Nemzeti Sport, 1994. november (5. évfolyam, 299-328. szám)
1994-11-01 / 299. szám
1994. november 1 mm SZEPES SPORT Az AB I 12 fordulójának visszhangjai íIVjf.CnCQtUCSi Ráadásul rögtön a meccs elején. Minden újpesti szurkoló talpon, zászlókat lengetnek, boldogan ölelkeznek. Egyszer csak beléjük villan a felismerés, ezt még be is kell lőni... - Figyeld meg, Brockhauser kivédi - sápad el egy lila sapkás férfi. Senki sem meri cáfolni. A pályán Kozma leteszi a labdát a büntetőpontra, majd megáll mögötte. - Kihagyja! - rebegi az ájulás szélén a lila ,sapkás. - Biztosan kihagyja... Hogyan lehet , nekifutás nélkül ?!... Kozma a bal alsó sarokba helyez. - Megmondtam, drága Pistikém! - szakadt fel a nagy feszültség emberünkben, és beleüvölti boldogságát az égbe. Újpest felett most a hold is visszamosolyog rá. ijCliceSeiléS* Csehi elhúz a bal oldalon, átjátszik több újpestit is. Még fel is nézhet, szemlátomást azt hiszi, kényelmesen beadhat, ám egyszer csak kinő a fűből Bérczy és kifejeli a labdát. Milinkovics és Orosz kényszerítőzik, már két hazai védő is fekszik, látszólag szabad az út, Füzesi azonban a semmiből előbukkanva, hosszú métereken csúszva elsodorja a labdát. Kovács a tizenhatoson belül fedezi a labdát, várja a csel vagy az esés lehetőségét. Hátha itt is ítél egy büntetőt Puhl... Lép erre, lép arra, Molnár kihasználja e pillanat töredékét, és elpöcköli a labdát. Két másodperc múlva Pisont a felezővonaltól nézi, kit indíthatna. Ketten rontanak rá, az egyik Véber, a másik... Molnár. Hogy kerülhetett ide? Apró epizódok soha nem kerülhetnek be a tudósításokba. De ha valaki tudni akarja, mitől szerezhetett jelentős előnyt az UTE, ezekben is érdemes keresni a magyarázatot... Ifi I #1 é. A harmadik újpesti gól környékén roppant ideges a hangulat a pályán. Minden összecsapás szikrázik, a játékosok lökdösődnek, olykor egymásnak rontanak. A lelátó sem csöndes. A két tábor közötti kerítés masszív, hiába rángatják a házigazdák hívei közül több tucatnyian, vad elszántsággal. A díszpáholyban egy lófarkas, bajuszos, de ami ezúttal fontosabb, kapatos férfi állva ordibál és mutogat, véletlenül sem hagyna ki egyetlen obszcén kifejezést és gesztust sem. Mindenki kérdezgeti, ez vajon ki lehet, de senki sem tudja a választ. - Ülj le, légy szíves! - kéri valaki halkan és bátortalanul, természetesen feleslegesen. A figyelem ekkor kissé odébb fordul, az ülőhelyen tör ki kisebb balhé. Ez azért is érdekes, mert itt csak újpestiek ülnek, tehát egymással kerültek összetűzésbe. Félreértés ne essék, csak pár emberről van szó, de ez épp elég... Aztán hamarosan rájönnek néhányan, hogy ez azért mégsincs rendjén, új, közös ellenséget kellene keresni, és ezért megfordulnak. A sajtóhely felé. Egy-két percig eltorzult arccal osztanak minket, de az nem derül ki, miért. Hallgatjuk szótlanul. Embereket sajnálni tán némán lehet a leginkább... Majd ezt is megunják, és visszafordulnak. Szerencsére a meccs van olyan jó, hogy lekötheti őket. Tényleg szerencsére. •migr ! aMég pénteken történt, az UTE edzésén. Garami mester és Kozma megegyezett abban, hogy tanácsos lenne gyakorolni a tizenegyesrúgásokat. Az ok egyszerű: a bírók régen ítéltek már büntetőt a csapat javára, lassan épp itt az ideje. Csakhogy... - Mester, az a gond, hogy Brockhauser tudja, hova szoktam rúgni a labdát - aggodalmaskodott a játékos, utalva arra, hogy amíg a Kispest kapusa Újpesten védett, alaposan kiismerték egymást. - Nem baj, rúgjál most tízet az ellenkező sarokba, hogy ráálljon a lábad! - szolgál mindjárt a recepttel Garami József. Kozma pedig rúgott az ellenkezőbe húszat. Biztos, ami biztos. A mérkőzés kilencedik percében Puhl megítéli a megérzett tizenegyest. Brockhauser is spekulál a régi szép időkre, elrepül jobbra, Kozma pedig a másik sarokba lő. Ez bejött. De ezzel még nincs vége. A harminckilencedik percben ismét büntetőhöz jut az UTE. Ismét Kozma áll a labda mögé.- Meg sem fordult a fejemben, hogy nem vállalom - mondta a találkozó után. - Én vagyok a csapat legrutinosabb játékosa, egész egyszerűen nem tehettem át a felelősséget a fiatalok vállára.) Most vajon hova rúgja? Egyszer túljárhatott Brockhauser eszén, kérdés, mire megy másodszorra... És lám, megint a bal sarkot,célozza meg, ám a kapus is arra megy, és... És éppen hogy becsúszik a hóna alatt a labda. (- Nem oda akartam rúgni - ismerte be Kozma. - Eldöntöttem, a jobb sarkot választom, amikor aztán lendült a lábam, hirtelen másként határoztam. Úgy éreztem, ez a jó megoldás. Óriási szerencsém volt, hogy Broki egy hajszállal lemaradt a labdáról... Ez is bejött tehát, ha másként is. Ennyit a megérzésekről. Garami József vigyorog. Tudom, talán nem a legillendőbb a kifejezés, de kétségtelenül a legpontosabb. És megsúgom: ez valahol szenzáció. Garami mester általában visszafogott, józanul értékel, uralkodik az érzelemein. Nem tépi meg a gúnyáját vereség után, a győzelmeket követően nem ugrik bele a nagybőgőbe, mindig igyekszik a lábait a földön tartani. Most pedig önfeledt kölyökként vigyorog. A sajtótájékoztatón még tartotta magát, higgadtan értékelt, de amint kettesben kezdünk beszélgetni, megadja magát a feltörő örömnek. Éppen egy kérdés megfogalmazásával küszködöm, amikor szétszalad a szája. - Most mit nevetsz? - kérdezem hökkentem Még az is megfordul a fejemben, hogy talán a kérdést találja bugyutának. - Hát azon, hogy most ilyen jók vagyunk - mondja sugárzó arccal. - Te nagyon jól tudod, honnan indultunk, mennyire erőn felül teljesítünk, és ami mostanában velünk történik, az csodálatos. És vigyorog. A klubház felső emeletén mint mindig, most is terített asztal várja a játékosokat, a vezetőket és a szponzorokat. Az ajtóhoz legközelebb Bérczy Balázs ül, jól is játszott, miért ne beszélnék vele a visszapillantáshoz? -Zavarhatlak?- mutatok a mellette üresen álló székre. Bólint, majd amikor lehuppanok, megszólal: - Ja, zavarni akarsz? Akkor nem... Hökkenten nézek rá. Vigyorog... Ebből sem lesz komoly interjú... - Tudod, úgy van ez, hogy mindig az ellenfél izguljon - magyarázza. - Mert gondolj bele, mi történik, ha most kikapunk? Akkor is az élbolyban maradunk, nincs tragédia. A Kispest viszont azzal számolhatott, hogy vereségi esetén leszakad tőlünk. Hát ilyen egyszerű játék ez a futball... És vigyorog. Talán majd Kozma Pista. Komoly, profi gondolkodású, vele talán lehet rendesen beszélgetni. Pár percig megy is, aztán észreveszem, ideje abbahagyni, mert a tekintete egyre gyakrabban elkalandozik. És ő is vigyorog. Na jó, ha itt ma senki sem hajlandó komolyan viselkedni, hát legyen így. Szórakozni én is tudok, majd így szerzek anyagot a cikkhez. Éppen a legnagyobb mókamester, Véber György érkezik. - Szia, Gyuri! - lépek hozzá. - Mit játszottatok? Igen értetlenül bámul rám. -Mi?... Mármint most?... Hát győztünk... Ez sem jött be. Azt hiszem, az a legjobb, ha hazamegyek. Epizódok , te - kiáltja a vele szabálytalankodó Pisontnak Túri. Másodpercekkel később - - előnybe került az UTE Kozma büntetőjéből M ordulópont Lassan teltek a percek a Parmalat SC-Vasas mérkőzésen. Támadott (támadhatott) a hazai csapat, ellentámadott (ellentámadgatott) a vendégegyüttes. A jobb kiszolgálásra, magasabb szintű mérkőzésre számító közönség egyre kiábrándultabban türelmetlenkedett, füttyögött, zúgolódott, de még reménykedett. Hátha egyszer csak felpörög a meccs, s a játékosok végre mutatnak majd olyasmit, amiért érdemes volt kimenni a stadionba, és amiről napokig lehet majd beszélni. Az idő múlásával erre egyre kevesebb volt az esély, ám a 71. percben mégis olyan eset történt, amely egy emberként mozdította meg a jelenlévőket. A semlegesek csupán feliszentek, a Parmalat-szurkolók kint felmozdultak, sőt, harsány tüntetésbe kezdtek a csapatukat ért méltánytalanság láttán. Pontosabban leírva az történt, hogy Lőrincz a hazai tizenhatoson belül becsúszva szerelte Simont, aki átesett a védő lábán Tiszta szerelés volt, ám Hanacsek játékvezető sí-,polt, majd az árnélkodó fehérváriak megdöbenésére a büntetőpontra mutatott. Mitring ugyan kivite Galaschek tizenegyesét (aí mezés eredménye nem változott ii!—null maradt), ám a rossz ítéletet, a bírói hibát ez természetesen nem menti... Hanacsek Attila igen udvarias, sőt, szimpatikus ember. Eszébe sem jutott, hogy a mérkőzés után megtagadja a nyilatkozatot, vagy hogy mellébeszéljen a büntető kapcsán. Igaz, tévedését sem ismerte el, bár ha valóban meg volt (van) győződve igazáról, ez természetes is. - Úgy láttam, hogy egyértelmű szabálytalanság történt - mondta a fiatal játékvezető. - A közbeavatkozni szándékozó fehérvári játékos szerintem fáziskésésben volt, becsúszása közben eltalálta a Vasas labdarúgójának lábát. Mivel mindez a tizenhatoson belül esett meg, járt érte a büntető. Mást nem tudok mondani. A hazai szurkolóknak - talán a játékosoknak és a vezetőknek is - lett volna mondanivalójuk. Néhány tucat drukker a fejébe vette, hogy megvárja a játékvezetőt, s kifejti neki a tizenegyesről alkotott véleményét. A várakozás közben aztán szerencsére majd mindenki elvesztette beszédes kedvét, és az indulatos nézők hazatértek. A Vasas játékosai is hazafelé készültek. Simon Antal az utolsók között érkezett a buszhoz. - Szerintem Hanacsek játékvezető nem tévedett - vélekedett a középpályás. - Lőrincz nem szándékosan ugyan, de becsúszása közben szabálytalankodott, a lábammal együtt rúgta el a labdát. Ezt pedig mindenhol be lehet fújni... Sajnálatos, hogy a büntetőt elhibáztuk, mint ahogy jó néhány más lehetőséget is Szerintem igazságos a döntette ért a fehérváriak ugyan több dltak, a mi helyzeteink viszozélyesebbek voltak. A tizenegyesen kívül Máriásinak és Borgulyának is artalmas helyzete volt, igaz, mindkettő kimaradt. Szóval az iksz reális. Az apró játékmester felkapaszkodott a buszra, és az angyalföldiek elindultak hazafelé. A fehérváriak lassabban hagyták el a stadiont, Lőrincz Antal például még sokáig ácsorgott a parkolóban az autója mellett. A védőt nemcsak az bántotta, hogy a játékvezető tizenegyest ítélt megmozdulása után, hanem az is, hogy csapata olyan három pontot engedett ki a kezéből, amelynek megszerzése szinte létkérdés volt a Parmalat számára. - A tizenegyesről csakis azt mondhatom, hogy egyértelműen játékvezetői tévedés volt - csóválta meg a fejét. - Simi megtolta a labdát, én becsúsztam, elpöcköltem azt, ő pedig átesett a lábamon. Hallottam a bíró sípszavát, de azt hittem, hogy szöglet következik, annyira egyértelmű volt a helyzet. Tudom, hogy a Vasas játékosai is azt hitték, egyikük már akkor mondta, hogy ők sem láttak szabálytalanságot. Erre tessék, tizenegyes... Óriási szerencse, hogy Mitring meg tudta fogni Galaschek lövését, ez számunkra azt jelentette, hogy az igazság mellénk állt. Ettől függetlenül azonban illett volna győznünk. A Vasas nagyon visszaállt, kapuja elé tömörült, mi pedig, sajnos, nem tudtunk áttörni ellenfelünk védelmén. Nagyon sokat hibáztunk, az angyalföldiek kontrái pedig igen veszélyesek voltak. Egyértelműen mezőnyfölényben játszottunk, ám talán túlzott idegességünk miatt egyetlen helyzetet sem tudtunk kihasználni. Nyernünk kellett volna, ez a döntetlen számunkra most kudarcot jelent... Gonda László Fehérváron senki sem tudta túlugrani a másikat