Nemzeti Sport, 1994. július (5. évfolyam, 177-207. szám)

1994-07-01 / 177. szám

4 NEMZETI SPORT V. 177. • 1994. július 1. Kordax-oldal -­­Iíú/íjiúí-u JjJijí - Kordax-oldal - Jíd Tíjilí-jjJííuí Gheorghe Hagival a nőkről a pénzről és sok egyébről „Szép volt a Reálnál, de jókor jött a Brescia” A Gheorghe Hagi típusú futballistára mondják: szü­letett vagány. Már a szem­­villanása is elárulja, hogy nem a falvédőről jött. Vagy ahogy mifelénk mondják, nem a hathúszassal. Bizton mondhatom, azok a pima­szul egyszerűnek tűnő, ám rafinált cselek a lelkéből fa­kadnak. Nemzetközi klasszis, az amerikai riporterek el­ső számú célpontja. Akárhányszor kerül szóba a román válogatott, Hagit mindig előrángatják. A macedón le­gény pedig elegánsan, ahogy az egy világfihoz illik, állja az újságírók rohamait. A Nemzeti Sportnak azonban nemcsak a szokásos vil­láminterjút adta. Szakított rá időt, hogy a sikerekben gazdag pályafutásának főbb epizódjainál elidőzzünk, sőt, magánéletére vonatkozó témákról is beszélt csapa­tának pasadenai szállásán. + Minden román játékos­nak itt van a felesége. Ön­nek is? - Nekem a szüleim utaz­tak ki. Elvált vagyok. + Persze, most jut eszem­be, hogy nemrég mondták ki Brassóban a válást. - Az az igazság, hogy mindössze három hónapot éltem együtt az exnejem­­mel, de ennek is már lassan másfél éve. . . Gondolom, az olasz nők buknak egy ilyen jóképű le­gényre, aki ráadásul még­ sztár is. - Miért csak az olaszok? A román vagy a spanyol lá­nyoknak nem lehet jó ízlé­sük? De félre a tréfával! Visszafogott életet élek, sze­retem magam körül a csen­det, a nyugalmat. Azon az időszakon már régen túlju­tottam, amikor vágytam a villogásra. Ez a focistáknál afféle gyermekbetegség, amit ki lehet nőni úgy hu­­szonkét-huszonhárom éve­sen. Meggyőződésem, hogy egy profi sportoló életébe ez bele sem fér. - Először mikor mondták azt, hogy ez a Hagi istenál­­dotta tehetség? - Úgy tizenkét-tizenhá­­rom éves koromban, amikor még Konstancán fociztam. + A Steauának már meg­határozó játékosa volt, így aztán senki sem lepődött meg azon, amikor a Real Madrid lesz­e­r­z­ő­d­tette. Hogy érezte magát a királyi gárdánál? - Jól. De miért kérdezi ezt? - Egyszerűen azért, mert a pletykák szerint voltak el­­lentétei a vezetőséggel és a játékosokkal is. - Ebből egy szó sem igaz. Egyébként is a Real Madrid­nál szigorú rend van. A játé­kos nem mondhat csak úgy véleményt a vezetőjéről. + És miért jött el onnan? - Először szeretnék vala­mit elmondani: felemelő ér­zés ennél a hatalmas szur­kolótáborral rendelkező, nagy hagyományú klubnál játszani. A Real Madrid mindig is világmárka lesz. Olyanok alapozták meg ezt a hírnevet, mint az önök futballóriása, Puskás Ferenc és a zseniális Di Stefano. És még sok-sok olyan világsz­tár labdarúgó, akiknek a ne­ve évtizedek múltán is foga­lom. Akinek a képe vagy a nacionáléja ott van a Real Madrid múzeumában, az már számított valamit a sportágban. - Miként értékeli a mad­ridi éveket? - Sok szép meccsem volt, azt hiszem, a drukkerek is kedveltek, de amikor egyér­telműen Proszinecskit kezd­ték el favorizálni, tudtam, hogy nekem mielőbb to­vább kell állnom. Ezért a le­hető legjobbkor jött a Bres­cia ajánlata. + Azt mondják, mesés összeggel hódították meg az olaszok. - Nincs okom panaszra. + Hol lakik? - A klub egy gyönyörű villát bérel nekem. + Miven az autója? - Háromhúszas Cabriolet Mercedes. A közelmúltban vásároltam. + Szeret vezetni? - Nagyon. + Milyen a viszonya Ior­­danescu kapitánnyal? - Becsülöm őt a tudása, szakmai felkészültsége mi­att. Egyre jobban ért a játé­kosok nyelvén, nekem pe­dig még a Steauából baráti a kapcsolatom vele. + Milyen helyezést vár a román együttestől a vébén? - Szeretnénk még két aka­dályt venni, aztán a többit majd meglátjuk. Ha bízunk önmagunkban, nem lehet gond, mert tudását nézve jó csapat a miénk. + A meleget hogyan viseli el? - Iszonyú a hőség, és ez tényleg embert próbáló a mérkőzéseken. Én mégsem sopánkodom, hiszen vára­kozáson felüli a közönség érdeklődése. A szurkolói ra­gaszkodás, a zsúfolt lelátó a legfontosabb valamennyi­ünk számára, akik a labda­rúgásból élünk.­­ Kivel érti meg legjob­ban magát a pályán? - Florin Raducioiuval. Egymás gondolatát is is­merjük, vagyis azonos hul­lámhosszon vagyunk. De nemcsak a meccseken, a magánéletben is. + Hány nyelven beszél? - Jól csak olaszul és spa­nyolul. Angolul is gagyo­gok valamit. + Sok sikert Amerika meghódításához! - Köszönöm. Gheorghe Hagi Konstancában született 1965. február 5-én. Magassága 174 centi, testsúlya 74 kiló. Posztja balszélső, bal oldali, később irányí­tó középpályás. Beceneve: a Kárpátok Marado­­nája. A Fekete-tengeri kikötővárosban kezdett fut­ballozni tízévesen a Farul Constanta együttesé­ben. Nevelőedzője Bükössy József volt, aki 6 éven át pallérozta az ifjú tehetséget. További klubjai: Sportul Studentesc (1983- 1986), Steaua (1986-1990), Real Madrid (1990-1992), Brescia (1992 óta). Eredményei: Román bajnoki dm: 1987, 1988 és 1989. Román kupagyőzelem: 1987, 1988 és 1989. Hazájának bajnokságában 223 első osztá­lyú mérkőzésen 141 alkalomal volt eredményes. 1985-ben (20 góllal), majd 1986-ban (31) gólki­rály lett. Győz­elem a Szuper Kupa-döntőn 1986- ban és második helyezés a BEK-ben 1989-ben. Madrid ,királyi klubja" nem kevesebb mint 3,5 millió dollárt fizetett az aláírásáért, de spanyo­lországi kirándulásával nemigen öregbítette a hírnevét. Az itáliai Bresciában ezzel szemben is­tenítik, hiszen a tavasz után az együttes a román stratéga irányításával kapaszkodott vissza az A- ligába. Még nem töltötte be 15. életévét, amikor az if­júsági válogatottban tétmeccset játszhatott. Fel­nőtt szinten (ott 18 évesen debütált) 1983 óta 85 mérkőzésen kapott helyet és eddig 24 gólt ért el. Hagi a legjobb úton halad, hogy mindkét „mű­fajban" is országának abszolút csúcstartója le­gyen, hiszen a válogatottsági rekorder Bölöni László 108 meccsel, míg a gólgyártásban válto­zatlanul a mi Bodola Gyulánk vezet 30 találattal. A 29 esztendős konstancai középpályást már így is minden idők legjobb román futballistájá­nak tartják, ha túltesz Bölönin és Bodolán, akkor egyértelműen rászolgált a kitüntetésre. A nemzetközi hadszíntéren az 1984-es EB döntőjében bukkant fel, majd láthattuk őt az 1990-es világbajnokságon is. Búcsúzni csak szépen szabad Ha elfogadjuk, amit egykori kiváló úszónőnk, olimpiai bajnokunk Székely Éva könyvének a címe mond, miszerint „Sírni csak a győztesnek szabad”, akkor egyben azt is valljuk, hogy a vesztesek­nek illik mindenkor emelt fővel viselniük legyőzetésüket. (Különösen így kell hogy legyen, ha az erős, kemény, nagy csa­tákban edződött férfiakól van szó.) Hogy megfeleltek-e ennek a kritériumnak a világbajnokság első nagy vesztesei, a csoportmérkőzések után búcsúra kényszerültek? Nyilatkozataikból erre a következtetésre juthattunk... A-csoport: Kolumbia (3 pont) „Nagyszerű nyolc évet töltöt­tem a kolumbiai válogatott élén - összegzett Francisco Maturana -, még ha a búcsút nem is igazán így képzeltem el. Az esélyesség terhe megbénította játékosaimat, akik csupán a svájciak elleni, gyakorla­tilag már tét nélküli mérkőzésen hozták a formájukat. A kudarc - mert szereplésünket egyértelmű­en annak tartom - ellenére úgy ér­zem, hogy a mögöttem lévő idő­szakban valamit sikerült felépíte­nem. Az utódomnak, meglátásom szerint nem kell az alapoknál kez­deni a munkát." „Győztünk a svájciak ellen, mégis nagy az én fájdalmam, mert csak az utolsó mérkőzésen mutat­tuk meg, hogy valóban mire is va­gyunk képesek" - mondta Fausti­­no Asprilla. B-csoport: Kamerun (1 pont) „Azt hittem, hogy ott leszünk a legjobb tizenhat között - magya­rázta szomorúan Henri Michel, a kameruniak szövetségi kapitánya -, de csalódást okoztunk magunk­nak és szurkolóinknak is. Pedig nyugodtam kijelenthetem, hogy játékosaim nagyon keményen ké­szültek erre a világbajnokságra, azt is megkockáztatom, hogy esé­lyünk is volt a továbbjutásra. Az első és legnagyobb hibát akkor követtük el, amikor a svédek elle­ni mérkőzést kiengedtük a ke­zünkből. 2-1-es vezetésünk birto­kában helyzetek sorát puskáztuk el. Most mindenekelőtt fel kell dolgoznom az oroszoktól elszen­vedett hatalmas csapást, és azután majd gondolkodom a jövőmről." C-csoport: Bolívia (1 pont) „Megvoltak a lehetőségeink, hogy továbblépjünk a második körben, de nem tudtunk élni ve­lük - nyilatkozta Xavier Azkar­­goza, a bolíviaiak mestere. - Jó el­lenfelekkel szemben, nagy küzde­lemben maradtunk alul, nem kel­lett tehát szemrehányást tenni ma­gunknak a kiesésért. Megmutat­tuk a futballszerető világnak, hogy Bolíviának is vannak tehet­ségei. Bebizonyítottuk azt is, hogy nemcsak hazai pályán, háromezer méteres magasságban vagyunk veszélyes ellenfelek." Bocsánatot kérek mindenkitől, aki bízott bennem - mentegető­zött Marco Antonio Etcheverry, akit hárompercnyi játék után még az első találkozón állított ki a já­tékvezető -, hogy egy buta sza­bálytalansággal nehéz helyzetbe hozzam a csapatomat. Csak azt is­mételhetem el, amit a német meccset követően mondtam: a hosszú kihagyás után teli voltam tettvággyal, győzniakarással, s ezért voltam forrófejűbb, meggon­­dolatlanabb a kelleténél." Koreai Köztársaság (2 pont) „Talán azok, akik látták a világ­bajnok elleni találkozónkat, meg­értik, hogy miért vagyok ennyire szomorú, és miért nem tudok sza­badulni annak a kilencven perc­nek az emlékétől - bocsátotta elő­re Kim Ho Kon szövetségi kapi­tány. - Nagyon megilletődötten futballoztunk az első félidőben, s a folytatásban már hiába találtunk magunkra, hiába támadtunk me­gállás nélkül, legfeljebb a szurko­lók elismerését vívhattuk ki aka­rásunkkal, de a továbbjutást már nem tudtuk kiharcolni. A világ­­bajnokságot figyelők megtudhat­ták, hogy a koreai labdarúgás az elmúlt négy évben megint előbbre lépett.." D-csoport: Görögország (? pont) „Már a rajt előtt arról beszél­tem, hogy bár lesz a meglepetés a világbajnokságon, a mi csapatunk aligha fogja meghökkenteni a vilá­got - értékelte csapata szereplését még a nigériai találkozó előtt Al­­ketasz Panaguliasz. - Mi ugyanis híján vagyunk a nemzetközi klasszisoknak. Nekünk huszonkét olyan labdarúgónk van, aki még soha sem járt ekkora eseményen, és most izzott a tettvágytól. Ez azonban nem elég a nagy dolgok véghezviteléhez, így tehát nem ért váratlanul a kiesésünk. Ennek el­lenére csalódott vagyok, hogy az amerikai görögöknek szinte sem­mit sem tudtunk visszaadni abból a szeretetből, amit tőlük kap­­tunk." E-csoport: Norvégia (4 pont) „Úgy számoltunk, hogy három pont elég lehet a továbbjutáshoz. A tervünket sikerült túlteljesíte­nünk, és mégis búcsúra kénysze­rülünk, mert a világbajnokság menny és pokol egyszerre - mondta Egil Olsen. - Azt hiszem, a mérkőzéseinken így sem unat­kozott senki, mert a mi legényeink sosem adták fel a küzdelmet, min­denki ellen győzelemre törtek. A nagy lehetőséget ott szalasztottuk el, amikor a tíz főre fogyatkozott olasz csapat ellen még a döntetlen elérésére sem voltunk képesek. Ha azon a mérkőzésen csupán egy pontot szerzünk, akkor ma Norvégia örömtáncot járhatna." F-csoport: Marokkó (0 pont) „A három nagyon szoros meccs egyikén sem állt mellénk a szeren­cse, s pont nélkül fejeztük be a vi­lágbajnokságot, s ez nem fejezi ki hűen az erőviszonyokat - magya­rázta a bizonyítványt Adzsii Blin­­da. - Öröm az ürömben, hogy arab testvéreink, a szaúdiak nagy­szerűen helytállva bejutottak a ti­zenhat legjobb csapat közé." Senki sem vádaskodik, senki sem mutogat a másikra, mindenki első helyen saját magában keresi a hibát, másodsorban pedig Fortu­nában. Úgy tűnik, hogy nemcsak futballtudásban, de erkölcsi tar­tásban is élenjáró csapatok a 15. világbajnokság résztvevői. Talán ezért is lehetnek (lehettek) ott a világbajnokságon... A gun­a HETILAP az események elemzőinek

Next