Nemzeti Sport, 1994. október (5. évfolyam, 268-298. szám)
1994-10-09 / 276. szám
4 NEMZETI SPORT A Békési FC együttese két súlyos vereséggel kezdte az idényt. Aztán a harmadik fordulóban hazai környezetben 3-1-re verte a megyei rangadón az Orosházi MTK-t, s innen kezdve megkezdte a gárda a felzárkózást. Olyannyira, hogy jelenleg a negyedik helyen tanyázik. Persze a tavaszi bukdácsolást, a mostani nehéz rajtot mindjárt könnyebb megérteni, ha a kulisszák mögé is igyekszünk bepillantani. Annál is inkább, mert a helyezéstől függetlenül most sem túl rózsás a békési kép. A dolgok kibogozásához kértük segítőnek Ottlakán Mihályt, aki tavaly nyár óta „félig békési", s kezdetben játékosként ingázott Békéscsabáról a településre, ma pedig játékosedzője a BFC-nek. Nem is olyan régen még Colors SE néven működött az egyesület. Volt egy megállapodás, mely szerint a helyi önkormányzat és a káefté „üzemelteti" a labdarúgó-szakosztályt (is). A Colors Coop Káefté vállalta, hogy alkalmazza a játékosokat, hogy fizetést, prémiumot folyósít nekik, ám már tavaly is sok probléma adódott, hol kaptunk pénzt, hol nem, s egyre rendszertelenebbé vált a juttatás. Januártól aztán végképp kihátrált a káefté a sportból, csak a neve maradt meg - innen kezdve ingyen reklámhordozóként viselte a csapat a nevet. Az együttes pedig ezt a fél szezont fuballszeretetből csinálta végig, több-kevesebb sikerrel. A tavasz folyamán szinte hétről hétre arról volt szó, hogy mikor szűnünk meg. Már zsebből álltuk az utazást, saját gépkocsikon mentünk az idegenbeli bajnokikra. Kényszerből, de megindultunk az amatörizmus felé. - A nyáron új szelek kezdtek fújdogálni Békésen... - Tény, hogy három nagyon lelkes sportember, Gonda László, Varsányi Sándor és Nagy Mihály vette kézbe az ügyeket. Melléjük csatlakozott a Békési Ipartestület is. Az ő bábáskodásuk mellett jött létre a Békési FC. A legsürgetőbb feladat az volt, hogy legyen megfelelő számú és felkészültségű futballistája az egyesületnek. Kezdetben sok zökkenővel folyt a szervezés, mígnem a bajnoki rajt előtt egy nappal (!) felkértek arra, hogy vállaljam el a játék mellett az edzősködést is. Mit mondjak? Bizony, meglehetősen szétesett csapatot vettem át, amely a nyári hetekben alig dolgozott, ezért erőnléti problémákkal is küszködött. A legfontosabbnak azt tartottam, hogy a „régiek" közül újra megnyerjük a Békési FC-nek Czinanót, Horváthot, Farkast és Kondacsot. Az első két fordulót mondhatni feláldoztuk, s csináltunk egy minialapozást. Aztán csak beindultunk, amit az eredményeink is mutatnak. - Mindehhez mennyi pénz párosul? Mint egy igazi amatőr csapatnak, kevesebb, mint hárommillió forint. Úgy is élünk. Akár hiszi, akár nem, egy győztes meccsért az egész csapat együtt kap tízezer forintot. Ennyit osztunk szét a játékosok között győzelem esetén. Mint a megyei harmadosztályban. A döntetlenért pedig nem jár semmi. - És még van futballistája ?... - Tény, hogy a meggyőzés minden eszközét latba kellett vetnem, de ez a társaság nagyon szeret focizni. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy hosszú távon ez nem járható út. Amióta visszatoltuk az óra mutatóit, egyre jobban látszik, hogy nincs jó megoldás. - Csak nem azt akarja mondani, hogy az óraátállítás megzavarta a csapat felkészülését? - Nézze, a gárda minden tagja dolgozik, ha éppen nem munkanélküli. Nincs munkaidő-kedvezmény, sokan négyig, ötig robotolnak. Márpedig most hamar sötétedik, van, aki le sem ér időben, legfeljebb az utolsó fél órára. Akkor csak a tavaszi „kivilágosodásban" reménykedhetnek... Meglesz még akkor a csapat? + Összetartó társaság, nagyon jóban van mindenki mindenkivel. Reménykedünk, hogy májusban is sikeres együttes leszünk. Annál is inkább, mert értéket képvisel a gárda, még ha harmadosztályú is. Huszonöt év az átlagéletkor, de ha magamat és Szakált kiveszem, újabb két évet „fiatalodik" a társaság. Meg aztán minek kapcsán emlegetnék a várost országszerte egy héten legalább egyszer, ha nem a labdarúgása miatt. S ha az jó, akkor jobb híre lesz a településnek is. Csak egyet nem értek. Úgy tudtam, iparilag nem gyenge Békés városa. Mégsem látjuk a támogatók között a mai kor vállalkozóit. Márpedig ha ők mellénk állnának, s anyagilag is segítenének, nagyszerű és hosszú távon is életképes focit lehetne csinálni Békésen. Jávor Péter Dicső múlt, halvány jelen Békésen a „kivilágosodásra” várnak A nagy testvér segítségével Az 1912-ben alakult Dunántúli Atlétikai Club, amely 1946-ban a MÁV előnevet vette fel, évtizedeken keresztül a hazai labdarúgás egyik kincsesbányája volt, szinte ontotta a tehetségeket. 1989-ben aztán beborult az ég a nagy múltú győr-nádorvárosi klub felett, a MÁV ugyanis lemondott róla. Az egyesület megmentése érdekében létrehozták a Betka-MÁV DAC Kft.-t, és ettől kezdve már ezen a néven szerepel a gárda a nemzeti bajnokság harmadik vonalában. Négy évvel később, 1993 őszén még kritikusabb időszak következett, mivel a kft. nem tudta biztosítani a pálya fenntartását, és magának a klubnak további fennmaradása is veszélyben forgott. Ekkor sietett a kék-fehérek segítségére az ETO. A nagy testvér tudta, mivel tartozik, nem felejtette el, hogy az évek hosszú során át mennyi kitűnő labdarúgót kapott a nádorvárosiaktól... Segített, nem is keveset! Kistestvérének fogadta a nádorvárosiakat, pályát, öltözőt, edzőt és játékosokat adott. A már-már haldokló egyesület lassan éledezni kezdett és talpra állt. Ez év tavaszán ugyan még a kiesés elkerülése érdekében vívta hétről hétre harcát, most ősszel viszont már feltört az élvonalba, dobogós helyet foglal el a Bakony-csoportban. - Sokat köszönhetünk az ETO sokoldalú, szinte életmentő támogatásának, továbbá annak a néhány játékosunknak, akik a nehéz helyzetben sem hagyták cserben csapatunkat. Ezek a labdarúgók, valamint az ETO-tól kapott fiatalok jól egészítik ki egymást, olyan közösséget alkotnak, amelyben a klubszeretet, egymás megbecsülése és a bizonyítási vágy dominál - vázolta a jelenlegi helyzetet Gunyhó Ferenc edző. Az ETO jelentős segítsége mellett a Betka- MÁV DAC két vezetője, Tagai István és Tamási Gábor is nagy erőfeszítéseket tett a romokban heverő klub talpra állítása érdekében. - A káefté által országosan végzett pályafelújítások mellett ez évben már több vállalkozásunk is sikeresen beindult, így adósságunk jelentősen csökkent, a csapat anyagi háttere rendeződött - újságolta Tagai István. A régi játékosok - Gulyás, Takács, Kövecses, Görög - mellé sikerült megszerezniük Ribát, aki oszlopa a csapatnak. Az ETO-tól megkapták Hermannt, Kocsist, Horváth Tibort, Segovitsot, Makkost, Nagy Alfonzt, Nagy Lászlót, ezek a játékosok - az ETO által fizetett edző Gunyhó Ferenc irányításával - egyre ütőképesebb együttessé formálódnak. Mivel a Betka-MAV DAC napjainkban már az ETO fiókcsapatának számít, a játékosok számára ösztönző, hogy tartós jó játék esetén az NB I-es gárda keretébe kerülhetnek. Ezt bizonyítja Kövecses esete, aki már az ETO edzéseit látogatja, és sor kerülhet átigazolására is. - Alakul, formálódik csapatunk, de gondok azért még vannak bőven. Elsősorban a támadójátékunkon kellene javítanunk. Nyolc forduló után a harmadik helyet foglaljuk el, hátrányunk a vezetővel szemben mindössze egy pont. Ennek ellenére nem kergetünk rózsaszín álmokat, tudjuk, hogy mire vagyunk képesek, tisztában vagyunk azzal, hol a helyünk. Azért dolgozunk, hogy minden ellenfelünk érezze, a Betka- MAV DAC elmozdult a holtpontról, komolyan kell számolni velünk - értékelte a helyzetet Tamási Gábor technikai vezető. Havasréti Béla Dorogon bejött a váltás A Dorogi Bányász nagy múltú labdarúgócsapata az előző idényt gyászosan zárta, az idén nyolcvanéves egyesület futballistái azzal tették emlékezetessé a jubileumot, hogy kiestek az NB II-ből. Ezután jó néhány változás történt, visszajött Gabala Ferenc, aki az elmúlt idényben százszázalékos teljesítménnyel bajnokságot nyert a Komárom- Esztergom megyei labdarúgóbajnokságban a Magyar Viscosa csapatával, átvette az egyesület ügyvezető elnöki tisztét, vele a szakosztály igazgatói posztot és a vezetőedzői megbízást, vagyis teljhatalmat kapott. Jöttek szép számmal új játékosok is, csak az eredmények maradtak el továbbra is. A hetedik forduló után szerény három pontjával az NB III Duna-csoportjában a 14., azaz kieső helyen állt a gárda. Az elnökség, látva a vészhelyzetet, lépett: szeptember 30-ai hatállyal megvonta a bizalmat Gabala Ferenctől, felmentette minden beosztásából. A vezetőedzői tisztet október 1-jétől Haraszti János, az edigi pályaedző látja el, segítője pedig az a Varga János, aki játékosként a régi szép időkben sok dicsőséget szerzett a dorogiaknak. Az ügyvezető elnöki tisztséget ideiglenesen két elnökségi tag, régi, neves dorogi játékos, dr. Bartalos József és Horváth Péter látja el. Az új felállás első állomása nem mindennnapi örömöt hozott. A nyolcadik fordulóban idegenben sikerült az első győzelmet megszereznie a csapatnak. Erről és a további lépésekről kérdeztük az új vezetőedzőt. - Szerkezeti változást hajtottam végre a csapaton. Emellett hitet kellett önteni azokba a labdarúgókba, akikről az a vélemény alakult ki, hogy alkalmatlanok az enbé háromra. Nagy intenzitású edzésekkel „átdolgozom" a játékosokat, s biztos vagyok benne, hogy Schön, Harmath, Tóth, Spák, Gottfried bizonyítja, továbbra is érdemesek a bizalomra. Korábban is a csapat mellett dolgoztam, de nem akarok ezzel foglalkozni, azt hiszem, mindenki a maga területén érzi-tudja, hogy hol hibázott. Én sem vagyok kivétel. Ki kell rántani a csapat kátyúba ragadt szekerét, mert az eddigi szereplés méltatlan a Dorog múltjához. Bízom abban, hogy megfelelő segítséggel mielőbb egyenes útra térünk. Göb Sándor Gyakran zárlatos az Elektromos Az elmúlt bajnokságban nagy fölénnyel nyerte meg a Budapest I. osztályú bajnokságot az Elektromos együttese, amely nem kis reményekkel várta a rajtot a magasabb osztályban is. Ám az első nyolc mérkőzése közül mindössze egyet, az UFC Tatabánya ellenit sikerült megnyernie, a többin, ha szoros küzdelemben is, vereséget szenvedett. A gyenge rajt okairól Várhidi Pál edzőt, az Újpest volt bajnokcsapatának mesterét kérdeztük. - Szerintem nagyon jó mezőny gyűlt össze a Duna-csoportban, minden csapat jól erősített, s ez meg is látszik az eredményeken. A mi erősítésünk viszont nem sikerült úgy, ahogy elterveztük, ráadásul a védelemből többen sokáig sérültek voltak, ezért szenvedtük el ezeket a vereségeket. - Sérülteket említett, kikről van szó? - A középpályán egyik meghatározó játékosunk volt Szvidekovics, aki megsérült csakúgy, mint a védelemből Gelencsér. Ők oszlopai voltak a csapatnak, kiesésük jelentős hátrányt okozott. Sajnos ugyancsak megsérült az alapozáskor a hozzánk érkezett Horváth, Pfeffer és Fejes is. Az új játékosok közül egyedül a csatár Szekula tudott pályára lépni. - De erősödtek a rajt óta is. - Igen. Az úgynevezett kettős igazolással került hozzánk Újpestről az enbé kettő volt gólkirálya, Kovács, az ő három góljával nyertünk az UFC ellen. Mellette Ádám jött még így Újpestről és Hajdú a Vasastól. Nekik azonban természetesen még idő kell, hogy megszokják a csapatot, a légkört. - Vasárnap a szintén újonc, ám listavezető Pilisvörösvár következik, és csatasorba áll egy újabb régi ismerős is... - Igen, már nálunk van a volt válogatott védőjátékos, Tóth József, és vasárnap pályára is lép. Remélem, hogy az ő játéktudása, hallatlan rutinja hasznára lesz az egész együttesnek. Vele feltétlenül jobb lesz a védelmünk, s nagyon bízom benne, az egész csapat is. Az eltelt nyolc fordulóban ugyanis már megismerhettük az enbé három légkörét és játékerejét, s nagyon remélem, fel tudjuk venni a versenyt. Persze, a neheze még hátravan. Dobó István V. 276. • 1994. október 9. Egy nyeretlen év után i tagadás, a Szekszárdi Polgári SE alaposan „benn ragadt” a Dráva-csoport őszi rajtánál. Az NB II-től 25 év után méltatlan búcsút vevő legénységtől ugyan senki sem várt repülőrajtot, ám arra még a legpesszimistább szurkolók sem gondoltak, hogy csupán az ötödik fordulóban tudja megszerezni első győzelmét így aztán játékos és szurkoló egyaránt szinte kiböjtölte a sikert a tolnai megyeszékhelyen, hiszen pontosan 343 nap telt el azóta, hogy ismét nyert a szekszárdi gárda. - A két győzelem közötti időszakban fenékig ürítettük a keserű poharat - mondta Laki Zoltán, a Szekszárdi Polgári SE szakosztály-igazgatója. - Az NB II-ból kiesett csapat keretéből csak Mészáros maradt meg „hírmondónak". Nem kevesebb, mint kilenc játékos távozott el tőlünk, akik azóta más klubokban játszanak, így még inkább megfiatalodott csapatunk, ráadásul a nyáron anyagiak hiányában csupán alacsonyabb osztályból tudtunk igazolni néhány posztra. A sikertelenség másik okát abban látom, hogy fiatal játékosaink zöme huzamos idő után sem tudta túltenni magát az NB II-es kudarcsorozaton, s bizony súlyos egyéni hibákat követtek el. -A vezetőség nem hibázott? - Biztosan én is hibáztam. Akkor például, amikor néhány játékost nem cseréltem le, pedig le kellett volna. Igaz, olyan cserék nem ülnek a kispadunkon, akik korrigálni tudták volna a társak hibáit, őszintén szembe kell nézni a tényekkel: a jelenlegi játékosállomány nem képes nagyobb feladatok megoldására. A fiatalok mellé szükség lenne néhány tapasztalt játékosra. - Ezt szolgálná a Moháccsal folytatott tárgyalásuk is? - Igen, ha a kettős játékengedélyű Juhászt és Márkust - korábban mindketten a Szekszárdi Dózsa saját nevelésű játékosai voltak - a mohácsiaktól rendszeresen kölcsönkapnánk, akkor velük jelentősen erősödnénk. - Hogyan látja a csapat jövőjét? - Nehéznek ígérkezik a felkapaszkodás, hiszen fölöttébb behatároltak a lehetőségeink. Nincsenek illúzióink, elsősorban a megyeszékely labdarúgását körülvevő közönyt kellene felszámolni, s csak utána lehetne merészebb célokat kitűzni. Addig is mindent megteszünk, hogy legalább a harmadik vonalban megkapaszkodjunk. Fekete László Szolnokon még mindig nem cél az NB II Immár harmadik NB III-as szezonjának vágott neki a nyolcvanezres megyeszékhely, Szolnok egykor szebb napokat megélt együttese. Az 1979-es fúziót követően - a MÁV és az MTE egyesült - több mint egy évtizedes „rablógazdálkodás” folyt a Tiszaligetben, melynek keserű levét ma is isszák a sportág hívei. A három évvel ezelőtt harmadosztályba süllyedt piros-kékeknek az idén sincsenek feljutási törekvéseik, mint ahogy tavaly sem lehettek, pedig az elmúlt bajnokságban „privatizált" szakosztály nagyra törő tulajdonosa, Radványi András másképp kalkulált. A nyáron aztán visszakerült a „babaruha" az egyesületre, a régi-új modellű klubot Dobozi Gyula vette kézbe, a kispadon pedig Vígh Tibort Szatmári János váltotta fel. - Merőben más körülmények között dolgozunk tavalyhoz képest. Akkor hat hivatásos és ugyanannyi munkanélküli játékos szerepelt. Jelentős változásokon mentünk keresztül, csaknem egy kezdőcsapatra való játékos távozott - Ágh, Burai, Mészáros, Horváth, Szabó, Novikov, Tasev, Medjanszkij - helyükre csupán Major (Nyíregyháza), Méri (leszerelt), Bontovics (Szarvasról tért vissza) és Kovács (Borovi SC) érkezett. Fiatal, 22,8 éves átlagéletkorú a gárda, ez az erőssége és egyben gyengéje is a csapatnak. Az akarattal nincs baj, kúsznak-másznak a gyerekek, ám a taktikus gondolkozás sokszor hiányzik. Tudjuk, egyelőre három-négy csapatot magasabbra taksálnak nálunk, tehát a feljutással egyelőre várni kell. Hollóy Tamás ügyvezető elnök - negyedik terminusát kezdte márciusban - arról tájékoztatott, hogy a működési költségeket teljes mértékben az egyesület állja, ellenben a győzelmi prémiumokra nem futja. Sebaj, a nyáron megalakult az Old Boys Baráti Kör, amelynek soraiba olyan egykori szolnoki futballisták - köztük Szendrei József, a 80-as évek sikerkapusa - léptek, akik pályafutásuk után nem „szegényedtek el". Sokat remélnek Szolnokon a BVSC-vel kötött együttműködési megállapodástól. Az okirat kitér többek között az utánpótlás-nevelésre, szponzorok szerzésére, sportolók kétirányú áramlására. Egyelőre azonban nem cél az NB II. Tavaly az SBTC volt a favorit, az idén az Egernek lobog magasan a zászlaja. A szolnoki szurkolók azt remélik, jövőre a MÁV MTE következik a sorban. Néder István „Mélytengeri” somogyiak A somogyi csapatok évek óta meghatározó szerepet játszanak a Dráva-csoportban. A most folyó bajnokságban, sajnos, ezt a „meghatározó" jelzőt mint alsóházi tagok érvényesítik. Négy somogyi csapat egymás után sorakozik a táblázat alján, egyedül a bólyiak „merészkedtek" mögéjük, mintegy tabellatalapzatnak. A somogyi sportbarátok számára is kissé érthetetlen ez a csúfos rajt. A balatonföldváriak egy évvel ezelőtt történetük során először kerültek a harmadik vonalba, és remek szerepléssel hívták föl magukra a figyelmet. Sokáig még a dobogóért is versenyben voltak, most pedig még egy árva győzelemre sem futotta az erejükből. Tóparti társuk, a Balatonlelle most sétált vissza a megyéből, ám hamarosan kiderült, hogy ami elég volt ott lenn, az itt édeskevés. Lellén újítani akartak a játékosok, úgy gondolták, hogy edzés nélkül megjön a siker. Az új tréner, Köves László megdöbbenve tapasztalta: legfeljebb ha a mérkőzés napján láthatja együtt tizenegyét. Pénteken képtelen volt csapatot hirdetni, mert nem volt kiknek. Pedig jó képességű játékosok verbuválódtak Lellén, akik csak az utóbbi hetekben döbbentek rá, hogy kifizetődőbb elfáradni az edzéseken, mint eredmény híján a mérkőzéseken. Hasonló kérdést vet föl a 15. helyen álló Nagyatád szereplése is. A földváriakhoz hasonlóan csaknem a tavalyi csapatukkal menetelnek, de inkább csak egy helyben. Somogyi labdarúgóbarátnak manapság nem is jó a táblázatra nézni. Vigasza csak egy lehet: van még egy kis idő a fordulatra... (futási)