Nemzeti Sport, 1994. augusztus (5. évfolyam, 208-237. szám)
1994-08-09 / 216. szám
1994. augusztus 9.7 - én gépes sport Nosztalgia nélkül - Puskás Ferenc Vissza kell térni a támadó futballhoz! + Azon kevés magyar közé tartozol, aki kint volt a világbajnokságon, pontosabban annak egyik szép aktusán. Hidegkúti Nándorral együtt téged is kitüntetett a FIFA. Szép gesztus volt, valamennyiünket mélyen meghatott. A futballvilág nem felejti el az egykori nagyok tetteit. Az Aranycsapat, az ötvennégyes vébészereplés, az angolok kétszeri legyőzése, az olimpiai elsőség Helsinkiben, az éveken át tartó veretlenség sohasem halványulhat el. Lám, most is tudták, kit illik megtisztelni. - Na, ez aztán szép bevezető. Én szoktam többet beszélni, s most egyszerre a nyakamba öntöd az egész szószt. Szép volt, s igaz is volt. De hol van már az a korszak?! + Ez azt jelenti, hogy szerinted is teljesen más a mai futball? Kicsit mintha már a gladiátorok játéka lenne. Figyelted? Fölálltak a védelmek, szépen, két sorban. Úgy, mint a kézilabdában, amikor megindul az ellenfél. Dehát ez van. A két korszakot nem lehet összehasonlítani! Mi azért mentünk ki a pályára, hogy minél több gólt rúgjunk. Nyüstöltük az ellenfelet. Rá volt írva a magyar válogatottra, hogy támadó csapat. Nekünk az volt a dolgunk, hogy gólt szerezzünk. Mondták is, ha a védelmünk gyengélkedett, akkor nekiduráltuk magunkat, s lehetőleg eggyel többet rúgtunk, mint amennyit kaptunk. + Öcsi, az idei vébén mégis sok gólt esett. Nincs ebben valamiféle ellentmondás? Már miért lenne? Nézzük a bolgárokat. A svédektől négyest kaptak. Egy félidő alatt. Bejött az első hibapont a védekezésükben, s utána fölbomlott minden. Egyébként valóban sok gól esett, de akkor, amikor összedőlt az előre tervezett egyensúlyi helyzet. És ne feledjük, sok találat esett szabadrúgásból meg büntetőből. - Ez a kollektív játék mire épül? Az erőnlétre, a hallatlanul erős fegyelemre? - Ez a daráló futball vezet a célhoz, vallják a világ sok táján. Rohannak, de érdekes módon, amikor meg kellene tenni a döntő lépést, akkor elkezdenek visszafelé meg oldalt passzolni. Általában nem vállalkoztak átlövésekre, távoli kapura lövöldözésre, pedig talán éppen ezzel lehetett volna taktikailag is színesíteni a játékot. Még az általam legjobbnak tartott játékosok is beálltak a sorba, kivételes tudásukat alárendelték a közösségnek. Kevés volt a csatár. - Tehát csalódott vagy? Beleszippantottál a világbajnokság csakis Amerikához illő levegőjébe, aztán tévén nézted a meccseket? Ez a kettősség nem volt furcsa? - Nekem kicsit csalódást jelentett a világbajnokság. Tán azért is, mert mi nem voltunk ott, de másért is. Jobb futballt vártam. De a siker tökéletes, Amerika vevő volt erre a csúcstalálkozóra. Ennyi ember még nem látta összességében a világbajnokságot. És boldogok voltak, tapsoltak. Nem az igénytelenség miatt. A küzdősportok és a labdajátékok Eldorádója az Újvilág. A tévé meg egyenesen fantasztikus. A néző sokszor jóval többet lát, mint aki a lelátón ül. Ez az intim jelleg kézen fogja az embert, megveregeti a vállát, s rád kacsint. Ugye, jó nézni a focit? + Négy esztendő múlva ott lehetünk Franciaországban? - Most, az elnökválasztás után, a kapitány kinevezését követően erre kell koncentrálni! Nem engedhetjük meg, hogy megint nélkülünk játsszák a finálét. Ráadásul harminckét csapat lesz a döntőben. Igaz, Európának várhatóan csak egy hellyel jut több. Hiába, az egész világ dörömböl a kapukon. így igaz. Az egész világ, s benne hol a helyünk? Elkezdődött a bajnokság, négy kupacsapatunk előselejtezőt játszik az európai sorozaton. Lám, a korábbi kupacsapatok pontszámai alapján, mindegyik arra kényszerült, hogy a táblára kerülésért is meg kelljen vívnia. - Ez van, ebből kell kiindulnunk. - Elfogadom. És most térjünk át a magyar bajnokságra! - Idő kell, mire az átszervezéseket követően ki lehet alakítani az általános véleményt. Az ember sok mindent hallott, olvasott, ki kivel erősített, ki miben bízik. Valamennyien azt szeretnénk, ha javulna a színvonal. - Mi is látjuk az edzéseket, az első bajnoki mérkőzéseken máris túl vagyunk. Ilyenkor mindig nagy a nekibuzdulás, a fogadkozás, aztán később elfogy az erő, ritkul a levegő. - Erre mit lehet válaszolni? Fia valaki sokat bírálta a jelen magyar futballját, akkor én feltétlenül. Csak a kritikáktól nem javulnak a dolgok. És sokan vallják: kritizálni a legkönnyebb. Tessék jobban csinálni! Sokat emlegetik a pénzhiányt. Nem telik erre meg arra. Az elnökválasztó küldöttgyűlésen is elhangzott: máról holnapra élünk. A becsületes ember is arra kényszerül, olyat tegyen a csapatáért, amit nem lenne szabad. Az elmúlt időszakban Laczkóéknak nem volt szerencséjük pénz dolgában. Én is rengeteg „kijáró” küldetésen vettem részt. Többször is szinte már a zsebünkben éreztük a pénzt, amit a szövetségnek és a magyar focinak szereztünk, amikor valaki leállította az egészet. Szóval, visszatérve a pénzre, az anyagiak léte nem minden. Kell más is! Egyéni kezdeményezés, a játékosok önbecsülése. A kis pénz kis foci elméletét sokan emlegetik. Mi mondtuk annak idején. De volt egy lényeges különbség. Mi tudtunk focizni. És nem a sok pénz miatt. Mert bennünk nem a kukac motoszkált, hanem a tehetség. Ahogyan nem lehet összehasonlítani azt a focit a maival, úgy a körülményeket sem lehet. Azért valamilyen csatornákon lehet pénz, mert közepes játékosokért milliókat kérnek. És a legtöbb helyen meg is adják. Én soha nem sajnáltam a másiktól a pénzt. Sőt, akik ismernek, tudják, mindig kiharcoltam a többieknek is azt, amit megérdemeltek. Többet, mint amit ígértek nekik. A Szusza, Buzánszky, aztán Machos meg mások is sorra elmondják, alacsonyak az elvárások. Szusza meg is mondja, az edzők nem úgy dolgoznak, ahogyan kéne. Sok helyütt a vezetők sem állnak valami magas szinten. Ünnepeljük a kis dolgokat is. Egy patinás csapat azt, hogy elkerülte az osztályozót, a másik meg azért rendez bankettet, mert megnyerte ugyanazt. Ki érti ezt? - Az igények megváltoztak. Ismétlem, nem bánt, ha ma a jó teljesítményért fizetnek. Ha lehet, akkor nem is keveset. Csakhogy nem áll arányban a teljesítménnyel a jövedelmezés. - Hogyan lehetünk eredményesebbek? - Csakis a jobb futballal. Gyakran teszek megjegyzést amiatt, hogy nem támadnak a mieink, így nem lesz gól, látványos játék, amire vevő a közönség. Meg kéne tanulni újra a támadó focit. Azt hiszem, ez nem csupán pénzkérdés. Ma még van pálya, labda, öltöző, melegvíz, játékos, edző. Amióta hazatértél, szívügyed az ififoci. Ott vagy a nemzetközi meccseken, s a különböző tornákon. Legutóbb Fehéroroszországba is elrepültél. Igaz, csak a kiesést láthattad. Pedig ha sikerül a terv, akkor mehettünk volna Spanyolországba, az Európa-bajnokság döntőjére. És ha ott kijön a lépés, jövőre következett volna a világbajnokság. Mekkor élménytől esett el a csapat. Pedig az egyik legtehetségesebb garnitúra volt a Lisztes, Bükszegi meg a többiek fémjelezte tinigárda. - Ha jól emlékszem, akkor az első meccsen, Tatabányán majd egy órát beszélgettünk a vereséget követően. Ott ment el minden. Én ma sem fogadom el, hogy balszerencsés körülmények játszottak közre. Két emberünk megsérült, de nem ez okozta a kiesést. Támadójátékunk gyenge volt. Idehaza lényegében egy csatárral próbálkoztunk. Uram Isten! Emlékszem, ötvenhatban nálunk volt az UEFA-torna. Tatabányán is volt meccs. Akkor Mathesz, Kaszás, Nemes, Kovács meg a többiek brillíroztak. Bozsikkal együtt néztük a srácokat. Mondtam is, két-három év múlva ők követnek majd minket. Ifista korukban is látszott Sztáriékon, hogy zsenik lesznek. Zsenik szinte alig vannak a világon. Mondd, ha már a jó játékosoknál tartunk, itt vannak a románok meg a bolgárok. Mitől ilyen fene jó futballisták? - Gondolom, nem a pénztől. Odahaza biztosan nem kényeztették el őket, mégis kitűntek a többiek közül. Eljutottak Európa legjobb klubcsapataiba. Sztoicskov Bulgáriában lett olyan jó játékos, hogy elvitték. A Barcelona egyik erőssége. Hagit, aki játszott a Real Madridban, most, a világbajnokság után, a B-osztályos olasz kitérőt követően a Barcelona hívta. Szóval ők is filléreken nőttek fel, nálunknál sokkal rosszabb anyagi körülmények között. Otthon váltak olyanokká, hogy kapkodnak utánuk. Nos, állandóan visszakanyarodunk a pénzhez. Nem old meg mindent, szerencsére... Varga Béla . " ........................ * A szurkoló 1 fl hangja 1 A telefonnál: C» » Budai Miklós $ Érezhető volt az érdeklődésen, hogy még tombol a nyár, sokan a szabadságukat töltik és persze az is, hogy a nyitóforduló szombati programjában csupán négy mérkőzés szerepelt, így a szurkolók csak ezekre reagálhattak. Ráadásul a legnagyobb szurkolótáború Ferencváros hétfőn este lépett pályára. Bede László (Budapest) tavasszal is gyakran telefonált, ezúttal még elégedettebben beszélt, hiszen az Újpestnek szurkol. Olyan volt szombaton a hangulat a Megyeri úton, mint egykor Fazekasék, Benéék idejében. Szellemesen, látványosan játszottak Véberék, és potyogtak a gólok, amelyekre oly régen vártunk. A fiatal és nagyon tehetséges Egressynek most már megkérdőjelezhetetlen a helye a csapatban. Ugyanakkor aggódom, mert Aczél távozásával nagyon alacsony lett a védelmünk, s ha olyan gárdával találkozunk, amelyben jól fejelő játékosok vannak, félek, baj lesz. Ez a PMSC ellen még nem jött ki, de tartok tőle, lesz olyan ellenfelünk, amely ezt a lehetőséget tudatosan ki fogja használni. Kondor László (Fót) ugyancsak a lilák híve, gratulált a 6-1 -es győzelmükhöz, s azt üzente kedvenceinek, hogy mindig ilyen látványos játékot szeretne látni az újpestiektől. Bondár Ferenc (Budapest) is lelkendezve beszélt, lévén ő is újpesti szimpatizáns. - Régóta vártuk, hogy csapatunk ismét ötletgazdag, szellemes játékkal lepjen meg bennünket, hűséges szurkolókat. Dunaiék idejében, de még később is megszokott volt, hogy így kezdte az Újpest a bajnokságot és így is folytatta. Remélem, ezúttal a folytatás sem marad el, és harcban lesz a csapat a dobogóért. Szerintem Szanyónak helye lenne a kezdőcsapatban. Az viszont aggaszt, hogy védelmünkben nincs magas, jól fejelő játékos, és ez az ellenfelek pontrúgásainál nagy hátrány lesz! Szűcs Miklós (Budapest) is gratulált az Újpestnek és reméli, hogy a Ferencvárostól igazolt Wukovicsnak sem kell sokat várnia arra, hogy első újpesti gólját belője. Talán már a Fáy utcában... Csilinkó Imre (Budapest) Eich Lászlónak, a pécsiek edzőjének nyilatkozatát furcsállja. - Azt mondta a pécsi edző, hogy a tizenegyesig versenyben volt csapata. Nos, ez nem túl hosszú idő, hiszen a kilencedik percben lőtte be a büntetőt Kozma. Nem tudom, az ilyen nyilatkozatnak mi értelme van. A másik észrevételem, hogy a Szuper Kupa-mérkőzésen és a Békéscsaba-Vasas találkozón is elmaradt egy jogos tizenegyes megadása. Mindkettő befolyásolta a végeredményt. Csak néhány mérkőzés ment le ebből az idényből, s máris két ilyen hiba. Mi lesz később? Valamit tenni kellene a Játékvezetői Bizottságnak, nehogy az egész idény a játékvezetők tévedéseitől legyen hangos. Lehet, hogy a felső korhatárt kellene lejjebb szállítani? Biczó Imre (Budapest) a Ferencváros szurkolója és a szerdai Szuper Kupa-mérkőzésre tért vissza. - El kell ismernem, hogy szerencsével nyert a Fradi, egyrészt azért, mert a mérkőzés végén szerezte meg a győztes gólt, és azért is, mert Telek kezezéséért nem kapta meg a Vác a jogos tizenegyest. Azt viszont nem értem, hogy már évek óta idegenben kezdi a bajnokságot a Ferencváros. Szerintem, ez hátrányos a csapat szempontjából, és nem tudom, hogy ez miért vált rendszeressé. Szavam sem lenne, ha minden második évben így lenne, de azt hiszem, sorozatban ez már az ötödik ilyen évad. Másik témám: tavasszal három hónapig Franciországban dolgoztam és többször láttam a Paris Saint Germain együttesét. Nagyon erős csapat, több klasszissal, borzasztó nehéz lesz a Vácnak tisztességes eredményt elérnie, még akkor is, ha a kispestinél sokkal jobb formát mutat. Dr. Keszthelyi Károly (Budapest) Mészöly Kálmán, szövetségi kapitány figyelmét hívta fel arra, hogy szerinte már nem a korábban levitézlett játékosokat kellene figyelnie, ne őket hozza vissza a válogatottba, hanem fiatal, hajtós játékosokat kell beépíteni a csapatba, mert most már éppen ideje, hogy időálló csapatunk legyen, ne pedig olyan, amely fél évente jelentősen cserélődik. Ajánlata: Forrai, Pető, Páling. Gálfalvi Balázs (Budapest) viszont Kovács Kálmán szombati nagyszerű játékán felbuzdulva azt fejtegette, hogy igenis van néhány klasszis a magyar labdarúgásban és nekik kell húzniuk a válogatottat. Kovács bizonyította, hogy tudása nem kopott meg, és mellette Kiprichnek is helye van a válogatottban, s azt hiszem, Détárinak is. Horváth Péter (Budapest) azt tette szóvá, hogy a Ferencvárost hétfői játékra kényszerítik, akkor, amikor a héten KEK- mérkőzése is lesz. Nevetséges dolog, hogy egy futballtól távolálló cég a saját üzleti szempontjai szerint határozza meg, hogy a magyar kupagyőztes mikor játsszon. Az a legelemibb lenne, hogy a Fradi pihenten állhasson ki a luxemburgiak ellen. A magyar futball érdeke legalábbis ezt kívánná! Hová jut így amúgyis lecsúszott labdarúgásunk, ha hozzá nem értő emberek ilyen szinten beleszólhatnak és annak kell történnie, amit ők akarnak? Bazsó Péter (Budapest) arról beszélt, hogy a bajnok Vácnak nagyon nehéz az idénykezdet. Két legnagyobb hazai vetélytársával kellett játszania néhány nap alatt, szerdán meg a roppant fontos BEK-selejtező következik. A sorsolás elkészítésénél talán gondolhattak volna arra, hogy ne a tavalyi ezüstérmes otthonában kezdjenek a váciak, hanem otthon mérkőzhessenek. Molnár János (Budapest) a Kispest remek teljesítménye mellett Puhl játékvezetőre is felhívta a figyelmet. - Itthon is világbajnoki formában vezetett, végül is szombaton délután jól szórakozhattunk, mert volt egy kiváló csapat s egy hibátlanul működő játékvezető. Sajnos, a másik jó csapat hiányzott. Vasárnap ismét várjuk olvasóink hívásait 9 és 11 óra kö