Nemzeti Sport, 1994. július (5. évfolyam, 177-207. szám)
1994-07-01 / 177. szám
4 NEMZETI SPORT V. 177. • 1994. július 1. Kordax-oldal -Iíú/íjiúí-u JjJijí - Kordax-oldal - Jíd Tíjilí-jjJííuí Gheorghe Hagival a nőkről a pénzről és sok egyébről „Szép volt a Reálnál, de jókor jött a Brescia” A Gheorghe Hagi típusú futballistára mondják: született vagány. Már a szemvillanása is elárulja, hogy nem a falvédőről jött. Vagy ahogy mifelénk mondják, nem a hathúszassal. Bizton mondhatom, azok a pimaszul egyszerűnek tűnő, ám rafinált cselek a lelkéből fakadnak. Nemzetközi klasszis, az amerikai riporterek első számú célpontja. Akárhányszor kerül szóba a román válogatott, Hagit mindig előrángatják. A macedón legény pedig elegánsan, ahogy az egy világfihoz illik, állja az újságírók rohamait. A Nemzeti Sportnak azonban nemcsak a szokásos villáminterjút adta. Szakított rá időt, hogy a sikerekben gazdag pályafutásának főbb epizódjainál elidőzzünk, sőt, magánéletére vonatkozó témákról is beszélt csapatának pasadenai szállásán. + Minden román játékosnak itt van a felesége. Önnek is? - Nekem a szüleim utaztak ki. Elvált vagyok. + Persze, most jut eszembe, hogy nemrég mondták ki Brassóban a válást. - Az az igazság, hogy mindössze három hónapot éltem együtt az exnejemmel, de ennek is már lassan másfél éve. . . Gondolom, az olasz nők buknak egy ilyen jóképű legényre, aki ráadásul még sztár is. - Miért csak az olaszok? A román vagy a spanyol lányoknak nem lehet jó ízlésük? De félre a tréfával! Visszafogott életet élek, szeretem magam körül a csendet, a nyugalmat. Azon az időszakon már régen túljutottam, amikor vágytam a villogásra. Ez a focistáknál afféle gyermekbetegség, amit ki lehet nőni úgy huszonkét-huszonhárom évesen. Meggyőződésem, hogy egy profi sportoló életébe ez bele sem fér. - Először mikor mondták azt, hogy ez a Hagi istenáldotta tehetség? - Úgy tizenkét-tizenhárom éves koromban, amikor még Konstancán fociztam. + A Steauának már meghatározó játékosa volt, így aztán senki sem lepődött meg azon, amikor a Real Madrid leszerződtette. Hogy érezte magát a királyi gárdánál? - Jól. De miért kérdezi ezt? - Egyszerűen azért, mert a pletykák szerint voltak ellentétei a vezetőséggel és a játékosokkal is. - Ebből egy szó sem igaz. Egyébként is a Real Madridnál szigorú rend van. A játékos nem mondhat csak úgy véleményt a vezetőjéről. + És miért jött el onnan? - Először szeretnék valamit elmondani: felemelő érzés ennél a hatalmas szurkolótáborral rendelkező, nagy hagyományú klubnál játszani. A Real Madrid mindig is világmárka lesz. Olyanok alapozták meg ezt a hírnevet, mint az önök futballóriása, Puskás Ferenc és a zseniális Di Stefano. És még sok-sok olyan világsztár labdarúgó, akiknek a neve évtizedek múltán is fogalom. Akinek a képe vagy a nacionáléja ott van a Real Madrid múzeumában, az már számított valamit a sportágban. - Miként értékeli a madridi éveket? - Sok szép meccsem volt, azt hiszem, a drukkerek is kedveltek, de amikor egyértelműen Proszinecskit kezdték el favorizálni, tudtam, hogy nekem mielőbb tovább kell állnom. Ezért a lehető legjobbkor jött a Brescia ajánlata. + Azt mondják, mesés összeggel hódították meg az olaszok. - Nincs okom panaszra. + Hol lakik? - A klub egy gyönyörű villát bérel nekem. + Miven az autója? - Háromhúszas Cabriolet Mercedes. A közelmúltban vásároltam. + Szeret vezetni? - Nagyon. + Milyen a viszonya Iordanescu kapitánnyal? - Becsülöm őt a tudása, szakmai felkészültsége miatt. Egyre jobban ért a játékosok nyelvén, nekem pedig még a Steauából baráti a kapcsolatom vele. + Milyen helyezést vár a román együttestől a vébén? - Szeretnénk még két akadályt venni, aztán a többit majd meglátjuk. Ha bízunk önmagunkban, nem lehet gond, mert tudását nézve jó csapat a miénk. + A meleget hogyan viseli el? - Iszonyú a hőség, és ez tényleg embert próbáló a mérkőzéseken. Én mégsem sopánkodom, hiszen várakozáson felüli a közönség érdeklődése. A szurkolói ragaszkodás, a zsúfolt lelátó a legfontosabb valamennyiünk számára, akik a labdarúgásból élünk. Kivel érti meg legjobban magát a pályán? - Florin Raducioiuval. Egymás gondolatát is ismerjük, vagyis azonos hullámhosszon vagyunk. De nemcsak a meccseken, a magánéletben is. + Hány nyelven beszél? - Jól csak olaszul és spanyolul. Angolul is gagyogok valamit. + Sok sikert Amerika meghódításához! - Köszönöm. Gheorghe Hagi Konstancában született 1965. február 5-én. Magassága 174 centi, testsúlya 74 kiló. Posztja balszélső, bal oldali, később irányító középpályás. Beceneve: a Kárpátok Maradonája. A Fekete-tengeri kikötővárosban kezdett futballozni tízévesen a Farul Constanta együttesében. Nevelőedzője Bükössy József volt, aki 6 éven át pallérozta az ifjú tehetséget. További klubjai: Sportul Studentesc (1983- 1986), Steaua (1986-1990), Real Madrid (1990-1992), Brescia (1992 óta). Eredményei: Román bajnoki dm: 1987, 1988 és 1989. Román kupagyőzelem: 1987, 1988 és 1989. Hazájának bajnokságában 223 első osztályú mérkőzésen 141 alkalomal volt eredményes. 1985-ben (20 góllal), majd 1986-ban (31) gólkirály lett. Győzelem a Szuper Kupa-döntőn 1986- ban és második helyezés a BEK-ben 1989-ben. Madrid ,királyi klubja" nem kevesebb mint 3,5 millió dollárt fizetett az aláírásáért, de spanyolországi kirándulásával nemigen öregbítette a hírnevét. Az itáliai Bresciában ezzel szemben istenítik, hiszen a tavasz után az együttes a román stratéga irányításával kapaszkodott vissza az A- ligába. Még nem töltötte be 15. életévét, amikor az ifjúsági válogatottban tétmeccset játszhatott. Felnőtt szinten (ott 18 évesen debütált) 1983 óta 85 mérkőzésen kapott helyet és eddig 24 gólt ért el. Hagi a legjobb úton halad, hogy mindkét „műfajban" is országának abszolút csúcstartója legyen, hiszen a válogatottsági rekorder Bölöni László 108 meccsel, míg a gólgyártásban változatlanul a mi Bodola Gyulánk vezet 30 találattal. A 29 esztendős konstancai középpályást már így is minden idők legjobb román futballistájának tartják, ha túltesz Bölönin és Bodolán, akkor egyértelműen rászolgált a kitüntetésre. A nemzetközi hadszíntéren az 1984-es EB döntőjében bukkant fel, majd láthattuk őt az 1990-es világbajnokságon is. Búcsúzni csak szépen szabad Ha elfogadjuk, amit egykori kiváló úszónőnk, olimpiai bajnokunk Székely Éva könyvének a címe mond, miszerint „Sírni csak a győztesnek szabad”, akkor egyben azt is valljuk, hogy a veszteseknek illik mindenkor emelt fővel viselniük legyőzetésüket. (Különösen így kell hogy legyen, ha az erős, kemény, nagy csatákban edződött férfiakól van szó.) Hogy megfeleltek-e ennek a kritériumnak a világbajnokság első nagy vesztesei, a csoportmérkőzések után búcsúra kényszerültek? Nyilatkozataikból erre a következtetésre juthattunk... A-csoport: Kolumbia (3 pont) „Nagyszerű nyolc évet töltöttem a kolumbiai válogatott élén - összegzett Francisco Maturana -, még ha a búcsút nem is igazán így képzeltem el. Az esélyesség terhe megbénította játékosaimat, akik csupán a svájciak elleni, gyakorlatilag már tét nélküli mérkőzésen hozták a formájukat. A kudarc - mert szereplésünket egyértelműen annak tartom - ellenére úgy érzem, hogy a mögöttem lévő időszakban valamit sikerült felépítenem. Az utódomnak, meglátásom szerint nem kell az alapoknál kezdeni a munkát." „Győztünk a svájciak ellen, mégis nagy az én fájdalmam, mert csak az utolsó mérkőzésen mutattuk meg, hogy valóban mire is vagyunk képesek" - mondta Faustino Asprilla. B-csoport: Kamerun (1 pont) „Azt hittem, hogy ott leszünk a legjobb tizenhat között - magyarázta szomorúan Henri Michel, a kameruniak szövetségi kapitánya -, de csalódást okoztunk magunknak és szurkolóinknak is. Pedig nyugodtam kijelenthetem, hogy játékosaim nagyon keményen készültek erre a világbajnokságra, azt is megkockáztatom, hogy esélyünk is volt a továbbjutásra. Az első és legnagyobb hibát akkor követtük el, amikor a svédek elleni mérkőzést kiengedtük a kezünkből. 2-1-es vezetésünk birtokában helyzetek sorát puskáztuk el. Most mindenekelőtt fel kell dolgoznom az oroszoktól elszenvedett hatalmas csapást, és azután majd gondolkodom a jövőmről." C-csoport: Bolívia (1 pont) „Megvoltak a lehetőségeink, hogy továbblépjünk a második körben, de nem tudtunk élni velük - nyilatkozta Xavier Azkargoza, a bolíviaiak mestere. - Jó ellenfelekkel szemben, nagy küzdelemben maradtunk alul, nem kellett tehát szemrehányást tenni magunknak a kiesésért. Megmutattuk a futballszerető világnak, hogy Bolíviának is vannak tehetségei. Bebizonyítottuk azt is, hogy nemcsak hazai pályán, háromezer méteres magasságban vagyunk veszélyes ellenfelek." Bocsánatot kérek mindenkitől, aki bízott bennem - mentegetőzött Marco Antonio Etcheverry, akit hárompercnyi játék után még az első találkozón állított ki a játékvezető -, hogy egy buta szabálytalansággal nehéz helyzetbe hozzam a csapatomat. Csak azt ismételhetem el, amit a német meccset követően mondtam: a hosszú kihagyás után teli voltam tettvággyal, győzniakarással, s ezért voltam forrófejűbb, meggondolatlanabb a kelleténél." Koreai Köztársaság (2 pont) „Talán azok, akik látták a világbajnok elleni találkozónkat, megértik, hogy miért vagyok ennyire szomorú, és miért nem tudok szabadulni annak a kilencven percnek az emlékétől - bocsátotta előre Kim Ho Kon szövetségi kapitány. - Nagyon megilletődötten futballoztunk az első félidőben, s a folytatásban már hiába találtunk magunkra, hiába támadtunk megállás nélkül, legfeljebb a szurkolók elismerését vívhattuk ki akarásunkkal, de a továbbjutást már nem tudtuk kiharcolni. A világbajnokságot figyelők megtudhatták, hogy a koreai labdarúgás az elmúlt négy évben megint előbbre lépett.." D-csoport: Görögország (? pont) „Már a rajt előtt arról beszéltem, hogy bár lesz a meglepetés a világbajnokságon, a mi csapatunk aligha fogja meghökkenteni a világot - értékelte csapata szereplését még a nigériai találkozó előtt Alketasz Panaguliasz. - Mi ugyanis híján vagyunk a nemzetközi klasszisoknak. Nekünk huszonkét olyan labdarúgónk van, aki még soha sem járt ekkora eseményen, és most izzott a tettvágytól. Ez azonban nem elég a nagy dolgok véghezviteléhez, így tehát nem ért váratlanul a kiesésünk. Ennek ellenére csalódott vagyok, hogy az amerikai görögöknek szinte semmit sem tudtunk visszaadni abból a szeretetből, amit tőlük kaptunk." E-csoport: Norvégia (4 pont) „Úgy számoltunk, hogy három pont elég lehet a továbbjutáshoz. A tervünket sikerült túlteljesítenünk, és mégis búcsúra kényszerülünk, mert a világbajnokság menny és pokol egyszerre - mondta Egil Olsen. - Azt hiszem, a mérkőzéseinken így sem unatkozott senki, mert a mi legényeink sosem adták fel a küzdelmet, mindenki ellen győzelemre törtek. A nagy lehetőséget ott szalasztottuk el, amikor a tíz főre fogyatkozott olasz csapat ellen még a döntetlen elérésére sem voltunk képesek. Ha azon a mérkőzésen csupán egy pontot szerzünk, akkor ma Norvégia örömtáncot járhatna." F-csoport: Marokkó (0 pont) „A három nagyon szoros meccs egyikén sem állt mellénk a szerencse, s pont nélkül fejeztük be a világbajnokságot, s ez nem fejezi ki hűen az erőviszonyokat - magyarázta a bizonyítványt Adzsii Blinda. - Öröm az ürömben, hogy arab testvéreink, a szaúdiak nagyszerűen helytállva bejutottak a tizenhat legjobb csapat közé." Senki sem vádaskodik, senki sem mutogat a másikra, mindenki első helyen saját magában keresi a hibát, másodsorban pedig Fortunában. Úgy tűnik, hogy nemcsak futballtudásban, de erkölcsi tartásban is élenjáró csapatok a 15. világbajnokság résztvevői. Talán ezért is lehetnek (lehettek) ott a világbajnokságon... A guna HETILAP az események elemzőinek