millió, velem hasonlóan gondolkodóval egyetemben -, hogy ez a magyar labdarúgó-válogatott azért nem annyira rossz, hogy ne is nézzük! De mi van a közvetítés elmaradásának a hátterében? A kérdésre a választ a televízió sportosztályának vezetőjétől, Vitray Tamástól kértem: - Ha leegyszerűsítjük a dolgot, akkor azt kell mondanom, hogy azért nem közvetítjük a találkozót, mert olyan nagy közvetítési díjat kérnek, amit nem tudunk és nem is akarunk megfizetni. - Felejtsük el ezúttal az egyszerűséget, mert azt szeretném, ha a labdarúgást szeretők nagy tábora tisztán látna ebben a kérdésben! - Közismert, hogy az MLSZ eladta a válogatott mérkőzések közvetítési jogát az IMÁM nevű cégnek. Nos, ez továbbadta az UFA nevet viselő német társaságnak Nekünk vele kellett volna tárgyalnunk a mérkőzés ügyében, ám közben, amúgy hátulról, belépett egy magyar cég, és megvásárolta a jogot. Ezután kerestek meg bennünket a képviselői, és tették meg az ajánlatukat, amelyet nem lehetett elfogadni. + Melyik ez a cég, és mekkora az ajánlat? - Nem óhajtok beszélni a cégről, az ajánlatról pedig csak annyit, hogy akkora összegért mi három ilyen barátságos nemzetközi mérkőzést szoktunk közvetíteni. + Nincs szándékomban megsértem az ismeretlen cég vezetőit, de nekem elég dilettánsnak tűnik a módszerük. Én nem minősíteném őket, csupán annyit mondanék, hogy valószínűleg nincsenek tisztában azzal, hogy milyen formában szokás ilyen kérdésben tárgyalni. Az az érzésem, hogy kétszeres áron vásárolták meg a jogot, s azt haszonnal szeretnék továbbadni. + Mi a gyakorlat az ilyen tárgyalásnál? - Olyan ez, mint az arab piac... Az árak a fellegekből indulnak, megy az alkudozás, majd végül az esetek nagy százalékában megállapodást kötnek. + A holland-magyar esetében már lezárták a tárgyalásokat? -A mi részünkről igen. Persze, ha a cég mégis úgy dönt, hogy számunkra elfogadható áron adja a jogot, akkor talán... Nem is tudom, mit mondjak. Tulajdonképpen fel vagyok háborodva. Elsősorban az MLSZ vezetőségére haragszom, amiért nagy valószínűséggel aprópénzért adta el a válogatott mérkőzéseket. Persze, az IMÁM sem érdemel köszönetet, de nyilvánvalóan jól járt. No meg az UFA is. A „fantom" magyar cég viszont, azt hiszem, nagy bakot lőtt... Uraim! Az lenne a legjobb megoldás, ha gyorsan felkeresnék Vitray Tamást, és megegyeznének. Önök is eljárnának, és mi is boldogok lehetnénk. Hogy ebben az esetben komoly veszteség érné önöket? Meglehet, de még mindig abban járnának, mintha a nyakukon maradna a közvetítés joga... Miközben a fenti üzenetemet fogalmazgattam, újabb információt kaptam, a titokzatos cég tárgyalás és kompromiszszum helyett megemelte a közvetítésért kért összeget. Aztán megtudtam a cég nevét is: MEGASPORT. Az igazgatója Esterházy Márton. -Mi történt, Marci? - Nincs ebben semmi szokatlan. Mi már régóta kapcsolatban vagyunk az UFA céggel, amellyel együttműködési szerződést kötöttünk. Valójában mi vagyunk a cég magyarországi képviselői. Mivel a holland-magyar és az izlandimagyar közvetítési ága az UFA-é, mi közvetítettük a mécseseket. A televízióban horribilis összegről beszélnek. - Ugyan már! Tizenhétezer márka egy ilyen mérkőzésért igazán elfogadható ár. Az én cégem kifizette volna ezt az összeget, a televíziónak csak kompenzálnia kellett volna az árát. + Most benneteket szid az ország. Nekünk csak minimális hasznunk lett volna, sokkal kevesebb mint a megszokott ügynöki jutalék. + A magánvéleményed? - Nagyon sajnálom, hogy nem lesz közvetítés, de azt még jobban, hogy ebben az ügyben csupán három telefonhívást kaptam: egyet az UFA-tól, kettőt pedig a sajtótól. A televízió nem is keresett... Nos, kérem, ez van. Mindenki a saját érdekeit nézi, a nagy vesztesek pedig mi vagyunk, a szurkolók... B EROTIKUS és FORRÓ 00.1809.474.1012 ! mL ■. mk BUJA CSAJOK ! 00.1809.474.1013 L *• SIMOGASSUK EGYMÁST ! 00.1809.474.1014 . W TÁRCSÁZZ ÉS ÉLVEZZ! m 00.1809.474.1015 Dr. Brávácz Ottó a Parmalat régi-új elnöke „Uraim és labdarúgók! Fehérvárnak újra nagy csapata lesz...” Tavaly decemberben Székesfehérvár labdarúgóit irigyelte az ország. A futballtársadalom azt képzelte, hogy a Videotonról Parmalatra keresztelt klub valóságos Kánaán lesz. Teltek a hetek és a hónapok és az a bizonyos tej megsavanyodott. A fehérvári fiúkat az új néven sem tisztelték jobban a bajnokságban, mint a régin. A sikertelenség szinte állandó vendég lett a Sóstói-stadionban. A Parmalat hiába viselte a világhírű olasz cég nevét, bizony egyre lejjebb csúszott a táblázaton. S hogy a közvélemény számára is egyértelművé váljék a belső viszály, dr. Brávácz Ottó elnök a Kispesttől kapott öt gól után bejelentette a lemondását. Hartyáni Gábor edző pedig követte a főnökét, így került a csapat élére Kiss László, így maradt elnök nélkül a klub. Sokan féltették és féltik a „Vidit", s nemcsak a kieséstől, hanem az anyagi csődtől is. Aztán elérkezett május 31-e, amely új fejezetet nyitott (?) a klub életében... Ám még mielőtt rátérnénk a kedd délutáni történésekre, tegyünk egy kis kitérőt. Az 1985-ben európai nagycsapattá váló Videoton körül az utóbbi években forr, pezseg a levegő. Lassan nincs olyan év, hogy ne történne valami Fehérvárott. A Videoton 1992-ben felvette a Waltham nevet, de másfél évvel később már úgy hívták a csapatot, hogy Parmalat FC. Az elmúlt három évben háromszor tartottak rendkívüli közgyűlést a klubnál, ami jelzi, hogy a háttérben óriási munka, szervezkedés folyt az életben maradásért. Dr. Brávácz Ottó, aki 1988 óta elnökösködik a klubnál, többször is nyilatkozta, hogy rendkívül nehéz helyzetben vannak. A Parmalat belépésével úgy tűnt, hogy minden és mindenki a helyére kerül. Aztán jött az a tavasz, amire az előbb már utaltunk... Ilyen előzmények után tartottak rendkívüli közgyűlést kedden délután a székesfehérvári polgármesteri hivatalban. Galántai Imre, a klub gazdasági vezetője volt a levezető elnök és ő ismertette a napirendi pontokat, amelyek között a legfontosabb az elnökválasztás volt. Brávácz úr helye április 18-a óta üres. Bognár Ferenc, aki megbízott elnökként dirigált az utóbbi hetekben, hozzászólásában elmondta, hogy várták az elnöki posztra jelentkezőket, a segíteni szándékozókat, ám a kutya sem nézett feléjük. Természetesen szót kért és kapott Brávácz Ottó is, aki rövid monológban próbálta megmagyarázni lemondásának okait. Az exelnök szemmel láthatóan úgy beszélt erről a klubról, erről a csapatról, mintha a saját családját emlegetné. Elmondta, hogy fokozatosan jutott el a távozás gondolatáig, amelyben közrejátszott, hogy tavaly júniusban nyílt levélben támadták meg őt bizonyos Fejér megyei futballvezetők (köztudott, hogy Brávácz úr budapesti lakos), és abban a bizonyos levélben többször hangsúlyozták, hogy „mi, fehérváriak", utalva az elnök „idegen mivoltára", szüntelenül duruzsolva, hogy álljon már félre. Nos, ő megtette. A rendkívüli közgyűlés egyhangúlag újra Brávácz Ottót választotta meg elnöknek. Az elnökség tagja lett dr. Bartha István, a Fejértej Parmalat vezérigazgatója és Bognár Ferenc szakosztályvezető. Két további hely még kiadó, azok számára, akik szeretnék komolyan szponzorálni és segíteni a klubot. A felügyelőbizottság tagjai a következők lettek: Bencsik István elnök, Bódis Gyula, dr. Gálicz Tibor és Szuna József. A hivatalos bejelentések után újra Brávácz úr kért szót, megköszönve a bizalmat. Végezetül Balsay István polgármester szólt, aki kerekperec kijelentette, hogy a város is szívügyének érzi a csapatot, sőt, egyre inkább segíteni fogja. Ugyanakkor a klub általános tevékenységének ellenőrzésében is részt kíván venni, hiszen a fehérvári polgárok pénzét adják a futballra. Bartha István elnökségi tag rögtön azzal kezdte, hogy a támogatásról ők gondoskodnak, ám a jövőben ezért cserébe jobb teljesítményt várnak a csapattól. Befejezésül újra Galántai Imre kért szót, s frappánsan ennyit mondott: „Uraim és labdarúgók! Fehérvárnak újra nagy csapata lesz, ezért aki itt van, tegyen meg mindent, hiszen ez mindannyiunk érdeke..." [] Sinkovics Gábor HÍRCSATORNA SÚLYOS BÜNTETÉSEK. Az MLSZ fegyelmi bizottsága kedd délutáni ülésén 15 játékos ügyében hozott döntést. Váczi (Békéscsaba, viszszaesőként) két bajnoki mérkőzésen nem szerepelhet. Bánfi (Kispest-HFC) 10 ezer forintot köteles befizetni a szövetség pénztárába. Jakab (Csepel) két alkalommal nem állhat csapata rendelkezésére. Az NB II-ben szereplő játékosok közül Nagy A. (Kaba), Odor (Budafok), Fodor (Keszthely) háromhárom alkalommal nem játszhat csapatában. Cseke (Tiszakécske, mint visszaeső), továbbá Paksi (Szeged) két-két alkalommal nem léphet pályára. Tóth M. (Keszthely) két mérkőzésre szóló büntetését három hónapi próbaidőre felfüggesztette a bizottság. Csintalan (Baja) két bajnokin nem játszhatna, büntetését július 31-ig felfüggesztették. Kovács (Paks) egy bajnokin nem játszhat. Garas (Budafok) 10 ezer forintot fizet az MLSZ- nek. Hévízi (REAC), László (Veszprém), valamint Gracza (Paks) megúszta írásbeli figyelmeztetéssel. A közgyűlés után megkérdeztük dr. Brávácz Ottótól: - Elnök úr, mit csinált másfél hónapig? - Egy hétig pihentem, utána már napi kapcsolatban voltam a klub vezetőivel. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne segítsek, ahogy tudok. -Akkoriban el tudta volna képzelni, hogy nemsokára visszatér? - Voltak olyan pillanatok, amikor biztosra vettem, hogy soha nem jövök ide vissza. - Most győztesnek érzi magát? - Megnyugvást érzek és ugyanakkor meghatottságot, hogy ennyire bíznak benne.. - Ön diktája a feltételeket? -Minden marad a régiben. - Ebben a pillanatban nem érzi elhamarkodott lépésnek, hogy másfél hónapja felállt? -Nem. Az igenis megfontolt lépés volt a részemről. - A közvélemény számára furcsa, hogy a Parmalat belépésével is anyagi gondjaik vannak. - Tudomásul kell venni, hogy ide egy szponzor kevés. NEMZETI SPORT 3 Ismét gyászol a magyar futball. Életének 84. évében elhunyt dr. Tamási István, a Műegyetemi AFC örökös bajnoka, az újpesi futballcsapat háromszoros profi bajnoka, egyszeres válogatott labdarúgó, aki részt vett az 1934. évi világbajnokságon is. 1938 és 1941 között ő volt a magyar ifjúsági válogatott kapitánya. A kitűnő sportembert a magyar sportmozgalomban végzett négy évtizedes, kiemelkedő munkásságáért többször is magas kitüntetésben részesítették. A megbecsült labdarúgót, sportvezetőt mélyen gyászolja nemcsak a na, a testvére, unokája és dédunokája, hanem az egész sporttársadalom. Dr. Tamási István hamvasztás utáni búcsúztatása 1994. június 9-én 9.30 órakor lesz az Új Köztemető ravatalozójában. «%* Egy kósza hír nyomában Lesz-e „MTK 60”? - információ Kedden elterjedt egy hír Budapesten, hogy: „Az NB I-ből kiesett MTK megegyezett a Hatvannal, hogy fuzionál a két klub, s így jövőre ismét élvonalbeli együttes lesz a Hungária körúti klub." A jól értesültek tudni vélték azt is, hogy a csapat új neve „MTK 60" lesz. A szám, persze, nem évszámot jelez, mint a München 1860 nevében, csak a kisváros nevét írták át, amit később diszkréten el is lehet majd hagyni. Elvégre a VM is... leszakadt. A kósza hír futárai azt bizonygatták, hogy ez mindössze húszmilló forintjába kerülne a kék-fehér klubnak, és hogy ez az összeg igen jól jönne az egyelőre csak bajnokaspiránsnak mondható Hatvannak, mert annak már a feléért is vásárolhatna magának egy másik NB II-es helyet.. A kósza hír nyomába eredtünk. Az MTK elnöke, dr. Nagy László éppen külföldön vakációzik, így őt nem is kérdezhettük meg. Popovics Sándor edzőt és Híres Gábor technikai vezetőt viszont igen. Ők a fuzionálásról még csak nem is hallottak. A technikai vezető ugyan némi tétovázás után emlékezni kezdett, hogy a múlt héten beszéltek a klubban valamiféle egyesülésről, de az az MTK juniorcsapatával és valamelyik harmadik osztályú együttessel volt kapcsolatban... A többi csak kitaláció! Megkerestük a Hatvan alelnökét, Takács Pált is. A helyi konzervgyár műszaki főosztályvezetője (42 éves), aki maga is labdarúgó volt, örült a hívásunknak, valamint a megelőlegezett bajnoki aranynak, de sietve leszögezte: „Kezdjük azzal, hogy még meg sem nyertük a bajnokságot. Az igaz, hogy a sorsunkat már mi irányítjuk, de két forduló még hátravan... Mi nem tervezünk semmiféle fúziót. Abban reménykedünk, hogy jövőre sikerül annyi támogatást szereznünk, amennyire az NB I- ben szükség van, azaz mintegy hatvanmillió forintot... Mert egyelőre még nagyon gyatrán állunk." Nos, ennyi igaz - egyelőre - a Hatvan és az MTK házasságából. Csak „tippet" adtunk volna a még, illetve a már NB II-es klubnak? Lehet. Akkor pedig: ez van. Hatvan. De hol van az a másik hatvan?